Norvégia
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
Norvég Királyság | |||
Kongeriket Norge Kongeriket Noreg |
|||
|
|||
Nemzeti mottó: A király mottója: Alt for Norge (Mindent Norvégiáért) 1814 Eidsvolli eskü: Enig og tro til Dovre faller (Egységes és hű, míg a Dovre-hegység le nem omlik) Nemzeti himnusz: Ja, vi elsker dette landet |
|||
|
|||
Fővárosa | Oslo | ||
é. sz. 59° 56′, k. h. 10° 41′ | |||
Államforma | alkotmányos monarchia | ||
Vezetők | |||
Király | V. Harald | ||
Miniszterelnök | Erna Solberg | ||
Hivatalos nyelv | norvég (bokmål és nynorsk) [1] | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 5 096 300 fő | ||
Rangsorban | 118 | ||
Becsült | 5 124 383 [2] fő (2014. április [3]) | ||
Rangsorban | 118 | ||
Népsűrűség | 13,3 fő/km² | ||
GDP | 2005 | ||
Összes | 296,0 milliárd dollár (42) PPP: 195,1 mrd dollár |
||
Egy főre jutó | 64 193 dollár (2) PPP: 42 364 dollár |
||
HDI (2013) | 0,955 (1) – magas | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 385 186[4] km² | ||
Rangsorban | 67 | ||
Víz | 6,0% | ||
Időzóna | CET (UTC+1) CEST (UTC+2) |
||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | norvég korona (NOK ) |
||
Nemzetközi gépkocsijel | N | ||
Hívószám | 47 | ||
Internet TLD | .no | ||
|
|||
|
Norvégia vagy hivatalos nevén Norvég Királyság (norvégul: Kongeriket Norge (bokmål), Kongeriket Noreg (nynorsk)) független állam Észak-Európában, Svédországtól nyugatra. Hosszan elnyúlt alakja van; atlanti-óceáni partszakasza fjordjairól híres.
Nem tagja az Európai Uniónak.
Tartalomjegyzék
Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Norvégia Észak-Európában, a Skandináv-félsziget nyugati részén fekszik. Az ország túlnyomó részét a Skandináv-hegység borítja. Fjordokkal és szigetek ezreivel erősen tagolt partvonala több mint 25 000 km hosszú. Az országot keleten 2542 km-es szárazföldi határ választja el Svédországtól, Finnországtól és Oroszországtól. Nyugatról és délről a Norvég-tenger, az Északi-tenger és a Skagerrak, északról pedig a Barents-tenger határolja.
A norvég szárazföld legdélibb pontja Lindesnes világítótornya, a legészakibb (és egyben a kontinentális Európa legészakibb pontja) Kinnarodden. Az ország és egyben Észak-Európa legmagasabb pontja a Jotunheimen nemzeti parkban található 2469 méteres Galdhøpiggen.
A Norvég Királyság részét képezi Svalbard és Jan Mayen-sziget is. A Bouvet-sziget az Atlanti-óceán déli részén és az I. Péter-sziget a Csendes-óceánon Norvégia függő területei (de nem részei a Királyságnak); ezeken kívül jogot formál az antarktiszi Maud királyné földre is, ahol az állandó Troll kutatóállomás működik.
323 802 km²-es területével (Svalbard, Jan Mayen és más tengeren túli területek nélkül) nagyobb, mint Olaszország vagy az Egyesült Királyság, de az ország nagy része hegyvidékes, korábban gleccserek által szabdalt terület. A legnevezetesebb földrajzi formák a fjordok: mély, gleccservájta völgyek, melyeket a kainozoikumi eljegesedés máig tartó interglaciálisában a tenger elárasztott. A leghosszabb a Sogne-fjord. Számos gleccser és vízesés is található az országban. Nyugat-Norvégia fjordjai – a Geiranger-fjord és a Nærøy-fjord – a természeti világörökség részei.
Az ország főként gránit és gneisz sziklákból épül fel, de a pala, a mészkő és a homokkő is gyakori.
Norvégiát hagyományosan öt földrajzi régióra tagolják:
Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Golf-áramlatnak köszönhetően a szélességi fokon szokásosnál magasabb a hőmérséklet és több a csapadék, főként a partvidéken. A négy évszak egyértelműen elkülönül; a belső területeken kevesebb a csapadék, és hidegebbek a telek. Az ország északi része szubarktikus, míg Svalbard sarkvidéki tundra éghajlatú.
A napsütéses órák száma évszakonként jelentősen eltérő. Az északi sarkkörön túli területeken a nyári nap le sem nyugszik (innen ered az „éjféli nap országa” kifejezés), de a délebbi területeken is mintegy napi 20 órán át tart a világosság.
Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A mai Norvégia területén elhelyezkedő kis királyságokat meghódítva Széphajú Harald 872-ben megalapította az egységes norvég államot.
A merész viking hajósok felfedezték és benépesítették Izlandot. 1000 körül eljutottak Grönlandra és az észak-amerikai partokra is. A 13. században sikerült megszilárdítani a királyi hatalmat. Norvégia meghódította Grönlandot és Izlandot, s 1319 és 1363 között Svédországgal, valamint 1380-tól Dániával perszonálunióban állt. Ezt követően az ország történelme szorosan összefonódott a szomszédos skandináv államokéval. 1397 és 1524 közt Norvégia Dániával és Svédországgal együtt a Margit királynő által 1397-ben létrehozott kalmari unió részét képezte. 1523-ban Svédország kivált az Unióból, így az egy év múlva felbomlott. Norvégia Dánia egyik tartománya lett, vagyis Dánia királyai 1814-ig Norvégia uralkodói is voltak. 1537-ben Norvégiában bevezették a protestantizmust, megszüntették a trondheimi érsekséget. Megszűnt a zarándoklat Nidarosba, Szent Olaf sírjához, ami elvágta Norvégia kulturális és gazdaság kapcsolatait Európa többi részével. Ettől kezdve az egyházi jövedelmek Koppenhágába folytak. Egyébként is a koppenhágai királyi udvarban összpontosult Norvégia intellektuális és gazdasági ereje.
1814-ben a kieli békében Dánia lemondott Norvégiáról, ám Svédország katonai erővel ismét perszonálunióba kényszerítette, ami 1905. június 7-éig állt fenn. A 19. században virágzott a norvég romantikus nemzeti mozgalom, a norvégok igyekeztek kialakítani saját nemzeti karakterüket. A mozgalom a kulturális élet minden területére kiterjedt, beleértve az irodalmat (Henrik Wergeland, Bjørnstjerne Bjørnson, Peter Christen Asbjørnsen, Jørgen Moe, Henrik Ibsen), a festészetet (Hans Gude, Edvard Munch, Adolph Tidemand), a zenét (Edvard Grieg). Szabályozták a nyelvet. Ennek eredményeként ma Norvégiában két írott nyelv van, mindkettő hivatalos formája a norvégnak: a bokmål és a nynorsk.
Norvégia 1905. június 7-én békésen elvált Svédországtól. Miután az államformáról döntő népszavazáson a monarchia többséget kapott a köztársasággal szemben, a norvég kormány meghívta a trónra Carl dán herceget és a parlament egyhangúlag királlyá választotta őt. A VII. Haakon nevet vette fel, Norvégia középkori független királyai után. 1898-ban minden férfi szavazati jogot kapott, 1913-ban pedig minden nő is.
Mindkét világháborúban semleges kívánt maradni Norvégia, de a második világháborúban 1940. április 9-én megtámadta Németország. A szövetségesek is tervezték Norvégia megszállását és a brit flotta elaknásította Norvégia partmenti vizeit, ugyancsak 1940. áprilisában. Norvégiát felkészületlenül érte a meglepetésszerű német támadás, de két hónapon át katonailag ellenállt. A megszállás idején Norvégiáé volt a világ negyedik legnagyobb kereskedelmi flottája. Ezek a hajók nem kerültek német kézre, hanem részt vettek a szövetségesek minden hadműveletében Dunkerque kiürítésétől a normandiai partraszállásig.
A háború után a szociáldemokraták jutottak hatalomra, a hidegháború idején ők irányították az országot. 1949-ben Norvégia csatlakozott a NATO-hoz, szoros szövetségese volt az Amerikai Egyesült Államoknak. Két népszavazást is tartottak a csatlakozásról az Európai Unióhoz; mindkétszer a csatlakozás ellenzői győztek kis többséggel: 1972-ben és 1994-ben is.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Norvégia parlamentáris-demokratikus alapokon álló, alkotmányos monarchia. Az állam feje a király: ő a fegyveres erők főparancsnoka, az egyház feje. Az uralkodó jelenleg V. Harald (1991. január 17-e óta).
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Legfelső törvényhozó szerve a Storting nevű parlament, a norvég parlamentarizmus bevezetése óta (1884) Norvégia legjelentősebb politikai testülete. 165 tagja van, akiket 4 évenként választanak. A mandátumokat az arányos képviselet elve alapján osztják szét.
A parlament az Alsóházból (Lagting) és a Felsőházból (Odelsting) áll.
Legfelsőbb végrehajtó szerve az Államtanács, melyet a király megbízására a választásokon győztes párt alakít meg. A kormányt a Storting képviselői közül választják.
Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Munkáspárt (szociáldemokrata)
- Haladás Párt (liberálkonzervatív)
- Konzervatív Párt
- Szocialista Baloldali Párt
- Keresztény Néppárt
- Centrumpárt
- Venstre (szociálliberális)
- Vörös Választási Szövetség (marxista)
Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Norvégiát a következő 19 megyére (fylke) osztották:
Lásd még:
Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Norvégia lakossága 4 973 029 fő (2011. okt 1.)[5] +/-, éves növekedése 0,4%. A bevándorlás teszi ki a lakosság növekedésének több mint felét, a bevándorlók a lakosság 7,9%-át tették ki 2005-ben.
Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A népesség összetétele: norvégok 92,7%, svédek 0,7%, dánok 0,6%, jugoszlávok 0,5%, britek 0,3%, amerikaiak 0,2%, németek 0,2%, irakiak 0,2%, pakisztániak 0,2%, szomáliaiak 0,1%, finnek 0,1%, irániak 0,1%, egyéb 3,7%, számik (lappok) 20 000 fő.
A lakosság 86%-a az evangélikus Norvég Egyházhoz tartozik.
Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az állam területének csaknem háromnegyede terméketlen. Az Oslói- és a Trondheimi-medencén kívül a fjordok keskeny partszegélyein találhatók művelhető földek. Gazdasági életében a tenger játssza a legfőbb szerepet. A meleg Golf-áramlat és a hideg parti vizek öve rengeteg halat biztosít. Norvégia halászata Európában vezető helyen áll. A legjelentősebb zsákmány, a legfontosabb kiviteli cikkek – a halkonzerv és a mélyhűtött hal – alapját képező tőkehal és hering. A halat úszó halfeldolgozó gyárakban dolgozzák fel. A halkonzerven és a mélyhűtött halon kívül hallisztet és olajat is készítenek.
A halászatnál jelentősebb szerepet játszik az ország életében a tengerhajózás. Az ország rendelkezik bérfuvarozásra is alkalmas kereskedelmi flottával. A tenger egész éven át jégmentes, ezért az országon belüli kereskedelemben és teherforgalomban is nagy szerepet játszik.
Norvégia – az állandó, bő vízhozamú, nagy esésű folyókra telepített vízerőműveknek köszönhetően – első az egy főre jutó villamosenergia termelésben a világon.
Ennek az energiának a segítségével a következő iparágakat tudják fenntartani: színesfémkohászat, ötvözetgyártás, ammóniaelőállítás, elektrokémiai ipar.
Jelentős a szénhidrogének (főleg kőolaj) bányászata az Északi-tengeren. A kitermelt kőolaj szinte egészét exportálják, ezáltal óriási jövedelemre szert téve. A készletek gyors fogyatkozása miatt hamarosan elveszti az ország a legjelentősebb jövedelemforrását. A gazdasági visszaesés megakadályozása érdekében létrehozták a Nemzeti Kőolaj Alapot, amelyre évek óta félretesznek az állami költségvetésből. Már több mint 50 milliárd dollár gyűlt össze.[forrás?]
Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Főbb exportcikkek: kőolaj és kőolajtermékek, gépek és berendezések, megmunkált fémek, vegyi anyagok, hajók, hal
- Főbb importcikkek: gépek és berendezések, vegyi anyagok, fémek, élelmiszerek
Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben)[6]:
- Export: Egyesült Királyság 25.6%, Németország 12.6%, Hollandia 12.0%, Franciaország 6.7%, Svédország 6.3%, USA 5.0%
- Import: Svédország 13.6%, Németország 12.4%, Kína 9.3%, Dánia 6.3%, Egyesült Királyság 6.1%, USA 5.4%
-
A tőkehal (Stockfisch) fontos exportcikk
-
Tengeri szélturbina építése
-
Földgáz-feldolgozó telep, Kårstø
Infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei
Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az UNESCO a kulturális világörökség listájára az alábbi helyszíneket vette fel:
- Az urnesi dongatemplom;
- Bryggen (Bergen Hanza-kori kikötője);
- Røros bányaváros;
- Alta sziklarajzai;
- Vegaøyan – A Vega-szigetvilág;
- Struve földmérő vonal emlékei Norvégiában Hammerfest, Alta, Kautokeino településeken.
Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
|
- Építészet (pl.: oslói városháza, 1950.)
- Képzőművészetek: Edvard Munch
- Irodalom: a norvég írásművészet máig legismertebb alakja Henrik Ibsen (1828-1906) drámaíró.
- Filmművészet
- Zene: Norvégia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Alexander Rybak, a norvég–fehérorosz származású előadóművész 387 ponttal győzött a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Produkciója, a „Fairytale” sok ember tetszését nyerte el, mivel nemcsak Rybak énekelt, hanem hegedült is. A siker nyomán Oslóban tartották a 2010-es Eurovíziós Dalfesztivált.
Norvégia ismert a black metal színteréért.
Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A hagyományos norvég Mikulás (Julenisse) térdnadrágot, kézzel kötött harisnyát, norvég pulóvert és házi szövésű kabátot visel. A norvég házakban Julenissének jut az asztalnál a fő hely és egy megágyazott ágy is jár neki.
A karácsony hagyományos itala Norvégiában az Akevitt (Aquavit), amelynek eredete az Aqua Vitae – „az élet vize”. Ez egy köménnyel fűszerezett krumplipárlat.
Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
-
Az urnesi dongatemplom a hagyományos faépítészet egy példája
-
A heddali fatemplom, Notodden
-
Bryggen hagyományos házai
-
A Szent Olaf Fesztivál, Stiklestad, 2003
Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A labdarúgás, a sífutás és a biatlon a legnépszerűbb sportágak az országban. [7]
- Az egyik legismertebb futballklub a Rosenborg BK, ami többször szerepelt már a Bajnokok Ligájában is.
- Úszás terén Norvégia 2012. április 30-án vesztette el egy olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok mellúszóját, Alexander Dale Oent, aki 26 évesen egy amerikai edzőtáborban vesztette életét. Ő volt az első norvég úszó, aki érmet tudott szerezni egy világversenyen.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Bokmål
- Landsmål
- Norvég megyék zászlóinak képtára
- Norvég városok zászlóinak képtára
- Norvégia űrkutatása
Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ 6 községben a számi és 1 községben a finn is használható hivatalos ügyekben
- ↑ hivatalos népességmérő óra
- ↑ A Spitzbergák (2 701) és a Jan Mayen-sziget lakosságával együtt
- ↑ Svalbarddal és Jan Mayennel együtt
- ↑ 1 Population per 1 October 2011 and population changes during 3rd quarter of 2011 (angol nyelven). Statistics Norway, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
- ↑ CIA World Factbook
- ↑ http://209.85.135.132/search?q=cache:JSTnUjRA8YYJ:https://bora.uib.no/bitstream/1956/1971/1/Masteroppgave_%2520YtreEide.pdf+mest+popul%C3%A6re+%22sport+i+norge%22+ski+fotball&cd=7&hl=no&ct=clnk&gl=no
További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Norvégia hivatalos honlapja
- Startlap linkgyűjtemény
- Norvégia képek
- Sarkifény - Északi fény - Aurora Borealis
- Norvég fotóalbum
- Linkcenter linkgyűjtemény
- Norvégia Térkép Kalauz
- Norvégia térképe
|
|
|