Elmentek a vendégek tegnap délután. Tele volt a ház majd egy hétig a 11 emberrel. Jókat főzőcskéztem, jókat ettünk, a vendégek kirándultak, a gyerekek sokat játszottak. És nem is tudják, hogy mekkora szerencséjük volt, mert csak az utolsó napon kezdett el esni az itt elmaradhatatlan eső. Azóta is esik kisebb-nagyobb megszakításokkal. Én meg mosnék, teregetnék, hiszen pénteken utazunk mi is Magyarországra, egy hétre. Talán holnap előbújik a napocska is, és akkor nem lesz semmi gond.

Egy kedves ismerősünk jön vigyázni az állatkáinkra, amíg mi Magyarországon leszünk. Sajnos Fricicica beteg lett tegnap előtt, nem evett és nagyon lázas volt, most gyógyszert kap, remélem nyugodtan hagyhatom már itt a hétvégén. Szegénykém valami vírust benyalt valahonnan, csak tudnám honnan, mivel ő még csak akkor volt a házon kívül, ha orvoshoz vittük. Mindegy, ez van, ma már eszegetett reggel, egy kicsit mászkál is, ezt már a javulás jelének tekintem! Úgy döntöttem!

Esztikénk is elutazott tegnap a vendégekkel, ment a barátaihoz. Már nagyon vágyott utánuk, meg persze a barátja is nagyon hiányzott neki, már két egész napja nem találkoztak. Micsoda szerencse, pont ők is most mentek Magyarországra és pont akkor jönnek vissza, amikor mi. Valaki intézkedett vajon? A szerelem mire nem képes!

A fiukkal és Katinkával próbáljuk most elképzelni a 13-15 fokból, hogy milyen lesz a 38-40 fokba Magyarországon 4 nap múlva. Ha nem lenne muszáj, akkor nem is mennénk most, bár semmi garancia nincs arra, hogy augusztusban nem lesz ilyen meleg. Katinkát haza kell vinnünk, mert mennek tovább a barátjával nyaralni, Eszti meg velünk jön haza. Valahogy majd csak kibírjuk, sokat akarunk utazgatni, a kocsiban van légkondi.

Most egyenlőre a szürke felhőket bámulhatom és egyenlőre csak a szobabiciklizéstől melegedhetek ki.