Mianmar

Mianmari Államszövetség Köztársasága
IPA: [pjìdà̀uɴzṵ θàɴməda̰ mjəmà nàiɴŋàɴdɔ̀]
Mianmar zászlaja Mianmar címere
Nemzeti himnusz: Kaba Ma Kjei
Fővárosa	Nepjida
é. sz. 19° 45′, k. h. 96° 06′19.75, 96.1
Államforma	szövetségi köztársaság
Vezetők
Államfő	Thein Szein
Hivatalos nyelv	burmai
Tagság	ENSZ, IMF, ASEAN
Népesség
Népszámlálás szerint	53 259 018 fő (2013) +/-
Rangsorban	24
Becsült	53 259 000 fő (2013. július)
Rangsorban	24
Népsűrűség	75 fő/km²
GDP	2008.
Összes	13,704 milliárd dollár (71,14) PPP: 62,511 milliárd dollár
Egy főre jutó	233 dollár (162) PPP: 1063 dollár
HDI (2007.)	0,583 (132) – közepes
Földrajzi adatok
Terület	676 578 km²
Rangsorban	40
Víz	3,06%
Időzóna	Mianmari idő (UTC+6:30)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Pénznem	mianmari kjap (MMK)
Nemzetközi gépkocsijel	MYA
Hívószám	+95
Internet TLD	.mm
A Wikimédia Commons tartalmaz Mianmari Államszövetség Köztársasága témájú médiaállományokat.
a az Állami Béke és Fejlődés Tanácsának elnöke Mianmar elhelyezkedése és főbb városai

Mianmar (hiv.: Mianmari Államszövetség Köztársasága, korábban Burma) állam Délkelet-Ázsiában, az indiai szubkontinens és az Indokínai-félsziget közötti területen.

Nevének kiejtése és átírása

Az ország nevének eredeti kiejtése /ˈmjɑnˌmɑː/ (megközelítőleg „Mjanmá”), amelyre a Keleti nevek magyar helyesírása a Mjanma alakot javasolta (382. o.), ezt azonban (feltehetőleg a latin betűs transzkripciók hatására) felülírta a Földrajzinév-bizottság döntése (1991. május 27.), mely szerint a rövid név Mianmar, a hosszú államnév pedig Mianmari Államszövetség.

Szóhasználat: Burma vagy Mianmar?

Az ország nevét 1989-ben változtatta meg a katonai junta Burmáról Mianmarra, de a demokratikusan megválasztott parlament soha nem ülhetett össze, és nem hagyhatta jóvá a módosítást. Az ellenzék azóta is a Burma alakot használja, s a Mianmar alak megmaradt a totalitárius katonai rezsim szóhasználatának.

Az amerikai kormányzat képviselője, Tony Fratto elnöki szóvivő azonban a következő nyilatkozatot tette 2007. szeptember 27-én, az újabb összecsapások apropóján: „Szándékos, hogy a Fehér Ház Burmáról, és nem Mianmarról beszél, mert nem hajlandó alkalmazni a népét elnyomó totalitárius, diktatórikus rezsim szótárát”. Ezt az álláspontot a külügyminisztérium is megerősítette.

Elhelyezkedése, földrajza

A korábban Burmának nevezett ország Délkelet-Ázsiában, Banglades és Thaiföld között helyezkedik el, délre az Andamán-tengerrel és a Bengál-öböllel határos. Területének nagy része hegyekkel borított, déli része termékeny síkság. Éghajlatára a trópusi monszun a jellemző (esős és forró nyár, télen kevésbé esős, de közepesen meleg hőmérsékletű). A páratartalom általában igen magas. Legmagasabb pontja: Hkakabo Razi, 5881 m. Főbb folyók: Iravádi, Szalven, Mekong.

Éghajlat

Burma a trópusi monszunövezethez tartozik. A délnyugati monszun esős időszaka (az Arakan-hegységben és Tenasserimben évente több mint 5000 mm csapadék hullik) május közepétől október közepéig, a hűvösebb, száraz időszak decembertől márciusig tart. Ezek között két rövid időtartamú forró átmeneti időszak van - április-májusban és október-novemberben. A Shan-fennsík nyugati peremén 2000 mm, a központi síkságon csak 400–1000 mm csapadék hullik évente. A havi átlaghőmérséklet évszakonkénti eltérése Mandalayban nagyobb (áprilisban 32 °C, januárban 20,5 °C), mint a tengerparthoz közeli Rangoonban (áprilisban 30,5 °C, januárban 25 °C) Forrás:Czeiner Nándorné

Élővilág, természetvédelem

Bengáli tigris, az ország nemzeti állata

Az ország közel felét sűrű dzsungel borítja. Jelentős fája a tíkfa, mellette bambusz, mangrovepálma, kókuszpálma, vasfa, gumifa. Magasabb területeken a tölgy és fenyőfélék, valamint a rododendron fajok borítják a tájat.

A tigris és a leopárd elterjedtek a dzsungelekben. Az északi részeken megtalálható az orrszarvú, szarvas, vad bölény, vaddisznó, és az elefánt, melyet sok munkában hasznosítanak. Kisebb emlősök a tapír, gibbon, többféle majom. 800-nál több jelentősebb madárfaj él a területen, köztük sok papagáj. A hüllők közül megtalálhatók krokodilok, kobrák, gekkók és teknősök.

Történelem

Korai történelem

Régészeti bizonyítékok vannak arra, hogy a mai Burma területén nagyon régi a civilizáció története. A legrégibb régészeti emlékek barlangfestmények. A holocén idején már gyűjtögető-vadász csoport élt a mai Shan államban, Padah Lin barlangban. A mon nép volt az első, amelyik az Irrawaddy folyó síkságán letelepedett, és az i. e. 900-as évek közepéig ők domináltak Dél-Burmában. A monok voltak az elsők Délkelet-Ázsiában, akik felvették a théraváda buddhizmust.

A tibeti-burmai nyelvű pyu nép az 1. század után érkezett, és több városállamot alapított az Irrawaddy völgyének középső részén. A monok és a pyuk távolsági kereskedelme Indiáig és Kínáig terjedt. A pyu királyságok hirtelen hanyatlottak le a 9. század elején, amikor a mai Yunnan területéről az erős Nanzhao királyság többször betört az Ayeryarwady völgyébe. 835-ben Nanzhao a foglyul ejtett pyukat besorozta és elvezényelte őket hazájukból.

Bagan (1044–1287)

Bagan templomai napjainkban

A tibeti-burmai nyelvű burmaiak, vagy más néven bamarok a mai Yunnanból, Nanzhao királyságból a 7. századtól kezdve vándoroltak az Irrawaddy folyó vidékére. Kitöltötték a pyuk utáni hatalmi űrt, és kis királyságot alapítottak Bagan környékén 849-ben. Anawratha király (1044–1077) uralkodása idején befolyásuk kiterjedt a mai Burma egészére.

Amikor Anawratha elfoglalta a monok fővárosát, Thatont 1057-ben, a burmaiak átvették a monoktól a théraváda buddhizmust. A mon írás alapján kidolgozták a burmai írást. Virágzott a kereskedelem, és Bagan királyságban országszerte nagyszerű templomok és pagodák épültek – sok ma is áll.

Bagan ereje lassan hanyatlott a 13. században. Kubiláj kán mongol csapatai 1277-ben behatoltak Észak-Burmába. Magát Bagant 1287-ben rabolták ki. Bagan két évszázadon át uralkodott az Irrawaddy vidén.

Kis királyságok (1287–1531)

A mongolok nem maradtak tartósan a felperzselt Ayeyarwady völgyben. A mongolok idején Jünnanból érkezett thai és shan népeket kiszorították az Ayeryarwady völgyből. Délkelet-Ázsia legerősebb hatalmai a shan államok, Laosz, Sziám és Asszam lettek.

A Bagan állam helyrehozhatatlanul szétaprózódott. Utódállamai:

• Ava vagy Innwa burmai királyság (1364–1555). Utódállama három kisebb királyságnak, amelyet burmaizált shan nemzetiségű királyok alapítottak. Felső-Burmát ellenőrizte, kivéve a shan államokat.
• Pegu vagy Bago mon királyság (1287–1540). Egy monizált shan király, Wareru (1287–1306) alapította és Alsó-Burmára terjedt ki.
• Nyugaton a rakhine nép királysága.
• A shan hegyvidéken több shan állam és Kachin.

A háborúskodás folyamatos volt Ava és Bago között. Később Ava háborúba került a shanokkal is. Ava rövid időre meghódította Rakhinét (1379–1430). Bago többször a teljes vereség közelébe került, de mindig képes volt helyreállítani hatalmát.

Ugyanakkor ez az időszak a burmai kultúra aranykora. Bago királynője, Shin Saw Bu (1453–1472) emeltette a mai is fennálló Shwedagon pagodát.

A 15. század végére Ava meggyengült a folyamatos háborúskodás miatt. Peremvidékei függetlenedtek. 1486-ban Taungoo városban Minkyinyo király (1486–1531) elszakadt Avától és egy kicsi független királyságot alapított. 1537-ben Mohnyin (shan nyelven Mong Yang) a shanok élén elfoglalta Avát, és felborította a közel két évszázadon át fennállott hatalmi egyensúlyt. 1555-ig a shanok uralták Felső-Burmát.

Taungoo (1531–1752)

Mrauk U romjai

Egy kisebb burmai királyság, Taunggo fiatal, becsvágyó királya, Tabinshwehti (1531–1551) újjászervezete az Avából menekülő burmaiakat. Vereséget mért Bago jóval erősebb mon csapataira és 1540-ben újra egyesítette Alsó-Burmát. Tabinshwehti utóda, Bayinnaung (1551–1581) meghódította Felső-Burmát (1555), Manipurt (1556), a shan államokat (1557), Csiangmait (1557), Ajutthaját (1564, 1569), Lan Xang-ot (1571). Ezzel Délkelet-Ázsia egész nyugati részére kiterjesztette uralmát. 1581-ben halt meg, a Rakhine elleni támadás előkészítése közben. Akkoriban Rakhine tengeri hatalom volt, a nyugati tengerpart volt uralma alatt egészen a bengáliai Chittagongig. Ebben az időben jelentek meg az országban az első nyugati kereskedők.

Bayinnaung hatalmas birodalma 1581-ben bekövetkezett halála után felbomlott. A sziámiak Ayutthayából 1593-ban kiszorították a burmaiakat. 1599-ben Rakhine csapatai portugál zsoldosok támogatásával kirabolták a Taungoo-dinasztia fővárosát, Bagot. A portugál zsoldosok vezére, Filipe de Brito e Nicote (burmai nevén Nga Zinga) azonnal fellázadt Rakhine ellen és Thanlyin (Syriam) várost portugál uralom alá vonta. Ez volt Burma legfontosabb tengeri kikötője. Az ország káoszba süllyedt.

A burmaiak Anaukpetlun király (1605–1628) vezetésével újjászervezték magukat és 1611-ben megverték a portugálokat. Anaukpetlun a korábbinál kisebb területen, de újjászervezte a burmaiak királyságát. Része lett Felső-Burmában Ava, Alsó-Burma és a shanok államai (Rakhine és Taninthayi kivételével). Thalun király (1629–1648) újjáépítette a háború dúlta országot. Utódai idején, a következő 100 évben a királyság lassan hanyatlott. 1740-ben a mon nép francia segítséggel, sziámi biztatásra sikeresen fellázad, így 1747-ben elszakadt Alsó-Burma, és 1752-ben végleg elbukott a Taungoo-dinasztia, amikor kiszorították őket Avából is.

Konbaung (1752–1885)

Alaungpaya király (1752–1760) Shwebo városban 1752-ben alapította a Konbaung dinasztiát. 1755-ben alapította Yangon (Rangoon) várost. 1760-ban bekövetkezett haláláig újra egyesítette az országot. 1765 és 1769 között a kínai Csing-dinasztia csapatai négy ízben törtek be Burmába, tartós eredmény nélkül. A kínai behatolás lehetővé tette Bangkok környékén új sziámi királyság megszervezését, amely kiverte a burmaiakat Sziámból az 1770-es évek végén.

Bodawpaya király (1782–1819) sikertelenül próbálta meg visszahódítani Sziámot az 1780-as és az 1790-es években. 1784-ben Bodawpaya személyesen vezette a nyugati Rakhine királyság elfoglalását, amely Bagan bukása óta jelentős függetlenséget élvezett. 1813-ban formálisan bekebelezte Manipurt, a lázadó védnökséget.

Bagyidaw király (1819–1837) tábornoka, Maha Bandula 1819-ben leverte a manipuri lázadást és 1819-ben elfoglalta Asszam független királyságát. Ezek az új burmai hódítások fenyegették Brit-Indiát. Az első angol-burmai háborúban (1824–1826) a britek legyőzték a burmaikat. Burmától elcsatolták Asszamot, Manipurt, Rahkinét (Arakan) és Tanintharyi-t (Tenasserim).

1852-ben a belvillongásokban meggyengült Burmát a britek megtámadták. A második angol-burmai háború csak három hónapig tartott. A britek elfoglaltak minden partvidéki tartományt. Ezt a területet elnevezték Alsó-Burmának.

Mindon király (1853–1878) 1859-ben alapította Mandalay várost, és ide helyezte székhelyét. Jó érzékkel lavírozott az egyre nagyobb veszélyt jelentő, de egymással versengő angol és francia hatalmi érdekek között. Ennek során 1875-ben feladta Kayah (karen) államot. Utódja, Thibaw király (1878–1885) már jóval sikertelenebb volt. 1885-ben a britek, akiket megriasztott a szomszédos Laosz franciák általi elfoglalása, megszállták Felső-Burmát. A harmadik angol-burmai háború (1885) kicsit tovább tartott egy hónapnál. Amikor reális közelségbe került Mandalay főváros eleste, a burmai királyi család Indiába, Ratnagiribe menekült. A következő négy évben a brit csapatok pacifikálták az országot - nem csupán a burmaiak lakta területet, hanem a hegyvidékek shan, csin, és kacsin államait. Kisebb felkelések 1896-ig voltak.

Gyarmati időszak (1886–1948)

Az Egyesült Királyság 1824-ben kezdte meg Burma meghódítását és 1886-ban kebelezte be azt Brit Indiába. Burma Brit India tartománya volt 1937-ig, amikor különálló önkormányzó gyarmattá alakították.

A britek elősegítették a kereskedelem és az infrastruktúra fejlődését, indiaiakat és kínaiakat telepítettek be, akik gyorsan kiszorították a városokból a burmaiakat. Ekkoriban keletkezett Yangon és Mandalay indiai lakossága. Vasutak és iskolák épültek, meg sok börtön, köztük a nevezetes Insei Börtön, amit a politikai foglyok számára építettek. A burmai nemzeti érzelem erős maradt. Erősen hanyatlott a hagyományos burmai kultúra tekintélye. A gyarmatosítók elutasították, hogy levegyék cipőjüket, ha belépnek egy buddhista templomba vagy más szent helyre. 1919. októberében Mandalay-ban az Eindawaya pagoda erőszakos jelenetek színhelye volt. Felháborodott buddhista szerzetesek kidobtak onnan egy csoport brit látogatót, akik nem vették le cipőjüket. Az eset felszította az indulatokat. A szerzetesek főnökét életfogytiglanra ítélték gyilkossági kísérlet miatt. Ettől az esettől kezdve a burmai ellenállás a buddhizmust használta eszközként. Buddhista szerzetesek lettek a függetlenségi mozgalom élcsapata, sokan közülük meghaltak tüntetés közben. Egyik mártír szerzetes U Wisara, aki a börtönben 166 napos éhségsztrájk után halt meg. Amiatt tiltakozott, hogy a buddhista szerzetesek nem hordhatták a börtönben jellegzetes ruházatukat.

George Orwell Burmában szolgált öt évig a rendőrség kötelékében. Írt az itteni tapasztalatairól.

A gyarmati időszakban előfordultak vegyes házasságok európai telepesek és burmai nők között, valamint a britekkel érkezett angol nyelvű indiaiak és a burmaiak között. Így született az angol nyelvű burmai közösség. Ez a közösség befolyásos volt a gyarmati uralom idején és azután is az 1960-as évek közepéig.

1937. április 1-jén Burma külön igazgatott terület lett, az indiai közigazgatástól független. Az 1940-es években Aung San parancsnoksága alatt megalapították a Burmai Függetlenségi Hadsereget. Az alapítók Japánban kaptak katonai kiképzést.

A második világháborúban Burmában volt a délkelet-ázsiai hadszíntér fő frontvonala. A brit közigazgatás összeomlott a japán csapatok előrenyomulása következtében, megnyíltak a börtönök, előjöttek a rejtőzködők. Rangoon átállt, kivéve sok angol-burmait és indiait, akik helyükön maradtak. A dzsungelen át nagyjából 300 000 menekült indult Indiába. Közülük csak 30 000 ember érkezett meg. A japánok burmai hadjárata kezdetben sikeres volt és Burma legnagyobb részéből kiszorították a briteket. A britek a Brit Indiai Hadsereg legjobb csapataival ellentámadást indítottak és 1945 júliusára visszafoglalták az országot. Kezdetben sok burmai harcolt a japánok oldalán, de később a Brit Burmai Hadseregben is sok burmai szolgált, különösen a nemzeti kisebbségekhez tartozók. Az Aung San parancsnoksága alatt álló Burmai Függetlenségi Hadsereg és az Arakan Nemzeti Hadsereg 1942–1944-ben a japánok oldalán harcolt, de 1945-ben átállt a szövetségesek oldalára. Burmában a japánok ellen több tízezer indiai nemzetiségű katona is harcolt a britek alatt.

1947-ben Aung San lett a Burmai Végrehajtó Tanács, az átmeneti kormány elnökhelyettese. 1947 júliusában politikai riválisai megölték Aung Sant és a kormány több más tagját.

Demokratikus Köztársaság (1948–1962)

1948. január 4-én az ország függetlenné vált Burmai Unió néven. Első elnöke Sao Shwe Thaik volt, első miniszterelnöke U Nu. Más korábbi brit gyarmattól és tengerentúli területtől eltérően nem lépett be a Nemzetközösségbe. Kétkamarás parlamentet alakítottak: képviselőházból és a nemzetiségek kamarájából állt.

1961-ben Burma ENSZ képviselője, U Thant lett az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkára; ő volt az első nem európai származású főtitkár, tíz évig szolgált.

A katonai junta uralma (1962–)

A demokratikus uralomnak Ne Win tábornok 1962-es katonai puccsa vetett véget. Ő közel 26 éven át maradt hatalmon. Uralkodása idején vezérfonala a Burma útja a szocializmushoz című mű volt. 1962 és 1974 között Burmát az általa vezetett forradalmi tanács irányította. Az üzleti életet, a hírközlést, az ipari termelést államosították, vagy a kormányzat közvetlen irányítása alá rendelték. 1974-től az egypártrendszerű országban szavazásokat tartottak. 1974 és 1988 között Burma tényleges ura továbbra is Ne Win tábornok volt a Burmai Szocialista Program Párt (BSPP) élén, amely 1964-től 1988-ig az egyetlen legális politikai párt volt. Ebben az időszakban Burma a világ egyik legszegényebb országává vált.

Kezdettől fogva voltak szórványos tiltakozások a katonai uralom ellen. Többnyire diákok szervezték őket és a kormány erőszakkal elnyomta. Az 1962. július 7-én a rangooni egyetemen kitört tüntetés során 15 diákot öltek meg. 1974-ben U Thant temetéséhez kapcsolódó kormányellenes tüntetést a katonák erőszakkal verték szét. Az 1975-ben, 1976-ban és 1977-ben kitört kormányellenes tüntetéseket gyorsan elnyomták. 1988-ban a rossz gazdaságirányítás és a politikai elnyomás ellen az egész országban tüntetések kezdődtek, demokráciát követelve. A biztonsági erők tüntetők ezreit ölték meg. Saw Maunk tábornok államcsínyt hajtott végre és megalakította a Jog és Rend Helyreállításának Bizottságát (SLORC). Ez hadiállapotot hirdetett. A katonai kormány a Népi Gyűlés választásait 1989. május 31-re írta ki. A szocialista kísérlet véget ért, de a katonai diktatúra folytatódott. A következő években aztán gyakran lehetett hallani megfélemlítésekről, felkelésekről, kisebbségek elleni irtóhadjáratokról, sőt vegyi fegyverek használatáról is. A véres népirtások miatt a burmai kisebbségek közül több, mint a sanok függetlenségre törekszenek.

A SLORC az ország hivatalos angol nevét 1989-ben Myanmar Unióra változtatta.

1990 májusában a kormány szabad választásokat szervezett csaknem 30 év után. Ang Szán Szu Csí pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) a 489 képviselői helyből 392-t megszerzett. A SLORC semmisnek nyilvánította az eredményt, megtagadta lemondását. A katonai rezsimet 1992 óta Than Shwe vezeti. A legtöbb etnikai gerillacsoporttal tűzszünetet kötött.

1997. június 23-án Burma belépett a Délkelet-Ázsiai Országok Szövetségébe (ASEAN). 2005. novemberében a fővárost elköltöztették Yangonból a közeli Pyinmana-ba, amelyet 2006. március 27-én a katonai junta hivatalosan átnevezett Nepjidának, "Királyok városának".

2007-es kormányellenes tüntetők Rangunban

A 2007-es burmai kormányellenes tüntetések 2007. augusztus 15-én kezdődtek. Közvetlen kiváltó okuk az volt, hogy a kormány megszüntette az üzemanyag ártámogatását. Ennek következtében az üzemanyag ára a korábbi kétszeresére emelkedett, a palackos gáz ára meg egy hét alatt megötszöröződött. A tüntetéseket először a junta megpróbálta gyorsan, keményen elnyomni, tüntetők tucatjait börtönözték be és ítélték el. Szeptember 18-tól kezdve a tüntetésekhez buddhista szerzetesek ezrei csatlakoztak. Az újjászervezett kormány szeptember 26-án szétverte a tüntetéseket. Híresztelések szerint a tüntetések szétverése megosztotta a burmai katonai vezetőket is. Az eseményeket az újságok gyakran említik "sáfrányszínű forradalom" néven.

A Nargis hurrikán az ország déli részén pusztít, 2008.

2008. február 7-én a kormány alkotmányról tartott népszavazást írt ki 2008. május 10-re, és választásokat 2010-re. A népszavazáson elfogadott alkotmány virágzó demokráciát ígér az országnak a jövőben.

2008. május 3-án a Nargis hurrikán pusztított az országban. Irrawaddy divízióban, a sűrűn lakott, rizstermelő deltában a széllökések elérték a 215 km/órát. Beszámolók szerint ezen a vidéken 130 000 ember halt meg, vagy tűnt el. Az anyagi kár 10 milliárd amerikai dollár. Ez volt a burmai történelem legsúlyosabb természeti katasztrófája. A katasztrófa napjaiban Burma izolacionista rezsimje nehezen teljesíthető követelmények elé állította az Egyesült Nemzetek Szervezete repülőgépeit. Ezek a délkelet-ázsiai országokba gyógyszert, élelmiszert és más ellátmányt szállítottak. A kormány nehézkes engedély kiadási gyakorlata széles körű nemzetközi visszhangot váltott ki.

2010–12-ben véres konfliktus zajlott a thaiföldi határon.

Államszervezet és közigazgatás

Képek

Alkotmány, államforma

Szövetségi köztársaság az államformája 2010. október 21-e óta.

Politikai pártok

Közigazgatási felosztás

Mianmart 7 állam és 7 körzet alkotja.

A hét állam (1–7) és a 7 körzet (8–14):

1. Rakhaing
2. Chin
3. Kachin
4. Shan
5. Kayah
6. Kayin
7. Mon
8. Sagaing
9. Tanintharyi
10. Irawadi
11. Yangon
12. Bago
13. Magwe
14. Mandalay

Népesség

Képek

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A népesség 68%-a burmai, 9%-a san, 7%-a karen, 4%-a rakin, 3%-a kínai, 2%-a indiai, 2%-a mon, 2%-a csin, 3%-a egyéb nemzetiséghez tartozik. A lakosság 89%-a buddhista, 4%-a muszlim , 3%-a baptista, 1%-a római katolikus, 1%-a törzsi vallású, 2%-a pedig egyéb felekezetekhez tartozik.

Gazdaság

Rangun kikötőjének egy része

Általános adatok

Igen eladósodott, külkereskedelmi bevételeinek 70%-át kénytelen a kamatok visszafizetésére fordítani.

Néhány fontosabb adat:

• Nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 60%, ipar 9%, szolgáltatások 31%
• Munkaerő: 23 700 000 fő
• Munkanélküliség: 5,1%

Mianmar egyik nagy gondja a vágtató infláció. A jelenleg is 50% (2002-ben: 53,7%) körüli infláció csődközeli helyzetbe juttatja a gazdaságot.

Rizsföldön dolgozó emberek

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Monszun éghajlatú síkságain rizst termesztenek, amelyből exportra is bőven jut. Az agrárország fő terményei a rizs mellett a kukorica, a tea, a gyapot és a cukornád. Az ország legfontosabb exportterméke a gömbfa.

Ipar

Földje gazdag ásványkincsekben (színesércek), de kitermelésük még nem nagyarányú, viszont a kőolaj- és földgázbányászat már az 1900-as évek elején megkezdődött. Az ipar a hagyományos kézműiparra és az élelmiszeriparra korlátozódik.

Kereskedelem

• Exporttermékek: földgáz, ruházat, élelmiszerek, faipari termékek, drágakövek, hal, rizs
• Importtermékek: gépek, járművek, építőanyagok, nyersolaj, élelmiszerek, textil, műanyag, olajtermékek
• Főbb kereskedelmi partnerek: Thaiföld, Kína, Szingapúr, USA, India, Malajzia

Közlekedés

Az országban a közúthálózat hossza 28 200 km, a vasúthálózaté 3955 km. Ezenkívül még 8 repülőtér és 9 kikötő van, melyek közül a legfontosabb Rangoon kikötője és nemzetközi repülőtere.

• 

  Rangun egy főútja

• 

  A közlekedés egy fajtája

• 

  Csónakok a Yangon-folyón való átkeléshez

• 

  Komp a Csindwin-folyón, Monywa

Kultúra

Képek a kultúráról

A kultúrában központi szerepet tölt be a buddhizmus. Burma történelmének első évszázadaiban a monok ismertették meg az indiai kultúrával, valamint a hinduizmus és a buddhizmus tanaival a szomszédos népcsoportokat. A 3–9. századból származó építészeti emlékek egyértelműen indiai hatásról tanúskodnak. Két típusuk van: a sztúpák (buddhista egyházi építmények az ereklyék megőrzésére), és a templomok. A legrégibb sztúpák (Promenál) a késői Gupta-periódus (300–500) indiai megfelelőire emlékeztetnek. A burmai építőművészet a buddhizmus által meghatározott Pagan-periódusban (1044-1287) érte el virágkorát. A sztúpákat és a templomokat gyakran fallal vették körül.

A Pagan Birodalom széthullása után a művészetek is elsorvadtak. Reneszánszuk csak a 16. század folyamán következett be. Avában, Amarapurában és Mandalayban, – a három királyi székvárosban – sok kő- és faház épült. Az aranyműves munkák és az elefántcsonttal, tükörüveggel berakott, aranyozott fafaragványok tanúskodnak arról, hogy a burmaiak ma is mesterei a kézművességnek.

A burmai irodalom és színház jobbára vallásos jellegű. A tulajdonképpeni burmai irodalom a Pagan-dinasztia idején kezdődött és csak kőbe vésett feliratok formájában maradt fenn. A leginkább természettudományi, történeti és jogi írásokból álló prózai művek irodalmi értéke meg sem közelíti a líráét. A 14. századtól kezdve a burmai irodalmi nyelv egyre inkább teret hódított a tudomány nyelve, a páli ellenében. Az operaszerű színházi előadások egyesítik magukban a színjátszást, a zenét, a táncot és az éneket.

Nemzeti szimbólumok

• Nemzeti ételek: a mohinga és a leppet (lahpet)
• Nemzeti sport: csinlon
• Nemzeti hangszer: szaung gauk

Turizmus

Képek

Főbb látnivalók

• Rangun: Svedagon Pava és más pagodák
• Bagan
• Mandalay
• Inle-tó. A látványa kora reggel a legszebb, amikor az "úszó piac"on pezseg az élet.
• Aranyszikla (Kyaiktiyo-Pagoda) Mon államban
• Popa hegy: Buddhista kolostor, Taung Kalat. Bagantól 50 km-re
• Bago, Rangúntól 80 km-re

További források

• Czeiner Nándorné: Burma útinapló. Terebess Online, 2001

További információk

• Hivatalos oldal
• Daw Aung San Su Kyi
• The Chin Forum
• Democratic Voice of Burma – hírek az országról
• Titkos videók Burmából (Thai.blog, 2011. június 20.)
• Myanmar (Burma)
• Myanmar.lap.hu (linkgyűjtemény)]
• Kitekintő.hu Mianmarral foglalkozó cikkgyűjteménye
• Burma/Mianmar – Tájfun csata után (Mancs, 2008. május 15.)
• Myanmar (cikk a Matula Magazinban)