Európai összehasonlító kisebbségkutatások közalapítvány
Ma 2007. 10. 20, szombat, Vendel napja van. Holnap Orsolya napja lesz.

"Szeretnék a csendben bízni" (Nádasdy Ádámmal beszélget Turi Tímea)

Nyomtatás E-mail
2007. 07. 26. 17:25

 

 

nadasdy_adam.lira.hu 

Sokminden történik a világban, és én mégis magamról írok” – olvasható Nádasdy Ádám vallomása legújabb, Az az íz című verseskönyvének hátsó borítóján, ám később hozzáteszi: „remélem, elég nagy felület vagyok, hogy sokminden tükröződjön bennem. Például a világ.” Egy tárgyilagos alanyi költővel beszélgettünk.

 

 
- A 2005-ben megjelent verseskötetének címe: Soványnak kéne lenni. Hogyan érzi, akár az utóbbi években, akár a legutóbbi könyvében mennyire sikerült ennek eleget tenni?

- Kevéssé. Nem vagyok szikár stílusú ember, de valahogy mindig szeretnék az lenni. Igaz, mindenki vágyik arra, hogy egy kicsit más legyen, mint amilyen. Ha kövér, szeretne lefogyni, ha sovány, szeretne meghízni, a bőbeszédű szeretne szófukarabb lenni. Én pedig mindig hajlok egy kicsit a bőbeszédűségre, a terjengősségre.

nadasdy2- Hogyhogy? Hogyan lehetne még szófukarabb?

- Nem tudom. Persze nem írok nagyon hosszú verseket, de néha azt gondolom, talán jobban lehetne a lényegre törni. Nem biztos, hogy igazam van, hiszen a kritikus gyakran jobban látja, mit csinál a költő. De maga most azt kérdezte, hogy én mit érzek, és én így érzek.

- Az Az az íz olvasása közben úgy tűnt, ez a verseskötete továbbmegy a megfigyelések pontosításában. A megfigyelés mennyire fontos a vers születésében?

- Nekem nagyon, mert én olyan fajta vagyok, akit az érdekel, hogy pontosan milyenek a dolgok. Nem is az, hogy jók vagy rosszak, nem az ítélkezés, kiértékelés vagy a véleménymondás, hanem a megragadás. Persze van olyan, például Ady Endre, akit azért szeretünk, mert megmondta, hogy mi jó, mi rossz, mi szép, mi csúnya, mit szeretünk és mit nem. Én nem ilyen vagyok, engem jobban érdekel a pontosság.

- Mennyi idő kell egy élményhez, hogy feldolgozhatóvá váljon?

- Ez nagyon változó, mondjuk egy év, két év, de van olyan is, hogy valami húsz-harminc év után kerül elő. Olyasféle ez, mintha az ember lemenne a pincébe rámolni, és bár mást keres, egyszercsak hopp, ott van egy régi tárgy vagy egy régi újság, amiről minden addiginál világosabban beugrik, hogy mi volt egy régi helyzet és mi lett belőle.

- Nem tudom, lehet-e ilyen sommás kijelentéseket tenni, de az Az az íz alapján is úgy tűnik, mintha a versei úgy egyesítenék az alanyi és a tárgyias költészetet, hogy tárgyként tekintenek magára az alanyra is.

- Ebben van valami. Ha így látja, annak örülök. Saját magamra és minden emberre is nagyon kíváncsi vagyok, de persze magamat figyelem a legtöbbet, mert így adódik. Azt gondolom, ha már tudok pontosan rajzolni vagy festeni, mondjuk így, a szavakkal, akkor kötelességem is beszámolni arról, hogy mit érzek, hogy mi van bennem. Kicsit hadd legyek most nagyképű: mint Rembrandt, aki egész életén át önarcképeket rajzolt, és bár nem volt egy nagyon szép ember, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen pontosan igyekezett megrajzolni önmagát fiatalon is, öregen is.

- Az is érdekes ellentmondásnak tűnt a legújabb kötete olvasása közben, hogy bár látszólag valóban rengeteg a megfigyelt részlet, mégis, a lényeg mintha mindig kimondatlan maradna, a felszín alatt, a mélyben. Mennyire bízik a csendben?

- Szeretnék a csendben bízni, de egy picit mindig hamarabb szólalok meg, mint kellene. Tudja, ha olyan társasjátékot játszanánk, amiben az ad zálogot, aki először megszólal, akkor biztos én lennék az. Ez így is volt egyébként, mindig én voltam az első, aki megszólalt, talán, mert kevésbé bíztam a csendben, de azt hiszem, ebben valamelyest fejlődés állt be, és talán igaza van, talán néha körül tudom járni a lényeget, és aztán azt mondani, hogy a kulcsot ki-ki maga helyezze a zárba.

- Nyelvészként a nyelv puszta megfigyelésének fontosságát szokta hangsúlyozni, költőként viszont épp a nyelvhasználatnak egy elég kitüntetett formáját gyakorolja. A két tevékenység mennyire működik másképpen vagy éppen hasonlóan?

- Mindez nem ütközik a fejemben, mintha az agyamnak másik pontjain történnének. Amikor a  botanikus virágüzletbe megy és virágot vesz, azt hiszem, ő se gondol ara, hogy a virágok melyik növényi osztályba tartoznak. Ezek a dolgok szerencsére külön működnek. Amikor verseket csinálok, akkor egy nagy összefüggő gőzfelhőként jön felém a nyelv.

(Képek: www.lira.hu) 

Hozzászólások (0)add
Szóljon hozzá Ön is!
quote
bold
italicize
underline
strike
url
image
quote
quote
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley
Smiley

security image
Írja be a képen látható karaktereket


busy
 
Ajánlott cikkek
Hozzáad: Digg Hozzáad: Del.icoi.us Hozzáad: Reddit Hozzáad: Yahoo Hozzáad: Blogmarks Hozzáad: Technorati Hozzáad: Spurl Hozzáad: Google Hozzáad: Blinklist Information
Interjú
Menö
Dossziék
Női
Fórum
Friss hozzászólások
RMDSZ klientúra épít...
Bulvári mélységeket dönget, üti kb. e képzav...
Turulfészek Kaliforn...
Mikor utoljára megtekintettem ezt a "fórumot", m...
Bodor Ádám Marosvásá...
A kolozsvári Dolina-vetítésre is várhatjuk Bod...
Ez nem azért van, me...
"Nem tudom, miből kiindulva gondolhatja Ön: Tők...
Magyar igazolvány, m...
Kedves h0sszu! Nem kellene a felmenőimet belekeve...
Magyar igazolvány, m...
Kedves Petya és Zsolt! Írjátok meg,hogy mennyi ...
Turulfészek Kaliforn...
Mi baja van velem hOsszu? Szerintem nem figyelt el...
Ki menti meg Wass Al...
Kedves Jama King! Önnel ellentétben én soha nem...
Megalakult Kolozsvár...
"Az intézmény kutatócsoportja meghívásos alap...
Ez nem azért van, me...
Kedves Lolka! Úgy látom Önnél tökéletesen be...
Bejelentkezés





Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
Irodalom
Színház
Film
Látvány
Zene
Globmob
Népszerű cikkek
kistango.hu
Kultissimo
RSS csatornák

Szavazás honlapunkra
kocka26
Kapcsolatfelvétel | Támogatóink