Tegnap belebotlottam az első emberbe, aki nem beszél angolul, pedig fontos elintéznivalóm van vele: a múlt hét két nap szabiját betegszabira kell átírni. Először próbálkoztam, hogy "beszél angolul?", mire ő "beszél franciául?". Én mondom "un peu", keveset. Na, akkor mondjam szépen franciául, mert ő máshogy nem beszél. Első gondolatom egy kérdés volt: mi a fenét keres valaki ilyen beosztásban, ha nem beszéli a hivatalos munkanyelvet? Persze ő is kérdezhette volna, hogy mit keres valaki titkári beosztásban a Bizottságnál, ha nem beszél franciául. Először próbálkoztam, átmehetnék-e hozzá, tudom, hogy személyesen, kézzel-lábbal könnyebb megértetni magamat. Az ürge makacs volt, visszapattantam, hogy minek mennék, mondjam csak mit akarok. Összeszedtem franciatudásomat, és szépen elregéltem, hogy szabin voltam, de közben beteg lettem, át kellene írni a dolgot a rendszerben. Kapásból ledorongolt, hogy rögtön telefonálnom kellett volna nekik aznap reggel, ez a szabály. Adtam az ártatlant, hogy nem tudtam, meg majd odafigyelek ezután, végül szólt, hogy küldjem át az igazolást, megcsinálják a dolgot. Letettem a telefont, és érlelődött a meggyőződés bennem, hogy többet kell gyakorolnom a nyelvet. Ezt is fogom tenni. Jaj a kollégáknak!

Időnként minden óvatosság ellenére is belecsöppenek francia nyelvű megbeszélésekbe. Nem mondom, je parle francais un peu, de ez édeskevés ahhoz, hogy pontosan vegyem az egész adást. Addig már fejlődtem franciából, hogy a Pizza Hut-ban megrendelem a vacsorát. Viszont még előfordul, hogy amikor elkezdem magyarázni, hogy mit akarok, átváltanak angolra. Vajon honnan veszik észre, hogy még nem tökéletes a tudásom? Szóval a francia értekezlet mindig egy élmény! Ma például a tetejébe olyan meleg volt a teremben, hogy a tojás megsült volna az asztal tetején. A meleg és a folyamatos duruzsolás, és persze a kiadós reggeli mind az éber figyelem ellen dolgoznak. Azért a lényeget kihámoztam az egészből.

Sikerült a francia vizsgám! Vannak még hiányosságok, de határozott fejlődést mutatok. Kolléganőm is meglepődött milyen folyékonyan kérdeztem meg franciául az ACER ügyfélszolgálatosát a telefonban, hogy van-e kollágja, aki beszél angolul. Persze amikor a vásárlási körülményekbe és a gép adataiba bonyolódtunk, akkor már vakartam a fejem, és sikítotam a kolléganőmnek egy kis segítségért. A következő ujjgyakorlat az lesz, amikor emilt írok az áramszolgáltatónak, a Sibelgának.

Túl vagyok a francia szóbelin is, úgy érzem sikerült. Holnap kiderül.

Miért van az, hogy a franciák a saját francia szavaikat sem értik? Amikor kérdezik a címemet azt mondom: "... arseer (archeres) ...", erre értetlenkednek, hogy az micsoda, hogyan kell írni. Lebetűzöm nekik, elolvassák, és azt mondják "ááá arseer". Mondom naná, hát én is pontosan ezt mondtam, pontosan ilyen kiejtéssel. Mit lehet ezen nem érteni? Én legalább megértem, ha magyarul mondanak nekem valamit, ha már azt szívtam az anyatejjel magamba. A teringettét!