Óriás páfrányfa
|
||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
erdőt alkotva |
||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Dicksonia antarctica Labill., 1807 |
||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Óriás páfrányfa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás páfrányfa témájú médiaállományokat. A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás páfrányfa témájú kategóriát. |
Az óriás páfrányfa (Dicksonia antarctica) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának a páfrányfák (Cyatheales) rendjébe, ezen belül a harasztfafélék (Dicksoniaceae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék
Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az óriás páfrányfa az egyenlítői trópusokon, csaknem kizárólag 1000 méter feletti magasságban él, dél felé gyakoribb; őshazája Tasmánia. A kontinentális Ausztráliában a következő szövetségi államokban található meg: Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria.
Ezt a növényt termesztik is.
Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A növény törzse erőteljes, felületén idős levélnyelek sűrűn elhelyezkedő maradványai és közöttük rövid gyökerek láthatók; legalább a törzs felső részét és a levél fonákját hosszú, barna szőrök fedik. A levelek kétszeresen vagy háromszorosan szárnyaltak, a fiatalok pásztorbot módjára becsavarodottak és sűrű szőrűek, pikkelyek vagy tüske nincs rajtuk. A szóruszok közvetlenül a levélkék szélén vannak, a fonákon. Az óriás páfrányfa felálló törzsű, legfeljebb 15 méter magas, inkább alacsonyabb fa. Levele 2-4 méter hosszú, kezdetben hegyes szögben felemelkedő. A levélkék széles vállúak, ülők, a levél közepén a leghosszabbak, 30-40 centiméter hosszúak, osztottak, a csúcs felé az osztatok egybefolynak. A levelek nagyméretűek. A szóruszok sárga vagy barna gömböcskék a levélfonákon, közvetlenül a levél szélén.
Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Jean G. Rohwer: A trópusok növényei (2002) Magyar Könyvklub, Természetkalauz sorozat, ISBN 963 547 622 1
- Dicksonia antarctica Labill. The Plant List
- http://www.ars-grin.gov/cgi-bin/npgs/html/taxon.pl?404602 USDA, ARS, Germplasm Resources Information Network. Dicksonia antarctica in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 07-Oct-06.