Ma reggel már a helyén volt a Gyomai úti rovástábla is. Az oszlopa már legalább egy hete fel volt állítva, a tábla csak tegnap délután kerülhetett fel rá. (Esetleg még délelőtt, de akkor hazafelé jövet nem vettem észre. :P)
Ez a tábla nekem fontosabb mint a korábban felavatott Körösladányi úti tábla, hiszen emellett minden nap elmegyek. 
Körülbelül fél éve ültettem el az energiafüzeimet, abban a reményben, hogy az elmúlt években tapasztalt magas talajvízszintet hátha sikeresen lecsökkentik majd. A fák sok viszontagságon mentek keresztül: lerágták a csigák, nyulak, letaposta a szomszéd, stb… és idén nem volt errefelé számottevő csapadék (a veteményt minden másnap locsolni kellett).
A talajvízszint jelenleg olyan másfél méter mélyen lehet (tavaly ilyenkor fél ásónyomnyira volt ;-)), persze ez nem a fák, hanem az időjárás következménye.
A fákkal nem igazán törődtem, elültettem őket, locsoltam egy darabig, de amikor kezdtek elszáradni a leveleik, és nem is nőttek úgy, ahogy elvártam volna, hagytam őket: ha megmaradnak maguktól jó, ha nem, jövőre ültetek a helyükre szomorúfüzeket.
Most így néznek ki:
Némelyiken van még itt-ott pár levél, majd tavasszal kiderül, hogy túlélik-e…
Az egyik munkatársam Körösladány felé járt, és hazafelé meglátta a dévaványai rovás-helységnévtáblát. Azóta is mindenkinek újságolja, hogy Dévaványát megszállták a kínaiak, mert már kínaiul is ki van írva a „Dévaványa” . 
Persze mondtam neki, hogy az magyarul van, és láthat olyat Kősziget előtt is.