2010. aug. 17. 11:27 - írta Sajtkukac

Az utóbbi két hétben sajátságosan nyaraltam. Itthon. Hogy mi ebben a nyaralás? Az, hogy igazából a gyerekeim voltak a nagyiknál. Én meg itthon egyedül. Ritka az ilyen. Igyekeztem is kihasználni, nem főztem (sokat) viszont végre kicsit behoztam az olvasási lemaradásaimat. Úgyhogy most recept nincs, csak könyvajánlók a Konyhasónaplón.

 

Margaret Atwood. A vak bérgyilkos

Ez a második könyv, amit az  írónőtől olvastam, és az első (A szolgálólány meséje) is nagyon tetszett. Ha lehet, ez még jobban. A cselekmény több idősíkon és szálon fut, a fő narrátor, Iris, már idős korából visszaemlékezve idézi fel a gyermekkorát a 30-as, 40-es évek Amerikájában. Annyira plasztikusan, részletesen írja le, a ruháktól kezdve a kertben lévő bokrok árnyékáih, hogy én szinte ott éreztem magam. A regényt folyamatosan tagolja egy másik történet, a vak bérgyilkosé, ami a főszereplőnő húgának (?) (aki öngyilkos lett) posztumusz kiadásban megjelent könyve. És még ezen belül is megjelenik egy történet, a vak bérgyilkosé, amit a regénybeli regény tikos szerelmespárja mesél. A fejezeteket korabeli újságcikkek, hírek is tarkítják, amiből a történet felszínén működő dolgokról tudhatunk meg konkrétumokat. És minden egyes történetszál egyre lejjebb visz minket, mintha a tudatalattiban ereszkednénk egyre mélyebbre. Sokminden nem kerül kimondásra, csak sejteni lehet, sőt időnként Atwood „hamis nyomokat” is elhelyez, csak hogy ne lehessünk biztosak benne, mi igaz, s mi nem.

Számomra nagyon harmonikus volt a történet és a megírás módja. Mindegyik rétegben volt valami különleges, valami sajátos, vártam a kérdésekre a válaszokat, és szomorú voltam, mikor megkaptam, mert vége lett a könyvnek.

 

Her Fearful symmetry

Audrey Niffenegger: Her Fearful Symmetry

 

Már többször megírtam, hogy az Időutazó felesége nekem nagy könyvélményem volt, nagyon szeretem. Nem volt kérdéses, hogy megrendelem az írónő újabb könyvét is. Aztán hetekig várta szegény, hogy belekezdjek, mert féltem, hogy túl bonyolult lesz angolul. De kb. 10 oldal után beszippantott a történet. Kicsit gótikus, kicsit szellemes és kicsit romantikus. A kivétel nélkül rendkívül fura és szokatlan főszereplők mellett (fölött?) a regény egyik főszereplője a valóban létező gyönyörű viktoriánus londoni temető, a Highgate Cemetary. De senki ne számítson a manapság oly divatos vámpírokra és gonosz szellemekre.

Elspeth –az egyik főszereplő - már a regény első oldalán meghal, mégis mindvégig jelen van a könyvben. Ikernővérének ikerlányai érkeznek a lakásába Amerikából, s az ő kapcsolatuk egymással és a szomszédokkal – meg persze az anyjukkal s annak ikertestvérével – lesz a történet fő szála. Fura volt, hogy egyik szereplő sem „normális”: az ikrek természetellenes (legalábbis nekem, egy iker lehet máshogyan vélné) szimbiózisban élnek, a felső emeleten lakó Martin agorafóbiás és kényszerbeteg, az alsó szinten élő Robert, Elspeth után az egyik ikerlányba szeret bele (?), és a múltban is történt valami sötét titok, ami miatt Elspeth több mint 20 éve nem találkozott ikernővérével, még akkor sem, mikor tudta, már csak hetei vannak hátra.

Mindezek ellenére a szereplők közti kapcsolatok, szerelmek, barátságok, konfliktusok teljesen hétköznapiak, és a végére én mindet megszerettem, elfogadtam. A történetről nehéz spoilermentesen írni, de aki nem idegenkedik a természetfelettitől és a szokatlantól (mondjuk aki szerette annak idején a Twin Peaks-t J )annak feltétlenül ajánlom elolvasásra.

 

Anna Gavalda: Vigaszág

 

Úgy látszik most valahogy folyamatosan ilyen könyvekbe ütközöm. Lassan hömpölygő történet, amiben valami sötét/fura titok van a múltban és ez szép lassan a felszínre kerül. Ebben a Gavalda könyvben is ez történt, szép lassan (egy kicsit talán túl lassan, de végülis ráértem) bomlott ki a történet, de tetszett, hogy végül mégsem a „titokról” szólt, inkább az újrakezdésről. Charles Balanda, a sikeres középkorú építész, gyönyörű feleséggel és egy jófej, sajátjaként nevelt lánnyal egy este levelet kap: „Anouk meghalt”. Az első részben kiderül, ki volt Anouk (gyerekkori barát anyja, s egyben Balanda kamaszkori szerelme), mi történt velük fiatalkorukban, s miért, hogyan halt meg. Aztán a regény felénél ez a szál kibogozódik, s szerencsére el is tűnik. Helyette bejön egy véletlen találkozás, egy másik sors, egy szerethető, életszagú szerelem. Jó volt olvasni, jó volt átélni, s még a humorát is szerettem nagyon.

 

papírsárkányok

Khaled Hosseini: Papírsárkányok

 

Ezt a könyvet kicsit fáziskéséssel olvastam, pár éve volt nagy siker és a belőle készült film is. Viszont akkor valamiért egyáltalán nem jutott el hozzám (talán túl nagy volt a hype körülötte), úgyhogy most teljesen tiszta lappal indultam.

És végre egy szép hagyományos, lineáris könyv. Az események időrendben haladnak, bár nagy, sötét titok itt is van, de ez elég hamar kiderül, (és a másikat is sejti azért a figyelmes olvasó) és tulajdonképpen ez adja a történet gerincét. Amir és Hassan a 70-es évek Afganisztánjában nőnek fel, együtt játszanak, élnek. A különbség csak az, hogy az egyikük este a nagy házba megy este aludni, a másik pedig a szolgák viskójába. Aztán a viszonylag békés gyermekkort feldúlja egy árulás, a viszonylag békés Afganisztánt pedig az oroszok. Amir és az apja Amerikába megy, ott teremt új életet. Apja halála után, az immár 30-as éveiben járó fiú telefont kap a család régi barátjától, s visszautazik Pakisztánba, majd a haldokló öreg kérése miatt – sa régóta kísértő vétkét jóváteendő – visszatér gyermekkora helyszínére, az immár tálibok uralta Afganisztánba.

Fordulatos, izgalmas történet, s keretnek az afgán történelmet is tisztába tehetjük (nekem eddig elég zavaros volt, bevallom…) néhol kicsit kiszámítható, néhol pedig meglep egy váratlan fordulattal.


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kategóriák

könyvek

Eddig 7 komment érkezett ()

  • 1.  Vesta
    2010. 08. 17. 13:17

    A Vigaszágat én is nem rég olvastam, egyetértek, hogy kb. a feléig nagyon lassan hömpölygött a történet,bár nem volt így sem unalmas, de aztán klasszul beindult.Összességében tetszett nekem is,azóta is eszembe jutnak belőle részletek.

    A Niffenegger-könyv fordítását régóta nagyon várom, biztos várhatom is még egy jó ideig.A másik két könyv is ígéretes!

  • 2.  Millie
    2010. 08. 17. 16:54

    Hű de jól sikerült "olvasótábor"!!! Irigykedek, de a decemberem remélem nekem is ilyen lesz :-D

  • 3.  manipenni
    2010. 08. 17. 20:11

    dejó, hogy olvastad a vigaszságot. van mire építenem.:) ajánlom kondor vilmos budapest könyveit. krimi.

  • 4.  Cserke
    2010. 08. 18. 7:40

    Úgy látszik ez a Gavalda könyv mindenkinek a felétől indul:)
    Atwood felé meg adtál egy lökést, eddig csak kerülgettem, és a Papírsárkányok mellé is került még egy voks.

    Pártolom az ilyen hasznos otthonnyaralást:)

  • 5.  Sajtkukac
    2010. 08. 18. 8:42

    Cserke, én az írásaidat olvasva azt gondolom ,hogy Atwood neked is bejönne :-) Kölcsönadjam? Ha minden igaz elég közel lakunk (Én ott ahol Piszke, konkréten 3 sarokra tőle :-)
    N

  • 6.  Cserke
    2010. 08. 19. 7:42

    Hát, sajnos van az a rendkívül ronda szokásom, hogy szeretek könyvet venni, ezeket már fel is biggyesztettem a listámra.
    De nagyon köszönöm az ajánlatot, rendes vagy:)

    És a többi stimmel, bár sokkal szívesebben mondanám, hogy micsoda tévedés, mert Toszkána nincs is annyira közel:)

  • 7.  nemisbeka
    2010. 08. 19. 11:12

    Nekem annyira nem jött be a Vigaszág, kicsit sokat akart fogni, kevés lett belőle.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.