A heteroszexualitás az az állapot, amikor az ember makacs érzelmi és szexuális vonzódást tanúsít az ellenkező neműek iránt. Ezen érdeklődésük miatt a heteroszexuálisok rendszerint komoly anatómiai, pszichológiai, kulturális és társadalmi akadályokba ütköznek. Sokan közülük mégis kihívásnak tartják problémáikat, és igen leleményesen törekednek furcsa vágyaik kielégítésére.

És mi okozza?

1. Kóros elváltozás?

A legtöbb heteroszexuális azt állítja, hogy ő egyszerűen így született. Sajnos ez a feltételezés nem bizonyult helytállónak. A személyiség kialakulásában a környezetnek és az ember saját szándékainak éppen olyan jelentős szerepe van, mint a veleszületett adottságoknak. A heteroszexuálisoknak szintúgy vállalniuk kell állapotukért a felelősséget, mint bárki másnak.

2. Serdülőkori trauma?

Egy balsikerű homoerotikus próbálkozás emléke az azonos neműektől való félelemként rögzülhet, s többnyire dacos elutasításként, azaz heteroszexuális neurózisként kerül felszínre. Az azonos nemű iránti vágy azonban a tudatalattiban tovább él, így az illetőnek egyetlen heteroszexuális kapcsolat sem nyújt beteljesülést. Innen ered oly sok heteroszexuális gyakori partnercseréje.

3. Megrontás?

Másokat ellenben egy, a személyiség teljes kifejlődése előtt létrejött heteroszexuális kapcsolat terel erre az útra. Ez történhet akár erőszakkal is, de gyakoribb, hogy egy idősebb heteroszexuális alattomos csábítása a végzetes.

4. Gazdasági szoktatás?

Az állam számtalan módon jutalmazza a kizárólagos (vagyis neurotikus) heteroszexualitást. Gondoljunk csak a tanácsi lakásra, a kedvezményes hitelekre, a családi pótlékra. Melegnek lenni költséges, és sokan egyszerűen nem engedhetik meg maguknak ezt a fényűzést: kénytelen - kelletlen heteroszexualitást mímelnek.

5. Halálfélelem?

Sok heteroszexuális párkapcsolat mögött az elmúlástól való rettegés húzódik meg. Utódokat nemzenek, mert azt képzelik, hogy gyermekeikben ők élnek tovább. A halhatatlanság ígéretétől megrészegülve fittyet hánynak a világméretű éhínség fenyegetésére, amely a jelenlegi népszaporulat mellett óhatatlanul előáll.

6. Hormonális egyensúlyzavar?

Az egyik legmegalapozottabb elmélet szerint a heteroszexualitást a hormonháztartás zavara idézi elő: a férfi és női nemi hormonok természetes egyensúlya helyett az egyik túltengése vagy a másik krónikus hiánya lép fel, minek következtében képtelenek az azonos neműekkel teljes és kielégítő kapcsolatot létesíteni.

7. Kulturális eredetű gátlás?

Megannyi heteroszexuálisról kiderül, hogy olyan környezetből származik, amelyben saját nemük és testük kellemességének elismerését kegyetlenül elfojtották. A heteroszexuális férfiak csúnyának gondolják magukat, mivel szépséget csak a nőknek illik tulajdonítaniuk. A nők viszont mesterkélt szépségideálok követésével sanyargatják magukat. Ez az önmegtagadás rengeteg lelki zavar forrása lehet.

8. Már a szülők is?

A kizárólagos heteroszexuális esetek hátterében túlnyomórészt a szülők hasonló problémáit fedezhetjük fel.

9. Propaganda?

Nem hagyható figyelmen kívül a tömegkommunikáció hatása sem. Sokan csupán a reklámok és az ideológiai manipuláció súlya alatt összeroppanva veszik magukra a heteroszexualitás sztereotípiáit, elutasítva saját énjük minden olyan oldalát, amely nem illik bele a házaspár eszményképbe. Sajnálatot és nem megvetést kell éreznünk irántuk, mert nincs őszinte kapcsolatuk saját énjükkel.