Ismerjük meg templomunkat!

Martinuzzi Fráter György /1482-1551/

Székesegyházunkba bejövet jobbról az elsõ kápolna felett az ablak alatt van megfestve Fráter György, pálos rendi fehér barát, Izabella királynõ és János Zsigmond társaságában. Balra Ferdinánd király, a jobboldalon pedig turbános törökök.

Hozzánk azért is közel áll Fráter György személye, mert 1534-1551 között váradi püspök volt, utolsó idõben bíborossá is kinevezte a pápa. Nehéz idõk ingoványos talaján az önállóságért küzdött. Szülei elszegényedett nemesek voltak. Apja horvát, anyja olasz nemzetiségû volt. Elõbb Korvin János udvarában katonáskodott, majd mikor 1504-ben meghalt gazdája, Hedvig tescheni hercegnõt, Zápolyai János édesanyját szolgálta mint apród.

24 évesen lépett a pálosok közé. Sajóládon volt novícius. A lélekképzés és mûveltségszerzés ideje ez számára. Amikor páter lett, visszakerült Budaszentlõrincre, ahol gazdasági képességével tûnt ki. Amikor János király menekülni kényszerült Ferdinánd hadai elõl, magával vitte Lengyelországba Fráter Györgyöt, már mint sajóládi perjelt. Õ szervezi meg János király hazatérését. 1529-ben a törökkel kötött szövetség értelmében már Budán vannak a királlyal. Ennek a számláját 1541-ben, Buda elestével kellett megfizetni.

A hazafiság és a nagyravágyás ösztönözte, képességével olyan tekintélyt szerzett magának, hogy jobban féltek tõle, mint ezer katonától.

Miután Czibak Imre váradi püspököt meggyilkolták, a megüresedett székre õ kapott kinevezést mint kincstárnok. A két ellenkirály között hosszú alkudozás után megkötötték az ún. váradi békét a szultán háta mögött. E szövetség lényege az volt, hogy János király halála után Magyarország teljesen és maradéktalanul Ferdinánd uralma alatt egyesüljön. György barátnak egyszerre három fronton kellett harcolnia.

Még a béke évében János király feleségül vette Izabellát, Zsigmond lengyel király lányát, aki hamarosan gyermeket várt. Anyja azt akarta, hogy õ legyen a király. Ekkor maga Ferdinánd fedte fel az eddig titkolt egyezményt a szultánnak. Fráter György ajándékokkal igyekezett békíteni a szultánt, de alig két hét múlva meghalt a király, aki megeskette a barátot, hogy fiát el nem hagyja és gyámolítója lesz feleségének.

Diplomáciai tehetsége ellenére 1541. szeptember 2-án a török õt is becsapta. Buda alatt Szolimán a táborába kérette a gyermek királyt, s eközben a janicsárok csellel elfoglalták Budát. Tetemes adó fejében Gyulafehérvárra távozhattak.

A magyar fõurak megvetették az egyszerû pálos szerzetest, aki az egyházi fegyelemhez szigorúan ragaszkodott. A böjtöket megtartotta, zsolozsmát, misét elvégezte, s ha tehette, prédikált is. Nem tûrte a katolicizmus ócsárlását. Saját székesegyháza sekrestyését is megbüntette, mert az egy jámbor nõt arcul ütött, aki a Mária szobor elõtt mert térdelni és imádkozni.

A török újabb támadása siettette az õ tragédiáját. Amikor a szultán Temesközt kérte hadi célra, a pápához fordult, hogy az vegye rá Ferdinándot az együttes harcra. Õ csak akkor volt hajlandó erre, ha Izabella és a gyermek király elhagyja Erdélyt, s ennek fejében hercegséget kap. Nehezen, de létrejött a szerzõdés 1551 júliusában. Amikor Izabella elhagyta Erdélyt, megátkozta Fráter Györgyöt, mert szerinte õ vettel le fia fejérõl a koronát.

III. Gyula pápa 1551. augusztus 9-én adta neki a bíborosi kalapot. Féltek tõle, meggyûlölték és a király beleegyezésével december 17-én alvinci várkastélyában - breviárium imádkozása közben - Sforza kapitány emberei leszúrták. Sírkövén ez áll: Omnibus moriendum est!

Orosz Lõrinc prépost-plébános