Uruguay

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uruguayi Keleti Köztársaság
República Oriental del Uruguay
Uruguay zászlaja
Uruguay zászlaja
Uruguay címere
Uruguay címere
Nemzeti mottó: spanyol: "Libertad o Muerte"
Szabadság vagy halál
Nemzeti himnusz: Orientales la Patria o la Tumba!
LocationUruguay.svg

Fővárosa Montevideo
d. sz. 34° 53′, ny. h. 56° 10′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Tabaré Vázquez
Alelnök Raúl Sendic
Hivatalos nyelv spanyol (Rioplatense)
Beszélt nyelvek spanyol, angol, francia,
olasz, portugál
Függetlenség Brazíliától
Kikiáltása 1825. augusztus 25.
Elismerése 1828. augusztus 28.

Tagság A Dél-amerikai Unió, a MERCOSUR, az ENSZ, az OAS és a Latin Unió
Népesség
Népszámlálás szerint 3 407 062 fő (2013)[1] +/-
Rangsorban 136
Népsűrűség 19 fő/km²
GDP 2011-es becslés
Összes 46 710 millió dollár (76)
PPP: 50 907 millió dollár
Egy főre jutó 13 866 dollár (49)
PPP: 15 112 dollár
HDI (2011) 0,783 (50) – magas
Földrajzi adatok
Terület 176 215 km²
Rangsorban 90
Víz 1,5%
Időzóna UST (UTC-3)
UDST (UTC-2)
Egyéb adatok
Pénznem Uruguayi peso (UYU)
Nemzetközi gépkocsijel ROU
Hívószám 598
Internet TLD .uy
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Uruguayi Keleti Köztársaság témájú médiaállományokat.

Uruguay-CIA WFB Map.png

Uruguay (hivatalos neve: Uruguayi Keleti Köztársaság, spanyolul: República Oriental del Uruguay) dél-amerikai ország. Észak-északkeleten Brazíliával, nyugaton Argentínával, délen-délkeleten az Atlanti-óceánnal, illetve annak La Plata nevű öblével határos. Fővárosa Montevideo, hivatalos nyelve a spanyol. Uruguay a második legkisebb független ország Dél-Amerikában Suriname után. Uruguay neve guaraní nyelven azt jelenti: „a festett madarak folyója”.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország domborzati térképe
Uruguay műholdképe

Uruguay Dél-Amerika második legkisebb országa Suriname mögött. Kisebb nála Francia Guyana is, de az nem független állam, hanem Franciaország tengerentúli megyéje. Az alacsonyan fekvő ország földrajzát – a termékeny tengerparti síkság mellett – hullámos dombságok jellemzik, melyeknek két fő vonulata az észak-déli irányba húzódó Cuchilla de Haedo (az ország középső részén) és a Cuchilla de Grande (keleten). Uruguay legmagasabb pontja az 514 méter magas Cerro Catedral. Északon alacsony hegyek sora fut a Brazil-felföldbe.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délen-délkeleten a 300 km hosszú és helyenként 250 m-es szélességet is elérő Río de la Plata – La Plata-folyó, amely valójában az Uruguay és a Paraná folyó közös, Atlanti-óceánba futó tölcsértorkolata – határolja. Másik nagy folyója a Río Negro, amely Brazíliából ered és fut keresztül az ország közepén, majd az Uruguay-folyóba torkollik.

Az atlanti-óceáni partvidéket Punta del Este és Cabo Polonio között homokos tengerpart jellemzi, tele kisebb öblökkel és lagúnákkal. Ezt a szakaszt Uruguayi Riviérának nevezik.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uruguay éghajlata nedves szubtrópusi, nyáron a mérsékelten meleg hőmérséklet jellemzi, télen hűvös, de a fagypont alatti hőmérséklet szinte ismeretlen. Az alacsony fekvés miatt az ország érzékeny az időjárási frontok által okozott hirtelen időjárás változásokra – így például alkalmanként ki van téve a pamperónak, az argentin Pampák felől fújó viharos erejű, hideg szélnek.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uruguay jellemző növényzete a füves puszta (pampa), néhol pálmaligetekkel (palmar) tarkítva – bár ezek a ligetek az intenzív mezőgazdasági tevékenység miatt manapság már csak Castillos, Chuy és a Río Negro mentén, Paso de los Toros térségében lelhetők fel. A pálmaligetek fő növénye a 10-12 méter magasra is megnövő butipálma (Sygarus yatay), melynek fáját és gyümölcsét is hasznosítják. Utóbbiból alkoholtartalmú italt és pálmamézet készítenek, magját ízesítőként használják fel az uruguayi nemzeti italnak számító matéteához.

Uruguay területének alig 3%-át borítja összefüggő erdő. Ahol megmaradtak a fás vegetációk, ott sűrű szubtrópusi erdők a jellemzőek, melyeknek gyakori fái – a butipálma mellett – a ceibo és az ombú.

Uruguay legjellegzetesebb őshonos emlősei a pampaszarvas (Ozotoceros bezoarticus), a Guazauvirá-szarvas (Mazama gouazoubira) és a capybara vagy vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris). Az emlősök zöme a nagy folyók mentén él, akárcsak a gazdag madárvilág képviselőinek jelentős része.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetvédelmi területek hálózatát megteremtették. Nemzeti park kevés van, de több, a Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó terület jelöltek ki a folyók mentén és a tengerparti lagúnákban. (Forrás)

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiánok a Río de la Plata vidékéről. Rajz 1603-ból

Az első európaiak a 16. század elején érkeztek a mai Uruguay területére. A spanyolok és a portugálok is igyekezték gyarmatosítani, végül a spanyolok kerekedtek felül. A későbbi főváros, Montevideo a 18. században alakult ki egy spanyol katonai erődítmény körül, amelyet Mauricio de Zabala, Buenos Aires kormányzójának parancsára kezdtek el építeni 1724-ben. A települést 1730-ban várossá nyilvánították és az Uruguay folyótól keletre eső területek közigazgatási központjává tették (innen a Keleti Köztársaság elnevezés).

A 19. század elején függetlenségi mozgalmak söpörtek végig Dél-Amerikán, amelyek Uruguay-t is elérték. 1811-ben a felkelők José Gervasio Artigas tábornok vezetésével döntő csapást mértek a spanyolokra. 1817-ben azonban a portugálok szállták meg Montevideót, majd az önállósodó Brazília és Argentína vetélkedett Uruguayért – 1821-ben Brazília meg is szállta a területet és Cisplatina néven provinciájává tette. A brazil uralom azonban nem sokáig tartott: 1825-ben a függetlenségért harcoló csapatok végleg kiűzték a megszállókat, így augusztus 25-én Uruguay önálló állam lett.

Uruguay őslakosságát, a Charrúa indiánokat három évszázad alatt gyakorlatilag teljesen kiirtották, illetve asszimilálták. A népirtás csúcspontja 1831. április 11. volt Salsipuedes-ben, amikor Uruguay első elnöke, Fructuoso Rivera tábornok seregével rajtaütött az indiánokon. Ezzel a Charrúa kultúra és nép megsemmisült – noha sok uruguayi mondhatja magát Charrúa származásúnak a spanyolok és az indiánok keveredésének köszönhetően.

A 19. század második felében a Hármas Szövetség Háborúja nyomta rá bélyegét Uruguay életére, amely egy belső konfliktusból indult a liberális Colorados (Vörösök) párt vezetője, Venancio Flores tábornok és a konzervatív Blancos (Fehérek) vezetője, Bernardo Prudencio Berro elnök között, s végül háborúba torkollt Paraguay és az Argentína-Brazília-Uruguay hármas szövetség között. A háború egy olyan megegyezéssel ért véget 1870-ben, amelynek értelmében Montevideo és az óceánparti terület a Colorados irányítása alá került, a mezőgazdasági hátország pedig a Blancos felügyelete alá.

A 19. század végén nagy bevándorlási hullám kezdődött Európából – elsősorban Spanyolországból és Olaszországból –, és fellendült a gazdaság is. Montevideo természetes kikötőjének köszönhetően Argentína, Brazília és Paraguay számára is árulerakatot biztosított. Uruguay maga elsősorban élőállattal – azon belül is juhval – kereskedett.

A 20. század elején – előbb 1903 és 1911 között, majd 1911 és 1915 között – az országot irányító José Batlle y Ordóñez elnök politikai, szociális és gazdasági reformjai tették Uruguayt jóléti állammá, amelynek fejlettségi szintje elérte az európai államok szintjét. Politikai és gazdasági stabilitása miatt ebben az időszakban kezdték Uruguayt „Dél-Amerika Svájcaként” emlegetni – sőt, lakói ma is szívesen büszkélkednek ezzel a „címmel”.

A világháborúk további gazdasági fellendülést hoztak a főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozó Uruguaynak, mivel termékeit nagy mennyiségben tudta értékesíteni a lángokban álló Európában. A második világháború után az élelmiszerárak csökkenése visszavetette az uruguayi gazdaságot, az 1960-as évekre pedig a szociális rendszer is meggyengült. Ezt kihasználva a Tupamaros nevű gerillacsoport erőszakkal próbálta átvenni a hatalmat, amire válaszul Jorge Pacheco Areco elnök, majd utódja Juan María Bordaberry felfüggesztette az egyéni szabadságjogok gyakorlását. A gerillákkal való harcok megerősítették a hadsereget, amely 1973-ban átvette a hatalmat és így az egykor demokratikus Uruguayból katonai diktatúra lett – egészen 1984-ig, amikor Julio María Sanguinettit választották elnökké.

Sanguinetti 1990-ig volt hatalmon, majd 1995 és 2000 között ismét. 2005-ben Tabaré Vázquez-t választották elnökké, 2010-ben pedig José Mujica-t, a balközép Frente Amplio párt jelöltjét.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Palacio Legislativo, a nemzetgyűlés épülete
Az ország közigazgatási felosztása

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uruguaynak 19 megyéje van. Ezek a következők:

Megye Terület (km²) Népesség (2011) Székhely
Artigas 11928 73 378 Artigas
Canelones 4536 520 187 Canelones
Cerro Largo megye 13648 84 698 Melo
Colonia 6106 123 203 Colonia del Sacramento
Durazno 11643 57 088 Durazno
Flores 5144 25 050 Trinidad
Florida 10417 67 048 Florida
Lavalleja 10016 58 815 Minas
Maldonado 4793 164 300 Maldonado
Montevideo 530 1 319 108 Montevideo
Paysandú 13922 113 124 Paysandú
Río Negro 9282 54 765 Fray Bentos
Rivera 9370 103 493 Rivera
Rocha 10551 68 088 Rocha
Salto 14163 124 878 Salto
San José 4992 108 309 San José
Soriano 9008 82 595 Mercedes
Tacuarembó 15438 90 053 Tacuarembó
Treinta y Tres 9676 48 134 Treinta y Tres

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népességszám
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1860 223 238 —    
1908 438 245 1,41%
1963 2 595 510 3,23%
1975 2 788 429 0,60%
1985 2 955 241 0,58%
1996 3 137 188 0,54%
2004 3 241 003 0,41%
2011 3 286 314 0,20%
[1]

Uruguay népessége a 2011-es népszámlálás szerint 3 286 314 fő.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Montevideo, az ország fővárosa

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Latin-Amerika legtöbb országához hasonlóan Uruguay kulturális hagyatékára is a spanyol kultúra nyomta rá a bélyegét – noha az ország lakosságának körülbelül fele olasz származású. A lakosság legnagyobb része európai ősökkel rendelkezik, ezen felül jelentős számú mesztic és afro-uruguayi él az országban. A 2011-es népszámlálás szerint Uruguay lakosságának 87,7%-a fehér, 7,8%-a afro-uruguayi, 2,35%-a mesztic és 0,23%-a ázsiai.

A lakosság 66%-a római katolikus vallású, 2%-a protestáns, 1%-a zsidó, míg 31% vallását nem gyakorlónak mondja magát. Uruguay a legszekulárisabb Dél-Amerikai állam. Az egyház és az állam szigorúan különválasztott, a vallásszabadság mindenki számára biztosított.

Uruguayban az írástudók aránya magas (98%), a munkaerő jól képzett. Erős a városi középosztály, viszonylag kiegyenlítettek a jövedelmi szintek. Az 1970-1980-as években – a katonai diktatúra idején – a becslések szerint körülbelül félmillió uruguayi vándorolt ki Európába, emiatt – és mert Amerikában itt a legkisebb a születési ráta – a társadalom elöregedőben van.

Az európai (főleg spanyol) kultúrán kívül Uruguayt érték afrikai és ősi indián kulturális hatások is.

A spanyol az ország hivatalos nyelve és mint ilyet csaknem mindenki beszéli. Az üzleti életben gyakran használják az angol nyelvet – csakúgy, mint a franciát és az olaszt. Az északi régiókban, a brazil határ környékén elterjedt a portugál nyelv, valamint a portuñol, amely a spanyol és a portugál sajátos keveredése.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ANTEL telekommunikációs cég épülete a fővárosban
A világkereskedelmi épületcsoport Montevideoban

Uruguay korábban mezőgazdasági jellegű ország volt, mára a mezőgazdaság aránya jelentősen csökkent az ország GDP-jében, de a mezőgazdasági termékek még mindig fő exportcikknek számítanak. A kivitel főleg a szomszédos Argentínába és Brazíliába történik, de fontos partnerországa az Amerikai Egyesült Államok és Paraguay is. Fő termékei: rizs, búza, kukorica, hal, élőállat.

Az ipar is fejlett, az utóbbi időben különösen az elektronika és a szoftverfejlesztés terén vált jelentős exportőrré, de fontos élelmiszeripara, közlekedési eszköz gyártása, olajfeldolgozása és textilipara is. Nőtt a turizmus jelentősége is, amelynek fő célja az úgynevezett gaucho kultúra megismerése (gaucho = szarvasmarha pásztor a pampákon).

Az ország GDP-je 2005-ben 16 000 USD/fő volt, a munkanélküliek aránya 12,5%. Az utóbbi években a bérek reálértéke csökkent, nőtt a munkanélküliség és a szegénység, ami szabadpiac- és privatizáció-ellenes érzéseket korbácsolt fel a lakosságban.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

101-es jelű főút

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uruguay hozzájárulása a világ kulturális örökségéhez Colonia del Sacramento városának történelmi negyede.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Candombe-dobok
Murga, karneváli zenészek

Jellegzetes uruguayi népzenei stílusok a candombe (afro-uruguayi eredetű, ütős hangszerek által meghatározott zene), a milonga (spanyol eredetű gitárzene) és a murga (színházi eredetű karnevál zene).

Szintén népszerű a tangó, amelynek nemcsak Argentína, hanem Uruguay is őshazája. A világ egyik legismertebb tangója, a "La Cumparsita" szerzője az uruguayi Gerardo Matos Rodríguez.

A rock, a jazz, a popzene és más euro-amerikai stílusok is nagy népszerűségnek örvendenek Uruguayban.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legismertebb uruguayi irodalmi alkotás José Enrique Rodó (1871-1917) Ariel című műve, amelyet a szerző 1900-ban írt a szellemi értékek megőrzésének fontosságáról az anyagi javak hajszolása és a gyors technikai fejlődés mellett.

További ismert uruguayi szerzők:

Képzőművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős uruguayi festők:

A leghíresebb uruguayi szobrász José Belloni (1880-1965) volt, akinek alkotásai ma is megtalálhatók számos montevideói parkban és bevásárlóközpontban.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A matétea nemzeti ital és a mindennapok része

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uruguayiak sok húst esznek. Nemzeti ételeik a parrillada (marhahús tál), a chivito (tápláló marhahúsos szendvics) és a tésztafélék. Utóbbi a 19. század végi – 20. század eleji jelentős olasz bevándorlásnak köszönhető.

További uruguayi ételek: morcilla dulce, dulce de leche, olímpicos, húngaras, masas surtidas.

Uruguayi nemzeti italok a matétea, a clérico és a medio y medio.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akárcsak Dél-Amerika nagy részén, Uruguayban is a labdarúgás a legnépszerűbb sport. Ebben igazi nagyhatalom, hiszen két alkalommal nyert futball világbajnokságot, először 1930-ban, hazai pályán, majd 1950-ben Brazíliában. 1924-ben és 1928-ban az Olimpiát is megnyerték, ezért az uruguayi válogatott mezén négy csillag látható. Később az uruguayi futball erősen meggyengült a sportban eluralkodó korrupció miatt. 2010-ben Uruguay nemzeti válogatottja a dél-afrikai világbajnokságon a 4. helyet szerezte meg, ezzel az eredménnyel új, sikeres korszak kezdődött, a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon a nyolcaddöntőig jutott.

A labdarúgáson kívül a rögbi, a kosárlabda és a kerékpározás örvend nagy népszerűségnek.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]