Magyarok a Nílus mentén

"A bõrszín megváltozhat, a magyar nyelv elveszhet, de a nemzethez való tartozás tudata egy távoli, idegen környezetben is fennmaradhat"

Egy évszázada már, hogy rendszeresen érkeznek a szinte kétségbeesett jelzések, üzenetek az afrikai Núbiából arról, hogy egy 450 éve ott élõ magyar csoport a testvéreit keresi a Duna partján. Idõközben sokan eljutottak hozzájuk Magyarországról, s a Nílus-parti magyarok küldöttei is jártak nálunk. De a részünkrõl megnyilvánuló közöny és elutasítás továbbra is megkeseríti az egymásra találás folyamatát. Talán a nemrégiben összeállt és útra kész tudományos expedíció végleg tisztázza: van-e alapja a núbiai magyarábok kitartó ragaszkodásának és nemzetszeretetének.

HERING JÓZSEF

A világ leghosszabb folyama, a Nílus rejtelmei legalább ötezer esztendeje foglalkoztatják az emberiséget. Forrásait is csak egy évszázaddal ezelõtt sikerült fölellni, mélyen Afrika szívében, s ezt megelõzõen a hosszú ideig elhúzódó keresésbõl Sir Samuel Baker oldalán kivette részét a kalandos életû és sorsú erdélyi magyar asszony, Sass Flóra is, aki férjével együtt a Fehér Nílus mentén fölfelé haladva eljutott egészen az Albert-tóig.

Az arany országa

Az Asszuán város melletti elsõ nílusi zuhatagtól délre, egészen a szudáni fõvárosig, Kartúmig elterülõ folyamvölgyet az óegyiptomi núb (arany) szó nyomán Núbiának nevezik. A Szudán és Egyiptom jelenlegi határvidékén fekvõ Núbia már az ókorban döntõ jelentõséggel bírt. Az úgynevezett Núbiai folyosóban kiépített erõdítményláncolat védte az egyiptomi birodalmakat az Afrika felõl érkezõ támadásokkal szemben, de egyben olyan keresett árucikkek hazája, illetve kereskedelmi átmenõállomása is volt, mint például az elefántcsont, tömjén, különféle drágakövek, arany és az ébenfa. Persze mindenekelõtt az arany, a núb, amelyet az itteni bányákban fejtettek.
  Núbia és annak népe évezredeken keresztül az afrikai világ és a mediterrán térség közötti szûrõ-áteresztõ vidék szerepét töltötte be. De nemcsak hadseregek özönlöttek Núbián keresztül délrõl északra - vagy éppen fordítva -, hanem a kereskedõk karavánjai és a különbözõ civilizációk is. A fekete-afrikai, az egyiptomi és késõbb a hellenisztikus világ vallási és kulturális örökségét ötvözõ, az évezredek folyamán mindig alkalmazkodni, fönnmaradni képes núbiai emberek a kereszténység színre lépése után itt, a két világ találkozási pontján nyolc évszázadon keresztül három virágzó keresztény birodalmat is létrehoztak. Az Asszuáni Nagy Gát fölépítésével szinte teljesen elárasztott távoli Núbia földje egyben a magyarság történelmének is színtere lett, de errõl idehaza nagyon sokan mindmáig nem hajlandók tudomást venni.
  A Kr. u. XVI. század elsõ felében a Nílus núbiai szakaszának vidékére magyar harcosokat telepítettek, akik - akárcsak a korábbi évezredek határvédõi - ezúttal az új hódítók, az oszmán-törökök birodalmának déli végeit védelmezték. Az egykori magyar végvári vitézek utódai, a núbiai magyarábok birtokba vették a Vádi Halfa várossal szembeni szigetet, amelyet akkortól Magyarártinak, azaz Magyarszigetnek neveztek, s ahol virágzó mezõgazdasági és kereskedelmi települést hoztak létre. Elszigeteltségüknek köszönhetõen a vallásuk, bõrszínük és a nyelvük megváltozása ellenére, tizenkét nemzedék múltán is büszkén vallják magyar származásukat.
  De kik is ezek a magyarábok, miért ragaszkodnak hozzánk (szinte egyoldalúan) immár 450 esztendeje? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor megkérdeztük a magyarábok körében hosszabb ideig tartózkodó Fodor István orientalistát és Koltay Erika néprajzkutatót, aki nemrégiben megszervezett egy tudományos expedíciót a magyarábok eredetének végleges tisztázására.

Jeruzsálemen át Núbiába

- Mennyire mély a núbiai magyarábok múltjának kútja?
  Fodor István: - Elég mély, hiszen közel félezer esztendõre nyúlik vissza. A núbiai magyarábok körében az általam gyûjtött eredetmondákban az elbeszélõk azt állítják, hogy õseik még 1517-ben érkeztek oda, amikor I. Szelim oszmán-török szultán Egyiptomot meghódította. Eltérnek viszont a vélemények a magyarokat Núbiába vezetõ õsapa megnevezése terén. Egyesek Ibrahim el-Magyart, míg mások Haszan el-Magyart tartják a letelepedõ magyarok vezetõjének. A szájhagyomány szerint Ibrahim el-Magyar (Ábrahám, a magyar) rangidõs tisztként szolgált a török hadseregben, és I. Szelim hódító hadaival érkezett Egyiptom földjére. A mameluk Tumán szultánt legyõzõ I. Szelim rövidesen visszatért Isztambulba, mire az Alexandriában hátrahagyott katonák egy része föllázadt. A zendülõk parancsnoka, Ibrahim el-Magyar mentette a bõrét, és Alexandriából egészen a núbiai Vádi Halfáig menekült. Ezt követõen az õsi Kaszr Ibrímben telepedett le, ahol - a hagyomány szerint - feleségül vett három núbiai nõt. E frigy leszármazottjai lennének a mai magyarábok.
  - Egyetlen ember, Ibrahim el-Magyar nem elegendõ ahhoz, hogy ezt a távoli népcsoportot valóban magyar eredetûnek tekinthessük.
  - Valószínûleg több tucat, Núbiába érkezett magyar katonáról is beszélhetünk, hiszen ezt bizonyító mondák is vannak. Csakhogy a magyaráb eredetmondákat egészen a legutóbbi évekig nem támasztotta alá semmi. Nemrégiben viszont a kezembe akadt Pécsváradi Gábor ferences rendi atya Jeruzsálemi utazás címû, eredetileg latin nyelven írt, de 1983-ban magyarul is kiadott könyve. A mindmáig hiteles útikalauzként is használható könyvhöz a magyar kiadás szerkesztõi csatolták a Pécsváradi által Bánffy János királyi fõpohárnokmesternek írt levelet, amelyben a szerzõ utal arra, hogy éppen Jeruzsálemben tartózkodott, amikor az 1516-os esztendõ utolsó napján a törökök bevonultak a szent városba. Pécsváradi egyértelmûen leírja, hogy személyesen beszélgetett a török hadseregben szolgáló magyar katonákkal, akik nem sokkal késõbb eljutottak Egyiptomba, és 1517 január végén részesei lehettek a mameluk szultán elleni gyõzelemnek: "Konstantinápolyból - amint azt a török hadseregben levõ magyaroktól hallottam - háromszázezer emberrel indult el. (I. Szelim szultán - a szerk.) Most ebbõl alig hatvanezer van, miként azt a magyarok mondották."
  - Hogyan kerülhettek ezek a magyar harcosok a hódoltatott Egyiptom déli végeire, tehát Núbiába?
  - A törökök a hatalmas kiterjedésû Egyiptom egész területét nem tudták megszállni, de arról gondoskodtak, hogy a végeken megerõsített katonai pontok legyenek. A núbiai Kaszr Ibrímben is kiépítettek egy ortát, azaz táborhelyet, ahol a Kara Nóg (Fekete ház) nevû erõdítmény állt. A magyarábok kollektív emlékezete szerint az Ibrímben állomásozó magyar katonák núbiai asszonyokkal házasodtak össze, és a mai núbiai anyanyelvû magyarábok ezeknek a harcosoknak a leszármazottjai.
  - A magyaráb elnevezés azt jelenti, hogy "magyar arab"?
  - Egyáltalán nem. A magyaráb kifejezés két tagból (magyar + núbiai) álló összetett szó, amelynek jelentése: magyar törzs. A csalóka hangzás ellenére a magyaráb kifejezésben egyáltalán nem szerepel az arab szó. Éppen ez az, ami szintén ennek a népcsoportnak a magyar eredetét bizonyítja, hiszen az általuk beszélt núbiai, illetve arab nyelv grammatikai szabályait fölrúgva a magyaráb kifejezés esetében a magyar nyelv törvényeinek megfelelõ formában és kiejtéssel mondják ennek az összetett szónak az elsõ tagját.
  - De a szudáni beszélt arab nyelvben is "gy"-nek ejtik az irodalmi arabban "dzs"-nek mondott mássalhangzót.
  - Kérdéssel válaszolok. Akkor miért ejtik az egyiptomi magyarábok, illetve az arab anyanyelvû, núbiai nyelven nem is tudó asszuáni magyarábok is "gy"-nek ezt a mássalhangzót, és kizárólag a magyaráb szó esetében? Tovább megyek: a núbiai magyarábok (núbiai és arab anyanyelvûek egyaránt) úgy mondják, hogy áná magyar (magyar vagyok) vagy áná rágil magyar (magyar férfi vagyok). Márpedig az arabban a jelzõként használt magyar szót mádzsárinak, mágárinak vagy mágyárinak kell mondani. Attól függõen, hogy irodalmi, egyiptomi vagy szudáni arab dialektusban beszélünk.
  - Miben különböznek még a magyarábok a környezõ núbiai népektõl?
  - Az elmúlt évszázadokban a magyarábok szokásaikban, életvitelükben, étkezési kultúrájukban, nyelvükben és vallásukban már teljesen asszimilálódtak a környékbeli núbiaiakhoz és az arabokhoz. De vannak azért bizonyos elütõ vonások is, amelyeket az 1935-ben a náluk járt Almásy László is megfigyelt. A magyarábok haja nem fekete, mint a núbiai embereké, hanem vöröses, s a bõrük színe még mindig valamivel világosabb, mint a szomszédaiké. S ami még ennél is érdekesebb: míg a núbiaiak nagy szemûek, a magyarábok szeme jóval kisebb. Egyébként Almásy volt az elsõ ismert hazánk fia, aki eljutott hozzájuk. Az 1937-ben megjelent könyvében Almásy külön fejezetet szentel a Vádi Halfával szembeni Magyarárti-szigeten tett látogatásának. Az egyik ottani magyaráb ezt mondja Almásynak: "Õseink aztán berberin lányokat vettek feleségül, és megtanulták tõlük a rután (berber) nyelvet, ezt beszéljük mi ma is az arab nyelven kívül. Mi tudjuk, hogy vannak magyar népek Európában. Õk testvéreink, és mindig vártuk, hogy valaki eljöjjön közülük ide mihozzánk."
  - Milyen vallásúak voltak az I. Szelim szultán idején Núbiába érkezett magyarok?
  - A magyarábok már hosszú nemzedékek óta szunnita muszlimok, akárcsak a núbiai és az arab környezetük. De az biztos, hogy odaérkezésükkor még keresztények voltak. A núbiai magyarábok szomszédai olyan közmondásokat alkottak, amelyek bizonyítják, hogy ez az etnikai közösség valamikor a vallásában is különbözött attól a néptõl, amelynek körében letelepedett. Össze is gyûjtöttem néhány ilyen közmondást: Ál-Mágyárí lá jiszálli fíl-meszgyid. (A magyar nem a mecsetben imádkozik.) A jellemzõ magyar makacsság és konokság a núbiaiakat rímelõ közmondás alkotására késztette. Rá'sz el-mágyár zejj el-hágyár. (A magyarok feje kemény, mint a kõ.) A hajdan volt szokásbeli különbségekre utal ez a mondás: El-mágyárí jilbisz burnétá. (A magyar kalapot hord.) Tehát nem turbánt, mint a núbiaiak. A Vádi Halfa-i magyarábok körében mindmáig él az a szép szokás, hogy amikor beteszik a kemencébe sülni a négyszögletes alakú núbiai kenyeret, arra az asszonyok elõtte egy keresztet karcolnak, amiképpen nemrégen még a magyarországi falvakban is szokásban volt. De keresztet rajzolnak az újszülöttek homlokára is, dacára annak, hogy már régóta muszlimok. Mindez azt bizonyítja, hogy a török hadsereggel érkezõ magyarok a keresztény hitüket még Núbiában is sokáig megtartották abban az idõben, amikor maguk a befogadó núbiaiak már régen áttértek az iszlám vallásra.
  - Fentebb említette már az Asszuánban élõ arab anyanyelvû magyarábokat. Kik õk, és történetük miben tér el a núbiai anyanyelvû testvéreinkétõl?
  - A két magyaráb közösség közti legfontosabb eltérés az, hogy míg a XVI. század elsõ felében Núbiába ment magyarok akkor még keresztények voltak, a jóval késõbb - a saját elbeszéléseik szerint Mária Terézia idején - Asszuánba érkezett csoport tagjai már az óhazából hozták az iszlám hitüket. Mahmúd Abdallah Ávád, egy 1965-ben nyolcvan esztendõs körüli magyaráb Asszuánban azt mondta nekem, hogy õsei akkor érkeztek Egyiptomba, amikor Magyarország és Ausztria egy ország volt, és egy királynõ ült a trónon, aki gyûlölettel viseltetett a muszlimokkal szemben. Az asszuáni magyarábok elõdei az oszmán-törökök által hódoltatott országrészen élõ, s az iszlám vallásra áttért magyarok voltak. De mivel az új hitük mellett a török kiûzése (1686) után is kitartottak, azaz nem voltak hajlandóak visszakeresztelkedni, Mária Terézia valószínûleg kiutasította õket az országból. Egyébként az asszuáni kórházban szolgálatot teljesítõ francia apácanõvérek mesélték nekem: amikor vért vesznek a helyi lakosságtól, a vérminta alapján azt is meg tudják állapítani, hogy ki a magyaráb, illetve ki a núbiai vagy az arab. Az asszuáni magyaráb negyedben én még lefényképeztem egy több nemzedékre visszavezetett, fába vésett családfát, amelyen minden egyes név után ott áll az el-Magyar, azaz X. Y., a Magyar kifejezés. Idehaza sokan tagadják a két magyaráb közösség magyar eredetét. Fölteszem a kérdést: A Magyarországtól közel 3500 kilométerre levõ Asszuán város magyarábjai - akik immár egy évszázada mesélik a magyar eredetükrõl szóló történetet a Núbiába vetõdõ látogatóknak - vajon honnan tudnák azt, hogy az õshazából való elkerülésük idején Magyarország és Ausztria trónján pont egy királynõ ült? Egyes európai utazók ezeket a történeteket már akkor is följegyezték, amikor még nem léteztek a modern tömegtájékoztatási eszközök.
  - Hol vannak - illetve voltak - a két núbiai magyaráb közösség fontosabb települései?
  - A Nasszer-tó feltöltése elõtt Núbia egyiptomi részében Ibrím, Qáttá, Tuská és Ánébá településeken éltek a núbiai anyanyelvû magyarábok, de falvaik az Asszuáni Nagy Gát építésekor víz alá kerültek. Az egyiptomi kormány ugyanilyen helységnevekkel négy új falvat épített az evakuált magyarábok számára Kom Ombó várostól keletre. Kisebb-nagyobb lélekszámú, Núbián kívüli diaszpórák vannak Kairóban, Alexandriában és Manszúrában. Asszuán városa nem került víz alá, s így az ottani arab anyanyelvû magyarábok a lakóhelyükön maradhattak.
  Núbia szudáni oldalán az elárasztás elõtt nagyobb magyaráb közösség volt Vádi Halfa határvárosban a Nílus partján, illetve a partokkal szemben fekvõ Magyarárti-szigeten, azaz a Magyarszigeten, amelyet kizárólag õk birtokoltak. Vádi Halfa és a Magyarsziget teljesen víz alá került, ahonnan a szudáni kormány a magyarábokat az etióp határ közelében levõ Hasm el-Kirbá faluba telepítette át. Az idõsebbek közül sokan belepusztultak a hosszú út gyötrelmeibe. Szudánban ezenkívül élnek még magyarábok a fõvárosban, Kartúmban, Atbarában és Port Szudánban is. Mindent összevetve manapság mintegy 10-12 ezer magyaráb létezésérõl beszélhetünk.
  - Visszatérõ állítás, hogy a magyaráboknak semmi közük nincs a magyarokhoz, csupán kitalálták az egészet.
  - Tegyük föl, hogy odalenn Núbiában volt egy csoport, amely unalmában azon töprengett, hogy találjunk ki valami európai eredetet, hátha ezzel "le tudnánk nyúlni" valakit Európában. Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy nem a mindig gazdasági és politikai bajokkal küszködõ Magyarországot szemelték volna ki maguknak, hanem, mondjuk Svédországot, Németországot vagy esetleg Amerikát. Ismerve az arab világ oktatási színvonalát, elmondhatom, hogy Magyarországról, de fõleg a magyar történelemrõl szinte semmi nincs az ottani tankönyvekben. A magyarábok immár egy évszázada hangoztatják a Núbiába látogató európaiaknak, hogy õk Magyarországról származnak, a magyarokat pedig testvéreiknek tekintik. Az elsõ világháború idején, amikor Anglia brit protektorátusnak nyilvánította Egyiptomot, elkezdték üldözni a magyaráb közösséget is, mert annak tagjai egyértelmûen magyaroknak vallották magukat. Az angolok pedig háborúban álltak az Osztrák-Magyar Monarchiával, s ezért internálták a Nílus mentén élõ magyarábok egy részét. Saját elmondásuk szerint a magyarságukat még az internálótáborokban sem tagadták meg. A trianoni békeszerzõdés nyomán elrabolt magyar területek egy részének visszacsatolásakor a núbiai magyarábok üdvözlõ táviratot küldtek az akkori magyar kormánynak, kifejezvén örömüket a fölött, hogy egyes magyar területek visszakerültek az anyaországhoz. Amikor náluk jártam, megmutatták ennek a táviratnak a másolatát.
  A magyar kutatás eddig is mulasztást követett el azzal, hogy nem vizsgáltuk meg az ankarai (vagy az isztambuli), a bécsi és a londoni levéltárakat. Amikor a törökök kivonultak Egyiptomból, magukkal vitték a levéltárukat, amelyben biztos van nyoma annak is, hogy a több száz esztendõs Nílus-völgyi uralmuk idején pontosan kik és hogyan éltek Núbiában. Meg kellene vizsgálni a bécsi levéltárt is, mert hátha rábukkanunk valamilyen dokumentumra, amely bizonyítaná azt, hogy a magyarábok már korábban is igyekeztek kapcsolatot teremteni az óhazával. A londoni külügyminisztérium levéltárában pedig az elsõ világháborús egyiptomi internálásokra vonatkozó adatokat kellene elõbányászni. A magyar tudománynak egy másik - most már jóvátehetetlen mulasztása - az volt, hogy amikor nagyban folyt Núbiában az elárasztás elõtti nemzetközi leletmentés, nem kutattuk át az akkor kizárólag magyarábok lakta Magyarárti-szigetet. Kinn volt ugyan egy magyar expedíció, de az egy kopt-keresztény falut tárt föl... A Magyarártin skandinávok kutattak, föltártak néhány sírt, és megállapították, hogy az ott talált anyagi kultúra nem arab és nem is núbiai. A sírokat ezután genetikai vizsgálat nélkül szépen visszatemették. Azóta pedig 16-18 méteres vízzel árasztották el ezt a szigetet. A magyarábok eredetének kérdését megnyugtató módon csak úgy lehet tisztázni, ha Núbiába kimegy egy szakemberekbõl álló expedíció, amelyben a többi között kell, hogy legyen arabul és núbiai nyelven jól tudó nyelvész, biológus, néprajzos, antropológus, filmes és fényképész. Egyébként Koltay Erika néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum munkatársa, aki 1993-ban már járt a núbiai magyarábok között, mostanra megszervezett egy szakemberekbõl álló tudományos expedíciót, amely jelenleg a Mûvelõdésügyi Minisztériumba benyújtott munkaterv jóváhagyására, illetve a kiutazást finanszírozó szponzorokra vár.

Indulás elõtt az expedíció

Koltay Erika néprajzkutató: - Az expedíció 1998-ban szeretne útnak indulni Núbiába. Valószínûleg Magyaráb-expedíció vagy Ibrahim el-Magyar-expedíció lesz a küldetés elnevezése, amelyben olyan szakemberek - nyelvészek, néprajzosok, humángenetikusok - vesznek részt, akik megpróbálnak tudományos választ adni arra a kérdésre, hogy a magyarábok valóban magyar származásúak, vagy pedig valamilyen kulturális jelenség késztette õket a magyar eredet vállalására. A magyar tudomány tartozik ezeknek a magyarságukat több száz éve vállaló embereknek azzal, hogy végre pontot tegyünk ennek a kérdésnek a végére. A csapatban humángenetikusok is lesznek, s ezért a helyszínen a többi között szeretnénk családfa-felvételeket is készíteni, s annak megfelelõen, hogy ez a törzs hány ágon fut, reprezentatív mintákat is veszünk. A reprezentatív mintavétel alapján aztán el kell végezni az úgynevezett Y kromoszóma polimorfizmus-vizsgálatot, illetve a mitokondriális DNS-vizsgálatot. Ezenkívül az antropológusok lemérik majd a magyarábok fizikai-antropológiai bélyegeit, s ezeket idehaza összehasonlítják a bukovinai székelyek, a moldvai csángók és más magyar népcsoportok körében végzett kutatások eredményeit is tartalmazó már meglevõ adatbázissal.
  - Kik az expedíció tagjai?
  - Fodor István orientalista és arabista, Sárkány Mihály etnográfus, Borsos Balázs etnográfus és egyben filmes, Béres Judit és Métneki Júlia humángenetikus, Szombathy Zoltán arabista és Koltay Erika néprajzos, biológus.
  Fodor István: A XX. század legvégén, amikor egyetlen döntés nyomán a magyarok milliói kénytelenek idegen országok állampolgáraiként élni a határainkon túl, óriási jelentõsége van annak, hogy a magyaráb népcsoport a távoli Núbiában is hirdeti a magyar származását. Ezek az afrikai magyarok a nemzeti nyelvünket már nem beszélik, de a kollektív emlékezetükben mégis ideképzelik magukat ebbe a hazába. Nemzetszeretetük példaként szolgálhat a határokon túli magyarság, de a mi számunkra is: a bõrszín megváltozhat, a magyar nyelv elveszhet, de a nemzeti érzés, a magyarsághoz való tartozás tudata távoli, teljesen idegen környezetben is fennmaradhat.