Vissza a főoldalra Légy üdvözölve a Gondolkodás Csarnokában!
 
módszeres keresés
Szombat, 19, 2008
 Filozófia
TÖREDÉKEKKÖZÉRTHETŐ FILOZÓFIA
TÖREDÉKEKELVONT FILOZÓFIA
FILOZÓFIAI ISKOLÁK
FILOZÓFUSOK
 Bölcsességek
AFORIZMÁK
RÖVID TÖREDÉKEK
SZELLEMI KÖZKINCS
VALÓDI ÉRTÉK
INNEN-ONNAN
 A szeretetről...
VERSEK
GONDOLATOK
A SZERETET MŰVÉSZETE
 A szerelemről...
SZONETTEK
KÖLTEMÉNYEK
A SZERELEM MŰVÉSZETE
 Teizmus-istenérvek
FILOZÓFIAI ISTENÉRVEK DIÓHÉJBAN
FILOZÓFIAI ISTENBIZONYÍTÁS
TEISTA LINKEK
 Vallások
TÖREDÉKEKKERESZTÉNYSÉG
HINDUIZMUS
DZSAINIZMUS
ZSIDÓ VALLÁS
BUDDHIZMUS
KONFUCIANIZMUS
TAOIZMUS
ISZLÁM
VALLÁSALAPÍTÓK
 Lélektan
MAGUNKRÓL MAGUNKNAK
 Művészetek
MŰVÉSZETTÖRTÉNETI VÁZLATOK
 A Webmester írásai
TÖREDÉKEKA WEBMESTER GONDOLATAI, VERSEI, ÍRÁSAI
 Kiemelt írások
GONDOLATAIMPetőfi: Világosságot!
GONDOLATAIMLev Tolsztoj: Gyónás (1. rész)
GONDOLATAIMLev Tolsztoj: Gyónás (2. rész)
GONDOLATAIMLev Tolsztoj: Gyónás (3. rész)
GONDOLATAIMDosztojevszkíj: Ítélet
GONDOLATAIMPlatón: Menón (1. rész)
GONDOLATAIMPlatón: Menón (2. rész)
GONDOLATAIMMarcus Aurelius: Biztos fogodzó
GONDOLATAIMSeneca: 5. erkölcsi levél
GONDOLATAIMEpiktétosz: Kézikönyv 11. rész
GONDOLATAIMDescartes istenbizonyítása
GONDOLATAIMSeneca: Emberhez méltón élni
GONDOLATAIMMárai Sándor: Meg kell várni a dolgokat
GONDOLATAIMMárai Sándor: A szomorúságról
GONDOLATAIMBuddha: Tanítás a boldogságról
GONDOLATAIMHamvas Béla: Optimizmus?
GONDOLATAIMSeneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!
GONDOLATAIMArisztotelész: Az erény szokás által válik sajátunkká
GONDOLATAIMOscar Wilde: A boldog herceg
GONDOLATAIMEllen Nitt: Azt hittem
GONDOLATAIMZsolo: Miért fontos, hogy van-e Isten (Első rész)
GONDOLATAIMZsolo: Miért fontos, hogy van-e Isten (Második rész)
GONDOLATAIMZsolo: Miért fontos, hogy van-e Isten (Harmadik rész)
GONDOLATAIMZsolo: Az istenbizonyítás első lépései
GONDOLATAIMZsolo: Ontológiai istenérv (Dióhéjban)
GONDOLATAIMZsolo: Kozmológiai istenérv (Dióhéjban)
GONDOLATAIMSaint-Exupery: Kis Herceg (1. rész)
GONDOLATAIMSaint-Exupery: KIs Herceg (2. rész)
GONDOLATAIMSalamon: Énekek Éneke (1. rész)
GONDOLATAIMSalamon: Énekek Éneke (2. rész)
GONDOLATAIMRobert Browning: Az elveszett kedves
GONDOLATAIMMichelangelo Buonarotti: Az én szemeim
GONDOLATAIMShakespeare: 75. szonett
GONDOLATAIMMezei Mária: Prédikáció a szeretetről és Istenről
 utolsó hozzászólások
Németh Károly: Szeretlek (INNEN-ONNAN)hm...
Szerkesztés, karbantartás és technikai üzemeltetés (Információ)gratuláció
Privát levél az Olvasóhoz... (Weblapról)Ember
Radnóti Miklós: Rejtettelek (KÖLTEMÉNYEK)Köszönet
Antoine de Saint-Exupery: Fohász (ISTENES VERSEK)St Exupery fohasz
Aforizma április huszonötödikére (ANTIK BÖLCSESSÉGEK, AFORIZMÁK)latinul


Enveco Free Stat
LINKTAR.HU

 DESCARTES

Április 02, 2002 - 16:46
1. René Descartes: Azokról a dolgokról, amelyek kétségbevonhatók    
- elmélkedések az első filozófiáról; első elmélkedés

Már évekkel ezelőtt fölfigyeltem arra, hogy kora ifjúságomtól fogva milyen sok hamis nézetet fogadtam el igaznak, s hogy mennyire kétséges mindaz, amit később ezekre építettem. Ennek hatására beláttam azt is, hogy egyszer az életben gyökerestül föl kell forgatnom, s az első alapoktól kiindulva újra kell kezdenem mindent, ha arra törekszem, hogy egyszer még valami szilárdat és maradandót hozzak létre a tudományok területén. Ez azonban hatalmas munkának látszott, úgyhogy meg akartam várni azt a megfelelő életkort, amely minden későbbinél alkalmasabb a tudományok elsajátítására. Így aztán oly sokáig halogattam a dolgot, hogy most már vétkeznék, ha fontolgatással fecsérelném el azt az időt, amely a cselekvésre még megmaradt. Ma tehát, a legalkalmasabb időben, miután megszabadítottam elmémet minden gondtól és zavartalan nyugalmat biztosítottam magamnak, egyedül félrevonulok, s végre komolyan, szabadon hozzákezdek nézeteim emez általános fölforgatásához.
Ehhez azonban nem lesz szükség arra, hogy kimutassam valamennyi nézet hamisságát - ezt talán soha nem is tudnám elérni. De mert a józan ész meggyőzött már róla, hogy azoktól a nézetektől, amelyek nem teljesen bizonyosak és kétségbevonhatatlanok, éppannyira meg kell vonnom a helyeslést, mint azoktól, amelyek nyilvánvalóan hamisak, ezért valamennyinek az elutasításához elegendő lesz, ha mindegyiknél találok valamely okot a kételkedésre. E célból azonban nem kell egyenként átvizsgálnom valamennyit, hiszen ez soha véget nem érő munka volna. Ha az alapokat aláástuk, magától is összeroskad az, amit rájuk építettek, úgyhogy tüstént hozzálátok azoknak az alapelveknek a vizsgálatához, amelyeken mindaz nyugszik, amit valaha hittem.
Nyilvánvalóan mindaz, amit egészen mostanáig teljességgel igaznak fogadtam el, vagy az érzékektől, vagy az érzékek közvetítésével jutott el hozzám. Ezeket azonban olykor csaláson kaptam rajta, márpedig a körültekintő okosság azt követeli, hogy sohase bízzunk meg teljesen azokban, akik akár csak egyszer is rászedtek már bennünket.
De bármennyire is megtévesztenek olykor az érzékek bizonyos kicsiny és távoli dolgokat illetően, talán van sok más ismeretünk, melyekhez semmiféle kétség nem férhet, még ha ugyanezen érzékekből merítettük is őket. Ilyen például az, hogy itt vagyok, a tűzhely mellett ülök, téli ruha van rajtam, kezemmel érintem ezt a papírt, s más effélék. Ugyan milyen alapon tagadhatnánk, hogy maga ez a kéz s ez az egész test az én kezem, az én testem? Hacsak nem vélem magam hasonlatosnak azokhoz az őrültekhez, akiknek agyvelejét tönkretette a fekete epe makacs gőze, s emiatt állhatatosan ragaszkodnak ahhoz, hogy ők királyok - legyenek bár koldusszegények, - vagy ahhoz, hogy bársonyt viselnek - holott meztelenek -, vagy éppenséggel ahhoz, hogy agyagfejük van, hogy teljesen átalakultak tökké, vagy hogy üvegből fújták őket. De hát ők őrültek, s magam is éppennyire esztelennek látszanék, ha mindebből bármit is fölhasználnék példaként saját magamra vonatkozóan.
Ez gyönyörű! Mintha bizony nem volnék ember, ki éjjelente aludni szokott, s kivel álmában megtörténik mindaz - vagy olykor még kevésbé valószerű dolgok is -, ami ezekkel az esztelenekkel ébrenlétükben. Mert valóban, mily gyakran meggyőz a megszokott, éjszakai nyugalom arról, hogy itt vagyok, ruha is van rajtam, s a tűznél ülök, holott valójában ruháimtól megszabadulván takarók közt fekszem! Na de most biztosan éber szemmel figyelem ezt a papírt, nem kókad ernyedten ez a fej, amit most megmozdítok, e kezet pedig meggondoltan és teljes szándékossággal nyújtom ki, s ezt érzékelem is. Ennyire határozott dolgok álmunkban nem fordulnak elő. De hát úgy mondom ezt, mintha bizony már nem is emlékeznék arra, hogy máskor ezekhez hasonló gondolatok is megtévesztettek álmomban! S ahogy ezeket figyelmesebben átgondolom, olyan nyilvánvalónak látom, hogy sohasem tudom biztos jelek alapján megkülönböztetni az álmot az ébrenléttől, hogy elámulok, s már-már szinte maga ez az ámulás erősíti meg bennem azt az élményt, hogy álmodom.
De hát rajta, álmodjunk! Ne legyenek igazak még az afféle egyedi cselekvések sem, mint amilyen szemünk kinyitása, fejünk mozdítása, karunk kinyújtása, s talán még az sem, hogy egyáltalán rendelkezünk ezzel a kézzel, s hogy miénk ez az egész test. Mégis, azt azért csak el kell ismernünk, hogy az álombeli képzelgések olyanok, mint bizonyos festett képek, amelyek csakis valóságos dolgok hasonlatosságára jöhettek létre. De ha ez igaz, akkor már azt is el kell ismernünk, hogy legalább ezek az általános dolgok, mint a szem, a fej, a kéz és az egész test, vagyis bizonyos nem képzelt, hanem valóságos dolgok léteznek. Hiszen még a festők sem képesek arra, próbálják bár a lehető legszokatlanabb formájú sziréneket és szatírokat megalkotni, hogy ezeknek minden részét új természettel ruházzák fel, hanem csak különböző állatok testrészeit keverik össze. Vagy ha netán mégis valami olyannyira újat gondolnának ki, hogy ahhoz hasonlót már igazán senki sem látott - ami ilyképpen teljességgel költött s hamis volna -, ha másnak nem, igazi színeknek mégiscsak létezniük kell, amelyekből a képet összeállítják. Ugyanezen az alapon, még ha feltesszük is, hogy akár az efféle általános dolgok, mint a szem, a fej, a kéz és más hasonlók, csupán elképzelt létezők, azt mégis szükségképp el kell ismernünk, hogy léteznek bizonyos más, még az eddigieknél is egyszerűbb és egyetemesebb dolgok, amelyekből - miként igazi színekből - a dolgok valamennyi, gondolkodásunkban található képét - akár igazak ezek, akár hamisak - kialakítjuk.
Ebbe a nembe tartozik, úgy tűnik, a testi természet általában, valamint a hozzá tartozó kiterjedés; azután a kiterjedt dolgok alakja, a mennyiség, vagyis ezeknek a dolgoknak a nagysága és száma, továbbá a hely, amelyben léteznek, fennállásuk ideje és más effélék.
Ennélfogva mindezek alapján talán nem következtetünk helytelenül, ha azt mondjuk, hogy a fizika, az asztronómia, az orvostudomány és az összes többi olyan tudomány, amely az összetett dolgok szemléletétől függ, bizony kétséges. Ezzel szemben az aritmetika, a geometria s a többi efféle tudomány, amely csakis a legegyszerűbb és legáltalánosabb dolgokkal foglalkozik, s ügyet sem vet arra, hogy léteznek-e ezek a valóságban vagy sem, nagyon is tartalmaz valami bizonyosat és kétségbevonhatatlant. Hiszen akár ébren vagyok, akár alszom, kettő meg három az öt, a négyszögnek pedig négy oldala van, s lehetetlennek látszik, hogy ennyire átlátható igazságok a hamisság gyanújába keveredhessenek.
Mindemellett mélyen belevésődött elménkbe az a régi nézet, miszerint van valamely Isten, aki képes mindent megtenni, és aki engem magamat is teremtett olyannak, amilyen vagyok. De honnan tudom, nem azt vitte-e végbe Isten, hogy egyáltalán ne legyen föld, ne legyen ég, ne legyenek kiterjedt dolgok, ne legyen alak, ne legyen nagyság, ne legyen hely, és hogy mindez mégis, miként most, úgy tűnjék föl számomra, mintha léteznék. Sőt mi több, nem vihette-e végbe Isten azt is, hogy amiképpen mások időnként tévednek azon dolgok felöl, amelyekről mindent tudni vélnek, ugyanúgy én is tévedjek minden alkalommal, valahányszor csak összeadom a kettőt és a hármat, vagy valahányszor csak megszámolom a négyszög oldalait, vagy az elképzelhető legegyszerűbb kérdésben. De talán Isten nem akarta, hogy ily nagyot csalódjam, hiszen a legfőbb jónak mondják. Ha azonban jóságának ellentmondana annak feltételezése, hogy olyannak alkotott engem, aki mindig téved, ugyanezzel a jósággal az sem férne össze, hogy olykor-olykor tévedni hagyjon. Márpedig azt semmiképp sem állíthatom, hogy sohasem tévedek.
Lesznek azonban olyanok - s talán nem is kevesen -, akik inkább tagadnák egy ily hatalmas Isten létezését, mintsem hogy az összes többi dolgot bizonytalannak higgyék. Nos, velük most nem is ellenkeznénk, s meg is engednénk, hogy mindaz, amit Istenről mondottunk, puszta koholmány. Csakhogy magyarázzák bármivel, hogy azzá lettem, ami vagyok - a sorssal, a véletlennel, vagy akár a dolgok folytonos láncolatával -, minthogy a csalatkozás és a tévedés mégiscsak valamiféle tökéletlenség, minél kisebb hatalommal ruházzák fel létrejövetelem előidézőjét, annál valószínűbb lesz, hogy olyan tökéletlen vagyok, hogy mindig tévedek. Ezekre az érvekre, bizony, nemcsak hogy nem tudok mit válaszolni, hanem végül még arra is rákényszerülök, hogy elismerjem: azok közül, amiket hajdan igaznak véltem, semmi sincs, amit ne lehetne kétségbe vonni, s ráadásul nem is meggondolatlanságból vagy könnyelműségből, hanem szilárd és végiggondolt okfejtés alapján. Ennélfogva ezektől az érvektől is meg kell vonnom hozzájárulásomat, éppannyira, mint azoktól, amelyek nyilvánvalóan hamisak, ha csakugyan az a célom, hogy valami bizonyosságra leljek.
Ám az még nem elegendő, hogy erre fölfigyeltem. Gondoskodnom kell róla, hogy minderre emlékezzem is, hiszen szakadatlanul visszatérnek a megszokott nézetek, és szinte még akaratom ellenére is rabul ejtik hiszékenységemet, amit mintegy a hosszú megszokás és a meghitt ismeretség jogán lefoglaltak a maguk számára. S addig nem is fogok leszokni arról, hogy helyeseljem e nézeteket és megbízzam bennük, ameddig olyanoknak tekintem őket, amilyenek valójában, tudniillik valamilyen módon kétségesnek - ahogyan ezt már ki is mutattam -, de mindazonáltal igen valószínűnek, melyek elfogadása sokkal inkább megfelel a józan észnek, mint elutasításuk. Ezért, úgy gondolom, nem cselekszem majd helytelenül, ha szándékosan teljesen ellenkező irányba fordulván önmagamat tévesztem majd meg, s egy bizonyos ideig azt képzelem, hogy ezek a nézetek teljességgel hamisak és kitaláltak, mígnem aztán - miután mintegy kiegyenlítődött az ellentétes előítéletek súlya - a rossz megszokás nem fordítja el többé ítéletemet a dolgok helyes megragadásától. Azt pedig tudom, hogy ebből semmiféle tévedés vagy más veszély nem származhat, s a túlzott bizalmatlanság bűnébe sem eshetem; mivel most nem a cselekvéssel, hanem a megismeréssel foglalkozom.
Fölteszem tehát, hogy nem Isten, aki a legjobb, aki az igazság forrása, hanem valamely gonosz szellem, amely igen nagy hatalommal rendelkezik s ravasz is egyben, minden igyekezetével azon van, hogy megtévesszen engem. Fölteszem továbbá, hogy az ég, a levegő, a föld, a színek, az alakok, a hangok és valamennyi külső dolog nem más, mint az álmok játéka, amellyel ez a gonosz szellem vet cselt. a hivés bennem lévő képességének.
Önmagamat úgy fogom tekinteni, mintha se kezem, se szemem, se húsom, se vérem, semmilyen érzékem nem volna, s az, hogy mindezzel rendelkezem, nem lenne más, mint hamis vélekedés. Szilárdan ki fogok tartani e meggondolás mellett, s ha az nem is áll hatalmamban, hogy valami igazat fölismerjek, legalább azt megteszem, ami rajtam áll: szilárd lélekkel óvakodni fogok attól, hogy hamis nézetekhez adjam hozzájárulásomat, s hogy ez a csaló - legyen mégoly hatalmas és agyafúrt - bármit is rám tudjon kényszeríteni. Ám fáradságos ez az elhatározás, és van bizonyos restség bennem, amely az élet megszokott rendjéből kilépni nem enged. Épp mint a fogoly, ki álmában képzelt szabadságot élvezett, s mikor aztán gyanítani kezdi, hogy csupán álmodott, fél az ébredéstől, szemét pedig a behízelgő látszatok hatására újra lecsukja, úgy csúszom vissza én is, akaratlanul is, a régi nézetek fogságába, s félek az ébredéstől, nehogy a békés nyugalomra fáradságos ébrenlét következzék, amit nem a fényben, hanem a fölbolygatott nehézségek átláthatatlan sötétjében kell majd eltöltenem.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK  

 küld el ezt az írást egy ismerősödnek nyomtatóbarát verzió értékeld ezt az írást szólj hozzá Te is 

(olvasva: 5512 | küldve: 15 | nyomtatva: 751 | értékelés: 7.00 / 1 szavazatból | hozzászólások: 2)

következő írások:
5. René Descartes: A materiális dolgok lényegéről, valamint ismét arról, hogy Isten létezik – Március 18, 2004 - 09:59
4. René Descartes: Az igazról és a hamisról – December 05, 2003 - 09:32
3. René Descartes: Arról, hogy Isten létezik – Október 23, 2002 - 00:01
2. René Descartes: Az emberi elme természetéről, arról, hogy jobban ismerjük, mint a testet – Április 07, 2002 - 17:23

Powered by PHP & MySQL

 Weblapról
Ide kattintva, mindig visszatalálsz a Főoldalra
Az oldal tárhelyét az UFO-Tech Kft. biztosítja.
Az oldalt szerkeszti: Zsolo.
 Netkapu
Startlap
Origo.hu
Index.hu
Weblink.hu
Index katalógus
Drapp katalógus
Gondola
Hírkereső
MTI.hu
 Keresők
Dogpile
Alta Vista
Alta Vizsla
Google
Goliat.hu
Internet Search
Yahoo
 Filozófia
M.E.K. Filozófia
ELTE-BTK. Filozófiai Intézet
Filozófia.lap.hu
Vallasfilozofia.lap.hu
Richard Swinburne
Alvin Plantinga
 Irodalom
Vers.lap.hu
M.E.K. Irodalomtudomány
 Tudomány
Nobel-díjas magyarok
Magyar Elektronikus Könyvtár
Orvostudomány
 Művészet, Kultúra
Könyvesbolt.lap.hu
OWL a Bagoly Stúdiója
OWL a Bagoly Stúdiója
Kortárs festőművészek
Kultura.hu
Béke.lap.hu
Világ Galéria
Webmúzeum
Norton Simon Múzeum
Rodin Múzeum
Múzeum.hu
Külföldi Múzeumok
Film
Szinház
Szinház.hu
Koncert.hu
Mozi.hu
Pesti Műsor
Televízió
Nők Lapja Cafe
Hunnia.net
 Vallás
Magyar Zsidó Honlap
Magyar Unitárius Honlap
Magyar Katolikus Egyház
Magyar Evangélikus Egyház
Magyar Református Egyház
Sola Scriptura Főiskola
Bibliaiskolák Közössége
H.N. Adventista Egyház
Magyar Baptista Egyház
Keresztény kapcsolatok
A Hit Gyülekezete
Mormon.org
Buddha
Tao Chan Zen Centrum
Mohamed, Iszlám, Muszlim
Taoizmus, Konfuciánizmus
Magyar Krishna Tudat
Hinduizmus.lap.hu
Vallás.lap.hu
Ébredés.hu
Ateizmus
 Linkcsere
Palackposta
Karcolat.hu

 

 

A Honlap egész tartalmának szerkesztője és karbantartója zsolo
Powered by article center v1.1 by Dedix

Az oldal tárhelyét az UFO-Tech Kft. biztosítja.
Az oldal tárhelyét az UFO-Tech Kft. biztosítja.