Monarchia

A „Monarchia” lehetséges további jelentéseiről lásd: Osztrák–Magyar Monarchia.

A monarchia azon államformák gyűjtőfogalma, ahol az uralmat egy személy gyakorolja (a monarcha), aki hatalmát örökléssel vagy választással szerzi és haláláig uralkodik.

Tartalomjegyzék

1 Monarchia
2 Fajtái az uralkodó jogai szerint
3 Fajtái a monarcha szerint
4 Európában
5 Európában egyéb hatalmat gyakorlók címei
6 Uralkodói címek Amerikában
7 Uralkodói címek Afrikában
8 Ázsiai uralkodói címek
9 Közel-keleti uralkodói címek
10 Egyéb közel-keleti titulusok

Monarchia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monarchia (a görög monosz és arkhein: „egyszemélyes vezetés” összekapcsolásából) eredeti értelemben egyeduralom, a hatalomgyakorlás egyik formája, a szuverenitásának mint legfőbb államhatalomnak egyik természetes személyben (monarcha) való kifejeződése és összpontosítása, mai értelemben a köztársasággal szembeállítva olyan államforma, amelyben az államfő tisztségét egy, az öröklési elv alapján meghatározott személy (császár, cár, király stb.) élethossziglan tölti be. A monarchia eredetileg egyszemélyi hatalomgyakorlás teljességét jelentette, sőt az ősi teokratikus rendszerekben az uralkodó – mint istenség földi megszemélyesítője, vagy képviselője – vallási feladatokat is ellátott. Az uralkodó hatalmát csak vallási, erkölcsi megfontolások, vagy magasabb rendűnek tekintett törvények (természetjog) korlátozták. Ezen alapul a görög városállamokban a monarchiától mint a közjó szolgálatában álló, törvénytisztelő hatalomgyakorlástól (baszilea) ennek elfajult formájaként a zsarnoki egyeduralom (türannisz) megkülönböztetése. A monarchia isteni eredetét a középkorban is hangsúlyozták, majd alapul szolgált a felvilágosult abszolutizmus politikai berendezkedésének (abszolút monarchia) igazolásához is. A képviseleti eszme elterjedése az újkorban egyre inkább az uralkodó egyszemélyi hatalmának korlátozásával, majd visszaszorításával járt, és az ún. korlátozott monarchia különböző formáinak (rendi monarchia, alkotmányos monarchia) megjelenését eredményezte; az előbbinél a hatalomgyakorlást az ország rendjeinek részvétele, az utóbbinál az alkotmány korlátozza. A modern monarchiákban a monarcha „uralkodik, de nem kormányoz”. Aktusainak jogi érvényességéhez általában miniszteri ellenjegyzés szükséges, bár azokért sem jogi, sem politikai felelősséggel nem tartozik, személye sérthetetlen. Mint „semleges” alkotmányos tényező inkább csak jelképes hatalommal rendelkezik, bár személyes tekintélyével, kiegyensúlyozó szerepe lehet országa politikai életében.

Fajtái az uralkodó jogai szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abszolút monarchia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha az uralkodó korlátlan hatalommal rendelkezik.

Bővebben: Abszolút monarchia

Alkotmányos monarchia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uralkodó jogai az alkotmány által korlátozottak, és egyben az egyének jogai az alkotmányban vannak rögzítve.
A király uralkodik, de nem kormányoz.
Alkotmányos monarchia először Angliában jött létre 1689-ben. Magyarországon 1848-ban, majd az 1867-es kiegyezés után alakult ki.

Jelenlegi alkotmányos monarchiák: Bahrein, Bhután, Jordánia, Kuvait, Lesotho, Liechtenstein, Marokkó, Monaco, Tonga.

Parlamentáris monarchia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ha az uralkodó a parlamentnek alárendelten működik, államfőként, elsősorban protokolláris szereppel.

Jelenlegi parlamentáris monarchiák: Andorra, Antigua és Barbuda, Ausztrália, Bahama-szigetek, Barbados, Belgium, Belize, Dánia, Egyesült Királyság, Grenada, Hollandia, Jamaica, Japán, Kambodzsa, Kanada, Luxemburg, Malajzia, Norvégia, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Salamon-szigetek, Spanyolország, Svédország, Thaiföld, Tuvalu, Új-Zéland.

Megjegyzés: sokan nem tesznek különbséget a parlamentáris és az alkotmányos monarchia között, a parlamentáris monarchiát az alkotmányos monarchiák közé sorolva.