flash animáció nélküli változathoz kattintson ide

Kedves Közönségünk! 2009. április 1-jétől megkezdtük a régi bérletek megújítását - ezzel párhuzamosan új bérletek vásárlására is van lehetőség Színházunk Szervezési Osztályán és az interneten is.

Havi musor menu
Június havi műsor
nyomtatható változat

Július havi műsor
NYÁRI SZÜNET!

Színház nyitás szeptember végén.


Mai musor
Vígszínház
Nincs előadás

Pesti Színház
Nincs előadás


Internetes jegyvásárlás

Vígszínház - Jegypénztár
1136 Szt. István krt. 14.
Tel: 329-23-40
nyitvatartás: Minden nap 11.00-19.00

Pesti Színház - Jegypénztár
1056 Váci utca 9.
Tel: 266-55-57
nyitvatartás: Minden nap 13.00-19.00

Szervezési Iroda
1136 Pannónia u.8.
Tel.: 329-39-20



Ingyenesen hívható
zöld szám

06-80-204-443



Utalvány elfogadás:










 

20 ÉVES A PADLÁS

 

Ujjé, a Padláson nagyszerű...

Zsúfolt ház, jó kedv, vastaps, fotósok hada, kamerák össztüze, csipetnyi meghatottság, pezsgő, torta, szilvásgombóc. Tőszavakban így tudnánk összefoglalni A padlás huszadik születésnapján történteket. A régi padláslakók közül sokan eljöttek az egykori fészekbe, s velünk voltak az "örökre szépek": Tábori Nóra, Kaszás Attila, Sipos András, Fehér Miklós és Móray Ernő is. Ki ne tudná, a Padlás bűvös hely. Földi halandók és szellemek találkozóhelye. Itt a jók győznek, a rosszak elbuknak. Ilyen egyszerű.


 

20 ÉVES A PADLÁS

az ünnepi előadáson készült videó
(16,0 MB)


készítette: Szilágyi Lóránt

 

 

Padlásfeljárón Presser Gáborral


1986 nyarán a Presser-Dusán szerzőpáros elvonult a világ szeme elöl a zsennyei alkotóházba, hogy megírják egy televíziós mesesorozat, továbbá a régóta esedékes Zorán-album zenei anyagát. Szigorú rend fogadja őket. Egykor ebéd, hétkor vacsora, az is meg van szabva, mikor lehet verni a zongorát. Az idő szőttesében ma már kinyomozhatatlan (nincs is jelentősége), vajon betartották-e a zsennyei házszabályokat. Az viszont tény, hogy hazafelé jövet arról beszél egymással kétségbeesetten a két muzsikus, hogy gáz van. Se a Zorán-lemezzel, se a mese-epizódok dalaival nem készültek el. Nem sejtik, hogy a helyette írt zenemű, A padlás, Marton László rendezésében a Vígszínház történetének tán legfényesebb sikere lesz.

- Felcseperedett a "gyerek". Január 27-én már húszéves lesz! Hogy éled meg e ritka szülinapot?
- Boldog vagyok, nyilvánvaló. És igyekszem megköszönni mindenkinek, aki segített, hogy a Padlás létrejöhessen és a mai napig színen legyen.

- A távolság megszépíti a valóságot. Nehéz szülés volt?
- A Víg igen keserves pénzügyi időszakát élte akkoriban. Gondoljunk csak Fehér Miklós egyszerűségében is zseniális színpadképére, ahol rengeteg "újra felhasznált" bútor, és díszletelem látható, kivéve talán a Robinson nevű tüneményesen otromba monstrumot, amelyet újonnan építettek.


- A zenén is spórolni kellett?
- Igen, a színháznak nem volt pénze zenekarra, tehát stúdióban előre fel kellett venni a teljes zenei alapot.


- Amelyen minden hangszert te játszottál fel.
- Igen. Kipróbáltam a színészeket, mi lesz számukra a jó hangnem, betanítottam a dalokat és közben készítettem a felvételt. Ehhez persze kellett egy olyan csodálatos hangmérnök társ is, mint Kiss Pista, akinek ebben már fantasztikusan nagy gyakorlata volt és végig támogatott ebben a hajszában.

- Ami a betanítást illeti, a Szent István körút 14. című zenés játékban remek paródiát lehetett látni arról, hogyan bírod rávenni a Popfesztivál színészeit a rockos, angolszász énekstílusra. Miben különbözött az Almási Éva, Tahi Tóth László féle gárda a Padlás csapatától?
- Főleg abban, hogy az új generáció ebbe a műfajba már beleszületett. A mai srácok már génjeikben hordozzák ezt a stílust. Gitároznak, zenekaraik vannak. Szőcs Artur például, aki az egyik új főszereplője most A padlásnak, maga is ír zenét.


- A Popfesztivál próbafolyamata ezek szerint küzdelmesebb volt, a Padlásénál?
- Sokkal. Nagy lecke volt, tanultam belőle. Zöldfülűként nem tudtam, hogy úgymond egységes társulat nincs, mindig vannak helyes emberek, és vannak ártányok is. Szóval csak kapkodtam levegőért. A Padlást már sokkal tapasztaltabban kezdtem el, és még a "kémia" is szerencsésebb volt. Már tudtam a leckét. Színházban nem szabad óvatoskodni. Ki kell mondani, amit gondolsz. Amúgy, ki nem állom a halálosan magabiztos színházi szakembereket. Bennem itt a szorongás. Vagy egy kis gyávaság? De hát ki ne félne, hogy egy olyan sorozat után, mint a Popfesztivál, Harmincéves vagyok, Jó estét nyár, jó estét szerelem, mi lesz a Padlással?


- "Fényév távolságra" voltatok a buktától. Akárcsak Kaszás Attila most tőlünk, aki már az égi padláson énekli a dalaidat.
- Az ő hangját hallottam magamban mindvégig, amikor a Rádiós dalait írtam. Rá írtam a szerepet, ez nem titok. Attila a Padlás örökös lakója marad. Ez nem valami pátoszos szöveg, ez így van.


- A darabot idehaza és a határokon túl számtalan helyen bemutatták, s ezekre a bemutatókra meghívtak. A szerzők udvariasságból ilyenkor gyakran elsütik az "itteni előadás volt a legjobb" kezdetű mondatot.
- Biztos, illene hasonlókat mondanom, de ha nem igaz, hát nem. Ha nem tetszett, próbáltam finoman közölni, hiszen egy nagy erőfeszítést lesöpörni az asztalról nagy modortalanság lenne. Ráadásul nem biztos, hogy én tudom a legjobban, hogy "miből lesz a cserebogár"? Csomó Padlás nagyon tetszett, de előfordult egy-két rémálom is.


- Miért nem a premiert nézted meg?
- Utálok premierekre járni. A nagy pofavizit. Jobban szeretek a huszadik előadás körül szépen beülni a hátsó sorba.

- Harminc éve vagy a Vígszínház zenei vezetője. Kiváló rendezőkkel dolgoztál együtt, komoly tapasztalatokkal rendelkezel színházcsinálás ügyben. Soha nem gondoltál arra, hogy saját színházad legyen?
- Nem. Mindig elcsodálkozom azon, miért akar valaki színigazgató lenni. Ennél borzalmasabb terhet nem lehet elképzelni. Ha valaki azt mondaná, hogy nekem adja a Vígszínházat, sírva szaladnék innen el. Csodálom Martont, fantasztikus, ahogy bírja. Társrendező-dramaturgnak viszont azt mondják, használható vagyok.

- Kitaláltátok már, mi lesz a jubileumi ajándékotok?
- Hogyne. Korábban mindig a szerepnek, vagy a szereplőnek szóló személyes meglepetést találtunk ki. Ezúttal azonban 60 - 80 fő részére ez már megoldhatatlan, ezért mindenkinek egyforma ajándékot hozunk.


- Te kitől kaptad a legszebb premierajándékot?
- Tábori Nórától. Egy babérkoszorút. Abban benne volt a szeretet. Meg az a valami... A babérkoszorú öt centi átmérőjű volt...


- Tábori Nóráról bérletet neveztek el a Szent István körúton. Valami azt súgja nekem egyszer majd lesz Presser-bérlet is. És azokon az estéken bizonyos szilvás gombócról énekelnek.
- Óh, lehet. Meg az is, hogy nem.

Kiss Péter

 

Sztevanovity Dusán és Horváth Péter húsz év után A Padlásról


Húsz év alatt megszámlálhatatlan vélemény, nyilatkozat született A padlásról. Ha kérdezték tőlem sikerének titkát, azt válaszoltam, nem tudom. Pedig gondoltam valamire, de nem mertem elmondani. Ünnep van. Nem is akármilyen. Hadd fecsegjek egy kicsit, mintha a sokadik pohár után lennénk. Idegenként érkeztünk ebbe az országba, apámat
pár év múlva elvitte a politikai foglyokat gyűjtögető fekete autó. Körülöttem mindenki sírt, kesergett. Csak a nagymamám tartotta magát. Nem... Csak a nagymamám hite volt elég erős ahhoz, hogy megőrizze életerejét, humorát. Ő magyarázta nekem, hogy bármilyen gonosz és ostoba a világ ott kint, a jó itt van a falakon belül, a családban, a lelkünkben. És ez nagy erő, mert képes átlépni a sötétségen, és ott túl a felhőkön megtalálja a békét, elragadott
szeretteinket. Tudom, Isten világáról beszélt, de nekem mesekönyveim manói, varázslói, törpéi és óriásai népesítették be ezt az elképzelt utazást. Később, az egyetemen tanultam a világmindenség fizikájáról, a végtelen űrről és a fekete lyukakról. Tudtam, hívő nagymamám és a tudomány világa összeér egymással. Csak kell egy hely, ahol átléphetünk az egyikből a másikba. Egy hely, ahol az embereket a barátság, a szeretet olyan erősen fűzi
össze, hogy hiába dörömbölnek otthonunkon nagy fekete autók gazdái - akár börtönbe, akár a túlvilágra akarnak vinni valakit - sohasem szakíthatnak el bennünket egymástól. A premier szünetében egy elismert dalszövegíró megkérdezte tőlem, mit akar, miről is szól ez a darab? Akkor csak zavartan mosolyogtam, arra gondolva, mi lesz ebből, ha még ő sem érti?! Húsz év múltán bevallom: A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem
hiányzó T. Müllerek bármennyit pusztítanak, hazudnak, ármánykodnak; nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben. Bármilyen fájdalmas volt elbúcsúzni a nagymamámtól, az édesapámtól,
az összetartozás érzése, amit örökül rám hagytak, minden jó forrása az életemben. Ebből szeretne A padlás valamennyit továbbadni a közönségnek. Ha ez sikerült - nem vágytam többre.


Sztevanovity Dusán 2008. január


Kevés dolog ér többet., mint húsz évvel ezelőtt, mégis minden jóval többe kerül. Nagyszerűnek gondolt dolgokról derült ki, hogy ócskaságok, haszontalan holmikról, hogy nem lehet nélkülük boldogulni. Minden megváltozott körülöttünk - a Padlás (nagyjából) változatlan. A húszéves mese ma is hat. Nézői között vannak régi rajongók és ifjú lelkesek, kiszolgált mozdonyvezetők, újdonász könyvelők, orvosok, jogászok, metró-ellenőrök, gyerekek, felnőttek meg akik sose nőnek fel. Szeretik ezt a mesét, szeretik ezt az előadást. Mi az oka a szinte példa nélküli sikersorozatnak? Talán az, hogy szerepeinek újabb és újabb fiatal művészek adnak életet, mindegyikük hozzátesz és elvesz belőlük valamit, az újak együtt játszanak a régiekkel, alakítják egymást és a mese árnyalatait, de a mese is alakítja őket? Talán van ebben az általunk talált történetben (zenéstől, dalszövegestől, prózástól-mindenestül) valami, ami valahogy több lett az idők során annál, mint amit mi, alkotók, valaha is gondoltunk róla? Nem tudom. Talán mindegy is. A fontos, hogy örüljünk neki felhőtlenül, büszkén és boldogan, úgy, ahogyan manapság szinte semminek nem lehet örülni - kivéve talán a szilvásgombócot.


Horváth Péter 2008. január

 




Fiatalok a Padlás-ban

A régi szereposztás mellett új beállókkal színesedett a nagysikerű, immár 18 éve futó A padlás című musical. Süni szerepében Tornyi Ildikó, Rádiós szerepében pedig Szőcs Artur játéka hoz új színt az immár "nagykorú" előadásba.

 



650. előadás
A padlás

A 111 éves Vígszínház legnagyobb sikertörténete kétségtelenül Presser Gábor - Sztevanovity Dusán A PADLÁS című mesemusicalje. Május 17-én 650. alkalommal dicsőül meg nyílt színen a szilvásgombóc, s peregnek le előttünk a Varázskönyv lapjai.


Egy másik "varázskönyvet" (értsd: szereposztások könyve) a színház titkárságán őrzik. Benne az összes bemutató 1978-tól napjainkig, amelyet a színészek aláírásukkal hitelesítettek. A padlásnál ütöm fel. Olvasópróba: 1987. november 30. Bemutató: 1988. január 29. A beugrókkal együtt - ha jól számolom - összesen negyvennégyen alakították valamennyi szerepet.

Nosza, nézzünk körül a házban. Van fél órám az előadás kezdéséig. Csőre Gábort nem kell lámpással keresni, ott ücsörög a társalgóban. '99 óta játssza a rosszcsont törpét. "Mit szeretek benne? - tűnődik el magvas kérdésemen. " A szívét. A legszívesebb, leglelkesebb darabja a Vígszínháznak. Megfejthetetlen titkú, csudaszép. Fesztbaum Béla Ütegként kezdte. Azóta feljebb lépett a hivatali ranglétrán. A Detektív figurájában nem a testi erőszakot, hanem az agyát alkalmazza. Számára A padlás magát a Vígszínházat jelenti - mindenféle értelemben.

Van nagyobb boldogsága egy "apának" annál, hogy a "gyerek" 650 estét ért meg? - fordulok Marton László direktorhoz, a produkció rendezőjéhez. Nincs, feleli. Kicsit bővebben? Nincs, nincs, ismétli mosolyogva. Hegedűs D. Géza - az egykori Révész/Barrabás - szerencsére bőbeszédűbb. "A közel két évtized alatt, amióta a darab megy, megváltozott a világ. Ám az emberek természete, a vágy, hogy megőrizzünk belül valami menedéket, az nem változott. Ugyanolyan érvénnyel és erővel sugárzik most is a dalokon, a szereplők édes játékosságán keresztül". Hiába kell egy hely, egyre kilátástalanabbnak tűnik, hogy megtaláljuk a magunk Padlását, mondom erre. Illúzióink nincsenek, feleli, de a színház az a hely, ahol egymás felé tud fordulni egy közösség, a játszók meg a nézők egyaránt.

Én viszont Sarádi Zsolt felé fordulok, aki épp a Herceg gúnyájába bújik az öltözőjében. "Ez a kedvenc a darabom - foglalja össze a lényeget. Magával ragad a zenéje, hangulata, üzenete". Lázár Balázs hat éve költözött be a Robinson gyomrába. "Ebben az előadásban a (robot)gép is ember, Robinsonnak gondolatai, érzelmei vannak, sőt a végén elsírja magát".

Pápai Erika az előadás csúcstartója, mintegy hatszáz alkalommal öltötte magára a Kölyök jelmezét. Hiányzása egyébként igazolt, gyermeke születése miatt hagyott ki egy évadot. Kisdobos becsületszavamra mondom - a nézőtérről személyesen győződtem meg róla -, egy percet sem öregedett. "Szerencsére úgy írták meg a szerzők, hogy ő egy 530 éves szellem, így semmi probléma, még 510 évig játszhatom. Olyan ez majdnem, mint az esküvői nadrágod. Ha beleférsz húsz év múlva is, büszke vagy rá. Fél életem lezajlott a bemutató óta. Mindent átéltem benne: a sikert, a boldogságot, a naiv rácsodálkozást, a csalódásokat, a haragot, a megcsalatás fájdalmát. A negyedik nadrágomat, harmadik ingemet, második cipőmet koptatom. A szőke paróka viszont ugyanaz. Én is ugyanaz vagyok benne"- teszi hozzá huncutul. És ha a színpadi sufni mesélni tudna... Helyette Erika meséli: "A Méhes, Rudi, és Hegedűs - állandóan frocliztak, piszkáltak, mert bár fiúszerepet játszottam, mégis az egyetlen lány voltam ott velük. Ők pedig csupa telivér férfi a javából. Hiába könyörögtem, hagyjatok békén, nyomultak tovább. Én pedig menekülés közben a sufniajtón keresztül bezuhantam a színpadra". Hogy kapott-e nyíltszíni tapsot Erika, sose tudom meg, mert Mamóka után rohanok a lépcsőházban.

Mintha Tábori Nóra kisugárzását érezném, holott Igó Éva az, aki Süniből Mamókává érett. Kedvesen meghallgatja dadogásomat, majd elárulja a titkot: "Nóra szelleme belém szállt". Visszaloholok a társalgóba, ahol a simli Témüller (Balázs Péter) az egykori Herceggel beszélget.

Méhes László nem nosztalgiázik. "Bármilyen élmény kötött valamihez, lezártam magamban, ha úgy diktálta a sors, hogy túl kell lépnem rajta. A padlásban rengeteg szakmai és szellemi energia van, ez adja meg az értékét, a minőségét. Akkoriban nem sejtettük, hogy tizenöt év múlva milyen jelentése lesz egy-egy összekapaszkodásunknak. Akkor nem tudtuk, hogy ez érték. Most már tudjuk, mi akkor egy csapat voltunk". S ha már a régi csapatról esik szó, kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után Kaszás Attila. Aki örökre távozott. Csőre Gábor szerint azonban szó nincs erről. "A Száz év magányban a halottak velünk élnek tovább. Ott ülnek mellettünk. Kasza is szerintem itt ül a büfében. És biztos vagyok abban, hogy velünk lesz a 650. előadáson is.

Kiss Péter

 


Süniből Mamóka lett A padlásban

Igó Éva beugrásokról, szerepekről, régi emlékekről és mostani feladatokról


Igó Éva húsz éve tagja a Vígszínháznak. A napokban két produkciót is megmentett, hiszen a Cseresznyéskert című darabba Börcsök Enikő helyett ugrott be, Tanai Bella betegsége miatt a Padlás című musicalben pedig Mamóka szerepét vette át. A nagysikerű A padlásnak egyébként csütörtökön tartották a hatszázötvenedik előadását, a bemutatón és azután még háromszázötvenszer Igó Éva Sünit játszotta a nemrégiben fiatalon elhunyt Kaszás Attila partnereként.

"A beugrás szakmailag teljesen más technikát igényel, mintha az ember több hét próba után játszik egy szerepet - mondja Igó Éva - Azért egy beugrásnál az nem hátrány, ha az ember látta előtte az előadást. A Cseresznyéskertnek itt voltam a most márciusban tartott bemutatóján, A padlásban pedig nem emlékszem pontosan, de körülbelül háromszázötvenszer Sünit játszottam, tehát annak idején részt vettem az előadás próbáin. Háromszor felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, és a felvételi anyagomban szerepelt a Cseresznyéskertből Sarlotta Ivanovna híres monológja. Nagyon kedvelem ezt a semmiből jött, nagyon magányos és furcsa, kicsit férfias alakot. Csehov ugyanis instrukcióként azt írta, hogy egy puskával a vállán közlekedik. Egyébként Kaposváron Ranyevszkaját már játszottam. A mostani vígszínházi előadást nagyra tartom. Különösen a rendező által sugallt világvége-hangulatot érzem aktuálisnak, és egyébként is szeretek Alföldi Róberttel dolgozni."

Igó Évának egy pénteki napon volt a beugrópróbája a Cseresznyéskertből, amikor másnap megszólalt a telefon, hogy a Csehov-darab aznap esti előadása Eszenyi Enikő betegsége miatt elmarad, de készüljön a következő A padlásra, mert Tanai Bella helyett kellene a Mamókát játszania. A padlásnak 1988-ban volt a bemutatója, az eredeti szereposztásban a Rádióst Kaszás Attila, Sünit Igó Éva, Mamókát Tábori Nóra alakította.

"Elsősorban lelkileg okozott nagy feladatot a mostani beugrás A padlásba - meséli Igó Éva - Hiszen Attilát és Nórát is nagyon szerettem. Ráadásul kaptam egy olyan videofelvételt, amelyen az előadást az eredeti szereposztásban rögzítették sok közeli beállítással. Ilyenkor így majdnem húsz év távlatában az emberre rátörnek az emlékei. Az egyáltalán nem okoz gondot, illetve nem csinálok belőle hiúsági kérdést, hogy egy fiatal lány helyett most egy idős nénit kell játszanom. Egyébként olyan alkat vagyok, akit eléggé nehéz a színpadon öregíteni, de azért megoldottuk. Örülök ennek a lehetőségnek, de ugyanakkor sír a lelkem az eltávozott kollégáimért."

Szóba kerül az a nem régi jótékonysági előadás, amelynek bevételét Kaszás Attila családjának ajánlották. Az előadás végi emlékezés Attilára mécsesekkel és a hangfelvételről újra megidézett Fényév távolság című dal Kaszás tolmácsolásában. "Attila itt volt velünk - jegyzi meg Igó Éva könnyekkel a szemében - Különleges ember volt, soha senkiről nem mondott rosszat, nem hisztériázott, jó természetű, jóindulatú kolléga volt. Mindenhol szeretet vette körül, ilyen fiatalon elmenni pedig különösen nagy tragédia. Nekem időre van szükségem, hogy ezt feldolgozzam. Annak idején A padlásnak komoly rajongótábora volt, az előadás után pedig, mint egy rockkoncert után, vártak minket autogramokért. Többekkel közülük ma is tartom a kapcsolatot, időnként felhívjuk egymást, elújságolják az esküvőjüket vagy azt, ha gyerekük születik. Többükkel pedig most újra találkoztam az Attila emlékére rendezett virrasztáson a Nemzeti Színháznál. A padlás című előadás ma is sok ember lelkében elevenen él."

Nagyon tud pörögni
A beugrásokon kívül van bőven feladata Igó Évának. A napokban volt a bemutatója a rákosligeti Gózon Gyula Kamaraszínházban Albee: Nem félünk a farkastól című művének, melyben Marthát alakítja Vallai Péter, Selmeczi Roland és Csonka Szilvia társaságában, Csiszár Imre rendezésében. Nemrégiben tartották az olvasópróbáját Shakespeare: Minden jó, ha a vége jó című darabjának, melyben Rousillon grófnőt személyesíti meg. A szeptember végétől látható vígszínházi produkció rendezője Valló Péter. Arra a kérdésre, hogy mennyire motiválja a sok feladat, csak annyit mond, alapvetően lustának tartja magát, de ha kell, nagyon tud pörögni.

Balogh Gyula
Népszava


 

 


A színház fővédnöke a








Berletkereső
A bérletkereső segítségével megtudhatja, bérletének előadásai mikor kerülnek műsorra.

Kérjük, válassza ki a listából bérlete nevét, majd nyomja meg a Keresés gombot.



Hírlevél igény


Kérjük adja meg e-mail címét, jelölje be hírlevél igényét, végül kattintson az "Elküld" gombra.

E-mail cím:
Hírlevél:
igen
nem
Havi Műsor:
igen
nem


 
Vígszínház

 vissza | oldal tetejére | főoldal | kapcsolat