Szentkeresztbánya

 

 

A település megközelíthetôsége, földrajzi behatárolása :

Szentegyháza város, a Hargita hegység központi vonulatának a déli lábánál, 859 méteres tengerszint feletti átlagos magasságon fekszik.

Hegyvidéki település, Hargita megye legmagasabban fekvô városa.

A település a székelyuvarhelyi és csikszeredai műút mentén fekszik (DN 13 A), közel azonos távolságra a két várostól, Székelyudvarhelytôl 24 km-re, a megyeszékhelytôl 28 km-re. Északnyugaton Kápolnásfaluval, délen és dél-nyugaton Lövéte községgel határos, míg északkeleten Madéfalva, keleten pedig Csíkszereda a közvetlen szomszédok. Nyugaton kisebb részen határos Máréfalvával és Homorodszentmárton község két kisebb településével: Gyepessel és Homorodkeményfalvával.A helység a Kis és Nagy Homorod, valamint a Vargyas patak vízgyűjtô területéhez tartozik. A Hargita déli, délnyugati lejtôirôl eredô vizek az Olt folyóba ömlenek. A városon folyik keresztül mintegy 6 km-es szakaszon a Kis-Homorodot és Vargyas patakot összekötô úgynevezett Vargyas csatorna, melynek medre mesterségesen létrehozott.

A település alapítási éve :

Szentegyháza város két helyiség Szentegyházasfalu és Szentkeresztbánya egyesülésébôl keletkezett.Szentegyházas faluról szóló legrégibb említés 1301-bôl származik, 1406-ban Oláhfalu néven említik a dokumentumok .Szentkeresztbánya 1836 - ban alakult a vasgyár beindulásával a "gyártelep" létesítésével.

A település rövid történelmi áttekintése

Szentegyházasfalu keletkezésére vonatkozó adatok bizonytalanok. Hiteles dokumentumok hiányában többféle elképzelés létezik a település eredetére és elnevezésére vonatkozóan. Az eredeti neve Oláhfalu volt, amint az 1406 - os és XVI. századi dokumentumokban olvasható. Késôbb a kiváltságlevelekben Szentegyházas - Oláhfalu szerepel.

A dokumentumokból kiderül, hogy Udvarhely és Csíkszereda között fontos kereskedelmi és hadi út vezetett a kiterjedt erdôségen át és ezeken a területeken az utasok testi épségét gyakran veszélyeztették a vadállatok és a törvény elôl bujkáló rablók. Ezért a falu védelmi célból jött létre. Késôbb a lakói azt a feladatot is kapták, hogy a futárokat és az állami postát fegyveresen kísérjék Csíkszeredáig.Tekintettel a nehéz életkörülményekre és a helység lakóinak fontos szerepére, az Oláhfalviak sajátos kiváltságokat élveztek az évszázadok folyamán mindez kiderül a kiváltságlevelekbôl, melyeket az erdélyi fejedelmektôl kaptak ( Báthori István, Báthori Kristóf, Báthori Zsigmond, Báthori Gábor, Bethlen Gábor). Oláhfalu 1803 - tól önálló pecséttel rendelkezik, "Sigillum privilegiat communitatis Olahfalviensis" körirattal.

Évszázadokon keresztül a település lakossága erdô és legelôgazdálkodásból, földművelésbôl élt. Az erdô és legelôgazdálkodást közbirtokosság rendtartása szerint szervezték meg.

Az oláhfalviaknak fô foglalkozása a deszkametszés volt, történelmi feljegyzések szerint hatvanegy társulati vízhajtott fűrész működött az 1860 - as években, a deszkával bejárták egész Erdélyt, cserébe gabonát, bôrkészítményt kaptak. a falu lakói az önellátás színvonaláig házilag készítették el a ruházatot, lábbelit, a munkaeszközöket, háztartási tárgyakat. Ezenkívül léteztek posztó és csergeványolók, gyapjúfésülôk. Az 1930 - as években tizenhat ványoló működött a helységben.

Szentkeresztbánya keletkezése az írásos források alapján a vasművesség létrejöttével a középkori századokra vezethetô vissza.

1951 - ben Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem vashámort és hozza tartozó lövétei uradalmat adományozott Székely Mózes siménfalvi hadnagynak szolgálati jutalmául. A Szentkeresztbányán létesített vasgyár telepítése Gyertyánffy Jónás nevéhez fűzôdik, 1836 - ban rakta le az elsô, kalapáccsalfelszerelt hámor alapjait, és kezdte meg a termelést. A terület amelyen a munkálatot elkezdték Lövétei határhoz tartozott. A vasművesség történetében a legtöbb hámor 1929 táján működött.

A vasérc - bányászat, a vasolvasztás és a vasfeldolgozás fontos szerepet játszott az itt élôk életében, az oláhfalvi fűrészeket ellátta felszereléssel, a környék lakosságát a gazdasághoz szükséges vaseszközökkel.

Arról is vannak feljegyzések, hogy az 1848 - 1849 évi forradalmi és Habsburg ellenes önvédelmi szabadságharcban hadiipari szerepet kapott a kohó és hámortelep, ágyúgolyókat öntöttek a hámorban.

1849 - ben Demeter Miklós brassói hitelezô tulajdonába kerül a már Erdélyszerte ismert szentkeresztbányai vasgyár. Az ô idejében kerül a gyár a mai vasipari vállalat helyére. A harmadik tulajdonos 1857 - ben a Brassói Bánya és Kohómű Részvénytársaság lett. Osztrák és cseh tôkések kezébe kerül a gyár és nagy átalakításon megy át. Ebben az idôszakban, a vasgyár színvonala felemelkedett az erdélyi, bánsági, máramarosi vasgyártás technikai színvonalára.A termelt áruk minôségének javítása érdekében messzi tájakról hoztak szakmunkásokat Szentkeresztbányára. Több olyan család került ide Bukovinából, Ausztriából és Csehországból (Negrich, Knobloch, Schnitzer, Krunskinszky, Kappel, Smazenka, Svella, Mikulik) akiknek a leszármazottjai ma is élnek. 1871-ben Hrobonyi Adolf vette át a vállalat vezetését Lantzky Sándorral, majd Lantzky József lett a gyárigazgató. 1909-ben a brassói Kamner és Jekeliusz nagy vaskereskedô cég kapta meg Szentkeresztbányát.

A századforduló elôtti és utáni korszakban Szentkeresztbánya ismert maradt és fokozatosan fejlôdött. 1910-ben érték el a legnagyobb termelést.

1925-ben a vasgyár új korszakba lép és részvénytársasággá alakul. 1940-tôl a magyar állam tulajdonába kerül. 1948 június 11-én állami tulajdonba megy át és ezzel új korszak kezdôdött a vasgyártás történetében.

A mind jobban kibontakozó vasipar, a lakosság növekedése, a helység urbanizálódása nyomán 1968-ban városi rangot kapott ezzel egyidejűleg ide csatolják Homoródfürdôt és Lövétebányát és hivatalosan a Vlahica (Vlahita) nevet viselte 1990-ig amikor a SZENTEGYHÁZA nevet kapta.

Lakosságra vonatkozó adatok

A város lakosainak száma 1998 január 1- én 7599, korhatár szerinti megoszlása a következô:

Korhatár Nôk Férfiak
0-7 évig 457 450
8-14 évig 502 504
15-20 évig 473 442
21-55 évig 1874 1711
55-65 évig 340 312
65 éven felül 229 305

A legutóbbi népszámlálás, 1992 - es adatai alapján Szentegyháza lakosainak felekezeti hovatartozása a következô megoszlást mutatta :

római katolikus 6597
baptista 32
unitárius 488
lutheránus 8
református 341
ateista 2
óhitű keresztény 56
görög katolikus 1
ortodox 52
ágostai evangélikus 1
jehovista 33
nem nyilatkozott 2

A lakosság nemzetiség szerinti megoszlása ugyancsak az 1992 - es népszámlálási adatok szerint :

magyar nemzetiségű 7507 ( 98,6 % )
román nemzetiségű 65 ( 0,8 % )
német nemzetiségű 7
roma nemzetiségű 34

Gazdasági ágazatok szerinti megoszlás :

Szentegyházán összesen 172 cég van bejegyezve.
A Fémipari R.T. (694 fô ) mellett a legfontosabb vállalatok az Autószállítási vállalat (69 fô ), Kenyérgyár (31 fô ), Közüzemek (47 fô ), Állami kereskedelmi vállalat (29 fô ). A városban jelenleg 70 korlátolt felelôsségű társaság, 85 családi és egyéni vállalkozás létezik .

A helyi közigazgatás szervei : városi tanács, pénzügyi felügyelôség, rendôrség , CEC, Lottó .

Az elmúlt évtizedek megvalósításainak legjelentôsebbike a kenyérgyár, amely 1980 augusztusától működik és évente naponta 10 tonna kenyeret termelt , napjainkban 1,5 tonna a napi átlag termelése. Idôközben megjelent a konkurrencia ( két magánpékség) . A kenyérféleségek mellett, kiflit, cukrosterméket, laskafélét is termelnek, az utóbbiak Erdély számos nagyvárosába is elkerülnek.

A pénzügyletek lebonyolítását egyetlen bank végzi, az állami tôkéjű Román Kereskedelmi Bank, Hargita megye fiókjának helyi ügynöksége.

Az 1938 - as évektôl 1988 - ig működött a fűrészgyár, majd 1990 - ben újraindították, a fűrészelt áru elôállítását biztosítja, az egykori vizifűrészeket próbálja helyettesíteni.

Infrastruktúra

A város vízellátását az 1971 - ben épített vizmű biztosítja, amely a Málnás és Vargyas patakokból 421/s hozammal két acélcsô (150 és 200 átmérôjű)segítségével juttatja el az ivóvizet a város lakosságához és az ipari fogyasztókhoz. Az ivóvíz hálózat hossza 34,2 km, a szennyvíz csatorna 4 km ( csak a tömbházak zónájának van megépítve ). Folyamatban van a vízhálózat bôvítése és a szennyvíz csatorna hálózat kiterjesztése - a munkálatok csak a tervezési fázisban vannak. A gázhálózat összhossza 22 km, 1360 családhoz van bevezetve .

A villamosítás 1953 - ban kezdôdött Szentegyházán .

Intézményhálózat

Egyháztörténeti vonatkozások:

A Szentegyházasfalvi plébánia alapítási éveirôl nincsenek pontos adatok.

A plébánia irattárában található (volt) egy latin nyelvű nyomtatott könyv, amely 1360 elôttre teszi a plébánia alapítását. Egy század eleji bélyegzôn pedig ez állt: Sig. Paroch. Szentegyházasfalu Ad. S. Andream Apost. 1360. A templom 1736 - ban épült . Jelenlegi lelkésze Portik Bakai Sándor.


Május 1 utca 22 szám

Láz utca 3 szám

A szentkeresztbányai önálló plébánia 1990 január elsején alakult meg.

A gyulafehérvári Egyházmegyei Hatóság átiratában elrendelte a külön pénzügy-vitelt anyakönyvvezetést és önálló iktatókönyv használatát. A templom 1936 - ban épült. Jelenlegi lelkésze András József.

Az unitárius egyházközség 1992 - ben alakult . A hívek adományaiból valamint az amerikai unitáriusok segédegylete támogatásával magánházat vásároltak a helységben, amely a templomnak is a lelkészi irodának és lakásnak is otthont nyújt. A lelkész neve Kelemen Szabolcs.

A református gyülekezet 1981- ben lett önálló egyházközség, addig Székelyudvarhely szórványaként működött. Az imaházat a református gyülekezet tagjainak adakozásából 1978 - ban vásárolták meg , mely addig magánlakás volt. A lelkész neve Vajna Eugen.

A szentegyházi baptista közösségnek 25 bemerített tagja van, 1950 - ben építették az imaházat. A prédikátor jelenleg az udvarhelyi Budai Lajos.

A Nagyvárad központú Romániai Magyar Baptista Gyülekezeti Szövetség az angol, német, amerikai, holland baptista egyházak pénzadományaiból Szentegyháza határának közelében 1990 - ben telket vásárolt azzal a céllal, hogy Keresztény Tábort alakítson. A tábor igazgatója kezdetben Both József volt aki az építkezést megkezdte a pénzügyvitelt rendezte és a tábort megnyitotta.

A többi felekezet olyan kis létszámú, hogy esetükben kiforrott gyülekezeti életrôl nem beszélhetünk.

Jehova tanúi zárt közösséget alkotnak, fôleg cigányok, nincs imaházuk.

Oktatás

A helységben működik két általános iskola, egy ipari líceum 3 óvoda, két napköziotthon.

A " Mártonffi János " Általános iskola alapítási éve 1700 tájára tehetô, ez tűnik ki a dokumentumokból. 1948 - ban az államosításig felekezeti oktatás volt a helységben.

Az iskolákhoz tartozó oktatási egységek: Lövétebánya-i I - IV osztály, három óvoda és két napköziotthon. A tanulók száma :639. Testvériskolai kapcsolatuk van a Balatonlellei Általános iskolával.

A "Tamási Áron " Általános Iskola elôdje a szentkeresztbányai gyerekek számára létesült 1852 - ben Demeter Miklós gyártulajdonos segítségével. 1923 - ig felekezeti iskola volt majd, államivá vált. 1956 - ban új épület épült állami alapból. 1959/1960 - as évben a líceumi osztályok áthelyezésével ( korábban a szentegyházasfalvi iskolánál voltak) létrejött az elméleti középiskola, amely 1973 - ig egyetlen igazgatóság és adminisztráció alatt egyesítette a líceumi és az általános iskolai képzést. 1973 - ban az elméleti líceum átalakul szaklíceummá, azóta a "Tamási Áron" általános iskola önállóan fejti ki tevékenységét. A tanulók száma 515.

Testvériskolai kapcsolatot alakítottak ki a Balaton Boglár- Általános Iskolával, zeneiskolával és a székesfehérvári Általános Iskolával.

A " Gábor Áron" Líceum megalakulásakor ( 1973 ) fôleg kohász - öntô képzést nyújtott és osztályokat indított az ezt kiszolgáló szakokban ( lakatos, villanyszerelô, esztergályos ). Az 1989 - es változásokat követôen az újabb igényekhez kellett igazodni a szakképzés területén. Így faipari, autószerelô, kereskedelmi profilú osztályokat indítottak de szabókat, cipôfelsôrész-készítôket, pékeket is képeznek ki .Az inasképzô építôket ( kôműves, ács, festô ) és pincér-segédeket készít fel a szakmára, míg a technikum felváltva könyvelôket, áruszak-értôket és informatikusokat képez ki.

A tanulók száma 620.

A líceum a balatonboglári Mezôgazdasági Szakközépiskolával valamint a Mátészalkai Gépészeti Szakközépiskolával teremtett kapcsolatot.

A szentegyházi iskolának 1992 -tôl a minden évben megszervezett Bolyai Nyári Akadémia adja a legnagyobb nemzetközi hírnevet.

Egészségügyi ellátás

1952 - ben alakult meg a Vlahica-i Egyesített Korház amely összesen 52 ággyal működött a belgyógyászat, sebészet, szülészet - nôgyógyászat osztályokon.

1953 - ban létrejön a gyermekosztály is így az ágylétszám 80 - ra emelkedik. A Helység városi rangra emelkedésével bôvült a korház is, az ágylétszám 120 lett és az említett osztályok mellett fogászat ( fogtechnikai laboratóriummal ) röntgen, laboratórium is a betegek rendelkezésére állt. 1959 tavaszától külön körorvosi rendelô is létesült.

A korházon és a körorvosi rendelôn kívül még egy gyógyszertár is tartozik a szentegyházi egészségügyi hálózathoz. 1998 - ban egy magán gyógyszertár is nyílott.

 

Turisztikai látványosságok

Szentegyháza földrajzi adottságai és természeti környezetének köszönhetôen kitűnô turisztikai lehetôségekkel rendelkezik.

Jelentôsebb látnivalók :

A Termál fürdô " Vlahica Gyöngye " a várostól mintegy két kilométere, a Szeltersz-i letérôtôl északra a Vargyas patak jobb oldalán fekszik kb. 824 méter tengerszínt feletti magasságon , 1975 - ben végzett kutató-fúrás eredményeképpen jött létre, a lakosság közmunkájának köszönhetôen. A strand vizének hômérséklete 24 ş C, ásványtartalma csökkenô értékű. A turisták elszállásolására kempingházak épültek.

A római katolikus templom 1736 - ban épült a város felsô részén a nemzeti műúttól mintegy 200 m - re található, több műemléknek nyilvánított tárgy van a templomban: egy reneszánsz típusú oldalajtó, szamárhátú falifülke kôkerettel és egy kôbôl faragott szenteltvíztartó, melyet kereszteléskor használtak. A templomkertben millecentenáriumi emlékmű áll ( 1996 november 24.- én avatták fel ) és szomszédságában a két világháborúban elesett hôsöknek állított emlékmű, mely 1998 - ban épült, mindkettô Bodó Levente szobrászművész alkotása.

A Nárciszmezô, a helység alsó felében, Szentegyháza, Lövéte, Kápolnásfalu határában található mintegy 300 ha kiterjedésű területen, növénytani természetvédelmi terület. Itt található az ország egyik legcsodálatosabb, Európa legmagasabban fekvô nárciszmezôje. Májusban, június elsô felében virágzik a vadon növô kábító illatú csillagos nárcisz ( Narcissus Stellaris ), népies elnevezése kákvirág, amely védett növény ugyan, de mégis nagyon sokan szedik. A nárcisz mediterrán származású, egyszíkú tavaszi növény, amely a kisebb medenceszerű mélyedéseket, valamint a nedves féllapos területeket kedveli.

1976 -tól évente május hónapban megszervezik a"NÁRCISZ FESZTIVÁLT", amely már a helység hagyományos ünnepei közé sorolható.

A Vashámor 1836 - ban alakult, amelyrôl a legrégibb említés a dokumentumokból 1591 - bôl származik. Közép Európában egyedi vasverô műhely.
A víz hajtóerejére épült, a Kishomoród és Vargyas patakok medrének szakszerű átalakításával, amelynek a feltételeit tulajdonképpen Szentegyházasfalu lakói teremtették meg . Jellegzetessége , hogy vízkerékkel hozták működésbe a kalapácsot, szerkezete fából készült, a kalapács mérete és súlya szabadesésben fejti ki hatékonyságát, a nyersvasat szénnel hevítették, a tárgyakat kimondottan kovácsolással alakították.
A vasverôben hosszú idôn át nyersvasból a vaskovácsolás tehnikájával, szerszámokat ( kapa, lapát, fejsze, csákány, kaparó, ekevas, csoroszlya, stb.) készítettek. Nemcsak a vasverô működése, hanem az ott készült szerszámok is egyediek.
Az 1849 - es évben épült két vashámor, melybôl az egyik még áll, 1990 - tôl nem működik.

A " Lobogó " artézi forrás a városi korháztól 80 m - re, a Kis-Homoród jobb partján, a nemzeti műúttól balra található. A forrás 1952 - ben végzett fúrás eredménye. Vízhozama 24 óra alatt 250.000 liter. A város lakói ivóvízként használják.

A " Lobogó" borvízfórástól délre, Szentkeresztbánya és Lövéte között található a Bányatelep, amely a bányászok számára épült az évtizedek során.
Rókavárosnak is hívták, mert a bányaüregeket rókalyuknak nevezték. A helységben valamikor 7 posztóványoló létezett, melyek közül egy még ma is működik, hagyományos vízi népi ványoló, muzeális érték, Silye Lôrinc és fia működtetik. A település ásványvíz forrásait a helység lakói és az átutazók is kedvelik .

Homoródfürdô 1898 óta önálló település, 1968 - ban csatolták Szentegyházához. Fekvésénél fogva a vidék egyik legszebb helye, szelektôl védett völgyben terül el. A Központi Hargita vulkáni hegység déli elôterében, a nagy-Homorod völgyében fekszik, 700 m - nél magasabb átlagos tengerszint feletti magasságon. Jelenleg nyilvántartott 10 ásványvízforrás közül a legfontosabbak a " Mária " és a " Lobogó ", melyek a nemzeti műút közelében vannak.

1948 - ban Homoródfürdô magánvilláit kisajátította az állam . Az egykori fürdôtelep az oktatásűgyi Minisztérium használatába ment át, így jött létre a ma is működô diáktábor. Itt szervezte meg 1990 és 1995 között az Országos Magyar Diákszövetség, fôleg a Kolozsvár-i KMDSZ a nagyszabású egyetemista tábort, az Erdélyi Diáktalálkozót.


Lobogó forrás

Mária forrás

Szentkeresztbánya nevezetesebb ünnepei

A helység sajátos egyházi ünnepei :

A település nevezetesebb személyiségei

Szentegyházáról mérnökök, űgyvédek, papok, orvosok, tanárok, tanítók kerültek ki elsôsorban.

Az 1997 - ben megjelent Romániai Magyar Ki Kicsoda lexikonban Szentegyházasfaluban és Szentkeresztbányán felsoroltakon kívűl elsôsorban két művész nevét említhetjük meg.
Röviden tevékenységükrôl:

Emlékházak, tájházak, falumúzeumok

" Múzeumszálló "

A Szentegyházasfalut átszelô fôútvonal ( Udvarhely - Csíkmegyei út )mentén található a helység legimpozánsabb épülete : a Népház. Épült 1941-42-ben, a Madarasi menedékház, Szelterszi menedékház testvéreként. Alsó szintjén Művelôdési Ház és Városi Könyvtár, elsô emeletén Tanulók Háza, padlásterében pedig a Múzeum Szálló működik.
Tapasztalatcserék, néprajzi alkotótáborok, csereüdültetés vagy faluturizmus, ilyen és ehhez hasonló alkalomra ad pihenô helyet a Múzeum Szálló. Ablakaiból látni lehet "a hegyek bükkös fenyôs kéklô ormát"( Hargita ). Bent pedig tisztaság, jó meleg, zuhanyozó és 32 kényelmes fekhely, 4, 6 és 10 ágyas szobákban.
A kirándulók, az üdülni vágyók félpanziós ellátást is kaphatnak.

A szálloda ebédlôjében népi festett bútort csodálhatnak meg, amelyek a helyi bútorfestô tábor (1998-1999 ) tanulóinak munkadarabjai.

A szálloda elôtere képzôművészeti, néprajzi kiállításoknak ad helyet.

Kiss László ötlete szerint most készül környékünk növénygyűjteményébôl egy kiállítás.

A szálló kitalálója, kivitelezôje Haáz Sándor zenetanár, a Gyermekfilharmónia karmestere.

Cím : Szentegyháza 4154, Köztársaság u. 24 szám.

"Múzeum - Ház " - a "Gábor Áron" líceum alakította, a település népi értékeinek mentése és megôrzése céllal, néprajzi kiállítással kezdôdött, múzeumi tárgyak gyűjtésével versenyezve, a diákok többmint 650 kiállítási darabot gyűjtöttek össze már 1980 - ban. A líceum fennállásának 40.évfordulója alkalmával avatták fel a Múzeum - Házat, 1998. november 4.- én, a líceum udvarán.

Cím : Szentegyháza 4154, Eminescu utca 2 szám.

Alapítványok, egyesületek :

 

Testvértelepülések :

Szentegyháza öt magyarországi helységgel alakított ki testvérvárosi kapcsolatot : Balatonlelle, Balatonboglár, Cegléd, Szarvas, Látrány.

 

Faluturizmus, vendégfogadás, vendégházak :

Az idegen és hazai turisták számának növekedésével, évente nôtt a helybéli családok száma, melyek látogatókat fogadnak a megnövelt komfortú lakásaikban, jelenleg több mint 40 család l50 elszállásolási hellyel.

Az elszállásolás mellett ellátást is biztosítanak és a vendégek résztvehetnek vagy megfigyelhetik a gazdaságok körüli tevékenységet, tanulmányozhatják a nép-viseletet, a népi építészetet (házakat, székelykapukat, bútorzatot), dolgozhatnak szövôszéken, amely majdnem minden gazdaságban létezik.

Eredetmonda, népviseleti jellegzetességek, hagyományok, néprajzi örökség

Szentegyházasfalu keletkezésérôl és elnevezésérôl többféle történet szállt szájról szájra a lakosok körében. Ezeket ismertetjük a továbbiakban.

A hagyomány szerint, amit Orbán Balázs is lejegyzett, a falu elnevezése egy Oláh János nevű pásztortól ered, akinek kunyhója volt a mostani falu felsô felében. Akkoriban a moldvai románok állandó gazdasági kapcsolatot tartottak fenn a székelységgel, egymás termékeit kicserélték, és ezért napjáróföldnyi távolságra egy-egypihenôhelyet építettek a maguk és teherhordó állataik számára. Ilyen állomáshely volt a Hargita lábánál, a Cigánydomb környékén Oláh János kunyhója. A vadállatokra való tekintettel a kunyhót megerôsítették ,falszerűen körülvették kövekkel és fenyôszálakkal. A késôbb idetelepült székelyek "Oláh falának" nevezték az építményt, és erre származtatható vissza a falu elnevezése.

Más változat szerint egyszerűen az elsô települtrôl Oláh falujának nevezték el a falut. Az Oláh János - féle magyarázatnak egy másik változata az, miszerint az l572-es újratelepítéskor egy János nevű görög katolikus [ ! ] férfi kerül ide, aki románosan vetett keresztet, és ezért elnevezték Oláh Jánosnak. Sajttal kereskedett és nemsokára házat épített, hogy az átutazóknak szállást adjon. Így az utasok úgy tudták, hogy biztos hely ez, mert falu van az Oláhnál és így született meg a település elnevezése.(Kovács M., Ferenc J.:Monográfia.)

Orbán Balázs egy másik történetet is leirt : "A hagyományok szerint Oláhfalu elsô lakója az oláh eredetű Fejér Márton volt, késôbb három más székely telepedett oda ô ezeknek pénzt kölcsönözvén, beadósította s zselléreivé lenni erôszakolta. A kölcsön visszafizetését el nem fogadván, azokat dolgoztatta és zsarolta. Késôbb azonban Elekesirôl egy 4 - ik, nagyon humánus, igazságszeretô ember települt oda, ô fellépett az elnyomottak ügyében s kieszközölte, hogy Fejér a pénzt tartozott elfogadni, s az elnyomottak ekként felszabadultak."(Orbán B.:A Székelyföld leírása I.kötet, 75. oldal).
Ennek a történetnek - egyesek szerint - az a folytatása, hogy Fejér leszárma-zottai : Oláh Dániel és Oláh András a Vargyaslokából érkezvén, az egyik Szentegyházasfalu felsô részében, a másik pedig Kápolnásfalu felsô részében telepedett le. A szájhagyomány szerint a település elsô lakói elsôsorban Felcsíkból érkezô székelyek voltak, akiket árpádházi királyaink biztonsági okokból telepítettek az Udvarhely - Csíkszereda közt elterülô hatalmas erdôségbe. Az is feltételezhetô, hogy a portyázó hadak támadásai, a török pusztítás, a vallási háborúskodás miatt a fejlôdésnek indult falu elpusztult, és a helyébe késôbb új jött létre. Állítólag Bocskai István telepítette vissza 1604 - ben 3-4 év leforgása alatt. Fôleg Csíkból, Gyergyóból, Háromszékrôl hozott családokat, elsôsorban Csíki és Elekes nevezetűeket akiket az itteni letelepedésre elsôsorban a kiterjedt erdôségek és pásztorkodásra alkalmas legelôk késztettek.(Kovács M., Ferencz J.).

A múlt századi oláhfalvi népviselet legjobb bemutatója Orbán Balázs :
" Oláhfaluban 20 évvel ezelôtt még a gyermekek is mind üstököt viseltek, de a lelkész és iskolamester ezt vadság jelvényének nézvén, iszonyú irtóháborút kezdettek az üstökök ellen, az ekként üldözött üstök már most annyira kiment divatból, hogy csak néhány öreg ember viseli. A férfiak nagy karimájú kalapot, magyaros szabású kozsókot, vagy húszárosan zsinórozott bôrbundát(mellényt) hordanak, melyre csíkiasan flanellujat varrnak. A nôk míves nap és havasi munkáiknál bocskort kötnek, de vasárnap a piros csizma el nem maradhat. Igen tevékenyek, részt vesznek a férfiak legterhesebb munkáiban ; sok szép van közöttük.Régen fejükre turbánszerüleg facsart, hátul lecsüngô fehér kendôt illesztettek, mi igen festôien nézett ki, most minden eredetiségöket kiölte az ide is elharapódzó divat, és az egyszerűségen erôt vevô fényűzés, azért míg az egészen átalakulna, bírjuk legalább képét az oláhfalvi népviseletnek."

Divatok jöttek és mentek régen is, de a székely viselet és tartozékai megmaradtak a székely ember mindennapi - ma már egyre inkább ünnepi - öltözékén.A század elején a férfiak állandóan harisnyában jártak, a nôk inkább ünnepek alkalmával vették fel a székely szoknyát.

Az ötvenes évek öltözködésérôl Kovács Mihály és Ferencz József tanárok számoltak be a leghitelesebben :
" Ruházatuk eredetileg a csizma, fehér harisnya, fehér ing, fekete mellény, fekete kabát és kalap, télen posztókabát és báránybôr sapka, melyet novembertôl májusig szívesen viselnek. Az utóbbi idôben a harisnyát kezdi felváltani a fekete priccses nadrág (esetleg posztóból) és a nadrág (pantalló). A nôk öltözete csak ritka ünnepnapokon viseli magán a székely népviselet jegyeit. Ünnepnap általában kemény szárú, magas sarkú fekete csizmát vagy fekete cipôt viselnek, nyáron szoknya blúzzal és fejkendô. Még elég nagy számban talál-ható a székely szoknya (piros, bô), fehér ing, piros mellény melyet fôképp lakodalmak alkalmával viselnek. Az asszonyok különbözô színű rakott szoknyákat hordanak, blúzt és fejkendôt. Hajukat az ôsi kontyban hordják, a lányok pedig pántlikásan, hétköznap koszorúban a fejükön ."

Az öltözet egyes darabjait, amit csak lehetett, otthon készítették el. Ha rászorultak, kendert, lent termeltek, azt kitilolták, és az asszonyok inget fontak belôle. A faluban egykor gyakori ványolás megkönnyítette a mindennapi ruha biztosítását. A ruha mellett a lábbeli is fontos volt. Csizma minden házban létezett de sohasem koptatták feleslegesen. Mert arra már nem tellett, hogy évrôl évre újabb és újabb "úri" lábbelit vásároljanak. A hétköznapokra a házilag készített bocskor maradt. Ambrus Déneséknél közelrôl is megszemlélhettem, hogy miben jártak fél évszázaddal ezelôtt a nagyfalusiak.

A két háború között nyáron is bocskort viseltek az emberek. Eleinte szôrös-bôr bocskort használtak, a lábukra pedig fehér vagy fekete posztóból készült kapcát húztak, amelyet otthon készítettek. A tehén bôrét feldarabolták, és nem cserezték be, hogy rajta maradjon a szôr. Vaddisznó bôrébôl is készítettek bocskort, amit a kutyák állandóan megszimatoltak, felállt a szôrük tôle. Késôbb a gumibocskor terjedt el, ami azért bizonyult elônyösebbnek, mert nem szedte annyira magára a sarat és esôben nem lágyult el, tartotta a keménységét "Magyar idôben" kezdett divatba jönni a facipô, de kevesen engedhették meg maguknak, hogy benne járjanak. (Ábrám Zoltán : Szentegyháza, l998, Juventus kiadó).

Akárcsak más hegyi település esetén, Szentegyháza utcái viszonylag szűkek és egyenesek. A házak sűrűn egymás után következnek, az utca szélére építették ôket. Az udvaron a lakóház mellett gazdasági épületek : csűr, istálló, szín, ólak találhatók. Kert nincs vagy nagyon kicsi. A régi lakóházakat az jellemezte, hogy a földhöz közel építették ôket, kicsi alappal, elég kezdetleges kôfallal. A ház alatti pincét nélkülözték a közeli talajvíz miatt. Eleinte úgy építkeztek, hogy elöl egy nagy szoba volt, amely akár az öt méteres hosszúságot is elérte. Ezt használták konyhának is. A szoba végében helyezkedett el a pince, azaz a raktár. Mellette a kamra, vagyis az a helység ahol a "pityókát" (burgonyát) tartották ház alatti, klasszikus elnevezésű pince hiányában. A kamrával szomszédos volt az eresz, ahova a ház ajtaja nyilt, leghátul pedig a favágó szín vagy fásszín helyezkedett el. Ez utóbbit árnyéknak is nevezték.
( Ábrám Zoltán : Szentegyháza, 1998, Juventus kiadó).

Szentegyháza város lakóinak ôsi foglalkozása az erdôgazdálkodás , deszka-metszés, vasérc bányászat, a vasolvasztás és a vasfeldolgozás volt, mely fontos szerepet játszott az itt élôk életében a múltban. A vasércbánya bezárásával (l984 dec.31.) valamint az l989-es változásokkal a lakósság igen kevés része foglalkozik a vasművességgel.Továbbra is a város felsô részén maradt a fakitermelés, fafeldolgozás, ami az itt élôk nélkülözhetelen részévé vált.

Székelyfafaragás - Szentegyházán a legrégibb idôkben is a fafeldolgozás egyik alapfoglalkozás volt. Szinte karnyújtásnyira az erdô, igy természetes volt, hogy fából készítették a használati eszközöket, székelykapukat. Díszítô faragást azonban nem végeztek rajta. A székely népi fafaragás városunkban Barabás Lajos nevéhez fűzôdik aki l982-ben hozta létre a székely népi faragók klubbját. Felnôttek és gyermekek tanulták meg tôle a szakmát, az igényességet. A klubtagok ma már gazdag minta gyűjteményt alkalmaznak munkadarabjaikon. Nemcsak disz tárgyakat faragnak hanem mindennapjainkban hasznosíthatót is például : gyertyatartó, tálca, falilámpa, allólámpa, bútor, zeneszekrény, stb.

Gyapjúfeldogozómühely, fésülô, fonóda, szövöde müködik a faluban, Fehér, szürke és fekete gyapjúval állítanak elô különbözô szövevényeket, szônyeget, ágyterítôt, falvédôt, lábtörlôt, tarisznyát stb. Asszonyaink is szövik saját osztovátáikon (szövôszék) ezeket a darabokat.

Nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a városban egy jól működô könyvtár van. Fennállásának 5O. évébe lépett l999 -ben. l958-tól községi majd l968 -tól városi könytárként müködik. A Kritérion könyvkiadó jóvoltából sikerült egy igen jó állományt gyűjteni a lehetôségekhez mérten szépirodalom és néprajz területérôl.

l990 -tôl sikerült többmint 10.000 könyvet begyűjteni. Értékes adományokat kaptunk a testvérvárosoktól, Balatonboglár, Balatonlelle, ezenkivül a Szécsenyi könytártól, Sárospatakról, Gyôrbôl és több magánszemélytôl. Író - olvasó találkozókat, verses irodalmi müsorokat, könybemútatókat szerveznek.

Az l998 -as esztendô jó könyvtermést hozott Szentegyházának, formájában és tartalmában öt különbözôt. Ez kiemelkedô eseménynek számit városunk szellemi életében, mivel elôször vehetünk kézbe olyan könyveket,amelyek történelmünket, múltunkat, néphagyományainkat, néprajzi örökségünket és jelenünk minden napjait tartalmazzák.

Az érdeklôdôk az alábbi új könyveket vásárolhatják meg :

 


Forrásanyag: Orbán Balázs: Székelyföld írásban és képben, Székelyföld leírása; Vajda Lajos : Szentkeresztbányai Vasgyártás Története ; Ábrám Zoltán :Szentegyháza; Népélet a Kis - Homorod mentén ; szerkesztette Kardalus János; Szabó Klára ; városi könyvtáros gyűjteménye.

Összeállította:

Szôcs Adél
Rus Sándor szakirányító