Amerikai Szamoa

Koordináták: d. sz. 14° 18′, ny. h. 170° 42′-14.3, -170.7

Amerikai Szamoa

American Samoa

Amerikai Szamoa zászlaja

Amerikai Szamoa címere

Nemzeti mottó: Samoa, Muamua Le Atua

Fővárosa Pago Pago, 4100 fő (2003)

d. sz. 14° 17′, ny. h. 170° 42′

Vezetők

Államfő Barack Hussein Obama

Kormányzó Togiola Tulafono

Hivatalos nyelv angol, szamoai

Tagság Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum (megfigyelő állam)

Népesség

Népszámlálás szerint 20 012 fő (1960)^[1] +/-
20 478 fő (1961)^[1] +/-
21 118 fő (1962)^[1] +/-
21 883 fő (1963)^[1] +/-
22 701 fő (1964)^[1] +/-
23 518 fő (1965)^[1] +/-
24 320 fő (1966)^[1] +/-
25 116 fő (1967)^[1] +/-
25 886 fő (1968)^[1] +/-
26 615 fő (1969)^[1] +/-
27 292 fő (1970)^[1] +/-
27 916 fő (1971)^[1] +/-
28 490 fő (1972)^[1] +/-
29 014 fő (1973)^[1] +/-
29 491 fő (1974)^[1] +/-
29 932 fő (1975)^[1] +/-
30 325 fő (1976)^[1] +/-
30 690 fő (1977)^[1] +/-
31 105 fő (1978)^[1] +/-
31 670 fő (1979)^[1] +/-
32 456 fő (1980)^[1] +/-
33 488 fő (1981)^[1] +/-
34 740 fő (1982)^[1] +/-
36 165 fő (1983)^[1] +/-
37 687 fő (1984)^[1] +/-
39 247 fő (1985)^[1] +/-
40 835 fő (1986)^[1] +/-
42 448 fő (1987)^[1] +/-
44 049 fő (1988)^[1] +/-
45 591 fő (1989)^[1] +/-
47 044 fő (1990)^[1] +/-
48 379 fő (1991)^[1] +/-
49 597 fő (1992)^[1] +/-
50 725 fő (1993)^[1] +/-
51 807 fő (1994)^[1] +/-
52 874 fő (1995)^[1] +/-
53 926 fő (1996)^[1] +/-
54 942 fő (1997)^[1] +/-
55 899 fő (1998)^[1] +/-
56 768 fő (1999)^[1] +/-
57 522 fő (2000)^[1] +/-
58 176 fő (2001)^[1] +/-
58 729 fő (2002)^[1] +/-
59 117 fő (2003)^[1] +/-
59 262 fő (2004)^[1] +/-
59 117 fő (2005)^[1] +/-
58 652 fő (2006)^[1] +/-
57 919 fő (2007)^[1] +/-
57 053 fő (2008)^[1] +/-
56 245 fő (2009)^[1] +/-
55 636 fő (2010)^[1] +/-
55 274 fő (2011)^[1] +/-
55 128 fő (2012)^[1] +/-
55 165 fő (2013)^[1] +/-

Rangsorban 216

Becsült 55 519 ^[2] fő (2010. április)

Rangsorban 216

Népsűrűség 353 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület 199 km²

Időzóna SST (UTC-11)
nincs (UTC)

Egyéb adatok

Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.

Pénznem USA dollár (USD)

Hívószám 1–684

Internet TLD

.as

A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai Szamoa témájú médiaállományokat.

Amerikai Szamoa, 5 vulkáni- és 2 korallszigetből álló szigetcsoport a Csendes-óceán déli részén, félúton Hawaii és Új-Zéland között.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tutuila szigete

Fatu Rock

Szigetek:

Név	Lakosság (fő, 2000)	Rövid leírás
Tutuila	55.876	Fő sziget. Itt található a főváros, Pago Pago is.
Aunu'u	476	Tutuilától délkeletre található.
Ta'ū	873	A Manu'a-szigetcsoport legnagyobb szigete.
Ofu‑Olosega	289 (Ofu)	Ofut és Olosegát a vulkanikus tevékenység összekötötte. A Manu'a-szigetcsoport része.
Ofu‑Olosega	216 (Olosega)
Rose Atoll, másként Motu o Manu	–	Az őshonos madár, teknős és más tengeri állatok számára védett sziget.
Swains Island		Bár politikailag Amerikai Szamoához tartoik, kulturálisan Tokelau része. Kopraültetvények találhatók a szigeten.

Legmagasabb pont: Lata (966 m).

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengeri trópusi, amelynek forróságát délkeleti szelek enyhítik. Az éves csapadék mennyisége kb. 3000 mm. Az esős évszak novembertől áprilisig, a száraz évszak májustól októberig tart. A két évszak között nincs nagy hőmérsékleti különbség. Decembertől márciusig néha tájfunok sepernek végig a szigeteken.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugati kapcsolat előtti történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár számos történész vitatja, a legtöbben úgy gondolják, hogy a Szamoa-szigetek i. e. 1000 előtt népesültek be. Szamoát nem érték el európai felfedezők a 18. század előtt. A holland Roggeveen fedezte fel 1722-ben.

A nyugatiak megérkezése előtt Kelet-Szamoa (a mai Amerikai Szamoa) története feltáratlan viszonyban állt Nyugat-Szamoa (a mai független Szamoa) történetével. Az Amerikai Szamoában fekvő Manu’a szigethez kötődnek a legrégebbi történetek Polinéziában. Itt viselték a Tui Manua címet, ami összeköti Szamoa történetét Fidzsivel, Tongával, a Cook-szigetekkel, Tokelauval és mindazon területekkel, ahova kiterjedt Manua befolyása. Amikor a tongaiak elfoglalták Szamoát, Manu’a volt az egyetlen sziget, amely független maradt. Tutuila és Aunu’u sziget politikailag Upolu szigethez kapcsolódott, amely a mai független Szamoában van. A Szamoa-szigeteket politikailag összekötötte egymással a faamatai főnöki rendszer, amely szoros családi kapcsolatokat hozott létre az érintettek között. A faamatai rendszer és az azt támogató faasamoa életrendszer termelte ki magából a két leghíresebb korai szamoai főnököt, mindkettő asszony és rokonok, Nafanua és Salamasina.

Gyarmatosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első érintkezések közé tartozik a 17. században a francia felfedezők és Tutuila sziget lakói közti csata, amiért a szamoaiak a nyugatiakat hibáztatják és megtanulták félni a nyugatiak kegyetlenségét. A korai 19. században misszionáriusok érkeztek Rarotongáról, őket követték a London Missionary Society kongregacionalista misszionáriusai John William vezetésével az 1830-as években, hivatalosan is elvíve a kereszténységet Szamoára. Kevesebb mint száz évvel később a Szamoai Kongregacionalista Egyház lett az első független helyi egyház a Csendes-óceán déli részén.

1889 márciusában német haditengerészeti erők szálltak meg szamoai falvakat, és amerikai tulajdonokat pusztítottak el. Három amerikai hadihajó érkezett Szamoa kikötőjébe és tüzet nyitott arra a három német hadihajóra, amelyet ott talált. Mielőtt tüzet szüntettek volna, egy tájfun elsüllyesztett egy amerikai és egy német hajót. Kényszerűen fegyverszünetet kötöttek, mert nem volt elég hajó a harchoz.

Az Amerikai Egyesült Államok területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század második felében zajló nemzetközi vetélkedés közben 1899-ben a berlini szerződésben Németország és az Amerikai Egyesült Államok felosztotta egymás között a Szamoa-szigeteket. Az Egyesült Államok formálisan a következő évben szállta meg egy részét, a keleti szigetek kisebb csoportját Pago Pago kiváló kikötője körül. A nyugati szigetek alkotják jelenleg a független Szamoa államot.

Miután az Egyesült Államok birtokba vette részét Szamoában, a haditengerészet szenelő állomást létesített Pago Pago-öbölben a Csendes-óceáni Flotta számára és kinevezett egy megbízottat. A haditengerészet a területhez csatolta Tutuilát 1900-ban és Manu’át 1904-ben. Az utolsó szuverén Manu’a, Tui Manu’a Elisala, Manu’a sziget bekebelezésének elismerésére kényszerült az amerikai haditengerészet sorozatos hadbírósági eljárásai után, amelyek az „Ipu-per” néven ismertek.

Az első világháború után, abban az időben, amikor Nyugat-Szamoában (akkoriban Új-Zéland protektorátusa) a Mau-mozgalom zajlott, vele együtt Amerikai Szamoában is megjelent a Mau-mozgalom. Ezt a Leone faluból származó Samuel Sailele Ripley vezette, aki az első világháború veteránja volt. Egy Amerikában folytatott tárgyalás után nem tért vissza Amerikai Szamoába. A Mau-mozgalmat elnyomta a haditengerészet. 1930-ban a Kongresszus bizottságot küldött ki, hogy vizsgálja felül Amerikai Szamoa helyzetét. Ezt a bizottságot olyan amerikaiak vezették, akik részt vettek a Hawaii Királyság megdöntésében.

1938-ban a neves pilóta, Ed Musick és legénysége lelte halálát a Pan American World Airways társaság S-42 Samoan Clipper típusú gépén Pago Pago fölött, kutatórepülés közben, amely Új-Zélandba, Aucklandba vezetett volna. A legénység az üzemanyag-szivattyú eltömődése miatt kényszerleszállásba kezdett, egy szikra a meghibásodott üzemanyag-szivattyú tartalmát felrobbantotta, ez a robbanás a levegőben eltörte a gépet.

A második világháborúban több amerikai tengerészgyalogos állomásozott itt, mint a teljes helyi lakosság. Ez nagyarányú kulturális sokkot okozott. A 14 év fölötti fiatalokat amerikai katonai kiképzők harci kiképzésben részesítették. Az első világháborúhoz hasonlóan a másodikban is a szamoaiak harcosokként, felcserekként, rejtjelezőként, hajójavítóként stb. szolgáltak.

A háború után az amerikai belügyminisztérium 4500-as számú szervezeti rendeletének végrehajtását, amely Szamoát bekebelezte volna az Egyesült Államokba, a szamoai főnökök megakadályozták. Tuiasosopo Mariota vezetésével az amerikai Kongresszushoz fordultak és sikert értek el. Ezek a főnökök elérték helyi törvényhozás létrehozását, amelynek neve American Samoan Fono, és Fagatogo faluban ülésezik, amely a terület jogi és valóságos fővárosa.

Ekkoriban a haditengerészet által kinevezett kormányzót helyben választott váltotta fel. Bár technikailag úgynevezett „unorganized” (szervezetlen terület – olyan terület, amely nem áll települési önkormányzat igazgatása alatt), mivel a Kongresszusban nem ment át a terület megszervezéséről szóló törvény, de Amerikai Szamoa önkormányzó az 1967. július 1-jén hatályba lépett alkotmány alapján. Amerikai Szamoa rajta van az Egyesült Nemzetek Szervezete által összeállított, az önrendelkezéssel nem rendelkező területeket felsoroló listán, de ezt a besorolást vitatják a terület kormányzati tisztviselői.

A terület legnagyobb katasztrófája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009. szeptember 29-én a délelőtti órákban a Csendes-óceánban 5,1-es erősségű földrengés történt, néhány 100 km-re Pago Pagótól. A rengés hatására cunami vonult végig a szigetek székhelyén. Rengeteg kárt okozott a cunami és legalább száz ember meghalt.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pago Pago

Általános adatok:
- Írástudatlanság: 3%.
Népcsoportok: szamoai (polinéz) 89%, tongai 4%, fehér 2%, egyéb népcsoportok 5%.
Vallások: kongregacionalista keresztény 50%, római katolikus 20%, protestáns és egyéb 30%.
Beszélt nyelvek: szamoai (a hawaii és egyéb polinéziai nyelvekkel rokon) 90,6%, angol 2,9%, tongai 2,4%, egyéb csendes-óceáni 2,1%, egyéb 2%. A legtöbben beszélik az angolt is. Az egy főre eső GDP 5800 USD (2005-ben).

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fő megélhetési források a tonhal halászata, a vulkáni eredetű habkő bányászata, de jelentős bevételi forrást jelentenek az Amerikai Egyesült Államok központi kormányától kapott segélyek is (évente majdnem 50 millió USD). Négy repülőtere van (ebből 2 kifutópályája aszfaltozott). A külvilággal telefon, fax és telex kapcsolata van, a szigeteken mobiltelefonhálózat működik (az ország nemzetközi hívószáma: +1-684). 2006-ban Amerikai Szamoáról 1456 személyi számítógép csatlakozott az internetre. Nagy jelentősége van az idegenforgalomnak is.