Száva-Kováts József, a légkör- és éghajlattan első hazai tanszékvezető professzora 100 éve, 1898. november 30-án született Füzesabonyban. A budapesti tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet, majd geográfusdoktori címet szerzett. 1922-től 1943-ig egy polgári iskolában tanított, tudományos kutatómunkáját intézményi háttér nélkül végezte. 1930-ban a bölcsészettudományi kar magántanárrá habilitálta a klimatológia tárgykörében. 1943-ban nyilvános rendkívüli tanári címmel a meteorológia és a klimatológia egyetemi tanárává nevezték ki. 1944-ben a kar által megválasztott, 1945-ben pedig kinevezett rendes professzora lett az egyetemen a hazánkban elsőként létrehozott légkör- és éghajlattani tanszéknek, amelyet a következő években intézetté fejlesztett. A Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának kettéválasztása után létesült új Természettudományi Karon megszervezte az egyetemi szintű meteorológusképzést, s megírta e kettős tudományszak tankönyveit.


Kutatómunkája az „európai monzun” problémájától kezdve többek között az időjárási periódusokon és a légnedvesség klimatológiáján át egészen a mikroklímáig, sőt ennek a növénytermesztés érdekében való gyakorlati befolyásolásáig terjedt (Talajközeli légállapotok irányítása a növényvédelem érdekében, 1948; A talaj-menti légréteg éghajlata, 1948). A páranyomás és a nedvesség évi járása a földön (1938) című művében a nemzetközi szakirodalomban elsőként mutatta be a páranyomás és a légnedvesség és az utóbbi övenkénti eloszlását az egész földfelszínre kiterjedően. Kutatási eredményeit a kettős tudományszak korabeli vezető nemzetközi folyóiratai közölték. Tagja volt az MTA meteorológiai bizottságának, szerkesztőbizottsági tagja az Időjárás című szakfolyóiratnak. Budapesten hunyt el 1980. március 14-én.

Szerkeszti: Kiss Csongor