Felcsút-Foci-Krisztus

On 2013. május 7. kedd, in Rendezvények, by szerkeszto

Mi, felcsútiak sokszor találkozunk a jelenséggel, hogy munkatársaink, ismerősök összekötnek bennünket a focival. Érdekes érzés ez, főleg annak, akinek korábban semmi köze sem volt a futballhoz. Rajtunk áll, hogy ilyenkor mi örömmel, és büszkén vállaljuk ezt a közösséget az asszociációval, vagy szemlesütve, kívülállóként vallunk színt e kérdésben. Na de, hogy jön a focihoz Jézus Krisztus?

Jézus Krisztus, vezető edzőként már több mint kétezer éve dolgozik azon, hogy egynemzetközi csapatot hozzon össze belőlünk. A cél az volna, hogy együtt nyerjünk vele az univerzumkupán. Az ellenfél kemény, úgyhogy nem mindegy hogy hogyan játszunk!

Na igen ám, de ahhoz hogy nyerjünk, mindenkire szükség van!

Tehát az edzőnknek sok a dolga. Az elsők között azt szeretné, ha ennek a csapatnak minden egyes tagja, minimum tisztelni tudná a másikat. Ha mindenki elfogadná a posztját, és rábízná magát az edzőre, aki tudja, hogy mit tanácsol, kinek, mikor és hogy miért. Az edzőnk pedig nem tétlenkedik, először is bebizonyítja, hogy amit kér az nem lehetetlen, hiszen ha Ő meg tudta csinálni, akkor nekünk is lehetséges! Fontos instrukciókat ad arról, hogy nem az a baj, ha önzőztél, hanem az, ha nem vagy képes ezzel a szokásoddal felhagyni a csapat érdekében!

Adjál már néha gólpasszt is!

Ezután, alkalmassá teszi az edző a csapatkapitányt, hogy segíteni tudjaa játékosokat, a felkészülés és a játék során, akik még nem tudnak olyan jól együttműködni a többekkel. Azok a játékosok, akik már egy ideje a csapatban játszanak, lassan egyre többet mernek vállalni, hogy a csapat szekere még jobban menjen. Ezt igen óvatosan kell az edzőnek engednie, nehogy a csapat többi tagját magára haragítsa! Persze egy jól működő csapatban a haragot/irigységet legfeljebb egy pillanatig érzik a játékosok, mert utána már csak azt látják, hogy nekik mennyi mindent kell még megtenniük ahhoz, hogy ők is a saját posztjukon jobbak lehessenek.

A jó vezető edző mindig a szívén viseli az utánpótlás nevelést, hiszen tudja, hogy a kicsik maholnap akár a hátukon vihetik az egész csapatot, csak nagyon oda kell figyelni, nehogy túl nagy léptekben haladjanak a tanulásban, nehogy kedvüket veszítsék. Ja, és hogy a nagyok egyet se botránkoztassak meg közülük!

A jó játékos pedig mindig készen áll arra, hogy a tudását átadja a társának, de ugyanakkor nyitott szívvel és tettre kész lélekkel fogadja el a segítséget, amikor arra épp neki van szüksége.

A jó csapat tagjai hiszik azt, hogy a szurkolóik – bár nem játszanak-, mégis pozitív hatással vannak a csapat eredményére.És ezt a szurkolók tudják!

Előfordul olyasmi is ebben az élet nevű játékban, hogy egy-egy játékosunk lesérül, ekkor a legtöbb, amit adhatunk a csapattársunknak, ha figyelünk rá! Esetleg meglátogatjuk, hogy ne érezze azt, hogy ő csak addig kell a csapatnak, amíg egészséges. Ha elég rendszeresen látogatják a csapattársak, előbb utóbb felépül, de a látogatástól a csapat is erősebb lesz!

Az előzőnél egy kicsit nehezebb feladat, amikor a csapatnak egyik társuk elveszítését kell feldolgoznia. Egy jó csapat ekkor összezár. Minden egyes csapattag ott van a társa sírjánál, nem csak a közeli barátok. Ez a jó csapat tudja, hogy az élet legnehezebb meccseit egyedül megvívni nagyon nehéz, talán nem is lehet. Ezért különösen nagy figyelmet fordít arra a jó csapat, hogy egyetlen csapattagnak se kelljen egyedül semegszületnie, sem pedig meghalnia! Ilyenkor minden tag boldog-szomorú szívvel, de büszkén áll néhai társa sírjánál kezében a háláját kifejező virággal, hogy így köszönje meg azt, amire Ő tanította meg a csapatot.

Gondoltál- e már arra, hogy Krisztus felcsúti csapatában, velünk focizz?

Baboss Botond

 

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.