A látens szöveti savasodás

A lazarostos kötõszövet (mesenchyma) a szervezet egyik legfontosabb szerkezeti eleme: lényegében közvetít a véredények és a szervek sejtjei között. A hajszálerekbõl kijutó tápanyagok és oxigén e szöveten keresztül jut el a célsejtekhez, és e sejtek anyagcseretermékei is így kerülnek vissza a vérbe. A kötõszövetben vegetatív idegvégzõdések, valamint különféle immunsejtek is találhatók, mindez együtt nagyon aktív és hatásos szabályozórendszer kialakulását eredményezi. Felnõttek esetében e támasztó- és szállítószövet mintegy 18 kg-ot nyom, így akár az emberi test legnagyobb szervének is tekinthetõ.
A laza rostos kötõszövet bonyolult felépítésû, fehérjékbõl és cukorláncokból álló rostos rendszer, folyadéktartalma (sejt közötti folyadék) meglehetõsen nagy. Jelentõsége lényegében a véredények és a szervek sejtjei közötti kétirányú anyagtranszport közvetítésébõl fakad: különféle idegi és hormonális mechanizmusok segítségével folyamatosan szabályozza, a pillanatnyi körülményekhez igazítja a szervezet fizikai-kémiai egyensúlyát.
Vegetatív beidegzésének köszönhetõen a mesenchyma egységesen reagál a szervezetet ért ingerekre, közvetlenül szabályozza a beleágyazott hajszálereket, ezen keresztül az extracelluláris tér víztartalmát és ozmotikus nyomását. Számos, betegségtünetként számon tartott folyamat csupán a mesenchyma erõteljes ellenregulációjának hatása, ami az egyensúlyi állapot visszaállítását célozza. Mivel mind az idegvégzõdések, mind pedig a kapillárisok és nyirokkapillárisok a kötõszövet közvetítésével kommunikálnak a szervek sejtjeivel, a szükségessé váló regulációs folyamatok (akut reakciók, krónikus elváltozások) mindig a kötõszövet állapotától függenek.
Belátható, hogy ilyen komplex és univerzális rendszer zavarai komoly problémákat okozhatnak az egész szervezetben. Mivel a kötõszövet felvételi és pufferpotenciálja nagyon nagy, a legtöbb krónikus megbetegedés a kötõszöveti funkciók megváltozásával jár, hétköznapi szóhasználattal élve „salakfelhalmozódás” lép fel. A szervi sejtek megfelelõ mûködéséhez óhatatlanul szükség van a rendszeres „megtisztulásra”, amely a felhalmozódott salakanyagok leadását jelenti a kötõszövet irányába. Ha tartós terhelés lép fel (például krónikussá váló gyulladás), végsõ soron az egész alaprendszer reagál rá, így számos távoli hatás (például gyulladt fog térdfájást okozhat) könynyen megérthetõ. A krónikus gyulladás túlterheli az alapszövet regulációs potenciálját, míg maga sokszor rejtve marad, úgyhogy a beteg a kiváltó problémáról sokszor nem is tud. Lassan kifejlõdnek a másodlagos tünetek: fájdalmak, szívritmuszavarok, allergiák stb. Ha azután az eleve túlterhelt szabályozórendszert még egy, normális esetben veszélytelen külsõ hatás (akut fertõzés, stressz) éri, könnyen összeomlik a szervezet öngyógyító és önszabályozó képesssége.
Az anyagcsere-, táplálék- és környezeti mérgek (nehézfémek, kemikáliák) vagy hibás proteinek (például szén-monoxid-hemoglobin a dohányosoknál) tartós jelenléte is okozhatja a kötõszövet „megmerevedését”, ilyenkor szerkezete megváltozik, ami a regulációs képességek erõteljes csökkenését vonja maga után. Jó példa erre tárgyunk, a látens acidózis jelensége: számos anyagcsere-folyamat jár bizonyos savak hirtelen, nagy mennyiségû termelésével. E savmennyiséget a vese nem képes azonnal kiválasztani, ezért átmenetileg a kötõszövetben tárolódik. A nyugalmi idõszakokban azután e „raktározott” savak is eljutnak a vesébe és kiválasztásra kerülnek. 
A modern étrend az egészségesnél jóval több savas táplálékot (hús, tejtermékek, cukor stb.) tartalmaz, ezért idõvel savtúltengés lép fel a szervezetben, emiatt a salakanyagok ún. felezési ideje 14 napról akár 1 évre is meghosszabbodhat.
Ha a sejtek anyagcseréje gátolt és lassú, szervi elváltozások, elfajulások léphetnek fel és károsodik az immunrendszer is, ami immunológiai problémák formájában (candidosis, fogékonyság fertõzésekre, allergiás reakciók, tumorképzõdés) jelentkezik. Megfelelõ kezelés (életmódváltás, méregtelenítés) hiányában ördögi körbe kerülhetünk: az alaprendszer fokozódó elsalakosodásával párhuzamosan ún. szöveti oxigénhiány lép fel, emiatt egyes immunsejtek gyulladási hormonokat szabadítanak fel, ezáltal a kapillárisok és a kötõszövet szállítási kapacitása tovább romlik.

A sav–bázis egyensúly
A gyomor speciális sejtjei vízbõl és a konyhasó kloridionjaiból sósavat termelnek, míg a szabadon maradó nátriumionok a sejtlégzés során képzõdõ szén-dioxiddal pufferhatású nátrium-bikarbonátot alkotnak. A két folyamat párhuzamos: minél több sósav képzõdik a gyomorban, egyidejûleg annál több bázis jön létre. Amikor a savas gyomortartalom a vékonybélbe kerül, a hasnyálmirigy és az epehólyag erõsen bázikus emésztõnedvei semlegesítik azt, így végsõ soron a bázisokból és a sósavból ismét konyhasó, víz és szén-dioxid képzõdik. Mivel a semlegesítés rendszerint a folyamat során képzõdõnél több bázist igényel, a szervezet a bázisok tartalékolására kényszerül, ehhez azonban bázikus élelmiszerek kielégítõ mennyiségû bevitelére van szükség. Az egészséges, teljes értékû táplálkozás sok bázisképzõt (K, Ca, Na, Mg) tartalmazó gyümölcsökben és zöldségfélékben gazdag, amivel elkerülhetõ a túlsavasodás. A gyümölcsökben található szerves savak szén-dioxiddá és vízzé bomlanak le, míg a bázikus elemek megmaradnak.

A krónikus acidózis kifejlõdése
Kifejlõdött acidózissal az orvosi praxisban ritkán lehet találkozni, ezért a jelenséget sokan marginális problémaként tartják számon, annak ellenére, hogy csupán a krónikus savterhelés végpontjának tekinthetõ. Az egészséges szervezet megfelelõen felkészült a folyamatosan termelõdõ savak semlegesítésére: kiválasztásuk a vesén kívül a tüdõn, a beleken és a bõrön át is lehetséges. A lényeg a folyamat sebességében rejlik: teljesen kiválasztódnak-e a termelt savak vagy eltárolódnak (például köszvény esetén a húgysavkristályok)?
A terhelés elsõ idõszakában a szervezet szabad bázisokat használ a savak azonnali semlegesítésére, emiatt elhúzódó esetben csökken a vér pufferkapacitása. A második szakaszban eltolódik a nátrium–kálium arány, a harmadikban a felszaporodó savak a kötõszövetben és a porcokban tárolódnak el. Ha a szervezet késõbb sem képes a semlegesítésükre, az átmeneti tárolókból véglegesek lesznek. Legvégül a csontokban, porcokban és a fogakban található ásványi anyagok felszabadítása is szükségessé válhat a savas termékek semlegesítése érdekében.
Látens acidózisnak Sander nyomán azt az állapotot nevezzük, amikor a vér pufferkapacitása kimerülõben van, de kémhatásváltozás még nem mutatható ki. Ez az állapot és az emiatt bekövetkezõ csontvesztés nem egyenlõ a kifejlõdött acidózissal. Sok, krónikus bajoktól szenvedõ betegnél mérhetõen csökken a szervezet pufferkapacitása, emiatt koncentrációs problémák, krónikus kimerültség, gyakori neuralgiák, krónikus kötõhártya-gyulladás, allergiák, fogszuvasodás, töredezõ haj és körmök, gyomorégés, izom- és ízületi panaszok, reuma lép fel. Tumoros betegségeknél is szinte mindig kimutatható a savasodás, ezért terápiás lépésként alapvetõ fontosságú a sav–bázis egyensúly helyreállítása.
A túlsavasodás a modern idõk tipikus problémája, elsõsorban a táplálkozásból és az életvitelbõl fakad, lényegében három faktorra osztható:
fokozódó savbevitel: Manapság egyértelmûen több savképzõ élelmiszert fogyasztunk, mint régen. A gyorsételek (sok energia kevés ásványi anyaggal) és a késõi vacsora szintén növeli a szervezet savasságát.
csökkent bázisbevitel: Egyre kisebb arányban szerepelnek a táplálékban a semleges vagy bázikus élelmiszerek, illetve a savas esõk hatására a talaj és az ott termelt zöldségek és gyümölcsök ásványianyag-tartalma is csökken.
csökkent savkiválasztás: Régebben a testi munka során a verejtékkel és a légzéssel jelentõs mennyiségû sav került ki a szervezetbõl, ennek mértéke a modern civilizációk életmódjából fakadóan csökkent, lényegében a savbevitel és -kiválasztás közötti egyensúly eltolódása lépett fel.

A szervezet napi sav–bázis ritmusa
Sander 1953-ban megjelent könyvében (Az emberi szervezet sav–bázis-háztartása) egy speciális, a vizelet savtartalmának mérésén alapuló módszert dolgozott ki a szervezet sav–bázis egyensúlyának meghatározására, ami késõbb feledésbe merült. Az utóbbi években ismét elõtérbe került az acidózis problémaköre, ezért az eredeti módszert standarizálták: egy tesztnapon a beteg 5 vizeletmintát (6, 9, 12, 15 és 18 órakor) gyûjt, étkezni a 6, a 12 és a 18 órai mintavétel után szabad. A mintákat egy speciális, elsõsorban a táplálkozási szokásokra koncentráló kérdõívvel a laborba küldik, ahol az egyszerû kémhatásmérésen túl a pufferkapacitást is vizsgálják.
Egészséges emberek esetében a reggeli vizeletben kerülnek kiválasztásra az éjjel felhalmozódott savas anyagcseretermékek, továbbá minden étkezés után 2-3 órával bázikus többlet keletkezik a szervezetben, ezt a 9 órai mintában lehet kimutatni. A 12, illetve a 15 órai próba hasonló a 6 és 9 óráshoz, majd a 18 órai mintában ismét a savas anyagcseretermékek dominálnak. Sav–bázis-rendellenességek esetén a görbe „kisimul”, a bázikus csúcsok eltûnnek vagy ellaposodnak. Megfelelõ kezeléssel, elsõsorban a táplálkozás megváltoztatásával a jelenség visszafordítható.
A minták kémhatásából számítható átlagérték, az ún. átlagos aciditási kvóciens önmagában is jellemzi a szervezet állapotát. A legtöbb betegnél a görbe savas irányban eltolódott, a hullám kisimulása pedig a szabályozás defektusát jelenti, ami a látens vagy manifesztált acidózis jele, sokszor betegségek kísérõtünete (anyagcserezavarok, reumatikus problémák, gyomor-bél panaszok, szív-keringési zavarok).

Terápiás lehetõségek
A táplálkozás megváltoztatása
• több bázikus és semleges táplálék fogyasztása: Zöldségek, gyümölcsök, burgonya, nyers tej, tejszín, szójatermékek, tojássárgája, ásványvíz, gyógyteák tartoznak ide. Relatíve semleges a teljes õrlésû lisztbõl készült kenyér és tészta, a vaj, a magok, a zöldbab és a borsó.
• a savas, illetve savképzõ élelmiszerek menynyiségének csökkentése: Kerülni kell a hús, a kolbász, a sajtok, az édességek, a sütemények, az alkohol és a kávé fogyasztását.
• az étkezési szokások megváltoztatása: Fontos az alapos rágás és nyállal való elkeverés, a nyugodt étkezés, a minél kevesebb zsíros táplálék, nem szabad túl sokat és túl késõn enni, kerülni kell a stresszt és minél többet kellene mozogni.
Bázikus készítmények szedése
Sok beteg esetében a diéta önmagában már nem elegendõ vagy a napi terhelések nem küszöbölhetõk ki teljes mértékben, ilyenkor jöhet szóba a kiegészítõk használata:
Sander keveréke: 10 egység Na-phosphoricum, 10 K-bicarbonicum, 100 egység Ca-carbonicum, 200 Na-bicarb.
Rauch keveréke: Na-bicarbonicum: 85, Ca-carbonicum: 60, K-bicarbonicum: 10, K-citricum: 15, Mg-citricum: 20, Na-phosphoricum 10 egységnyi.
Adagolás mindkét esetben: naponta 1-3-szor 1 teáskanálnyi keverék 1/4 l vízzel. A keveréket nem szabad közvetlenül az étkezések elõtt és után bevenni, és lehetõleg egész napra egyenletesen elosztva kell fogyasztani.
Az újabb vizsgálatok statisztikailag kimutathatóan is alátámasztották a bázikus sók pótlásának fontosságát gyomorégés, teltségérzés, felfúvódás, végtagi és ízületi fájdalmak, izompanaszok, szívdobogásérzés, fáradtság, kimerültség és viszketés esetén. A vér viszkozitása is kimutathatóan javul a fibrinogénszint csökkenése miatt, ami a szívinfarktus és szélütés megelõzésében lehet fontos.
Akut kezelésként bázisinfúzió és bázisos fürdõk jöhetnek szóba.
További komplementer terápiák
célzott helyettesítés: Egyes ásványi sók vagy nyomelemek nyilvánvaló hiányállapota esetén a megfelelõ labordiagnosztika elvégzése után a hiányzó ásványi sóval gazdagítani kell a keveréket a többi rovására. A leggyakrabban cink-, magnézium-, kálium-, kalcium-, réz- és szelénhiánnyal lehet találkozni.
béltisztítás: A táplálkozási szokások megváltoztatása mellett kandidás vagy más fertõzések (baktériumok, élõsködõk) esetén jól átgondolt oki terápia szükséges, különben a belekben is savképzõ reakciók játszódnak le. A megfelelõ diagnosztika után a terápia a következõ részekbõl álljon: célzott gyógyszerezés a fertõzõ ágenssel szemben, a bélflóra felépítése, egyéni diéta kidolgozása, az egészséges bélflóra stabilizálása.
regulációs terápia: A blokkolt anyagcsereutak felszabadítása a komplementer gyógyítás területe, mely döntõ fontosságú lehet a savképzõdés elkerülése érdekében.
a savak és mérgek kivezetése: A veséken (bõséges ivás!), a tüdõn, a bõrön és a beleken keresztül. Súlyos esetekben szóba jöhet például a Mayr-féle béltisztító kúra, ami minden tisztulási utat serkent.


Martin, M., Bayer, W.: Bedeutung und Diagnostik der latenten Gewebsübers
Die Bedeutung des Bindegewebes, 1., CO’MED 1+2., 28–30., 1999.
Die Saure-Baeen-titration nach Sander, 2., CO’MED 3., 46–47., 1999.


Köteles Ferenc–Varsányi Péter

tartalom