Mindennapjainkba - korábban elképzelhetetlen tragikus események - új jelenségek törtek be
rendkívül erõszakosan, amelyek tárgyszerû elemzése a jelenség racionális kezeléséhez és a védelem
elveinek higgadt kidolgozásához elengedhetetlen. A nemzet biztonságpolitikájának tágabb értelmezése
következtében a terrorizmus jelensége a hadtudomány érdeklõdésére is számot tarthat, noha a vizsgált
terület korábban, inkább a rendõri és/vagy a nemzetbiztonsági testületek kutatási szakterületének
számított. Ennek bizonyítéka az is, hogy a Washingtoni Egyezmény 5. cikkelyére hivatkozott az USA
kormánya, a New Yorkot ért minden képzeletet meghaladó terrorakciót követõen. A dolgozatommal ehhez
a munkához kívánok hozzájárulni, elemezve:
A terrorizmus jelenségét
A tömegpusztító eszközök megjelenését a terrorizmus eszköztárában.
A biológiai fegyvert és a terrorizmus kapcsolatát
valamint a biovédelem (a biológiai fegyverek elleni védekezés) egyes kérdéseit.
a., A terrorizmus
A World Trade Center elleni 1993-as elsõ bombamerénylet, az Oklahoma City Federal Building
(1995), a két amerikai nagykövetségnek, Kenyában és Tanzániában történt (1998) robbantásos
megtámadása, az USS Cole hadihajó elleni tengeri bombatámadás (2000) már riasztó, figyelmeztetõ
jelek voltak. A World Trade Center elleni - 2001. szeptember 11-én - végrehajtott második,
megsemmisítõ erejû merénylet a terrorizmus erejének döbbenetes demonstrációjának tekinthetõ.
Nem véletlen, hogy az USA törvényhozása a Nunn, Lugar, Domenici szenátorok nevével jelzett
törvénnyel is elõ kívánta segíteni a terrorizmus elleni harcot, beleértve az ABV eszközökkel
végrehajtott terrortámadások elleni, hatásos és államigazgatásilag is szabályozott védekezést.
Már Clinton elnöksége alatt is dollár milliárdokat irányítottak át az antiterrorizmus céljaira
a költségvetésbõl. Új sürgõsségi és védelmi szervezetek születtek, mások jelentõsen megerõsödtek,
új hatékony kimutatási eszközök fejlesztése kezdõdött meg, erõteljes kutatási, oktatási és kiképzési
projektek és centrumok születtek.
A történtek fényében, valamennyiünknek jobban meg kell ismerni és tanulmányozni a terrorizmust,
hogy mi ellen és hogyan is kell védekezni! Elsõként foglaljuk össze, mi a terrorizmus?
A terrorizmus olyan elõre kitervelt és végrehajtott, politikailag motivált erõszak nem
fegyveres személyek célcsoportja ellen, valamely politikailag motivált rejtett kisebbség (etnikai,
nemzeti, vallási, társadalmi csoportok stb.) vagy ügynök által, céljaik elérése, a legális politikai
erõkre való nyomás gyakorlása vagy elõnyszerzés céljából.
Megjelenésük tekintetében a terrorista csoportokat feloszthatjuk:
Egyedülálló, un. "Magányos farkas" típusú terroristákra, amelyek a felderítés
szempontjából technikailag a legnehezebb esetek közé tartoznak. Lehetnek országon belüli
kisebbségi terrorcsoportok - ETA, IRA stb. - amelyeknek gazdasági lehetõségei, országon belüli
mozgásuk és hatalmi súlyuk erõsen korlátozott és nagymértékben függ az õket támogató mozgalmak
erejétõl és a szembenálló többség korlátozó tevékenységétõl. Motiváltságuk szoros kapcsolatot
mutat a bázisréteg érdeleivel,
Ebbõl a közegbõl fejlõdött ki a hidegháború éveiben az államilag támogatott nemzetközi
terrorizmus, amely elõtt a lehetõségek szinte korlátlanná váltak. A háttérben többé -
kevésbé rejtetten meghúzódó támogató állam (nagyhatalom) korlátlan utánpótlást tudott biztosítani,
mind a logisztikai ellátásban, mind az új emberek kiképzésében. A hamis úti okmányok, egyéb
dokumentumok biztosításával mozgásuk ellenõrizhetetlenné vált a mindennapi szokványos határbeléptetések
ellenõrzései során. A támogató állam a biztos menedék szolgáltatásával, a büntethetetlenség
arroganciájával is erõsíti a végrehajtók önbizalmát, agresszivitását és könyörtelenségét.
A harmadik típusú terrorizmus hírhedt képviselõje volt a jelenleg is franciaországi börtönbüntetését
töltõ Carlos vagy Oszama bin Laden.
A terrorizmus sajátos önfejlõdése a kétpólusú világrend átalakulását követõen sem zárult le,
fokozatosan kialakult az un. globális terrorizmus jelensége. A globális vagy transznacionális
rendkívül jól szervezett és nagy mozgékonyságú terrorista csoportok, eredeti támogatóiktól és azok
forrásaitól eltávolodtak, önállóvá és önellátóvá váltak.
A cselekményeikkel egyfajta speciális fizetõképes piac igényeinek kielégítésével, de akár
kriminális - köztörvényes cselekedetek (bankrablás, emberrablás, váltságdíjak szedése stb.)
elkövetésével is - biztosították napi mûködésük alapjait. A globális terrorizmust jellemzi, hogy a
politikai elõnyszerzés motivációja, pl. a tárgyalóasztalhoz kényszerítés hiányzik vagy egyre
alárendeltebb jelentõségû lett, miközben egyfajta torz versenypiaci érték meghatározójává
vált a legnagyobb veszteség kikényszerítésére való képesség ország-világ elõtti bizonyítása.
Az áldozatok számának növeléséhez az egyik logikus és lehetséges út a tömegpusztító fegyverek,
eszközök felhasználása, ezzel létrejött az WMD vagy öko-terrorizmus. A tudatos károkozás, a
zsarolási szándék nem hagyja felhasználatlanul a legújabb technológiákat sem, számolni lehet a
modern társadalmak mûködéséhez elengedhetetlen információs rendszerek elleni súlyos támadásokra is,
a gazdaságot megbénító informatikai terrorakciókra ugyanúgy, ahogy az agrárterrorizmus
jelentkezésére. Az utóbbi, hallatlan mezõgazdasági kártételeivel szükséghelyzeteket idézhet elõ,
gondoljunk csak az Európa szerte riadalmat és gondot jelentõ ragadós száj és körömfájás járvány
fenyegetõ megjelenésére vagy a marhák szivacsos agysorvadása (BSE) következményeként az egyes
érintett államokat (UK, SLO) sújtó export tilalmak okozta horribilis gazdasági veszteségekre.
A terrorizmus megértéséhez, jelentõségének megítéléséhez az egyedi esetek analízisén át, vezet az
út, a kiindulási adatok forrásául az US State Department évente kiadott jelentései szolgáltak( 8.9.10.).
Az elmúlt húsz év alatt a terror események összegzett számát a 1. sz. ábra mutatja be. Az 1994-1999
között elõfordult terrorista incidensek gyakoriságának regionális (kontinentális) - területi -
megoszlását 2. számú ábra diagramja és a
3. számú kartogram szemlélteti. A feltáruló kép azt igazolja,
hogy a terroristákról szóló oly sok, színvonalas vagy éppen csak elfogadható videofilm és krimi típus
történet, nem csak a téma és fantáziaszegény forgatókönyvíróknak köszönheti létét, hanem az öt
kontinensen mindenütt elõforduló, jelentõs társadalmi problémát okozó jelenséggel kerültünk szembe,
amely kihat az egész emberiségre, noha hazánkat eddig talán kevésbé érintette.
A krízishelyzetek kezelésére az USA kormányzata a saját figyelemre méltóan ke-mény politikai
elhatározásának 4 alapelvét is kidolgozta:
A terroristáknak nem kapnak engedményt, semmi áron.
A terroristákat mindig (amikor lehet) bíróság elé kell állítani.
A támogató országokat izolálni kell, és nyomást kell gyakorolni rájuk a magatar-tásuk
megváltoztatása érdekében.
A terrorizmus elleni harcban együttmûködõ államokat segíteni kell az antiterrorista
képességeik megerõsítésében.
Az ismertetett elvek kellõen megvilágítják, miért is teszi közzé az USA évente a ter-rorizmust
támogató országok a "zsivány országok" jegyzékét, de jelenünk legfrissebb történésinek megértéséhez
is számos tekintetben kulcsot adhat.
b., A tömegpusztító fegyverek és a terrorizmus.
Tokióban, a városi metrón az Aum Shinrikio Cult nevû apokalipszisben hívõ szekta által
végrehajtott szarin gáz támadás (1995 március 20.) óta a tömegpusztító fegyverek kiléptek a
viszonylag jól szabályozott és ellenõrzött szuverén katonai felhasználás körébõl, ezáltal a
világ számára egy új minõségû fenyegetés teremtõdött meg. A terrorizmus arzenáljába illesztette
a tömegpusztító eszközöket.
A tömegpusztító fegyverek (WMD /weapons of mass destruction/ azok az eszközök, amelyek
a hagyományos fegyverekhez képest, sajátos, összetett hatásmechanizmusuk következtében, viszonylag
rövid idõ alatt, képesek rendkívül nagymértékû pusztítást okozni az ellenség csapatainak személyi
állományában, az ellenséges polgári lakossága élõerejében, az állatállományában és növényi
kultúráiban, a technikai eszközeiben és végül anyagaiban is. A tömegpusztító fegyvereket sajátos
hatásaik alapján oszthatjuk fel: atom, biológiai, vegyi és új típusú tömegpusztító fegyverekre.
A tömegpusztító fegyverek (WMD) létrejöttük óta fenyegetik az emberiség létét. A közvetlen
katonai felhasználást eddig, a nemzetközi diplomácia és az államok, a különféle leszerelési
egyezmények életbeléptetésével eléggé sikeresen meg tudták gátolni. A tömegpusztító fegyverek
alkalmazásával sok hasonlóságot mutatnak az azokhoz igen hasonló ipari balesetek, amelyek véletlenül
is okozhatnak súlyos katasztrófákat, valamint, a szándékos emberi beavatkozás (terrorizmus) is
elvezethet az említett fegyverek hatásainak megtapasztalására. A három terület közötti tartalmi
kapcsolatokat a 4.számú ábra mutatja be. A WMD terrorizmus
lényegébõl adódó jellemzõje, éppen öntörvényûsége miatt, hogy nem szabályozható a nemzetközi jog
eszközeivel, ezért csak a védelmi készenlét új, magas szintû megteremtése és fenntartása jelenthet a
világ számára hatékony biztosítékokat.
A tömegpusztító fegyverek direkt reguláris katonai alkalmazásának következményei elleni védekezés
tisztán katonai (?) feladatait most nem számítva, a prognosztizálható válságkezelési feladatok során a
Magyar Honvédség két oldalról is lehet érintett: az ország katasztrófavédelmi feladatrendszeréhez
kapcsoltan és a terrorizmus elleni védelem megteremtésének egyes részfeladataiban.
A tömegpusztító fegyvereket felhasználó WMD vagy ökoterrorista akciók is feloszthatók az
alkalmazott eszköz jellege szerint: nukleáris/radiológiai, vegyi és bioterrorista eseményekre.
A tanulmány a terrorizmus és a biológai fegyverek ötvözõdésébõl kialakult bioterrorizmus egyes
jellemzõit kívánja megvizsgálni.
c., A biológiai fegyver megújulása és a bioterrorizmus
A World Trade Center még füstölgõ romjai által okozott sokk után, máris egy újabb határvonalat
kényszerült átlépni a világ. Bebizonyosodott a bioterrorizmus korábban inkább csak elméleti lehetõségként
létezõ fenyegetése realitássá, nagykorúvá vált. A lépfenével preparált levélbombák hatására az egész
világra kisugárzott a terrorfenyegetés, érintettek lettek a összes államok a pánikkeltés legújabb kori
eszközei által, amelyek szoros összefüggést mutatnak a biológiai fegyver megújulásával az
5 sz. ábra.
A biológiai fegyver megújulása számos tényezõ eredménye: a haditechnika fejlõdésének, amely a
mikroelektronika, a mûholdas vezérlés és rakétatechnika eredményeit foglalja magába, a mikrobiológiai,
molekuláris genetikai ismeretek, biotechnológia gyártási technológiáinak elképesztõ iramú fejlõdésével
és elterjedésével függ össze. Bizonyos államok hadrendjében a biológiai fegyver feltételezett
létezésében az is szerepet játszik, hogy a biológiai fegyverre jellemzõ: az elõállítás rendkívüli
olcsósága, gyorsasága, a termelõhelyek jó eltitkolhatósága (kettõs rendeltetésû technológiák
alkalmazásával), az alkalmazás estén a kimutathatóság és felderítés nehézségei, de szerepet játszik
a tömegpusztító fegyverek alkalmazására mindig jellemzõ biztos pánikkeltõ hatás is. Érdemes tehát
röviden áttekinteni a biológiai fegyverre vonatkozó ismereteinket:
A biológiai fegyver:
A biológiai fegyver (BW) a klasszikus tömegpusztító fegyverek (ABV/NBC) családjának az egyik
tagja, amely alkalmazását követõen jellegzetes, viszonylag rövid idõt követõen, rendkívül nagy mértékû
pusztítást vagy harcképtelenséget képes elõidézni az ellenséges csapatok és lakosság személyi állományában,
vagy a termesztett növényi kultúrákban és mezõgazdaság állatállományában.
Újabban az anyagok elleni BW létezése is ismeretes (korrozív hatású, mûanyagfaló stb. mikrobák),
amelyek károsíthatják a tömítéseket, elektronikai eszközöket stb. A biológiai fegyver alkalmazásakor a
hirtelen fellépõ betegek tömege túlterheli az egészségügy ellátó rendszereit, a pánik dezorganizálja,
tovább gyengíti katonai és polgári irányító szervezeteket.
A biológiai fegyver szerkezetileg két fõ részbõl áll: a biológiai harceszközbõl (háti,
gépjármûre szerelt permetezõ készülékek, speciális cluster bombák, aeroszolgenerátorok, rakéta
robbanófejek és tüzérségi lövedékek) és a biológiai harcanyagból.
A biológiai harcanyag különféle adalék-, vivõ-, állag-stabilizátor- és szennyezõ anyagokból
és a biológiai fegyver hatóanyagából, a mikrobiológiai ágensbõl áll. Összetétele szerint a
biológiai harcanyag lehet egyszerû: egykomponensû (pl. pestis, anthrax bomba), összetett: toxin
és baktérium (pl.: t2 és anthrax), batériumok és vírusok akár többes kombinációi, és kevert: vegyi és
biológiai komponensek együtt (pl.: mustár és anthrax).
A mikrobiológiai ágensek, olyan sejtes (baktérium), vagy nem sejtes (vírus), - természetes,
vagy genetikailag részben, vagy egészben - módosított állományú mikrobiológiai egységek, vagy azok
mérgezõ anyagcsere termékei (toxin), amelyek képesek az emberi állati és növényi szervezetek
megbetegedését, vagy halálát, pusztulását okozni.
A mikrobiológiai ágensek tudományosan csoportosíthatóak az ágens eredeti taxonómia helyzete
szerint: pl.: baktériumok, vírusok, mikroszkópikus gombák, toxinok.
Hatását tekintve a biológiai fegyver lehet halálos (letális: pestis), vagy
ideiglenes harcképtelenséget okozó (inkapacitív: Q-láz), a kjuttatott gazda populációban
további szaporodásra(replikációra) és következményes járvány okozására képes (pestis),
vagy nem képes (toxinok), és végül a sérültek sorsára gyakorolt hatás szerint:
gyógyítható vagy nem rendelkezünk a gyógyítás lehetõségeivel.
A módosítatlan genetikai állományú kórokozó biológiai ágensek egész sora, 28 mikroorganizmus
és 14 toxin, igen alkalmas biológiai fegyver elõállítására, bár elvben minden kórokozó, több mint
280 humán-pathogén faj, alkalmas lehet megfelelõen kiválasztott feltételek esetén, valamilyen
fegyverben történõ alkalmazásra.
A reguláris hadseregek számára kifejlesztett biológiai fegyverek biológiai ágenseként számításba
vehetõ kórokozók kiválasztásánál a termelés költségei, a jó tárolhatóság, a kijuttatás során a
környezeti hatásokkal szemben várható stabilitás, a célpopuláció sebezhetõsége (immunizáltság) és
a lappangás idejének szempontjai is meghatározóak. A természetben is elõforduló harcanyagnak
legvalószínûbb ágensek listája is elég hosszú, a fenti szempontok alapján elvégzett a elemzések
lehetõséget adnak a várható ágensek állandóan bõvülõ nyilvántartásainak kezelhetõre csökkentésére.
A biológiai fegyver egyaránt alkalmazható stratégiai és taktikai célok hatásos leküzdésére,
alkalmazási módja a biológiai csapás, amely lehet kiváltása szerint, lehet nyílt, vagy
rejtett, 6.sz.ábra.
A reguláris hadseregek által tervezett kifejezett tömegpusztítási céllal végrehajtott nyílt
biológiai csapás leghatékonyabb formája az aeroszol felhõ, amikor a biológiai ágensek 5 vagy 5
mikronnál kisebb cseppecskék formájában a légutakon keresztül jutnak a szervezetbe. A biológiai csapás
végrehajtható fertõzött vektorok tömeges kiszórásával is, pl. sárgalázzal fertõzött szúnyogok, pestises
bolhák, fertõzést terjesztõ legyek révén.
A rejtett biológiai csapást kiválthatnak diverziós-szabotázs eszközökkel: szellõztetõ,
vízellátó, nagy élelmiszer elosztó rendszerek szennyezésével, tömegközlekedési gócok, középületek
állami hivatalok elleni támadással. A biológiai fegyver eddigi története során is a rejtett eszközökkel
kiváltott támadások voltak az alkalmazás elsõ példái: fertõzött csokoládé, preparált élelmiszerek,
kontaminált ruházati cikkek "véletlen" hadmûveleti területen felejtésével, vagy a polgári lakosság
körében történõ szándékos elterjesztésével. A rejtett biológiai csapás kiváltása diverziós eszközökkel,
azonban korlátozottabb hatású, kisebb körben érvényesül és nehézkesebben váltható ki, eredményeiben, a
várható egészségügyi veszteség tekintetében inkább kiegészítõ jelentõségû eszköz lehet, pl. a
titkosszolgálatok fegyvertáraiban. Ugyanakkor, a biológiai fegyver rejtett alkalmazásának a területei
és módszerei azok, amelyek könnyen átemelhetõek a bioterrorizmus fegyertárába.
A bioterrorizmus
A bioterrorizmus a nemzetközi terrorizmus azon formája, amely cselekményeihez a biológiai
fegyverek valamelyikét használja fel az elrettentés eszközéül.
A bioterrorizmus a világban nem 2001. október 5.-én lépett fel elõször, számos különféle indíttatású
csoport tett kísérleteket már korábban is a biológiai fegyver alkalmazására. A bioterrorizmusról, mint
a tömegpusztító fegyvereket alkalmazó terrorcselekményekrõl 1999-ben jelent meg egy mélyrehatoló, nyílt
forrásokra támaszkodó, összefoglaló elemzõ jelentés a Monterey Intézet (California, USA) alkotói
gárdájától. Az intézetben a huszadik század szinte (1900-1998 közötti) valamennyi terrorista
cselekményét (415 eseményt) egy adatbázisba vették és igyekeztek a terrorizmus belsõ törvényszerûségeit
feltárni. A 151 biztosan igazolt terroreseménybõl 33 biológiai eszközzel végrehajtott támadás volt.
A jelentésbõl kiemelhetõ "nagyobb formátumú" elkövetõk a 7. sz.
ábrán láthatóak.
Érdemes közelebbrõl is megismerkedi a "zászlóvivõkkel":
1., WEATHER UNDERGROUND mozgalom /1970/
Bizonyos amerikai nagyvárosok életének átmeneti megbénítása volt a csoport célja, a vízellátó
rendszerek szennyezésével. Ideológiájuk a forradalmi ideológiákból és a vietnami háborúellenes
mozgalomból fejlõdött ki. A hadseregtõl akartak eszközökhöz jutni, zsarolással. A kísérletük
sikertelenül végzõdött.
2., R.I.S.E. 1972
A földi környezet védelme érdekében a túlnépesedett és kontraszelekció miatt meggyengült emberi
faj létszámának radikális csökkentésére és a drog kultúra terjesztésére szervezõdött egyetemi
hallgatók egy csoportja. A résztvevõk elõbb az egész világ, késõbb az USA 5 állama ellen készült
fel merényletekre, 8 pathogén faj (ezek között a hastífusz, vérhas, diftéria és a bakteriális gennyes
agyhártyagyulladás kórokozói szerepeltek) bevetésével.
RED ARMY FRAKCION 1980
A német terrorista szélsõbaloldali Vörös Hadsereg Frakció terrorszervezet a német politikai
és gazdasági élet kiemelkedõ személyiségei ellen tervezett merényleteket, botulinus toxin használatával.
A gyártás helyét Párizsban, egy illegális lakásban, a francia rendõrség leleplezte.
RAJNEESHEE CULT 1984
Egy Amerikában mûködõ indiai vallási szekta tagjai, karizmatikus vezetõjüknek kiutasítása felett
érzett dühükben, Dallas megyei Oregon városának 8 salátabárjában megfertõzték Salmonella
typhimurium-mal az ételeket, többszörös, tömeges ételfertõzéseket idézve elõ. Az eseményt
felfedezték, az elkövetõket felelõsségre vonták, elítélték, a szekta késõbb összeomlott.
MINNESOTA PATRIOT COUNCIL 1991
Szélsõjobboldali adó és kormányzat ellenes csoport, amely felelõs tisztségviselõ személyiségek
ellen tervezett merényleteket ricin toxin használatával. Az FBI az akciót meghiúsította.
AUM SHINRIKIO 1995
A már említett Aum Shinrikio Cult (Legfelsõbb Igazság Kultusz) szekta vezetõje Shoko Ashara,
1995-ben nem csak a vegyi fegyvereket, de a biológiai eszközöket is bevetni tervezte. A botulinus
toxin és az Ebola vírus fegyverré alakítására is tettek kísérleteket. 1992-ben októberében 40 fõs
"hittérítõ" csoporttal Zaireben, Kikwit városában jártak, ahonnan Ebola vírus tartalmazó vérmintákkal
tértek hazájukba vissza. A Tokyora mérendõ biológiai csapás végrehajtása céljára a helikoptert is
beszerezték és felkészítették.
LARRY WAYNE HARRIS 1998
A bioterrorizmus egyik "legismertebb" személyisége. Többször elítélték, szélsõségesen jobboldali
gondolkodású 49 éves férfi. A fehér faji felsõbbrendûség védelmében 1995.-ben Irak ellen, pestis bombát
akart megtorló eszközként elõállítani és bevetni. Szabadulását követõen, három évvel késõbb 1998.-ban
Las Vegasban, immár egy másik neonáci szervezet tagjaként, nagyobb mennyiségû félkész anthrax tartalmú
nyersanyag birtoklásáért vették õrizetbe, másodmagával. Az Interneten receptkönyvet is kiadott a házi
biológiai fegyver gyártásnépszerûsítésére.
A Monterey intézetben a munka folytatásként az adatbázis további jelentõs kibõvítésre került,
újabb 175 esemény került rögzítésre 1999.-ben, nem csak nyílt forrásokból, így az esetek száma már
687-re emelkedhetett, felölelve a csaknem teljes XX. századi eseménytárat. Az így elkészült újabb
elemzés eredménye a Monterey II. jelentés, amely még teljesebb képet ad a terrorizmus indítékairól,
módszereirõl, motivációiról és mûködési formáiról. Az adatokat táblázatos formában mutatom be,
szemléltetve a terroresemények terület és motiváció szerinti (8.tábla),
valamint az alkalmazott fegyverfajták (9. tábla) és az
ágensek (10. tábla) szerinti megoszlásait. Az adatbázisnak a
hamis riasztások szintén részét képezték. Az események elõfordulására jellemzõ, hogy döntõ többségük
az USA területére koncentrálódott.
Határozott összefüggés mutatható ki a várható áldozatok száma és a terrorakció típusa és bekövetkezés
valószínûsége között, amelyet a 12. sz. ábra szemléltet.
A bevetett terrorista biológiai harceszköz kifinomultsága és a katonai eszközök közötti különbségeket
az 12. sz. ábrából lehet összevetni. A bioterrorizmus céljaihoz nem szükségképpen használja a katonai
célra választott, "kifinomult" biológiai ágenseket, attól számos esetben az elkövetõk minõségben is,
fajtát illetõen is jelentõsen eltértek, mivel a céljaik eléréséhez a "primitív" eszköz is sokszor
megfelelõ.
Az elrettentõ hatás elérése céljára ezért lehetett pl.: HIV fertõzött személy vérével töltött
fecskendõt fegyverként használni.
A sokoldalú mérlegelések és tapasztalatok alapján született meg 2000.-ben a az USA egyik legfõbb
járványügyi központjában a CDC&P-ben (Center of Diseases Control and Prevention/Atlanta,Georgia) az a
módszertani levél, amely kockázatbecslés alapján rendezi fontossági sorrendbe a vegyi és
bioterrorizmus várható ágenseit, közli a csoportosítás elveit és egyben ajánlásokat ad a civil lakosság
védelemének megerõsítésére (13.ábra).
A napjainkban egyre szélesedõ hullámban terjedõ anthrax levélbombák kórokozója a lista vezetõje,
szerencsére a meghökkentõ megjelenésük ellenére, az általuk okozott problémák a járványügy eszközeivel
egyelõre jól kezelhetõk.
Éles különbséget kell tenni a valódi tömegpusztító biológiai csapás és az eddig alkalmazott
anthrax levélbombák hatása között. Az eddigi adatok alapján úgy viszonyíthatóak egymáshoz hatásaikban,
mint a közönséges robbanó levélbombák és a II. Világháborúból szüleink által jól ismert szõnyegbombázások
hatásai.
A biológiai fegyverek stratégiai alkalmazása esetén várható egészségügyi veszteség mértéke a WHO
1970 jelentésébõl, a 14.számú ábrából, jól megítélhetõ, a
jelenlegi lépfene levélbombák áldozatainak a száma nem éri el még a 10 fõt sem. Nem vitatató azonban,
hogy a kisugárzó indokolt félelem és pánik, amelynek elmélyítéséhez néhány tréfás kedvû állampolgár is
hozzájárult, hatása alá vonta hazánkat is. Ebben a tekintetben Magyarország is kénytelen elszenvedõje a
bioterrorizmus legfrissebb megnyilvánulásainak, akár Oszama bin Laden akár más áll az események mögött.
A bioterrorizmus jelenségeinek és a biológiai csapás elleni védelem összehasonlító elemzésébõl,
a sok párhuzamosság ellenére az is kiviláglik, hogy a bioterrorizmus elsõsorban nem "katonai ügy", a
védekezés szakmai megszervezése, hanem tágabb, országos jelentõségû eseménnyel állunk szemben, amelyhez
a Magyar Honvédség saját erõivel és eszközeivel segítséget tud csak nyújtani.
Amíg a biológiai fegyver elleni katonai védelem a kiképzett, felszerelt, egészséges fiatal
populációra vonatkozik, amely felkészült vezetés és jól képzett szakértõi bázis birtokában meghozott
megelõzõ orvosi intézkedésekkel eredményesen védhetõ, addig a bioterror fenyegetésével az egész
társadalom áll szemben a maga sokrétûségével (gyerekek, idõsek, betegek stb.). A célcsoportok különbségei,
a rendelkezésre álló szervezeti keretek eltérései az egészségügyi igazgatásnak nagy kihívást jelentenek.
Ebben a vonatkozásban egyetlen ország sem lehet soha 100% -ban teljesen felkészült, hiszen a Föld minden
emberének elvben sem lehet gázálarcot biztosítani. Elgondolkodtató, hogy az USA saját önértékelése
szerint, még nem állnak készen sok szempontból a bioterrorizmus támadásaira.
Ugyanakkor a jelenség egészségpolitikai, járványvédelmi fontossága következményeiben is kétségtelen,
2001. Októbere 5. óta velünk él egy új démon, a bioterrorizmus rettenete. Az egyetlen lehetõség elõttünk
a biovédelmi kapacitások, és számos területen a polgári lakosság biztonságát is szolgáló szervezetek,
eszközök és kiképzett személyek megerõsítése.
d., biovédelem (a biológiai fegyverek elleni védekezés) egyes kérdései
A biológiai fegyver elõállítása, bevetés a járványtani gondolkodásnak éppen a fordítottja, úgy
is definiálhatnánk inverz epidemiológia. Ez az axióma kiegészülhet azzal a mondattal, hogy a biológiai
fegyver elleni védelem a rendszerek rendszere. A fertõzõ betegségek életünkbõl való
visszaszorítása sok éves kemény és következetes orvosi (klinikai, laboratóriumi és járványtani),
jogi, hatósági és mûszaki munkával volt kivitelezhetõ. A folyamatos ellenõrzés erejének pillanatnyi
meggyengülése is azonnal akár katasztrófákhoz is vezethet. A biológiai fegyver elleni védelem különösen
sok szinten zajló sok szakterületet érintõ szakember harmonikus munkáját tételezi fel.
A megelõzés és a védekezés stratégiai elemei - a nem katonai dimenzióban - a különbözõ tömegpusztító
fegyver tilalmi egyezmények: pl. Egyezmény a vegyi fegyverek eltiltásáról, a Biológiai és Toxin fegyver
tilalmi egyezmény. Az egyezmények fontossága meghatározó, mivel létükkel legális alapot biztosítanak e
fegyverfajták léte, elterjedése és felhasználása ellen. A hírszerzés sajátos eszközei nélkül az
egyezmények kijátszói nem kerülnének idõben felismerésre, a védelmi rendszereket csak késve lehetne
mûködésbe hozni.
A katonai védelem egy lehetõsége a háborús szituációban, a felvonultatott biológiai harceszközökre,
tároló helyekre mért megelõzõ csapás, amely sokat segíthet a fenyegetettség és a kockázatok csökkentésére.
Ily módon a biovédelem épülete egy görög templomot formáz, ahol az egyes oszlopok közösen hordozzák
a tetõzet súlyát 16. sz.ábra.
A csapatok direkt biovédelmére a Magyar Honvédségen belül két fegyvernem szakatisztjei a
legérintettebbek: a vegyivédelmi és az egészségügyi tisztek. Védelemmel megelõzéssel kapcsolatos
feladataikat a 15.sz. ábra összegzi.
A csapatok személyi állománya harcképességének megóvása, egészségük megõrzését biztosító rendszer a
biovédelem.
Az egészségügyi szolgálat feladatai az egészségügyi biztosítási doktrína alapelviben vannak
lefektetve, amely meghatározó jelentõségû a késõbbi konkrét védekezéshez szükséges tervezés erõ és
eszköz szükséglet meghatározásához.
A biológiai csapás elleni védelem fontos eleme a korai detekció, amely a biológiai csapás
fizikai pl. lézeres, vagy más módszerrel végzett kimutatását(távolfelderítését) jelenti, biztosítva
a csapatok számára a megfelelõ védelmi intézkedések életbeléptetését A parancsnok idõben elrendelheti
az egyéni és kollektív védelmi eszközök használatát.
A preventív orvosi biztosítás a járványügyi felderítésen és a fertõzõ betegek bejelentési
rendszerén folyamatosan ellenõrzi a csapatok járványügyi helyzetét. A fertõzõ betegségek Magyaroszágon
1931 óta bevezetett bejelentési rendszere egy korai riasztási rendszernek felel meg, amely a váratlan
vagy rejtett biológiai csapás estén az egyetlen lehetõség a támadás tényének felismerésére. Kétségtelen,
hogy az elsõ esetek gyors kimutatása is már bizonyos értelemben késõinek tekinthetõ, de minden
elvesztegetett nap és óra ilyen esetben ember életekben mérhetõ csak. Az elsõ esetek korai felismerésétõl
függ ugyanis a járványvédelmi intézkedések, a mintavételezés, a biológiai ágens identifikációjának
(mikrobiológiai diagnosztikai tevékenység) megkezdése, és a hatékony gyógyító beavatkozások folytatása.
A megelõzõ orvosi biztosítás bonyolult területe, átfedésben a gyógyítási feladatokkal a profilaxis
területe (17.sz.ábra).
Az orvosi profilaxis lehet immunprofilaxis, amely a védõoltásokkal létrehozott aktív védettséget
jelenti, vagy passzív, amely állati, vagy kész emberi védõanyagok ideiglenes bevitelét jelenti. A két
módszernek sok kombinációja lehetséges. Ha az alkalmazott biológiai ágens rövid lappangási idejû, alig
van esély az aktív posztexpozíciós megelõzésre. Toxinok esetén a speciális ellenanyagok kész, azonnali
használata a jó választás. Más esetben elõnyösebb tartós védelme miatt a védõoltások lehetõségeire
támaszkodni.
Hasonlóan szervezõdik a kemoprofilaxis, a gyógyszeres megelõzõ kezelés is. Az antibiotikus
megelõzõ kezelés mellett egyre nõ a jelentõsége és fontossága a vírus gátlószerek felhasználásának.
Az eljárások használatában még sok a probléma: a mellékhatások, a költségkihatások és az eredményesség
tekintetében is.
A megelõzõ orvosi intézkedések része a betegek izolációjára szolgáló rendszer a karantén is, amely
a végletes, de sokszor egyedüli lehetõség a saját csapat védelmére (védõ karantén), vagy a járvány
széthurcolásának megakadályozására. A felsorakoztatott eljárások mellett, mindenhol meghúzódik a
mentesítés fontos területe, amelyre a védelmi rendszer minden eleménél szükség lehet.A gyógyítási
feladatok sem egyszerûbbek, a tömegellátás ápolási, intenzív infektológiai ellátásának a feltételei
ma még kidolgozva sem igen vannak. Gondoljunk arra, hogy 5000 beteget kellene egyszerre gépi
lélegeztetésben részesíteni, és akkor mindenki felgyógyulhat a botulinus toxin sérülés következményeibõl.
A mikrobiológiai laboratóriumi igények szinte mindig felfokozottak, és indokoltak, mert sok múlik a gyors
diagnózison.
A felsorolt feladatok mellett még óvni kell a saját állomány munkaképességét, sok eszközzel kell,
anyaggal kell gazdálkodni. A katonai biovédelem számos eleme megjelenik a bioterrorizmus elleni védelem
elemi között is.
A bioterrorizmus elleni komplex lakosságvédelem elveihez szükséges szempontokat a CDC irányelvek
ajánlásai tartalmazzák. 19. sz .20. sz ábrák. A civil lakosság
védelme és a sérülékenység minimalizációja az a járható út, amely segíti a biztonság megteremtését az
új körülmények közepette. 21.ábra.
Összefoglalva: a tömegpusztító fegyverek elleni védelem új területe nyílt meg a globális
terrorizmus tevékenysége következtében, amelynek speciális területe a bioterrorizmus. A napjainkban
erõre kapott fenyegetések ellen, a kisugárzó pánik eloszlatására a higgadt elemzés és a megfontolt,
de határozott cselekvésekkel lehet felvenni a küzdelmet. A megerõsített biovédelem bonyolult védelmi
rendszer, alkalmazása nem egyszerû, hamar eredményt hozó és egészen biztosan nem olcsó, de az egyetlen
lehetõség a katonai és polgári lakosság védelmére. A mai magyar korszerû tisztképzésben elengedhetetlen,
hogy a katonai pályafutásra készülõ fiatal tájékozódni tudjon a témakör bizonyos vonatkozásairól. Ez az
elsõ lépés...
