Krím

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krím
Közigazgatás
Ország(ok) Ukrajna
Népesség
Teljes népesség 1 973 185 fő (2007) +/-
Földrajzi adatok
Területe 26844 km²
Legmagasabb pont Roman Qoş (1545 m)
Elhelyezkedése
Krím domborzati térképe
Krím domborzati térképe
Krím (Ukrajna)
Krím
Krím
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 44° 56′ 00″, k. h. 34° 05′ 60″Koordináták: é. sz. 44° 56′ 00″, k. h. 34° 05′ 60″

Krím a Fekete- és Azovi-tenger között elhelyezkedő félsziget, melyet a 30 km hosszú és 9 km széles Perekopi-földszoros csatol a kontinenshez és kelet felé a hosszan elnyúló Kercsi-félszigetben, a Kercsi-szorosnál végződik.

A félsziget területén az Ukrajnához tartozó Krími Autonóm Köztársaság és az ettől különálló Szevasztopol város régiója található. A két régió lakói 2014. március 16-án vitatott legitimitású népszavazást tartottak, ahol elsöprő többségük a terület függetlensége mellett foglalt állást. A helyi vezetés a döntésre hivatkozva kezdeményezte a csatlakozást Oroszországhoz, Putyin orosz elnök pedig bejelentette a terület bekebelezését, amit azonban a legtöbb állam határozottan elutasít.

Területe 26 100 km², népessége 1 973 185 fő (2007-es becslés)[forrás?].

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabálytalan formájú félsziget többnyire tagolt partjainak teljes hossza 1000 km, az Azovi-tenger felől alacsonyak. A folyók nem hajózhatók; köztük a legjelentékenyebbek a Szalhir, a Buzulcsa, a Buiuk-Karaszu, az Alma és a Kacsa. A tavak száma mintegy 400, de mind kicsi. A hőmérséklet enyhe, különösen a félsziget déli részén található Krími-hegység által a hideg szelek ellen védett délkeleti partvidéken. Az északi rész sztyeppe, a jellemző éghajlattal, a hegyekben jajlák, a nyári legeltetésre használt erdőmentes legelők találhatók.

Klíma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szimferopolban a nyári középhőmérséklet 8,5 °C, Szevasztopolban 9,4 °C, a téli amott −0,9 °C, emitt −2 °C. A hegyes vidékek termékenyek, a sík részek sztyeppék.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A partok közelében a növényzet olyan, mint a Földközi-tenger mellékén: megterem a szabadban a babér, füge, gránátalma, pisztácia, mandula, datolyaszilva stb. A sztyeppék ellenben ásványkincsekben gazdagabbak; a són kívül porfírt bányásznak rajtuk és különböző színű márványt. Lakosságát és gazdasági életét l. Tauria.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eróziós tengerpart a Kercsi-félszigeten
A Krími Nagy Kanyon

Védett területek:

  • Krími természetvédelmi terület (Кримський природний заповідник) Alusta közelében, területe 44 175 ha, 1923-ban alapítva.
  • Krími Nagy Kanyon (Великий каньйон Криму) közel a JaltaBahcsiszeráj hegyi úthoz. 3 km hosszú, legmélyebb része 320 m, legkeskenyebb 3–5 m.
  • Aja-fok, állami védett terület (Державний ландшафтний заказник «Мис Айя») Szevasztopol közelében, Balaklavai járásban. Területe 1132 ha.
  • Új Világ védett terület (Новий Світ заказник) Novij Szvit település körül, Szudák város közelében. Területe 477 ha.
  • Ak-Kaja hegy (Ак-Ка́я, Aq Qaya, jelentése fehér szikla) természetvédelmi terület a Krími-hegység keleti felén, Bilogorszk város közelében. Magassága 315 m.
  • Medve-hegy vagy Ajudag (Ведмі́дь-гора́, Аюда́г), hegy Krím déli partján. A Nagy-Alusta és a Nagy-Jalta szélén található. Magassága 577 m, északnyugati irányban 2400 méter, a tengertől 2-2,5 km-re. Teljes területe 4 km². 1947 óta védett természeti terület.
  • Nikitszkij állami botanikus kert (Державний Нікітський ботанічний сад) 7 km-re Jaltától,[1] Nikita településnél.
  • Kazantip Természetvédelmi Terület (Казантипський природний заповідник, oroszul Казантип, Казан-Тип, tatárul Qazan), földnyelv az Azovi-tenger északkeleti részén.[2] Területe 450 ha. Kelet-Krím, Leninszkij járás, Scsolkino város közelében.[3]
  • Karadag Természetvédelmi Terület (Карадазький природний заповідник) 28,74 km², Délkelet-Krímben, Feodoszijától 36 km-re, Koktebel közelében. [4]
  • Martjan-fok (Мис Мартьян) Természetvédelmi Terület, Jalta közelében. 240 ha.[5]
  • Mogabi (Могабі)-hegy, az Aj-Petri hegységben Krím déli partján, Livadia és Koreiz falvak között található. Tengerszint feletti magassága 804 m. A Jaltai Hegyi Erdő természetvédelmi terület része. Az északi részen Karagol hegyi tó 578 m magasságban.
  • „Varázskikötő” Nemzeti Park (Національний природний парк «Чарівна гавань») Nyugat-Krímben, Jevpatorijától 70 km-re, Csornomorszke (Чорноморське) településnél. Területe 6270 ha.[6]
  • Opukszkij Természetvédelmi Terület (Опукський природний заповідник). Jellegzetes pusztai táj 5 km-re a Fekete-tenger partjától. Határos az Uzunlarszkoje-tóval. Teljes területe 1 593 ha.
  • Oreandai Kereszt-hegy (Хрестова гора (ukránul), Ур'янда, Ургенда-Ісар Sablon:Tatár) 204 m magas. A hegyen egy középkori vár-település (XV. század) romjai láthatók.
  • Jaltai hegyi erdő (Ялтинський гірсько-лісовий) Természetvédelmi Terület. Teljes területe mintegy 14 523 ha. 1973-ban hozták létre. Találhatók itt védett fenyők, bükk- és tölgyerdők, mediterrán aljnövényzet. A növényvilága 1356 fajból áll, közöttük 115 őshonos. Állatvilága 37 emlősfajt, 113 madárfajt, 11 fajta hüllőt és 4 fajta kétéltűt tartalmaz.[7]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kherszonészosz ókori görög település romjai

Krím ógörög neve Tauriké Kherszonészosz (Ταυρικὴ Χερσόνησος 'Tauriké félsziget') vagy egyszerűen Kherszonészosz volt, latinul Chersonesus Taurica. Már az i. e. 6. században görög gyarmatosításnak volt színhelye; itt alapították a görögök Pantikapaiont és Theodosziát (ma Feodoszija). Pantikapaion később külön állammá nőtte ki magát, és Boszporoszi Királyság néven hatalmát csaknem az egész Kherszonészoszra kiterjesztette. Ez államot meghódította a pontoszi VI. Mithridatész, akinek legyőzetésével a Római Birodalomhoz került. Mint a Bizánci Birodalom része, Gótia thémát alkotta; 375-ben a gótokat a hunok győzték le. Később a félsziget fölváltva a magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került.

A kunokat 1237-ben a tatárok űzték el, és Krímet 1441-ig a Kipcsak kánság alkotórészévé tették. Ugyanezen időben a genovaiak számos gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa (ma Feodoszija) tett szert a legnagyobb gazdagságra. 1441-ben a Krími Tatár Kánságnak vált jelentékeny részévé. 1475-ben II. Mehmed szultán ezt török fennhatóság alá vetette. Az oroszok már Nagy Péter cár uralma alatt támadni kezdték a félszigetet, és Törökország az 1774-es kücsük-kajnardzsi békében Krím függetlenségébe beleegyezni kényszerült. A félsziget azonban a függetlenségét csak rövid ideig élvezhette. 1783-ban Sagin-Girei, az utolsó tatár kán birtokáról évdíj fejében az oroszok javára lemondott. A félszigeten találkozott II. József császár és király 1787-ben II. Katalin cárnővel, akivel szövetséget kötött a törökök ellen, és ez alkalommal mutatta Patyomkin herceg az általa építtetett falvakat (Potemkin-falu).[8] Potyomkin a „Tauriai” melléknevet kapta. Tartja magát a mítosz, hogy a falvak fele csak papíron létezett. Valójában ezt valószínűleg csak Potyomkin moszkvai ellenfelei terjesztették. (Lásd még a II. Katalin szócikket.)

1854–55-ben Krím volt a színhelye a krími háborúnak.

Az orosz polgárháborúban a fehér hadsereg ellenőrizte a területet. A vörösök 1921-ben foglalták el. A félsziget szovjet autonóm köztársaság (Krími ASZSZK) és az orosz föderáció része lett. 1941-ben elfoglalták a németek. 1944. május 18-án vonult be a szovjet hadsereg, és visszafoglalta a félszigetet.

1941-ben a németeket, 1944-ben pedig a tatárokat deportálták a félszigetről, valamint az oroszok által is letelepített bolgárokat, örményeket és görögöket.

1945. február 4–11. között Krímben, Jaltában rendezték a szövetséges nagyhatalmak vezetői közötti találkozót, a jaltai (esetenként krími) konferenciának nevezett tanácskozást, ahol a győztes hatalmak képviselői megrajzolták Közép- és Kelet-Európa háború utáni térképét.

1954. február 19-én Hruscsov kezdeményezésére az 1945-től már mint Krími terület az orosz föderációból átment az Ukrán SZSZK-ba a Perejaszlavi Rada összehívásának 300. évfordulója alkalmából.

1991-ben Krími területből Krími ASZSZK-vá alakult, majd 1992. február 26-án Krími Köztársasággá vált, de Ukrajna része maradt.
Ukrajnának Oroszországgal 2010-ben Harkivban kötött szerződése szerint az orosz Fekete-tengeri Flotta 2042-ig tarthat fenn haditengerészeti támaszpontot Szevasztopolban és használhatja a parti kikötői infrastruktúrát, valamint a feodoszijai kikötőt.[9][10]

2014-ben a Krími Autonóm Köztársaság orosz vezetői kinyilvánították az ún. Krími Köztársaság függetlenségi szándékát Ukrajnától, amit egy vitatott legitimitású népszavazás március 16-án nagy többséggel megerősített. Orosz közlések szerint a népszavazáson részt vevők 95,7 százaléka tette le voksát az Ukrajnától való elszakadás mellett, míg a maradásra csupán 3,2 százalék szavazott. Valamivel több mint egyszázaléknyi szavazat érvénytelen volt.[11] Március 16-án, a népszavazási eredmények közzététele után, Vlagyimir Putyin elnöki rendelet értelmében "figyelembe véve Krím népeinek akaratnyilvánítását a 2014. március 16-án tartott referendumon" Oroszország szuverén és független államként ismerte el a Krími Köztársaságot, amelyen belül Szevasztopol város különleges jogállással rendelkezik. Március 17-én az elnök a moszkvai Kreml György-termében soron kívüli beszédet intéz a parlament mindkét házához a félszigetnek és Szevasztopol városának az Oroszországi Föderációhoz csatlakozása iránti kérelmével kapcsolatban.[12]

Március 18-án az orosz elnök jóváhagyta Krím csatlakozását célzó szerződéstervezetet.[13]

Április 26-án Ukrajna elzárta Krím vízellátását biztosító 402,6 kilométer hosszú Észak-krími-csatornát. A rendszer 1961-71 között építették, a Kahovkai-víztárolónál kezdődik, és a félsziget keleti csücskén fekvő Kercs városánál ér véget. A rendszer másodpercenként háromszáz köbméter víz áteresztésére képes.[14]

A Forbes magazin május 6-án közölte, hogy egy Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz köthető szervezet olyan adatsort tett közzé véletlenül az interneten, amely szerint a krími népszavazáson a hivatalosan közöltnél sokkal alacsonyabb részvételi arány volt, és sokkal kevesebben szavaztak az orosz csatlakozásra. A valós részvételi arány csak 30 százalék volt, és csak 50 százalék (vagyis az összes szavazópolgár 15 százaléka) szavazott a félsziget Oroszországhoz csatlakozására.[15]

A helyzet azonban csak súlyosbodik, és fennáll egy orosz-ukrán összecsapás lehetősége is.[16]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakossága 2001-ben 2 024 056 fő (ebből 58,3% orosz, 24,3% ukrán, 12,1% krími tatár, 1,4% fehérorosz, 0,5% tatár, 0,4% örmény, 0,2% körül zsidó, lengyel, moldován, azeri, 0,1% körül üzbég, koreai, görög, német, mordvin, csuvas, cigány, bolgár, grúz és mári, valamint karaimok, krimcsákok és egyéb nemzetiségűek).

Az oroszok, ukránok, görögök és bolgárok többsége ortodox hitű, a krími tatárok szunnita muzulmánok. Elterjedt az izraelita, a katolikus és a protestáns vallás is.

2014. májusában közölt adatok szerint 7723 menekült érkezett Krímből - leszámítva az elszakadt területen szolgálatot teljesítő katonákat -, de sokan vannak még, akik nem jelentkeztek a hatóságoknál. A menekültek közül 1862 nyugdíjas. A menekültek közül 2111 ember Kijevben tartózkodik.[17]

Városai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

név magyar átírásban ukrán név orosz név krími tatár név lakosság
2006. január 1.
Szimferopol Сiмферополь Симферополь Aqmescit 340 644
Szevasztopol Севастополь Севастополь Aqyar 340 295
Kercs Керч Керчь Keriç 151 327
Jevpatorija Євпаторiя Евпатория Kezlev 106 456
Jalta Ялта Ялта Yalta 79 796
Feodoszija Феодосiя Феодосия Kefe 71 725
Dzsankoj Джанкой Джанкой Canköy 39 664
Krasznoperekopszk Красноперекопськ Красноперекопск Krasnoperekopsk 30 677
Alusta Алушта Алушта Aluşta 29 913
Bahcsiszeráj Бахчисарай Бахчисарай Bağçasaray 26 395
Szaki Саки Саки Saq 26 389
Armjanszk Армянськ Армянск Ermeni Bazar 22 893
Bilohirszk Бiлогiрськ Белогорск Qarasuvbazar 18 399
Szudak Судак Судак Sudaq 14 772
Primorszkij Приморський Приморский Hafuz 14 338
Hvargyijszke Гвардiйське Гвардейское Sarabuz 12 621
Scsolkine Щолкiне Щёлкино Şçolkino 11 419
Inkerman Інкерман Инкерман İnkerman 11 263
Oktyabrszke Октябрське Октябрьское Büyük Onlar 11 100
Haszpra Гаспра Гаспра Gaspra 11 063
Csornomorszke Чорноморське Черноморское Aqmeçit 10 976
Hreszivszkij Гресiвський Грэсовский Gresovskiy 10 713
Krasznohvargyijszke Красногвардiйське Красногвардейское Qurman 10 661

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. botanikus kert
  2. [1]
  3. [2]
  4. Karadag
  5. [3]
  6. [4]
  7. Jalta hegyi erdő
  8. A személy neve az OH. 1202. oldala szerint Grigorij Alekszandrovics Potyomkin (o-val), a falvakra hagyományosan a Potemkin-falvak kifejezéssel utalunk, a cirkáló megnevezése pedig Patyomkin cirkáló.
  9. http://mno.hu/kulfold_archiv/miert-strategiai-utkozopont-a-krim-felsziget-1213606
  10. Az orosz Fekete-tengeri Flotta Ukrajna területén történő állomásoztatásról Oroszország és Ukrajna között 1997-ben között szerződés az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapján (ukránul)
  11. (2014. március 17.) Szankciókkal válaszolt a Nyugat a krími függetlenségre +VIDEÓ. magyarhirlap.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.  
  12. (2014. március 17.) Szankciókkal válaszolt a Nyugat a krími függetlenségre +VIDEÓ. magyarhirlap.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.  
  13. (2014. március 18.) Putyin jóváhagyta a Krím csatlakozását célzó szerződéstervezetet. hirado.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.  
  14. (2014. április 26.) Elzárták a krími vízellátást. kitekinto.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.  
  15. (2014. május 6.) Véletlen kiderült, mi lett a krími népszavazás csalás nélküli eredménye. vg.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.  
  16. Fegyvert fogtak az ukrán katonák (magyarhirlap.hu)
  17. (2014. április 7.) Majdnem nyolcezer ukrán menekült el eddig a Krímből. hvg.hu. Hozzáférés ideje: 2014. május 7.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Krím témájú médiaállományokat.