Norvégia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Norvég Királyság
Kongeriket Norge
Kongeriket Noreg
Norvégia zászlaja
Norvégia zászlaja
Norvégia címere
Norvégia címere
Nemzeti mottó: Alt for Norge
(Mindent Norvégiáért)
Nemzeti himnusz: Ja, vi elsker
Norway (orthographic projection).svg

Fővárosa Oslo
é. sz. 61°, k. h. 8°
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
Király V. Harald
Miniszterelnök Erna Solberg
Hivatalos nyelv norvég (bokmål, nynorsk)[1]
Népesség
Népszámlálás szerint 5 109 056 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Rangsorban 118
Népsűrűség 13,3 fő/km²
GDP 2012
Összes 296,0 milliárd dollár (42)
PPP: 195,1 mrd dollár
Egy főre jutó 99 170 dollár (2)
PPP: 42 364 dollár
HDI (2013) 0,955 (1) – magas
Földrajzi adatok
Terület 385 186[3] km²
Rangsorban 67
Víz 6,0%
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem norvég korona (NOK)
Nemzetközi gépkocsijel N
Hívószám 47
Internet TLD .no
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Norvég Királyság témájú médiaállományokat.

Norvégia vagy hivatalos nevén Norvég Királyság (norvégul: Kongeriket Norge (bokmål), Kongeriket Noreg (nynorsk)) független állam Észak-Európában, Svédországtól nyugatra. Hosszan elnyúlt alakja van; atlanti-óceáni partszakasza fjordjairól híres.

Nem tagja az Európai Uniónak.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Norvégia domborzati térképe

Norvégia Észak-Európában, a Skandináv-félsziget nyugati részén fekszik. Az ország túlnyomó részét a Skandináv-hegység borítja. Fjordokkal és szigetek ezreivel erősen tagolt partvonala több mint 25 000 km hosszú. Az országot keleten 2542 km-es szárazföldi határ választja el Svédországtól, Finnországtól és Oroszországtól. Nyugatról és délről a Norvég-tenger, az Északi-tenger és a Skagerrak, északról pedig a Barents-tenger határolja.

A norvég szárazföld legdélibb pontja Lindesnes világítótornya, a legészakibb (és egyben a kontinentális Európa legészakibb pontja) Kinnarodden. Az ország és egyben Észak-Európa legmagasabb pontja a Jotunheimen nemzeti parkban található 2469 méteres Galdhøpiggen.

A Norvég Királyság részét képezi Svalbard és Jan Mayen-sziget is. A Bouvet-sziget az Atlanti-óceán déli részén és az I. Péter-sziget a Csendes-óceánon Norvégia függő területei (de nem részei a Királyságnak); ezeken kívül jogot formál az antarktiszi Maud királyné földre is, ahol az állandó Troll kutatóállomás működik.

323 802 km²-es területével (Svalbard, Jan Mayen és más tengeren túli területek nélkül) nagyobb, mint Olaszország vagy az Egyesült Királyság, de az ország nagy része hegyvidékes, korábban gleccserek által szabdalt terület. A legnevezetesebb földrajzi formák a fjordok: mély, gleccservájta völgyek, melyeket a kainozoikumi eljegesedés máig tartó interglaciálisában a tenger elárasztott. A leghosszabb a Sogne-fjord. Számos gleccser és vízesés is található az országban. Nyugat-Norvégia fjordjai – a Geiranger-fjord és a Nærøy-fjord – a természeti világörökség részei.

Az ország főként gránit és gneisz sziklákból épül fel, de a pala, a mészkő és a homokkő is gyakori.

Norvégiát hagyományosan öt földrajzi régióra tagolják:

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Golf-áramlatnak köszönhetően a szélességi fokon szokásosnál magasabb a hőmérséklet és több a csapadék, főként a partvidéken. A négy évszak egyértelműen elkülönül; a belső területeken kevesebb a csapadék, és hidegebbek a telek. Az ország északi része szubarktikus, míg Svalbard sarkvidéki tundra éghajlatú.

A napsütéses órák száma évszakonként jelentősen eltérő. Az északi sarkkörön túli területeken a nyári nap le sem nyugszik (innen ered az „éjféli nap országa” kifejezés), de a délebbi területeken is mintegy napi 20 órán át tart a világosság.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A viking kalandozások (kék vonallal jelezve)

A mai Norvégia területén elhelyezkedő kis királyságokat meghódítva Széphajú Harald 872-ben megalapította az egységes norvég államot.

A Kalmari unió 1500 körül

A merész viking hajósok felfedezték és benépesítették Izlandot. 1000 körül eljutottak Grönlandra és az észak-amerikai partokra is. A 13. században sikerült megszilárdítani a királyi hatalmat. Norvégia meghódította Grönlandot és Izlandot, s 1319 és 1363 között Svédországgal, valamint 1380-tól Dániával perszonálunióban állt. Ezt követően az ország történelme szorosan összefonódott a szomszédos skandináv államokéval. 1397 és 1524 közt Norvégia Dániával és Svédországgal együtt a Margit királynő által 1397-ben létrehozott kalmari unió részét képezte. 1523-ban Svédország kivált az Unióból, így az egy év múlva felbomlott. Norvégia Dánia egyik tartománya lett, vagyis Dánia királyai 1814-ig Norvégia uralkodói is voltak. 1537-ben Norvégiában bevezették a protestantizmust, megszüntették a trondheimi érsekséget. Megszűnt a zarándoklat Nidarosba, Szent Olaf sírjához, ami elvágta Norvégia kulturális és gazdaság kapcsolatait Európa többi részével. Ettől kezdve az egyházi jövedelmek Koppenhágába folytak. Egyébként is a koppenhágai királyi udvarban összpontosult Norvégia intellektuális és gazdasági ereje.

1814-ben a kieli békében Dánia lemondott Norvégiáról, ám Svédország katonai erővel ismét perszonálunióba kényszerítette, ami 1905. június 7-éig állt fenn. A 19. században virágzott a norvég romantikus nemzeti mozgalom, a norvégok igyekeztek kialakítani saját nemzeti karakterüket. A mozgalom a kulturális élet minden területére kiterjedt, beleértve az irodalmat (Henrik Wergeland, Bjørnstjerne Bjørnson, Peter Christen Asbjørnsen, Jørgen Moe, Henrik Ibsen), a festészetet (Hans Gude, Edvard Munch, Adolph Tidemand), a zenét (Edvard Grieg). Szabályozták a nyelvet. Ennek eredményeként ma Norvégiában két írott nyelv van, mindkettő hivatalos formája a norvégnak: a bokmål és a nynorsk.

Norvégia 1905. június 7-én békésen elvált Svédországtól. Miután az államformáról döntő népszavazáson a monarchia többséget kapott a köztársasággal szemben, a norvég kormány meghívta a trónra Carl dán herceget és a parlament egyhangúlag királlyá választotta őt. A VII. Haakon nevet vette fel, Norvégia középkori független királyai után. 1898-ban minden férfi szavazati jogot kapott, 1913-ban pedig minden nő is.

Mindkét világháborúban semleges kívánt maradni Norvégia, de a második világháborúban 1940. április 9-én megtámadta Németország. A szövetségesek is tervezték Norvégia megszállását és a brit flotta elaknásította Norvégia partmenti vizeit, ugyancsak 1940. áprilisában. Norvégiát felkészületlenül érte a meglepetésszerű német támadás, de két hónapon át katonailag ellenállt. A megszállás idején Norvégiáé volt a világ negyedik legnagyobb kereskedelmi flottája. Ezek a hajók nem kerültek német kézre, hanem részt vettek a szövetségesek minden hadműveletében Dunkerque kiürítésétől a normandiai partraszállásig.

A háború után a szociáldemokraták jutottak hatalomra, a hidegháború idején ők irányították az országot. 1949-ben Norvégia csatlakozott a NATO-hoz, szoros szövetségese volt az Amerikai Egyesült Államoknak. Két népszavazást is tartottak a csatlakozásról az Európai Unióhoz; mindkétszer a csatlakozás ellenzői győztek kis többséggel: 1972-ben és 1994-ben is.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyi palota Oslóban

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A norvég parlament, a Storting épülete Oslóban

Norvégia parlamentáris-demokratikus alapokon álló, alkotmányos monarchia. Az állam feje a király: ő a fegyveres erők főparancsnoka, az egyház feje. Az uralkodó jelenleg V. Harald (1991. január 17-e óta).

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfelső törvényhozó szerve a Storting nevű parlament, a norvég parlamentarizmus bevezetése óta (1884) Norvégia legjelentősebb politikai testülete. 165 tagja van, akiket 4 évenként választanak. A mandátumokat az arányos képviselet elve alapján osztják szét.

A parlament az Alsóházból (Lagting) és a Felsőházból (Odelsting) áll.

Legfelsőbb végrehajtó szerve az Államtanács, melyet a király megbízására a választásokon győztes párt alakít meg. A kormányt a Storting képviselői közül választják.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: a Norvégia hagyományos régiói cikket
Norvégia közigazgatási térképe
Megye Székhely Népesség Régió
Akershus våpen.svg Akershus Oslo 573 326 fő Østlandet
Aust-Agder vapen.svg Aust-Agder Arendal 113 518 fő Sørlandet
Buskerud vapen.png Buskerud Drammen 271 252 fő Østlandet
Finnmark våpen.svg Finnmark Vadsø 75 207 fő Észak-Norvégia
Hedmark våpen.svg Hedmark Hamar 194 236 fő Østlandet
Hordaland våpen.svg Hordaland Bergen 503 100 fő Vestlandet
Møre og Romsdal våpen.svg Møre og Romsdal Molde 266 600 fő Vestlandet
Nord-Trøndelag våpen.svg Nord-Trøndelag Steinkjer 134 118 fő Trøndelag
Nordland våpen.svg Nordland Bodø 240 527 fő Észak-Norvégia
Oppland våpen.svg Oppland Lillehammer 187 723 fő Østlandet
Oslo komm.svg Oslo Oslo 2 454 712 fő Østlandet
Rogaland våpen.svg Rogaland Stavanger 472 300 fő Vestlandet
Sogn og Fjordane våpen.svg Sogn og Fjordane Leikanger 109 700 fő Vestlandet
Sør-Trøndelag våpen.svg Sør-Trøndelag Trondheim 351 805 fő Trøndelag
Telemark våpen.svg Telemark Skien 171 333 fő Østlandet
Troms våpen.svg Troms Tromsø 161 771 fő Észak-Norvégia
Vest-Agder våpen.svg Vest-Agder Kristiansand 177 906 fő Sørlandet
Vestfold våpen.svg Vestfold Tønsberg 240 398 fő Østlandet
Østfold våpen.svg Østfold Sarpsborg 284 493 fő Østlandet

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oslo központja

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Norvégia lakossága 5 124 383 fő (2014. ápr 1.)[4] +/-, éves növekedése 0,4%. A bevándorlás teszi ki a lakosság növekedésének több mint felét, a bevándorlók a lakosság 7,9%-át tették ki 2005-ben.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség összetétele: norvégok 92,7%, svédek 0,7%, dánok 0,6%, jugoszlávok 0,5%, britek 0,3%, amerikaiak 0,2%, németek 0,2%, irakiak 0,2%, pakisztániak 0,2%, szomáliaiak 0,1%, finnek 0,1%, irániak 0,1%, egyéb 3,7%, számik (lappok) 20 000 fő.

A lakosság 86%-a az evangélikus Norvég Egyházhoz tartozik.

Az ország hivatalos nyelve a norvég.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egészségügyi kiadások a GDP 9,07 %-át teszik ki. A gyermekhalandóság alacsony : 1000-ből 2 gyerek hal meg.A születéskor várható élettartam 81,5 év .[5]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egy főre jutó GDP változása más fejlett országokkal összehasonlítva, 20062013 között. Norvégia = Norway
Képek
Olajfúrótorony a tengeren
A tőkehal (Stockfisch) fontos exportcikk
Fakitermelés, Hedmark
Tengeri szélturbina építése
Földgáz-feldolgozó telep, Kårstø
Hajóépítés, Kristiansand
Tejgazdaság, Tolga
A norvég export és import alakulása a GDP %-ában

Az állam területének csaknem háromnegyede terméketlen. Az Oslói- és a Trondheimi-medencén kívül a fjordok keskeny partszegélyein találhatók művelhető földek. Gazdasági életében a tenger játssza a legfőbb szerepet. A meleg Golf-áramlat és a hideg parti vizek öve rengeteg halat biztosít. Norvégia halászata Európában vezető helyen áll. A legjelentősebb zsákmány, a legfontosabb kiviteli cikkek – a halkonzerv és a mélyhűtött hal – alapját képező tőkehal és hering. A halat úszó halfeldolgozó gyárakban dolgozzák fel. A halkonzerven és a mélyhűtött halon kívül hallisztet és olajat is készítenek.

A halászatnál jelentősebb szerepet játszik az ország életében a tengerhajózás. Az ország rendelkezik bérfuvarozásra is alkalmas kereskedelmi flottával. A tenger egész éven át jégmentes, ezért az országon belüli kereskedelemben és teherforgalomban is nagy szerepet játszik.

Norvégia – az állandó, bő vízhozamú, nagy esésű folyókra telepített vízerőműveknek köszönhetően – első az egy főre jutó villamosenergia termelésben a világon.

Ennek az energiának a segítségével a következő iparágakat tudják fenntartani: színesfémkohászat, ötvözetgyártás, ammóniaelőállítás, elektrokémiai ipar.

Jelentős a szénhidrogének (főleg kőolaj) bányászata az Északi-tengeren. A kitermelt kőolaj szinte egészét exportálják, ezáltal óriási jövedelemre szert téve. A készletek gyors fogyatkozása miatt hamarosan elveszti az ország a legjelentősebb jövedelemforrását. A gazdasági visszaesés megakadályozása érdekében létrehozták a Nemzeti Kőolaj Alapot, amelyre évek óta félretesznek az állami költségvetésből. Már több mint 50 milliárd dollár gyűlt össze.[forrás?]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Főbb exportcikkek: kőolaj és kőolajtermékek, gépek és berendezések, megmunkált fémek, vegyi anyagok, hajók, hal
  • Főbb importcikkek: gépek és berendezések, vegyi anyagok, fémek, élelmiszerek

Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben)[6]:

  • Export: Egyesült Királyság 25.6%, Németország 12.6%, Hollandia 12.0%, Franciaország 6.7%, Svédország 6.3%, USA 5.0%
  • Import: Svédország 13.6%, Németország 12.4%, Kína 9.3%, Dánia 6.3%, Egyesült Királyság 6.1%, USA 5.4%

Infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Norvégia főútjai

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A norvég vasút nagysebességű NSB 73 vonata Oslo állomásán

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fából készült templom Borgundban

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Norvég Gazdálkodási Iskola

Az oktatás már a gyerekek 3 éves korától általános.[7] A PISA-felmérés szerint a norvég diákok az OECD tagországai közül a 30. legjobb minőségű oktatást élvezhetik.[8] A norvég iskolarendszerben 6-tól 16 éves korukig minden gyermek ugyanazt tanulja. A kisiskolások már első osztályban elkezdenek angolul tanulni. Ha végeztek az első 10 évvel az iskolában, akkor kell választani továbbtanulási irányt. Ilyen szakirányok például a dizájn és kézügyesség (Design and Handcraft) és az egészségügyi dolgozó (Health worker). Összesen 9 tágabb szakirány közül választhatnak a tanulók. A Design and Handcraft szakirány magába foglal 15 különböző szakmát. A Design and Handcraft-ba tartozik többek között a virágkötészet, ötvösség, fodrászat is. Mindezt azért találták ki, hogy ha még nem pontos a diák elképzelése jövőjével kapcsolatban, de azt tudja, hogy kreatív munkát szeretne és a kezével akar dolgozni, akkor megismerkedhessen a lehetőségeivel. Ebben az első évben még vannak általános tantárgyak is. Tehát tanulnak matematikát, irodalmat, norvég nyelvet és történelmet is. Már az első évben kötelező a bolti gyakorlat. Heti egyszer kell a helyszínen dolgozniuk a diákoknak. Az első év után a következő év egy vízválasztó. Ebben az évben tanulják meg az alapjait a választott szakmának. Itt is kötelező a bolti gyakorlat, de a hangsúly az iskolai gyakorlaton van. Az év végén van egy elméleti és egy gyakorlati vizsga. Természetesen, aki az első év után úgy határoz, hogy inkább egyetemre akar menni, az megteheti, mivel tanult általános tantárgyakat, csak át kell jelentkeznie a megfelelő helyre, de határozhat így a második év után is. Az órák 9 órakor kezdődnek és délután 4-ig tartanak, az ebédidő 11:30 és 12:30 között van.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO a kulturális világörökség listájára az alábbi helyszíneket vette fel:

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Az urnesi dongatemplom a hagyományos faépítészet egy példája
A heddali fatemplom, Notodden
Bryggen hagyományos házai
Szent Iván éji máglya Bergenben
Fiatal nők bunadban, a nemzeti kosztümben
A Szent Olaf Fesztivál, Stiklestad, 2003
  • Filmművészet

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alexander Rybak, a norvég–fehérorosz származású előadóművész 387 ponttal győzött a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Produkciója, a Fairytale sok ember tetszését nyerte el, mivel nemcsak Rybak énekelt, hanem hegedült is. A siker nyomán Oslóban tartották a 2010-es Eurovíziós Dalfesztivált.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos norvég Mikulás (Julenisse) térdnadrágot, kézzel kötött harisnyát, norvég pulóvert és házi szövésű kabátot visel. A norvég házakban Julenissének jut az asztalnál a fő hely és egy megágyazott ágy is jár neki.

A karácsony hagyományos itala Norvégiában az akevitt (akvavit) néven ismert, köménnyel fűszerezett szesz[9]. Nevének eredete a latin aqua vitae – „az élet vize”.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A labdarúgás, a sífutás és a biatlon a legnépszerűbb sportágak az országban.[10]

  • Úszás terén Norvégia 2012. április 30-án vesztette el egy olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok mellúszóját, Alexander Dale Oent, aki 26 évesen egy amerikai edzőtáborban vesztette életét. Ő volt az első norvég úszó, aki érmet tudott szerezni egy világversenyen.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Norvégia témájú médiaállományokat.