Idén nem sikerült eljutnom a libasütésig (pedig a tavalyi liba rillette ismétlésért kiált) de a pénteki lazább napon legalább a kacsamellet elővarázsoltam a mélyhűtőből. És ha már nekiálltam, nem apróztam el, mindjárt kis is próbáltam a füstölést. Szerencsére Férj éppen nem tartózkodott itthon, különben bizonyára erősen forgatta volna a szemeit, hogy már megint mit varázskodok itt össze.

De a Solier egyik borvacsoráján kóstolt fahéjas-füstölt libamell, és Lila Füge írása annyira beleette magát a fejembe, hogy muszáj volt kipróbálnom. A vártnál sokkal kevesebb macerával járt, és fantasztikusan finom lett a végeredmény! A csillagánizs és a fahéj a füsttel keveredve átjárta a húst és igazán zamatos felhangot adott neki.

Köretnek krumplifánk készült – csicsókából, rozsliszttel. Mindenki hatalmas lelkesedéssel falta, bár bevallom, a gyerekeknek nem kötöttem az orrára, miből csináltam (alattomosanya üzemmód). A végső döfést pedig a gyömbéres sütőtökpüré adta meg.

Füstölt kacsamell

2 kacsamell, azaz 4 fél

só, bors

némi kínai ötfűszer-keverék

4-5 csillagánizs

néhány darab fahéj

1/3 bögre rizs

1/3 bögre fekete tea

3 ek nádcukor

A kacsamellek bőrét bevagdostam, majd sóval borssal és egy-egy csipet ötfűszer-keverékkel bedörzsöltem.

Egy üres serpenyőt jól felforrósítottam, majd a húst bőrével lefelé ráraktam. Így sütöttem olyan 10 percig – ezalatt jó sok zsír kisült belőle – majd megfordítottam, letakartam és így is 10 percig sütöttem.

Az öntöttvas wokot 3-4 nagyobb darab alufóliával kibéleltem, hogy a szélén is bőven túllógjon.

Az aljába szórtam a fűszereket, a cukrot, a rizst és a teát, majd alágyújtottam. Mikor füstölni kezdett ráraktam egy fém zöldségpárolót (ez a lábakon álló, lyukacsos alaptípus) és arra a húsokat, bőrös felével felfelé.

A wok tetejét is hasonlóképpen kibéleltem alufóliával, s mikor rátettem a fedőt, a két túllógó alufóliadarabot szorosan összetekertem, hogy a füst odabent maradjon. Ilyenkor már esetleg érdemes kisebbre venni a lángot, nekem egy kicsit megégett a rizs – bár szerencsére ez nem érződött a végeredményen.

A csicsókafánk és a püré receptje is hamarosan következik, stay tuned

Tags: csillagánizs, fahéj, füstölt, kacsamell

Lassan lecseng az eperszezon, gondolom már mindenki alig várja, hogy jöjjön végre a málna,  a meggy, a barack. De addig is itt ez a jó kis epres recept – mandula helyett dióval, ami szerintem teljesen jól passzolt hozzá. Az eper mellé pedig még egy kis maradék mangó is került – kizárólag a lánykám kedvéért.

A recept a GoodFood 101 sorozatából a Csábító desszertek részből való. Szeretjük ezeket a kis könyveket, még sosem csalódtam egy receptben sem. Most volt egy pont, ahol elbiznytalanodtam, annyira sűrű volt a tészta, de végül teljesen jól elterült sütés közben.

Epres-fahéjas torta

150 g darált dió

150 g puha vaj/tejmentes biomargarin

150 g nádcukor

150 g liszt

2 kk sütőpor

1 tk őrölt fahéj

1 tojás

1 tojássárgája

300 g eper

150 g mangó

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és kibéleltem egy 22 cm-es tortaformát sütőpapírral.

Robotgéppel összedolgoztam a vajat, a cukrot,a darált diót, fahéjat, a tojást és a tojássárgát, majd a lisztet és a sütőport is hozzákevertem – egy elég sűrű tésztát kaptam, de ez ne ijesszen meg senkit.

A massza felét a tortaformába simítottam, rászórtam a gyümölcsöket, majd a maradék tésztát is rákentem.

Az előmelegített sütőbe tolva jó egy órát sütöttem.

Vaníliafagyival, görög joghurttal még fokozható az élvezet.

Tags: dió, eper, fahéj, mangó, tejmentes

Edit barátnőmtől kaptam ajándékba egy egész dobozkányi valódi fahéjat – egyenesen Ciprusról. Tűnődtem egy darabig, mibe kéne használni belőle, de ahogy a nap kisütött, egyértelmű volt, hogy itt az ideje munkába állítani végre a fagyigépet.

És ha fagyi, akkor persze David Lebovitz könyve is előkerült, benne egy remek fahéjas fagylalt recepttel. A különlegessége abban rejlik, hogy a fahéjdarabokat csak jó alaposan kiáztatjuk/főzzük a tejes-tejszínes keverékben. Így végeredménynek egy vaníliafagyinak látszó finomságot kapunk, ám az íze sokkal erősebb, összetettebb és aromásabb lesz, mintha őrölt fűszert használtunk volna.

A maradék tojásfehérjékből pedig porcukorral felverve remek kis habcsók-tálkák süthetők, ami a tálaláshoz is jól jön – és a gyerekek is szeretik.

A jó fagyialapnak pedig mindössze két titka van:

• a jó minőségű alapanyag: én most a Csikós András féle, nem homogénezett, 3,5%-os tejet és szintén tőle származó tejszínt használtam
• a másik pedig a folyamatos, kitartó keverés, így szép homogén, sűrű krémet kapunk (és nem rántottát) érdemes rászánni azt a 10 percet.

Régebbi fagylaltokat itt találhattok.

Fahéjas fagylalt

500 ml tej

250 ml tejszín

150 g nádcukor

egy csipet só

kb. 10 darab fahéj rúd, összetörve

5 tojássárgája

A tejet, tejszínt, cukrot, sót és a fahéjdarabokat egy lábasba tettem, forrpontig melegítettem, majd a tűzről lehúzva, letakarva állni hagytam.

Egy-másfél óra elteltével kihalásztam belőle a fahéjdarabokat, majd visszatettem a tűzhelyre melegedni. Közben a tojássárgákat kézi habverővel alaposan összekevertem. A meleg tejszínes keveréket nagyon lassan, apránként, folyamatos keverés mellett a tojáshoz öntöttem.

Így az egészet visszarakva a tűzre (a lehető legkisebb lángon – óvatosabbak gőz felett is csinálhatják) folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főztem belőle. A legjobb célszerszám ehhez tapasztalataim szerint egy szilikonos spatula, ezzel folyamatosan le lehet szedni az edény oldaláról és aljáról a sűrűbb részeket. Tényleg fontos a kis láng, az odafigyelés és a szüntelen keverés.

Amikor elérte a kellő állagot, egy másik edénybe öntöttem át, esetleg ezt lehet hideg /jeges vízbe tenni, hogy leálljon a melegedési folymat. Trükkös dolog ez, mert ha csak simán levesszük a tűzről, a kis szemtelen még akkor is képes rántotta jelleget ölteni. Tehát menjünk elébe és hűtsük le időben.

Miután szobahőmérsékletre hűlt, még a hűtőben is pihent egy éjszakát, utána mehetett is a fagyigépbe.

Kávéba is isteni!

A zenét pedig egy – immár 20 éve a kedvencemmé vált zenekar szolgáltatja, akik még mindig tudnak valamit:

Tags: fagyi, fahéj

Nemrégiben egy színházi est előtt a nagyfiammal betértünk a CoffeeHeaven egyik kirendeltségébe. Megjegyzem horribilis árakon adják a kávét, ellenben nagyon finomak. És a gyerek diák-kedvezményével  már nem is olyan szörnyű. (A kamasz gyerek előnyei 1. és egyben utolsó részét olvashattátok)

A kamasz gyerek pedig nemcsak kávét szeretne, de persze éhes is. Jó legyen, egyszer élünk. Mazsolás-fahéjas bagel, Philadelphia sajtkrémmel és eperlekvárral (Bonne Mamman, pici üveges, rém cuki – persze eltörtem) tálalva. A bagelt toast-sütőben melegítették, így persze közel sem járt az eredeti állaghoz, az ízek viszont nagyon egyben voltak.

Szóval kamasz gyerek kávét kér, etetni kell és utána még reklamál is, hogy én miért nem csinálok ilyet otthon. És igaza van. Miért ne?

*NB: valóban sajtkrémmel és eperlekvárral klasszikus és nagyon finom de hajszálvékony sonkával, juhsajttal és aszalt paradicsommal sem egy utolsó élmény…..

*NB2: az eredeti recept egy éjszakányi pihentetést ír a hűtőben, nekem néhány óra után is tökéletes lett a végeredmény

Mazsolás-fahéjas bagel

kezdőtészta (sponge)

4 bögre liszt (kb. 510 g)

1 tk száraz élesztő

5 dl langyos víz

továbbá

3¾ bögre liszt (kb. 450 g)

1 tk száraz élesztő

1 púpos ek sikér (bioboltokban kapható)

1 ek fahéj

5 ek nádcukor

2¾ tk só

2 tk malátapor (én a gyerekek pótkávéjából loptam)

150 g mazsola

a tetejére

1 tojás, enyhén felverve

A kezdőtészta alkatrészeit egy műanyag keverőlapáttal nagyjából összekevertem, majd letakarva, szobahőmérsékleten kelni hagytam.

(Közben elmentem, kicsit dolgoztam és hazahoztam a gyerekeket)

A kezdőtészta eközben szép buborékosra változott. Ekkor hozzákevertem a többi alkatrészt (a lisztből az utolsó 50 grammot már apránként, a dagasztás alatt adagoltam hozzá, csak annyit, amennyit még felvett a tészta) és a dagasztógépemre bíztam a dolgot. Kisebb teljesítményű gépnél érdemes nem állvánnyal, hanem kézzel dolgozni, mert a tészta nagyon sűrű, ruganyos lesz.

A tésztát egyből 12 egyforma részre osztottam. Mindegyik darabból zsemleszerű formát csináltam, a közepébe a hüvelykujjammal egy lyukat fúrtam és ezt tágítva próbáltam a külső részt egyenletesre formázni. (Előzőleg a hengert-formázok-összeragasztom elvet követtem, de úgy nekem nehezebb egyenletes vastagságot előállítani)

Az előkészített tésztát letakarva szobahőmérsékleten hagytam pihenni olyan 25-30 percet. Ekkor úszópróbának vetettem alá hogy meglássam, kellőképpen lebeg-e a víz felszínén.

Egy kisebb lábasban vizet forraltam és beledobtam a próbadarabot – ha szépen felúszott a víz felszínére, akkor kellő mennyiségű levegő keletkezett a tésztában, ha elsüllyedt, akkor boszorkány még néhány perc kelesztésre volt szükség.

Ezután a tepsibe (sütőpapírra) sorakoztatott karikákat a hűtőbe raktam, s elvittem a csemetéket néptáncra.

Miután ezen anyai teendőmet is sikeresen abszolváltam, már csak a főzés-sütés volt hátra.

Előmelegítettem a sütőt olyan 210ºC-ra és feltettem egy nagy – inkább széles, mint mély – edényben vizet forrni.

A bageleket négyesével a forrásban lévő vízbe potyogtattam (oldalanként egy percet kaptak) majd visszapakoltam őket a tepsibe. Az így előkészített tésztákat lekentem a tojássárgával és mehettek is a sütőbe, ahol 15-20 perc alatt gyönyörűre sültek.

smittenkitchen receptje alapján, aki viszont Peter Reinhart receptjét használta

Tags: bagel, fahéj, kelt tészta, mazsola

A hétvégi GBT pikniken körbeettük a világot, annyi féle finomsággal készültünk, annyi helyről, hogy mindenki megtalálta a maga ízlésvilágának megfelelő étket. Esetemben az édességek közül Ági túrófánkja rózsavizes-mentás szirupban lett a befutó, azonnal megihletett. A keleti konyha sosem állt távol tőlem, de manapság szinte érzem amint egyre gyorsabban vágtat felém. Mi más magyarázná a rózsavízhez kötődő egyre szorosabb viszonyomat?

Tegnap este eszembe jutott, hogy Tessa Kiros: Falling Cloudberries című könyvében olvastam hasonló sziruppal készült édességről, a loukoumadesről. Ez élesztős tésztából készül és mézből főzik hozzá a szirupot. Viszont én feltétlenül gyümölccsel képzeltem el az adaptációmat, mert így sokkal könnyebb a végeredmény. Én ezúttal az egyszerűbb változatot részesítettem előnyben és palacsintatésztába mártogattam a banándarabokat. A szirup pedig nádcukorból készült. Így igen tempósan került az asztalra, hogy pillanatok alatt elfogyjon a család legnagyobb megelégedésével kísérve.

Bundázott banán rózsavizes-mentás szirupban (4-6 adag)

A sziruphoz:

20 dkg cukor

3 dl víz

1 ek rózsavíz

1 marék mentalevél

A vizet a cukorral felforralom, majd mérsékelt lángon beforralom 15-20 perc alatt. (Ilyenkor már szirup állaga van.) A tűzről levéve belekeverem a rózsavizet és a felcsíkozott mentát. Hagyom együtt kihűlni. Azért is kezdem a szirup készítésével a munkálatot, hogy legyen ideje kihűlni és átvenni a menta aromáját.

A bundázott banánhoz:

6 banán

4 ek liszt

1,5-2 dl tej

1 tojás

1 tk cukor

nagy csipet só

1 tk őrölt fahéj

A tojást a tejjel felhabosítom, majd hozzáadom a cukrot, a fahéjat és a sót, végül a lisztet és sima masszává dolgoztatom a habverőgéppel. Ha túl sűrűnek találom adok még hozzá tejet. Az a cél, hogy a belemártott banándarabot egyenletesen bevonja. A banánokat kb. 10 darabra vágom, majd bő olajban aranybarnára sütöm és jól lecsepegtetem.

Tálalás előtt leszűröm a szirupot, majd meglocsolom vele a banánokat.

O.

Tags: banán, fahéj

Ez az első recept amit elkészítettem Stahl Judit Gyors muffinok című könyvéből. A választásom oka az elkészítés szokatlanságában rejlik, ugyanis ez egy amolyan borított muffin. Ritkán készítek muffint, de előfordul, hogy kifejezetten erre az egyszerű műfajra vágyom. A végeredmény viszont azért különleges, mert számomra az angol puddingokat idézi, azonban hosszas gőzölés és speciális pudding forma nélkül is az asztalra varázsolható. Sőt, akár ebéd utáni desszert is születhet belőle, mondjuk egy gombóc barack vagy vanília fagyi társaságában.

Sárgabarackos muffin (12 darab)

10 dkg vaj

3 ek sötét nádcukor

1 dl barackpálinka

12 szem puha aszalt sárgabarack

20 dkg liszt

10 dkg cukor

csipet só

1 kk sütőpor

1/2 kk szódabikarbóna

1 kk őrölt fahéj

1 dl tej

1,5 dl joghurt

2 tojás

1 citrom héja

A muffintepsit kivajazom, majd belisztezem. A sütőt előmelegítem 170 fokosra. A vajat meglangyosítom és félreteszek 2 evőkanálnyit belőle. A tepsi mélyedéseibe 1-1 kiskanálnyi vajat csurgatok, 1-1 teáskanálnyi nádcukrot szórok, fél-fél evőkanál pálinkát csurgatok és beültetek egy-egy szem barackot a közepébe.

A lisztet a cukorral, a sóval, a sütőporral, a szódabikarbónával és a fahéjjal összekeverem. A joghurtot a tejjel, a tojásokkal és a citromhéjjal csomómentesre keverem, majd fakanállal összedolgozom a lisztes keverékkel.

A tepsi mélyedéseibe adagolom nagyjából evőkanalanként, hogy 3/4-ig legyen bennük a massza. 25 percet sütöm légkeveréssel (anélkül 190  fokra állítom a sütőt), majd hagyom kihűlni és utána veszem ki a tepsiből.

O.

Tags: aszalt sárgabarack, barackpálinka, fahéj

Van egy rendkívül zavaró állapotom, mikor is rámtör a sütés vágya, azonban nem ugrik be elsőre mit is készítsek, hanem hosszas keresgetés után állapodok meg. Így volt ez ma is. Az unokahúgom szerint vicces látványt nyújtok amint a könyvespolc előtt nyújtózkodom, lekapkodok mindent ami valami támpontot ígér, majd miután kiírom a receptet egy post-itre egy székre állva visszateszem őket katonás rendbe. Nos, ez vagyok én.

Eredetileg olyan süteményt képzeltem el, ami szállítható, napokig eláll, nem krémes, viszont feltétlenül gyümölcsös. Nyűglődtem is vagy 2 órát, közben rendet raktam másfél évnyi felgyülemlett gasztromagazinom között, persze találtam sok-sok elkészítendő receptet, míg végül a Büntetlen örömöket kaptam le a polcról Stahl Judittól. A belefektetett 20 percnyi munka, sőt a tény, hogy 1 óra alatt kész lett a süti nagyon vonzó – gondolom sokaknak. De az ismerősöktől kapott bókok mennyisége végképp igazolta, nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy másoknak örömöt okozzunk!

Meggyes csokitorta (8 szelet)

6 dkg finomliszt

6 dkg teljes kiőrlésű liszt

1,5 kk szódabikarbóna

1 kk őrölt fahéj

2 ek kakaópor

20 dkg friss vagy mirelit meggy, magozva

3 dkg jó minőségű étcsokoládé

10 dkg nádcukor

1 dl meggylé vagy víz

2 dkg vaj

10 dkg joghurt

egy késhegynyi vaníliaőrlemény

1 tojás és 1 tojás fehérje

Bemelegítem a sütőt 175 fokra (légkeveréssel 160 fokra) és kivajazok egy 28 cm-es quiche formát. A meggylevet felforralom és beledobom a csokoládét és a cukrot, hogy elolvadjanak benne. Amint elolvadtak beledobom a vajat is és újra átkeverem, majd félreteszem.

A két féle lisztet a szódabikarbónával, a fahéjjal és a kakaóporral jól összekeverem. A meggyet felaprítom, ha kell lecsöpögtetem. A kihűlt csokis keverékhez keverem a joghurtot, a vaníliát és a tojásokat, majd kézi habverővel alaposan összekeverem. Beleszórom a lisztes keveréket és a meggyet, jól eldolgozom egy fakanállal és az előkészített formába simítom. Nagyjából 20-25 perc alatt megsütöm, tűpróbával ellenőrzöm. Hagyom teljesen kihűlni tálalás előtt.

O.

Tags: csokoládé, fahéj, meggy

Tudom, tudom – most felmerül sokakban a nagy kérdés, hogy mit keres egy gasztroblogon olyan egyszerű semmiség, mint az almakompót. Az utóbbi időben nagyon sokfelől tapasztaltam furcsa grimaszt e kanalaznivaló hallatára. Mikor rákérdeztem válaszként a következő hangzott el: nem trendi. Erre persze én is néztem egyet, mert nem értettem mi kivetnivaló van benne. Talán ha egy elsőosztályú étteremben tálalnák csodás porcelánban, feldíszítve akár egy karácsonyfát, akkor hirtelen újra divatos lenne? 

Gyerekként a tesómmal versengtünk még a levéért is, annyira imádtuk. Főleg nyáron a hőségben. Felnőve pedig elkezdtem melegen is értékelni. Amikor télen átfázva hazaérek, ez a fűszeres kompót igazi kárpótlást jelent. Azért is döntöttem a postolása mellett, hátha kedvet csinálok vagy eszükbe juttatom az Olvasóknak, hogy ilyen is van.

És egy utolsó megjegyzés: szintén furcsa reakciókat váltottam ki pár ismerősömből, mikor azt ecseteltem mennyire ínycsiklandóvá teszi egy csipet frissen őrölt fekete bors. El sem tudták/akarták képzelni, mondván nem illik bele. Nos, nagyon is illik - ugyanis teljesen új dimenziókba repíti. Még az is előfordulhat, hogy ismét trendi lesz … 

Almakompót

2 kg zamatos alma (nálam most Idared)

1 dl friss citromlé

15-20 dkg cukor (ez függ az ízléstől és az alma édességétől)

2 fahéjrúd

1 tk őrölt szegfűszeg

1/2 tk frissen őrölt szerecsendió

1/2 tk frissen őrölt fekete bors

1 nagy csipet só

Egy nagy (5 l) fazékba liternyi vizet öntök és belekeverem a citromlevet. Az almákat megmosom, meghámozom, negyedelem, kimagozom és 3 részre vágom. Rögtön a citromos vízbe dobálom, hogy ne barnuljon meg.

Meggyújtom alatta a lángot, s befűszerezem a cukorral, fahéjjal, szegfűszeggel, szerecsendióval, sóval és borssal. Nem főzöm teljesen puhára, így a forrástól számított 5-8 perc múlva lezárom és vagy tálalom vagy kihűtöm. Időnként mikor kirúgok a hámból megcsurgatom pár kanálnyi sűrű tejszínnel.

O.

Tags: alma, bors, fahéj, szegfűszeg

Továbbra is tesztelem a kiszemelt aprósüteményeket, környezetem legnagyobb örömére. Tegnap belecsaptunk a lecsóba, rögtön két féle változatot sütöttem két szorgos ifjú segítségével. Ismét nagy sikereket értek el az apróságok, ezért kedzek gondban lenni, milyen ízűek is lesznek az ünnepi asztalra kerülő változatok. Tudom, tudom … irigylésreméltó problémáim vannak …

Fahéjas tallér (kb. 30 db)

6 dkg vaj

11,5 dkg golden syrup

2 ek nádcukor

2 ek porcukor

csipet só

18,5 dkg liszt

2 púpozott tk sütőpor

3 tk őrölt fahéj

1 tk őrölt szegfűszeg

30-35 szem fenyőmag

A sütőt közepes hőfokra melegítem, egy tepsibe sütőpapírt terítek. A vajat, a golden syruppal és a két féle cukorral finoman összemelegítem, hogy a cukrok elolvadjanak, majd félreteszem hűlni. Kimérem a lisztet, összekeverem a sütőporral, fahéjjal és szegfűszeggel. Mélyedést nyomok a közepébe, beleöntöm a kihűlt cukros keveréket, gyors mozdulatokkal összedolgozom és hűtőbe teszem 20 percre.

Pici diónyi vagy teáskanálnyi darabokat csípek a tésztából, meggömbölygetem, a papírra ültetem és a tenyerem közepével picit meglapítom, a közepükbe nyomok egy-egy szem fenyőmagot. Nagyjából 12 perc alatt megsül és ki is veszem, különben túlsül és rettentő kemény lesz – én a második adagnál így jártam. Úgyhogy nem baj ha puhának tűnik, mert ennyi idő épp elég neki.

Gyömbéres tallér  (kb. 60 db)

20 dkg lágy nádcukor

3 tk őrölt gyömbér

2 ek frissen reszelt gyömbér

30 dkg liszt

csipet só

20 dkg vaj

1 tojás

A két tésztát érdemes egymást követően készíteni, hogy pihenhessenek míg az egyik sül.

A cukrot, a kétféle gyömbérrel, a liszttel és a jó puha vajjal összedolgozom, majd hozzákeverem az enyhén felvert tojást. Hűtőben pihentetem 30 percet.

Diónyi darabokat csípek a tésztából, kis gömböt formázok belőle, a papírra téve kissé lenyomom, majd egy porcukorba mártott villával megdíszítem a tetejét. Bőven hagyok helyet a sütik között, a nagy tepsiben egyszerre 20 darabot szoktam elkészíteni. Nagyjából 12 perc sütés elegendő neki közepes hőfokon. Még melegen akár porcukorba is forgathatjuk, én most ezt a lépést kihagytam.

Fémdobozban hetekig elállnak és isteni illatot árasztanak magukból.

Forrás: Ízvarázs füzetek: Aprósütemények (Aréna2000 Kiadó, 2008)

O.

Tags: fahéj, gyömbér, szegfűszeg