Amióta átnyergeltem a házi túróra, a kedvenceim közé tartozik, bármilyen formában. A mai fél kilót fagylaltnak vettem, meg a szedret is – öntetnek. Nem tudom mi történt de sütni támadt kedvem, s mire észbekaptam, már tojásokkal a kezemben álltam a konyhapultnál. Már korábban is sütöttem hasonlót, most igyekeztem tökéletesre fejleszteni.

Az érdekessége abban rejlik, hogy nem a túróhoz jön a búzadara (merthogy nem lisztet használok), hanem épp fordítva - a süti nagy része túró. Emiatt lesz könnyű és puha, nem pedig fojtós – mostanra jöttem rá, hogy emiatt nem szerettem a túrótortát. A szeder meg már csak hab a (túró)tortán.

Sült szedres túrótorta (a 28 cm-es kapcsos formába fér bele ez az adag)

50 dkg túró

6 tojás

15 dkg cukor

20 dkg búzadara

1 tubus sűrített tej (17 dkg)

2,5 ek tejföl

2 kk sütőpor

csipet só

vanília aroma

50 dkg szeder

A kapcsos formát szétnyitottam és az aljába csiptettem egy darabka sütőpapírt – a felesleget levágtam. A sütőt előmelegítettem közepesen melegre (kb. 180 fok) és tettem az aljába egy lábasban egy decinyi vizet.

Egy nagy keverőtálba a reszelő kislyukú oldalán áttörtem a túrót, hogy ne legyen darabos. A tojások sárgáját a túróhoz tettem, a fehérjét egy másik tálban egy csipet sóval kemény habbá vertem és félretettem.

A túróhoz adtam a sűrített tejet, a tejfölt, a cukrot és a vaníliaaromát, végül összedolgoztam a habverővel. Utolsó lépésként a búzadarát és a sütőport elvegítve hozzáadtam a túróhoz. Mikor homogén lett, eldolgoztam a tojásfehérjehabbal – laza mozdulatokkal, hogy ne törjön a hab.

A tésztát beleöntöttem a formába, elegyengettem és a megmosott szedreket beleültetgettem. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag elfeleztem a gyümölcsöket, de máskor nem teszem mert nincs is értelme.

Miután a sütőbe toltam 10 perc után a közepes láng alatt sütöttem, hogy átsüljön és világos maradjon. Így történt, csak a teteje pirult meg – amolyan rusztikus nagymamasütemény lett belőle, csak most egy nagynéni készítette a lurkóknak. Nagyjából 50 percet sült, végül tűpróbával ellenőriztem. Hagytam a formában kihűlni és tálaltam. És egy utolsó ötlet: piknikhez is fantasztikus!

O.

Tags: szeder, tĂşrĂł, túró

Az Egy falat … Marokkó című könyvem említettem már korábban – azóta sem szűnt iránta való rajongásom. Már kézbevenni is szeretem, látni a színeit, elképzelni az illatokat, amelyek körbelengik képzeletbeli asztalunk egy marrakeshi utca éttermének teraszán. Kuszkusszal és tagine-nal megpakolt, pácolt citrom és olajbogyó aromájától illatozó tálak – egyszóval minden ami Marokkó kulináriája. A többiről írni már vizuális torkosságnak tűnne – bár egy gasztroblogon …

Amit most készítettem sokféle kritériumnak kellett, hogy megfeleljen: keksz, ami nem szárad ki, szépen mutat és jól csomagolható, na és persze legyen finom – merthogy ajándék, gasztroajándék.

Ezt a postot ezúttal kedves Szerzőtársamnak ajánlom, azzal a nem rejtegetett vággyal, hogy egy napon együtt fedezzük fel egy ország gasztronómiáját. Micsoda post lenne!

Marokkói szezámmagos keksz (kb. 36 darabhoz)

22,5 dkg szezámmag + kb. 6 ek a forgatáshoz

12,5 dkg liszt

16,5 dkg nádcukor (nagyon finom a nagyszemű változattal)

2 kk sütőpor

2 tojás

1 ek narancsvirágvíz

A sütibe való szezámmagot lassú tűzön arany színűre pirítjuk – vigyázat könnyen megég, kevergetni kell. Amint kész egy tálba öntjük, s ugyanígy megpirítjuk a lisztet, de maradjon fehér.

A lisztet egy tálba öntjük, a pirított szezámmagot pedig őröljük meg. Keverjük el a liszttel, adjuk hozzá a cukrot, a sütőport és egy csipet sót. Alaposan dolgozzuk össze és készítsünk egy mélyedést a közepébe.

A tojásokat verjük fel lazán egy villával és keverjük hozzá a narancsvirágvizet, ezt öntsük a lisztes keverék mélyedésébe. Először keverjük a villával, végül gyúrjuk össze a tálban. Nem kell agyon gyúrni, azért is írtam, hogy a tálban a legegyszerűbb, mivel nagyon ragad. Így csak hozzánk fog, nem pedig az egész konyhához. Még ha száraznak is tűnik elsőre, ne tegyünk hozzá folyadékot, szépen össze fog állni – ígérem.

Melegítsük elő a sütőt közepes fokozatra (kb. 180 fok), egy tepsibe fektessünk sütőpapírt. A tésztát nem kell pihentetni, így elkezdhetjük szaggatni: diónyi darabokat tépjünk ki belőle, s vizes kézzel formázzunk golyókat belőle. Szaggassuk ki az összeset, utána egy kis tálba készítsük ki a szezámmagot és hempergessük meg benne. Ültetgessük a sütőpapírra, s tenyerünkkel nyomjuk meg, hogy laposabb legyen. 2 adagban lehet kisütni, kb. 15 perc alatt. Miután betettük a sütőbe félidőnél mérsékeljük a lángot, hogy ne égjen meg a mag a sütik alján.

Amint kivettük a sütőből rácson kihűtjük, s fémdobozban eltartható – lenne. Itthon szép sikert aratott, el fogom még párszor készíteni. Hasonlít az íze a szezám szeletre, viszont jóval kevesebb benne a cukor, ami fontos szempont. A másik benne rejlő lehetőség, hogy a vegánságtól egyedül a tojás választja el, ami lenmaggal kiváltható. A gyerekek pedig eddigi tapasztalataim szerint nagyon is kedvelik a szezámmagot, így érdemes kísérletezni ezzel a finomsággal.

Forrás: Egy falat … Marokkó (Aréna 2000 Kiadó, 2006)

Ha sikerült kedvet csinálnom a házi kekszgyártáshoz, íme még néhány recept tőlünk:

Citromos-diós keksz

Chocolate chip cookies

Zabos keksz

Csokis-(sós)karamelles vajaskeksz

O.

Tags: keksz, Marokkó, narancsvirágvíz, szezámmag

.

“Jeremy: A nap végére a cheesecake és az almás pite is szinte teljesen elfogy. A barackos cobblerből és a csoki-mousse tortából is alig marad valami…… de minden nap egy egész áfonyás pite itt marad érintetlenül.

Elizabeth: Miért, mi a gond az áfonyás pitével?

Jeremy: Hát ez az! Az áfonyás pitével semmi gond nincs. Egyszerűen az emberek mást választanak. De ezért nem hibáztathatjuk az áfonyás pitét – egyszerűen csak nem kérnek belőle.”

(from My Blueberry Nights)

Ígérem ez az utolsó pités post – legalábbis egy darabig….! Holnap én úgyis elmegyek kicsit pihenni, addig kolleginám, Orsi tartja majd a frontot, s kényeztet mindenkit finomabbnál finomabb étkeivel.

Na de addig is: persze a film után rögtön be kellett szereznem a kellő menniységű áfonyát egy pitéhez, Érthetetlen módon kishazánkban az áfonya ára lassan a szarvasgombáéval vetekszik (aki esetleg tud bármi megoldást nagy menniységű áfonya beszerzéséhez, légyszi AZONNAL tudassa velem!!!!) úgyhogy hó vége lévén úgy döntöttem, hogy mini-pitéket készítek. Így a felébe jutott áfonya, a másik 6 pedig almás-szedres tölteléket kapott.

A kiindulási tészta az almás piténél is felhasznált tojásmentes “short-crust pastry” volt, de most nem tettem bele sütőport, hogy autentikusabb legyen, sőt a cukor menniységét is feleztem. A mini-pitéket a muffin-tepsi mélyedéseiben sütöttem meg.

Áfonyás pite

a tésztához

30 dkg liszt

15 dkg növényi margarin/vaj

5 dkg cukor

1 ek őrölt lenmag és 3 ek víz keveréke

jeges víz

a töltelékhez:

25 dkg fekete áfonya

1 marék szeder

3 kisebb alma

nádcukor

liszt

fahéj

szerecsendió

Golden Syrup

A hozzávalókból – némi jéghideg víz hozzáadásával – gyors mozdulatokkal rugalmas tésztát gyúrtam, majd a hűtőben 1 órát pihentettem.

A kellőképp összeállt tésztát vékonyra nyújtottam, majd nagyobb köröket szaggattam belőle. Mivel nem volt otthon megfelelő méretű pogácsaszaggatóm, egy poháralátétet a tésztára helyezve vágtam ki a kellő nagyságú darabokat. Ez olyan 12 cm átmérőjű volt. A tésztaköröket a kivajazott muffin-tepsi mélyedésibe nyomkodtam.

Az megtisztított áfonyát összekevertem 3 ek liszttel, 3 ek. nádcukorral és egy fél kk. szerecsendióval. A felkockázott almát és a félbe vágott szedreket pedig némi cukorral és fahéjjal forgattam össze.

A tölteléket a tésztára halmoztam, majd egy kisebb, szintén kör alakú tésztával lezártam. A tetején lévő tésztán szív alakú nyílás akar lenni ám (mert olyan romantikus hangulatban voltam….), de ez sütés alatt kicsit eldeformálódott.

A süti tetejét a szokásos Golden Syrupos kenéssel díszítettem. 180 fokon 30 percet sült.

*a tészta lezárásánál nem voltam elég alapos, így a töltelék egy része a tésztán kívülre került sütés közben. Erre legközelebb jobban kell figyelnem!!!

A még kellemesen meleg süti mellé egy gombóc levendulás házifagyit kanalaztam és kiültem a terszra a naplementébe. A kicsilányom rámnézett és ezt kérdezte:

- Anya, te most nagyon élvezed ezt a pillanatot?

Igen. Nagyon élveztem.

N.

Tags: áfonya, pite

.

Kell még ehhez a képhez bármit is írnom?

Na jó, legyen azért valami sztori is. Múlt héten – persze pont azon a napon amikor egész nap szakadt az az ótvar eső – “kimenősök” voltunk (értsd. sikerült rávenni az egyik nagyit, hogy vigyázzon a gyerekekre). Azonnal ki kellett használni az alkalmat, hogy végre megnézzem – na jó, megnézzük, mert ilyen drága-kedves uram van – Jude Law legfrissebb filmjét. Persze J. L. lenyűgőző, karizmatikus jóképűsége színészi játéka mellett a film rendezőjének(Wong Kar Wai) eddigi munkássága is biztosíték volt arra, hogy kellemes esténk lesz.

(Leszámítva, hogy elfelejtettünk a parkoló-órába pénzt dobni – persze percek alatt rádobták a kék csomagot – és hogy naggggyon rossz pizzát adtak a Pizza Hátban, ez így is lett)

Adott Jeremy (akit a nagyszerű-elbűvölő-isteni brit akcentussal beszélő JL játszik), aki egy klassz kis kávézót vezet, ahol frissen sült sütik vannak és a vendégek elhagyott kulcsai is egy nagy üvegben várjá, hátha egyszer értük jönnek. Az is kiderül, hogy J. angol létére azért ragadt NY-ban, mert azt reméli, volt barátnője egyszer még vissztér hozzá. Szóval ide tér be egy este Elizabeth (Norah Jones – akiről nem is tudtam, hogy ilyen jó hangja van, és azt sem, hogy mellesleg Ravi Shankar lánya), a pasiját keresve, ám (minő fordulat) kiderül, hogy a pasi előző este már másvalakivel osztotta meg a kotlettjét (ez milyen egy idétlen szó). A két csalódott ember esténként egymással osztja meg bánatát, miközben felfalják a maradék sütiket.

Aztán egy nap E. útra kel, hogy egy hosszú, önfelfedező utazás után visszatérjen oda, ahonnan elindult. Utazása közben képeslapokat küld piteárus barátjának, melyekben leírja mi történik vele. Inkább egymásutáni epizódok, apró “novellák” füzére a film, melynek kerete a két ember találkozása, a tanulság pedig az, hogy választhatjuka hosszabbik utat is az út túloldalára, a lényeg, hogy megérkezzünk.

A szereplőgárda pazar, Natalie Portman, David Strathairn, Rachel Weisz mellékszereplők ugyan, mégis egyszerűen sütnek a filmvászonról. Norah Jones is nagyon jó volt a szerepre, ártatlan, naív, Hófehérke-szerű jelenlétével, JL-ről kell még valamit mondanom? Szerintem már kiderült, hogy nagy rajongója vagyok, s most sem csalódtam.

A melankolikus road-movie-ba ágyazott szerelmi történet tulajdonképpen nem mond sok újat (ahogy a főcímzenében NJ énekli is: the story has been told before… ), de a képi megjelenítés, a magával ragadó zene, a színek, a fények, az arcok annál többet adnak. Olyan igazán jó érzések, hangulatok áradnak az emberre, hogy utána nem is vágyik semmi másra, csak egy jó kis áfonyás pitére (há még ha maga J.L. hozná ki… álomálomédesálom).

Kedvcsinálónak meghallgathatjátok a film zenéjét itt, egy kis trailer pedig itt.

És ha valakinek még esetleg kérdéses, hogy sütöttem-e azóta áfonyás pitét, látogasson csak el ide holnap is!

N.

Tags: áfonya, film

.

Miután heteken át néztem a Pitekészítőt, természetes, hogy még álmomban is piték szálldostak. Az almás amúgy is nagy családi favorit, s szerencsére sikerült kikísérleteznem egy tojás- és tejmentes változatot is, ami akár a hagyományos sütikkel is simán a ringbe szállhat.

A szakirodalmat olvasgatva szembesültem vele, hogy a receptem majdnem pontosan egyezik (a sütőport és a lenmagot leszámítva) a britek által nagy szeretettel használt “shortcrust pastry“-jával. Az angolszászoknál tulajdonképpen minden – legyen az gyümölcs, zöldség, vagy hús – előbb-utóbb 2 réteg tészta között végzi. Állítólag a “pie” szó már a XIV. század eleje óta fellelhető a nyelvben, de az első fentmaradt pitereceptet a XVII. század elejére datálják. Először inkább húsos, sós töltelékeket borított a tésztaréteg, aminek a fő funkciója elsősorban a tárolás, szállítás volt. A kéreg tulajdonképpen az edényt helyettesítette, s néha annyira kemény volt, hogy meg sem lehetett enni.

Persze azért nem hiszem én sem, hogy a britek találták fel a pitét, hisz már az ókori görögök is egyfajta liszt-víz keverékbe tekerve süötték a húsokat. Sőt az egyiptomiak is sütöttek hasonló aszalt gyümölcsös-tésztás édességeket.

Mindenesetre a ‘pie’-t az emberek többsége az angolszász kultúrával azonosítja és rengeteg filmben is feltűnik ez az édesség (persze NEM a csúcsgagyi American Pie-ra gondolok), pl. anno a Twin Peaksben Cooper ügynöknek is a cseresznyés pite volt az egyik szenvedélye.

Vegán almás pite

30 dkg liszt

10 dkg cukor

15 dkg növényi margarin

fél zacskó sütőpor

1 ek. őrölt lenmag 3 ek. vízbe áztatva

jéghideg víz, amennyi ahhoz kell, hogy összeálljon a tészta

a töltelékhez:

1 kg savanykás alma

1 bio vaníliás pudingpor

nádcukor

fahéj

1 marék piros egres, cukorszirupban megfőzve

A tésztához a hozzávalókból gyors mozdulatokkal rugalmas tésztát gyúrtam, majd betettem egy kicsit a hűtőbe pihenni. Közben az almákat meghámoztam, vékony szeletekre vágtam, és egy edényben a tűzre tettem. Pár kanál nádcukorral megszórtam, kb. fél teáskanálnyi fahéjat is hintettem rá. Mikor szépen elkezdett levet ereszteni, a pudingport kikevertem kb. 1,5 dl vízzel, majd ezzel besűrítettem az almát.

A tészta 2/3-át kinyújtottam, kivajazott piteformába nyomkodtam. Ráhalmoztam az illatos tölteléket, majd a tetejére rászórtam a cukorszirupba áztatott piros egrest (persze ez elhagyható, de el akartam használni). A maradék tésztát kinyújtottam és derelyevágóval hosszú csíkokat vágtam belőle. Csinosan elrendeztem a pite tetején és megkentem egy kanál felmelegített Golden Syruppal. (Így tojás nélkül is szép aranybarna lesz a teteje)

180 fokon, kb. 40-45 perc alatt sült készre.

N.

Tags: alma, pite

Néha el bír kapni egy-egy sorozat, és nem nyughatok, amíg meg nem nézem az összes részét. Sajnos türelmetlen is vagyok, úgyhogy a heti egyszer egy rész nekem nemigen jön be, inkább nézem online, angolul, így legalább a nyelvet is gyakorlom (jó kifogás)

A legutóbbi kedvenc Dirty Sexy Money volt, ahol nem is annyira a történet (bár az is izgi volt) mint inkább Donald Sutherland arcrezdülései vonzottak. Szerettem még Sírhant Műveket (Six Feet Under), mert annyira morbid volt, hogy szinte már szeretni kellett. És a Dexter sorozatot is bírtam, bár kissé cuppogott a vértől. De ha már groteszk és morbid, nem hagyhatom ki tinédzserkorom legelső sorozatélményét sem, ez természetesen a Twin Peaks, amit azóta többször is megnéztem, és mindig újabb és újabb rétegeit fedezem fel.

Körülbelül ezt a vonalat követi ez az (aránylag) új sorozat is Pushing Daisies címmel. Kíváncsi leszek a magyar címre, mert ez megint csak egyfajta szójáték, amivel a fordítók általában nemigen tudnak megbirkózni. A “daisy” szó százszorszépet jelent, a “push up daisies” kifejezés pedig kb. az ‘alulról szagolja az ibolyát’ kifejezéshez áll legközelebb. A cím tehát utal a sorozat színes, rendkívül élénk, meseszerű megjelenésére, de arra is, hogy halottakkal is találkozunk. Mert ki is Ned, a Pitekészítő?

Ned különlegessége abban rejlik, hogy ha megérint egy halottat, az életre kel. Ez idáig jól hangzik, de van némi bökkenő! Mégpedig

1. ha mégegyszer megérinti, újra meghal, ezúttal örökre
2. ha egy percen belül mégsem érinti meg mégegyszer, valaki más halálozik el a közelben

Mivel ezekre a szabályokra úgy jött rá, hogy édesanyját felélesztette, aztán az esti jóéjtpuszival az örök álomba küldte (és mellesleg a második érintés elmaradásával a szomszéd kislány apukájának halálát okozta), érthető módon Ned nagyon csínján bánik különleges tudásával. Egy magándetektív, bizonyos Emerson Cod azonban véletlenül tanúja lesz egy egy véletlenszerű akciójának, s az együttműködés ötlete pattan ki a fejéből. Megoldatlan gyilkosságokat derítenek fel, méghozzá úgy, hogy a Ned érintésére feltámadt áldozattól egyszerűen megkérdezik, ki ölte meg. A jól megérdemelt jutalmon meg persze osztoznak.

A bonyodalom ott indul el, mikor az egyik rejtélyes áldozatban Ned felismeri Chuck-ot, gyermekkori szerelmét (a szomszéd kislányt), és nincs szíve ‘visszahalasztani’. Chuck tehát életben marad, újraéled a régi érzelem, amit megnehezít a kitétel, hogy SOHA (!) nem érhetnek egymáshoz, különben a lány meghal.

És miért is lesz PItekészítő? Romantikus a magyarázat: a pite illata halott édesanyját idézi fel benne. Édi nem? Hát még az, hogy a pitéket – takarékos módon – akár romlott gyümölcsből is megsütheti, hisz ha hozzájuk ér, megint teljes szépségükben és frissességükben tündökölnek. Persze megkóstolni sosem tudja, mert akkor visszaváltozna eredeti halmazállapotára. Épp ezért valószínűleg Pitekészítőnk is a vegák sorait szaporítja, hisz érdekes lenne, ahogy a sült nyúl életre kelne érintésétől….

A sorozat képi világa valami teljesen egyedi, színes, Amelié-t és Tim Burtont idézi. Pitypang meghajtású autók, félszemű nagynéni (tiszta Twin Peaks fíling), klónozott ölebek és rengeteg filmes utalás, a Jeditől kezdve a Három testőrön át egészen Micimackóig. Időnként zenei betétek is színesítik az amúgy is tarka képet, de még azok is annyira a helyükön vannak és annyira viccesek, hogy többnyire könnyesre nevetem magam a gép előtt ülve.

Úgyhogy ha valaki szereti ezt a fajta kicsit kicsavart humort, és szivárványszínű világot, tartson velem és nézze meg a sorozatot. Sajnos a magyar tévék még nem játszák, de azért megoldható a megtekintés, sőt magyar felirat is “beszerezhető”. Akit pontosabb koordináták érdekelnek, dobjon egy mailt nyugodtan.

És muszáj idemásolnom néhány idézetet kedvcsinálónak, nézzétek el nekem, hogy angolul. Próbáltam ‘magyarítani’, de úgy nem az igazi…

Emerson: I’m a father.
Ned: As in a priest?
Emerson: As in a man… with a daughter.

Ned: You don’t have to do this, Madeleine. Please put the gun and the bat down. Or definitely the gun.

Chuck: (about John Joseph Jacobs) What if he changes when his blood sugar drops?
Olive: Like a hypoglycemic werewolf!

Chuck: Were you watching me sleep?
Ned: No… yes… well, I was waiting for you to wake up and in the process of waiting I was, yes, watching you sleep.

N.

Tags: film

.

Mikor először olvastam Millie blogján a késleltetett kelesztéssel készült bagettek receptjét, rögtön tudtam, hogy ezt nekem feltétlenül ki kell próbálnom. A piknikes VKF jó alkalom volt erre, el is készült, sikert is aratott, de mivel rengeteg mindennel készültünk, gondoltam ez a klassz kenyérke megérdemel majd egy külön posztot is.

Azóta többször is megsütöttem és mindig hozta szokásos nagyszerű formáját. Egyértelmű volt ezért, hogy a Gourmandula által szervezett GBT-re is ezt viszem. A kenyérke jött, látott és ……. elfogyott.

Késleltetett kelesztésű bagett (aka. Jeges bagett)

764 g liszt (jelen esetben tönkölybúzából csináltam, búzalisztből még levegősebb, lyukacsosabb lesz)

16 g só

5,5 g szárított élesztő

550 g jeges víz (egy nagy kancsó hideg vízbe szórtam bele egy jégkckatartónyi jeget)

A hozzávalókat tálba öntöttem, bedagasztottam (érdekes módon ehhez a bagetthez mindig az állványos dagasztógépemet használom….) majd letakarva egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap reggel elővettem és hagytam, hogy szobahőmérsékleten szépen megkeljen.

A megkelt tésztát 4 részre osztottam és csinos kis bagetteket formáztam belőle (ehhez egy hasznos video itt) és sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket.

A 250 fokra előmelegített sütőbe (amibe egy tálban vizet is tettem a kellő páratartalom miatt) toltam, 25-30 perc alatt ropogós aranyszínűre sült.

N.

.

Kenyerek, bagettek nálunk:

Virágkenyér – chedarral és fekete szezámmaggal

Hagymás-sajtos bagett

Lenmagos, tejes kenyér

Mindennapi kenyerünk

Tags: kenyér

Múlt szombaton piknikezni mentünk Gourmandula meghívására a Millenáris Parkba. Az idő tökéletes volt, lágy napsugarak közt terítettük meg pokrócainkon, amik elől időnként nagy nevetések közepette el-elköltöztettük aktuális asztalunk, mielőtt tönkremegy a lakoma a melegben.

A legnagyobb örömöt mindenki – de leginkább szervezőnk – számára a nagy létszámú részvétel jelentette 13 blogger képviselt 12 gasztroblogot. Ennek következtében rengeteg finomsággal terítettük be a terepet, amit körbeülve remek délutánt töltöttünk el. A felénk sétáló biztonságiőr egyenesen Szinyei: Majálisához hasonlította a látványt – ami nem elfogultságból írom, de valóban csodás volt. Ezentúl az is kiderült, ritka az ilyesféle esemény arrafelé, úgyhogy mindenkit arra buzdítok, hogy menjen ki a szabadba és egyen jókat!

Ezt tette mellettünk egy csoport tini is, de legnagyobb bánatomra mekis kaját ‘tömtek a búrájukba’ és még annál is nagyobb felháborodásomra ott hagyták a temérdek szemetet a szépséges, ápolt gyepen. Most mondjam azt rájuk a magam 25 évével, hogy ‘ezek a fiatalok …’?

Íme a résztvevők és néhány recept a piknikről, amire sikerült máig rátalálnom:

Gourmandula

Vegasztrománia

Ízbolygó

Cukros Kata

Dolce Vita

Kísérleti konyha

Égigérő paszuly

Mézesmadzag

Anna eszik

Ági főz

Moha és Sáfrány

Hamarosan tőlünk is érkezik a nagy sikert aratott és várva várt baguette recept innen a 12. blogról.

Gourmandulának mégegyszer köszönjük a remek ötletet, amiből ez a kellemes nyári délután megszülethetett, reméljük lesz még hasonló a közeljövőben.

O. és N.

Tags: piknik

.

.

Mamma már mindent elmondott, amit a caponatáról tudni lehet (és kell), többek közt azt is, hogy számtalan változata létezik, úgy mint nálunk a lecsónak. Az én változatomat sem lehet különösebben autentikusnak nevezni, viszont végre sikerült reprodukálnom egy szülő-találkozón kóstolt padlizsános fogást, aminek a készítőjét hosszas nyomozás után sem sikerült előkeríteni.

Mamma receptjén annyit módosítottam, hogy több paprika került bele, amit előtte megsütöttem – ez a sült paprika ugyanis az aktuális kedvenc nálam. A fenyőmagot pedig nem főztem bele, hanem megpirítva szórtam a tetejére, hogy ne vesszen el az íze. Valamint most az olívabogyó is kimaradt belőle, egyszerűen elfelejtettem belerakni….

Caponata (6-8 főre)

3 közepes padlizsán

1 kg paradicsom

4 piros kaliforniai paprika

3 fej hagyma

6 gerezd fokhagyma

8-10 darab olajban eltett aszalt paradicsom

10 dkg fenyőmag

2 ek sózott kapribogyó

2 dl fehérbor

6 ek olívaolaj

2 tk cukor

2 ek balzsamecet

só, frissen őrölt bors

egy marék bazsalikomlevél

• a hagymákat apróra vágtam
• a padlizsánokat felkockáztam, besóztam, állni hagytam, majd leöblítettem
• a paprikákat sütőben hólyagosra-feketére sütöttem, majd lefedett edénybe raktam, némi pihenő után a héját lehúztam róla és falatnyi csíkokra vágtam
• a paradicsomok tetején kereszt alakú bemetszést ejtettem, forró vízzel leöntöttem, a héját lehúztam, a húsát felkockáztam
• az aszalt paradicsomokat falatnyi darabokra nyiszáltam

Innentől kezdve már rém egyszerű a dolog: mindezt egy kellőképpen nagy sütőedénybe halmoztam, a folyadékokat, fűszereket belekevertem, és lefedve a 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. Egy jó óra alatt szépen megpuhult, de mivel még elég sok lé volt alatta, kb. 200 fokon forraltam még, amíg kellőképpen be nem sűrűsödött.

A tetejére tálaláskor szórtam rá az enyhén megpirított fenyőmagot.

Grillezett halakkal ettük, de egy puha, ropogós bagett is méltó kísérője lehet.

N.

Tags: padlizsán, paradicsom, sült paprika