Oroszország
Oroszország | |||
Oroszországi Föderáció Российская Федерация |
|||
|
|||
Nemzeti himnusz: : Oroszország himnusza |
|||
|
|||
Fővárosa | Moszkva | ||
é. sz. 55° 45′ 00″, k. h. 37° 37′ 00″ | |||
Államforma | szövetségi köztársaság | ||
Vezetők | |||
Államfő | Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin | ||
Miniszterelnök | Dmitrij Anatoljevics Medvegyev | ||
Hivatalos nyelv | orosz | ||
Függetlenség | kikiáltása | ||
Szovjetuniótól | 1991. december 25. | ||
|
|||
Tagság | ENSZ, Duna Bizottság, FÁK, BSEC, APEC, IMF, EBESZ | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 143 666 931 fő (2014)[1] +/- | ||
Rangsorban | 9 | ||
Becsült | 146 068 400[2] [3] fő (2014. június) | ||
Rangsorban | 9 | ||
Népsűrűség | 8,3 fő/km² | ||
GDP | 2012 (forrás: IMF) | ||
Összes | 2117 milliárd USD (8) | ||
Egy főre jutó | 13 237 USD | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 17 075 480 (becsült) km² | ||
Rangsorban | 1 | ||
Víz | 0,5% | ||
Időzóna | Moszkvai idő Kelet-európai idő (UTC) |
||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | Orosz rubel (RUB ) |
||
Nemzetközi gépkocsijel | RUS | ||
Hívószám | 7 | ||
Internet TLD | .ru | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszország témájú médiaállományokat.
|
Az Oroszországi Föderáció[4] (oroszul: Российская Федерация, Rosszijszkaja Fegyeracija) vagy röviden Oroszország (Россия, Rosszija) Európa keleti részétől Észak-Ázsia (Szibéria) keleti partjáig, a Csendes-óceánig terjedő ország. A Föld legnagyobb területű állama, atomhatalom. Fővárosa Moszkva.
Tartalomjegyzék
Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
17 125 187[5]km²-es területével a világ legnagyobb országának számít, majdnem kétszer beleférne Kanada vagy az USA; Magyarország területének több mint 180-szorosa. Lakóinak száma szerint a kilencedik legnépesebb (Kína, India, az USA, Indonézia, Brazília, Pakisztán, Banglades és Nigéria után). Fennhatósága alá tartozik a Kalinyingrádi terület nevű exklávé is.
Szárazföldi szomszédai: Norvégia, Finnország, Észtország, Lettország, Fehéroroszország, Ukrajna, Grúzia, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kína, Mongólia, Észak-Korea, Kalinyingrádi területének pedig Litvánia és Lengyelország.
|
Oroszország legtávolabbi pontjai 8000 km-re vannak egymástól (a Föld felszínén mérve). Ezek a pontok: északnyugaton a Lengyelországgal közös határt képező (60 km) földnyelv, amely elválasztja a Gdanski-öblöt a Visztulától; és a délkeleti Kuril-szigetek, néhány kilométerre a japán Hokkaidó-szigettől.
Oroszország 11 időzónát fed le.[6]
Északon végignyúlik Eurázsia legnagyobb részén, ezenkívül sarki terület is tartozik hozzá. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kis népsűrűséggel, viszonylag kis gazdasági szereppel, de nagy méretei miatt hihetetlen éghajlati változékonysággal rendelkezik.
Különleges pontok
- legészakibb pontja: Fligely-fok, Rudolf-sziget, Ferenc József-föld (81°52'N)
- legdélibb pontja: Bazardüzü Dag, Dagesztán
- legnyugatibb pontja: Normeln határőr őrs, Visztula-földnyelv, Kalinyingrádi terület (19°38'E)
- legkeletibb pontja: Diomede-szigetek, Bering-szoros
- legmagasabb pontja: Elbrusz, Kaukázus (5633 m)
Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A hatalmas távolságok miatt változatos a domborzat, az éghajlat, a növényzet és a talaj. A kelet-európai síkságon északról délre egymást váltják sorban a tundra, tűlevelű erdők (tajga), vegyes és lombhullató erdők, sztyeppe, és félsivatag a Kaszpi-tenger vidékén, mivel a növényzet változása tükrözi az éghajlat változását. Szibériában hasonló sorozat van.
Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Partjai, szigetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Oroszországnak rendkívül hosszú, 37 000 kilométeres partvonala van a Jeges-tengerrel (vagy Északi-sarki-óceánnal) és a Csendes-óceánnal, illetve ezek melléktengereivel, valamint az Atlanti-óceán különböző melléktengereivel, emellett gyakran szintén tengerpartnak tekintik a Kaszpi-tenger partját is, földrajzi és nemzetközi jogi tekintetben egyaránt.
- A Jeges-tengerhez tartozik a Barents-tenger melléktengerével, a Fehér-tengerrel, továbbá a Kara-tenger, a Laptyev-tenger, a Kelet-szibériai-tenger és a Csukcs-tenger.
- A Csendes-óceánhoz tartozik a Bering-tenger, az Ohotszki-tenger és a Japán-tenger, a Kuril-szigetek és Kamcsatka délnyugati partjai pedig az óceán főtömegével érintkeznek.
- Az Atlanti-óceán közvetett melléktengerei a Fekete-tenger melléktengerével, az Azovi-tengerrel, illetve a Balti-tenger.
- A legnagyobb orosz szigetek: Novaja Zemlja (Új-föld), Ferenc József-föld, Új-szibériai-szigetek, Vrangel-sziget, a Kuril-szigetek és Szahalin. Kisebb szigetei vannak a Balti-, Fekete- és a Kaszpi-tengeren.
Szárazföldi területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oroszország felszíne nagyon változatos. Területének nagy részét óriási síkságok borítják. Fő tájegységei:
- A Kelet-európai-síkság vagy Orosz-síkság: Oroszország európai részén fekszik, dél felől a Kaukázus, keletről az Urál választja el a Nyugat-szibériai-alföldtől. Csak kevés helyen éri el a 300 méteres magasságot. Mezőgazdaságilag igen termékeny vidék, de ásványkincs-lelőhelyekben is gazdag.
- Északnyugati részén a Kola-félszigettel és Karéliával határos. A Kola-félsziget geológiailag a Balti-pajzshoz kapcsolódik. A jég lecsiszolta a kőzetét és keskeny vonulatokat hozott létre. A mélyedésekben tavak helyezkednek el. Legnagyobbak az Onyega és a Ladoga, melyeket tektonikus süllyedés hozott létre. Az Onyega-tó és az Urál között óriási kiterjedésű síkság fekszik morénavidékekkel.
- Északi részén tundravidékek jellemzőek, ettől kissé délebbre már erdős hátságok fekszenek: Szmolenszk–Moszkvai-hátság, Balti-hátság.
- Középső és déli részének nagyobb tájegységei: Voliny-Podóliai-hátság, Dnyeper menti síkság, Közép-orosz-hátság, Volga menti hátság, Oka–Don-síkság.
- Keleten az Obscsij szirt és az Elő-Urál magasabb fekvésű területei fekszenek.
- Legdélebbi területe a Fekete-tengeri-síkság és a Kaszpi-mélyföld. A mélyföldön kiterjedt sós tavak helyezkednek el, mint az Elton-tó vagy a Baszkuncsak-tó.
- Az Urál-hegység: választja el Európát Ázsiától, keleti lábánál van a kontinensek határa. A Jeges-tengertől a Kazah-sztyeppéig, észak-déli irányban 2000 km hosszan magasodik. Szélessége 50–170 km között mozog. A hegységet 300-400 méteres hátságok tagolják. Átlagos magassága 600 méter körül alakul, legmagasabb hegye az 1894 méter magas Narodnaja Gora a hegység északi részén. Sok ásványkincslelő hellyel rendelkezik. Négy kisebb tájegységre osztható: a Poláris-Urál, az Észak-Urál, a Közép-Urál vagy Érces-Urál és Dél-Urál.
- A Kaukázus: Oroszország déli vidékét a Fekete-tengertől a Kaszpi-tengerig fiatal lánchegység foglalja el, mely két nagyobb vonulatból áll: a Nagy-Kaukázus és az Elő-Kaukázus vagy Kis-Kaukázus. Hatalmas kiterjedésű, Oroszország legnagyobb területű hegysége kb. 440 000 km²-rel. Komplikált geológiai struktúrája van. A Nagy-Kaukázus ma is gyűrődik, mozgását vulkáni tevékenység és földrengések követik. Központi részén kialudt tűzhányók sorakoznak, mint az Elbrusz, Oroszország legmagasabb pontja (5633 m), a Kazbek (5043 m), vagy a Dih-Tau (5198 m). Centruma kristályos kőzetekből épül fel, külső vonulatai pedig inkább üledékes kőzetekből állnak. Három nagyobb vonulata a Nyugati-Kaukázus, a Magas-Kaukázus és a Keleti-Kaukázus. A Kaukázus láncai főleg nyersanyagokat és kőszenet rejtenek.
- Szibéria
- A Nyugat-szibériai-alföld: az Uráltól keleti irányban a Jenyiszej folyóig húzódik, így a világ legnagyobb sík alföldi vidéke. Északi határa a Jeges-tenger, dél felé a Kazah-hátságig és az Altajig terpeszkedik. Észak felé lejtő terület, folyói majdnem mind az Ob vízgyűjtő területéhez tartoznak. Tundrás, tajgás és erdős sztyeppés, változatos táj sok kis tóval. Fűtőanyagok és ércek lelőhelye.
- A Közép-szibériai-fennsík a Jenyiszej és a Léna között terül el. A Lénától kelet felé a Kelet-Szibériai-hegység vonulata emelkedik, mely több hegyvonulatból áll a hegyek magassága 2300–3200 m között váltakozik. Tagjai: az Altaj-hegység, melynek legmagasabb pontja a Beluha (4506 m), a Kolima-hegység, a Cserszki-hegység. A Kamcsatka-félsziget hegysége, mely a Pacifikus-hegységrendszer tagja, aktív vulkánjairól híres. Körülbelül 160 vulkánja közül 28 működik. Legmagasabb a Kljucsevszkaja-szopka 4750 méterrel, az Avacsinszkaja-szopka (2738 m), a legaktívabb a Karimszkij-vulkán.
- Közép- és Kelet-Szibériától déli irányban további hegyvidékek csatlakoznak kelet felé és nyúlnak a Csendes-óceánig, ezek: a Szajáni-hegység, a Jablonovoj-hegység és a Sztanovoj-hegység.
Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tavai:
Oroszországban mintegy 200 000 tó van. Legnagyobb tavai: a Bajkál-tó (31 500 km²) , a Ladoga-tó (18 400 km²) és az Onyega-tó (9890 km²).
A Kelet-európai-síkság északi táján, a Nyugat-szibériai-alföld egyes részein és Északkelet-Szibéria területén hatalmas mocsárvilágot láthatunk.
Folyói:
Leghosszabb folyói Szibériában és a Távol-Keleten húzódnak, a fő folyók nagyság szerinti sorrendben: Ob, Amur, Léna, Volga, Jenyiszej. Több folyója fontos szerepet játszik mint víziút vagy energiaforrás, így a Don, a Narva, a Daugava, a Pecsora, a Kubány és a Tyerek.
A Jeges-tenger felé haladnak:
- Jenyiszej – 5940 km, a legtöbb vizet szállító folyó;
- Ob – 3680 km, az Irtissel – 5642 km, Ázsia leghosszabb vízrendszere;
- Léna – 4400 km;
- továbbá a Kolima, az Olenyok, az Ingyigirka, a Pecsora és a Hatanga-Kotuj.
A Kaszpi-tenger felé haladnak:
A Fekete-tenger irányába haladnak:
- a Dnyeper (2285 km), a Don (1970 km)
A Csendes-óceánba ömlik:
Csatornái:
Mesterséges csatornarendszere, víziút-hálózata a Szovjetunió korszakában épült fel, az 1930-as évektől kezdődően. Moszkvát ezért 5 tengerről is el lehet érni vízi úton. Legfontosabb hajózható csatornái:
- Fekete-tenger–Balti-tenger-csatorna (1933, 227 km)
- Moszkva–Volga-csatorna (1937, 128 km)
- Volga–Don-csatorna (1952, 101 km)
- Pecsora–Káma-csatorna – a Volga vízhozamának növelésére, a Kaszpi-tenger vízszintjének apadása ellen építették.
Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Oroszországi Föderáció éghajlatának kialakulására néhány meghatározó tényező volt hatással. A hatalmas méretek, sok területnek a tengertől való jelentős távolsága miatt a kontinentális éghajlat az uralkodó. Északon szubarktikus éghajlat a jellemző. Az ország déli részének hegységei megakadályozzák a meleg légtömegek beáramlását az Indiai-óceán felől, a nyugat és észak felé nyitott síkságok kiteszik az országot az arktikus (sarkvidéki) és az óceáni befolyásoknak. Emiatt az ország nagy részén csak két évszak különül el világosan: a tél és a nyár; a tavasz és az ősz rövid ideig tart. A leghidegebb hónap a január (a tengerparton a február), a legmelegebb általában a július.
Oroszország négy éghajlati övezetben fekszik: arktikus, szubarktikus, mérsékelt és szubtropikus; a legkiterjedtebb a mérsékelt övezet. Szubtropikus éghajlata egy kis területnek van a Fekete-tenger partján, Szocsi környékén.
Télen a hideg szárazföldi légtömegek miatt magas légnyomású területek alakulnak ki az ország belső területein; a január közepi légnyomás Szibéria déli részén 1040 millibar; ettől a területtől nyugatra terjed Oroszország határai mentén Kazahsztántól Ukrajnáig. A magas légnyomású területeken Oroszország európai részén a délnyugati szelek dominálnak, Szibéria nagy részén a déli szelek, a Távol-Keleten az északnyugati szelek uralkodnak. Nyáron fordított a helyzet; a szárazföld belsejében a légtömegek felmelegszenek, és az ország ázsiai részén alacsony légnyomású területek alakulnak ki, ezért a nyári szélirány a téli ellentéte; Oroszország európai részén nyáron általában északnyugati szelek fújnak, Szibériában északi, a Távol-Keleten délkeleti az uralkodó szélirány.
Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Növény- és állatvilága övezetes, északról délre haladva:
- sarkvidéki: A jégvilág élőlényei a különféle moszatok;
- tundra: Főként mohák,zuzmók nőnek, de a déli részen már a törpe cserjék (nyír, fűz) is megjelennek. Nyáron madárseregek lepik el a tundrát. Jellegzetes állatai a rénszarvasok és a lemmingek;
- erdős tundra: A Föld legnagyobb kiterjedésű fenyő-őserdeje. Itt él a hóbagoly és a sarki róka;
- tűlevelű erdők (tajga) és lombos erdők: lucfenyő, szibériai lucfenyő, kamcsatkai jegenyefenyő, szibériai jegenyefenyő, vörösfenyő stb. Ligetszerű foltokat alkot a fenyők között a nyír- és a nyárfa. A fenyők között hatalmas tőzegmoha lápok alakulnak ki. Nyáron szúnyogok milliárdjai élnek itt. Az erdők állatvilága gazdag: prémes állatok (coboly, nyérc, hermelin, vidra, hód), ragadozók (barna medve, hiúz, farkas) és rágcsálók egyaránt élnek itt;
- erdős sztyepp: északon a vegyes erdő, délebbre a lombhullató erdő a természetes növénytakaró. Állatai a rágcsálók, az őz, a vaddisznó és a védett területeken az európai bölény;
- sztyepp: Növényzete a füves puszta. Az állatvilágot sokféle rágcsáló (egér, pocok, ürge, hörcsög, mormota), a madarak (daru, túzok) és a ragadozók (róka, farkas) képviseli;
- félsivatagi: szárazságtűrő gyér növényzet tengődik: például a sótűrő üröm, a tevetövis. Az állatvilág is alkalmazkodik a szárazsághoz és a hőséghez (hüllők, sivatagi ugróegér).
Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oroszországban súlyos gondot okoznak a szovjet típusú iparosítás máig ható következményei. Az egykori ipari területek igen szennyezettek, veszélyeztetve az ott élők egészségét.
Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Nemzeti Parkokat a Természeti Erőforrások Minisztériuma kezeli.
Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Az Altaj Arany-hegyei
- Bajkál-tó
- Kamcsatka
- Komiföld őserdői
- Nyugat-Kaukázus
- Putorana-fennsík
- Szihote-Aliny
- Vrangel-sziget
- Uvsz Núr-medence (Mongóliával közös)
Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az orosz történelem korszakai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Szlávok 862-ig
- Kijevi Rusz (862-1240)
- Arany Horda (1240–1380)
- Moszkvai Nagyfejedelemség (1380–1613)
- Romanov-dinasztia (1613–1917)
- I. Nagy Péter cár (1682–1725)
- Terjeszkedés, reformok kora (1725–1796)
- Dekabrista felkelés és megtorlása (1825–1853)
- Krími háború (1853–1856)
- II. Sándor, jobbágyfelszabadítás, terjeszkedés (1856–1881)
- Mozgalmak kora (1881–1914)
- Első világháború, 1917-es októberi orosz forradalom (1914–1917)
- Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban (1917–1921)
- A Szovjetunió kora (1922–1991)
- Oroszország ma (1991 óta)
A kijevi Rusz és előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A keleti szlávok a népvándorlás korában húzódtak északra, az erdőkbe, amelyek biztonságosabbak voltak a nyílt síkságnál. Ott sok évszázadon keresztül, lassan magukba olvasztották a finnugor népek többségét. A mai Oroszország magját a 8. században harcias skandináv kereskedők, a varégok alapították. 862-ben Ruszik (Rurik), a varégok egyik törzsének feje, államot alapított Novgorodban, az új állam neve Rusz (Oroszország) lett. Ez elég erős volt ahhoz, hogy dél felé terjeszkedve a sztyeppe szélére, Kijevbe tegye át székhelyét.
A kijevi Rusz virágkora a 10. és 11. század volt. Felvette az ortodox kereszténységet. Uralkodói szoros családi és politikai kapcsolatban álltak az Árpád-házi királyokkal. A későbbiekben részfejedelemségekre bomlott és a tatárjárás idején, 1240-ben végleg elbukott.
A 11–12. századok nagy változásai a Kijevi Ruszra is gyökeres hatással voltak. A kunok támadása, és a keresztes hadjáratok hatására a mai Ukrajna területéről kétirányú vándorlás indult. Ekkor vált szét a kisorosz és a nagyorosz azaz az ukrán és az orosz nép. A keletre, északkeletre vonuló nagyorosz törzsek fokozatosan elfoglalták az Felső-Volga vidékét, gyarmatosították ezt a finnugor törzsek által lakott térséget. A gyarmatosítás nem erőszakos eszközökkel történt a nagy terület gyenge lakosságmegtartó képességének következtében könnyen találtak az orosz gyarmatosítók a letelepedéshez helyet. [7].
A moszkvai állam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Nem került minden orosz fejedelemség tatár uralom alá. Kijev bukásával egy időben Novgorod képes volt visszaverni a Német Lovagrend támadását, és a tatár uralmat is elkerülte. Mégsem Novgorod lett az újkori orosz állam bölcsője, hanem Moszkva. Pedig Moszkva fejedelme az Arany Horda kánjának vazallusa volt még sokáig. Lassanként mégis képes volt saját uralma alatt egyesíteni az orosz fejedelemségeket.
Elterjedt felfogás szerint a tatár uralom torzította el az orosz fejlődést, akkor tért el az általános európai fejlődési úttól. A korábbi időszakok kezdetleges önkormányzatai megsemmisültek, a személy jogának fogalma értelmezhetetlen volt abban a társadalomban.
Oroszország első cárja (királya) Rettegett Iván volt. Sokat tett az ország katonai erejének növelése érdekében és megkezdte azt a külpolitikát, amely a legújabb korig folyamatosan kimutatható: kijutni a meleg, jégmentes tengerre. Ez a törekvés hajtotta a szibériai terjeszkedést is. Rettegett Iván halála után egy hosszú, zavaros korszak következett. Ekkor foglalták el Moszkvát többször a lengyelek.
A cári birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Mihály cár 1613-ban megalapította az 1917-ig uralkodó Romanov-dinasztiát, melynek egyik legjelentősebb alakja I. (Nagy) Péter cár volt. 1689-től erős, nyugati mintára szervezett államot hozott létre. Oroszország a napóleoni háborúk idejében lett vitathatatlanul európai nagyhatalom. Napóleon császár bukásának közvetlen oka oroszországi hadjáratának kudarca. A 19. század folyamán ugyan jelentős ipar épült ki Oroszországban, de a feudális viszonyok sokáig fennmaradtak és azok lebontása után sem volt képes az ország korszerű demokráciává válni. A 20. század elejére Oroszország katonailag is meggyengült, vereséget szenvedett az 1905-ös orosz–japán háborúban és az első világháborúban is.
Szovjetunió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1917-ben megdöntötték a cárizmust, és a bolsevikok vették át a hatalmat. A bolsevikok hatalomra kerülése után 1918-ban a szovjetek (tanácsok) összoroszországi kongresszusa tanácsköztársasággá kiáltotta ki Oroszországot. Az ezt követő polgárháború idején alakult meg az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK és a Kaukázusontúli Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság. 1922-ben Oroszország és e három másik szovjetköztársaság megalakította a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, a Szovjetuniót. A későbbi tagköztársaságok az 1930-as években a 19. századtól Oroszországhoz tartozó közép-ázsiai területeken szerveződtek meg, majd az 1940-es években a Szovjetunió nyugati terjeszkedését követően.
A Sztálinról elnevezett sztálinizmus idején a rettegés uralta az országot. Senki sem volt biztonságban, a kommunista párttagok sem. Rendkívül erőltetett ütemű iparosítás folyt, ennek mellékhatásaként éhínség pusztított Ukrajnában. A második világháború alatt a háborús erőfeszítés kivéreztette a lakosságot. 26 millió állampolgára halt meg a Szovjetuniónak a harcok következtében. Az anyagi kár is rettenetes volt. De a háború végén a Szovjetunió volt a világ két szuperhatalma közül az egyik.
A rendkívül soknemzetiségű országot az 1950-es évektől 1991-ig 15 tagköztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és 10 autonóm (1977-ig nemzetiségi) körzet alkotta, amelyeket összesen 120 területre és határterületre, továbbá több mint 3000 járásra osztottak. A különböző szintű autonómiák formálisak voltak, valójában mindent Moszkvából irányítottak. A Szovjetunió majdnem 70 éves fennállása alatt jelentős hatalommá vált. 1985-től a Gorbacsov által megfogalmazott és meghirdetett nyitás (glasznoszty) és átalakítás (peresztrojka) politikájának hatására megkezdődött a Szovjetunió belső felbomlása, megerősödtek a nacionalista függetlenségi törekvések, főként a Baltikumban és a Kaukázus vidékén. A folyamat 1991 augusztusáig tartott, amikor egy sikertelen puccskísérletet követően a tagköztársaságok egymás után kiáltották ki a függetlenségüket és elszakadtak a központi hatalomtól. A Szovjetunió hivatalosan 1991. december 25-én szűnt meg, a jogfolytonosságot Oroszország vette át a nemzetközi szervezetekben.
Oroszország ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A függetlenségi törekvések Oroszországon belül is tovább erősödtek, ezek közül a legfontosabb a függetlenségét 1991 novemberében kinyilvánító Csecsenfölddel vívott két véres háború. Az első (több mint 100 000 áldozatot követelő) 1994–1996 között folyt, a másik 1999-től napjainkig is tart.
A rendszerváltás nagyon súlyos árat követelt Oroszország lakosságától. Az ipari termelés és az életszínvonal nagyon lehanyatlott. A kilencvenes évek elején rendszertelenül fizették a nyugdíjakat, több éves elmaradás sem volt ritka. A születési arányszám rendkívül alacsonyra szállt, a halálozási az egekbe szökött. Nagyon rövid idő alatt kialakult egy újgazdag réteg, amely a kezére került tőkét biztonságosabb helyre, Oroszországon kívülre menekítette, így a gazdaságot a nagyarányú tőkekivonás is sújtotta. A kedvezőtlen folyamatok Putyin elnökké választása után fordultak meg. Az olajjövedelmek segítségével sikerült konszolidálni a gazdaságot.
2011. május 20-án a parlament megszavazta, hogy eltörlik a téli időszámítást.[8]
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Oroszországi Föderáció elnöki szövetségi köztársaság, az 1993-as alkotmány szerint.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az államfőt a nép közvetlenül választja, 6 éves mandátummal rendelkezik. Az állam elnöke a fegyveres erők főparancsnoka, vétójoga van a parlamentben, hatalma van a törvényhozás területén is. Ő tesz javaslatot a miniszterelnök személyét illetően.
Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Föderáció alanyai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Oroszországi Föderációnak 83 egyenjogú alanya (szubjektuma) van 2008. január 1-jén:
- 21 köztársaság (республика)
- 9 határterület (край)
- 46 terület (область)
- 2 szövetségi jelentőségű város (город федерального значения)
- 1 autonóm terület (автономная область)
- 4 autonóm körzet (автономный округ)
Önkormányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oroszország önkormányzati rendszerének kialakulása egy 1991-ben elfogadott törvény alapján kezdődött meg, mivel azonban a Föderáció alanyai nagy önállóságot élveztek e téren, szinte követhetetlenül sokszínű megoldások kerültek bevezetésre. Ráadásul az egyes szubjektumok felfogása jelentősen különbözött az önkormányzatiság kiterjedését, szabadságát illetően is. 2003-ban új törvényt fogadtak el "A helyi önkormányzás általános elveiről az Oroszországi Föderációban" címmel. Ennek alapján az átszervezés végrehajtásához adott három éves átmeneti időszak után 2006. január elsejétől az ország egész területén az új szabályok szerint egységes elveken szervezett önkormányzatok jöttek létre.
Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Egységes Oroszország (Единая Россия, Jegyinaja Rosszija)
- Orosz Kommunista párt (Коммунистическая партия Российской Федерации, Kommunisztyicseszkaja Partyija Rosszijszkoj Fegyeracii)
- Orosz Liberális-Demokratikus Párt (Либерально-Демократическая Партия России (ЛДПР), Liberalno-Gyemokratyicseszkaja Partyija Rosszii (LDPR))
- Igazságos Oroszország (Справедливая Россия: Родина/Пенсионеры/Жизнь, Szpravedlivaja Rosszija: Rogyina/Penszionyeri/Zsizny)
Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ország katonai költségvetése : 528 milliárd rubel, azaz 18 milliárd USD, a GDP 2,6-2,7%-a 2005-ben. Az orosz haderőben is jelentős átalakulások mennek végbe. Új fegyverekkel, hiperszonikus sebességű precíziós stratégiai rakétákkal szereli fel az orosz haderőket, modernizálják a fegyverzetet és a haditengerészetet is. Teljes személyi állomány: 3 037 000 fő, ebből 1 037 000 aktív. Tartalék: 1 500 000 fő. Mozgósítható lakosság: 35 247 049 (2005), amiből 20 000 000 fő alkalmas katonai szolgálatra.
Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2010. július elsejétől vámuniót alkot Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal.[10]
Az orosz arany- és devizatartalék 2013 végétől fokozatos csökkenésnek indult.[11][12]
Az orosz jegybanki alapkamat 2014-ben az év eleji 5,5 %-ról október végére 9,5 %-ra nőtt, azaz tíz hónap alatt 400 bázisponttal emelkedett.
A rubel az euróval szemben a 2013 novemberi 43,12 rubel/ 1 EUR árfolyamról 54,58 rubel/ 1 EUR árfolyamra gyengült október végére, amely több, mint 26 százalékos gyengülés az euróval szemben.[13] Az orosz rubel árfolyama az amerikai dollárral szemben a 2013 decemberi 32 rubel/1 USD árfolyamról 2014 október végére 43 rubel/ 1 USD árfolyam közelébe gyengült, ami a dollárral szemben 28 százalékos leértékelődést jelent.
2014. november 29-én reggelre a dollár árfolyama elérte a történelmi 50,21 rubeles szintet, míg 1 euró 62,5 rubelt ért ugyanekkor.[14]
Az orosz infláció 2014 októberére elérte a 8,4 %-ot éves szinten. [15]
Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Termesztett növények: gabona, napraforgó, burgonya, zöldségek, kender, szója, földimogyoró, mustármag, dohány.
- Tenyésztett állatok: szarvasmarha, sertés, juh, kecske. A méhészet elterjedt a déli területeken. Fontos ágazat a halászat.
Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ipar jelentősebb ágazatai a vas-, alumínium- és színesfémkohászat, acélgyártás, gépgyártás, járműgyártás, kőolaj-feldolgozás, vegyipar, építőipar, fa- és papíripar, textilipar és élelmiszeripar.
Bányászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oroszország fűtőanyagtermelése nagyméretű:
- kőszén: a Föld szénkészletének nagy része az országból származik. Legnagyobb szénmedencéi: Kuznyecki szénmedence, Pecsorai szénmedence, Kanszk-Irkutszk medence (Kelet-Szibéria, Cseremhovó), Moszkvai barnaszénmedence, Acsinszk vidéke
- kőolajmezők: készleteit tekintve a világon a leggazdagabb. A kitermelés területei: Közép-Volga melléke, Baskíria, Kaukázus előtere – Groznij és Majkop, Szahalin-sziget, kőolajfinomítás: Omszk, Perm, Volga melléke, Nyizsnyij Novgorod
- földgázmezők: az egész világon a legjelentősebb készletek, előfordulása: Volga-vidék, Észak-Kaukázus, Közép-Ázsia
- földgázvezetékek: Szaratov-Moszkva, Dasava-Brjanszk-Moszkva, Tula-Moszkva, Omszk-Novoszibirszk
- tőzegkitermelés: Szentpétervár, Moszkva, Kalinyin
Energiatermelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Nagyobb hőerőművek: Szurgut, Reftyinszkij, Kosztroma, Rjazany
- Nagyobb vízerőművek: Bratszk, Szamara, Volzsszk, Csajkovszkij, Bogorodszkoe, Zeja, Krasznojarszk, Naberezsnije Cselni, Szaratov
- Nagyobb atomerőművek: Balakovo, Kurszk, Szosznovij Bor
Energiatermelés megoszlása
- Hőenergia: 67,77%
- Vízenergia: 19,49%
- Atomenergia: 12,74%
Feldolgozó ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- vasércbányák: Urál, Nyugat-Szibéria
- fémkohászat: Moszkva, Volga melléke
- vaskohászati kombinátok: Magnyitogorszk, Novokuznyeck, Nyizsnyij Tagil, vasipar: Cserepovec, Lipeck, Taganrog, Novoszibirszk, Moszkva.
- színesfémkohászat: Urál, Szibéria, Távol-Kelet, Észak-Kaukázus
- gépgyártás: Szentpétervár, Moszkva, Szverdlovszk, Novoszibirszk, Krasznojarszk, Cseljabinszk, Rosztov-na-Donu
- cellulózipar: Arhangelszk, Szentpétervár, Kalinyingrád, Vologda, Nyizsnyij Novgorod, Perm, Karélia
- vegyipar: Bereznyiki, Voszkreszenszk, Szolikamszk, Kemerovo, Nyizsnyij Tagil, …
- halfeldolgozás: Távol-Kelet, Jeges-tenger melléke, Kaszpi-tenger partja, Fekete-tenger melléke
Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Külkereskedelem:
- Exporttermékek: nyersolaj, és finomított olajipari termékek, földgáz, faipari termékek, fémek, vegyszerek, gabona, polgári és katonai iparcikkek, gépek és berendezések.
- Importtermékek: gépek és berendezések, közszükségleti cikkek, gyógyszerek, élelmiszerek.
- Főbb kereskedelmi partnerek: Kína, Németország, Fehéroroszország, Ukrajna, Olaszország, Hollandia, Amerikai Egyesült Államok, Svájc, Kazahsztán.
Legfőbb kereskedelmi partnerek (2012-ben)[16]:
- Export: Hollandia 14,4%, Kína 6,4%, Olaszország 5,3%, Németország 4,5%
- Import: Kína 15,5%, Németország 9,5%, Ukrajna 5,5%
Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Általános adatok [17][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Oroszország vasúthálózatának hossza 86 000 km, ebből elektromos vontatású 43 000 km.
- Oroszország szilárd burkolatú úthálózatának hossza (a magán utakkal együtt) 754 000 km.
- Oroszország hajózható folyóinak és csatornáinak összhosszúsága 102 000 km.
- Oroszország olaj, gáz és szénhidrogén szállításra használt csőhálózatának hossza 63 000 km.
Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A közúthálózat hossza 952 000 km, melyből burkolt 652 500 km.
Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oroszország vasúthálózatának hossza 87 157 km, mely széles nyomtávú (1520 mm) 40 300 km villamosított. Az ország vasúthálózata a 2. leghosszabb a világon. Elsősorban teherszállítás zajlik a vonalakon a nagy bányákból a gyárakba és a kikötők felé. Továbbá kb. 30 000 km iparvasúttal is rendelkezik.[18]
Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Nagy tengerparti kikötővárosai: Kalinyingrád, Szentpétervár, Arhangelszk, Murmanszk, Novorosszijszk, Vlagyivosztok
- Belső víziutak a csatornákkal együtt: 112 000 km.
Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az országban 471 repülőtér van, a legjelentősebb nemzetközi repülőterek: Moszkva, Szentpétervár.
Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Oroszország népessége a 2010. évi népszámlálás idején 142 905 208 fő volt. A népesség 73,7%-a városi lakos; a nők aránya 53,7%, a férfiaké 46,3% volt. A népesség alakulása az utolsó három népszámlálás adatai szerint (a 2010. évi előzetes adat):[19][20]
Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A legnépesebb települések sorrendben, 1 millió feletti lakossággal[21]:
- Moszkva (11 612 943 fő)
- Szentpétervár (korábban Leningrád) (4 953 219 fő)
- Novoszibirszk (1 498 921 fő)
- Jekatyerinburg (korábban Szverdlovszk) (1 377 738 fő)
- Nyizsnyij Novgorod (korábban Gorkij) (1 254 592 fő)
- Szamara (korábban Kujbisev) (1 169 184 fő)
- Omszk (1 156 583 fő)
- Kazán (1 161 308 fő)
- Cseljabinszk (1 143 458 fő)
- Rosztov-na-Donu (1 096 448 fő)
- Ufa (1 072 291 fő)
- Volgográd (korábban Sztálingrád) (1 018 739 fő)
- Perm (1 000 672 fő)
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2002-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- orosz: 115 819 107 fő (79,8%),
- tatár: 5 554 601 fő (3,8%),
- ukrán: 2 942 961 fő (2%),
- baskír: 1 673 389 fő (1,2%),
- csuvas: 1 637 094 fő (1,1%),
- csecsen:1 360 253 fő (0,9%),
- örmény: 1 130 491 fő (0,8%),
- avar: 814 473 fő (0,6%),
- egyéb népcsoportok: 9,8%
- A finnugor népek száma 2002-ben:
- mordvin: 843 350 fő (0,6%),
- udmurt: 636 906 fő (0,4%),
- mari: 604 298 fő (0,4%),
- komi: 293 406 fő (0,2%),
- komi-permják: 125 235 fő (0,1%),
- karjalai: 93 344 fő (0,1%),
- nyenyec: 41 302 fő,
- osztják: 28 678 fő,
- finn: 34 050 fő,
- észt: 28 113 fő,
- vogul: 11 432 fő,
- vepsze: 8 240 fő
- A többi finnugor nép 5000 fő alatt.
2010-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2010-ben tovább csökkent az ország lakossága, amelynek megoszlása az alábbi volt:[22]
- orosz: 111 016 896 fő (77,7%) (csökkenő tendencia),
- tatár: 5 310 649 fő (3,7%) (enyhén csökkenő tendencia),
- ukrán: 1 927 988 fő (1,35%)(erősen csökkenő tendencia),
- baskír: 1 584 554 fő (1,1%) (enyhén csökkenő tendencia),
- csuvas: 1 435 872 fő (1%) (csökkenő tendencia),
- csecsen:1 431 360 fő (1%) (növekvő tendencia),
- örmény: 1 182 388 fő (0,8%)(növekvő tendencia),
- avar: 912 090 fő (0,6%)(növekvő tendencia),
- egyéb népcsoportok: 10,8%
- A finnugor népek száma 2010-ben:
- mordvin: 744 237 fő (0,5%) (csökkenő tendencia, számuk Mordvinföldön növekedett),
- udmurt: 552 299 fő (0,4%) (csökkenő tendencia),
- mari: 547 605 fő (0,4%) (csökkenő tendencia),
- komi: 228 235 fő (0,2%) (erősen csökkenő tendencia),
- komi-permják: 94 456 fő (0,1%) (erősen csökkenő tendencia),
- karjalai: 60 815 fő (erősen csökkenő tendencia),
- nyenyec: 44 640 fő (növekvő tendencia),
- osztják: 30 943 fő (növekvő tendencia),
- finn: 20 267 fő (erősen csökkenő tendencia),
- észt: 17 875 fő (erősen csökkenő tendencia),
- vogul: 12 269 fő (növekvő tendencia).
- vepsz: 5 936 fő (erősen csökkenő tendencia),
- A többi finnugor nép 5000 fő alatt.
- Hivatalos nyelv az orosz, egyéb beszélt nyelvek: avar, csecsen, baskír, burját, tatár, jakut, udmurt, komi, mari, mordvin, karjalai, kalmük, kabard.
- Vallás szerinti megoszlás 2006-ban: ortodox 55%, muszlim 18%, protestáns 10%, katolikus 7%, zsidó 5%, egyéb 5% (2003)
Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az orosz oktatási rendszert és kulturális intézményeket közel 70 éven keresztül az SZKP irányította és felügyelte. A glasznoszty és peresztrojka politikájának keretében Mihail Gorbacsov időszakától kezdődően liberalizálódott az oroszországi kultúra helyzete, de az állami támogatások összege is szűkült.
Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A tudományos kutatás vezető színhelye az Orosz Tudományos Akadémia, melyet 1724-ben I. Péter cár alapított.
Az iskolai rendszer alap, fő és felső fokozatból áll. A diákok 6-7 éves korban kezdik meg az alapiskolát, majd 7 évet eltöltenek itt. A főiskolában (középiskola nálunk) 4 évet töltenek el, majd ezután jelentkeznek a felsőbb iskolákba.
Egyetemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oroszország legrégebben alapított egyetemei:
- Mihail Vasziljevics Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetem – alapították 1755-ben
- Kazáni Állami Egyetem (1804)
- Rosztovi Állami Egyetem az I. világháború idején Rosztovba evakuált Varsói Egyetem. Alapítva (1816)
- Szentpétervári Állami Egyetem (1819)
- Tomszki Állami Egyetem (1878) Szibéria első egyeteme
- Nyikolaj Gavrilovics Csernyisevszkij Szaratovi Állami Egyetem (1909)
- Permi Állami Egyetem (1916)
További fontos egyetemek találhatók Nyizsnij Novgorod, Novoszibirszk, Tomszk, Vlagyivosztok és Voronyezs városában.
Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oroszország számtalan könyvtára közül különösen figyelmet érdemelnek:
- az Orosz Állami Könyvtár (Moszkva): több mint 30 millió kötet, 250 nyelven áll az olvasók rendelkezésére. Egyike a világ leggazdagabb könyvtárainak.
- az Állami Szaltikov-Scsedrin Könyvtár (Szentpétervár): 28,5 millió kötettel rendelkezik
- az Orosz Tudományos Akadémia könyvtára (Moszkva): 12 milliós kötettára van
- a Lomonoszov Egyetem Állami Könyvtára (Moszkva): 6,6 millió könyv áll a polcain
Oroszország legismertebb kulturális intézményei ugyancsak főleg Moszkvában és Szentpéterváron koncentrálódnak. Leggazdagabb múzeumai:
- Ermitázs (Szentpétervár): egyike a világ legnagyobb múzeumainak
- Állami Tretyjakov Galéria (Moszkva): az orosz képzőművészet múzeuma
- Puskin Múzeum: képzőművészeti és néprajzi múzeum
- Moszkvától északnyugati irányban fekszik az "Arany Gyűrű", az óorosz városok alkotta kulturális útvonal
Legismertebb színházai: a Moszkvai Nagyszínház, a Malij Színház (Moszkva), a Moszkvai Művészszínház. A Bolsoj Balett és az Operaház darabjait a Kremlben, a Kongresszusi Palotában is sokszor műsorra tűzik, mivel itt 6 ezer néző számára jut hely.
További neves színházak:
- Moszkva: Központi Moszkvai Gyermekszínház, Központi Moszkvai Állami Bábszínház, az Akadémiai Musicalszínház, az Operett Színház és a Színházművészeti Intézet.
- Szentpétervár: a Marininszkij Balett (korábban: Kirov Akadémiai Opera- és Balettszínház vagy Kirov Balett), a Malij-Operaszínház és a Puskin Színház.
Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oroszországi helyszínek az UNESCO világörökség-listáján:
- Szentpétervár történelmi központja és a kapcsolódó műemlékegyüttesek;
- Kizsi templomai;
- A Kreml és a Vörös tér Moszkvában;
- Novgorod és környékének történelmi műemlékei;
- A Szoloveckij-szigetek kulturális és történelmi műemlékegyüttese;
- Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei;
- A Szentháromság–Szergij-kolostor építészeti együttese Szergijev Poszadban;
- Kolomenszkojei Mennybemenetel-templom;
- A Ferapontov-kolostor együttese;
- A Kazáni Kreml történeti és építészeti együttese;
- Kur-földnyelv (Litvániával közös);
- Derbent - citadella, ókori város és erődítményrendszer;
- A Novogyevicsi kolostor;
- Jaroszlavl történelmi városmagja;
- Struve földmérő vonal oroszországi emlékei Hoglandban.
Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Építészet
- Képzőművészetek
- Irodalom:
- az orosz irodalom klasszikusai: Anna Andrejevna Ahmatova (1889–1966), Iszaak Emmanuilovics Babel (1894–1940), Alekszandr Alekszandrovics Blok (1880–1921), Mihail Afanaszjevics Bulgakov (1891–1940), Anton Pavlovics Csehov (1860–1904), Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821–1881), Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809–1852), Ivan Alekszandrovics Goncsarov (1812–1892), Makszim Gorkij (1868–1936), Mihail Jurjevics Lermontov (1814–1841), Borisz Leonyidovics Paszternak (1890–1960), Alekszandr Szergejevics Puskin (1799–1837), Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910), Ivan Szergejevics Turgenyev (1818–1883)…
- lásd még: Orosz irodalom, Orosz költők, írók listája
Puskin (1799–1837) |
Gogol (1809–1852) |
Turgenyev (1818–1883) |
Dosztojevszkij (1821–1881) |
Tolsztoj (1828–1910) |
Csehov (1860–1904) |
Bulgakov (1891–1940) |
---|---|---|---|---|---|---|
- Filmművészet
- híres orosz filmrendezők: Szergej Eisenstein, Nyikita Mihalkov, Andrej Tarkovszkij
- lásd még: Kategória:Orosz filmrendezők
- Zene:
- a világ legismertebb orosz zeneszerzői: Mihail Ivanovics Glinka (1804–1857), Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839–1881), Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844–1908), Alekszandr Porfirjevics Borogyin (1823–1887), Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893), Igor Stravinsky (1882–1970), Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (1906–1975)
- Lásd még: Kategória:Orosz zeneszerzők
Glinka (1804–1857) |
Muszorgszkij (1839–1881) |
Csajkovszkij (1840–1893) |
Rimszkij-Korszakov (1844–1908) |
Rachmaninov (1873–1943) |
Stravinsky (1882–1971) |
Sosztakovics (1906–1975) |
---|---|---|---|---|---|---|
Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az orosz konyha alapja a bizánci udvar étkezési, ételkészítési szokásaira vezethető vissza. Ez a régi tradíció ötvöződött a francia konyha finomságaival. A cári udvar és az orosz nemesség előszeretettel használta a francia nyelvet, így a francia kultúra, műveltség és vele együtt a francia konyha is hatott. – írja egy gasztronómiai kalauz.
Az orosz konyha valóban megismertetett néhány ételt – italt a világgal. Az étkezést az előétellel kezdik, ez a zakuszki. Az előétel általában vegyes ízelítő halból, zöldség- és salátaféléből, húsból, felvágottakból. Tálalását tekintve mennyiségi szabály nincs. Kedvelt előételek az ínyencek asztalának dísze, a vörös vagy fekete kaviár vagy ismert mindenütt az orosz hússaláta és a kijevi jércemell.
A levesek legelterjedtebbike a sokszor emlegetett scsi (káposztaleves), a szoljánka, hideg (zöldségleves) és a borscs (céklás káposztás leves) és a hagyományos buljon (erőleves). A húsételek közül orosz finomság a saslik (rablóhús birkából, sertésből), különleges csemege pedig a bifsztek. Desszertként az édességek közül a krémes tortafélék terjedtek el, viszont az (orosz krémtorta, valójában magyar édesség, egy Oroszi nevű, magyar cukrász nevét őrizte meg). Az utcán akár mínusz 10 fokban is kapható a tejszínes morozsenoje, azaz fagylalt. A sült tésztafélék (pirog, bulocski) is igen népszerűek.
Minden étkezésnél szívesen tesznek asztalukra nyers zöldségeket, például paradicsomot, uborkát, paprikát, hagymát, retket.
Oroszországról az alkoholtartalmú italok tekintetében először a vodka juthat eszünkbe, melyet sokszor reggeli előtt is akár szívesen fogyasztanak. Kitűnőnek tartják az orosz pezsgőt (sampanszkoje) is. Elterjedtek a különféle borpárlatok, pálinkafélék.
Alkoholmentes italok közül az oroszok kedvence a csáj, azaz a tea, illetve az igen erős feketekávé, amely dupla adag kávémennyiséggel és fele adag vízzel készül. Az üdítőnek készült, főleg rozskenyérből erjesztve előállított kvasz ugyancsak orosz specialitás.
Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oroszországban népszerű valamennyi küzdősport, a labdarúgás, a jéghoki, a vívás, de a kézi- és a kosárlabda is.
Oroszország könnyűatlétái, birkózói, téli sportolói, vívói, tornászai világklasszisok.
1980-ban Moszkvában rendezték meg a nyári olimpiát és 2014-ben Szocsiban rendezté meg a téli olimpiát, illetve itt rendezik 2014-ben az első orosz Formula–1-es nagydíjat is. Oroszország eddigi Formula–1-es pilótái Vitalij Petrov, Danyiil Kvjat és Szergej Szirotkin.
A 2018-as labdarúgó-világbajnokságot is Oroszország rendezheti.[23]
Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ez a lista a Német Szövetségi Köztársaság Külügyiminisztériumi, a Brit Hírcsatorna (BBC), a mediaatlas.ru, a Brémai Egyetem adatait mutatja.[24][25]
Hírügynökségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ITAR-TASSZ (állami)
- RIA Novosztyi (Az állami WGTRK tagja)
- Interfax (magán)
Televízióállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Országos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Első csatorna (A lakosság 86,2%-a nézi, az állam a többségi tulajdonos)
- Rosszija (79,1%; WGTRK tagja)
- NTW (60,8%; az állam a többségi tulajdonos)
- Ren TV (31,2%; Lukoil a tulajdonos)
- STS (55%)
- TNT (38,9%; Gasprom-Media) [26]
Regionális[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- TWZ (19,4%; Moszkva városában van)
- Kultura (18,6%; WGTRK tagja)
Rádióadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Ragyio Rosszii (állami)
- Ragyio Majak (állami)
- Eho Moszkvi (Gazprom-Megyija a tulajdonos)
- Ragyio Szvoboda
Ezenkívül több kisebb helyi és regionális rádió is működik.
Napilapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Moszkovszkij Komszomolec
- Komszomolszkaja Pravda
- Trud
- Rosszijszkaja Gazeta
- Izvesztyija
- Kommerszant
- Vremja Novosztyej
- Gazeta
- Vedomosztyi
- Nezaviszimaja Gazeta
- The Moscow Times
Hetilapok és magazinok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Argumenti i Fakti
- Novaja Gazeta
- Moszkovszkije Novosztyi
- Ogonyok
- Kommerszant-Vlaszty
- Itogi
- Expert
- Novoje Vremja
- Gyenygi
- Russki Newsweek
- Moskauer Deutsche Zeitung
- St. Petersburg Times
Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- január 1-5. – újév (Новогодние каникулы)
- január 7. – karácsony (Рождество Христово)
- február 23. – az anyaország védői (День защитника Отечества)
- március 8. – nőnap (Международный женский день)
- május 1. – a tavasz és a munka ünnepe (Праздник Весны и Труда)
- május 9. – a győzelem napja (День Победы)
- június 12. – Oroszország (függetlenség) napja (День России)
- november 4. – a nemzeti egység napja (День народного единства)
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ http://www.gks.ru/free_doc/new_site/population/demo/Popul2014.xls
- ↑ Az orosz Szövetségi Statisztikai szolgálat becslése Oroszország állandó lakosságáról, 2012. szeptember 1-jei állapot szerint (oroszul)
- ↑ A Krími Köztársasággal (ez utóbbi lakossága 1 959 795) és Szevasztopol várossal (384 035) együtt. E kettőt Oroszország a saját föderációjához csatolta, így lakosságuk át lett vezetve oda Ukrajna adatából
- ↑ http://www.fvm.hu/doc/upload/200901/orszagnevjegyzek_090127.pdf
- ↑ Федеральная служба государственной регистрации, кадастра и картографии (Росреестр). Земельный фонд Российской Федерации на 1 января 2011 года (стр. 223)
- ↑ Russian State Duma votes to abandon permanent summer time 2014-07-09
- ↑ Kljucsevszkij 16-17. előadás
- ↑ időzóna
- ↑ City Mayors: Cost of living - The world's most expensive cities
- ↑ vámunió
- ↑ Egy hét alatt 8 milliárd dollárt füstölt el Oroszország. portfolio.hu. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
- ↑ Jelentősen csökkent orosz arany- és devizatartalék. metropol.hu. (Hozzáférés: 2014. november 24.)
- ↑ Megállíthatatlanul esik az orosz rubel. portfolio.hu. (Hozzáférés: 2014. október 31.)
- ↑ Történelmi mélyponton a rubel, bajban az orosz gazdaság. index.hu. (Hozzáférés: 2014. november 29.)
- ↑ Brutális kamatemelésről döntött az orosz jegybank. portfolio.hu. (Hozzáférés: 2014. október 31.)
- ↑ CIA World Factbook
- ↑ Oroszország statisztikai évkönyve 2009. gks.ru. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
- ↑ CIA - The World Factbook. cia.gov. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
- ↑ A 2010. évi oroszországi népszámlálás előzetes összesített adatai. Oroszország statisztikai hivatala. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
- ↑ Az Oroszországi Föderáció városi és falusi lakosságának számadatai (gif). A Rosszijszkaja Gazeta melléklete. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
- ↑ Численность населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2012 года (таблица 31-34-12). Федеральная служба статистики Российской Федерации, 2012. augusztus 3. [2012. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 5.)
- ↑ Информационные материалы об окончательных итогах Всероссийской переписи населения 2010 года
- ↑ „Brazília után Oroszország és Katar lesz a foci-vb házigazdája”, origo.hu, 2010. december 2. (Hozzáférés ideje: 2010. december 2.)
- ↑ Liste auf der Homepage des Auswärtigen Amtes
- ↑ BBC: Country Profile Russia; Media 2006. december 3.
- ↑ mediaatlas.ru
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Kljucsevszkij: Курс русской истории (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. június 13.)
- Oroszország térkép
- Fotók Oroszországról
- Oroszország Térkép Kalauz
- ↑ időzóna: eltörölték a téli időszámítást
- A 2010-es oroszországi népszámlálás adatai. http://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9D%D0%B0%D1%86%D0%B8%D0%BE%D0%BD%D0%B0%D0%BB%D1%8C%D0%BD%D1%8B%D0%B9_%D1%81%D0%BE%D1%81%D1%82%D0%B0%D0%B2_%D0%A0%D0%BE%D1%81%D1%81%D0%B8%D0%B8
További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Weboldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Az Orosz Kulturális Központ honlapja
- Kitekintő.hu Oroszországgal kapcsolatos cikkgyűjteménye
- Oroszország-képgaléria.lap.hu - linkgyűjtemény
- Oroszország.lap.hu - linkgyűjtemény
- online orosz-magyar szótár
- Oroszországgal kapcsolatos weblapok gyűjteménye
- Vkontakte - A legnagyobb orosz közösségi oldal blogja
|