Ez volt a legelső recept, amit megcsináltam a Baked új könyvéből. Esély nem volt fényképezni. Aztán mégegyszer, de akkor valamiért szétdőlt az egész. Persze ennek mindenki rettentően örült, mert így kénytelen voltam újra elkészíteni, hogy felkerülhessen a blogra. A fahéjas csigát rögtön letaszította trónjáról, most ez a család első számú kelttészta – kedvence.

Nem csoda, hisz a puha, foszlós golyókat olvasztott vajba, majd fahéjas nádcukorba hempergetem, amitől sülés közben valami isteni karamelles szósz képződik rajta (épp ezért TILOS kapcsos sütőformában sütni, hacsak nem akarunk sütőt sikálni…). És persze lehet decensen szeletelni, de mennyivel jobb csak úgy kézzel tépni néhány kis golyócskát….

Pénteki ittjártakor Millie tetszését is megnyerte a recept, a hétvégén ők is ezt falatozták. Azthiszem egyetérthetünk a könyv szerzőivel, akik szerint érdemesebb ezt vendégeknek elkészíteni, különben előfordulhat, hogy többet eszünk belőle, mint kellene

Majomkenyér (Monkey Bubble Bread from Baked)

500 g fehérliszt

1¼ bögre tej

1 zacskó porélesztő (7g)

1 tk só

5 ek cukor

5 ek olvasztott vaj

1 tojás

a fahéjas-cukros mázhoz

110 g vaj

2 tk fahéj

1¼ bögre sötét nádcukor (muscovado)

A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztottam – ez az a fajta, amit jó alaposan ki kell dolgozni, ne sajnáljuk tőle az időt. Szobahőmérsékleten duplájára kelesztettem.

A vajat megolvasztottam, a cukrot pedig összekevertem a fahéjjal.

A megkelt tésztából kicsi golyókat formáltam (diónál kicsit kisebb méretű legyen) – úgy 60 darabot, majd ezeket egyesével az olvasztott vajba majd a fahéjas cukorba forgattam – ebben többnyire a gyerekek szívesen segítenek.

Egy mélyebb piteformába sütőpapírt tettem és erre adagoltam a golyócskákat két emeletben. Ennél a pontnál – ha este álltunk neki – be lehet rakni az egészet a hűtőbe, majd reggel hideg sütőben indítani. Vagy mégegyszer keleszteni és előmelegített, 180 °C-os sütőben készre sütni – olyan 40-45 perc alatt.

A kész süteményt kis hűlés után egy tálra borítottam és persze a legjobb azon melegében szétcincálni. De ez kivételesen másnap is nagyon finom – feltéve, ha marad belőle…..

Tags: Baked, fahéj, kelttészta

Újabb Baked-sütemény. Az eredmény megint magáért beszél. Mindig is ilyen kívül ropogós, belül puha cookie-ra vágytam, amelyik nem folyik szét sütés közben. Ízben és textúrában is különös játék benne a sósperec – igazi fanoknak való!!

A könyv szerzőinek alapos utánajárása után sem bizonyosodott be,  hogy a cowboyok találták-e fel, vagy fogyasztották volna előszeretettel, netán az ő tiszteletükre készült volna. Szerintük a név csupán tisztelgés a cookie  ”darabos férfiassága” előtt, melyet tetéz mérete és az összetevők sokszínűsége.

Cowboy cookie

230 g liszt

1 tk szódabikarbóna

1 tk sütőpor

½ tk só

170 g zabpehely

180 g hideg vaj felkockázva

230 g nádcukor

1 tojás

1 tojássárgája

1 vanília kikapart belseje

1 tk nescafé kevés vízben feloldva (nálam egy kis espresso)

100 g étcsoki apró darabokra vágva (vagy ugyanennyi süthető csokicsepp)

3/4 bögre apró sósperec felaprítva (nem porrá zúzva!)

A lisztet, a szódabikarbónát, a sütőport és a zabpelyhet egy tálban összekevertem.

A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd ment bele a tojássárgája és a tojás. Ezután belekevertem a vaníliát és a kávét is majd több részletben a lisztes-zabpelyhes keveréket. Legvégül a csokit és a perecdarabokat is hozzáadtam.

Ezután kb.  négy órát hűtőben pihentettem.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra,

Fagyiskanállal sütőlapra adagoltam – nekem csak rendes, normál méretű van, ezt félig töltöttem csak meg, kicsit lenyomkodtam, majd kinyomtam és domború felével felfelé raktam a tepsibe. De majd megnézem a Gasztroshopban hátha van kisebb típus, ami kekszadagoláshoz jó lesz

11-13 perc alatt sültek meg.

Tags: Baked, cookie, csokoládé, keksz, zabpehely

Még sosem küzdöttem ennyit sütivel. De ez olyan tipikus, hogy mikor az ember vendégségbe vinné, vagy villantani akar vele, akkor sosem jön össze. Az első két próbálkozás tulajdonképpen atomjaira esett (pedig az egyik a Baked könyvből volt) és szerda magasságában már eléggé frusztrált voltam. A család mondjuk boldogan fogyasztotta a selejtes süteményeket, ezzel sosem volt gond

Végül megtaláltam az Igazit, ami finom és csinoska is volt. Csak azt nem gondoltam át, hogy 100 darabhoz le kell sütnöm 200 lapocskát, majd ezeket összeragasztgatni, s mind a százat csokiba mártogatni. De a végeredmény mindenért kárpótolt, remekül nézett ki a 120 darab katonás kis sütike.

A felébe rozmaringos baracklekvár került – szerintem klasszul ment a mandulás-csokis tésztához – a másik felébe pedig ribizli. Még esetleg lemon curd is jól jött volna bele, de most pont nem volt itthon.

És mi került cserébe az én dobozomba?

Zizi sajtos-mákos kekszei

Lila Füge kekszek mandulával és sárgabarackkal

Axi-tól gyömbéres és aszalt meggyes cookie-k, isteni chutney-k kíséretében

Dokitól csokis és citromos kekszek

Kicsi Vútól pedig finom cantuccinik.

Az ötlet remek, remélem hagyományt teremtettünk!!

Mandulás rudak (60 darab)

300 g liszt

80 g őrölt mandula

190 g nádcukor

4 tk sütőpor

1 rúd vanília

170 g vaj

1 tojás

1 tojássárgája

a tetejére

1 tojásfehérje

1 ek tej

szeletelt mandula

a csicsázáshoz

lekvár (lehetőleg valami savanykás)

étcsokoládé

A tészta hozzávalóiból tésztát gyúrtam – semmi flanc, mindent a tálba dobáltam és a géppel kikevertem – amit utána hűtőben pihentettem legalább egy fél órát.

Több adagban kinyújtottam és kb. 1,5cmx4 centis téglalapokra vágtam. A felét lekentem a tejes tojásfehérje keverékkel és megszórtam a mandulalapokkal.

180 fokra előmelegített sütőben 10-12 percig sütöttem (míg szép színt nem kapott).

A kihűlt lapocskákat a lekvárral párosával összeragasztottam. Némi pihenő után (hogy ne csússzon szét) a rudacskák két végét olvasztott étcsokoládéba mártogattam.

Tags: csokoládé, karácsony, mandula

Újabb kipróbált recept a BAKED könyvből – s most sem okozott csalódást. Én ugyan a cím alapján egy teljesen más – inkább sós – ízvilágot képzeltem el, de meglepő módon a sajt és a fűszerek ellenére inkább picit az édes felé hajlott a végeredmény. Mindenesetre nagy sikert aratott, reggelire is kitűnő választás.

Sütőtökös-cheddaros muffin

1 bögre sütőtökpüré (bögre – 2,5 dl)

3 ek tejföl

2 tojás

110 g puha vaj

2 bögre liszt

1½ tk sütőpor

¼ tk cayenne-bors

1½ tk só

1½ frissen őrölt bors

½ bögre nádcukor

120 g reszelt cheddar sajt

2 ek tökmag a tetejére.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra és a muffinsütőbe belerakosgattam a papírformákat.

Először a sütőtökpürét kevertem össze a tejföllel, ehhez ment a tojás majd a vaj. Nem kell habosra verni, csak annyira, hogy jól összekeveredjenek az anyagok.

Egy másik tálban a száraz összetevőket is összekutyultam – a lisztet, sütőport, cukrot és a fűszereket.  Ezután 2-3 adagban a tojásos masszához kevertem, majd végül a sajt kétharmad részét is hozzátettem.

Egy nagykanál segítségével eloszlattam a tésztát a muffinsütőben, majd a maradék sajttal és a tökmaggal megszórtam.

Kb. 20 percig sütöttem, amíg szép aranybarna nem lett.

Tags: Baked, cheddar, sütőtök

Sosem voltam Nutella-rajongó, sőt fogyasztó sem. De vannak bizonyos családtagjaim, akik időnként hazacsempésznek egy-egy üveg Nutellát, majd rohamtempóban el is fogyasztják. Igazából az ő kedvükért próbálkoztam ezzel a házi verzióval. Aztán újra és újra megkóstoltam, és egyre erősebb késztetést éreztem, hogy elzárjam valahova és csak  óránként néha, titokban járjak rá. Persze végül győzött a jó szívem, és bemutattam nekik a család új kicsi kincsét.

Külön jó, hogy teljesen tejmentes, így azok is ehetik, akik eddig a bolti Nutellát a tejtartalma miatt nem tudták. Jellemző módon az én tejérzékeny gyerekemnek nem ízlik. S hogy miért? Mert csokis (egyébként nem is az, csak kakaópor van benne). Ki érti ezt?

A recept a zseniális BAKED könyv még zseniálisabb folytatásából a BAKED Explorations című kötetből származik. Porcukor hiányában őrölt nádcukorral csináltam, ez picit érezhető is volt benne. Férj szerint legközelebb picivel több mogyorót és kevesebb kakaóport tegyek bele.

Házi Nutella

200 g törökmogyoró

190 g porcukor

1/3 bögre nyers, cukrozatlan kakaó (Valhrona)

1 vaníliarúd kikapart belseje

csipet só

3-4 ek mogyoróolaj (vagy más semleges ízű növényi olaj)

A sütőt előmelegítettem 190 ºC-ra. A mogyorót egy sütőlappal bélelt tepsibe szórtam és a sütőbe toltam. 8 perc elteltével megforgattam és még 6-8 percig sütöttem. Egy idő múlva isteni illat áradt szét a konyhában. (Eddig azt hittem, ezt a fajta mogyorót nem szeretem, de így megsütve….)

A teljesen kihűlt mogyorót egy törülközőre szórtam, és két réteg anyag között dörzsölni kezdtem. Így szépen lejött a barna héja.

A megtisztított mogyorókat aprítógépbe raktam és darálni kezdtem. Sajnos hajlamos felkenődni a gép falára – ezt mindig türelmesen lekapargattam. Egy idő múlva a mogyoró elkezdte a nedvességet és a olajait kiengedni, és jó 5-6 perc kitartó keverés után egy egészen krémes, selymes masszát kaptam.

Ekkor hozzákevertem a cukrot, a kakaót, a vaníliát, a sót és olyan 3 ek olajat – így még egy percig nyomattam a géppel. Ha sűrűnek találjuk, még a maradék egy kanál olajjal lazíthatjuk, én azt már nem raktam bele.

Lehet kenyérre, palacsintába kenni, kekszbe tölteni, kis mascarponéval krémet keverni belőle, vagy csak úgy magában elnyalogatni

Tags: gluténmentes, kakaó, lisztmentes, mogyoró, tejmentes

Sosem vágytam Amerikába. Még az első 10-ben sem szerepel. Ja, és utálok repülni. Nem igazán tudom megmagyarázni, én ilyen európai vagyok. De a New-Yorki BAKED kávézóért talán még ezt a félelmemet is leküzdeném. Az első könyvükről más sokat zengedeztem, sokakat meg is fertőztem, és persze sok süteményt el is készítettem belőle.

Kérdés sem volt, hogy a második könyvüket is be kell szereznem. Az ember persze mindig félve nyúl folytatásokhoz, második kötetetekhez, főleg ha az első olyan nagy hatással volt rá. De ezek a fiúk (meg a dizájnereik) nagyon tudnak valamit.

(kép forrása: http://the-dogs-breakfast.com/2010/10/31/baked-explorations/)

A Baked Explorations a hagyományos amerikai klasszikusokat veszi szép sorjában végig, olyan mintha a nagyi receptesfüzete lenne, csak éppen nem a lúdlábtorta meg a mézeskrémes receptje szerepel benne, hanem a Mississpi Mud Pie vagy a Monkey Bubble Bread. Mindez kiegészítve apró ötletekkel, családi sztorikkal.

Az első recept, amit kipróbáltam tulajdonképpen a kókuszgolyó amerikai változata. Amit még egy abszolút kezdő anyuka is félkézzel meg tud csinálni – és még a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá. A gyerekbulik biztos sztárja lehet – erről gondoskodik a csoki és a mogyoróvaj (a szülőket meg megnyugtatja a zabpehely)

Mogyoróvajas-csokis sütés nélküli “keksz”

½ bögre tej

2 bögre nádcukor

¼bögre cukrozatlan, sötét kakaópor

110 g vaj

1 bögre mogyoróvaj

3 bögre zabpehely

Két nagyobb tálcára sütőpapírt terítettem.

Egy lábasban jól összekevertem a tejet, a vajat, a cukrot és a kakaót, majd melegíteni kezdtem. Amikor elkezdett forrni, abbahagytam a kevergetést és még másfél percig zavartalanul hagytam rotyogni.

Ezután levettem a tűzről és hozzákevertem a mogyoróvajat majd a zabpelyhet is. Teáskanállal azon melegében a sütőpapírra adagoltam (kicsit terül, hagyjunk közte helyet) majd hideg helyen hűlni hagytam.

Nálunk a hűtőben lakott, oda jártunk rá – de nem sokáig tartott ki

Tags: kakaó, lisztmentes, mogyoróvaj, zabpehely

A gyerekek nyaralásában nemcsak az a jó, hogy végre van időm olvasni, hanem az is, hogy ilyenkor minde lelkiismeret-furdalás nélkül sütök-főzök mindenféle tejes-tejszínes dolgokat.Ilyenkor szó szerint tejben-vajban fürdünk, és sajtot szórok mindenre.

Mikor anno megvettem a New-Yorki BAKED kávézó híres szakácskönyvét, egyből kinéztem belőle ezt a megadurva brownie-t, ami egyébként a fiúk (Matt Lewis and Renato Poliafito) egyik emblematikus süteménye. A receptben még az is benne van, hogy ha túlsütjük, azért ők bizony nem vállalják a felelősséget. Mert a brownie-nak bizony az a lényege, hogy sosem szabad sem túlkeverni, sem túlsütni, mert akkor egy száraz, morzsálódós valamit kapunk. Ellenben ha jól csináljuk, akkor egy brutál csokis, puha, krémes, finomság lesz a jutalmunk, amihez már csak némi vaníliafagylalt kell, hogy a mennyekbe röpítsen.

Számomra ez a tökéletes brownie,  ízben és állagban hibátlan!

BAKED brownie

140 g liszt

1 tk só

2 ek kakaópor

325 g étcsokoládé (70%-os)

220 g sótlan vaj

110 g nádcukor

290 g kristálycukor

5 tojás

1 vaníliarúd kikapart belseje

A sütőt előmelegítettem 180 ºc-ra, és sütőpapírral kibéleltem egy 25×35 centis tepsit.

Egy műanyag tálban összekevertem a lisztet, a sót és a kakaóport.

Az apróra tört csokoládét és a kisebb kockákra vágott vajat gőz felett összeolvasztottam. A tűzről levéve (de a tálat a gőz felett hagyva) a cukrot is hozzákevertem és hagytam nagyjából elolvadni. Miután nagyjából meghűlt, belekevertem 3 tojást, kézi habverővel alaposan elkutyultam, majd ment bele a maradék két tojás ás a vanília is. Spatulával beleforgattam a lisztes keveréket majd végül az előkészített tepsibe simítottam a masszát és az előmelegített sütőbe toltam.

Pontosan 30 perc múlva tűpróbának vetettem alá – s jónak találtatott: még éppen néhány nedves morzsa maradt rajta.

Kihűlés után szeleteltem, szerintem tökéletes kiegészítője a vaníliafagyinak.

További kipróbált recepteket itt találhattok a könyvből.

Tags: Baked, csokoládé, vaj

Már egy ideje ez is fent volt az “elkészítendő” dolgok közt – mióta csak megláttam a Baked fiúk könyvében. Az alkalmat azonban az új “gyerekeim”szolgáltatták – hiszen mivel is lehetne jobban lenyűgözni egy csapat kamaszt?

A szemléltetés híve vagyok. ha már tanulunk a “marshmallow”-ról, akkor meg is mutatom nekik milyen. És mennyivel menőbb egy házilagos változattal megkínálni őket, mint egy zacskós boltival.

Azt persze mondanom sem kell, hogy az igazi gyermekeim körében is osztatlan sikert aratott a pillecukor – már jöttek is az ötletek, mivel lehetne színezni, ízesíteni. És persze nyáron a nyársra is húzzuk alkalomadtán. Addig meg akár csokifondübe is lehet mártogatni.

Az előállítás valóban pofonegyszerű, semmi különleges dolog nem szükségeltetik hozzá, csak egy jó elektromos habverő – a legjobb, ha állványos, így egyszerűbb a folyadékokat összekeverni. A külföldi receptekben kivétel nélkül megtalálható kukoricaszirupot simán mézre cseréltem, a cukor felét pedig nádcukorra.

És hogy nekem ízlett-e? Köztudomásúlag nem vagyok nagyon édesszájú, és ez hogyismondjam…. tulajdonképpen tömény cukor. Meghagytam a gyerekeknek. Viszont forró csoki tetejére szórva (ahogy nemrég Makkánál is láttam) igazán a szívembe lopta magát.

Pillecukor (marshmallow)

4 ek zselatin (sima Kotányisat használtam – a lényeg, hogy (étkezési)  zselatin legyen, tortazselé, befőző zselésítő NEM játszanak)

1,5 bögre víz (1 bögre = 2,5 dl)

330 g cukor (a fele nádcukor volt)

0,5 bögre méz

¼ tk só

kevés vanília őrlemény

¼ bögre porcukor

¼ bögre kukoricakeményítő

A zselatint egy bögre vízzel elkevertem és a keverőtálba öntöttem.

A maradék vizet, a cukrot, a sót és a mézet egy magasabb falú lábasban összeforraltam, majd a lángot a lehető legkisebbre vettem.  Elvileg olyan 126 ºC-ot kell elérnie a szirupnak, ez olyan 7-8 percnyi forralás (kis lángon)

A habverőt bekapcsoltam, elkezdtem keverni a zselatint és közben lassan hozzáöntöttem a forró cukorszirupot. Magasabb fokozatra kapcsolva kb. 8-10 perc alatt gyönyörű hófehér habbá varázsolta a cukros cuccot a gép (ez bevallom eléggé lenyűgöző volt).

Egy 23×33 cm-es tepsit sütőpapírral kibéleltem és egészen vékonyan kiolajoztam. A porcukor-keményítő keverék egy részét beleszitáltam, majd ráterítettem a habos masszát. A tetejét egy olajjal kicsit megkent lapáttal elsimítottam és egy réteg ide is került a porcukorból.

Egy éjszakát állt a pulton, reggel remekül lehetett picit megvizezett ollóval szeletelni. Az oldalakat is meg lehet hempergetni a porcukorba, nekem gyorsabban elfogyott, minthogy erre sor került volna.

Állítólag 3 hétig áll el Mondanom sem kell, ennek kipróbálására nem került sor.

Nem akarok dicsekedni, de ez valami fenomenális. A dicsőség egyébként sem az enyém, hanem a Matt Lewis – Renato Poliafito párosé, akiknek a csodás BAKED című könyvet köszönhetjük.

Trüffelt gyártani nagyon egyszerű – kevés munkával hatalmas dicséreteket lehet bezsebelni. Ez a változat egy hajszállal munkásabb – de higgyétek el, amikor a vékony, roppanós csoki alatt megbúvó lágy krém szétolvad a szánkban….. Na az ilyen pillanatokért érdemes élni!

Az elkészítéshez nagyon hasznos dolog az egyszer használatos gumikesztyű – én a DM-ben vettem 100 darabosat, néhány száz forintért.

És ha már nekiugrunk, érdemes többféle ízesítést kipróbálni, én most mindjárt hármat is csináltam.

Mézes-kávés trüffel

125 g étcsokoládé

1,25 dl tejszín

2 ek méz

fél ek nescafé

Mandulás tejcsoki trüffel

125 g tejcsokoládé

1 dl tejszín

egy nagy marék pirított mandula, durvára darabolva

néhány csepp mandulakivonat

Málnás trüffel

125 g étcsokoládé

1 dl tejszín

¾ csésze málna (szitán áttörve, a magok nem kellenek)

fél ek méz

1 ek sótlan vaj

a temperált csokihoz

250 g étcsokoládé

a hempergetéshez

holland kakaópor

porcukor

őrölt mandula

Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. A tejszínt az ízesítőkkel (méz+kávé, mandula+kivonat, málnavelő+méz)  épphogy csak felforraltam és az apró darabokra tördelt csokoládéra öntöttem. Szilikon lapáttal addig kevergettem, míg a csokoládé elolvadt benne. letakarva ment a hűtőbe pihenni.

Mikor úgy éreztem, most talán van egy kis időm, amikor nagy eséllyel senki sem macerál (reménytelen ügy egyébként) elővettem a csokimasszákat és egy karalábévájó segítségével – meg persze a két tenyeremmel – helyre kis gombóckákat formáltam belőlük.

A gombócokat sütőpapírra téve visszaköltöztettem a hűtőbe.

Na és ekkor kezdtem el temperálni a bevonáshoz a étcsokoládét. Az apró darabokra vágott étcsoki egynegyedét gőz fölött megolvasztottam. Miután megolvadt, még 1-2 percig a forró gőz felett hagytam (elvileg 48 fokosnak kell lennie, akinek van hőmérője, mérje!), majd levéve róla belekevertem a maradék csokit. Ez ilyenkor lehűti – ami a temperálás fontos része. A szilikon keverőmet megint munkába fogva szorgosan kevertem, majd mikor az összes csoki elolvadt, visszatettem a gőz fölé. Néhány percig ott hagytam (itt olyan 32 fokra kell visszamelegíteni – azaz olyan kézmelegre).

Na és ekkor húztam fel a gumikesztyűt (az Uram gyanakodva nézte, mire készülök) és készítettem ki magam elé mindent: a temperált csokoládét, egy kiskanalat, az első adag csokigömböt, a bevonáshoz a kakaót, a cukrot és a mandulát, valamint tálcákat, amire a kész trüffeleket pakoltam.

A kiskanállal egy adag csokit a baltenyerembe téve a jobbal rápottyantottam egy gömböcöt, megforgattam a csokiba, majd ment a bevonóba. A málnásat kakaóporba, a kávésat porcukorba, a mandulásat mandulába hempergettem.

Ezt így folytattam amíg meg nem untam amíg el nem fogyott az agyag. A hideg ganache-on a temperált csoki egy vékony, épphogy roppanós réteget alkotott, és valami bitang finom!!!!

Jó gömböcölést mindenkinek!!!!!!

Tags: csokoládé, karácsony