Krím
Krím | |
Közigazgatás | |
Ország(ok) | Ukrajna |
Népesség | |
Teljes népesség | 1 973 185 fő (2007) +/- |
Földrajzi adatok | |
Területe | 26844 km² |
Legmagasabb pont | Roman Qoş (1545 m) |
Elhelyezkedése | |
Krím domborzati térképe | |
é. sz. 44° 56′ 00″, k. h. 34° 05′ 60″Koordináták: é. sz. 44° 56′ 00″, k. h. 34° 05′ 60″ |
Krím a Fekete- és Azovi-tenger között elhelyezkedő félsziget, melyet a 30 km hosszú és 9 km széles Perekopi-földszoros csatol a kontinenshez és kelet felé a hosszan elnyúló Kercsi-félszigetben, a Kercsi-szorosnál végződik.
A félsziget területén az Ukrajnához tartozó Krími Autonóm Köztársaság és az ettől különálló Szevasztopol város régiója található. A két régió lakói 2014. március 16-án vitatott legitimitású népszavazást tartottak, ahol elsöprő többségük a terület függetlensége mellett foglalt állást. A helyi vezetés a döntésre hivatkozva kezdeményezte a csatlakozást Oroszországhoz, Putyin orosz elnök pedig bejelentette a terület bekebelezését, amit azonban a legtöbb állam határozottan elutasít.
Területe 26 100 km², népessége 1 973 185 fő (2007-es becslés)[forrás?].
Tartalomjegyzék
Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A szabálytalan formájú félsziget többnyire tagolt partjainak teljes hossza 1000 km, az Azovi-tenger felől alacsonyak. A folyók nem hajózhatók; köztük a legjelentékenyebbek a Szalhir, a Buzulcsa, a Buiuk-Karaszu, az Alma és a Kacsa. A tavak száma mintegy 400, de mind kicsi. A hőmérséklet enyhe, különösen a félsziget déli részén található Krími-hegység által a hideg szelek ellen védett délkeleti partvidéken. Az északi rész sztyeppe, a jellemző éghajlattal, a hegyekben jajlák, a nyári legeltetésre használt erdőmentes legelők találhatók.
Klíma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szimferopolban a nyári középhőmérséklet 8,5 °C, Szevasztopolban 9,4 °C, a téli amott −0,9 °C, emitt −2 °C. A hegyes vidékek termékenyek, a sík részek sztyeppék.
Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A partok közelében a növényzet olyan, mint a Földközi-tenger mellékén: megterem a szabadban a babér, füge, gránátalma, pisztácia, mandula, datolyaszilva stb. A sztyeppék ellenben ásványkincsekben gazdagabbak; a són kívül porfírt bányásznak rajtuk és különböző színű márványt. Lakosságát és gazdasági életét l. Tauria.
Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Védett területek:
- Krími természetvédelmi terület (Кримський природний заповідник) Alusta közelében, területe 44 175 ha, 1923-ban alapítva.
- Krími Nagy Kanyon (Великий каньйон Криму) közel a Jalta–Bahcsiszeráj hegyi úthoz. 3 km hosszú, legmélyebb része 320 m, legkeskenyebb 3–5 m.
- Aja-fok, állami védett terület (Державний ландшафтний заказник «Мис Айя») Szevasztopol közelében, Balaklavai járásban. Területe 1132 ha.
- Új Világ védett terület (Новий Світ заказник) Novij Szvit település körül, Szudák város közelében. Területe 477 ha.
- Ak-Kaja hegy (Ак-Ка́я, Aq Qaya, jelentése fehér szikla) természetvédelmi terület a Krími-hegység keleti felén, Bilogorszk város közelében. Magassága 315 m.
- Medve-hegy vagy Ajudag (Ведмі́дь-гора́, Аюда́г), hegy Krím déli partján. A Nagy-Alusta és a Nagy-Jalta szélén található. Magassága 577 m, északnyugati irányban 2400 méter, a tengertől 2-2,5 km-re. Teljes területe 4 km². 1947 óta védett természeti terület.
- Nikitszkij állami botanikus kert (Державний Нікітський ботанічний сад) 7 km-re Jaltától,[1] Nikita településnél.
- Kazantip Természetvédelmi Terület (Казантипський природний заповідник, oroszul Казантип, Казан-Тип, tatárul Qazan), földnyelv az Azovi-tenger északkeleti részén.[2] Területe 450 ha. Kelet-Krím, Leninszkij járás, Scsolkino város közelében.[3]
- Karadag Természetvédelmi Terület (Карадазький природний заповідник) 28,74 km², Délkelet-Krímben, Feodoszijától 36 km-re, Koktebel közelében. [4]
- Martjan-fok (Мис Мартьян) Természetvédelmi Terület, Jalta közelében. 240 ha.[5]
- Mogabi (Могабі)-hegy, az Aj-Petri hegységben Krím déli partján, Livadia és Koreiz falvak között található. Tengerszint feletti magassága 804 m. A Jaltai Hegyi Erdő természetvédelmi terület része. Az északi részen Karagol hegyi tó 578 m magasságban.
- „Varázskikötő” Nemzeti Park (Національний природний парк «Чарівна гавань») Nyugat-Krímben, Jevpatorijától 70 km-re, Csornomorszke (Чорноморське) településnél. Területe 6270 ha.[6]
- Opukszkij Természetvédelmi Terület (Опукський природний заповідник). Jellegzetes pusztai táj 5 km-re a Fekete-tenger partjától. Határos az Uzunlarszkoje-tóval. Teljes területe 1 593 ha.
- Oreandai Kereszt-hegy (Хрестова гора (ukránul), Ур'янда, Ургенда-Ісар Sablon:Tatár) 204 m magas. A hegyen egy középkori vár-település (XV. század) romjai láthatók.
- Jaltai hegyi erdő (Ялтинський гірсько-лісовий) Természetvédelmi Terület. Teljes területe mintegy 14 523 ha. 1973-ban hozták létre. Találhatók itt védett fenyők, bükk- és tölgyerdők, mediterrán aljnövényzet. A növényvilága 1356 fajból áll, közöttük 115 őshonos. Állatvilága 37 emlősfajt, 113 madárfajt, 11 fajta hüllőt és 4 fajta kétéltűt tartalmaz.[7]
Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Krím ógörög neve Tauriké Kherszonészosz (Ταυρικὴ Χερσόνησος 'Tauriké félsziget') vagy egyszerűen Kherszonészosz volt, latinul Chersonesus Taurica. Már az i. e. 6. században görög gyarmatosításnak volt színhelye; itt alapították a görögök Pantikapaiont és Theodosziát (ma Feodoszija). Pantikapaion később külön állammá nőtte ki magát, és Boszporoszi Királyság néven hatalmát csaknem az egész Kherszonészoszra kiterjesztette. Ez államot meghódította a pontoszi VI. Mithridatész, akinek legyőzetésével a Római Birodalomhoz került. Mint a Bizánci Birodalom része, Gótia thémát alkotta; 375-ben a gótokat a hunok győzték le. Később a félsziget fölváltva a magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került.
A kunokat 1237-ben a tatárok űzték el, és Krímet 1441-ig a Kipcsak kánság alkotórészévé tették. Ugyanezen időben a genovaiak számos gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa (ma Feodoszija) tett szert a legnagyobb gazdagságra. 1441-ben a Krími Tatár Kánságnak vált jelentékeny részévé. 1475-ben II. Mehmed szultán ezt török fennhatóság alá vetette. Az oroszok már Nagy Péter cár uralma alatt támadni kezdték a félszigetet, és Törökország az 1774-es kücsük-kajnardzsi békében Krím függetlenségébe beleegyezni kényszerült. A félsziget azonban a függetlenségét csak rövid ideig élvezhette. 1783-ban Sagin-Girei, az utolsó tatár kán birtokáról évdíj fejében az oroszok javára lemondott. A félszigeten találkozott II. József császár és király 1787-ben II. Katalin cárnővel, akivel szövetséget kötött a törökök ellen, és ez alkalommal mutatta Patyomkin herceg az általa építtetett falvakat (Potemkin-falu).[8] Potyomkin a „Tauriai” melléknevet kapta. Tartja magát a mítosz, hogy a falvak fele csak papíron létezett. Valójában ezt valószínűleg csak Potyomkin moszkvai ellenfelei terjesztették. (Lásd még a II. Katalin szócikket.)
1854–55-ben Krím volt a színhelye a krími háborúnak.
Az orosz polgárháborúban a fehér hadsereg ellenőrizte a területet. A vörösök 1921-ben foglalták el. A félsziget szovjet autonóm köztársaság (Krími ASZSZK) és az orosz föderáció része lett. 1941-ben elfoglalták a németek. 1944. május 18-án vonult be a szovjet hadsereg, és visszafoglalta a félszigetet.
1941-ben a németeket, 1944-ben pedig a tatárokat deportálták a félszigetről, valamint az oroszok által is letelepített bolgárokat, örményeket és görögöket.
1945. február 4–11. között Krímben, Jaltában rendezték a szövetséges nagyhatalmak vezetői közötti találkozót, a jaltai (esetenként krími) konferenciának nevezett tanácskozást, ahol a győztes hatalmak képviselői megrajzolták Közép- és Kelet-Európa háború utáni térképét.
1954. február 19-én Hruscsov kezdeményezésére az 1945-től már mint Krími terület az orosz föderációból átment az Ukrán SZSZK-ba a Perejaszlavi Rada összehívásának 300. évfordulója alkalmából.
1991-ben Krími területből Krími ASZSZK-vá alakult, majd 1992. február 26-án Krími Köztársasággá vált, de Ukrajna része maradt.
Ukrajnának Oroszországgal 2010-ben Harkivban kötött szerződése szerint az orosz Fekete-tengeri Flotta 2042-ig tarthat fenn haditengerészeti támaszpontot Szevasztopolban és használhatja a parti kikötői infrastruktúrát, valamint a feodoszijai kikötőt.[9][10]
2014-ben a Krími Autonóm Köztársaság orosz vezetői kinyilvánították az ún. Krími Köztársaság függetlenségi szándékát Ukrajnától, amit egy vitatott legitimitású népszavazás március 16-án nagy többséggel megerősített. Orosz közlések szerint a népszavazáson részt vevők 95,7 százaléka tette le voksát az Ukrajnától való elszakadás mellett, míg a maradásra csupán 3,2 százalék szavazott. Valamivel több mint egyszázaléknyi szavazat érvénytelen volt.[11] Március 16-án, a népszavazási eredmények közzététele után, Vlagyimir Putyin elnöki rendelet értelmében "figyelembe véve Krím népeinek akaratnyilvánítását a 2014. március 16-án tartott referendumon" Oroszország szuverén és független államként ismerte el a Krími Köztársaságot, amelyen belül Szevasztopol város különleges jogállással rendelkezik. Március 17-én az elnök a moszkvai Kreml György-termében soron kívüli beszédet intéz a parlament mindkét házához a félszigetnek és Szevasztopol városának az Oroszországi Föderációhoz csatlakozása iránti kérelmével kapcsolatban.[12]
Március 18-án az orosz elnök jóváhagyta Krím csatlakozását célzó szerződéstervezetet.[13]
Április 26-án Ukrajna elzárta Krím vízellátását biztosító 402,6 kilométer hosszú Észak-krími-csatornát. A rendszer 1961-71 között építették, a Kahovkai-víztárolónál kezdődik, és a félsziget keleti csücskén fekvő Kercs városánál ér véget. A rendszer másodpercenként háromszáz köbméter víz áteresztésére képes.[14]
A Forbes magazin május 6-án közölte, hogy egy Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz köthető szervezet olyan adatsort tett közzé véletlenül az interneten, amely szerint a krími népszavazáson a hivatalosan közöltnél sokkal alacsonyabb részvételi arány volt, és sokkal kevesebben szavaztak az orosz csatlakozásra. A valós részvételi arány csak 30 százalék volt, és csak 50 százalék (vagyis az összes szavazópolgár 15 százaléka) szavazott a félsziget Oroszországhoz csatlakozására.[15]
A helyzet azonban csak súlyosbodik, és fennáll egy orosz-ukrán összecsapás lehetősége is.[16]
Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lakossága 2001-ben 2 024 056 fő (ebből 58,3% orosz, 24,3% ukrán, 12,1% krími tatár, 1,4% fehérorosz, 0,5% tatár, 0,4% örmény, 0,2% körül zsidó, lengyel, moldován, azeri, 0,1% körül üzbég, koreai, görög, német, mordvin, csuvas, cigány, bolgár, grúz és mári, valamint karaimok, krimcsákok és egyéb nemzetiségűek).
Az oroszok, ukránok, görögök és bolgárok többsége ortodox hitű, a krími tatárok szunnita muzulmánok. Elterjedt az izraelita, a katolikus és a protestáns vallás is.
2014. májusában közölt adatok szerint 7723 menekült érkezett Krímből - leszámítva az elszakadt területen szolgálatot teljesítő katonákat -, de sokan vannak még, akik nem jelentkeztek a hatóságoknál. A menekültek közül 1862 nyugdíjas. A menekültek közül 2111 ember Kijevben tartózkodik.[17]
Városai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
név magyar átírásban | ukrán név | orosz név | krími tatár név | lakosság 2006. január 1. |
---|---|---|---|---|
Szimferopol | Сiмферополь | Симферополь | Aqmescit | 340 644 |
Szevasztopol | Севастополь | Севастополь | Aqyar | 340 295 |
Kercs | Керч | Керчь | Keriç | 151 327 |
Jevpatorija | Євпаторiя | Евпатория | Kezlev | 106 456 |
Jalta | Ялта | Ялта | Yalta | 79 796 |
Feodoszija | Феодосiя | Феодосия | Kefe | 71 725 |
Dzsankoj | Джанкой | Джанкой | Canköy | 39 664 |
Krasznoperekopszk | Красноперекопськ | Красноперекопск | Krasnoperekopsk | 30 677 |
Alusta | Алушта | Алушта | Aluşta | 29 913 |
Bahcsiszeráj | Бахчисарай | Бахчисарай | Bağçasaray | 26 395 |
Szaki | Саки | Саки | Saq | 26 389 |
Armjanszk | Армянськ | Армянск | Ermeni Bazar | 22 893 |
Bilohirszk | Бiлогiрськ | Белогорск | Qarasuvbazar | 18 399 |
Szudak | Судак | Судак | Sudaq | 14 772 |
Primorszkij | Приморський | Приморский | Hafuz | 14 338 |
Hvargyijszke | Гвардiйське | Гвардейское | Sarabuz | 12 621 |
Scsolkine | Щолкiне | Щёлкино | Şçolkino | 11 419 |
Inkerman | Інкерман | Инкерман | İnkerman | 11 263 |
Oktyabrszke | Октябрське | Октябрьское | Büyük Onlar | 11 100 |
Haszpra | Гаспра | Гаспра | Gaspra | 11 063 |
Csornomorszke | Чорноморське | Черноморское | Aqmeçit | 10 976 |
Hreszivszkij | Гресiвський | Грэсовский | Gresovskiy | 10 713 |
Krasznohvargyijszke | Красногвардiйське | Красногвардейское | Qurman | 10 661 |
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ botanikus kert
- ↑ [1]
- ↑ [2]
- ↑ Karadag
- ↑ [3]
- ↑ [4]
- ↑ Jalta hegyi erdő
- ↑ A személy neve az OH. 1202. oldala szerint Grigorij Alekszandrovics Potyomkin (o-val), a falvakra hagyományosan a Potemkin-falvak kifejezéssel utalunk, a cirkáló megnevezése pedig Patyomkin cirkáló.
- ↑ http://mno.hu/kulfold_archiv/miert-strategiai-utkozopont-a-krim-felsziget-1213606
- ↑ Az orosz Fekete-tengeri Flotta Ukrajna területén történő állomásoztatásról Oroszország és Ukrajna között 1997-ben között szerződés az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapján (ukránul)
- ↑ (2014. március 17.) Szankciókkal válaszolt a Nyugat a krími függetlenségre +VIDEÓ. magyarhirlap.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.
- ↑ (2014. március 17.) Szankciókkal válaszolt a Nyugat a krími függetlenségre +VIDEÓ. magyarhirlap.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.
- ↑ (2014. március 18.) Putyin jóváhagyta a Krím csatlakozását célzó szerződéstervezetet. hirado.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.
- ↑ (2014. április 26.) Elzárták a krími vízellátást. kitekinto.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.
- ↑ (2014. május 6.) Véletlen kiderült, mi lett a krími népszavazás csalás nélküli eredménye. vg.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.
- ↑ Fegyvert fogtak az ukrán katonák (magyarhirlap.hu)
- ↑ (2014. április 7.) Majdnem nyolcezer ukrán menekült el eddig a Krímből. hvg.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Bokor József (szerk.). Krím, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2010. november 25.
- mno.hu
További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
|