Alapanyag  95/02  

Menü

INTRALLAM LSL

A "Magyar Asztalos" tavalyi (pl.: 94/01.) számában már írtunk egy újfajta, nagy szilárdságú, fa alapú "műfáról", a PARALLAM(r)-ról, mely hosszú fenyő alapanyagú csíkokból préselési eljárással készül és az egyik legnagyobb teherviselő képességekkel rendelkező fahelyettesítő anyag. Az új anyag egyik nagy előnye, hogy tulajdonképpen hulladékból készül. Jelen cikkünkben egy hasonló előállítási módszerrel és a hulladékanyagot hasznosító technológiával készülő, még a megnevezésében is összecsengő, új anyaggal, az INTRALLAM TM-mal szeretnénk önöket megismertetni.

Cikkünk egy új nyersanyagról számol be, amely érdekes felületi megjelenésével, kiváló elasztikus-mechanikus tulajdonságaival és kedvező ökológiai egyensúlyával kiváló felhasználási lehetőségeket biztosít a fa alapú lapok között. Az Intrallam LSL (Laminated Strand Lumber) egy olyan új műfalap neve, amelyet most fejlesztettek ki. Észak-Amerikából származik és Németországban is kedvező fogadtatásra talált. A dekoratív megjelenésű szerkezeti lemezeket egy gyorsan növő nyárfajta óriási, durva forgácsaiból alakítják ki nagyfelületű lapokká. Az Intrallam-lemezek nagyobb szilárdsági tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az értékes tömör fenyőfából készült lapok. Semmilyen hibájuk nincs, egységesek és méretstabilak.


1. ábra: IntrallamTM LSL lehet lemez- vagy gerenda-keresztmetszetű

Számos szabványos forma és méret alakítható ki belőlük. Egyedi kialakítás is lehetséges a speciális méretigények esetén. Nyersanyag - az Észak-Amerikában található rezgőnyár. Az Intrallam LSL lap geometriailag egységes, rezgőnyárforgácsokból áll (Populus temoloides). A gyorsan növő lombosfa Középnyugat-Amerika hátrányosan művelt erdőiből származik és eddig "csak" a papíripar használta nyersanyagként. A buján növő és kedvező árfekvésű fafajtának az Intrallam LSL előállításához történő felhasználása a vásárlók számára gazdaságos, és mindenekelőtt "környezetbarát" lehetőségét kínálja a műfalap-felhasználásnak.

Előállítás - forradalmi technológia

A gyártási folyamat egy 5 órás, 60oC-os meleg hőkezeléssel kezdődik, majd ezt követően a 2,5 m hosszú, 10-50 cm átmérőjű törzseket kádba merítik, majd a rönköket 300 mm hosszú, 25 mm széles és 0,9 mm vastag forgácsokra aprítják, majd 30 m hosszú, folyamatos működésű szárítóberendezésben 400oC hőmérsékleten 6-8% nedvességtartalomra szárítják az aprítékot, amelyet a következő munkaszakaszban nagy, forgó dobkeverőben folyékony, vízálló és formaldehidmentes poliuretán ragasztóanyaggal (MDI) összekeverik. A késztermek emissziós értéke hasonló a tömör faanyagéhoz, s független a hőmérséklet- és a nedvességbefolyásoktól. Esetleges tűz keletkezésekor a megmaradt anyag nem nagyobb mértékben károsodik, mint ilyen esetben a tömör faanyag. A poliuretán alapú ragasztóanyag alkalmazása ökológiai előnyt biztosít az ilyen falemeznek. Az Intrallam-lapok gyártásának további folyamata már hasonló a forgácslapok gyártási folyamatához: a ragasztóval összekevert forgácsokat egy, úgynevezett "formázóba" juttatják, ahol hossztengelyük szerint rendezik, s egy fémszitára szórják. Ekkor laza forgácspaplan jön létre, amely még körülbelül nyolcszor vastagabb, mint a kész lap, vagyis a 8 cm vastag Intrallam-lemez ilyenkor még 64 cm-t tesz ki. Ezután egyemeletes, gőzinjektoros (gőzbefújásos) présben - amely 10,68 m hosszú és 2,44 m széles - összepréselik, amely prést direkt az Intrallam-lapok előállításához fejlesztettek ki. Ez a forradalmasított technológia a préselési folyamatnál a meleget vízgőz formájában gyorsan az anyagteríték belsejébe szállítja, és egységes hőmérsékletet és kikeményedést biztosít a ragasztóanyagnak a teljes lemezkeresztmetszeten. Ez a folyamat ez idáig műszakilag megoldhatatlan volt, mivel az erős anyagok préselésénél a külső rétegek "elégtek", mielőtt a belső rétegekben elérték volna a kikeményítéshez szükséges hőmérsékletet. A préselési folyamat befejezése után a félkésztermék elhagyja a prést, majd a szükséges méretre vágás után lecsiszolják.

Tetszetős, attraktív és méretstabil felület

- Attraktív felület: Ez az új fa alapú lap változatos, de egyidejűleg természetes felületű struktúrát jelent, amelynél a geszt- és szíjácsfa lágy színtónusú, s a felületen helyenként sötét csíkok jelennek meg, amely olyan bizonyos dinamitást és kisugárzást nyújt, amit eddig csak ásványoknál lehetett tapasztalni. A lemezek jól felületkezelhetők: lakkok, pácok, lazúrok és festékek dekoratív megjelenést biztosítanak számukra.
- Megmunkálhatóság: A rezgőnyár egy viszonylag lágy fa, amelyet a préselésnél 8:1 arányban tömörítenek, nagyon könnyen és egyszerűen megmunkálható. Ez azt jelenti, hogy az Intrallam a szokásos eszközökkel probléma nélkül feldolgozható; jól fűrészelhető, gyalulható, csiszolható.Mivel az I. osztályú tömör fenyőhöz hasonlítható e lemez sűrűsége, éppen ezért hasonló kötési elemek használhatók esetükben, mint a tömörfánál. Az egyes Intrallam-lemezek problémamentesen összeragaszthatóak. Függetlenül a rostiránytól, nagyon jó eredményeket kaptak.
- Formatartás: Az új nyersanyag különösen a magas méretstabilitásával, formatartásával tűnik ki. Sok tényező akadályozza a zsugorodását, teknősödését, az elcsavarodás kialakulását, illetve megrepedését. Ilyen többek között a csekély nedvesség, a vízálló ragasztás, az anyaghomogenitás, valamint a forgácsok elrendeződése. Mindez természetesen egységes klimatikus feltételek között lehetséges csak. A nedvességtartalom-változás miatt fellépő zsugorodási és dagadási hajlama mind keresztirányban, mind hosszirányban csekélyebb a tömörfánál tapasztaltakhoz képest. A lapok vastagsági dagadása körülbelül háromszorosa a tömörfaértékeknek, de jelentősen csekélyebb, mint más műfalapoké, például a forgácslapé, vagy az MDF- és az OSB-lapoké.
- Fizikai tulajdonságok: Az Intrallam-lap szilárdsági tulajdonságai erősen függnek az alapanyag sűrűségétől Az anyaghomogenitás alapján - amelyet befolyásolnak a göcsök, illetve más anyaghibák - a mechanikai tulajdonságok szórása jelentősen alacsonyabb, mint a tömörfáé.A kisebb szórás miatt megbízhatóbbak a szilárdsági értékek, amelyeknek különösen a szerkezeti részek alkalmazásánál van döntő gazdasági jelentőségük. A 2. táblázat bemutatja az Intrallam elasztikus-mechanikus és fizikai tulajdonságait más lemezek hasonló tulajdonságaihoz képest.

Felhasználási lehetőségek - dekoratív és konstruktív

Az Intrallam-lemezek Németországban 25, 30, 32, 40, 60 és 80 mm vastagságúak, de kívánságra egészen 140 mm vastagságúra is elkészítik, nagyon széles körű felhasználási területtel rendelkeznek. Megfelelnek a legkülönbözőbb belsőépítészeti célokra, így például padló-, fal- és mennyezetburkolatokhoz. A nagy méretstabilitású lemezek új perspektívákat nyitnak a lakó- és ipari helyiségek formatervezői számára. A vásárterületeken is kedvező áron használhatók ezek a lemezek. A nagymértékű teherbírásuk lehetővé teszi, hogy ezek a lemezek mind térelválasztó falak, mind padlóburkolatok, valamint kisméretű, egyedi álmennyezeti elemek kialakításához megfeleljenek. További felhasználási területük még a bútor- és a lépcsőgyártás. Az Intrallam eddig nem remélt lehetőségeket nyújt a szerkezeti építészet számára is. Az alapanyag testsűrűségétől függően éri el a lemez a szilárdsági értékeit, amelyek nagyon hasonlóak a furnérrétegelésű fánál mért értékekhez. Az USA-ban és Kanadában már 2 éve rendelkeznek a szükséges építési engedéllyel, amely lehetővé teszi szerkezeti célra történő felhasználásukat hajlított tartó, oszlop vagy kétcsuklós keret formájában. Felhasználásuk számos variációs lehetőséget nyújt a deszkazsaluzattól kezdve, a felületborítás-rendszerek alkalmazásáig, a bordalemezekig. Ezen új fa alapú lemezeket a múltban már alkalmazták: önhordó falelemekhez ragasztva alsó szerkezetként használták a homlokzat kialakításánál.

 Tulajdonság  LSL1)   OSB  FSH2)  3-Schicht3)   NH GK II4)
 Fafaj  Nyár  NH/LH  Fenyő  NH/LH  Fenyő
 Maximális  hossz  10,67 m  5,00 m  23,00 m  2,50 m  ca. 6,0 m
 Maximális széles.  2,34 m  1,25 m   1,80 m   1,50 m  ca. 0,3 m
 Vastagság  25-140 mm  10-22 mm   27-63 mm  7-25 mm   ca. 10-50 mm
 Ragasztó  Polyurethan  Phenol-R.  Phenol-R.  Phenol-R   -

1. táblázat: a fa alapú lapok méretei és fizikai tulajdonságai.

 Tulajdonság  N/mm2  LSL1)   OSB  FSH2)  3-Schicht3)  NH GK II4)
 Rugalmassági modulusz  E   10.300  10.000  10.300  10.000  10.000
 Hajlítószilárdság  sB  17,4  6,7  15,0   13,7  10,0
 Húzószilárdság  sZ II  10,9   -   12,0  5,7   8,5
 Nyomószilárdság   sD II  13,4  -  12,0  5,7  8,5
 Nyomószilárdság  sD ^  5,3  2,5  3,0  1,7  2,0
 Nyírószilárdság  t  2,8  1,8  2,2  1,7  0,9

2. ábra: a 300 mm hosszú, 25 mm széles és 0,9 mm vastag nyárforgácsokat 10,67 m hosszú, 2,40 m széles és 15-115 mm vastag nagyfelületű lapokká préselik.

1. LSL 5. síkmentén

2. Furnérrétegelésű fa

6. élmentén
3. 3 rétegű lemez II = rostokkal párhuzamosan
4. II. minőségi osztályú európai fenyőfa ^ = rostokra merőlegesen

 FORRÁS (BM 94/9.)

Alapanyag  95/02  

Menü


AKTUALITÁSOK

Az év fája

A Védegylet a Német Erdőkért a bükk, hársak, erdeifenyő, szilek, házi berkenye, tölgyek és tiszafa után 1995-ben az év fájának a juharokat választotta. A néphit szerint a juharfa megvéd a boszorkányok és a villámcsapás ellen, a krumpliföldeket pedig juharágakkal rakták körbe, hogy a termést megvédjék a vakondoktól. A több mint 150 fajból négy őshonos faj él Közép-Európában, így hazánkban is.

A HEGYI JUHAR a legtermetesebb közülük, 30-40 méter magasra is nőhet, átmérője pedig elérheti az 1 méteres átmérőt. A legnagyobb kort is ez a faj élheti meg, 300-400 éves egyedekről is van tudomásunk. Erőteljes fiatalkori növekedés jellemző rá, sokáig sima, barnásszürke kérgét később foltosan leváló kéregcserepek váltják fel. Jellegzetes kérge alapján már messziről felismerhetjük ezt a fát. Virágzása viszont már kevésbé feltűnő, zöldes virágai május elején, lombfakadás után nyílnak. Parkokban bíborvörös és aranysárga lombozatú, sárga levélszegélyű kultúrváltozatait is ültetik. A hegyi juhar a bükkös öv fája, állandóan párás klímát, üde talajt igényel. Hazánkban bükkösökben, szurdok- és sziklaerdőkben él, a dombvidékeken és az alföldeken nem érzi jól magát. Kemény, színtelen gesztű, világos fája az egyik legkeresettebb faanyag, melyből korábban csizmaszegeket, dísztárgyakat, napjainkban bútorokat, belsőépítészeti kellékeket, intarziákat és zeneszerszámokat készítenek. Ez utóbbi célra különösen az ún. szemes jávort keresik. Hazánk legnagyobb hegyi juharfája több más matuzsálemkorú egyed társaságában a bakonybéli templomkertben él, melynek törzskerülete 400 cm, magassága 28 m, kora pedig 250 évre tehető.

A KORAI JUHAR előző társához képest valamivel szerényebb méreteket mutat fel, magassága a 25 métert, törzsátmérője az 1 métert éri el. A legidősebb példányokat pedig 200 évesre becsülik. Kérge már fiatalon hosszanti irányban repedezik, az erőteljes fiatalkori növekedés szintén jellemző rá. Virágzása a legfeltűnőbb a juharok között, sárgás virágai április végén, lombfakadás előtt nyílnak, ezért korábban jókori juharnak hívták. A még alvó erdőnek tavaszias hangulatot kölcsönöznek a virágba borult korai juharfák. Lombozata ősszel aranysárga színűre vált, a hegyi juharhoz hasonlóan vannak bíborvörös és sárga levélszegélyű kultúrváltozatai is. Parkokban viszont leggyakrabban a légszennyezésnek jól ellenálló gömbjuhar változatát telepítik. Lombozatát elég gyakran támadja meg egy gomba, mely a leveleken 1 centiméter átmérőjű, fekete színű, bársonyos foltokat okoz. Érdekessége ennek a fajnak, hogy levélnyele tejnedvet tartalmaz, háncsából pedig cukortartalmú szirupot lehet csapolni. Hazánkban bükkösökben, gyertyános tölgyesekben él, kevésbé igényes a hegyi juharhoz képest, de az alföldeken nagyon szórványosan él. Fája durvább rostú mint a jávoré, de jó minőségű, keresett alapanyag. Magyarország legtermetesebb korai juharegyede a Margitszigeten található, törzskörmérete 471 centiméter, magassága 17,5 méter, az erősen odvasodó fa 180 éves.

A MEZEI JUHAR melegkedvelő faj, ezért nem emelkedik magasra a hegységekben. A meleg, száraz termőhelyeken a tölgyek jellemző kísérőfája, melyek alatt gyakran második lombkoronaszintet képez. Lassan növő, szerényebb méreteket, 15-20 méteres magasságot, 60-80 cm-es átmérőt, és alig 150 éves életkort elérő faj. Az éghajlati szélsőségeket, a fagyot, szárazságot jól elviseli, a leggyakoribb juharfajunk. Sárgászöld virágai május elején, lombfakadással egy időben nyílnak, kevésbé feltűnőek. Lombozata ősszel világossárgára színeződik. Érdekes és gyakori a hazai erdőkben a paraléces hajtású alakja, a hegyi és korai juharral szemben tőről jól sarjad. Erősen ágas, görbe törzse miatt gazdasági jelentősége alárendelt, pedig fája jól esztergályozható, korábban puskavesszőt és gépalkatrészeket készítettek belőle. A hazai rekorder mezei juhar Veszprém mellett él, odvas törzsének kerülete 367 centiméter, magassága 21 méter.

A TATÁR JUHAR vagy feketegyűrű juhar cserje méretű, csak ritkábban nő meg kisebb fává. Hosszú életű, lassan nő, de csak 30-40 centiméteres átmérőt érhet el. Fehér virágai lombfakadás után, május közepén nyílnak, levelei ősszel sárgára vagy hosszú őszökön pirosra színeződik. A hőmérsékleti szélsőségeket és a tartós szárazságot, de a gyengén szikes talajt is jól tűri. Nálunk a magasabb térszintű árterekben, szárazabb sík- és dombvidéki tölgyesek cserjeszintjében él. A Dunántúlon már kifejezetten ritka. Tőről jól sarjad, ezeket korábban ostornyélkészítésre használták fel. Fája esztergályosmunkákra alkalmas. Nem őshonos, de viszonylag gyakori juharfajunk még az Észak-Amerikából származó ezüst- és zöldjuhar. Az ezüstjuhart elsősorban parkfaként alkalmazzák, a zöld- juhar kellemetlen jövevényként - főleg az ártereken vadult el. Fája kevésbé jó minőségű, lombozata a súlyos károkat okozó amerikai fehér szövőlepke hernyójának kedvenc tápláléka. Őshonos, fent részletezett juharfajainkat sajnos az elmúlt időszak erdőgazdálkodása erősen háttérbe szorította. Pedig e fontos elegyfajok avarja javítja az erdőtalaj tápanyagtartalmát, növeli a humuszos rész vastagságát, fájuk pedig sokcélúan felhasználható. Felkarolásuk érdekében, a figyelemfelhívás céljából választották őket az év fájának Németországban.

Bartha Dénes

Alapanyag  95/03  

Menü


OSB, a jövő nyersanyaga

Úgy tűnik, az OSB Amerika után Európában is komoly karrier előtt áll, hisz felhasználása az utóbbi években folyamatosan nőtt kontinensünkön és a gyártó cég már több éve Skóciában is jelen van.

Ezt a lemezt nagyfelületű sima forgácsokból készítik. A lemez speciális tulajdonságai a nagy hajlítószilárdsági és rugalmassági modulusz értékei. Ezért nemcsak az építőipar területén, hanem a bútoriparban és a belsőépítészetben is jól használható. A kanadai OSB-szakértő egy további üzem létesítését tervezi az európai kontinensen.

1. ábra: az OSB-lemez kilátásokban gazdag jövő előtt áll, egyre nagyobb mértékben alkalmazzák az építészetben

2. ábra: a préselés 350 bar nyomáson és 215 oC hőmérsékleten történik

Szerkezeti felépítése

Az OSB eredetileg Észak-Amerikából származik, ahol széles körben alkalmazzák, elsősorban az építőipar területén. A gyártási mennyiség az USA-ban és Kanadában évente közel a 10 Mio m3-t is eléri. Az OSB-lemezek (Orient Strand Board) sima, hosszú forgácsokból állnak, orientált elrendezésben, a forgácsok összeragasztva háromrétegű szerkezetet alkotnak. Az alsó és a felső réteg forgácsai hosszirányúak és merőleges elhelyezkedésűek a középső réteg forgácsaira. Ez a rétegelési elv hasonló a rétegelt lemeznél alkalmazott megoldáshoz és magas szilárdsági értékeket biztosít. Az OSB-lemezeket "Norbord-sterling" néven már 1985 óta gyártják Invernessben, Skóciában is. A Norbord-Highlandon telepített üzem egy leányvállalata a Noranda Forest vállalatnak, amely az erdei termékek, s faalapú nyersanyagok szempontjából a legnagyobb vállalat Kanadában.

Környezetbarát nyersanyag

Az OSB-lemez környezetbarát nyersanyag. Különösen kis mennyiségű kötőanyag kerül a lemezbe, mintegy 2,5% kémiai kötőanyag (fenolgyanta). A forgácslapoknál előírt E1 emissziós értékhez viszonyítva itt még kedvezőbb ez az adat, még kisebb a formaldehid-kibocsátás. Ökológiailag is pozitívan értékelhető az a tény, hogy a skót erdőkben kitermelt faanyag csaknem kizárólag erdeifenyő-nyersanyagként is kedvezően hasznosítható ezekhez a lemezekhez. Ennek a kedvező ökoprofilnak Németországban is jó a visszhangja, 1994-ben több szakvásárt rendeznek, ahol többek között az OSB-lemezeket is bemutatják.

Az OSB-lapok további kedvező tulajdonságai a következők:

- formatartó a nagyméretű "forgácsok" miatt,
- nagy szilárdságú a keresztirányú rétegelhelyezések következtében,
- időjárásálló a ragasztása,
- problémamentes az elégetése (a tüzelőberendezésekben 50 kW-tól),
- mindkét oldala göcs, repedés, vagy más belső hibáktól mentes,
- mindkét oldala felhasználható, mivel nincs különbség minőségben a két oldal között,
- homogén a lemezfelépítése: nincs kéreg, vagy kisebb rész a középső rétegben,
- minden egyes forgácselemet fenolgyanta vesz körül,
- magas a szeg- és csavartartó képessége a szélső részekben is,
- könnyen és egyszerűen megmunkálható, hasonlóan a tömör fához, még az élein is,
- sajátságos megjelenési képet mutat, egyidejűleg dekoratív, de ugyanakkor szerkezeti célra is jól használható.

Sokoldalú felhasználási lehetőség

Kiváló szilárdsági értékei alapján (hajlítószilárdsági érték a lemezhosszal párhuzamosan: 30-34 N/mm2, E-modul-érték: 5000 N/mm2) sokoldalú felhasználási lehetőséggel rendelkezik a belsőépítészetben és a külső beépítési területeken is. Kedvezően felhasználható fakeretekhez, burkolóanyagként padlókhoz, tetőkhöz, falakhoz kiváló, további kedvező felhasználási területük a régi házak korszerűsítésénél beépítési anyagként. A forgácslap és a rétegelt lemez között helyezkedik el, mindenekelőtt ott megfelelő, ahol az erős, merev szerkezet a követelmény: polcrendszerek, dupla padlók, válaszfalak, állványok, műszaki csomagolóeszközök, járművek és konténerek, ládák, kiállítási segédanyagok stb.

OSB-lemezek a belsőépítészetben

Hogy mennyire alkalmas az OSB-lemez a különleges kialakítású felületekhez, és hogy milyen sokoldalúan használható, ezt demonstrálta a Norbord cég Kölnben megrendezett kiállítása is, amikor a forgácslaphoz hasonlítva bemutatta az OSB-lemezt. Ez a faszerkezet kreatív lehetőségeket biztosít; pácolással, vagy más áttetsző pigmentáló felületkezeléssel padlók, falak, mennyezetek, vagy akár a bútorok számára is érdekes, dekoratív hatás érhető el velük.

Modern gyártástechnológia

A skót üzem új gyártógépsorral rendelkezik a modern OSB-gyártástechnológiához képest is. Komplex berendezéstechnikája úgyszólván Észak-Amerika és Európa legjobb berendezéseiből tevődik össze. Nyersanyagként több mint 85%-ban erdeifenyőt használnak. Ezt az igényt a skót erdők minimum 70 mm átmérőjű fái biztosítják. A 3 m hosszú rönkfákat először kéregtelenítik és megtisztítják. A forgács előállítása a kanadai CAE cég "aprítójában" történik. A 75 mm hosszú és 0,7 m vastag forgácsokat vibrációs szállítószalagon a portól és a finomrészektől megszűrik. A lassan forgó dobszárító a rostokat kíméletesen kb. 60%-ról 6% nedvességtartalomra szárítja. A szárítási folyamat után további tisztító- és elkülönítő eljáráson megy keresztül a forgács, dobszitára jut, majd ciklonokba. A por és a finom, kis farészek elkülönülnek és a hőenergiát előállító kazánba kerülnek. A forgácsanyag ragasztása forgatható dobkamrában, lebegő eljárással történik, vagyis a porformájú fenolgyantát (2,2%) és viaszt (1,1%) beporlasztják (befújják) a forgácsáramba. A viasz fokozza a gyantapor megkötődését a forgácson és kedvezően hat a kész lap dagadási képességének korlátozására. A közép- és szélső részeket egymástól elkülönítve ragasztják. A középső réteghez egy speciális, gyorsan kötő gyantatípust alkalmaznak. A forma kialakításához használt prés a Siempelkamp cég terméke. A szórási folyamat döntő jelentőségű a későbbi lemezminőségre. A hosszú forgácsokat lehetőleg pontosan meghatározott - a felső réteghez hossz -, a középréteghez kereszt - irányban a formázószalagra kell juttatni. Négy szóróhely és egy szitálókoronggal ellátott rendszer gondoskodik a forgácsok orientációjáról. A lemezvastagság (6-25 mm) a formázószalag előtolási sebességével változtatható. A préselés 8 emeletes ütemprésben 350 bar nyomással, 215 oC hőmérsékleten történik. Egy ultramodern formázó- és részekre osztó berendezés képezi az OSB gyártási folyamat befejezését. A véggyártásnál speciális választékokat különítenek el. A lemezek egyik részét egyoldali finomcsiszolással készítik. A padlóként használt lapok toldása csaphornyos kivitelű.

Csaknem emissziómentes termékek

Az OSB-lemezek gyártása rendkívül környezetbarát módon történik, egy komplex nedves-elektromos szűrőrendszerrel. Ez az osztrák Hydroair-berendezés: a gázformájú termékemisszió tisztítására szolgáló komplex rendszer. A kiszűrt ártalmas szilárd és károsító anyagokat dehidratálja, a kazánüzembe szállítja és elégeti. Ez a körfolyamat ismétlődik. A teljes vízmennyiség a zárt rendszerben marad, egy csekély része vízgőzként eltávozik a tisztítási folyamatnál. A tisztító iszapból lehulló törmelékek a kazánban ismételten elégethetők. A teljes üzem víz- és víztelenítési problémáját egy nem kevésbé érdekes rendszerrel oldják meg zárt körfolyamatban: 3000 m3 befogadóképességű tavat nedvesítőzónával, természetes lépcsős vízeséssel, egy speciális tisztítórendszerrel építik ki valamennyi keletkezett termék tisztítására. A tó az egész üzem területén felfogja az esővizet, tárolja és ezenkívül még további funkciót is ellát, azaz a Hydroair-berendezést ellátja friss vízzel. 

5. ábra: a toldható lemezek ferdén vágott csaphornyos profillal

4. ábra: burkolóanyagként falakhoz, tetőkhöz és mennyezetekhez ideális az OSB

Szállítási forma és forgalomba hozatal

A Norbord OSB a legkülönbözőbb lemeztípusokat kínálja: vagy szabványos lemezként, vagy - ferdére vágott, csaphornyos profilú - toldható lemezként. Az OSB-lemez 6-25 mm vastag és 2440 x 1220 mm szabványformában kapható. A toldható lap 15, 18 és 22 mm vastagságban 2440 x 590 mm lapméretekkel, egyoldalon csiszolt kivitelben szerezhető be.

Növekedő értékesítés Európában

Európában az OSB növekedő értékesítési rátát mutat. A felhasználás néhány évvel ezelőtt gyakorlatilag még nulla volt. A Norbord cég becslése szerint 1992-ben Európa-szerte már kb. 260.000 m3-re nőtt az eladott mennyiség, s a fejlődés azóta is töretlen. A hazai anyavállalat elnökének véleménye: 1995. végére több mint 240 Mio DM-t invesztálnak az OSB-lemez gyártásába. Céljuk: világméretű, piacirányított pozíció az OSB-üzletben. Az európai kontinensre is hatást akarnak gyakorolni. Eddig csupán 2 helyen van gyártóüzemük: Skóciában és Franciaországban.

Az OSB-lapok műszaki adatai

3. ábra: OSB-lemezek állványrendszerhez

Hajlítószilárdság (törésig) hosszirányú: 30 N/mm2
                                   keresztirányú: 15 N/mm2
Rugalmassági modulusz hosszirányú: 5000 N/mm2
                                   keresztirányú: 2000 N/mm2
Keresztirányú húzószilárdság: 0,5 N/mm2
Hossz/szélességi mérettűrések: 0-2,0 mm
Vastagsági mérettűrések
                                   6-11 mm-es lapoknál: ?0,5 mm
                                  15-25 mm-es lapoknál: ?0,8 mm
Testsűrűség: 620-660 kg/m3
Vastagsági dagadás kevesebb, mint: 12 %
Lineáris tágulás: (65-85% rel. légnedvességnél) 0,15 %
Hővezető képesség: 0,14 W/mk
Felületi keménység (Janka-féle): 4000-4500 N

FORRÁS: BM 8/93., 9/94.

Alapanyag  95/03  

Menü


Az új anyagok...

Pár esztendővel ezelőtt egy új anyag jelent meg az alkalmazott belsőépítészeti anyagok között, mely tág határokat nyitott az építészek, belsőépítészek fantáziája számára. Szinte forradalmasította a belsőépítészetet, hiszen ez az anyag egyaránt alkalmas munkafelület, faldekorációk, önálló bútorszerkezetek, kiegészítőtárgyak stb. készítésére. Ez az anyag küllemét tekintve, márvány vagy gránit benyomását kelti, de tapintása puhább és lágyabb és ez a tulajdonság az, amitől egy belső térben való alkalmazásánál az egész térben érezhető harmonizáló hatása. Ilyen anyagok hazánkban is kezdenek elterjedni, két csoportba kell sorolni a márkákat, hiszen különböző cégek különböző műanyagokat használnak bázisként, amitől a késztermék fizikai és kémiai jellemzői jelentősen különböznek. Acryl bázisú lapok: KERROCK, CORIAN.Poliészter bázisú lapok: SURELL, RUSTAN, VARICOR. Tapasztalatunk szerint és a vizsgálati eredmények is ezt igazolják, az Acryl bázisú lapok kitűnő tulajdonságokkal bírnak, tehát ezek felhasználásáról, megmunkálhatóságáról szeretnénk cikkünk folytatásaként néhány gondolatunkat megosztani Önökkel. Az anyag kémiai összetétele (amit egy felhasználónak tudni kell!!!) 1/3 rész Acryl + 2/3 rész alumínium-hidroxid. Gyakorlati tapasztalatunk a KERROCK márkajelű anyag alapján van, mivel cégünk ezt az anyagot forgalmazza, ezért az alábbi műszaki paraméterek is erre az anyagra vonatkoznak. Mint ez köztudomású, a KERROCK hagyományos faipari eszközökkel megmunkálható, fűrészelhető, mosható, gyalulható, fúrható, csiszolható, polírozható és hajlítható. 

Fűrészelés:

keményfém v. gyémánt élű körfűrészlappal történik, negatív homlokszögű (0o-6o) szerszámmal, lehetőleg trapézfogazású, sűrűfogú (ř 250 mm, z = 80) (ř 300 mm, z = 96) lappal. Előtolási sebesség a vágandó lap vastagságától függ:
- 6 n/m rtg. lap esetén 2,4 m/min.
- 8 n/m rtg. lap esetén 2 m/min.
- 12 n/m rtg. lap esetén 1,8 m/min.
-m 18 n/m rtg. lap esetén 0,9 m/min.

Marás: 

keményfémlapkás kétélű és hornyú felsőmarószerszámmal történik, 12.000-25.000 ford./min. Ajánlott műanyag csapágyazású szerszámokat használni.

Csiszolás: 

három lépcsőben történik.
a.) 120-180-as durva papíros egyengetőcsiszolás
b.) 220-240-es finomcsiszolás (matt fény)
c.) 320-400-as befejező-, illetve előpolírozás

Polírozás: 

a KERROCK polírozásához a fémekhez alkalmazott posztót használunk, melyet posztóból, bőrből vagy textilből készült polírkorongra felviszünk, 12-50 m/sec sebességgel a polírozást elvégezzük.

Hajlítás (hőformázás!): 

a KERROCK-anyagok megmunkálása során a legösszetettebb művelet ez. Itt határozott műszaki paraméterek helyett csak tapasztalati értékeket tudunk adni és azt tanácsoljuk, hogy mindenki a saját körülményei között végezzen kísérletet és csak utána kezdjen a tényleges feladat elvégzéséhez. A KERROCK formázható megfelelő hőmérsékleten, ami 150o-160 Co-fokon van. A művelet megkezdése előtt ellenőrizni kell a lap minőségét, minden élnek simának, csiszoltnak kell lennie. A melegítő kemence hőmérsékletének egyenletesnek kell lennie. A magasabb hőközlés elszíneződést okoz (az anyagszerkezet max. 240 Co-ig stabil!).

A melegítési idő függ a lap vastagságától:
-  6 n/m rtg. lap 15 min.
- 8 n/m rtg. lap 18 min.
- 12 n/m rtg. lap 20 min.
- 18 n/m rtg. lap 30 min.

A formázásnál negatív és pozitív formát kell alkalmazni, figyelni kell, mert az anyag visszarúg és ennek mértéke függ a hajlítási sugártól!!! A minimális hajlítási sugár a lapvastagság függvényében:
6 n/m rtg. lap R = 25 mm
8 n/m rtg. lap R = 50 mm
12 n/m rtg. lap R = 90 mm
18 n/m rtg. lap R = 120 mm

Ragasztás: 

a KERROCK-elemek egymáshoz történő ragasztásánál a gyártóműnél gyártott kétkomponensű Acryl ragasztót használunk, melynek a színe a lap színével megegyezik (ragasztóanyag: metil met akril + dibenzoilperoxid edző). Ragasztás előtt a ragasztandó felületet acetonnal meg kell tisztítani. (Az acetont ráönteni nem szabad!!!) A ragasztót ("A" komponens) használat előtt jól fel kell keverni és ezután adjunk hozzá 1% edzőt ("B" komponens), jól keverjük össze és a légbuborékok eltávozását követően 15 percig felhasználható. A ragasztási művelethez 20 Co körüli hőmérsékletre van szükség. A szorítás kb. 20 cm-enként (lapvastagságtól függően!!!) műanyag talpú szorítókkal történik. Két óra elteltével az anyag megmunkálható, de a végleges szilárdságát csak 24 óra elteltével éri el. A KERROCK-anyagok más anyaggal történő ragasztásához a természetes szilikont javasoljuk. A fentiek alapján a KERROCK megmunkálása igen egyszerűnek tűnik, a gyakorlat azért más. Külföldön az ilyen természetű anyagokra szakosodott kollégák vannak, akik csak ezekkel foglalkoznak. Ezzel mi azt szeretnénk csak érzékeltetni, hogy a tényleges szakmai tapasztalat fogja Önöket mindig további új fogások, trükkök megismerése folytán a tökéletes feldolgozás felé vinni! A májusi asztaloskonferencián cégünk a gyakorlatban is szeretné Önöknek bemutatni a KERROCK-anyagokkal való munkálatokat.

Északpesti Belsőép. Központ
Szilfa

Hogyan készül?

Példánkban azt szeretnénk bemutatni, hogy a Coriant a tervező egyszerre használta a szerkezet tartószerkezeteként és az esztétikus játékos megjelenés eléréséhez.
A tervező a termékcsalád (1. ábra) derékszögű szerkezeti megoldásait egy játékos szinuszhullámmal oldotta ( 2. ábra) fel.

1. ábra: egy az azonos ötletet alkalmazó bútorcsalád

2. ábra: a formabontás

Az elkészítés viszonylag egyszerű:

a manapság használatos CNC-marógépekkel egy szinuszhullám kialakítása nem okoz gondot, majd a sablonokból el kell készíteni a nyomóformákat. Ezután a Coriant kb. 160 oC-ra kell felmelegíteni és a furnérprésben formára sajtolni (3. ábra). Kihűlés után a két héjat egy távtartóval üreges hullámformába ragasztják, ami a bútorba építhető.

3. ábra: a térbeli hajlítás fázisai

Forrás: DDS 5/94.

Alapanyag  95/04  

Menü


Erdeifenyő (Pinus sylvestris L.)

Kereskedelmi elnevezések: borovi fenyő, Kiefer, Forche, Főhre, Europeaan Redwood, Baltic Redwood, Scots Pine, Szoszna obüknovennaja. 
Elterjedés: Az erdeifenyők nemzetségének 120 faja közül a legelterjedtebb a közönséges (vagy európai) erdeifenyő (Pinus sylvestris L.). Földünk egyik legnagyobb alkalmazkodóképességgel rendelkező fafaja. Jól tűri a szélsőséges éghajlati viszonyokat, így a Földközi-tengertől az északi sarkkörig, a Brit-szigetektől É-NY Szibériáig mindenhol előfordul. A síkvidéktől kezdve felemelkedik az Alpokban, a Pireneusokban közel 2000 m magasságig. Hazánkban a Dunántúl egyes tájain és a Sátorhegységben őshonos. Tömeges elterjesztése az "Alföld fásítási program"-hoz kapcsolódik, melynek keretében mintegy 80 ezer ha erdeifenyő-ültetvényt létesítettek az alföldi homok tájakon (Kiskunság, Nyírség, Jászság). Ma az erdeifenyő a legelterjedtebb fenyőfajunk, területe közel 150 ezer ha, az éves fakitermelése pedig 400 ezer m3 körüli. Az igen széles elterjedési körzetnek megfelelően fajon belül is különböző földrajzi változatok (öko típusok) alakultak ki. Pl.: különösen kiváló minőségű egyenletes, sűrű szövetű fát biztosít az északi termőhelyű "lapp erdeifenyő", vagy a fapiacon kiemelt kategóriát jelentő "amúri erdeifenyő". Általában az északi erdeifenyő (balti, skandináv, lengyel, német) egyenes, hengeres törzsű, keskeny, kúpos koronájú, vékony ágú, jó minőségű, sűrű, egyenletes évgyűrűjű. A déli típusú erdeifenyő széles koronával, erős, vastag ágakkal rendelkezik, évgyűrűszerkezete és faanyagminősége rendkívül inhomogén. Ebbe a típusba sorolható a homoki ültetvények fája is. A hazai fapiacon a minőségi erdeifenyő importból származik.

Morfológiai jellemzők:

Törzsforma: nagy termetű fa, tűi párosával helyezkednek el, 4-7 cm hosszúak, csavartak. Általában egyenes, hengeres. Mellmagassági átmérője 0,1-1,0 m, magassága 20-40 m. Jobb termőhelyeken 18 m-ig ágtiszta. Az ágak szabályos örveket képeznek (az ágörvek száma alapján meghatározható a fa kora), különösen a déli típusnál igen vastagok, dúsak. Az ágörvek helyén nagy méretű szárnyas göcsök keletkeznek, ezért rendkívül fontos a fakitermelés korának növelésével a göcsmentes fatestzóna vastagítása. Az ágörveknél a törzs vastagabb. A kéreg a törzs alsó részén vastag, hosszan és mélyen barázdált, barnásszürke; a törzs felső részén élénk, sárgásvörös, hártyás pikkelyekben leváló. 

 

1. ábra: erdeifenyő-állomány


A fatest makroszkopikus jellemzői: a geszt és a szíjács élesen elkülönül. Az idősebb törzseknél a világos, sárgásfehér szíjács az átmérő 1/3-a. A geszt sötétebb színű, a levegőn vörösbarnára színeződik. A kortól és a termőhelytől függően változhat a nagysága és a színe. A sötétvörös gesztű erdeifenyő (kéregmentesen) összetéveszthető a vörösfenyővel (ferri-cloriddal azonban csak a vörösfenyő festődik sötét zöldre). A geszten belül a bél körüli ún. "juvenilis-fa" 12-15 szélesebb évgyűrűt foglal magába, az érett geszthez viszonyítva lazább szövetű és erősen göcsös. Az évgyűrűkben a sötétebb kései (nyári) és a világosabb korai (tavaszi) pászták jól elkülönülnek. A késői pászta aránya 30% körüli és sűrűsége (térfogatsúlya) lényegesen nagyobb (mintegy háromszorosa) a korai pásztáénak. Az évgyűrűk szélessége az éghajlati viszonyoktól függően igen változó. E szélesség változása a korai pásztánál hasonló jellegű, tehát a késői pászta viszonylag állandó szélességű. Így a szélesebb évgyűrűk lényegesen lazább szövetűek. Az ilyen széles évgyűrűjű erdeifenyőket gyakran "répafenyő"-nek nevezik (pl.: az óceáni klímán gyorsan növő "belga fenyő", vagy az alföldi erdeifenyő). A sűrűbb, egyenletes, keskeny évgyűrűjű erdeifenyőt nevezik általában "borovi fenyő"-nek (pl.: a Nyugat-Dunántúl egyes tájairól, vagy Észak-Európából származó erdeifenyő). Megjegyezzük, hogy a fakereskedelemben ma minden erdeifenyőt borovi fenyőnek hívnak. Az erdeifenyő sajátos fahibái, károsodásai: az erdeifenyőfa állományok általában egészségesebbek, mint az Európa-szerte epidémikusan pusztuló lucfenyvesek. A nem őshonos termőhelyeken már a középkorú (35-40 éves) állományok törzseinek alsó szakaszában tömegesen károsít a gyökértapló (Heterobasidion annosum) és a gyűrűs tölcsérgomba (Armillaria mellea). Főleg az előbbi fellépésével függ össze, hogy az alföldi fenyvesek véghasználati korát a tervezett 70-80 évről 40-50 évre kell csökkenteni. Nagy károkat okoz a fiatal erdei fenyvesekben a hótörés és a száraz nyarakon gyakori, az avartűzzel kezdődő erdőtűz (a nagy gyantatartalmú fenyőtűk könnyen tüzet fognak). Az erdeifenyő fahibái közül a legjelentősebb a göcsösség. A kényszerűségből viszonylag fiatalkorban kitermelésre kerülő, erősen göcsös alföldi erdeifenyvesek emiatt nem alkalmasak szerkezeti, teherviselési célokra. Gyakori fahiba a vaseresség (nyomott fa), ami főleg az excentrikus bélelhelyezkedésű törzsek szélesebb évgyűrűjű "nyomott oldalán" jelentkezik. Felismerhető vörösbarna színéről, amely hasonlít a széles késői pásztákra. A vaseres fa erősen vetemedik még hosszirányban is, nehezen szárítható, telíthető. Az erdeifenyő nagy gyantatartalma ellenére ritkábban tartalmaz gyantatáskákat (ömlenyeket), mint a lucfenyő. A kékfestő (Ceratostomella) gombák azonban a szíjácsát erősen támadják. Az így keletkező kékülés a tavaszi, nyári időszakban elsősorban a kéregben lévő hengeres fánál jelentkezik, de a nedves fűrészárunál is felléphet. A kékülés kimondottan esztétikai hiba, a szilárdságot nem befolyásolja. A kéregben lévő hengeres fa a hosszabb idejű nyári tárolás esetén erősen ki van téve a rovarok (cincérek, fadarazsak) károsításainak is. Műszaki jellemzők: az erdeifenyő ipari feldolgozását befolyásoló jellemzők közül röviden összefoglaljuk a kémiai, fizikai és mechanikai tulajdonságokat.
Kémiai tulajdonságok: a különböző fafajok elemi összetétele között igen kicsik a különbségek. Az erdeifenyő esetében az átlagértékek a következők: szén 50,1%, hidrogén 6,1%, oxigén 43,4%, nitrogén 0,2%, egyéb elemek (hamualkotók) 0,2%.
A fatest vegyi összetétele: cellulóz 41,9%, Lignin 29,5%, pentozánok 8,7%, hexozánok 12,8%, hamu 1,3%, extraktanyagok 2,2%. Az erdeifenyő járulékos (extrakt) anyagai közül ki kell emelnünk a gyantát (1-10% mértékben fordul elő, a geszt nagyobb mennyiségben tartalmazza, mint a szíjács). A fenyőgyantát - a lakk- és a festékgyártás fontos nyersanyagát - általában az élőfák "csapolásával" nyerik. A nagy gyantatartalom növeli a faanyag tartósságát, de előnytelen a papírgyártáskor, ragasztáskor és felületkezeléskor. Az erdeifenyő sajátos járulékos anyaga a pinoszilvin, amely szabadfenolos hidroxilcsoportjai révén növeli a faanyag biológiai tartósságát. A ragasztási, felületkezelési technológiák szempontjából fontos a pH-érték ismerete. Az erdeifenyő kevésbé savasnak tekinthető: pH 5,1 (a lucfenyő 3,8).
Fizikai tulajdonságok:
Sűrűség: a közönséges erdeifenyő sűrűbb a sima, a luc- és jegenyefenyőknél, de a termőhelytől (az átlagos évgyűrűszélességtől) függően igen változó sűrűségi értékeket mutat:
- légszárazsűrűség: 330-520-890 kg/m3
- a friss termelésű (élőnedves) faanyag sűrűsége: 750-800-900 kg/m3.
Zsugorodási jellemzők, %:
- sugárirányban: 2,6-4,0-5,1
- húrirányban: 6,1-7,7-9,8
- rostirányban: 0,1-0,4-0,6
- térfogati: 8,9-12,4-16,0Kevésbé vetemedik, mint a lucfenyő, de az előforduló vaserességi fahiba problémákat okozhat.
Fűtőérték: 16.745 kJ/kg, 8205 MJ/m3.
Tartósság: az erdeifenyő (elsősorban a gesztje) tartósabb a luc-, jegenye- és a sima fenyőknél. A DIN 68364 szabvány a 3-4 tartóssági osztályba sorolja (a vörösfenyő és a duglász- a 3., a luc- és a jegenyefenyő pedig a 4. osztályba tartoznak). A szabadon beépített szerkezetek (oszlopok, karók, talpfák, kerti bútorok stb.) védőkezelésre szorulnak.
Mechanikai tulajdonságok: az értékek légszáraz állapotban (U = 12%) értendők a rostokkal párhuzamos irányban.
- nyomószilárdság: 35-58-94 MPa
- húzószilárdság: 35-104-196 MPa
- hajlítószilárdság: 41-100-205 MPa
- nyírószilárdság: 6,1-10-14,6 MPa
- hasítószilárdság:
0,24 N/mm2 (a sugár mentén)
- ütő-hajlítószilárdság: 1,5-4,0-13 J/cm2
- keménység (Brinel):
n bütü 25-40-72 N/mm2 oldal 13-19-24 N/mm2
- hajlító rugalmassági modulusz
(E): 6900-12000-20100 MPa

Az északi típusú, jó minőségű erdei(borovi) fenyő kiváló szilárdsági és rugalmassági jellemzőkkel rendelkezik (az értékek a vörösfenyőéhez hasonlóak). A szilárdsági jellemzők szoros kapcsolatban állnak a sűrűséggel, így a laza szövetű fák szilárdsága is kisebb. A szerkezeti célú faanyagoknál az erdeifenyő göcsösségének szerepe rendkívüli: pl.: ha a göcsök együttes átmérője eléri az alkatrész szélességének a 30%-át, akkor hibamentes fához viszonyítva a hajlítószilárdság 33%-kal csökken.

Megmunkálási sajátosságok:

Az erdeifenyő jól szárítható, de intenzív, mesterséges szárításkor a szíjácsban finom repedések keletkezhetnek. A védőszeres kezelésnél a szíjács kiválóan, a geszt rész kevésbé telíthető. Kékülés ellen elegendő a mártással történő védelem. Fája az összes forgácsolóeljárással jól megmunkálható, de az erősen gyantás, vaseres faanyag feldolgozása nehézségeket okozhat. Rakodólapok, ládák stb. gyártásakor jól szegezhető, csavarozható. Valamennyi ragasztóanyaggal jól ragasztható. A faanyag felületkezelési sajátosságait a különböző felhasználási területeknek megfelelően kell elemezni. Így az északi államokra jellemző faházgyártásnál a külső festést csak a faanyagvédelmét követően szabad elvégezni. Jó minőségű bevonatot csak az esetben kapunk, ha a faanyag nedvességtartalma nem haladta meg a 14%-ot. Külsőtéri felületkezelésre, ha az erdeifenyő szép rajzolatát és színét is meg akarjuk tartani, akkor lazúr lakkok alkalmazása javasolható. Takart felületkezelésre (festésre) diszperzit, alkyd- és műgyantaolaj alapú felületkezelő anyagok javasolhatók. Olajlakkok és poliészter alkalmazásakor a gyantában gazdag és erősen göcsös faanyagnál szárítási problémák jelentkezhetnek. Belsőtéri felületkezelésre előnyösek a színtelen vagy enyhén pigmentált lazúrok, a világos és színes viaszok. Amennyiben a felület mechanikai védelme szükségeltetik, akkor lakkbevonatokat kell alkalmazni. Az egyenletes, jó minőségű erdeifenyő általában gyantamentesítés nélkül is pácolható.

Felhasználási területek:

Az erdeifenyő kiválóan alkalmas forgács-, farost- és fagyapotlemez gyártására. Papírgyártásra is alkalmas, de magas gyantatartalma miatt különleges vegyszerezést igényel (e célra a lucfenyő előnyösebb). Az erdeifenyőt széleskörűen alkalmazzák faházak, kültéri falétesítmények készítésére. Észak-európai tapasztalatok szerint a telített erdeifenyő-talpfák 20-40 évig is eltarthatók. Felhasználják zsindelyként, útburkoló kockaként, hajóépítésnél, árboc és vitorlarúd céljára. Fontos bányafa és oszlopféleség. Nagy tömegben gyártanak belőle rakodólapokat, ládákat. Keresett faanyag a ragasztott tartószerkezetek és a különböző ácsszerkezetek készítésére. Dekoratív, tartós ajtók és ablakok készíthetők belőle (tömeggyártásra jobban kedvelik a nála könnyebben megmunkálható lucfenyőt). Felhasználható kisebb igénybevételek esetén lépcsők és padlóburkolatok gyártására is. Markáns, szép rajzolata, kedvező színe miatt a belsőépítészet és a bútorgyártás igen keresett fafaja. Itt nemcsak tömörfaként, hanem színfurnérként is felhasználásra kerül.
Megjegyzés: az erdeifenyők (Pinusok) nemzetségében nagyon sok eltérő tulajdonságú, de külső megjelenésben hasonló fafaj van. Pl.: a szibériai erdeifenyő (Pinus sibirica) még a sima fenyő (P. strobus) közismerten alacsony sűrűségét (250-300 kg/m3) sem éri el. A trópusi erdeifenyők erősen gyantásak, inhomogének. Tehát a közönséges erdeifenyő (Pinus sylvestris) helyettesítésére javasolt fafajok vételekor igen körültekintően kell eljárni.

2. ábra: ácsszerkezet

3. ábra: skandináv faház erdeifenyőből

dr. Molnár Sándor

Alapanyag  95/05  

Menü


Lucfenyő (Picea abies)

Közép- és Észak-Európa legelterjedtebb és egyik legfontosabb fafajcsoportja. A lucfenyők nemzetségében mintegy 50 faj és ezen belül 250 fajta található.
Botanikai elnevezések: az európai fakereskedelemben lucfenyő néven a következő 3 fajt forgalmazzák:
1.) Európai (közönséges) lucfenyőt: Picea abies (azonos a picea excelsaval), ez a leggyakoribb, legismertebb faj.
2.) Szibériai lucfenyő: Picea obovata.
3.) Szerb lucfenyő: Picea omorica.
Kereskedelmi elnevezések: lucfenyő, közönséges lucfenyő. Európai lucfenyő, szibériai lucfenyő, szerb lucfenyő. Kárpáti lucfenyő, Pichte (ném.), Common spruce (ang.), el´ (orosz), Frenja, Morika (szerb).

Elterjedés:
Az északi földrész jellegzetes fafaja (Észak-Amerikában a sitka-luc fenyő terjedt el) a 72. szélességi fokig hatol fel. Az Alpokban 2000 m-ig, a Kárpátokban 1600 m-re is feljut. A kontinentális éghajlat fája. Minimum évi 700 mm csapadékot igényel. Nyugalmi időszakban a hideg termőhelyeket kedveli. A talajjal szemben nem igényes. A magyarországi klíma túl meleg és túl száraz számára. Így hazánkban csak Kőszeg és Sopron környékén őshonos, és a hazai erdőknek mindössze 1%-át foglalja el (ennek megfelelően a legfontosabb importfánk!).
Az elterjedés alapján a lucfenyőnek 3 alapvető tájcsoportja van:
1.) Észak-Európa: Lengyelország, balti államok, Skandinávia, Oroszország (európai része).
2.) Közép-Európa: Franciaország, Svájc, Németország, Ausztria, Jugoszlávia, Csehország, Szlovákia, Románia.
3.) Szibéria (Észak-Kelet-Ázsia).

Morfológiai jellemzők

Nagyméretű, esztétikus megjelenésű, kúp alakú koronát fejlesztő fafaj (ez a legelterjedtebb "karácsonyfa"). A tűlevelek 10-20 mm hosszúak, egyenként állnak és a hajtásokat körös-körül borítják. A gyökérzet sekély, szétterülő (ezért igen gyakori a széldöntés, a viharkár).
Törzsforma: Kimondottan egyenes, hengeres törzset fejleszt. Mellmagassági átmérője elérheti a 1,5 m-t is. Általában fakitermeléskor 40-70 cm. A szibériai lucfenyő ritkán haladja meg a 40 cm átmérőt, de igen gyakran nagyon idős (150-200 éves) állományból származik. Az élőfák 30-50 m magasságra növekednek. Az ágtiszta törzsmagasság elérheti a 28 m-t is. Vékony ágai nem képeznek szabályos ágörveket. Így az ágak helyén nagyméretű, szárnyas göcsök csak ritkán keletkeznek. Kérge fiatalon sima, vörösesbarna, később szürkésbarna színű, kerek pikkelyek mentén repedezik.
A fatest makroszkópos jellemzői: A geszt és a szijács színben nem különül el. Fehéres, szalmássárga színű (ritkán előfordul vöröses színárnyalat is, főleg az igen nedves termőhelyeken). A bél körüli "juvenilis-fa" 12-16 évgyűrűt foglal magába. Természetes felújulás, zárt állású növekedés esetén ez a fatestrész igen sűrű évgyűrűkkel rendelkezik. Őshonos termőhelyein egyenletes, keskeny évgyűrűszerkezet jellemzi (ez különösen így van az északi, a szibériai és a magas hegységi termőhelyeken). Az évgyűrűn belül a korai és a késői pászták színben élesen elkülönülnek, de a két pászta sötétebb színe a sugármetszeten enyhe csíkozottságot, a húrmetszeten pedig szép rajzolatot eredményez. A keskeny bélsugarak szabad szemmel nem láthatók. A gyantajáratok igen gyakoriak (erről lehet jól megkülönböztetni a jegenyefenyőtől, mert ez nem rendelkezik gyantajáratokkal és ennek megfelelően a faanyag a feldolgozás során nem gyantaillatú). A hazai lucfenyő döntő része nem az őshonos termőhelyeken nő, így a széles és erősen inhomogén évgyűrűk jellemzik.
A fatest mikroszkópos leírása: A fenyőkre jellemzően a sejtállomány 92-94%-a tracheida. A korai és késői pászta tracheidái (rostjai) eltérő méretűek (a késői tracheidák hosszabbak, vastagabb falúak), szabályos sorokba rendeződnek. A lucfenyő hosszú rostjainak (3-4 mm), egyenletes, finom szerkezetének köszönheti kiváló akusztikai és rugalmassági jellemzőit (pl. ezért jó hangszerfa és a legjobb papíripari nyersanyag). Az egy sejtsor szélességű bélsugarak 3-11 sejt magasságúak.
A lucfenyő sajátos fahibái, károsodásai: Az Európát erősen sújtó erdőpusztulások legtöbbet szenvedő fafaja a lucfenyő. Az epidémikus megbetegedések, az ezekkel gyakran együtt fellépő színkárosodások elsődleges okai a megváltozott ökológiai viszonyok (nagy szárazság), és az erős légköri szennyeződések. Megjegyzendő, hogy a "monokultúra" jelleget viselő elegyetlen lucfenyvesek sokkal sérülékenyebbek, mint az elegyes, vegyes fafajú állományok. A károsodott erdők faanyag-vizsgálatai azt mutatták, hogy a beteg fát keskenyebb szijács, vékonyabb évgyűrűk, kisebb fanedvesség jellemzi. A beteg fák fatestében kevesebb az egyszerű cukor és a keményítő. A beteg (de még élő) és az egészséges fák között a fizikai és mechanikai tulajdonságok tekintetében lényegi különbséget nem tapasztaltak. Itt meg kell jegyeznünk: a leváló kéreggel rendelkező, szúkárosodott és a tövön száradt, elpusztult fák igen gyakran már gombák által is fertőzöttek. A kisebb mérvű korhadás pedig szabad szemmel nehezen állapítható meg. Az ilyen fánál kimondottan csak belföldi értékesítés jöhet számításba (jelentős árengedménnyel). A lucfenyő szerkezeti célú felhasználását és megmunkálását legjelentősebben a göcsösség befolyásolja. A fatestben igen gyakoriak a "gyantatáskák". A "vaseresség" (a nyomott fa) a lucfenyőnél is előfordul külpontos növekedés esetén. Az idős élőfák igen gyakran tőkorhadtak (jellemző károsító a "Heterobasidion annosum"), ez a gombakárosodás általában 0,5-1,0 m magasságig hatol fel a törzsbe (a kitermelés után e tőszakaszt levágják). Egyes termőhelyeken gyakori fahiba a "csavart növés". A kitermelt lucfenyő faanyaga csekély ellenállást mutat a rovar- és gombakárosítókkal szemben. Valamivel kevésbé hajlamos a kékülésre, mint az erdeifenyő, de a beépített faanyagot gyakran támadják a Poria, Coniophora és Merulius gombafajok, amelyek barna korhadást okoznak. Tapasztalataink szerint a lucfenyőt a különböző rovarfajok (különösen a cincérfélék) rendkívüli módon kedvelik (a tavasszal betárolt rönkanyag nyár végére értékét veszti). Tehát a gomba- és rovarkárosítások megelőzésére rendkívül fontos a hengeresfa gyors (néhány héten belüli) feldolgozása. Ha ez nem lehetséges (pl. viharkárok esetén), akkor gondoskodni kell a tárolt faanyag védelméről (pl. vízzel való permetezés).

Műszaki jellemzők:

Kémiai tulajdonságok: Elemi összetétel, %: szén 50,13, hidrogén 6,20, oxigén 43,45, nitrogén 0,04, egyéb elemek (hamualkotó ásványi anyagok) 0,37.
A fatest vegyi összetétele: cellulóz 58%, lignin 28%, hemicellulózok 11%, gyanta és egyéb járulékos anyagok 2,6%, hamu 0,4%.
A lucfenyő papíripari fontosságát mutatja az egyedülállóan magas cellulóztartalma. A lucfenyő háncsa felhasználható a csersavgyártásra (9%-ban tartalmazza).
A lucfenyő nem rendelkezik a tartósságot növelő különleges gesztesítő anyagokkal. A pH-értéke viszonylag kicsi (savas): 3,8.
Fizikai tulajdonságok: Könnyű, puha fa. Sűrűsége jelentősen függ a termőhelytől (az északi és a szibér
iai luc sűrűbb).
Sűrűségi értékei, kg/m3:
- abszolút száraz állapotban: 300-430-640
- légszárazon: 330-470-680
- élőnedvesen: 740
A "répafenyő" megnevezést a széles évgyűrűjű, laza szövetű lucfenyőnél is alkalmazzák, a jó minőségű hangszerfa ("rezonanszfa") keskeny, egyenletes évgyűrűjű és viszonylag nagy sűrűségű.
Zsugorodási jellemzők, %:
sugár: 3,6
húr: 7,8
rost: 0,3
térfogati: 12,0
A nagy zsugorodási anizotrópia miatt erősen vetemedik. Intenzív szárításkor "teknősödik".
Fűtőérték: 16328 kJ/kg, 7021 MJ/m3.
Tartósság: A kevésbé tartós fafajok közé tartozik (a DIN 68364 szabvány a 4. rezisztenciaosztályba sorolja).
A kitettségtől függően tartóssága a következő (év):
szabadban, védelem nélkül: 10-15-30
szabadban, védőkezeléssel: 20-30-50
tető alatt: 50-60-75
víz alatt: 30-60-100
állandó szárazállapotban: 120-900
A külső térben és az épületszerkezetekben felhasznált lucfenyő védőkezelést igényel.
Mechanikai tulajdonságok:
A lucfenyő az igen szerény sűrűségi értékéhez (súlyához) viszonyítva viszonylag jó szilárdsági és kiváló rugalmassági jellemzőkkel rendelkezik. A fontosabb jellemzők a rostokkal párhuzamos irányban, légszáraz állapotban (u = 12%):
- nyomószilárdság, MPa: 35-50-79
- hajlítószilárdság, MPa: 49-78-136
- húzószilárdság, MPa: 40-90-245
- nyírószilárdság, MPa: 5,4-6,7-12,0
- ütő-hajlítószilárdság, J/cm2: 1,0-5,0-11,0
- keménység (Brinell), MPa: bütü: 32
- hasítószilárdság, MPa: 0,2
- hajlító rugalmassági modulusz, MPa: 7300-11000-21400
A lucfenyő erdei választékai:

A kitermelt faanyagot Németországban és Ausztriában igen gyakran "szálfák" formájában forgalmazzák. A fakereskedelemben a következő lucfenyő-választékok ismertek:
- fűrészipari rönk (furnérrönköt nem választékolnak)
- vezetékoszlop
- bányafa, cölöp- és állványfa
- papírfa (a fűrészipari rönk mellett a legfontosabb választék)
- rúdfa (építőipari célra)
- farost- és forgácsfa
- tűzifa (Magyarországon nem jellemző).
A fűrésziparban a rönk mellett gyakran feldolgozzák még a vékonyabb, rövidebb választékokat is (fenyőkivágás). Nehéz telíthetősége miatt vezetékoszlopnak kevésbé alkalmas, mint az erdeifenyő.

 

Megmunkálási sajátosságok:

Jól, gyorsan szárítható, de ügyelni kell a szakszerű rakatkialakításra, mert vetemedésre hajlamos. Rendkívül nehezen telíthető (az udvaros gödörkék a sejtek falában elzáródnak). E probléma nehezíti a külsőtéri alkalmazását. A mechanikai megmunkálás (forgácsolás, aprítás, hasítás) szempontjából a legelőnyösebb fafajnak tekinthető (kivételt képez a csavarodott faanyag). Jól ragasztható, csavarozható. Kiválóan ragasztható valamennyi ragasztóanyaggal. Felületkezelésnél a gyantaömlenyek (táskák) eltávolítására kell nagy gondot fordítani. Pácolás esetén a két pászta közötti eltérés előnyös megjelenést eredményez. Vízben való tárolás esetén a fatestben foltok, sötét csíkok keletkezhetnek. Ez csak takart felületkezeléssel (festéssel) tüntethető el.

Felhasználási területek:

A nagy tömegben rendelkezésre álló és viszonylag homogén minőségű, jól megmunkálható, könnyű, szilárd lucfenyő a következő formákban és területeken kerül felhasználásra:
- hengeres formában: kertépítészet, mély- és magasépítés, vezetékoszlopok stb.
- fűrészelt kivitelben: ládák, rakodólapok, gerendák, építőipari szerkezeti elemek (a lucfenyő a legfontosabb építőipari faanyag!), zsaludeszkák, bútorlap-középrészek stb.
- gyalult kivitelben: ablak-, ajtóelemek, bútorlécek, gyalult profillécek, lambériák, külső és belső épületelemek, létrák, lépcsők részei, "biobútorlapok" stb. (a lucfenyő kevésbé esztétikus megjelenésű, mint az erdeifenyő, így a bútoripari jelentősége kisebb, az épületasztalosiparban azonban pótolhatatlan),
- egyéb formában: aprítékok formájában a forgács- és farostlemezgyártáshoz, cellulóz, fagyapot céljára (a világ összes fafaja közül a lucfenyők a leértékesebb papírfák). A lucfenyő pótolhatatlan értékű a vonóshangszerek gyártásában.
Megjegyzés: igen gyakran a jegenyefenyővel keverten kerül forgalomba. Ezt célszerű elkerülni, mert a lucfenyő előnyösebb a megmunkálás és az alkalmazás szempontjából egyaránt. Az Észak-Amerikából importált Hemlock- és Sitka-fenyők hasonlítanak a lucfenyőre, de néhány eltérő tulajdonságuk (pl. gesztesedés) miatt feltétlenül külön kezelendők.

 

Alapanyag  95/05  

Menü


A FŰRÉSZÁRU

Megjegyezzük, hogy a következőkben leírtak nem helyettesítik a vonatkozó szabványokat, azoknak csupán a legfontosabb előírásait tartalmazzák, a kereskedelmi szokványok figyelembevételével.

FŰRÉSZÁRU-VÁLASZTÉKOK
Fenyőfűrészáru-választékok és méreteik

Fűrészáru megnevezése Vastagság 

Szélesség

   

16-49 mm vastagságig 6 cm-től

Deszka 40 mm-ig 50-100 mm vastagságig 8 cm-től
Palló 44 mm-től 1 cm-es fokozatokkal Keskeny áru 16 cm szélességig, széles áru 17 cm szélességtől
Léc 40 mm-ig 75 mm-ig

Zárléc 

80 mm-ig  120 mm-ig
Gerenda  300 mm-ig 300 mm-ig (minimális keresztmetszet-terület 100 cm2)

A deszka és a palló párhuzamosan, vagy nem párhuzamosan szélezett, ill. szélezetlen alakban kerül értékesítésre, de nagyrészt párhuzamosan szélezetten.

Névleges hosszúságok:
valamennyi terméknél 1,5-3,0 m-ig 30 cm-es, ill. 25 cm-es fokozatokkal.
A rövidáru 1,00-2,75 m hosszú, 25 cm-es, míg az extrarövidáru 0,50-0,90 m hosszú, 10 cm-es hosszfokozatokkal.

A fenyőfűrészáru minőségi követelményei
A fenyő rövid és normál hosszúságú deszkát és pallót K., I., II., III. és IV., míg az extrarövidet egyetlen minőségi csoportba soroljuk. A lécet egy, a zárlécet I., II., a gerendát I., II., III. minőségi csoportba soroljuk.
(Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az azonos minőségi csoportba sorolt különböző fűrészipari termékeknek a fahibákkal szembeni követelményei eltérőek lehetnek!)
A szélezett fűrészáru minőségét - a léc kivételével - az egyik bütün idő- és vízálló festékkel kell megjelölni, a következőképpen:

K (kiváló) minőség fehér

I. o. piros
II. o. kék
III. o. sárga
IV. o. fekete

 

1.ábra fűrészáruk méretének meghatározása

A szélezetlen fűrészáru minőségét a keskenyebbik lap közepén, a szélességi mérés közelében a méretadatok mellett kell felírni maradandó krétajellel, római számokkal.

Lombosfűrészáru-választékok és méreteik

Fűrészáru megnevezése

Vastagság Szélesség
Deszka 40 mm-ig  
Palló 45 mm-től  
Léc 40 mm-ig 80 mm-ig
Zárléc  98 mm-ig   98 mm-ig
Gerenda 300 mm-ig 300 mm-ig (minimális keresztmetszet-terület 100 cm2)

A deszka és a palló párhuzamosan, vagy nem párhuzamosan szélezett, ill. szélezetlen alakban kerül értékesítésre, de nagyrészt szélezetlenül.

Névleges hosszúságok:

a deszka, a palló és a zárléc 0,5-6,0 m, a léc 1,00 m-től, a gerenda 2,50 m-től, 10 cm-es hosszfokozatokkal. A lombos fűrészáru minőségi követelményei A lombos rövid és normál hosszúságú deszkát és pallót I., II. és III. minőségi osztályba kell sorolni. A zárlécet és a gerendát I. és II. minőségi osztályba soroljuk. A fenyő- és a lombosfűrészáru méreteinek és mennyiségének meghatározása (lásd 1. ábra).
A fűrészáru hossza (h) egyenlő a darab hossztengelyére merőlegesen fűrészelt véglapjai (bütüi) közötti legkisebb távolsággal. A fűrészáru kéreg nélküli szélességét (sz) a következők szerint határozzuk meg. A párhuzamosan szélezett fűrészáru szélességét a darab hossza mentén bárhol, de a végeitől legalább 150 mm-re mérhetjük, ahol nincs tompaél. A nem párhuzamosan szélezett fűrészáru szélességét a darab hosszának felénél, a tompaél nélküli részen kell mérni. A szélezetlen fűrészáru szélességét a hosszának a felénél mérjük; 38 mm vastagságig a felső lap, míg 40 mm vastagságtól a felső és az alsó lap szélességéből képzett számtani középérték meghatározásával. A kapott értéket egész cm-re kerekítjük, 5 mm-től a legközelebbi nagyobb cm-re. A fűrészáru vastagságát (v) a darab hosszmentén bárhol, de a végeitől legalább 150 mm távolságra mérjük, és egész mm-ben adjuk meg. Az ún. faragott fa (zárléc vagy gerenda) hosszát a fűrészáru hosszának meghatározásával azonos módon, míg keresztmetszeti méreteit hosszközépen, a tompaéleken belül, a fűrészelt oldalak közötti távolság meghatározásával mérjük. A fűrészárudarab mennyiségét (térfogatát) az ugyanazon mértékegységben (m-ben) kifejezett névleges vastagságának, szélességének és hosszúságának szorzata adja. Egy fűrészárutétel térfogatát 0,001 m3-re kerekítve számítjuk ki. A mennyiség meghatározásánál ügyelni kell arra, hogy a névleges méretek légszáraz nedvességtartalom mellett értendők, s amennyiben nem érnek el szabvány szerinti méretet, eggyel kisebb mérettartományba kell sorolni (például egy 4,72 m hosszú, 16,7 cm széles, 53 mm vastag, 38% nedvességtartalmú fenyőfűrészáru térfogata 4,50 x 0,16 x 0,05 = 0,036 m3). Kisméretű fűrészipari termékek (nyers parketta, bútorléc, donga, ládaelem stb.) egy-egy darabjának térfogatát 0,000.001 m3 pontossággal célszerű meghatározni. Profilra gyalult fűrészáru (hajópadló, lambéria, kész parketta stb. 2. ábra) Ha m2-ben számolunk, a méreteket illesztett állapotban kell érteni, vagyis alj, illetve csapolás nélkül.

2. ábra 3.ábra

A fűrészáru osztályozásával összefüggő fogalommeghatározások

Tükrös áru

A fűrészáru lapfelületein a bélsugarak hosszirányú metszetei alkotta csillogó, a fa lapszövetétől eltérő keménységű, többé-kevésbé négyszög alakú lapocskák, bélsugártükrök láthatók. A tükrök alakja és mérete eltérő, fafajtól és a fűrészelés irányától függő.

Zárt bélű fűrészáru:
A fűrészáru nagyrészt magában foglalja a belet, ami helyenként a lapfelületre is kifuthat.

Bélátvágott fűrészáru:
Zömmel a lapfelületen tartalmazza a belet.

Bélmentes fűrészáru:
Egyáltalán nem tartalmaz belet.

Álló évgyűrűs lapfelületű deszka:
(ún. riftvágással készült deszka, ill. párizsi áru)

Kopásnak kitett helyekre készül a 3. ábrán bemutatott álló évgyűrűs felületű fűrészáru, ami általában deszka, de lehet palló méretű is. Az évgyűrűk és a lapfelület által bezárt szög - amelyet a bütün láthatunk - alapján lehet fél (30-59 fok) és teljes (60-90 fok) álló évgyűrűs a fűrészáru. Ezenkívül lehet bélátvágottan vagy bélmentesen termelt.

Álló évgyűrűs fűrészáru termeléséhez felhasznált rönk csúcsátmérője.

Fűrészáru Rönkcsúcsátmérő cm Rönkcsúcsátmérő cm
  fél álló évgy.  teljes álló évgy.
Szélesség termeléséhez cm
8 23 31
10  29  36
12  35  42
14  40  48
16  46  53

Rajzolatos lapfelületű fűrészáru (flóderes lapfelületű fűrészáru)

Olyan fűrészipari termék, amely a csonka kúp alakú rönk hossztengelyével párhuzamos síkban húrmetszettel készült, s fűrészelt lapfelületén a 4. ábrán látható rajzolatot tartalmaz.

4.ábra

Angol félfa (angol prizma)

Nagy átmérőjű, jó minőségű, egyenletes és sűrű évgyűrű szerkezetű fenyőrönkből gyártott az 5. ábrán látható termék. Két lépésben készül, először egy hagyományos prizmát termelnek, majd azt 90 fokkal elfordítva egyetlen fűrészlappal középen kettéfűrészelik.

Boules áru (ejtsd: búl áru)

Jó minőségű, nagy átmérőjű tőrönkből készül, bútoripari célokra. Gyakorlatilag minden fafajból gyártják. A rönköt azonos vastagságú szelvényekre, deszkára vagy pallóra fűrészelik, s a rönkben elfoglalt helyüknek megfelelő sorrendben máglyázzák, a 6. ábrán látható módon.

6.ábra

A kereskedelmi szokványokban használatos néhány kifejezés magyarázata

Tárolási folt (lágerflekk):
Elsősorban a csersavat tartalmazó fűrészárunál előforduló felületi foltosság, ami legfeljebb 1 mm vastag gyalulási réteggel eltávolítható.

Sűrű szövetű, finom évgyűrűkkel rendelkező fűrészáru:
Az évgyűrűk keskenyek, közel egyenletesek. Tűlevelű fáknál 1 cm szélességre 6 vagy több, lomblevelű fáknál 3 vagy több évgyűrű jut.

Durva szövetű, durva évgyűrűkkel rendelkező fűrészáru:
A fa évgyűrűi szélesek. Tűlevelű fáknál 6 mm, míg a lomblevelűeknél 8 mm szélességűek.

Dr. Hargitai László

 

Alapanyag  95/06  

Menü


Vörösfenyő (Larix decidua)

Az Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt vörösfenyők a faanyag szöveti szerkezete, színe és fizikai jellemzői alapján egymástól nehezen különíthetők el. A nemzetközi fakereskedelemben így 6 különböző vörösfenyőfajnak van jelentősége (e fajokat általában egységesen vörös- fenyőnek nevezik):

 

Botanikai és kereskedelmi elnevezések:

1.) Közönséges vörösfenyő
Larix decidua (- L. europaea), vörösfenyő, európai vörösfenyő, Larche (ném.), Larch (ang.), Lisztvennyica europejszkaja (orosz), Larck (svéd).

2-3.) Szibériai vörösfenyő
(2 külön faj)
2. Larix dahurica (= L. gmelini) kelet-szibériai
3. Larix sibrica (= L. russica),
ÉK-Európa, Nyugat-Szibéria
Sibirische Larche (ném.), Siberian Larch (ang.)

4-5.) Amerikai vörösfenyő
(2 külön faj)
4. Larix laricina (=L. americana)
ÉK-USA, Kanada, Alaszka,

5. Larix occidentalis, ÉNY-USA,
DNY-Kanada
Americanische Larche(4.), Eastern larch western Larch (5.)

6.) Japán vörösfenyő, Larix leptolepis (= L. kaempferi), Európában Németországban termesztik, Japanische Larche.
Elterjedése:
Az északi félteke jellegzetes hegyvidéki, alhavasi fafajai. Hazánkban Sopron-Kőszeg környékén őshonos, de a domb- és hegyvidéki tájakon más fenyőkkel elegyesen minden előfordul (területe 6-7 ezer ha). A fakereskedelemben megjelenő vörösfenyő a Kárpátokból, az Alpokból és Szibériából származik. A szeles, csapadékos hegyoldalakat szereti, a fagyra nem érzékeny, de rendkívül fényigényes.

Morfológiai jellemzők:
Laza, kúp alakú koronáján tűlevelei 1-3 cm hosszúak, puhák, világoszöldek, a hajtásokon csomókban helyezkednek el. A vörösfenyő Európa egyetlen lombhullató fenyőfaja. Erős, mély kórógyökeret fejleszt.

Törzsforma:
Törzse jellegzetesen kard alakú. A teljes famagasság 30-40 m, az ágtiszta törzshossz 15-20 m. A mellmagassági átmérő max. 0,6 m (a Lario occidentalis elérheti az 50 m magasságot és az 1,0 m átmérőt is). Kérge mélyen repedezett, vörösesszürke. A kéregben lévő fának jellegzetessége, hogy a kéregcserepek leválási helye kárminvörös.

A fatest makroszkópos jellemzői:
A szijácsa igen keskeny (2-3 cm szélességű), az északi származékoknál 1 cm), színe sárgásfehér. A geszt sötét, vörösbarna. Az évgyűrűn belül a két pászta határozottan elkülönül, a sötét, sűrű szövetű kései pászta részaránya elérheti a 40%-ot is. A pászták határozott színbeli elkülönülése a vörösfenyőnek markáns, esztétikus rajzolatot biztosítanak a húr- és a sugármetszeteken. A gyantajáratok viszonylag aprók, szabad szemmel alig láthatók. A frissen kitermelt faanyag erősen gyantaillatú. A kultúrállományokból származó, gyors növekedésű vörösfenyőnél viszonylag laza szövetű, széles évgyűrűjű a bél körüli fatest (a juvenilis fa). A "juvenilis hatás" általában 15-20 évig tart.

Mikroszkópos szerkezet:
A fenyőkre jellemző tracheidális szerkezetben a vastag falú késői tracheidák határozottan elkülönülnek. A tracheidák radikális falain az udvaros gödörkék ikresen (két sorban) helyezkednek el. A bélsugarak egysejtsorosak, magasságuk általában nem éri el a 20 sejtet (szabad szemmel nem láthatók).

Fahibák, károsodások:
A vörösfenyő törzsének alsó szakasza "kard alakú", ezt a feldolgozásnál figyelembe kell venni. Az ággöcsök viszonylag finomak, kicsik. Gyakran előfordul a csavart növekedés. A nem őshonos termőhelyeken termesztett vörösfenyő-ültetvények széles évgyűrűjű, durva szövetűek. A tartós faanyagnak viszonylag kevés a károsítója, a fatestben gyakran előfordul "belső szijács" (holdgyűrű), "gyantatáska" és ritkábban gyűrűs repedés.

Műszaki jellemzők:
A vörösfenyőt kiválóan lehet felhasználni minden olyan szerkezetnél, terméknél, ahol a tartósság, a szilárdság és a keménység fontos követelmény. Az elterjedtebb fenyők közül egyedül a vörösfenyőt sorolhatjuk a "közép kemény fák" közé. Itt meg kell azonban jegyeznünk, hogy a magashegységi vörösfenyő (pl. alpesi, tátrai) kitűnik rendkívül keskeny, finom évgyűrűszerkezetével, sötét vörösgesztjével. Az ilyen állományokat 130-140 éves korban termelik ki, és az itt nyert kemény, szilárd faanyagot az alpesi területeken "Steinlarche"-nek (sziklai vörösfenyőnek) nevezik. Ezzel szemben az alacsonyabb fekvésű (sík-, dombvidéki) állományokat a gyakran fellépő tőkorhadás (Phaeolus schweinitzii) miatt 40-60 éves korban kitermelik. Az ilyen laza szövetű vörösfenyőt "Wiesenlarche"-nek (mezei vörösfenyőnek) hívják.

Kémiai jellemzők:
Extrakt anyagok (benzol-alkoholos kivonás): 4-9,0%
Cellulóz: cca.: 34%
Lignin: cca.: 30%
Hemicellulózok: cca.: 15%
Hamutartalom: cca.: 0,2%
Egyéb anyagok: - csersav: 10-12%
                         - gyanta: 4,1%
             pH-érték: - szijács: 54,
                           - geszt: 4,2

Fizikai tulajdonságok:
Sűrűsége a hazai fenyők között a legnagyobb. Értékei a következők (a min. értékek a laza szövetű), a max. értékek a sűrű szövetű vörösfenyőt reprezentálják), kg/m3:
- abszolút száraz állapotban: 400-550-820
- légszáraz állapotban: 440-590-850
- élőnedvesen: 800-900-1000

Zsugorodási jellemzők, %:
- sugár: 3,3
- húr: 7,8
- rost: 0,3
- térfogati: 11,4
A húr- és a sugárirányú zsugorodás jellemzői közötti jelentős eltérés miatt vetemedésre hajlamos, mesterséges szárításkor viszonylag lassúbb menetrendeket igényel.

Tartóssága:
Igen tartós, időjárásálló. E tulajdonságát gyanta- és csersavtartalmának, illetve nagy sűrűségének köszönheti. A beépített faanyagot azonban több gombafaj károsíthatja (Merulius, Poria, Comiophosa fajok), nedvességi hatások, illetve szakszerűtlen beépítés esetén. Becsült tartóssága: szabadban 65 év, víz alatt 500 év, állandóan száraz körülmények között (zárt épületben): 1800 év.

Mechanikai tulajdonságok:
A fontosabb szilárdsági jellemzők a rostokkal párhuzamos irányban, légszáraz állapotban (u = 12%) a következők, MPa:
nyomó: 41-55-81
húzó: 107
hajlító: 64-99-132
nyíró: 4,5-9,0-10,0
hasító: 0,34
ütő-hajlító
szilárdság (J/cm2): 4,0-6,0-13,0
keménység (Brinell), MPa,
bütü: 53
oldal: 19
Stat. hajlító rugalmassági modulusz, MPa: 6300-13800-26000

A szilárdsági jellemzőknél felhívjuk a figyelmet a sík- (domb) vidéki és a magashegységi vörösfenyők közötti jelentős különbségekre. (A hazai vörösfenyő általában a gyengébb kategóriába tartozik.)

A vörösfenyő erdei választékai:
Az alpesi tájakon (Ausztria, Svájc) az értékes vörösfenyőt általában szálfák formájában bocsátják árverésre. A fakereskedelemben a következő vörösfenyő-választékok ismertek:
- fűrészipari rönk (külföldön a vörösfenyőből hasított és hámozott furnért is készítenek),
- vezetékoszlopok, cölöpök (tartóssága miatt igen keresett),
- papírfa (gyantatartalma és keménysége miatt kevésbé alkalmas, mint a lucfenyő),
- rúdfa, állványfa, faragott gerenda-alapanyag,
- farost-, forgácsfa,
- tűzifa (Magyarországon nem jellemző).

Megmunkálási sajátosságok:
Valamivel lassabban, mint a luc- és jegenyefenyő, de jól szárítható (repedésre azonban hajlamos). Az összes forgácsolóeljárással jól megmunkálható, de a gyantatáskák és az esetenkénti csavarodottság gondot okozhat. Jól faragható. Könnyen szegezhető, csavarozható. Mindenféle ragasztóanyaggal jól ragasztható.
Pácolás előtt gyantamentesíteni kell, lakkozás után erősen sötétedik. Nehezen fényezhető, külső téri felhasználásnál különösen fontos a szijácsos részek védelme (ez kékülésre is hajlamos). Telítése nehézkes, de enélkül is tartós.

Felhasználási területek:
Különösen azokon a területeken keresett, ahol a tartósság és a szilárdság a fontos. Így felhasználhatják a földmunkákhoz (pl. partvédelem), a bányászatban (aknafa), víz- és hídépítésben, malomépítésben. Kiváló vezetékoszlop, hajóárboc. Alkalmazzák vasúti talpfaként is. Szép, határozott rajzolata előnyös a furnérgyártásban, tetszetős lépcsők, bútorok, ablakok, falburkolatok készíthetők belőle. Az építészetben fontos szerkezeti anyag, értékes zsindely. Gyantájából készítik a "velencei terpentint". Az alacsonyabb minőségű hengeresfát forgács- és farostlemezgyártásban (keverékfafajként ritkán papírgyártásra is) használják.

dr. Molnár Sándor

 

Alapanyag  95/07  

Menü


Jegenyefenyő (Abies alba)

A fenyőfélék 50 nemzetsége és mintegy 500 faja között kiemelkedő szerepe van a jegenyefenyők (Abies) nemzetségének. E nemzetség mintegy 50 faja az északi féltekén, Ázsiában, Észak-Amerikában és Európában terjedt el. Az idetartozó fajok és a nemesített fajták (kb. 180) többsége elsősorban esztétikai jelentőségű (díszfák), közkedvelt karácsonyfák. A fakereskedelemben igen gyakran a lucfenyővel keverten kerül forgalomba.

Faipari jelentősége a következő fajoknak van:

Európai (közönséges) jegenyefenyő (Abies alba)
Észak-amerikai jegenyefenyő-fajok:
- A. concolor, A. gradis,
- A. lasio carpa és A. procera.
Ázsiai fajok:
- A. sibirica. 
- A. sachalinensis
Kereskedelmi elnevezések: jegenyefenyő, Tanne (ném.) Silver fir (ang.), Sapin (fr.), Pihta (or.), Jedle (cseh), Silvergran (svéd).

Elterjedése: 
A közönséges jegenyefenyő Közép- és Dél-Nyugat-Európa hegyvidékein 800-2000 m magasságig hatol fel. Kezdetben bükkel, majd magasabban lucfenyővel elegyedik. Hazánkban az Alpok nyúlványain kisebb foltokban őshonos (összes erdeinknek kb. 0,1%-át teszi ki). Az óceáni jellegű, magas páratartalmú, csapadékos éghajlatot kedveli. A szélsőséges hidegek és a szárazság iránt érzékeny. A tápanyagban gazdag, üde talajokat szereti. Európában erdészeti jelentősége van még az Észak-Amerikából származó óriás-jegenyefenyő (Abies grandis)-nek (a faanyagjellemzők szempontjából a különböző jegenyefenyők közötti különbségek elhanyagolhatók).

Morfológiai jellemzők:
- Élőfa: törzse egyenes, hengeres, korán feltisztuló. A famagasság 30-40 m (USA-ban 50 m-ig), átmérője elérheti az 1-1,5 m-t is (nálunk 0,4-0,5 m), 180-200 éves kort él meg (vannak 500 éves példányai is). Kérge szürkés, világos, sokáig sima, idősebb korban pikkelyes. Ágai szabályos, vízszintes örveket alkotnak. Gyökere mélyre hatoló (karógyökér), de az oldalágai is vastagok. A hajtásokon a 20-30 mm-es tűlevelek "fésűs" állásúak, laposak, fonák oldalukon két fehér sávként láthatók a légzőnyílások.
- A fatest szöveti jellemzői:
Fája sárgásfehér színű. Az egészséges fánál a geszt és a szijács nem különül el. Az évgyűrűk jól láthatók, de a széles korai pásztából fokozatos az átmenet a késői pásztába. Egy sejtsoros bélsugarai szabad szemmel nem láthatók. Az elterjedtebb fenyőktől eltérően gyantajáratai nincsenek. Így a fa fénytelen és a feldolgozás során nem érezzük a kellemes gyantaillatot. A jegenyefenyő igen gyakran a lucfenyővel keverve kerül forgalmazásra. A fatest különbözőségét nem könnyű felismerni. A leglényegesebb: a lucfenyő rendelkezik gyantajáratokkal (apró világos pontokként látszik kézi nagyítóval a bütümetszeten) és "gyantatáskákkal", a jegenyefenyő nem. A fűrészáru esetében megfigyelhető, hogy a jegenyefenyőnél az ággörcsök többnyire körkeresztmetszetűek, a lucfenyőnél oválisak.

Fahibák, fakárosodások:
A pusztulási jelenségek sajnos a jegenyefenyő-állományoknál is megfigyelhetők. Olyan komplex megbetegedésről (kárláncolat) van szó, amelynek pontos okai ma még nem feltártak (leginkább a rendkívüli aszályokat tekintik az elsődleges oknak). A jegenyefenyő megbetegedését (általánosan jellemzi, hogy a szijács vízszállító képessége lecsökken és így a kitermelés után a gesztrész 30-50%-kal nagyobb nettó nedvességtartalmú, mint a szijács (a geszt nedvessége elérheti a 220%-ot is). A "nedves geszt" tehát egy viszonylag gyakori sajátos fahibája a jegenyefenyőknek. Az újabb kutatások azt mutatják, hogy a "nedves geszt"-nek is két típusát kell megkülönböztetnünk: normális (egészséges) és patalógikus (károsodott). Az egészséges "nedves geszt" színe barnás és szárításnál gyakran okoz problémákat (kérgesedés, repedések, kollapszus). A "nedves geszt" igen gyakran baktériumok által fertőzött (az udvaros gödörkéknél). Az ilyen anyag vörösesbarna színű, erősen savas, igen kellemetlen illatú (a mechanikai feldolgozásnál ez jól érzékelhető). A károsodott, színben is eltérő geszt hatása általában nem követi az évgyűrűket (az egészséges "nedves geszté" igen). A jegenyefenyőnél gyakran tapasztalt "nedves gesztűségre" azért tértünk ki ilyen részletesen, mert e probléma kevésbé ismert. Az ilyen anyagot feltétlenül külön kell válogatni és csak óvatos, lassú menetrenddel szabad szárítani.

A jegenyefenyő kevés ellenállást mutat a gombák, rovarok ellen, ez összefügg kevés (max. 1%) gyantatartalmával. A klímaállósága is gyenge. Tehát a kevésbé tartós fafajok csoportjába tartozik. Itt érdemes azonban megjegyezni, hogy alacsony gyantatartalma miatt is korábban elterjedten alkalmazták vegyi anyagok tárolására, tehát vegyszerállósága jó! Összességében azonban nem éri el a lucfenyő tartósságát sem (pl. a jegenyefenyő-faszerkezeteknél a házicincér sokkal gyakrabban károsít, mint a lucfenyőnél). A jegenyefenyő-felhasználást a szabályos ágörvek következtében kialakuló erős göcsösség is előnytelenül befolyásolja (az ággöcsök igen kemények, mechanikai megmunkálásnál gyakran szálkiszakadást okoznak). Az élőfáknál gyakori a rákosodás, a fagyléc is előfordul. A kitermelt fa hajlamos kékülésre. A légszennyezésre az egyik legérzékenyebb fafaj.

Műszaki jellemzők:
A jegenyefenyők kémiai, fizikai és mechanikai tulajdonságai sokban hasonlítanak az átlagos lucfenyőre, de a jó minőségű, sűrű évgyűrű szerkezetű magashegységi lucfenyőtől a szilárdsági és rugalmassági jellemzői elmaradnak.

Kémiai tulajdonságok:

Elemi összetétel:
C 50,36%, H 5,92%, O 43,44%,
N 0,05%, egyéb elemek 0,23%.
Fontosabb vegyületek:
Extrakt anyagok(benzol-alkoholos kivonás): 1,7-2,8%
Cellulóz: 42,3%
Lignin: 28,6%
Hemicellulózok: pontozán 9,2%, hexozán 13,3%
Hamu: 1,2%

Mindamellett, hogy a jegenyefenyő fájában gyantajáratok nincsenek, a fatest szerény mennyiségben tartalmaz gyantát. Így a szijácsban 0,58%, a gesztben 1,21% (átlagosan 0,9-1,0%) gyanta található. A háncs és a tűlevelek gyantájából a Vogézekben nyerik ki az ún. "strasbourgi terpentint".
A kéreg csersavtartalma viszonylag magas (5%). A fatest pH-értéke azonban csak kevésbé savas: 5,5-6,1 (az alacsonyabb érték a nedves gesztű faanyagot jellemzi).

Fizikai tulajdonságok:
Hasonlóan könnyű, puha fa, mint a lucfenyő. Sűrűségi értékei, kg/m3:
- abszolút száraz állapotban:
320-410-710
- légszárazon (u = 12%): 350-450-750
- élő nedvesen: 800-900-1000
(A friss termelésű jegenyefenyő a nagyobb nedvességtartalma miatt kb. 20%-kal nehezebb a lucfenyőnél!)

Zsugorodási jellemzők, %:
- sugár 3,8
- húr 7,6
- rost 0,1
- térfogati 11,5

Mechanikai tulajdonságok:
Könnyű súlya mellett viszonylag jó szilárdsági értékek jellemzik. A fontosabb jellemzők a rostokkal párhuzamosan légszáraz állapotban (u = 12%) a következők, MPa:
- nyomószilárdság: 31-47-59
- hajlítószilárdság: 47-73-118
- húzószilárdság: 48-84-120
- nyírószilárdság: 3,7-5,0-7,9
- hasítószilárdság: 0,25
- keménység: 30 (bütü)
- hajlító rugalmassági modulusz:6600-11000-17200
- ütő-hajlító szilárdság, J/cm2:
3,0-4,2-12,0

Tartósság:
A DIN 68364 német szabvány a 4. rezisztenciaosztályba sorolja, tehát a kevésbé tartós fafajokhoz tartozik. A lucfenyőnél azonban lényegesen könnyebben telíthető.

A kitettségtől függően tartóssága a következő (év):
- szabadban, védelem nélkül:
5-10-20
- szabadban, védőkezeléssel:
15-25-40
- tető alatt: 15-50-70
- víz alatt: 30-60-100
- állandó száraz, fedett helyen: 100-700
A külső térben és épületszerkezetben felhasznált jegenyefenyő védelmet igényel.

A jegenyefenyő erdei választékai:
A kitermelt faanyagot gyakran "hossztolás" nélkül, szálfák formájában forgalmazzák. Az üzemi hossztolás során a vékonyabb (14-18 cm átm.) részből igen gyakran vezetékoszlopot készítenek (mivel a lucfenyőnél jobban telíthető). A szálfák vastagabb vége fűrészrönkként kerül felhasználásra. Általában a jegenyefenyőnek a következők a kereskedelmi választékai:
- fűrészipari rönk (gyakran lucfenyővel keverten)
- vezetékoszlop, cölöp-, állvány- és rúdfa
- papírfa (a fűrészipari rönk mellett ez a legfontosabb választék)
- farost- és forgácsfa
- tűzifa
(Magyarországon nem jellemző).
A különböző jegenyefenyő-fajok a legértékesebb karácsonyfák. Az első karácsonyfa (Tannenbaum) a strasbourgi székesegyházban állott 1539-ben. A karácsonyfa-állítás hazánkban a múlt század végétől fokozatosan vált népszokássá.

Megmunkálási sajátosságok:
A jegenyefenyő gyorsan és vetemedésmentesen szárítható. A mesterséges szárítás előtt azonban a "vizes gesztű" anyagot külön kell választani. A jegenyefenyő jól telíthető (ellentétben a lucfenyővel). Mechanikai megmunkálása (különösen a gyalulás, marás) kedvezőtlenebb a lucfenyőnél: gyakoriak a szálkiszakadások, erősebb a göcsösség. Így az ablakgyártásban kevésbé kedvelik.
Nagyon jól ragasztható és felületkezelhető (gyantamentesítést nem igényel).

Felhasználási területek:
Felhasználási területei közel azonosak a lucfenyőével. Felhasználási módjai és területei:
- hengeres formában: telített kivitelben vezetékoszlopok és kertépítés céljára.
- fűrészelt kivitelben: ládák, rakodólapok, építőipari szerkezetek, zsaludeszkák, bútorlap-középrészek készíthetők belőle.
- gyalult kivitelben: ablak-, ajtóelemek, lambériák, "biobútorlapok" céljára (különösen olyan helyeken előnyös, ahol a gyantakifolyás nem megengedett).
Szálkásodása miatt padlóburkolatnak nem alkalmas.
- Egyéb felhasználási módok: faedények, tartályok (vegyszerállóság miatt), cellulózgyártás (a lucfenyő minőségétől valamivel elmarad), farost- és forgácslemezgyártás, hasított formában zsindelyként. A jó minőségű jegenyefenyőt a hangszergyártás is felhasználja (vonós hangszerek és zongora-rezonanszlap).

Megjegyzés:
A különböző jegenyefenyő-fajok között a faanyagminőség szempontjából jelentős különbségek nincsenek. Az ismertetett sajátosságok miatt azonban a jegenyefenyőket a lucfenyővel nem célszerű keverten forgalmazni, ill. felhasználni.

dr. Molnár Sándor

 

Alapanyag  95/09  

Menü


Ritkaság - radiálfurnér

A radiálfurnér feltehetően minden asztalos számára fogalom, és éppen ezért hiányzik a középiskolák, főiskolák és egyetemek furnér-előállítás témakörével foglalkozó oktatási tananyagából. A legtöbb szakember ismerete ebben a témakörben a tankönyvek, illetve lexikonok idevágó közléseire korlátozódik csupán. Aki már látott ezzel a furnérral készült bútort vagy egy ilyen furnérlapot, szerencsésnek tarthatja magát, ha van a tulajdonában egy ilyen darab.

1. ábra: radiálfurnér hámozása eredeti gépen

2. ábra: 1935. óta működő gép

Az a tény, hogy a radiálfurnér ritkaság maradt, több okkal magyarázható. A technika nem új. Franz Ovenhausen asztalosmester volt a feltalálója Westfáliában, aki feltehetően egy ceruza kihegyezésénél gyönyörködött a forgácsokban és kifejlesztett egy olyan gépet, amely a ceruzafaragás elve alapján működik, csak lényegében nagyobb méretben. Vég nélküli, összefüggő hámozások adódnak, amelyek teljes körként választhatók szét. Nagyon szép, egyedi rajzolatú szerkezet keletkezik, amelyet más furnérgyártási technikával egyáltalán nem lehet elkészíteni.
Mivel a különböző paraméterek (gőzölési hőfok, előtolási és vágási sebesség, nyomóerő stb.) fafajspecifikusak, a radiálfurnér előállításához nemcsak speciális gépre, de megfelelő tapasztalatra, szakértelemre is szükség van.
Mindazonáltal az eljárás és így a termék is szabadalmi védettségű, a furnér megjelenési képét ipari mintaoltalom védi.
1963-ban Ovenhausen mester bekövetkezett halálával a hámozógépet a Münchenben található német múzeumnak kellett volna hagyományozni. A szerencsés körülményeknek köszönhető, hogy ez nem történt meg, mivel egy fiatal faipari technikus és asztalosmester, Hanns Werner Wirth 1987-ben a gépet, a szabadalmat, valamennyi jogot és a találmány komplett raktárkészletét átvette.

3. ábra: kerek asztallap, mint az egyik tipikus felhasználási terület

4. abra: egy asztallap felülnézete, ahol egy gazdag rajzolatú radiálfurnér került beépítésre

Feltehetően ezzel az európai kontinensen egyedül ő az ilyen típusú furnért előállító és szállító vállalkozó. Az elkészült furnér főképpen kerek asztallapokhoz használható, amelyek 1,2 m-es maximális átmérőjűek lehetnek, előállításakor a furnér közepén kb. 5 cm átmérőjű lyuk marad, ezt ki kell tölteni valamilyen formával. Sokféle lehetőség adódik erre, az egészen egyszerű körtől a virágformájú intarziákig. Természetesen a fantázia korlátlan lehetőséget talál ennek megoldására, így például lehetőség van akár a márványozott nemesacélt imitáló felület kialakítására is.

Forrás: DDS 7/95

 

Alapanyag  95/09  

Menü


EGYRÉTEGŰ FALAPOK GYÁRTÁSA

A VARINTER Betéti Társaság az elmúlt évben kezdett egy nagyarányú fejlesztésbe, melynek eredményeképpen lehetőségünk nyílott, hogy egyrétegű természetes falapokat gyártsunk.
Az egy-, három- vagy ötrétegű - iparilag előállított természetes falapokat nevezik általánosságban "biofalapoknak" is. Az elnevezés elfogadható, mert ezek a falapok
- a természetes fa jó tulajdonságait megtartják,
- formaldehidmentes ragasztóanyagok felhasználásával készülnek,
- alkalmasak arra, hogy természetes felületkezelő anyagokkal (viaszok, olajok stb.) is felületkezeljék,
- gyártásuk, előállítási és felhasználási technológiájuk, valamint újrahasznosításuk nagymértékben energiakímélő és környezetbarát.

Mit gyártanak a biofából? - Biobútort.
A biofalapok általános felhasználási területe a bútorkészítés. Különösen a kis- és középvállalkozások készítenek egyre több tömörfabútort. Felismerték, hogy ez az új igény, ez a divat. A természetes fa iránti vonzalom újra megerősödött az emberekben. Az eddig gyártott tömegbútor, a "fényezett ládák" kora letűnt.
Nem vitatjuk, hogy az utóbbi évtizedek nagyipara egy hirtelen keletkezett hiányt tudott pótolni a háború után. Az elpusztult, eltűnt bútorzat helyébe az uniformizált megjelenésű, alapvetően faforgácslapból előállított bútorok megszüntették a bútorhiányt.
Napjainkban még a szerényebb jövedelmű háztartásokban is megtalálható az élethez szükséges bútorzat és berendezés, de ezekkel a berendezési tárgyakkal egyre kevesebben vannak megelégedve. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a lakosság nagy része tervezi, vagy legalábbis vágyódik arra, hogy lakását szépítse, felújítsa, eszközeit csinos és környezetbarát, tartósabb termékekre cserélje.
Azt, hogy "fából is lehet bútort készíteni, valamivel korábban - újra - felfedezték Európa másik felén. Gyárak épültek abból a célból, hogy a fa természetes tulajdonságait megtartva, de a legmodernebb feldolgozási eljárások hasznosításával a bútorkészítőket fa alapanyaggal ellássák. Ez a jövő: a késztermékgyártásra iparilag előkészített, nemesített és gazdaságosan bedolgozható fatermék - a biofalapok felhasználása otthonunkban.
A felhasználási területek közül a legfontosabb a bútorelem, ezek közül is a különböző szekrényfrontok, a konyhai munkalapok, ajtóbetétek és fiókelők, de készíthető pl. kézi faragással díszített étkezőgarnitúra is.
Készülhetnek még falépcsők járólapjai, homloklapjai, valamint háztartási faáruk, terménytároló edények stb. Kiemelt felhasználási területe a tömörfalapoknak a nagyobb közösségi létesítmények, éttermek, vendéglők belsőépítészeti berendezései, bútorzatai, mennyezeti és falburkoló elemei. Természetesen nem lehet a felsorolás teljes, remélem azonban, hogy sikerült ennek a "régi-új" terméknek széles körű felhasználási lehetőségeit bemutatni.
Kisipari módszerekkel régen úgy készült a bútor, hogy az asztalos elment fát vásárolni és azt szárította, fűrészelte, gyalulta, csapolta, enyvezte, csiszolta, fényezte - hosszú, fáradságos munkájába került, mire elkészült a termék. A hagyományos, úgynevezett "cm-áru"-ból, a fűrészáruból kiindulva a legügyesebb asztalosnak is igen sokat kell dolgozni, mire a készterméket elkészíti; - 4-6 hétnél rövidebb határidővel kockázatos vállalni. Ezzel szemben a biofalapok felhasználásával és elkészítéshez fele annyi idő sem szükséges.


Kézi faragással díszített étkezőgarnitúra
A tömörfalapok gyártástechnológiája közismerten költséges. Drága berendezések szükségesek, melyeket a 4-5 fővel dolgozó asztalos-kisvállalkozásoknak sem megvásárolni, sem eredményesen üzemelni nem lenne kifizetődő. A gyártási költségek csökkentése érdekében ki kell használni a kapacitásokat, az úgynevezett sorozat- vagy tömeggyártás előnyeit.
Társaságunk kereskedelmi telephelyekkel is rendelkezik, ahol a biofalap-termelés anyagát előzetesen az igényeknek megfelelően osztályozzuk, majd az osztályozott fűrészárut egy számítógép által vezérelt műszárító-berendezésben 8 ? 2% nedvességtartalomra szárítjuk. A feszültségmentesített, nemesített faanyagból a rendelési méretekre optimalizált táblaméreteknek megfelelően fűrészeljük a bútorléceket, 4 oldali megmunkálás után következik a ragasztófelhordás, majd préseljük és klimatizálás után kontaktcsiszológépen egalizáljuk. Ezután egy formatizáló körfűrészen pontos méretre vágjuk a lapokat.

Az igényektől függően további megmunkálásra is van lehetőség. Külön említjük a hossztoldással készített bútorlécekből gyártott falapokat. Ezzel az eljárással "homogénebb" fafelület, illetve frontfelület készíthető.
Tapasztalatunk szerint az így készült falapok fokozottan nyugodt, kiegyensúlyozott tulajdonságúak.
Ma a legkeresettebbek a fenyő, éger, tölgy, bükk és erdeifenyő fafajból készült lapok. A legnagyobb gyártható lapméret; 2250 x 1100 cm, a leggyakoribb vastagság 19 mm (18 mm), de gyártunk 16, 27, 35, 42 mm vastagságú lapokat is. Van lehetőség a fentiektől eltérő méret gyártására is.
Értékálló, igényes, kellemes bútort, berendezési tárgyat természetes tömörfából ma már úgy célszerű készíteni, hogy az asztalos megadja az egyrétegű fapanelgyártónak vagy a márkakereskedőnek a szükségleteinek megfelelő méretjegyzéket, ami alapján a panelokat az üzem pontos méretre szabva, csiszolva elkészíti. A termék rövid időn belül átvehető, és azonnal felhasználható.
A kisüzemi termelés előnyeit ez a lehetőség javítja, hiszen növekszik a bútorasztalosok, épületasztalosok teljesítőképessége, növelni tudják árbevételüket és így nyereségüket is.
A mai felfokozott iramú gazdaságban, az átalakulás éveiben nem lehet mindegy, hogy a mester mennyire tud a megrendelésre koncentrálni, és mennyire köti le a figyelmét az aggodalom, hol kapok én ehhez faanyagot, ami műszárított, repedésmentes, a bútoripari minőséget kielégíti és a méretei is megfelelnek?
Nos, a VARINTER Bt. arra vállalkozik, hogy ezeket a gondokat enyhítse.

Varsányi Tibor
ügyvezető

 

Alapanyag  95/10  

Menü


Feketefenyő (Pinus nigra, Arn.)

Kereskedelmi elnevezések: fekete- fenyő, Schwarzkiefer, Austrian pine, Pino negro d'Austria.  


1. ábra: feketefenyő-csoport az oxfordi botanikuskertben
Elterjedés: Közép- és Dél-Európában mindenütt jelenlévő, de nálunk nem őshonos fafaj. Hazai telepítései azonban már évszázados múlttal rendelkeznek. Az utóbbi évtizedekben különösen a száraz homoki termőhelyeken telepítik, megtalálható azonban a dombvidéken és a középhegységi kedvezőtlen adottságú területeken is (a hazai erdők 4-5%-át borítja). Termőhelyi igénye még az erdeifenyőnél is szerényebb: mind a hőséget, mind a téli fagyot jól viseli és a talajjal szemben is igénytelen. Sok földrajzi változata ismert. Ezek közül megemlítjük, hogy az osztrák feketefenyő (P. nigra, ssp. Austriaca) szép, egyenes törzset fejleszt, így értékesebb faanyagot ad. A hazai honosítási kísérletekben kedvezőek a tapasztalatok a "korzikai" (ssp. laricio) és a "krimi" (ssp. Pallasiana) feketefenyőre vonatkozóan. Meg kell jegyeznünk, hogy a feketefenyő földrajzi változatai között a faanyagminőség szempontjából nincs oly mértékű különbség, mint az erdeifenyőnél. Az oldalágak minden változatnál vastagok. Tehát a faanyag erősen göcsös, inhomogén, durva szöveti szerkezetű. Mindemellett a síkvidéki homoki termőhelyekről származó faanyag tekinthető a legkedvezőtlenebb adottságúnak (alacsony törzsmagasság, vékony átmérő).

Morfológiai jellemzők:
Nagy méreteket elérő, vastag ágú, idősebb korban elterülő koronájú fa. Tűi merevebbek, mint az erdeifenyőé. 7-15 cm hosszúak, párosával helyezkednek el. A fa "zordan" esztétikus megjelenése miatt keresett a parkfásításban is.
Törzsforma: általában egyenes (de gyakran villásodó). Mellmagassági átmérője: 0,2-1,0 m. Magassága a hazai termőhelyeken: 12-30 m, a Földközi-tenger térségében és Ausztriában előfordulnak 35-45 m magas egyedek is. A vastag ágak szabályos ágörveket képeznek. A kéreg a törzs teljes hosszában mélyen barázdált, szürkés, szürkés-barnás (tehát a felső rész nem sárgás-vörös, mint az erdeifenyőnél).

A fatest makroszkópos jellemzői:
Szijácsa széles, világos (sárgásfehér), gesztje vörösesbarna és az átmérőnek mindössze 1/3-át teszi ki (ezzel is különbözik az erdeifenyőtől, ahol a geszt 2/3 arányú). Az éretlen, erősen göcsös bél körüli "juvenilis fa" 12-15 évgyűrűt foglal magába. Az évgyűrűk és azon belül a pászták jól láthatók, a késő pászta jelentős 30% körüli részaránya viszonylag nagy sűrűséget biztosít a fatestnek. A nagy átmérőjű, jelentős számú gyantajáratok szabad szemmel is láthatók.

Mikroszkópos jellemzők:
A fatestet 92-94%-ban tracheidák alkotják. A mikroszkópos szerkezet gyakorlatilag megegyezik az erdeifenyővel.

A feketefenyő jellemző fahibái, károsodásai:
Sajnos az utóbbi években a feketefenyveseknél is megfigyelhetők a váratlan pusztulási jelenségek. Átlagosan azonban lényegesen egészségesebbek a járványosan pusztuló lucfenyveseknél. Az alföldi erdőkben az erdeifenyőnél valamivel jobban ellenáll a gyökérrontó tapló (Meterobasidion annosum) károsításának. Erős karógyökere ellenállóvá teszi a széldöntésnek, de a fiatal, elegyetlen feketefenyvesek is sokat szenvednek a hónyomástól, ill. az avartüzektől.
A fahibák közül a feketefenyőnél is előfordulnak a "gyantatáskák" és a "vaseresség". A legjelentősebb fahiba azonban a göcsösség. Az ágörvek helyén keletkező nagyméretű "szárnyas göcsök" erősen lecsökkentik a fafaj szerkezeti célra történő alkalmazhatóságát.
A kitermelt faanyag a tavaszi-nyári időszakban erősen hajlamos a kékülésre (ez csak esztétikai hiba), tartós kéregben történő nyári tárolás esetén jelentős rovarkár is felléphet.

Műszaki jellemzők:
Kémiai tulajdonságai: közel azonosak az erdeifenyőével, de a gyantatartalma valamivel nagyobb (2-12%). Így a feketefenyő-állományokat is elterjedten hasznosítják fenyőgyantanyerésre (csapolás).

Fizikai tulajdonságok:
A feketefenyő tulajdonságait általában azonosnak tekintik az erdeifenyőével, így elkülönítve nagyon kevés irodalmi adat áll rendelkezésre. Az Erdészeti és Faipari Egyetem Faanyagismerettani Tanszékén az elmúlt években a homoki fenyvesekre végzett kutatások azonban azt bizonyítják, hogy nem elhanyagolhatóak az erdei- és a feketefenyő közötti különbségek.
Sűrűség: a termőhelytől (évgyűrű-szélességtől) függően igen változóak az értékek. A légszárazsűrűség kb. 10%-kal nagyobb, mint az erdeifenyőnél: 450-580-740 kg/m3.

Zsugorodási jellemzők, %:
- húr-: 7,92
- sugár-: 5,19
- rostirányokban: 0,40
- térfogati: 12,73

Fűtőérték: 16750 kJ/kg,
9155 MJ(m3)(absz. száraz állapot).

Tartósság: nagyobb sűrűsége és gyantatartalma miatt valamivel tartósabb, mint az erdeifenyő (és lényegesen tartósabb a luc-, jegenye- és simafenyőknél). A szabadon beépített (elhelyezett) feketefenyő- szerkezetek azonban védelemre szorulnak. Víz alatti tartóssága különösen kedvező (500-600 év). Telítve oszlopként, talpfaként is felhasználható.

Mechanikai tulajdonságok:
Az értékek légszáraz állapotra (U = 12%) vonatkoznak, a rostokkal párhuzamos irányban:
- nyomószilárdság: 47,2 MPa
- húzószilárdság: 100,7 MPa
- hajlítószilárdság: 77,1 MPa
- nyírószilárdság: 7,76 MPa
- hasítószilárdság: 0,45 MPa
- keménység (bütü): 54,1 MPa
- ütő-hajlító szilárdság: 7,19 J/cm2
A hazai vizsgálatok a kiskunsági homoki feketefenyőre vonatkoznak. Mivel a szabványos vizsgálatok hibamentes faanyaggal történnek, ezért a gyakorlatban különösen a göcsök hatását figyelembe kell venni. Ezek elsősorban a hajlítószilárdságra kedvezőtlenek.

A feketefenyő erdei választékai:
A hazai fenyő-fakitermelés mintegy 1/3-a a feketefenyvesekből származik. A gyakorlatban a következő választékokat állítják elő:
- fűrészipari rönk
- vezetékoszlop, cölöp-, állvány-, rúdfa
- papírfa, farost- (forgács) fa
- kivágás
- tűzifa

Az alföldi feketefenyvesekben a kitermelt hengeres fa 80-90%-a papírfa, rostfa. Fűrészipari alapanyagot (rönk, kivágás) csak szerény mértékben választékolnak gerenda, szarufa, rakodólapdeszka céljára. A feketefenyő tűzifának is előnyösen felhasználható. Mivel tűit nem hullatja, keresett karácsonyfa.

Megmunkálási sajátosságok:
A feketefenyő jól telíthető, szárítható. Megmunkálási sajátosságai azonosak az erdeifenyőével. Ragasztásnál és felületkezelésnél számításba kell venni a nagy gyantatartalmat. A mechanikai megmunkálásnál rendkívül előnytelen az erős göcsösség.

Felhasználási területek:
A feketefenyő importja nem jellemző (esetenként az erdeifenyő közé keveredve kerül be). Ennek megfelelően a hazai kitermelésű feketefenyő-felhasználásával kell számolnunk. Az ipari feldolgozás legjelentősebb területei a papírgyártás (a hazai feketefenyő-papírfa elsősorban Ausztriában kerül felhasználásra), a farostlemez- és a forgácslapgyártás (Mohács, Vásárosnamény, Szombathely).
A feketefenyő fűrészipari felhasználása szerény mértékű, kisebb mennyiségben rakodólapdeszkát, bányászati anyagokat, zsaludeszkát, esetenként gerendát és szarufát készítenek belőle. A kékülés megelőzésére előnyös a téli fakitermelés és a gyors feldolgozás. A bútor- és épületasztalos-iparban a feketefenyő szintén felhasználható, de itt előnyösebb a könnyebben megmunkálható luc- és jegenyefenyő, valamint az esztétikusabb rajzolatú erdei- (borovi) fenyő. Viszonylag kedvező tartóssága miatt nagyobb lehetőség kínálkozna kültéri bútorok, kerti berendezések gyártására (bizonyos védőkezelés azonban itt is szükséges). Jó telíthetősége miatt fontosabb szerepe lehet az oszlopok gyártásában is (itt a hajlítószilárdság szerepe kisebb).


2. ábra: a feketefenyőt különösen jellemzik az erős oldalágak
Megjegyzés:
A hazai feketefenyőt egyes esetekben erdei- (borovi) fenyőként igyekeznek felhasználni, értékesíteni a belső építészetben. Ez a nagy szijácstartalmú (jórészt világos színű) faanyag azonban lényegesen göcsösebb és kevésbé esztétikus (a kéküléstől szinte alig lehet megvédeni). A közép-európai (olasz-osztrák) fakereskedelemben a jó növekedésű osztrák feketefenyő jelentős értéket képvisel.

dr. Molnár Sándor
tanszékvezető egy. tanár

 

Alapanyag  95/11  

Menü


Egyéb kevésbé ismert fenyőhaszonfák

Az eddigiek során bemutattuk az elterjedt hazai fenyőhaszonfáinkat (erdei-, fekete-, luc-, jegenye- és vörösfenyő). A honosítási munka eredményeként több exótafaj hazai bevezetése figyelhető meg (pl. duglász-, simafenyő), az európai fakereskedelemben gyakran jelennek meg észak-amerikai (pl. Hemlock, Sitka), esetenként trópusi fenyők (Pinusok, Araucaria-k). Rendelkezünk néhány figyelemre méltó, de kevésbé elterjedt fajjal Európában is (pl. cirbolyafenyő, tiszafa). Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül mutatunk be ezek közül néhány, a magyar fafelhasználás szempontjából kisebb-nagyobb jelentőségű fajt.

Cirbolyafenyő (Pinus cembra): 
Közép-Európa magasabb hegyeiben honos, szibériai változata is van. 25 m magasra is megnövő, tűi ötös csomókban helyezkednek el.
Fája világos színű (a gesztrész valamivel sötétebb), finom szerkezetű, gyantás. A benőtt egészséges ággöcsök növelik az esztétikai értékét. Sűrűsége (440 kg/m3) és szilárdsági értékei a lucfenyőhöz hasonlóak. Igen keresettek értékes tömörfa bútorok gyártásához. Készítenek belőle zsindelyt, sőt, fajátékokat is. Magját étkezésre használják.
Kereskedelmi megnevezések: cirbolya, Arve, Zirbelkiefer (német), Kedr (orosz).


1. ábra: duglászfenyő az Alacsony-Tátrában
Duglászfenyő (Pseudotsuga menzisii): 
Észak-Amerika nyugati partjain (Kalifornia, Brit-Kolumbia) őshonos. Földünk legmagasabb fái közé tartozik, eléri a 110 m magasságot is. Szárazságtűrése miatt Európában is telepítik. Tűi a jegenyefenyőnél hosszabbak, narancsos illatúak. Gyorsan növő fa, így évgyűrűi szélesek (5-10 mm-ig), a geszt vörösesbarnás. Kiváló tartósságát gyanta- és csersavtartalmának köszönheti. Légszárazsűrűsége (510 kg/m3) és egyéb műszaki-technológiai tulajdonságai közel állnak az erdeifenyőéhez. Hazájában a legfontosabb haszonfák közé tartozik, felhasználják a külső és belső építészetben. Rétegelt lemezként a hajó- és vagongyártásban. Fahidak, vízi létesítmények, ajtók-ablakok gyártására. A fiatalkorban kitermelt európai ültetvények fájából bútorlapot, forgácslemezt és papírt gyártanak (az ilyen éretlen faanyag kevésbé sűrű, tartós és szilárd). A duglászfenyőnek jelentős méretei, és tartóssága miatt egyre növekszik a szerepe a nemzetközi fakereskedelemben.
Kereskedelmi megnevezések: Európában általános a "Douglas", Észak-Amerikában pedig az "Oregon pine" és a "Douglas fir" elnevezések.

Nyugati hemlokfenyő (Tsuga heterophylla): 
Észak-Amerika nyugati, észak-nyugati partjairól származik. Ma már Nyugat- és Észak-Európában is elterjedten ültetik. 30-35 m magasságot ér el. Az óceáni klímát kedveli. Csüngő oldalágai a lucfenyőre emlékeztetnek, de tűi laposak, alul fehérlők. A fatest világos szürkésfehér, a szijács és a geszt alig különül el. Gyantajáratok nincsenek. Légszárazsűrűsége 480 kg/m3, műszaki-technológiai tulajdonságai a jegenyefenyőhöz hasonlóak.
A kereskedelemben hengeresfaként, fűrészáruként és rétegelt lemezként van jelen. Kisebb tartóssága miatt elsősorban belsőtéri felhasználása javasolt. Fája a jegenye-fenyővel azonos értékű (a lucfenyőtől elmarad).
Kereskedelmi megnevezések: Western Hemlock, Alaska Pine, Hembal (USA, Kanada).

Mamutfenyő - tengerparti (Sequoia sempervirens) - hegyi (Sequoiadendron giganteum): 
a mamutfenyők egyedülállóan óriási méreteik miatt Európában is a csodálat tárgyát képezik. Őshonos termőhelyeiken Kaliforniában 70-110 m magasságot és 4-10 m átmérőt is elérnek. Fahasználati jelentősége a fakereskedelemben "Redwood"-nak nevezett tengerparti mamutfenyőnek van. Ez valamivel vékonyabb, de általában magasabb, mint a hegyi (óriás) mamutfenyő (A 2000-4000 éves faóriások külön névvel rendelkeznek, a Calavera erdőben talált 135 m magas és mintegy 12 m átmérőjű fa 3700 m3 térfogatú.). Fája egyenletes évgyűrű-szerkezetű, a keskeny szijács világosfehér, a geszt vörösesbarna (frissen violás árnyalatú). Gyantajáratai nincsenek. A fatest húrmetszete általában rajzos, dekoratív. Könnyű, igen homogén fa. Szilárdsági jellemzői valamivel elmaradnak őshonos fenyőinktől. A faanyagnak azonban különleges értéket ad: göcsmentessége, kiváló tartóssága, homogenitása és méretei.
A kereskedelemben fűrészáruként, rétegelt lemezként, esetenként furnérként jelenik meg. Felhasználják külső és belső szerkezeteknél, bútor- és épületasztalos-ipari termékeknél, sőt, a hangszergyártásban is.
Hasonló tulajdonságokkal rendelkezik a hegyi (óriás) mamutfenyő és az ugyancsak észak-amerikai, illatos fájú óriástuja (Thuja plicata, angolul: Western Red Cedar).
Megjegyzés: az európai ültetvényekről kitermelt fiatalkorú mamutfenyők lényegesen kedvezőtlenebb tulajdonságokkal rendelkeznek. Az idős amerikai faállományok ma már védettek.


2. ábra: simafenyő
Simafenyő (Pinus strobus): 
szintén Észak-Amerikából származik, de a duglászfenyő mellett a legelterjedtebb exótafaj Európában. Tűi egy hüvelyben ötösével helyezkednek el. Őshonos termőhelyein az 50-60 m magasságot és az 1,2-1,5 m átmérőt is eléri. Európában a jegenyefenyőhöz hasonló formát mutat és 30-40 m magasságot, 0,5-0,6 m átmérőt érhet el. Fája világos, a szijácsrész keskeny, a geszt valamivel sötétebb, sárgásbarnás. Gyantás, laza, finomszövetű fájában az évgyűrűk jól elkülönülnek, de a késői pászta aránya igen kicsi (15-20%). Fájára jellemző az erős göcsösség és a kékülési hajlam. Sűrűsége az európai ültetvényeken általában nem haladja meg a 300 kg/m3-t, az őshonos területeken 400 kg/m3. Szilárdsági szempontból a "leggyengébb" fenyőkhöz tartozik (szerkezeti célokra csak kisebb terhelések esetén alkalmas). A kereskedelemben papírfa, rostfa, rönk- és fűrészáru formájában jelenik meg. Felhasználják falburkolatok, bútorlapok, parkettaközéprészek, ládák, ajtók, ablakok, fagyapot- és papírgyártásra. Különösen jó szigetelőanyag. Épület- és bányafának nem javasolható. Gyantássága miatt a papíriparban nem kedvelik.
Kereskedelmi megnevezések: Weymouthskiefer, Seidenkiefer, Strobe (német), Eastern White pine, Yellow pine, Weymouth pine (USA).
A simafenyőhöz hasonló laza szövetű fával rendelkező Pinus-faj még a P. lambertiana (cukorfenyő), a P. monticola = nyugati fehérfenyő) és a közönséges erdeifenyő, a P. silvestris "répafenyőként" megnevezett előfordulása.

Tiszafa (Taxus baccata): 
Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, valamint Kis-Ázsiában őshonos. Összefüggő állományokat ritkán alkot (a Bakonyban Szentgálon és Besztercebánya környékén az Alacsony-Tátrában), felhatol 1800 m magasságig is. Igen népszerű parkfa. Lassan növekszik, ezer évet meghaladó egyedei is ismertek (pl. Szocsi környékén a Kaukázusban). Fája 10-20 m magasságot és 0,5-0,8 m átmérőt ér el. A keskeny szijács világossárga, a geszt aranybarna, lila árnyalattal. A keskeny évgyűrűk élesen elválnak, hullámosak, a két pászta jól elkülönül. Gyantajáratai nincsenek, bélsugarai nagyszámúak (a sugármetszeten a tükrök jól láthatók). Sűrű, igen kemény fája a többi fenyőnél rövidebb rostú (1,5-2,0 mm), finomszövetű, igen tartós, jól szárítható, faragható, esztergályozható (légszárazsűrűsége: 640-670-810 kg/m3. Zsugorodási jellemzői igen kedvezőek: húr: 5,3%, sugár: 3,7%, térfogat: 9,2%). A faszobrászok, műbútorasztalosok egyik legértékesebb fája. Beszerzése egyedi jellegű. Nagyobb jelentősége az Iránból és a Kaukázusból származó tiszafának van.
Kereskedelmi megnevezések: Eibe (német), Yev (angol), Tasso (olasz), Iba, Yali (Svájc), Tissz (orosz).

Egyéb fenyők: a nemzetközi fakereskedelemben még számos fenyőfajnak van jelentősége. Ezek közül megemlítjük a simafenyőhöz hasonlóan igen laza szövetűt: Pinus radiata-t (Radiata pine, Insignis pine), amely rendkívül gyors növekedése miatt az ültetvényes gazdálkodásban játszik szerepet (USA, Chile, Argentína, Spanyolország stb.). Az előzővel ellentétben sűrű, szilárd fájával, dekoratív rajzolatával tűnik ki a szintén Amerikából származó Pinus palustris (Pitch pine, sárgafenyő). Tartós, szilárd fája szerkezeti célokra is felhasználható az építő- és bútoriparban, a hajó- és a vagongyártásban. A gyanta is kinyerhető belőle. Hasonló tulajdonságai vannak több déli erdeifenyőnek: Pinus caribaea, P. echinata, P. eliotti, P. rigida és P. tadea.

A tensi erdeifenyőfajok jelentőségét növeli, hogy ültetvényekben igen jól termeszthetők. Előfordulnak rendkívül elgyantásodott, kőkemény "ökotípusok" is. Az ilyen fenyők gondot okozhatnak az ajtó-, ablakgyártásban. Az európai lucfenyőhöz hasonlóan értékes észak-amerikai (USA, Kanada) haszonfa a Picea sitchensis (szitkafenyő, Sitka, Sitka spruce, Western spruce). E fafaj kiváló, a lucfenyővel azonos értékű faanyagot ad, az európai ültetvényekről származó faanyaga azonban lényegesen kedvezőtlenebb. A fenyők mellett szólnunk kellene még az illatos, tartós, könnyűfával rendelkező ciprusfélékről (tuják, cédrusok, borókák) és számos mediterrán, ill. trópusi tűlevelű fajról. Mivel e fajoknak nem várható a nagyobb mértékű hazai felhasználása, ezért terjedelmi okokból nem térünk ki rájuk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a honosítási kísérletek tapasztalatai néhány fajnál rendkívül pozitívak (Cedrus atlantica, Chameciparis lawsoniana). A japánok kiváló tartós fája, a Sugi (Cryptomeria japonica) azonban a kevesebb csapadék miatt nálunk nem mutat növekedést.

 

Alapanyag  95/11  

Menü


Az MDF-lap metamorfózisa

Régi álom, hogy a faalapú lemezeket háromdimenzióssá alakítsák, a falemezből egy görbült felület válhasson. Az '50-es és a '60-as években kifejlesztettek ugyan egy kézműipari eljárást, amelyet a lemezek bemetszésével értek el, de ez nagyon fáradságos munka volt, nagy precizitást igényelt, és hamar az eljárás saját korlátaiba ütközött.
Egyedül az MDF-lapok esetében merült fel a formaalakítás gondolata és ezt ipari előkészítéssel is kombinálták. Megfelelő méretben és mélységben egzakt bevágással ellátott lemez teszi lehetővé a belső íven kialakuló feszültségek kiküszöbölését, illetve a hajlíthatóságot.
Maga az eljárás viszonylag egyszerű. Ragasztóhenger segítségével felviszik a ragasztót a "sliccelt" oldalra, s a ragasztóval ellátott vágott éleket összetolják és egy előre elkészített sablonban a kívánt formára alakítják. A szükséges nyomást vagy préssel, vagy csavarszorítóval érik el. A ragasztó kötési ideje (függ a ragasztótól) körülbelül 5 óra, utána történik a hajlított felületek csiszolása. A kialakult új élen lévő üregeket kitöltőmasszával zárják le.
Az eljárás érdekessége, hogy az nem szükségszerűen csak nyers MDF-lemezekkel, hanem a furnérozott, vagy dekorittal ellátott lemezzel is megoldható. A rétegfelhordást még a formakialakítás előtt kell elvégezni. Megengedett mind a kör-, mind a hullámformájú szerkezetek kialakítása. Amennyiben ehhez egy lemez nem elegendő, úgy több lemez összeragasztható poliuretánragasztóval.

Mire kell különösen figyelni az MDF hajlításakor, kérdeztük Molnár Imrét, a Szilfa ügyvezetőjét, aki már hosszabb ideje dolgozik ezzel a sok előnyt és lehetőséget rejtő anyaggal?
Az előre lefurnérozott MDF esetében figyelni kell a furnér szálirányára természetesen, és hajlításkor a felület benedvesítése sem okozhat kárt.
A 20 cm-es rádiusz közelében már elég kockázatos előre furnérozott lapot hajlítani, lehet, hogy egy mahagóni kibírja, de például a tölgyfurnér biztosan elreped.
A 20 cm-es sugár alatt a 2 "félcsövet" vákuumprésben szoktuk a hajlítás után a megfelelő felülettel ellátni. A hajlításkor - nagyon fontos - a két felület közé papírt teszünk, hogy a két felület fogai ne "akadhassanak" el egymáson, a két felület el tudjon csúszni a méretre préseléskor.
Felületkezeléskor a magasfény nem ajánlott, mert megjelennek a bordák által okozott csíkok, a selyemfényű felületkezeléssel már sokat dolgoztunk, így nyugodtan merem ajánlani. A lap különben 2620 x 1033 mm-es méretben kapható, 8 mm-es vastagságban 5.400 Ft körül, 9,5 mm-nél 5.800 Ft körül mozog.

1. Első lépésként faforgácslapból sablont készítenek. A bordák közötti távolság maximum 25 cm lehet.

2. A "sliccelt" oldalra felhordják a ragasztóanyagot.

3. A ragasztóval már ellátott lemezeknél ügyelni kell a pontos illesztésre.

 

4. A lemezeket feszítőszalag segítségével félkörívesre hajlítják.

 

5. Csavarszorítók segítségével a feszítőszalagok között elvégzik a préselést.

 

6. Öt óra múlva a félköríves héjazatot kiveszik és végső méretre (pl. hosszméretre) alakítható.

 

 

  7. Az éleket kétkomponenses, fúgakitöltő ragasztóanyaggal vagy PU-ragasztókkal látják el.

8. A két félköríves héjazatot sablon segítségével henger alakúvá préselik, illetve ragasztják.

9. A kialakított kerek forma külső felületének kialakítását (csiszolását) vagy kézzel, vagy csiszolótömbbel végzik.

10. A nyitott vágási végeket kétkomponenses ragasztóval kitöltik

(Hőbör)

 

Alapanyag  95/12  

Menü


Környezetbarát kárpitosanyagok I.

A környezetbarát, természetes anyagokat ismét előtérbe helyező, egyre jobban terjedő környezetszemléletnek köszönhetően az úgynevezett "bio"anyagok iránti kereslet egyre nagyobb és intenzívebb. A kárpitosok jó pár ilyen alapanyagot felhasználhatnának munkájuk során. Szeretnénk néhány anyag megismertetésén keresztül hasznos információkat nyújtani a tisztelt olvasóknak.
A bemutatandó termékek sorában először a kókuszrostról írunk.

Kókuszrost: 
a kókuszdió a kókuszpálma (Cocos Nucifera) koronájában növekszik, amelyért akár 30 m-re is lehet a talaj szintjétől. Az érett kókuszdió leesik a fáról és ezt a zuhanást sérülés nélkül kell átvészelnie. És képes rá. A természet gondoskodott róla, hogy rugalmas párnázóanyaggal legyen körülvéve a dió magja, hogy károsodás nélkül érjen földet. Ebből a kókuszdió magját körülvevő 4-6 cm vastagságú képletből nyerik a kókuszrostot, mechanikai feltárás útján. A kókuszrost további feldolgozásának további pontjai a következők: a feltárt rostokból rendkívül feszes fonással köteleket fonnak. Ezeket a köteleket felcsévézik és így guriga formájában 6-8 hétig tárolják. Ezután ismét szétbontják elemi szálakra. Az eljárás eredményeként egy rendkívül rugalmas, alaktartó, kócszerű anyagot kapnak, ami kitűnő alapanyagát képezi az ezt követő paplanképzésnek. A paplanképzés után a kókuszrostot és a natúrlatexet 50-50%-ban keverik (Ez az 50-50% a kókuszrost és a natúrlatex tömegarányára vonatkozik. Ezt a folyamatot latexolásnak nevezik (spriccelés). Ezt követően a paplant 80 oC-on szárítják, majd préselik. A vulkanizálást 120 oC-on végzik, így nyeri el végső és tartós formáját. Befejező művelet a pontos méretrevágás és a minőség ellenőrzése (3. ábra). A kókuszrost növényi megfelelője a lószőrnek. Valójában tulajdonságaik annyira rokonságot mutatnak, hogy feldolgozásuk rendszere megegyezik. A kókuszrostban is van "tartós hullám", ami felhasználásakor rugalmasságát biztosítja.
A gumírozott kókuszrostot nemcsak a matracgyártóipar használja, hanem a kárpitosiparban is reneszánszát éli.

A kókuszdióhéjat a feldolgozást megelőzően 3 hónapig áztatják.

A mechanikai feltárás után a kókuszrostok a napon száradnak.

Felhasználás szempontjából 3 különböző gumírozott kókuszrostot különböztetünk meg:
1. Kókuszrosttáblák: természetes alapanyagú matrac (bio-matrac) alapanyaga
Vastagság: 2,5-3-4-6-8-10 cm lehet.
Táblaméret: pl. 200 x 90 x 8 cm felnőttméret.
Pl. 140 x 70 x 6 cm kiságyméret.
Természetesen különböző keménységben vásárolhatóak, sőt, létezik többrétegű is, melyben a kigödrösödést egy belső tömörebb mag megakadályozza, alul-felül lazább réteggel borítva.

2. Formázott, gumírozott kókuszrostelemek: ezek bútoripari célra készülnek a megrendelő által előre megadott formákban. Pl. székülőlap, fotelkartámla. Előnye: tartós, éleit megtartja.
Megrendeléskor bizonyos darabszám elérése javasolt.


A kész táblák méretellenőrzése.
3. Kárpitos alátét: rugó fölé helyezik, tüslemez kiváltására tökéletesen alkalmas. Vastagsága kb. 4-5 mm, súlya 650 g/m.
A fent felsorolt gumírozott kókuszrost anyagok közös és előnyös tulajdonságai a következők: ezeket a termékeket nagyfokú rugalmasság és hosszú élettartam jellemzi. Használat után a környezetbe kikerülve maradék nélkül lebomlanak, így nem károsítják azt. Nem váltanak ki allergiát, szellőzésük kitűnő.
(Folytatás a következő számunkban.)


Bővebb felvilágosítás:
Tel./fax: 96/215-689. Rádiótel.: 20/348-034

 

Alapanyag  95/12  

Menü


Az év fája a Madárcseresznye
(Prunus avium L.)

Botanikus elnevezések (Szinonim nevek): Prunus avium var. Silvestris (erdei- vagy vadcseresznye), Cerasus avium.
Kereskedelmi elnevezések: Kirschbaum, Vogelkirsche (német), European Cherry (ang.), Bird Cherry (USA), Cerisier (francia), Ciliego (olasz).

Elterjedés:
A "Prunus"-félék nemzetségébe tartozó mintegy 200 fafaj közül erdészeti és faipari jelentősége elsősorban a madárcseresznyének van. Egész Európában elterjedt (a 61. szélességi fokig), Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is előfordul. A síkságtól a középhegységig. Melegkedvelő, a szárazságot és a meszes talajokat is jól elviseli, de értékes faanyagot csak üde, tápanyagban gazdag talajokon biztosít. Tölgy, bükk, cser erdők fontos elegy fafaja. Értékes, esztétikus fája miatt az erdőgazdálkodásban a mainál sokkal nagyobb figyelmet érdemelne.
Megemlítjük, hogy a madárcseresznyéhez hasonló megjelenésű értékes fafaj az észak-amerikai (USA, Mexikó) fekete cseresznye (Black cherry, Prunus serotina).
Fája valamivel sötétebb az európai cseresznyénél. E fafajt már Európában is telepítik.
A japán cseresznye (Myama-Zukara, Yama-Zukara, Prunus maximowiczii, Prunus serrata) elsősorban Japánban és Kínában fontos furnéripari fafaj.

Morfológiai jellemzők:
Törzsforma: általában 15-20 m magasságra (jobb termőhelyeken 30 m-re) megnövő fa. Az ágtiszta törzshossz 6-10 m, a mellmagassági átmérő: 35-40 cm (néha 70-80 cm). Zárt állásban egyenes, hengeres törzset fejleszt. Kérge sokáig sima, fényes barnásvörös, később sötétszürkés keresztirányú szalagokban válik le, vastagsága 1-3 cm. Sebzési reakcióként jellemzik a sötétbarna mézga (fagumi) ömlenyek. Általában 60-90 éves korban termelik ki.

A fatest makroszkópos jellemzői:
A szijácsa sárgásfehér, 3-5 cm széles. A gesztje világos vörösesbarna, zöldesbarna csíkoltsággal. A sugármetszeti "csíkoltság" és a húrmetszeti "rajzosság" az évgyűrűk és a két évgyűrűpászta határozott elkülönülésének köszönhető (a zöldesbarnás árnyalat a korai pászta nagyobb edényeinek a színhatása). Az ún. "félig gyűrűlikacsú" fafajok közé tartozik, mivel a korai pászta közepes nagyságú edényei nem alkotnak olyan szabályos sorokat, mint ahogy az megfigyelhető az igazi gyűrűs likacsú fafajoknál (pl. tölgy, kőris, akác stb.). Keskeny bélsugarai a keresztmetszeten csak nagyítóval láthatók, a sugármetszeten pedig 0,5-1 mm magas "tükrök" formájában. A világos, enyhén rózsaszín árnyalatú, finomszövetű fát markáns rajzolata teszi igen esztétikussá.

Mikroszkópos jellemzők:
A fatest alapállományát a rosttracheidák és a liriform rostok adják (45-50%). Az edények területi részaránya 35-38%, átmérőjük a korai pásztában 70-80, a későiben 30-40 mm. A parenchina sejtekből felépülő bélsugarak mennyiségi részaránya 17%, a hosszparenchináké pedig igen csekély, 2-3%. Az edények esetenként tömítettek vörösbarna mézgával.

Fahibák, fakárosodások:
A szabadállásban növő cseresznye sudarlós törzsfát növeszt csak igen rövid ágtiszta (göcsmentes) szakasszal. Már az élőfát is megtámadhatják a vírusok (gyűrűs mozaikvírus) és a gombák. A törzsön varas hegszövetek és vízhajtások is előfordulnak. A kitermelt faanyag nem időjárásálló és fülledékeny. Tehát ügyelni kell a gyors feldolgozásra, szakszerű tárolásra.

Műszaki jellemzők:
A kémiai tulajdonságai kevésbé ismertek. A ragasztás és felületkezelés szempontjából fontos pH-értéke 4,5 (enyhén savas).

Fizikai tulajdonságai:
A közepes sűrűségű fafaj:
- élő nedvesen: 800-900 kg/m3
- légszárazon (n = 12%): 610 kg/m3
- absz. szárazon: 570 kg/m3
Pórustérfogata: 62-63%.
Zsugorodási értékek (%):
- húrirányú: 8,7
- sugárirányú: 5,0
Mechanikai tulajdonságok:
Az értékek rostokkal párhuzamos irányban légszáraz állapotra vonatkoznak (n = 12%):
Szilárdsági értékek (MPa):
- nyomó (bütü): 45-55
- hajlító: 85-110
- nyíró: 14,8
Keménység (MPa):
- bütü: 59
- oldal: 31
Hajlító rugalmassági modulusz (MPa): 11000.
Megállapítható, hogy - bár a cseresznyére vonatkozóan kiterjedt vizsgálati eredményekkel nem rendelkezünk - a viszonylag közepes sűrűségi értékekhez kedvező szilárdsági értékek tartoznak. Tehát a cseresznyéből gyártott termékek (pl. székek) a kisebb önsúly mellett is elfogadható szilárdságúak.
A madárcseresznye erdei választékai:
A hazai erdőkben töltelékfaként jelen lévő madárcseresznyére még ma sem fordítanak kellő figyelmet a fakitermelések során.
E rendkívül értékes fafajból választékolható:
- furnéripari rönk (színfurnérgyártáshoz)
- fűrészipari rönk
- fagyártmányfa, kivágás (a felhasználói igények szerint különböző még extrarövid - 0,5 m - méretben is)
- tűzifa (mivel e fafajnak a térfogatra vetített fűtőértéke igen szerény, ezért csak a másra nem alkalmas - erősen göcsös, beteg - farészek használandók tüzelési célra).

Megmunkálási sajátosságok:
A cseresznye feldolgozásakor tekintettel kell lenni a faanyag fülledékenységére, kisebb biológiai tartósságára. Tehát a fűrész- és furnérüzemekben ügyelni kell a szakszerű tárolásra és az alapanyag gyors feldolgozására. A cseresznyefa kültéri felhasználásra nem javasolható.
A cseresznye körültekintő szárításszervezéssel, kíméletes menetrendek alkalmazásával problémamentesen szárítható. A mesterséges szárítás előtt vagy természetes szárításra, vagy nagyteres szárítókban lassú előszárításra van szükség (25% nettó nedvességig). Az ilyen előszárításnál max. 60 oC hőmérséklet alkalmazható. A szárítás előtt az értékes cseresznye-fűrészárut le kell kérgezni, a kezdődő repedéseket "S" kapcsozni szükséges. Célszerű a bütüfelületek takarása, esetleg parafinozása is. Ugyancsak nagy figyelem fordítandó a máglyák szakszerű hézaglécezésére és takarására. A cseresznye szárításakor a 80 oC feletti szárítási hőmérsékletek alkalmazása nemcsak a repedések és a zsugorodási deformációk miatt veszélyesek, hanem a faanyag rendellenes elszíneződésének kialakulása végett is.

A cseresznyefa könnyen, jó minőséggel, méretpontosan fűrészelhető, gyalulható, marható, csiszolható. Repedésmentesen, könnyen szegezhető, csavarozható. A gőzölt cseresznye jól hajlítható. Ragasztása szintén problémamentes, de tekintettel kell lenni a viszonylag alacsony pH-értékre. Lúgokkal való kezeléskor a faanyag mahagóni színű árnyalatot kap. Felületkezeléskor gondot okoz a fotodegradáció, vagyis a fény (UV-sugarak) hatására a kezelt faanyagok (bútorok) elveszíthetik természetes színüket (sötétednek). Így célszerű a cseresznyeszínű pigment pácok vagy az UV-abszorbensek (alapozók) alkalmazása. A nedves cseresznyefa acél, réztárgyakkal való érintkezéskor foltosodhat.

Felhasználási területek:
A cseresznye a fakereskedelemben rönk, fűrészáru és furnér formájában jelenik meg. Az utóbbi években Európában is forgalmazzák az észak-amerikai cseresznye-fűrészárut és -furnért. A cseresznye-, a dió és a tölgy mellett az egyik legkeresettebb és legértékesebb bútorfa, ill. belsőtéri faanyag. E faanyag természetes eleganciája, szépsége különösen a "biedermeier" korszakában vált meghatározó szerepűvé. A cseresznyefurnér és tömörfa ma is a stílbútorgyártás fontos alapanyaga. A frontfelületek mellett készítenek belőle székeket, asztalokat, különböző kisbútorokat egyaránt. A gyengébb minőségű, vegyes színű cseresznyét dió és mahagóni helyettesítésére is felhasználják.
A belsőépítészetben a cseresznyét szívesen alkalmazzák exclusiv falak, mennyezetek borítására; lépcsők, korlátok, belsőajtók, reprezentatív terek (pl. bankok, kávéházak stb.) kialakítása.
Mivel cseresznyefa kiválóan faragható, esztergályozható, elterjedten használják dísztárgyak, lámpatestek, különböző fatömegcikkek előállítására, sőt a hangszergyártásban (fafúvósok, pianínók) is.

Megjegyzés:
A szintén Prunus félékhez tartozó meggyfa (Prunus cerasus) hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a cseresznye, de nem éri el azokat a méreteket. A bútorművességben jelentősége van még a szilvafának (Prunus domestica), ennek sötétvörös gyakran "lilaárnyalatú" fája igen esztétikus megjelenésű.
A kiváló tulajdonságú, sajátos szépségű cseresznyefa a hazai erdőgazdálkodásban és fahaszítések, figyelnálatban lényegesen nagyobb felkarolást érdemelne (új telepmes fahasználat stb.), talán ezért is választották 1996. évben az év fájává!

Dr. Molnár Sándor

 

Alapanyag  95/12  

Menü


A mamutfenyők

Az óriás-mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) Kaliforniában, a Sierra Nevada nyugati részén honos. Azért, hogy az olvasók érdeklődését felkeltsük, rögtön a legnagyobb és ma még élő példány bemutatásával kezdenénk az ismertetést. Az ún. Sequoia Nemzeti Parkban álló óriást "Sherman kapitány" nevére keresztelték, s 84 méteres magasságával a kaliforniai felhőket súrolja. Törzskerülete 31 m, átmérője pedig pontosan 10 m, mely jól érzékelteti roppant méreteit. Amivel a Föld legnagyobb élőlénye kitüntető címet kiérdemelte, az a fatérfogata, mely 1500 m3-t tesz ki. Hozzá kell még tennünk, hogy ennek a példánynak a becsült kora 2500-3000 év. E bibliai kor alapján arra gondolhatnánk, hogy egyben a Föld legöregebb élőlényét is ebben az egyedben tisztelhetjük, de ez nem így van, mert szintén a Sziklás-hegységben élő szálkás fenyő legidősebb egyedét 4200 év körül becsülik. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a legnagyobb magasságot és legvastagabb átmérőt nem az óriás-mamutfenyő éri el, hanem egy eukaliptusz faj közül 140 méteres magasságával, a majomkenyérfa pedig akár16méteres átmérőjével maga mögé szorítja őt. De a legnagyobb fatérfogat elérésében verhetetlennek tűnnek az óriás-mamutfenyők. A Föld legnagyobb élőlénye William Tecumsek Sherman-ról kapta nevét, aki az amerikai polgárháború híres hadvezére volt.
A második helyet a "Grand kapitány" nevű, szintén gigászi méreteket elérő egyed kapta, melynek magassága 89 méter, átmérője 9,3 méter, kora pedig 3500 évre tehető. Szintén a Sequioa Nemzeti Park büszkesége. Ahol a nemzeti parkban ezek a kolosszusok tornyosulnak, azt a részt óriások erdejének hívják. Talán a legérdekesebb egyede ennek az erdőnek a "házfa", melynek belsejében egy nyárilakot rendeztek be. Természetesen további élő műemlékeket lehetne még itt felsorolni, mint az ún. "alagútfát", melynek 7,8 méter átmérőjű törzsébe alagutat vájtak, s az országút régen ezen haladt keresztül.
A roppant méretek és érdekességek rövid bemutatása után el kell még mondani, hogy az óriás-mamutfenyő a jégkorszak előtt nemcsak Észak-Amerikában élt, hanem Európában és Ázsiában is. Míg az utóbbi két földrészről a több mint félmillió évig tartó jégkorszak elsöpörte ezt a fajt, addig Kalifornia néhány védettebb völgyében a mai napig fenn tudott maradni.
Mivel a kíméletlen fakitermelések miatt a mamutfenyő-állományok jelentős része a múlt század elejéig megsemmisült, ezért az Egyesült Államok kormányának hathatós intézkedésekre volt szüksége. A megmaradt állományok több mint 80%-át védetté nyilvánították, és három nemzeti parkot, a Sequoia-t, a Yosemite-t és a Calaveras-t hozták létre védelmükre.
Ezeken a területeken az óriás-mamutfenyő más fafajokkal, így a duglászfenyővel, az óriás-jegenyefenyővel, a cukorfenyővel, továbbá a colorádói jegenyefenyővel, óriástujával, gyantáscédrussal elegyedik, mely állományokhoz lombos fafajok is társulnak, például platánok, tölgyek, nyárak. A mamutfenyő termőhely-igényéről elmondható, hogy mély termőrétegű, ahol magas a levegő páratartalma és az éves csapadékmennyiség 1000-1500 mm között mozog.
Az első csemeték 1850 körül érkeztek Európába, a jelenlegi legidősebb állomány, melyet 1865-ben telepítettek a németországi Weinheimben, most 40-50 méter közötti magasságú egyedekkel büszkélkedik. Természetesen az európai mérsékelt övi klíma nem teszi lehetővé, hogy itt a mamutfenyők kaliforniai méreteket érjenek el. Kúpos koronája foszlós, puha kérge, betegségekkel szembeni ellenálló képessége miatt hamar kedvelt parkfa lett kontinensünkön. Hazánkban az 1870-es évek óta ültetik, kastélyparkjaink jelentős részében megtalálható e legendás fafaj. A hazai rekorder Iharosberényben él, 35 méteres magassággal és 700 cm-es törzskerülettel vívta ki magának ezt a rangot. További 12 olyan egyedről tudunk még, melynek törzskerülete meghaladja az 500 cm-t. Bár a vastag kéreg a maradvány jellegű előfordulás miatt károsítói nincsenek, sajnos a kimagasló egyedek sokat szenvednek a villámcsapástól.
Sok érdekességet lehetne még erről a nem mindennapi fafajról elmondani, végezetül a legmeglepőbbet említjük ezek közül. A Föld legnagyobb élőlénye alig 3 mm-es magokból fejlődik óriássá!

Bartha Dénes