Kelet-Timor

Kelet-timori Demokratikus Köztársaság
Repúblika Demokrátika Timór Loro Sa'e (tetum nyelven) República Democrática de Timor-Leste (portugálul) Republik Demokratik Timor Leste (indonézül) Democratic Republic of Timor-Leste (angolul)
Kelet-Timor zászlaja Kelet-Timor címere
Nemzeti mottó: Honra, pátria e povo (portugál, „Becsület, haza és nép”) Nemzeti himnusz: Pátria
Fővárosa	Dili
d. sz. 8° 34′, k. h. 125° 34′-8.5666666666667, 125.56666666667
Legnagyobb város	Dili
Államforma	parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök	Taur Matan Ruak
Miniszterelnök	Xanana Gusmão
Hivatalos nyelv	tetum, portugál
Függetlenség	2002. május 20.
Tagság	ENSZ, IMF, Portugál Nyelvű Országok Közössége, Latin Unió, Csendes-óceáni Fórum (megfigyelő állam), ASEAN (megfigyelő állam)
Népesség
Népszámlálás szerint	1 180 069 fő (2013) +/-
Rangsorban	160
Becsült	1 212 107 fő (2014. június)
Rangsorban	160
Népsűrűség	76 fő/km²
GDP	2009 (forrás: IMF)
Összes	599 millió USD (173) PPP: 2,505 milliárd dollár
Egy főre jutó	551 USD (160) PPP: 2505 dollár
HDI (2008)	0,483 (158) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület	14 874 km²
Rangsorban	159
Víz	elhanyagolható%
Időzóna	kelet-timori (UTC+9)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Pénznem	amerikai dollár (USD)
Nemzetközi gépkocsijel	TMP
Hívószám	670
Internet TLD	.tl
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelet-timori Demokratikus Köztársaság témájú médiaállományokat.

Kelet-Timor (hosszabb államnevén Kelet-timori Demokratikus Köztársaság) kis délkelet-ázsiai ország, bár gyakran Ausztráliához tartozónak számítják. Az egykori portugál gyarmat 2002-ben szabadult fel az indonéz megszállás alól.

Földrajz

Kelet-Timor a Kis-Szunda-szigetek külső ívéhez tartozó Timor-sziget keleti felén fekszik, részét képezi a sziget nyugati felének északi partján lévő Okusi exklávé és az Atauro-sziget. A trópusi monszun éghajlatú ország felszínének túlnyomó része változatos hegyvidék. A déli partot mocsaras síkság szegélyezi.

Történelem

Timor-szigetét a portugálok 1520-ban fedezték fel, és 1633-ban hozták létre ott első gyarmatukat. A hollandokkal folyó évszázados viszálykodásnak az 1859-es lisszaboni szerződés vetett véget, amely a sziget keleti részét a portugáloknak juttatta. 1942 és 1945 között Indonéziával együtt a sziget is japán megszállás alatt állt. 1945. augusztus 17-én Indonézia kikiáltotta függetlenségét Hollandiától, a Kelet-Timorra visszatért portugálok viszont brutálisan leverték az önállóságot követelő lakosság felkelését. 1973-ban Portugália autonóm tartománya lett.

1975 augusztusában polgárháború robbant ki a teljes függetlenség hívei és az indonézbarátok között. A Kelet-timori Demokratikus Népi Köztársaság függetlenségét 1975. november 28-án kiáltották ki. Alig egy héttel később, december 7-én Indonézia megszállta a szigetrészt, a kormány 6000 „önkéntest” küldött a vele rokonszenvezők támogatására. 1976 júliusában Indonézia 27. tartományává nyilvánították. Az ENSZ nem ismerte el Kelet-Timor bekebelezését.

Az 1999. augusztus 30-án megtartott népszavazáson a timoriak többsége a függetlenségre szavazott. A szavazás után az indonézpárti milíciák felégették a fővárost, az infrastruktúra megsemmisült. Ezek után a terület ENSZ-felügyelet alá került.

A teljes függetlenséget 2002. május 20-án nyerte el. Az országot 2002. szeptember 27-én felvették az ENSZ-be. A lakosság helyzete azonban sokat romlott azóta. A stabilitás nem állt helyre, a bandák, a hatalomból kihagyott, egykoron a függetlenségért küzdő csoportok folyamatosan ellenségeskedést szítottak és szítanak. 2006 májusában a hadsereg a ki nem fizetett bérek miatt zavargásokba kezdett, amelyek több száz halálos áldozattal jártak, és csak az év végén sikerült a helyzetet megoldani. Jelenleg az ország északi részén az ingatag békét az INTERFET nevű nemzetközi békefenntartó erő ellenőrzi – kevés sikerrel, a kiszélesedő bűnszervezetek egyre növekvő hatalma miatt.

José Ramos-Horta elnök életveszélyesen megsebesült 2008. február 11-én egy elvetélt puccskísérletben. Gusmão miniszterelnökre is tüzet nyitottak, de ő sértetlenül megmenekült. Az ausztrál kormány azonnal erősítést küldött Kelet-Timorra a rend helyreállítására.

Népesség

Általános adatok

Teljes lakossága 1 212 107 fő, melynek 50%-a városokban él.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A népesség 92%-a timori maláj, 8%-a pedig egyéb népcsoportokhoz (indonéz, kínai, portugál) tartozik. A lakosság 90%-a római katolikus vallású, 4%-a mohamedán, 3%-a protestáns, 3%-a pedig buddhista és törzsi vallású.

Gazdaság

Hagyományos kelet-timori viseletben lévő férfi

Gazdaságilag igen elmaradott ország. Ásványkincsei (színesércek, kőolaj, földgáztelepek) kiaknázatlanok. Önellátásra rizst, maniókát és kukoricát termesztenek, sertést, kecskét, juhot, baromfit tenyésztenek. Kivitelre az ültetvényeken termesztett kávé kerül. Gazdasági helyzete nagymértékben függ a nemzetközi segélyszervezetek által biztosított segélyektől.

Közlekedés

Az ország közlekedése igen elmaradott. Vasúthálózata 677 km, közúthálózata 3800 km. Az országban 3 kikötő és 1 repülőtér van.

Turizmus

A főváros, Dili. A háttérben az Atauro sziget látszik

Sport

Kelet-Timor labdarúgó válogatottját tartották a legrosszabbnak a világon. A FIFA ranglista utolsó helyét foglalta le idáig. Meglepetésre 2-2-t játszott Kambodzsával, így 6 év után megszerezték első pontjukat.

A labdarúgás, mint az ország legnépszerűbb sportja azonban folyamatosan fejlődik, így napjainkban a válogatott már a FIFA-világranglista 185. helyét foglalja el. A nemzeti tizenegy napjainkra képessé vált a nemzetközi kvalifikációs versenyeken való pontszerzésekre, sőt akár nagyarányú győzelmek kivívására is.