beszámoló bejegyzései
2012. dec. 2. 18:42 - RobWarzycha - beszámoló
...amikor Vernes fura balettja után Vak II spori befújta a tizit, ami már akkor kamuszagúnak tűnt, végleg biztos lettem abban, hogy a májusban megtapasztalt szenvedések, a "semmi sem jön össze" nap helyett ez a december 1.-e lesz az antagonizmus maga, a NAGY ELLENTETT, amikor igenis minden bejön... Egyszerűen minden sikerült a nap során, délelőtt a melóban, a leutazás kapcsán, végre a sörfőzde is nyitva volt, most nem vártunk a meccs végéig, a tré időjárás is áttolta magát vasárnapra, és kettős emberhátrányban tizit kapunk, Dél pedig nekifut és beveri, én ugrok egyet a diósi sajtópáholyban, a helyi érdekeltségű (és vállaltan piros fehér szívű) médiaerők közül néhányan nekem is akarnak jönni, de kit érdekel, ma minden bejön...!
[...]
10 perc múlva a sajtótáj felé baktatva, átfagyva viszont az antagonizmusból semmi sem maradt, csak a vasgyár vészjósló tömbje a háttérben, ami, esküszöm, mintha gonoszul vigyorgott volna rám.
Elolvasom »
2012. dec. 2. 11:50 - veghhanta - beszámoló
Vannak ilyen meccsek, csak épp minek? Már a második percben elkenődik a szánk, hogy az utolsó húsz percben infarktusok sorozatát hordjuk ki lábon. Ha nem áll mellettem Viktor barátom, és Boti kiállítása után nem mondja, van nála egy kis házitörköly, akkor Tandiáig tuti nem húzom ki viszonylagos nyugalomban.
Utána viszont elszabadult minden. Elsőre sárgát mondunk, ismétlik, akkor már pirosat, de mindegy, mert a spori sárgát adott, vagyis Tandia a barom. Vernest lebírkózzák, Délczeg bevágja, egyenlítünk kettős hátrányban (bezzeg a Rákóczinak kettős előnyben sem tudtuk gólt lőni), ugrálok a kocsmában, szarok én mindenkire, csak húzzuk ki még tíz percig.
Nem sikerült.
A hajtás után triviákban a dolgokról.
Elolvasom »
2012. nov. 24. 23:42 - RobWarzycha - beszámoló
Hát ez olyan lett, mint ahogy azt vártuk. Nyögvenyelős, mint általában a Sió ellen. Szenvedős, mint az utóbbi években az idényzáróink ősszel. Hideg, mint... hideg. Ennyi. Viszont meglett az első oda-vissza vert csapat a szezonban, forgatókönyvileg másoltuk a szerdát, csak a gólszám lett szerényebb, voltak fiatalok most is, szóval annyiban azért mégis más volt az idei őszbúcsúztatás a Bozsikban, mint mondjuk 2009-ben (Paks ellen...jajj), 2010-ben (Vasas...brrrr) vagy 2011-ben (2:0-ról leadott 2 pont a Hali ellen), hogy a hangulatunk hazafele most egész vidámra sikeredett, és a diósgyőri túrá(k)tól függetlenül már szinte most várjuk a tavaszt.
Elolvasom »
2012. nov. 22. 10:51 - RobWarzycha - beszámoló
...és akkor az utolsó 20 percre, még inkább az utolsó 10-re valami elpattant. Elpattant Botiban, elpattant a DVTK kapusban, elpattant a lecserélt Gegében de legesleginkább elpattant a megmakkanó korzón. Az idei év legjobb hangulatú meccsepizódja kerekedett az elképzeléstelen első egy órából, ki hitte volna, hát én nem, az biztos, ölelkező korzólakók, somolygó korlát-arcok, hát mi volt itt? Igazából egy mákos meccszárás, nem több. És mi már ettől a mennyekben járunk. Ez a szép. Ez a szép? Ez...
Elolvasom »
2012. nov. 18. 23:07 - RobWarzycha - beszámoló
A poszt címében leírt egyenlet nem kicsit hatásvadász, ezt beismerem, nyilván nem echte italienische játékgyilkos védekezést láthattunk a meccs nagy részében, a catenaccio meghatározás pejoratív felhangú felhozatala inkább most Rossi majsztrónak szól, aki addig mantrázta a mi mindig 3 csatárral támadunk örökbecsűt, hogy már mi is kezdtük elhinni, ám az éveleji Tchami-Diaby-Dél tényleges támadósorhoz képest ma már Dél-Abass-Gege(??) csatárszekcióval indítottunk, mögöttük védekezőbb jellegű vagy feladatot kapó játékosokkal - így már csak nevében 4-3-3 a hadrend. Sőt, Hanta szerint (akinek sufnituning címképemet személyesen ajánlom) ráadásul igaz a 3 csatár, csak mellé 7 védőt tol a mister, szóval érdekes az ügy (nyilván ez is sarkítás, értséteki ki a lényeget). Az viszont, hogy ma a vezetésünk után is inkább hátrafele passzolunk, hát az már nagyon nem az igazi. Gyors értékelés, mert holnap korán kelünk, lehet hogy lesz bővebb beszámoló is holnap ha hanta tolla bepörög, ha nem, akkor meg kaptok tőle valamikor valami statisztikát, azt úgyis olyan ütemben szüli, mint Horváth Fecsó kecsótréner a pofonfarázós nyilatkozatokat! Cheers!
Elolvasom »
2012. nov. 11. 11:36 - RobWarzycha - beszámoló
Bizony, kedvező összképet írok, azonban, hogy véletlenül se vádolhasson senki azzal, hogy "ha győzünk minden szép, ha kikapunk csak gyalázkodik ez az RW", azért hozzáteszem azt, amit a beszámolóban már pedzegettem: nem sok hiányzott, hogy másként alakuljanak a dolgok. Érthetetlen torpanásunk-bealvásunk a második 45 perc középső perc-dekádjaiban majdnem fájdalmas véget ért, de szerencsére a fordulópontokból mi jöttünk ki jól - btw mi csináltuk meg a fordulópontokat. Posztonkénti, szokásos értékelésünk a hajtás után.
Elolvasom »
2012. nov. 11. 8:58 - RobWarzycha - beszámoló
Nem sok jóslatom jött be tegnap -egyet leszámítva-, tegyük hozzá: szerencsére! Ugyan nehéz meccstől és Eger-sikertől tartottam, a veszélyfaktorokból csak az "exünk megint bizonyít ellenünk" tétel vált valóra, de Norbi gólját még én is megtapsoltam. Viszont eredményileg szó sem volt itt vereségről, sőt! Ami a körítést illeti, hát a nagy betervezett Pivózás is hamvába holt, hisz a meccs előtt még nem volt nyitva, utána viszont túlzsúfolt volt a jeles műintézmény, így kora délután a Bohemiában, este pedig a Wesselényis testvércsapszéken folyt korsóinkba a míves főzetek sora. Végülis egy jó pénteket zártunk, szürreál-elemekkel. Még sok ilyet kérünk.
Elolvasom »
2012. nov. 5. 14:10 - veghhanta - beszámoló
127 lépcsőfok. Ennyit kell megtenni Győrött, ha valaki a földszintről szeretne felsétálni a sajtó számára kijelölt helyekig. Megnéztem, egy lépcsőfok magassága a lépcsőházban ~14 centi (a telefonom ~12 centi, és annál valmaivel nagyobb volt), a szektorban pedig ~12-15. Számoljunk. 14*99 (ennyi lépcsőfok van a lépcsőházban) + 28*13 (a szektorban) = 1750 centi, vagyis nagyjából 18 méter. Ilyen magasan van az ETO Parkban a sajtó, és érdekesség, hogy az oldalvonaltól talán még ennyire sem. Iszonyat meredek a lelátó, kicsit olyan érzés, mint egy panelház 5-6. emeletéről nézegetni a parkolóban rollerező kissrácokat. És még a kecsóiak jelmondata a "sem magasság, sem mélység nem rettent".
Tudom, idegenben jó idegenben lenni, és a túra nem csak attól túra, hogy megyünk, és útközben jól szórakozunk, hanem attól is, hogy kiállunk a lelátóra, és akkor van valami. Közben sör, beszélgetés, szurkolás, miegymás. Ennek ellenére van az, amikor szeretem magunkat kívülről nézni, például hogy milyen lehet ebben a remek győri akusztikában? Parádés. Ismét egy meccs, ahol meccshosszig tolta a tábor, 150-en lenyomva a sportlapok szerint ötezres hazaiakat. És még az új dal is ült.
Vicces kedvű rajzolónk a képen 5000 nézőt rejtett el. Az ön feladata, hogy találja meg mind. A helyes megfejtők között további nézőket sorsolunk ki.
Mellékesen amúgy játszottunk egy egész pofás kis rangadót. Rossi úgy tűnik tényleg betartja a szavát, és ragaszkodik a háromcsatáros játékhoz, miközben talán érzi, sem a formához, sem úgy általában bármihez nincs meg a kellő minőségű és - bármennyire is fura - számosságú játékosa.
Elolvasom »
2012. okt. 28. 10:34 - RobWarzycha - beszámoló
Ahogy beszámolónkban is taglaltuk: örvendetes volt látni a kecsói, pécsi meccseket jellemző és pápai második félidős nihil elmaradását tegnap - ugyanakkor a jó momentumok esetlegessége és dadogó mivolta még abba az irányba tolják el értékelésünket: oké, ez nem volt rossz, de azért több kell, mert tényleg több van a csapatban. Akik tudtak olyan élvezetes meccseket tolni a Bozsikban, mint a Paks, Diós, Kapos elleni meccseken, azok igen is találják meg azt az elveszett fonalat - és akkor legközelebb még jobban örülhetünk.
Elolvasom »
2012. okt. 28. 8:05 - RobWarzycha - beszámoló
Szinte elmehetnék jósnak. Szinte. Csak az a kár, hogy ezt a "szinte" szócskát is oda kell tenni a mondat elejére. Az elmúlt hetek borzalomjátékai (illetve nemjátékai) után bejött a beharangban jósolt pálfordulás-szerűség, tegnap megint tiszta szívvel lehetett lelkesedni a csapatért, mentek előre rendesen, voltak egész pofás támadásaink, az első félidőben lejátszottuk az ellenfelet a gyepről (igaz ehhez nem csak a mi ellenállhatatlanságunk kellett, ami inkább csak nyomokban jelentkezett, sokkal inkább a lilák indiszponáltsága, de őszintén, ez kit érdekel?)... szóval sok minden klappolt, de egy lényeges ponton továbbra is maradt a rossz tendencia: egy első félidőben eldönthető meccsen, egy (az utóbbi hetek szokása szerint) gyenge alakulat ellen megint kibabráltunk saját magunkkal, buta hibák, rossz lélektani pillanatokban érkező betlik, aminek ezúttal ugyan nem vereség lett a vége, hanem iksz, de fura az ember érzése. Félig teli vagy félig üres a pohár, döntse el ki-ki vérmérséklete szerint.
Elolvasom »Kommentek: 11 komment
2012. okt. 21. 12:00 - veghhanta - beszámoló
Olyan volt ez a meccs, mint egy közepes Simpson család epizód, Nelsonnal, a bárhonnan előjövő kiröhögőgyerekkel. Csináltuk becsülettel a futballszerű dolgunkat, sorra alakítottuk ki a helyzeteket, majd mindig nem sikerült valahogy. Ilyen egyszerűen nincs.
Két dolgot mondanék, egyet tavalyról, egyet tavalyelőttről. Honvéd - Szolnok 0-0 és Honvéd - Kaposvár 0-0. Az első olyan volt, hogy a Szolnok csontutolsó, mi pedig egykapuztunk, de gólt akkor sem lőttünk volna, ha a valószínűség fogalmát hirtelen újracsinálják, és a lutri onnantól az atombiztosat jelenti. A másodikra szerintem még kevésbé szeretünk emlékezni, talán megvan, hogy ez volt az, amikor Tchami és Vécsei is tizenegyest hibázott, miközben a Rákóczi kilenc emberrel tolta.
Ritkán mondhatjuk, hogy a Honvéd hatalmas fölényben játszik, de ha mondhatjuk, akkor átlalában azt is, hogy ezeket a meccseket képtelenek vagyunk megnyerni. Már a kezdő sem volt kis meglepetés, nyolc légióssal(!!!), és egy olyan 4-3-3-ban, ahol a középső három mindegyike alapvetően védekező felfogású, és közülük Hidi(!!!) ad majd fazont a csapatnak. Tavasszal Supkának majdnem bejött egy hasonló gondolat a Videoton ellen, igaz, ott Vécsei volt az egyik középpályás, bár a mostani Diarrához hasonló poszton, valamint akkor szintén kikaptunk, Sanyika utolsó perces fejesével. Remek előjelek.
Elolvasom »
2012. okt. 5. 21:05 - RobWarzycha - beszámoló
A találkozó végén épp az eredményjelzőnkhöz közelebbi közvetítőállvány mellett szédelegtem a látottaktól, amikor a következő csodás jelenetnek lehettem tanúja: Mamadou "állítólag a legnagyobb igazolás vagyok idén csak mindkét térdem tropa" Diakité elmaradhatatlan bézbólsatyi - fehér monumentfülhallgató kombójával hesszeli a kiürülő pályát, mire kiront hozzá az öltözőfolyosóról Sunnyboy, kétszer körbefutja, és a "Big Sex, Big Sex" felettébb tartalmas felkiáltás háromszori elismétlését követően visszarongyol a Tribün alá. Az est legértékelhetőbb jelenete volt - és ennél többet a máról nem kell mondanom.
Most mit írjunk egy ilyen meccs után? Vicceskedni kinek van kedve ilyenkor, dicsérni nem tudunk, szidni mint a bokrot azt igen, de sok értelme annak sincs. Itt a poszt, hogy tartsuk a szokást, de most többet ettől ne is várjunk -nem mintha ezt tenné bárki is...
2012. szept. 30. 8:13 - RobWarzycha - beszámoló
..."a Dubecz, Borgulya, Gabala sztenderd sérültek"-szavalta komoran Komora Imre bá', az azóta megszépült emlékű exdirektor 1999 nyarán, egy Dorog elleni MK meccs előtt. SZTENDERD. A szó csodásan illik a Kecsó elleni eredményeinkre. Kvázi SZTENDERD. Vagy egy véletlen iksz, vagy (méginkább) konstans Szofoklész. Tegnap sajnos az utóbbi. Sose tudunk kilépni ebből a folyómederből?-kérdezhetjük elcsigázva. Hát úgy néz ki: nem! Kedvetlen értékelés a hajtás után.
Elolvasom »
2012. szept. 23. 8:26 - RobWarzycha - beszámoló
Ugyan korántsem mondhatjuk, hogy idei legemlékezetesebb produkciónkat nyújtottuk tegnap délután (a Vidi ellen idegenben, a Diós ellen otthon és a Paks elleni hazai második félidejében jóval átgondoltabb és jobb teljesítményt hozott a csapat), azért nem lehetünk elkeseredve. Ha az utolsó 20 percet feledjük, akkor úgy összegezhetünk: mégiscsak láttunk 8 gólt, abból 5 a miénk volt, és egyik se ronda, olyannyira nem, hogy a III. félidő című esztrádműsorban Nyilasi mester is akármelyikre bólinthatna, legalább akkora lendülettel, mint a Kispesten szép emlékezetű Ndjodo kartárs tette azt László Sonka orrcsontja vagy épp az öltözőbe merészkedő fradista utcai harcos orcája felé épp aktuális megposszanásaikor. Alapvetően dicsérni fogunk tehát (mert alapvetően ezt szeretjük tenni, ha a csapatról van szó), max néhol az olvasókkal együtt gondolatban megjegyezzük, hogy azért a végéért kár, és legközelebb vigyázzunk, nehogy megbosszulja magát mindez.
Elolvasom »
2012. szept. 22. 22:48 - RobWarzycha - beszámoló
Félgőzzel, és egy átaludt, buta hibákkal tarkított utolsó negyed órával is biztosan vertük a mumus Kaposvárt, akik ellen mindig, de mindig unalmas, szörnyű meccseket nyomunk itthon. Nos, nagy játék ma se volt, ellenben 5 remekbe szabott gól, egy Ivancsics kapufa és 3 beszivolált leventegól - azok igen. Igazi flúgos futam (lassított felvételben), amiből most jól jöttünk ki, így jó pár Kispest-drukkernek lesz fényesebb a vasárnapi napsütés. Benyomás-dús szubjektivizmus a hajtás után.
Elolvasom »
Kommentek: még nincsenek kommentek
2012. szept. 19. 15:44 - veghhanta - beszámoló
Kezdjük azzal, hogy mivel Pesten maradtunk, így megúsztunk egy legalább három órás kesergést hazafelé a sztrádán, ami úgy szokott kinézni, hogy általában négyen vagyunk a kocsiban, mondjuk a magunkét, de gondosan mindenki mást, és alapvetően rossz nekünk. Azzal, hogy a meccset Pesten, az Útwengeresek törzshelyén, a Pause caféban néztük, legalább kicsit beleszagolhattunk mi is, milyen az, amikor egy drukker a fotelból tehetetlen, mert bárhogy is ordít a tévének, az semmi egy valódi erőt adó szurkoláshoz képest, ráadásul felesleges is. Tehetetlen dühünk társaságában fogyasztottuk tehát az elénk rakott söröket.
Elolvasom »
2012. szept. 1. 11:54 - RobWarzycha - beszámoló
Ahogy beszámolónkban is írtuk, a tegnapi este nem igazán az a nap volt amelyről 2007-es indulónk harsog, ti. "a Honvéd napja eljött már". A csapat elismerendően küzdött, hajtott, ami ezúttal csak egy szépítő gólra volt elég a közepes teljesítménnyel is magabiztosan játszó fiatal MTK ellen. Nem is szidjuk a srácokat, rövid értékelésünkben inkább a csapatrészek nagyobb hiányosságait emeljük ki az egyes szereplők kivesézése mellett.
Elolvasom »
2012. szept. 1. 11:01 - RobWarzycha - beszámoló
Hát az álom, amiben ringatózni szerettünk volna még egy darabig, ahogy a kollega írta tegnap, végül is nem húzta sokáig, de azért ez az "ébredés" nem a legfájdalmasabbak közül való. Valahogy tegnap a meccs során végig lehetett érezni, hogy ez most nem a mi napunk, de nem azzal katasztrofális fátumszerűséggel, hogy rúgunk 600 kapufát és a bíró nem ad meg 4 tizit, kapunk 3 piros lapot és a gólvonalról is fölérúgjuk a ziccert - nem, egyszerűen tegnap hiányzott az a pici szikra ami a 2.-4. fordulók között a 2 bravúrgyőzelmet és a Paks elleni remek második 45 percet hozta. Kikaptunk, de tragédia nem történt, így is erőn felül teljesítettünk eddig, és reméljük, 1-2 patron még maradt a srácokban.
Elolvasom »Kommentek: 5 komment
2012. aug. 26. 10:30 - RobWarzycha - beszámoló
Kicsit a tavalyi osztályozókönyv rovatunk nyomdokain, mégis más köntösben próbáljuk most értékelni a tegnapi teljesítményt egyénileg és csapatilag - hogy ez a formula marad- e a jövőben is vagy csupán egyszeri kísérletről van szó, azt majd az idő eldönti. Hajtás után jönnek a verdiktek.
Elolvasom »
2012. aug. 26. 9:10 - RobWarzycha - beszámoló
Vannak napok, amikor semmi sem jön össze és vannak, amikor minden klappol, minden összeáll, minden fogaskerék úgy kapcsolódik egymásba, mint egy időben a Csank-Vass edzőpáros a Bohóc kispadjain. A tegnap szerencsére ilyen nap volt Honvéd téren, a meccs fel- és levezetésében, és legfőképpen magában a 90 percben. Egy nap, amiről jó beszámolót írni, illetve mindezt majd évek múltán visszaolvasni: ja, amikor a Fradit ütöttük 2012-ben, jaja, jó kis kaland volt. De hogy is történt mindez?
Elolvasom »Kommentek: 8 komment