WERCKMEISTER HARMÓNIÁK

Magyar-német-francia, 2000; 145 perc
Forgatókönyv: Krasznahorkai László, Tarr Béla
Operatőr: Medvigy Gábor, Jörg Widmar, Patricke de Ranter, Rob Tregenza, Novák Emil, Erwin Lanzensberger, Gurbán Miklós
Zene: Víg Mihály
Szereplők: Lars Rudolph (Valuska), Peter Fitz (Eszter úr), Hanna Schygulla (Eszterné), Derzsi János (Posztókabátos), Kállai Ferenc (Cirkuszigazgató), Dzsoko Roszics, Wichmann Tamás
Rendező: Tarr Béla
Producer: Franz Goess, Szita Miklós, Joachim von Vietinghoff, Paul Saadoun
Gyártó: Goess Film, Von Vietinghof Filmproduktion, 13 Production
Forgalmazó: Budapest Film

Magyarországi filmbemutató: 32. Magyar Filmszemle (2001.02.01-06.), 2001.02.01.

1./ Anderson, Jeffrey M.: Perfect 'Harmonies' - San Francisco Examiner, 2002.01.02.
"The most telling moment in the film comes when the mob stops its looting and smashing inside the hospital. A guy rips aside a plastic curtain to reveal a naked old man standing in a tub. His pure frailty and fragility causes them to stop, to perhaps take stock of their own mortality.

Is this the ultimate mid-life crisis movie? I doubt Tarr would explain it away so easily. Such a master poet probably has far more on his mind."
Teljes cikk

2./ Balassa Péter: Zöngétlen tombolás - Filmvilág, 2001. 2.sz.
"A folytatólagos helyszín az a fajta "kádári" örökkévalóság, amelyről külön résztanulmányokat lehetne fogalmazni: Tarr és Krasznahorkai életműve és a helyi-befogadói tapasztalat alapján kétértelműen otthonos, kisvárosi kocsmája, amelynek megvan a kívülálló számára is láthatóvá tett belső rendje, hierarchiája, a szó szerint ismerős s persze elázott kocsma-töltelékekkel együtt, és Pauer Gyulával, az örök, kőszívű, sokat látott kocsmárossal, a záróra bizonytalan és veszélyes idősávjában."

"A képek harmóniája, a portré-központúság bonyolult egyszerűsége,"…"a nagy ívek nyugalma, az egyenletes (és persze nyomasztóvá váló) lüktetés, valamint az emberi cselekvések takarékos és pontos kibontása ugyanis arról üzen, hogy ebben a még oly szörnyű, pusztuló és gyilkos kisvárosi univerzumban is mindenki, kivétel nélkül teszi a dolgát, betölti az időt, sőt bizonyos értelemben engedelmes a sors anonim követelése, vagyis a bekövetkezés iránt. Mindenki azt cselekszi, amit meg kell tennie. Szó szerint elvégzik a dolgot, ami persze kevésbé az övék, mint inkább valamilyen anonim túlerőé, s ez baljós, egyben megrendítő harmóniát áraszt. Itt valahogy mindenki egy reménytelenül talányos werknek a meistere."
Teljes cikk

3./ -bari-: Werckmeister harmóniák - Port
"A középkori ember képzelete foglalkozott ilyen erősen a végítélet gondolatával, csak ő még hitte, hogy van Isten. Krasznahorkai és Tarr történeteiben azonban az Isten nélküli világvége érzés állandósul, melyekben már nincs különbség rend és anarchia között, hiszen mindkettő a káosz felé gravitál. Werckmeister harmóniák a halott Istenre, az emberi rend és tudat által agyonkínzott, elpusztított szentségre való utolsó pillantás."

"…a Werckmeister harmóniák tovább viszi ugyan a korábbi Tarr filmek képi világát, a lassú tempót, a hosszú, meditatív snitteket, a tér mélység végtelenbe tágítását, de a szöveg feltűnően sűrűbbé válik, s itt a Sátántangó narrátorának szerepét monológok veszik át. Nyilvánvalóan jóval több mindent kellett kihagyni a regényből, mint a korábbi filmben, bizonyos szereplők, történetszálak eltűntek, vagy csak röviden összefoglalva vannak jelen (például a regény bevezetőjét alkotó rész, mely a város "rendkívüli állapot"-át írja le), s a karakterek némileg átkomponálódtak."
Teljes cikk

4./ Barnes, Harper: Werckmeister Harmonies - St. Louis Post-Dispatch
"Obviously, "Werckmeister Harmonies" is as far from a commercial American movie as the plains of Hungary are from the hills of Hollywood. It makes you think, instead of telling you how to feel. But it is a visually powerful and intellectually mind-expanding film from one of Europe's most daring filmmakers."
Teljes cikk
5./ Báron György: A kék szemű nő mosolya - Élet és Irodalom, 2001. 6.sz.
"...az immár Mesterré érő Tarr elvitathatatlanul korunk egyik legeredetibb filmművésze; magányos alkotó, Ozu, Bresson és Tarkovszkij szellemi rokona, aki távol a kordivatoktól olyan markánsan egyedi stílust munkált ki, amely mélyen magyar és kelet-európai gyökerű, ugyanakkor univerzális, mert az időről szól, a történetek elmondhatóságáról és átélhetőségéről, a nyomorúságról és a vereségről, megrendítő erővel."
Teljes cikk
6./ Báron György: Napfogyatkozás - Élet és Irodalom, 2001.7.sz.
"Tarr korunk azon kevés filmművészeinek egyike, aki nem elmesél, hanem felidéz. Képei nem illusztrációk,"…" hanem egy szenvedélyes és személyes létvízió dokumentumai."

"Tarr műveiben a történetmesélés problémája szorosan összefügg az idővel és a tempóval. Azok a filmek, amelyeknek nincs más céljuk, mint hogy jól-rosszul elmondjanak egy történetet, azaz nem ábrázolni, hanem mesélni akarnak, óhatatlanul sűrítenek: a sztori megértése szempontjából lényeges dramaturgiai csúcspontokat tárják elénk. Tarrnál a helyzetek és a képek fontosabbak a történéseknél, ezért az ő filmje nem a dramaturgiai csomópontok pillérjeire építkezik. Kihagyásosan mesél, a sztori szempontjából lényegtelen részleteknél hosszan elidőz, míg a történéseket gyakran a háttérben tartja. Nem az érdekli, ami megtörténik, hanem az emberi állapot, amelyből a történések fakadnak, s amely a történtek nyomán létrejön."

"…a Werckmeister szerkezete inkább drámai, mint epikus. Azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy míg a hagyományos elbeszélő filmben a tetőpontok a sztori köré szerveződnek, itt hangulati-emocionális csúcspontokról van szó. Ezért, hogy ebben az újabb műben több az emlékezetes nagyjelenet, mint volt a Sátántangóban, ám az utóbbi egésze súlyosabbnak tűnik, mert pontosabban megfelel a Tarr-féle filmes elbeszélésmódnak."
Teljes cikk

7./ Bársony Éva: A kétségbeesés szépsége - Népszava
"Mintha egyetlen hosszú éjszakába süppedtek volna az utcák az ablak nélküli falaikat mutató néma házakkal, Tarr fekete-fehér filmjén a nap nélküli napfelkelte csak szürkületet hoz, fény nélkül. Ami a Sátántangóban a vigasztalan eső, az itt a virradat nélküli félhomály. Medvigy Gábor operatőr hosszan kitartott képein egyszerre vadul valóságos és látomásszerűen irracionális ez a világ, amelynek történéseiből - még amelyre nincs is egyértelműen kimondható magyarázat - a nézőben magában épül fel fokozatosan valami megfoghatatlanul erős élménye eme emberi állapot elviselhetetlenségének."

"Megrázó, katartikus élmény a Werckmeister harmóniák."

8./ Bikácsy Gergely: A bálna és a csőcselék - Index
"Fiktív útifilm, de a belső utak filmje, titkukat hallgatagon vagy fecsegőn őrző emberek bensejébe és a semmibe…"

"Roppant feszültség sugárzik a fekete-fehér képsorokból, a gyűlölködésekkel teli emberi kisszerűségek feleselnek itt a kisvárosi és természeti táj végtelen, letaglózó közönyével. Nincsen remény."

"…a kuriózumok (titokzatos nyomorék, szárazföldi bálna, lincselésparancsok) csak addig látszanak kuriózumnak, amíg fel nem sejlik mögöttük mindennapi életünk szánalmas "harmóniája". A kisvárosi figurák jelentéktelen percemberkék és valamiképpen mégis soktitkú, súlyos életű hősök. Még gondolkodni tudó is akad köztük: ő a legtehetetlenebb. Kiváló német színészek adnak formát nekik, minden minutumban együtt lélegeznek a rendezővel."

"Tarr Béla kamerája szigorú, részvétet talán alig ismerő tanú, de láttatni képes a titkolnivaló dolgokat. A többi már a mi dolgunk… "
Teljes cikk

9./ Böszi: Werckmeister harmóniák - Mozinet
"Tarr Béla legújabb filmje egy olyan csodálatos jelenettel kezdődik, amelyért már önmagában is érdemes megnézni. Egy kocsmában járunk, este tíz óra után néhány perccel. A kocsmáros zárórát hirdet, kissé illuminált vendégei viszont nem szívesen hagynák el a meleg helyiséget. Kint majdnem mínusz 20 fok van, de nemcsak ezért nem indulnak el, sokkal nagyobb erő húzza vissza őket, a misztikum, a mese ereje. Esténként ugyanis különös szertartás részesei a dülöngélő részegek: főhősünk, Valuska János vezényletével rekonstruálják a naprendszert. Egyikük a kocsma közepére áll Napként, ketten pedig forognak körülötte a Földet és a Holdat szimbolizálva. Hármójukhoz hamarosan csatlakoznak a többiek is, egy szürrealitásában is valószerű balettet láthatunk, a felcsendülő zenével szinte egybefolyik a kép, egy tökéletesen megkoreografált jelenet bontakozik ki előttünk, amely úgy okoz már-már katartikus élményt, hogy gyakorlatilag semmi sem történik benne. És mindezt vágás nélkül!"

"Tarr és Krasznahorkai (a forgatókönyvíró) emberiségbe vetett hite egy újabb katarzissal ajándékoz meg minket. A rombolási jelenet (amely szintén egy snitt) tökéletesen felépített ívének csúcspontján a csőcselék ráébred ember mivoltára, és felriad a Herceg hipnózisából. Apró próbatétel Tarrtól, amikor a megszégyenülten hazainduló, de még mindig szótlan bandát egy üvegfal mögött vezeti el. Mintha megkérdezné a nézőtől: szerinted felemeli valamelyik árnyék a botját, hogy bezúzza az üveget? Az üveget nem zúzzák be, de a lehetőség örökre megmarad. Ki tudja, mikor jön egy újabb Herceg, aki újra megőrjítheti követőit."
Teljes cikk

10./ Bradshaw, Peter: Werckmeister Harmonies - The Guardian, 2003.04.18.
"If genius is close to madness, then Tarr's genius - because genius has to be what it is - is closer to autism, a kind of untrained savant touch for compelling imagery. Famously unschooled in European cinema, he has developed his own vernacular language of movie-making.
He is a master of the long, long take: mostly compelling but sometimes just outrageously weird. He has a close-up of the young man and his uncle wordlessly walking down a street which goes on for minute after minute. God only knows why.
Who to compare him to? David Lynch? Tod Browning? You've got me. This will be a tough watch for many: an uncompromisingly difficult and severe experience. But I found it unique, mesmeric and sublime. "
Teljes cikk
11./ Cameron, Shelley: The Wreck Meister - Reelmoviecritic
The giant dead whale that dominates the town square seems a metaphor for the grim and volatile presence gathering in the village. Shot in superb black and white and edited by longtime companion and partner, Agnes Hranitzky, this most satisfying film should be seen by those who crave superior filmmaking."
Teljes cikk
12./ Caramanna, Andrea: Le armonie di Werkmeister - Cinemah
"Tarr accusa il sordido insensibile atteggiamento delle "classi borghesi", quei "ricchi" responsabili delle disgrazie di un paese, e sono ancora piů meschini perché mascherano i loro misfatti spacciandoli per opere di bene. Naturalmente si tocca il fondo della tragedia e dell'abbrutimento. Č registrata la modificazione repentina di un medesimo spazio che infine ci appare percorso da altre figure, le forze dell'esercito ed una atmosfera di controllo militare allargato, che erige le limitazioni del campo con il filo spinato ed insegue e cattura il protagonista con l'elicottero; mentre permane la traccia del passato appena recente: il manifesto che annunciava l'arrivo dello spettacolo dell'impressionante cetaceo. E la devastazione terminale nell'ospedale, col sangue degli innocenti, č insopportabile a guardarsi. Perfino ci si chiede se esista un ultimo grado della crudele insensatezza, e quando alcuni facinorosi spostano la tenda in una stanza davvero si trovano di fronte all'immagine limite della loro azione, un vecchietto nudo, pelle ed ossa, in piedi, instabile, dentro una vasca da bagno; lě arretrano, riprendono immediatamente coscienza e si (ri)svegliano dalla oscena cecitŕ dell'annichilimento."
Teljes cikk
13./ Castro, Rafael: Werckmeister Harmonies - Fear
"If Antonioni had directed Eraserhead, it might have looked a little something like Hungarian filmmaker-cum-demented-genius Béla Tarr's latest opus of paranoia and demagoguery gone awry."

"Shot in ultrasaturated black-and-white stock, every ray of light, shadow, and shape within the film's images seems steeped in a hallucinogenic beauty that beckons even as it decomposes into murky darkness. Four years in the making, Harmonies may be the first masterpiece of the new millennium; profoundly disturbing and unforgettable, it's an art film experience that, once seen, sears itself permanently onto the mind's eye."
Teljes cikk

14./ Crespo, Gérard: Les harmonies de Werckmeister - Cinemas
"Cinéaste hongrois dont les films ne sont guere parvenus dans les salles commerciales, Béla Tarr a alterné films sociologiques souvent joués par des non professionnels et films de facture plus traditionnelle. Les harmonies de Werckmeister a été présenté en version originale hongroise sous-titrée anglais, sans doute pour rendre davantage obscure une ouvre déja fort hermétique. Le spectateur doit en effet constamment aiguiser son attention s'il souhaite saisir les attentions du scénario. L'action se situe dans un pays indéterminé et lugubre. Un jeune garçon de course, qui s'extasie sur le miracle de la création, tourne en rond entre les sinistres bâtiments de sa bourgade, rencontre un vieil homme adepte d'une nouvelle théorie musicale ainsi qu'une baleine morte installée sur la grande place... Une foule de vandales ornés de bâtons mettra ensuite a sac un hôpital de la ville."
Teljes cikk
15./ D'Angelo, Mike: Werckmeister Harmonies - Time Out, 2001.10.11.
"The explanation of the title alone will suffice to drive all but the hardiest cinephiles out of the theater, as it's offered in a lengthy, tediously academic monologue delivered directly to the camera. See, the 12-tone musical scale employed in the West (representing order) serves to obfuscate the cacophony of dissonant sonic variables that exist in nature (representing chaos, or at least Stockhausen), resulting in...hey, wake up! Somewhat less enervating is the opening sequence, in which the film's wandering protagonist, Janos (Rudolph), constructs a model of our solar system using a group of bemused barflies as stand-ins for heavenly bodies. But you get the idea: Werckmeister Harmonies is a film of ideas-theoretical, allegorical and symbolic-to a fault. Even the virtuoso depiction of mob violence near the film's close feels like a thesis statement. Tarr's gorgeous b&w; cinematography dazzles the eyes; keeping your eyelids open is the tricky part."
Teljes cikk
16./ Dawson, Tom: Werckmeister Harmonies - BBC Chronicle
" Shot by cinematographer Gábor Medvigy in dreamlike black-and-white, Tarr favours lengthy, gliding takes to immerse us into his singular cinematic universe. (One writer has estimated that this film consists of only 39 shots during its 145 minute running time.) Heading off on surreal tangents (look out for the frenzied refusal of the police chief's kids to go to bed!), "Werckmeister Harmonies" exerts a peculiarly powerful spell. And the extended, wordless sequence in which a mob rampages through a hospital before being halted by an unexpected vision, is a wondrous achievement."
Teljes cikk
17./ Dercsényi Dávid: A kritika harmóniája - Magyar Narancs, 2001.15.sz.
"…a Werckmeister harmóniák"…"arra tesz kísérletet, hogy végigjátssza azt a folyamatot, hogy a hamis harmóniákra alapozott európai kultúra miképp teljesíti be önmaga által önmagába kódolt végzetét. A profetikus beszédmód tehát a hamis kultúra immanens retorikája, ennyiben az igazságakarásé is az. Azonban a film mindezt inkább megjeleníti, mintsem közvetíti, s ez nagy különbség, nem válik eggyé tárgyával, hanem elbeszéli azt. Elbeszélni, vagyis megérteni nem jelent feltétlenül egyet az azonosulással, bár kétségkívül van ítélő jellege az elmondás aktusának."

"A film hangsúlyozottan megpróbál reprezentatív maradni, nem ítélni. Ennek filozófiai szintű megvalósíthatóságán el lehet töprengeni, azonban ez a szándék magyarázza meg azt, miért nem parodisztikus a mű. Egy érvényes rend árnyékában alakulhat csak ki annak paródiája, s a film pont e rend végéről akar tudósítani, ugyanakkor erőteljes sűrítettsége folytán mindezt egyfajta szakralitásba is burkolja. Az állapotok ember alatti jellege nekem nem szociologikus síkon, hanem ontológiailag volt inkább értelmezhető a film kontextusában. Így az öregember jelenetét sem tudom metafizikai giccsként értelmezni, hanem egy igen telített költői képnek, mivel az ember önaláztatásának utolsó szintjét szimbolizálja."
Teljes cikk

18./ Drouot, Martin: Les Harmonies Werckmeister - Cinefeuille
"Le questionnement du film est cette grâce qui passe par la musique de Werckmeister qu'essaye en vain de retrouver Eszter le musicien reconnu du film. La grâce, c'est aussi l'innocence du messager, Valushka, considéré comme l'idiot du village. Ou peut-ętre cette baleine morte étalée comme une bęte de foire au milieu de la place principale. La baleine est l'élément étranger qui déclenche les haines et trouble le calme trompeur du village. Valuskha est le seul ŕ la regarder avec des yeux aimants. Les Harmonies raconte le cheminement de ce personnage, qui fait l'expérience de l'horreur en męme tant que le spectateur. Béla Tarr filme ce qui reste de pureté dans le monde, et sa destruction trčs actuelle par la masse embrigadée."
Teljes cikk
19./ Elley, Derek: Werckmeister Harmonies - Variety
"Any attempt to make sense of Tarr's movies in strict narrative terms is as doomed as an analysis of Jancso's abstract political parables. Tarr's pics lack the choreographic grace and visual allure of his fellow countryman's classic works of the '60s and '70s, and their bleak settings, shot in equally bleak B&W;, don't make them an easy ride. Uniting both helmers, however, is a distrust of power structures and a resolutely Hungarian interest in mass, passive resistance.
Where Tarr scores over Jancso is in the spiritual element of his movies. "Harmonies" is a classic demo of his almost Brucknerian approach to filmmaking, working subliminally on the viewer's emotions over large expanses of time even when the viewer is scarcely aware of what's going on. As with Bruckner's giant symphonies, you're either hooked from the outset or sent screaming for the exit early on.
Aside from Medvigy's hypnotic, roving camera, tech credits are carefully honed. Vig's seemingly repetitive music is often cleverly manipulated in the sound mix to give prominence to this or that instrument, and editing by Agnes Hranitzky is minimal but sharp, often cutting short a sequence unexpectedly just when the viewer has settled down for another mammoth take. Performances by the seasoned cast of Hungarians, with the dubbed Rudolph and Hanna Schygulla fulfilling German co-production demands, are disciplined -- essentially marionettes in the maestro's hands."
Teljes cikk
20./ Forgách András: Kitartó pillantás - Magyar Narancs, 2001. 6.sz.
"…mint a tapasztalt szerencsejátékos, észrevétlenül irányt változtatott, van, akinek ez föl sem tűnik: és éppen ez az irányváltoztatás az igazán érdekes "…": a rövidebb filmbe beleépíti a hosszabbat, a történetet kidolgozza: elmozdul a mese vagy opera irányába, a rögeszméknek új dramaturgiai értékük lesz, térszerkezetük, a súlyos vidéki arcok és bőrkabátosok a téren nem annyira fenyegetőek, mint inkább tömegükkel és térbeli elhelyezkedésükkel fejeznek ki valamit, ahogyan gyülekeznek az ezüstösen ragyogó cirkuszi kamionkocsi körül, amelyikben ott a hatalmas hal és a parányi Herceg."

"…ahogyan a sötét utcán végighalad a bálnát hozó cirkuszi kamion, először csak a házak falán jelenik meg a fénye, távoli hangot hallunk, a kép bal felét ravaszul kitakarja egy oszlop vagy házsarok, tehát megvastagodik a fekete keret, titkos takarás jön létre, szűkített képmező, és ebből a takarásból bújik elő a kocsi első reflektora: tehát már van, mielőtt volna, a házak fala csillog az utcai lámpák fényében, amit most maga a fénykibocsátó teherautó takar el: tehát sötétség keletkezik ott, ahol a fényszóró közeledik, elcsúszva egymáshoz képest időben, fény és sötétség, mégis ugyanott és ugyanakkor. Felcsillanó ablakok, elsötétülő házfalak és egy parányi műszerfaltól megvilágított ember a vezetőfülkében: a falak és ablakok és oszlopok fekete-fehére, mindez mozgásban, mozdulatlanul. Ilyen etűdöt arról, hogy mi az a fény és mi az az árnyék, nem emlékszem, hogy láttam valaha."

"Remekmű az, ami a föntiek elmondását fölöslegessé teszi. Arról nem kell beszélni, mert van, létezik, mindent elvisel, mint egy hegy vagy erdő, vagy a tengerpart egy eldugott öble, vagy a szél, vagy egy dallam. Tarr filmje ilyen."
Teljes cikk

21./ Fox, Ken: Something wicked this way comes - TV Guide
"Based on Laszlo Krasznahorkai's 1989 novel The Melancholy of Resistance, Tarr's film presents a terrifying vision of a world cut loose from any sense of order and all sense of security, fearful and vulnerable to the first demagogue who blows through town. The film could easily be reduced to a parable of post-Communist Eastern Europe, but the allegory digs deeper into the very order of things, exemplified by 17th-century musicologist Andreas Werckmeister's arbitrary imposition of a "tempered" tonal system over naturally occurring tunings (the "Werckmeister harmonies" of the title). The only truth, argue both Gyorgy and the Prince, lies in chaos and disorder, and very little in this dark and unsettling film suggests otherwise."
Teljes cikk
22./ Frampton, Daniel: The Way that Movements Speak - London Film Report, 2001.03.31.
"The film virtually consists of these long gliding thoughts ('long takes', or 'sequence-shots' in traditional, technicist film language) that travel the length of streets, or caress interiors like a supernatural cat (we may even imagine the edit shifts ourselves: remembering a scene we feel sure there must have been some sort of shift cut -- but there wasn't, we're just so used to having them). Time, its direct image, is given again and again."

"But most interestingly, this kind of thinking physicalises relationships between characters (the film wants us to *feel* this physicality). The most beautiful example in _Werckmeister Harmonies_ occurs in the main square of the town, where visiting showmen have brought an enormous stuffed whale. The townsmen (seemingly *all* the men of the town) stand around in loose groups, perhaps waiting for work, or simply there to keep warm by fires. At this point the film begins to tour the faces of the men, tenaciously, almost impertinently, gliding from one cold furrowed brow to another: here the film seems to be asking the men something, demanding a response, forcing a realisation perhaps. Each time the film settles on another face, the pause seems to reveal a 'questioning' nature to the film's thinking. Thus the film not only connects each man to the other, but politicises this linkage -- the film is joining the men together and asking something of them (to wake up, to revolt, to *move*)."
Teljes cikk

23./ French, Philip: Why Armenians can never forget - Observer, 2003.04.20.
"The Hungarian director Béla Tarr spent four years making Werckmeister Harmonies. An allegorical movie in the manner of Tarkovsky, Herzog and Jancsó, it's set in a bleak village on the Hungarian plains that is being taken over by a strange pestilential force at some unspecified time in the past 50 years. The central character, a simple young man called János, is obsessed with the order of the cosmos and the disorder of the world, which he observes as he wanders around in the course of his job as postman."

"The central thrust of this pessimistic fable is obvious, though individual sequences are frequently puzzling. It's shot in static or very slow-moving long-takes; the monochrome images are deliberately oppressive; the pace would strike the organisers of a state funeral as excessively slow."
Teljes cikk

24./ Fujiwara, Chris: Béla Tarr's Werckmeister Harmonies - Bostonphoenix
"As you delve into Werckmeister Harmonies, it's not too clear what world this is, what's underneath, behind, and beyond its visible surfaces, or where you're going to end up. Neither do these things need to become clearer - the adventure of this film isn't a progressive clarification, a mystery unraveling. What is the movie about, then? It's about systems that organize perception, about how the system needs people to believe in it and how people want to believe in the system (hence János's demonstration in the first shot). It's about the goodness of János and how, in a bad world, this goodness resembles sickness. It's about spirit: the spirit of places; the spirit of people who understand the importance of doing things for other people; the spirit of people who care about music and philosophy; the darker, burnt-out spirit of those who feel only power. And it's about movements: the mob's massing in the square; its orderly, Fritz Lang-like march through the streets; the mindless and terrifying destruction; and, against all this, the perpetual walking of János, which comes to look like a desperate bid to sustain the timelessness of a community where time is about to explode."
Teljes cikk
25./ Fujiwara, Toshi: Werckmeister Harmonies - Filmex
"It's been five years since the deep, enormous shock of 7 hours and a half known as Satantango profoundly moved the audience at both the Tokyo and Yamagata International Film Festivals in 1995. Now, Tarr Bela's new film will at long last be screened in Japan. Werckmeister Harmonies is "a film about how harmony cannot exist in this world," says Tarr. "Everything that we call civilization means the destruction of pre harmonies of sound." Protagonist Vakushka is "an innocent person. He goes through this world without realizing its atrocities and cruelties. The only thing he can relate to is the universe. The cosmos and eternity are the only things with which he can measure the world. Mr. Esther, another character, is only interested in pursuing the pure perfect harmony of sound. What happens to those humans who can only be pure and innocent?" Thus Tarr describes the story of this film."
Teljes cikk
26./ Gervai András: A téboly univerzuma - Magyar Hírlap, 2001.02.19.
"… egyszerű, mégis talányos alig-történet, sajátos és látnoki vízió, kozmikus létdráma a világ, az emberiség talán menthetetlen helyzetéről. A bizonytalanságról és teljes szétesettségről, a rendről és káoszról. A rend és káosz átmeneti állapotában működésbe lépő erőkről, szereplőkről, a végbemenő folyamatokról."

"Filmtörténeti jelentőségű, borzongató szépségű késporok ahogy a felheccelt, megvadult csőcselék vonul-vonul valahova. Aztán a kórházban kötnek ki, ahol törnek-zúznak, betegeket ütlegelnek, miközben egyetlen hang, jajszó sem hallatszik. Az értelmetlen, abszurd pusztításnak, az erőszak tombolásának páratlanul szuggesztív, fájdalmas megfogalmazása ez. Különösen megrendítőek azok a pillanatok, amikor megtorpan és visszafordul a tömeg: egy fürdőkádban egy csonttá aszott aggastyán - betegség, öregség, kiszolgáltatottság tömény metaforája - mered eléjük."
Teljes cikk

27./ Gilbert: Tarrtalmas - Tétékásnyúz, 2003.02.12.
"A legszegényebb fiú, ki járja a világot, nem tudja, de ő maga a világ királya. Érzi a bolygó lüktetését, a csillagok dallamát. A kocsmatöltelékek úgy pitiznek neki, lesik minden mozdulatát, mint a kiskutyák. És ugyanezek a primitív bennszülöttek ugyanúgy érzik, tudják buta bölcsességükkel a veszély közeledtét, mint a lovak, tyúkok, kutyák.
A természet haldoklik, a Teremtés haldoklik, Isten csodaszép műve egy rothadó hulla - egy bálnatetem -, mégis még mindig csodálatos. De a kutyák inkább kint maradnak a hideg levegőn, hogy meghallgassák a letaszított, a Sötétség Hercegének pusztításra felszólító igéit."
Teljes cikk
28./ Gonzales, Ed: Werckmeister Harmonies - Slant Magazine
"This scenario is accompanied by Tarr's most startling masterstroke. His harmonious camera slithers silently in and out of a hospital held siege by political uncertainty and aggression against the physically weak. Medvigy's camera pauses, focusing on a curtain that reveals the frail naked form of an older man. On cue, Víg Mihály's melancholic score erupts and the film's tyrants are forced to assess the meaning of harmony in the wake of their careless folly."
Teljes cikk
29./ Gregus Zoltán: A tisztánlátás melankóliája - Filmtett, 2001. 2-3.sz.
"... a lassú és gyors időszekvenciák ritmikusabb váltakozása, a hangsúlyos képi motívumok és szerkesztések visszatérése és ezáltal a kép megakasztása mint a megjelenőnél való elidőzés jellemzi."

"... baljós apokaliptikát vetít előre: úgy tűnik, a dolgokat az értelem fényében besugárzó ideák világa leáldozóban van."

"... mintha a világ varázstalanításával nem lenne hely benne az ember számára, kivéve az elmeosztály zárt részlegét. Különös módon ezt képileg sokkal inkább visszaadja a horizont és a rá merőleges két, felül zárt vasúti sínpár közé szorulva-lefojtva menekülése, mint a zártosztály "ketrece"."

"A Werckmeister inszcenírozott világáról vajmi keveset tudunk meg, inkább utalások történnek a zsigeri jelenlevő harmónia-igényre, az emberire vagy annak hiányára, az állati világtalanságra, és mindezek ellenére úgy tűnik, láttunk egy történetet."

"A Werckmeister a harmóniát (a maga sajátosan áthúzott vagy széttagolt formájában) úgy teljesíti be, hogy nem megvalósítja, hanem csak kijelöli, miközben hatályon kívül helyezi, sőt le is rombolja azt."

30./ Guthmann, Edward: 'Werckmeister's' spiritual longing - San Francisco Chronicle, 2002.02.01.
"In terms of technique, "Werckmeister" resembles Stanley Kubrick's work, with its classically composed images, and occasionally the David Lynch of "Eraserhead" and "The Elephant Man," with its stark black-and-white photography. Samuel Beckett is in there, as well, with the notion of a spiritual void waiting endlessly to be filled, but none of this is to say that Tarr lacks for originality or a strange, singular passion.
He creates a world, frightening but somehow familiar, and makes us thoroughly believe in it. Using long takes, sensuous camera movements and the mournful beauty of Mihaly Vig's score, Tarr offers in "Werckmeister Harmonies" an indelible statement on loneliness and spiritual thirst."
Teljes cikk
31./ Győrffy Miklós: Jelentésfelmutatás - Magyar Narancs, 2001. 33.sz.
"A meztelen öregember, akinek felbukkanása váratlanul véget vet a kórház barbár szétverésének, valóban önmagában értendő tetőpont. Nehéz volna ugyan jelentését szavakba foglalni, és ha valaki mégis megkísérli, bizonyára vitatható megállapításra jut, ez azonban nem változtat azon, hogy éppen tetőpont mivoltánál fogva itt csakugyan "fenséges" vagy "szent", vagy egyszerűen csak "komoly", telített és főképpen homogén jelentésű jelenetről van szó, amelynek úgy kell mellbe vágnia, ahogy ez ma már nem szokás. Az ilyen művészi hatás lehetőségét korunk szelleme hajlamos kétségbe vonni. Persze ez a tetőpont valaminek a tetőpontja, azaz gondosan kiegyensúlyozott része egy egésznek (a műegész sem éppen divatos esztétikai kategória manapság), és csak ennek függvényében érthető úgy, ahogy ki-ki érti."
Teljes cikk
32./ Hames, Peter: The melancholy of resistance - Kino Eye
"By normal standards, the film's style is radical, yet it is more subject to the demands of Krasznahorkai's story than either Kárhozat or Sátántangó. There are nonetheless some striking scenes-the headlights of the tractor pulling the corrugated shed which houses the stuffed whale light up the village in a mysterious and threatening glow, Valuska's nightly perambulations through the village streets, the endless march of workers bent on undiscriminating violence. The destruction of the town hospital becomes a climactic element in the film (which it is not in the book). The callous attack on both the ill and the well (not far removed from the effects of technological warfare) only ends when the main protagonists of violence face the withered and naked body of an old man standing in a bath."
Teljes cikk
33./ Heilman, Jeremy: Werckmeister Harmonies - Moviemartyr, 2001.02.24.
"Tarr tells his tale with a stunning amount of economy. Instead of a clutter of metaphors, he opts for a few, and exploits them fully both visually and textually. The questions asked by the film are far more universal than they might originally appear and are unlikely to shrink in relevance. The only questionable moments in the film come when Tarr uses a score to underline his emotional impact. Since the film argues all music is inherently false, the score seems to be used ironically, at best (unless I am just tone deaf and it was meant to come from György's specially tuned piano). In any case, Werckmeister Harmonies is a more accessible, less rambling work than Tarr's Satantango, and if it's ultimately not quite as encompassing, because of its technical prowess and its thematic conciseness it certainly deserves equal amounts of esteem."
Teljes cikk
34./ Hoberman, J.: The Flesh Is Bleak - Village voice
"Werckmeister Harmonies is largely taciturn and anything but literary. Because the narrative is assembled from chunks of real time, the most banal incident can be expanded into something epic. Each cut is an event. The first has János walking home through an empty town illuminated mainly by the sickly glow of a single truck creeping along the street. This vehicle is the harbinger of the mysterious circus that has come to town, its attractions including an uncanny prince and a stuffed whale advertised as "the great sensation of the century.""
Teljes cikk
35./ Huber, Christoph: Werckmeister Harmonies - Videofreak
"Béla Tarrs Werckmeister Harmonies zwar nicht die epochale Schräglage seines 7 1/4-Stunden-Meisterwerks Satantango erreicht, aber die Brillanz des bei uns sträflich vernachlässigten Ungarn als singulärer Stilist beweist. Lars Rudolph taumelt durchs postkommunistische Niemandsland, wo Tarrs gemessen kreisende Kamera in langen Einstellungen Resignation und Aufruhr in desolatem, perfekt komponierten Schwarzweiß verzeichnet."
Teljes cikk
36./ Jánossy Lajos: Egyszer jóllakni? - Különvélemény Werckmeister-ügyben - Magyar Narancs, 2001. 14.sz.
"Valami nem engedett közelebb, elzárta a bejáratot, hogy belépjek a Werckmeisterbe, Valuskával legyek, menjek vele postáról szállodába, Eszter úrtól bálna-házba. Kísértem ugyan, de nem voltam vele."

"Azt, hogy a dühöngő tömeget a fürdőkádban álló öregember látványa meghátrálásra készteti, metafizikai giccsnek érzem. Abszolút ballasztnak tartom, mint ahogy Harrer halálát a film műidegen paródiájának, a helikopteres képsorokat pedig üres közhelynek. Összegezve: a rendkívüli képi világ, a legtöbbször kiváló ütemérzékű időkezelés (vágás) és a színészek játéka létrehozza ugyan a film szuverén nyelvét, Susan Sontaggal szólva a mű erotikáját, ám a kompozíció alapjában saját külső hermeneutikájára épül, jelentéstulajdonításra áhítozó gesztusai kikezdik a képekben érzékelhető aprólékos nagyvonalúságot. A hosszú ideje metafizikai éhkoppon tartott szellem pedig zajosan reagál, hiszen minden böjtben eljön a pillanat, amikor az éhező kikerekedett szemmel csodálkozik a világra, az éhség pedig eltelik önmagával."
Teljes cikk

37./ Jánossy Lajos: Tar(r)talom és forma - Magyar Narancs, 2001. 38.sz.
"Az, hogy Susan Sontagtól kezdve az egész Manhattan letérdel Tarr filmje előtt, számomra csekély argumentatív erővel bír. Lelkük (és térdük) rajta."

"… a Werckmeister-vita egyrészt kétségkívül a hatalmi beszéd terepe és demonstrációs tere lett, másrészt, és ez a legfontosabb, ritka helyzeteket teremtett, amelyekben valóságos esztétikai érvek ütközhettek vagy találkozhattak. Utóbbira szép példa az idei JAK-táborban a Turcsányi Sándor vezetésével, Báron György, Forgách András, Vágvölgyi B. András, Peer Krisztián és jómagam részvételével és a közönség soraiban helyet foglaló Rényi András aktív hozzájárulásával létrejött beszélgetés. Az álláspontok közeledtek, kiderült, hogy a szereplők közül senki nem feltétlen híve és senki nem kíméletlen ellenzéke a filmnek."
Teljes cikk

38./ kalambó: Werckmeister harmóniák - Est
"A fekete-fehér látványvilág Tarr előző filmjeit idézi (Medvigy Gábor az operatőr ezúttal is), a téma is hasonló: a civilizáció végnapjai, az indulatok burjánzása, ám új elemként melankolikus szeretet járja át a Werckmeister harmóniákat, az ősi filmes, meseszerű toposzok - cirkusz, óriásbálna - melegséggel töltik meg a rendező kézjegyének is nevezhető lepusztult világot. A zenetudós kimért távolságtartása, János naiv derűje élesen kiemeli az arctalan, fenyegető tömegből az egyéniségeket. Ebben szerepe van a nálunk ismeretlen Lars Rudolph és Peter Fitz erős játékának, míg a világsztár Hannah Schygulla éppen visszafogottságával tűnik ki az igen hálátlan intrikus szerepében.
Súlyos, ám gyönyörű képeket felvillantó alkotás a Werckmeister harmóniák, mely az időtlenség távlatait villantja ugyan fel, ám ne legyen kétségünk: elmúlt évtizedünkről vizionál."
Teljes cikk
39./ Klein, Andy: Werckmeister Harmonies - New Times (Los Angeles)
"The pacing is slow, but the film is entrancing and earns a permanent place in the viewer's mind."
40./ Klinger, Gabe: Hope deep within - Béla Tarr's Werckmeister Harmonies - Sense of Cinema
"The importance of Werckmeister Harmonies depends largely on this, as a film which omits the sarcasm and cynicism of his previous Sátántangó (with the exception of one scene involving two small kids gone nuts) and labors greatly at keeping the same intensity and sadness. This is mostly achieved through its main protagonist, played by German actor Lars Rudolph (also seen this year in Tom Tykver's The Princess and the Warrior [2000]), who became Tarr's inspiration for the project when they met by chance in Berlin six years ago. "It's very funny," Tarr says, "I didn't even want to shoot this story." (The film's original source material - the novel "The Melancholy of Resistance" - is by László Krasznahorkai, a long-time Tarr collaborator on his most important films.) As Janos, Rudolph is physically apt as the quintessential outsider, the only citizen so estranged from the rest of the population that, God watching, he has unconsciously taken unto his shoulders a strong sense of community, so as not to be totally left aside by his quietly detached and tremendously insecure townspeople (and as fate would have it, he's the only one that ends up going mad)."

"You know, I never really did learn precisely how to talk to Tarr, how to get real answers out of him. It was important to witness his presence though, to try to guess what he was thinking. Aside from being the most talented filmmaker to emerge from the dismal plains of Hungary in the last 20 years, Béla Tarr has the spirit of an old Hollywood director, somebody like Fritz Lang, Douglas Sirk, or Nicholas Ray (the eye-patch club). His physical presence is a monument to cinema, and that's all too rare nowadays. As a society, we have always based our world on both fake and real images. This cannot vanish in the world of cinema, especially with such lovely films as this one."
Teljes cikk

41./ Kóti Réka: Werckmeister harmóniák - Relax! Magazin
"Több alkotásra is rábólinthatunk, de egy film megtekintése közben igazán kiszolgáltatottnak és elveszettnek csak kivételes esetekben érezhetjük magunkat, és Tarr Béla Werckmeister harmóniák című opusa, pontosan egy ilyen kivételes eset. A Werckmeister számomra olyan, mint egy megporosodott, antik könyv, melyet ha egy délután letörölgetünk és felcsapunk, saját tudatlanságunkkal és a letűnt korok felbecsülhetetlen bölcsességével találjuk magunkat szembe. Minden sor, jelen esetben minden kép mögött ott rejlenek a tudomány íratlan törvényei, és aki ezt a bonyolult kódrendszert még nem ismeri, nem nyerheti el a művészet általi tökéletes beteljesülést.
Tarr Béla világa egy olyan, számomra idegen világ, melyet a sivárság és a könyörületlenség törvényei uralnak. Esztétikája pedig pontosan a hagyományos esztétikai értékek tagadása, egy torz eszménykép normaként való elismerése, az egyensúlytalanság harmóniájának megteremtése."
Teljes cikk
42./ Kovács András Bálint: Tarr Béla, és akinek nem kell - Magyar Narancs, 2001.15.sz.
"Nem szeretnék rangsort felállítani az elmúlt tíz év legjelentősebb filmművészeti alkotásai között, de azt biztos, hogy a Werckmeister benne van az első tízben."

"Csak a kritikusok és filmértők egy "szűk" nemzetközi csoportja mondta róla azonnal, hogy remekmű. Jánossy tehát nincs egyedül. Sokan vannak. Fesztiváligazgatók, forgalmazók, mozisok, kritikusok és persze "egyszerű" mozinézők, akik köszönik, nem kérnek Tarr Bélából. Miért? Azért, mert Tarr azon kevés radikális művész közé tartozik, akik előre- viszik a filmművészet szekerét. A Werckmeister megítélése pontosan kirajzolja a filmkultúra megosztottságát. Láthatóan a filmkultúra végzetesen három részre szakadt. Egyfelől ott a szórakoztatófilm-kultúra. Ezt ma már Magyarországon senkinek nem jut eszébe kritizálni, sőt újabban államilag támogatják, ami a maga nemében elég vicces. Van a - jobb híján - "mid-cult"-nak nevezhető filmfajta, a közérthető művészfilm, értékorientált, művészi igénnyel, jó mesterségbeli tudással megcsinált, de túlzott extrém megoldásoktól óvakodó alkotások sora, amelyek nem túl bonyolult, jól megfogalmazható mondanivalóval bírnak. Mondjuk Lars Von Triertől Szabó Istvánig. kapják az európai állami és uniós támogatások legjavát, valamint a nagy fesztiváldíjakat Berlintől Cannes-ig. És végül van az, amit a francia cinéma d´art et essai-nek nevez. Ez lényegében olyan művészfilmet jelent, amelynek témáján túl mondanivalója van magáról a film kifejezőeszközeiről, a filmnyelvről is, ennek megújítására törekszik, a filmi kifejezés határait feszegeti."
Teljes cikk

43./ Musetto, V. A.: Food For Hungry Film Funs - New York Post, 2001.10.10.
"The scene is brilliant, with stunning music by Mihaly Vig and grand camerawork by Gabor Medvigy.
German actor Lars Rudolph is superb as the film's taciturn protagonist (you might know him from Tom Tykwer's "The Princess and the Warrior") and Fassbinder favorite Hannah Schygulla has a small but important role."
Teljes cikk
44./ Musetto, V. A.: Hitting just the right note - New York Post, 2002.01.18.
"It is a relatively brief 145 minutes long and has a thrilling, fast-paced finale that recalls the work of Sergei Eisenstein.

The somber black-and-white setting is a dismal Hungarian village in the dead of winter. A circus has come to town, its only feature a stuffed, life-size whale, housed in a truck, which villagers can pay to see.

When the promised visit of a mysterious "prince" doesn't materialize, the passive locals turn violent, trashing the local hospital and beating patients with clubs."
Teljes cikk

45./ Ópium: Werckmeister harmóniák - Odeon
"...nekünk és rólunk szólnak ezek a filmek. A saját átvágásainkról és átvághatóságunkról. A saját kudarcainkról és immár a saját dicsőségünkről is, hiszen ha valamire, hát ezekre a képekre büszkén fogunk emlékezni az arcformálós ezredforduló idejéből."
Teljes cikk
46./ Parks, J. Robert: Werckmeister Harmonies - Phantom Tollbooth, 2001.12.22.
"Even if these philosophical questions aren't your normal cup of tea, Werckmeister Harmonies has pleasures to spare. The cinematography by Gabor Medvigy is spectacular. The film is full of five-to-ten-minute long-takes using elaborate camera movement. His use of light and darkness is revelatory. An early scene when the circus rolls into town is an amazing contrast between white and black. There are also a number of silhouette shots that echo throughout the film. And one long take of Janos looking back on the town as fire and explosions break out is just breathtaking. The score by Mihaly Vig is simply one of the best of the year. Haunting and elegiac, it complements the story and visuals in gorgeous ways."
Teljes cikk
47./ Patkó Ágnes: Werckmeister harmóniák - Filmfórum
"Főhősünk, János, a világ dolgait csodálkozásra nyíló szemekkel nézi, miközben Eszter György, a városban nagy tisztelettel övezett zenekutatót kíséri útján. Gyuri bácsi csak azért mozdul ki lakásából, hogy megakadályozza felesége, Tünde néni visszatértét. Néhány ember életéből kivágott rövidke időről van itt szó. A háttérben az emberek csak gyűlnek, gyűlnek, érkezve mindenhonnan, míg a bálna hallgatagon tűri, hogy gyanakvással teli tekintetek meredjenek rá."
Teljes cikk
48./ Pavelin, Alan: Werckmeister Harmonies - Talking Pictures
"What must have struck many viewers on its UK release in April 2003 is the extraordinarily prophetic scene of the sacking of the hospital. Isn't that just what happened in Baghdad, following the downfall of Saddam Hussain? In this connection it should be noted that the novel was first published in 1989, about the time of the fall of Communism in Hungary and elsewhere. Are Krasznahorkai and Tarr saying that the fall of a long-standing and oppressive political system can easily result in anarchy?"
Teljes cikk
49./ Peer Krisztián: A vita hevében - Magyar Narancs, 2001. 20.sz.
"...a film nem egyszerűen állít, hanem sulykol, ha igazát kétségbe merem vonni, morálisan nullázom le magam. Az ily módon kinyilatkoztatott igazság elől azonban én (akinek nem kell) elhajolok - és rossz ütés az, ami elől el lehet hajolni. Tarr filmjét nézve ideges lettem, mint mindig, ha lekötözni akarnak, és megtömni világmagyarázattal, mikor én elbizonytalanodásra éhezem (ami magánügy, de azért nem kell szégyellnem magam érte). (Ha például a kamera nemcsak követné Valuskát, de a szemével nézne, a film rögtön elveszítené egyértelműségét.) Nem tudok eltekinteni attól, hogy a nagyszerű kísérőzene is a hamis harmóniákból épül, reflektálatlanságnak érzem, hogy Tarr kívül-, sőt felülállóként beszél arról a hamis kultúráról, melynek, ha egyszer minden az, a Werckmeister is része."
Teljes cikk
50./ Perilli, David: Werckmeister Harmonies - Sneersnipe
Surpassing early predictions of impressionistic black and white musings on small town paranoia, the Werckmeister Harmonies actually allows the anarchic pustules to rupture. In keeping with the tone of the piece when the mob is unleashed, a five minute scene of the crowd marching purposefully brandishing cudgels stokes the revolutionary fervour before a hospital is smashed into smithereens. In a horrifying single take order is banished as the rioters pummel patients, deeper and deeper within the hospital. The argent-provocateur of all this mayhem is the much mentioned, never seen Prince; an exhibit who travels with the whale enthralling his keepers. Seen only in shadow, this penumbral homunculus speaks some dark Slavonic tongue unknown in Hungary.
Teljes cikk
51./ Perry, David: Werckmeister Harmonies - Xiibaro Newsletter, Volume 4., Number 23.
"For a film that is, ultimately, a figurative look at the way politicking (both past and present) begets further travesty, it becomes all the more ironic to consider the way the film shows some form of hope within its volatility. As the camera pushed back from the stuffed whale lying dead and forgotten in the streets, the viewers are reminded that its destruction came from violence and will probably further influence violence. There is hope: the whale and its keeper (dual monarchy and the Hapsburgs, nazism and Hitler, communism and Stalin, nationalism and Miloševic) have been destroyed. The fear is that the vicious cycle never ends."
Teljes cikk
52./ Peters, Patrick: Werckmeister Harmonies - Empire Online
"But while this is anything but an easy watch, it's also a film packed with memorable images - outsider Lars Rudolph choreographing some barroom drunkards in a planetary orbit dance, the arrival in a town on the cusp of civil unrest of a charismatic 'prince' and a giant stuffed whale, the pitiless assault on the hospital by an uncontrollable mob. For once, understanding is less important than experiencing."
Teljes cikk
53./ Richards, Jonathan: In The Dark - Moviecritic
"In this metaphor-rich film, the whale could be any of a number of things. Janos thinks it demonstrates the greatness of God. But if it is God, He is dead, and the whale's presence and that of his Satanic handler, an unseen rabble-rouser known as the Prince, sow unrest, riot, destruction, and death in the little fog-bound village in the middle of nowhere."
Teljes cikk
54./ Rigg, Julie: Werckmeister Harmonies - Arts Today
"There is a marvellous sequence when the huge container carrying the whale arrives in the town in the middle of the night while Janos, unsuspecting, makes his rounds. We hear a distant rumbling, we look back with him along the street and see a beam of light approaching, which grows larger and slowly picks out one set of windows after another. This enormous... what ? on the back of a truck comes slowly round the bend. Is it a house? A cathedral? We stand with Janos by the roadside and slowly the screen fills with the glistening gray vertical corregations of the huge container. We are completely dwarfed, overwhelmed by it, and with Janos, a small profile on the bottom right of the screen, finally awestruck.

These marvellous set pieces unfold slowly, in long accomplished takes. This is not a film for the impatient, or for those habituated to the lazy staccato editing now employed by many filmmakers to force a story to a pseudo coherence. Bela Tarr uses masterly extended tracking shots, which he will sometimes halt to show us, in deep-focus actions which extend way beyond the frames of the scene. The riot for example when the townsfolk invade the infirmary has a viciousness achieved without a single squib of fake blood. Bodies scuffle accros the camera, and off the sreen, one can hear the painful panting and the silent scuffles, and flinch with the impact of the rioters' staves. It is a kind of miracle which halts this assault, and I will not tell you about it beyond saying the image Tarr has chosen suggests the near crucifixion of God the Father."
Teljes cikk

55./ Robinson, George: Echoes Of The Shoah - The Jewish Week, 2001.10.05.
"Allegory? Parable? "Werckmeister Harmonies" is just cryptic enough, ambiguous enough to resist too specific a reading, but the echoes of the Shoah are unmistakable and the message about the suppressed rage of a voiceless underclass is all too clear as well. With a subplot revolving around the political machinations of Eszter's estranged wife (played by Fassbinder stalwart Hanna Schygulla), it is also possible to see the film as a recollection of the worst years of Hungarian communism.
What is impossible, is to forget the extraordinary fluidity of Tarr's camera movements or the textures and play of light and shadow in cinematographer Gabor Medvigy's remarkable black-and-white images."
Teljes cikk
56./ Romney, Jonathan: It's the whale what done it - Independent, 2003.04.20.
"...Werckmeister Harmonies is leagues beyond that, and confirms that Tarr is one of the few current European directors with a genuine claim to visionary status."

"Tarr's film can certainly be seen as a vision of political terror, with a resentful mob caught between a nihilist demagogue and the subtler manipulations of Tünde, who in some ways is the film's most terrifying figure."

"Tarr steers the film between stretches of solemn dead time, like Valuska doggedly doing his rounds, and ominous visions of narrowly contained hysteria, such as a chilling scene in which two small boys create an ear-splitting parody of grown-up militarism. Events culminate in the gathered crowd's ransacking of a hospital, with patients brutalised in their beds: the apocalyptic horror is heightened by the fact that it all takes place without a single cry either from aggressors or victims, and that the whole incident is covered in one of Tarr's characteristic long, slow takes, the camera gliding ghost-like through the chaos. The first time I saw the film, this sequence simply looked like a brilliant, incongruously poetic depiction of extremity: suddenly, following the hospital lootings in Iraq, it looks uncannily prescient, in the way that art can sometimes, quite fortuitously, appear to be. Certainly Tarr is depicting an unpleasant truth about the way that social anger can erupt into self-destructiveness after times of great repression. I never thought a Tarr film could be timely: Werckmeister Harmonies seems to float inscrutably outside the contingency of world events, and yet it has taken on a distressing currency you wish it didn't have."

"It's a vision as dark as pitch, and for my money, an out-and-out masterpiece."
Teljes cikk

57./ Romney, Jonathan: Outside the Whale - Sight and Sound, 2003.4.sz.
"As a metaphysical horror story, Werckmeister Harmonies deserves to be Tarr's breakthrough with a cult audience, especially since its atmosphere bears comparison with early David Lynch. The hermetic world Tarr creates is ineffably mysterious, yet the film's representation is rooted in a scrupulously mundane naturalism (Tarr started out making dramas of working life beside which the Dardennes' films look wilfully baroque)."
Teljes cikk
58./ Schenk, Ralf: Apokalypse im Krankenhaus - Berliner Zeitung, 2001.02.14.
""Die Werckmeisterschen Harmonien", wieder in endlosen Einstellungen und grauem Schwarzweiß, sind eine weitere Variation auf Tarrs Generalthema. Am Beginn der Untergangsparabel steht hier ein Zirkuswagen mit einem ausgestopften Wal. Um ihn zu sehen, kommt eine dumpfe Menge ins Dorf, deren Warten in einen unerklärbaren Aufstand mündet. Die Apokalypse findet im Krankenhaus statt: Blutgeile Männer zerren Patienten aus ihren Betten, zerstören medizinisches Gerät, reißen gleichsam die Humanität mit ihren Wurzeln aus. Bis ein nackter, zum Skelett abgemagerter Greis vor den Randalierern steht: ein Menetekel. So symbolisch wie später der brennende Zirkuswagen und das in Schutt und Asche versinkende biblische Urtier. Aus der gesichtlosen Masse hebt Tarr ein paar Personen hervor: vor allem den Postboten Valuska (Lars Rudolph), der minutenlang schweigend durch die Straßen schlurft und schließlich an der Gewalt verzweifelt, während ein alter, zunächst ganz lethargischer Musikwissenschaftler (Peter Fitz) den Mut zur menschlichen Tat zurückgewinnt. Alles ist Gleichnis, alles Vision."
Teljes cikk
59./ Schubert Gusztáv: Werckmeister harmóniák - Magyar film.hu
"Ebben a siralomvölgyben csak a születés és pusztulás "gyötrelmes körforgása" biztos. A Krasznahorkai regény elején szereplő mottó epigrammatikus tömörséggel adja vissza ezt a létállapotot: "Telik, de nem múlik." Igaz, hogy a film nem moralizál, viszont az evilági drámának nagyon pontosan ki vannak rakva a transzcendens alapjai. A filmcím eligazít: itt mindenkit a harmóniához való viszonya határoz meg. Van egy isteni harmónia, ennek képviselője és hírhozója a félkegyelmű Valuska (a szerepet megformáló Lars Rudoph elképesztő átlényegülése az évtized legnagyobb filmszínészi tette magyar filmvásznon), és van egy emberi átirata a szférák zenéjének, ez a Werckmeister-féle harmónia. Csakhogy a jól temperált zongora, a jól temperált társadalom szemfényvesztés, miként arra egy élet tévelygése után Eszter úr, a zenetudós ráébred. Visszahangolja a zongoráját, és akkor meghallja hogyan is hangzik az istenek zongoráján a mi harmóniánk: fülsértő hangzavarnak. Szét kell verni hát a jól temperált zongorát, mondja Eszter úr, s egész másfajta megfontolásból, a dolog filozófiájáról mit sem tudva, ugyanezt cselekszi meg a tomboló csőcselék is. A film végén pedig, kegyetlen irónia, visszaáll a Werckmeister-harmónia."
Teljes cikk
60./ Schubert Gusztáv: Tarr-vágás - Magyar Narancs, 2001. 16.sz.
"…a Werckmeister"…"nem felel meg egy esztétikai tézisnek, miszerint a metafizika és realizmus nem férnek meg egymással. Persze hogy nem, de mégis együtt állnak, példának okáért elég abszurd, hogy hatvanöt kilónyi izom, ín, ideg e pillanatban épp önmagáról gondolkodik. Ez a kettősség a végzetünk és az erőnk, az emberi élet értelmezhetetlen a transzcendencia nélkül, az emberfölötti világ pedig üres nélkülünk. Nem a filmkritika maradt metafizikai éhkoppon, hanem a világ. A nagy kulturális kataklizmák éppenséggel akkor ütöttek be, amikor a testet vagy a lelket feleslegesnek vagy veszedelmesnek ítélték. Egyébként a művészi gyakorlat a bizánci arany háttér eltűnése óta folyamatosan kontrázza ezt a dogmát, a metafizikus tér mindig toszkán vagy a flamand táj képében tárul elénk, a szentek arca firenzei vagy genti nemesek, vagy (gyakrabban) takácslegények vonásait mutatja. Dante pedig szinte az egész korabeli Itáliát bepakolja a föld alá, nem esztétikai megfontolásból, hanem, mert számára a pokol az e világ folytatása. A Werckmeister profán szentsége réges-régi hagyományt emel fel újra.
A földi lét, ha nem több önmagánál, merő mechanikai mutatvány, anyag és energia számszakilag leírható helycseréje. Az "isteni" ember nélkül testetlen gondolat, sorsa nincs, tétje sincs, érdektelen, megfoghatatlan. A nagy művészet tud e széttéphetetlen kötelékről, a kicsi - nem.
A Werckmeister nem prófétai mű, nem is szimbolikus, ellenkezőleg, nagyon is realista. De történetesen egy olyan világot ír le, amely elvesztette a metafizikus tágasságát. A Werckmeister társadalma s minden hőse ettől koldul, kiábrándult értelmiségi, szent félkegyelmű, a kultúrát (vagy inkább a romjait) dúló barbárhad."
Teljes cikk
61./ Schumann, Howard: Power to the People - CineScene
"To further her political agenda of "town cleansing" (read ethnic cleansing), Eszter's estranged wife, Tunde (Hanna Schygulla), sends the compliant Janos on errands. He is told to put the children of the police chief to bed but, as if presaging the coming violence, they stomp on their beds to a cacophony of noise while one shouts at Janos over and over again. "It will be hard for you." When the signal is given, the men in the square come together and march towards us with growing anger in a hypnotic parade lasting five terrifying minutes. They go on a rampage, setting fires and ransacking a hospital, beating the sick in an unbroken orgy of violence."
Teljes cikk
62./ Séguret, Olivier: L'or et les ténébres - Liberation, 2000.05.20.
"Travelling de la Quinzaine. On retrouve dans le film la cosmogonie coutumiére du cinéaste: son gout de la prophétie, ses expérimentations sur la durée, sa tendresse pour les damnés de la Terre. Et surtout, on s'y saoule de plans en noir et blanc d'une beauté plastique rare, a la fois misérable et capiteuse, pétrie d'or et de ténébres. Il y a par exemple dans les Harmonies de Werckmeister l'une des plus belles scénes que nous ait données ce Festival: la reconstitution du systéme solaire par une bande d'ivrognes tournoyants. Et sans doute le plus extraordinaire travelling de la Quinzaine: le visage en gros plan de deux hommes marchant d'un meme pas, l'un tenant son chapeau, l'autre regardant le sol, dans un mouvement d'une indescriptible perfection graphique. Béla Tarr n'a pas son pareil pour restituer l'absurde sort humain et pour faire jaillir de ce pessimisme actif la matiére nécessaire pour nous permettre de nous émerveiller du monde. D'une certaine façon, il réussit avec les Harmonies de Werckmeister ce que l'Eternité et un jour ratait: Béla Tarr est un Theo Angelopoulos pas ampoulé."
Teljes cikk
63./ Smith, Kyle: Werckmeister Harmonies - Movie Insider
"Whether or not Tarr has a point in such sequences is insignificant. The different paintings the film presents create individual feelings that weave together into a complex, affecting tapestry. The film appears to essentially be about idolatry, but it touches heavily on the bizarre behavior of nature and life itself. The Werckmeister Harmonies are revealed in the film to be the set of notes that are close to the tonal scale closest to nature. In short, it's the naďve search for perfection in life.
As Tarr's camera floats around a town square or through a hospital as an angry, possessed mob destroys it, Mihaly Vig's absolutely breathtaking score haunts in the background. It's certainly showy and repetitious, but Vig's music is pitch-perfect. It serves as the films own Werckmeister harmony, perfectly complementing the search for meaning that the film embodies."
Teljes cikk
64./ Sterritt, David: Werckmeister Harmonies - The Christian Science Monitor
"Tarr wants to stir the imagination and awaken the conscience of his audience rather than divert us with easy entertainment, so be ready for another of his dense, meditative parables filmed in long, slow-moving shots. This is as challenging as movies come, alluding to everything from philosopher Thomas Hobbes to the history of Western music. But compared with Tarr's legendary "Sátantángo," which clocks in at seven hours, it's almost a quickie."
Teljes cikk
65./ Turcsányi Sándor: Csak egy mozi - Magyar Narancs, 2001. 51.sz.
"Fából vaskarika az egész, nem minden perverzió híján, szórakoztató, élvezetes vesszőfutás. Kegyelmi állapot, olyan jogosítványt ad, amit meg se érdemlek. Végig- sírhatom, -nevethetem kétségtelenül tragikomikus utam, melynek során az összes emberi ufóval találkozhatom, akik különben is kavarnak körülöttem feszt, de nincs köztünk a zsöllye és vászon közti, nagyon is valóságos demarkációs vonal. " "Hogy én speciel nem fogok teljesen beleőrülni? Hogy én a teljes kegyelem és nem a félkegyelműség állapotából vágok neki a hosszú sétának? Vagy igen, vagy nem. Kit érdekel, engem nem. Az a lényeg, hogy prímán szórakoztam, bár többször hideg rémület lepett. Ilyen a mozi, ilyen az élet mifelénk. Tarr Béla itt tárgyalt filmje csak egy mozi. Képe pontos és megveszekedetten realista. Az utóbbi idők legszórakoztatóbb rémlátomása.."
Teljes cikk
66./ van der Burg, Jos: Werckmeister harmóniák - Het Parool, 2002. 3-4.sz.
"Er ontstaat een revolutionaire sfeer, die ontaardt in geweld tegen patiënten in het lokale ziekenhuis. In een adembenemende scčne, met muziek van Tarrs huiscomponist Mihály Vig, houdt de plunderende menigte halt voor een oude, naakte man, die zo kwetsbaar is dat de meute tot bezinning komt. Werckmeister Hármoniák nodigt uit tot sociologische, psychologische en politieke interpretaties. De film toont revoluties niet als heroďsche gebeurtenissen, maar als het fatale resultaat van demagogie en een berooide massa. Revoluties vormen de achterkant van de beschaving.
Werckmeister Hármoniák kan ook worden opgevat als een waarschuwing: wie mensen het gevoel geeft dat ze als ratten in de val zitten, moet niet vreemd opkijken als hij wordt gebeten. Een relevant inzicht voor de westerse wereld."
Teljes cikk
67./ van Gelder, Lawrence: Yielding To the Power of Persuasion - New York Times, 2001.10.10.
"Within a short time, revolt, murder, corrupt dictatorship and madness will sweep across this frigid, foggy community. Flowing like a torturous dream on the brilliantly composed black-and- white cinematography directed by Gabor Medvigy and an elegiac score by Mihaly Vig, the events of ''Werckmeister Harmonies,'' based on ''The Melancholy of Resistance,'' a novel by Laszlo Krasznahorkai, are witnessed by a young postman. He is Janos Valushka (portrayed by Lars Rudolph), whose shaggy hair, gaunt visage and deep-set eyes eloquently communicate innate decency, innocent concern, horror and shock at the political upheaval that overwhelms him."
Teljes cikk
68./ Varga Balázs: A harmónia csábítása - Beszélő, 2001. 7-8. sz.
"Hogy a periférián belül milyen módozatai vannak a kiszorításnak, a perem peremére kerülésnek - a Tarr-filmek egyik alapkérdése ez. Kitörés nincs, csak megtörés és beletörődés: Valuska megpróbál elmenekülni a városból, végül mégis a zártosztályon végzi."
Teljes cikk
69./ Veress József: Látomás a káoszról - Népszabadság
"Könnyű élménnyel, azonnal dekódolható üzenetekkel nem szolgál, a mozgalmas cselekménynél többre becsüli kedvelt motívumai variációit, az atmoszféra hitelességét, a sajátos tér- és időjátékokat, a hangulatok hullámzását, a könyörtelen szemlélődést, a nullpontig visszapergetett cselekvéseket és robbanó indulatokat, a szikrázóan szürke fekete-fehér beállításokat, az irgalmatlanul hosszú snitteket. Az alkotások a tehetetlenség tragikumáról, a pusztulás és szétesés borzalmairól, az agresszió iszonyatáról, a melankólia méltóságáról szólnak. Tarr Béla filmjei keserű látomások, nyugtalanító víziók, csöppet sem passzolnak azokhoz a győzelmi jelentésekhez, melyekkel mostanában igyekeznek elkábítani bennünket. Súlyos tragédiájának egét csak "csöppnyi ragyogás" borítja, mivel meggyőződése konzekvens: "Mániám, hogy a szereplőt olyan helyzetbe kergessem, amelyből nem tud kiszabadulni, és kénytelen legyen kiadni magát.""
70./ V.O.:Voyage au bout de la nuit orientale - L'Humanite, 2000.05.22.
"Cette représentation fruste, filmée en plans séquences, donne le la de cet étrange voyage au bout de la nuit orientale. Facteur de son état, Janos va entreprendre une longue tournée nocturne au cours de laquelle on découvrira certains des étranges habitants de cette ville calfeutrée sous une chape de plomb hivernale. Le film avance ainsi, au rythme des déambulations pédestres du héros, souvent suivi en travellings latéraux - a la Tarkovski -, qui alternent avec les diverses visites de Janos aux habitants qu'il appelle tous " oncle " et " tante ". Et au premier chef, un vieil homme, M. Eszter, sommité politique de la ville que Janos dorlote comme un bébé. Cet Eszter nous fournira l'explication du titre dans une scéne splendide ou, pendant que la caméra tourne irrésistiblement autour de lui, il enregistre au magnétophone un savant discours sur la relativité de la tonalité et de l'atonalité en musique, et sur ces fameuses " harmonies de Werckmeister " dont nous ne saurons jamais le fin mot."
Teljes cikk
71./ Walsh, David.: Some limited but honest films, and the social role of pessimism - World Socialist Website
"The film is full of affected bitterness, self-pity. There is nothing spontaneous in the performances, nearly everyone has simply been directed to be as menacing and loathsome as possible. Slow, mannered, self-important, Tarr's film is neither original nor penetrating. Werckmeister Harmonies does not represent a warning about the dangers of nationalism, fascism or any other concrete social phenomenon."
Teljes cikk
72./ Williams, Richards: Deep waters - The Guardian, 2003.04.19.
"But Tarr is not after technical breakthroughs (even if, with Sokurov, there is an emotional dividend). Werckmeister Harmonies depends on familiar technology to such a degree that - and this may be one of its perverse charms - it looks as though it were made on 50-year-old equipment and bin-end stock. To a sympathetic eye, this lends it a sort of grainy integrity. If Tarr has called the 11-minute capacity of a standard roll of Kodak 35mm film "a form of censorship", it is a limit against which he braces himself to create the pacing that suits his personal sense of narrative flow."
Teljes cikk
73./ Wilmington, Michael: Werckmeister Harmonies - Chicago Tribune
"... is a great, haunting film that chills you, changes you. It's a masterpiece of style and mood, a hypnotic, wintry nightmare of a picture that summons up echoes of Franz Kafka, Samuel Beckett and Fyodor Dostoyevsky as it plunges us unto its highly particularized, jarringly dreamlike world. That world oozes with disintegration and decay, with terrifying visions of treachery, madness and murderous emotions running amok."
Teljes cikk
74./ Wu, George: Werckmeister Harmonies - Culturevulture
" Like Sátántangó, Harmonies is made up of extremely long takes usually in the form of tracking shots averaging about 4 minutes each (the entire 2-1/2 hour movie is made up of only 39 shots). That Tarr manages to technically sustain such shots is mind-boggling. Watching Tarr's Damnation, Sátántangó, and Werckmesiter Harmonies is like watching an artistic still photograph come to life. But Tarr traverses all the spaces seen and unseen in the photo, drawing up yet more stunning pictures out of the nooks and crannies of the one being explored. One misstep by an actor or one poor focus pull could mean the failure of a 5-minute take."
Teljes cikk
75./ Zágoni Balázs:Gondolatok a Millenniumi 32. Magyar Filmszemléről - Krónika, 2001. február 10-11.
"Tarr Béla mindig a saját útját járta a filmművészetben. Most is azt tette, nagy eredménnyel. A közel négy év alatt elkészült Werckmeister harmóniák nem illeszkedik a mai magyar filmes irányzatok egyikébe sem, mégis a magyar filmgyártást gazdagítja. A Werckmeister - mestermű."
Teljes cikk
76./ -zé-:Werckmeister harmóniák - Csapnivaló
"…van egy snitt"…"emberek mennek, és ez jó sokáig történik. Percekig. Szemügyre vehetjük az összes statiszta arcát, elküldhetünk pár SMS-t, de akár még kávé-szünetet is tarthatunk a vicc kedvéért. Mi történik ilyenkor (amíg mi kávézunk)? Bizony egy jelenet, illetve egyetlen egy snitt iszonyatosan fel van nagyítva, annyira, hogy megtöri a film-idő folyamatát, mint a cica a Mátrixban. Képzőművészeti, kiállítási tárgy válik egyetlen apró snittből. Aki addig filmet nézett, az most egy sötét terembe kerül át, ahol mellette emberek ülnek, akikkel a falra vetített festményt bámulják közösen. Hogy jut eszébe ilyen egy filmrendezőnek? De tényleg, hogyan, miközben más filmeket direkt úgy csinálnak, hogy a filmidőt, mint a legdrágább kincset és a folyamatosságot ápolják az első másodperctől az utolsóig, és mindent e kettőnek rendelnek alá."
Teljes cikk

Vissza 1