Frankofónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frankofónia Nemzetközi Szervezete
(Organisation internationale de la Francophonie)
A szervezet zászlaja
A szervezet zászlaja
Frankofón országok.
Frankofón országok.
Mottó „Egyenlőség, komplementaritás, szolidaritás.”
Alapítva 1970. március 20.
Székhely Franciaország Párizs
Tagság 54 tagállam,
2 társult ország,
20 megfigyelő ország (köztük Magyarország)
Nyelvek francia
főtitkár Szenegál Abdou Diouf
Kulcsemberek Szenegál Léopold Sédar Senghor
Tunézia Habib Bourguiba
Niger Hamani Diori
Kambodzsa Norodom Szihanuk
Költségvetés 180 millió euró (2010)
Dolgozók száma 300 felett
é. sz. 48° 51′ 36″, k. h. 2° 18′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 36″, k. h. 2° 18′ 12″
A Frankofónia Nemzetközi Szervezete
weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frankofónia Nemzetközi Szervezete
 témájú médiaállományokat.

Frankofónia a frankofón országok és kormányok nemzetközi szervezete, valamint francia nyelven a franciául beszélő emberek közösségére is utal a kifejezés.[1] A szervezet hivatalos neve Frankofónia Nemzetközi Szervezete (OIF) (Organisation internationale de la Francophonie),[2] melynek 55 tagállama és kormánya van, valamint 13 jelölt országa. A csatlakozás feltétele nem annak függvénye, hogy az adott országban milyen mértékben használják a francia nyelvet, hanem, hogy mennyire van jelen a francia kultúra és a francia nyelv az ország öntudatában, amely legtöbbször abból fakad, hogy az ország történelme egy időre összeforrott Franciaország történelmével. A tagállamok kisebbik hányadában első számú nyelv a francia, nem számolva Franciaországot és tengerentúli tartományait. Néhány országban francia a hétköznapi nyelv, míg más tagállamokban kevés ember használja azt.

A frankofónia (kis betűvel) elnevezés a francia földrajz tudós Onésime Reclus-től származik, aki először 1880-ban utalt az emberek és országok egy olyan csoportjára, melyek a francia nyelvet használják. A Frankofónia (nagy betűvel) elnevezést viszont Léopold Sédar Senghor használta először, a Négritude irodalmi és politikai mozgalom alapítója, az Esprit magazin egyik számában 1962-ben. Senghor szavának értelme humanista elképzeléssel bírt.[3][4]

A modern értelemben vett Frankofóniát 1970-ben alapították. Mottója "egyenlőség, komplementaritás, szolidaritás" (égalité, complémentarité, solidarité), Franciaország szabadság, egyenlőség, testvériség mottójára utal.

Szerveződése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frankofónia Nemzetközi Szervezetének megfigyelő státusza van az ENSZ közgyűlésben.

  • 1970. március 20.: Kulturális és Technikai Együttműködés Ügynöksége (Agence de coopération culturelle et technique)
  • 1995. december 4.: Frankofónia Kormányközi Ügynöksége (Agence intergouvernementale de la Francophonie)
  • 1998 december: Frankofónia Nemzetközi Szervezete (OIF) (Organisation internationale de la Francophonie)

Főtitkárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csúcstalálkozók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frankofónia csúcstalálkozóit két évente tartják, amikor a tagállamok vezetői találkozhatnak és megvitathatják a szervezet közös céljait és elképzeléseit.

Csúcstalálkozók:

Minisztériumi konferenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állandó Tanácsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Frankofónia Állandó Tanácsát (Conseil permanent de la francophonie) a tagállamok nagykövetei alkotják, és, ahogy a miniszterek konferenciájának, fő feladata, hogy előkészítse a következő csúcstalálkozókat és napi szinten felügyelje a tervek kivitelezését.

Kormányközi Ügynöksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frankofónia Kormányközi Ügynöksége (L’Agence intergouvernementale de la francophonie [AIF]) a csúcstalálkozók alkalmával elhangzott együttműködési programok kulturális, tudományos, technikai, gazdasági és jogi lebonyolítója. Az ügynökség központja Parizsban van, ezen kívül van három regionális ága Libreville-ben (Gabon); Loméban (Togo) és Hanoiban (Vietnam).

Zászlaja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frankofónia zászlaja.

A 47 tagországot átfogó Frankofónia Nemzetközi Szervezete (OIF) intézményes keretet ad a franciául beszélő népek érdekeit képviselő hivatalos és magánszervezeteknek illetve szövetségeknek.

Az embléma az összetartozás eszméjét fejezi ki, illetve a frankofónia globális jellegére utal. A gyűrű öt alkotóeleme az öt kontinenst képviseli, ahol a közösség tagjai megtalálhatók (Észak-Amerika, Európa, Afrika, Ázsia, Óceánia).

Küldetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frankofónia kartája (Charte de la Francophonie) meghatározza a szervezet szerepét és küldetését. A jelenlegi kartát Antananarivoban fogadták el 2005. november 23-án. Ouagadougou-ban (Burkina Faso) 2004. november 26-27-én fogadták el a 2004-2014 terjedő időszakra eső terveket.

A francia nyelv kulturális és nyelvi sokszínűsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szervezet elsődleges küldetése a francia nyelv támogatása nemzetközi nyelvként valamint a gazdasági globalizáció területén annak kulturális és nyelvi előmozdítása.

Béke, demokrácia és emberi jogok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközösség szervezeteihez hasonlóan Frankofónia is támogatja a demokrácia és az emberi jogok védelmét. A 2000. november 3-ai Bamakoi nyilatkozatot követően[5] Frankofónia anyagilag is megalapozta ezen irányú szándékát.

Az elmúlt években néhány közreműködő kormány, elsősorban a kanadai Québec kormánya, szorgalmazta egy karta elfogadását, annak érdekében, hogy a tagállamokat kényszeríthesse az emberi jogok és a demokrácia védelmére. Eleddig két esetben történt vita ezzel kapcsolatban, ám soha nem tudtak bizonyítani végül semmit.

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tagállamok hivatalos listája elérhető a következő címen: Francophonie website.

Tagállamok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

      Tagság felfüggesztve

Ország Státusz Csatlakozás éve Nyelv Megjegyzések
1.  Albánia Tag 1999 Albán Hivatalos nyelv hozzávetőleg a fiatal albánok 30 százaléka az első idegen nyelvükként választják a franciát[6]
2.  Andorra Tag 2004 Katalán hivatalos nyelv Franciaország elnöke Andorra hercege is egyben.
3.  Belgium Tag 1970 hivatalosan háromnyelvű, francia is A lakosság 37%-ának francia az anyanyelve. Belgium francia közössége külön tagnak számít.
3. Flag of Wallonia.svg Vallónia Tag 1980 Francia hivatalos nyelv Belgium régiójának közössége.
4.  Benin Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
5.  Bissau-Guinea Tag 1979 Portugál | hivatalos nyelv volt portugál gyarmat
6.  Bulgária Tag 1993 Bolgár hivatalos nyelv 9% beszél franciául
7.  Burkina Faso Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
8.  Burundi Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt belga gyarmat
9.  Csád Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
10.  Comore-szigetek Tag 1977 Hivatalosan háromnyelvű, Francia is volt francia gyarmat
11.  Dominikai Közösség Tag 1979 Angol hivatalos nyelv volt francia gyarmat, később brit gyarmat, az Antilláki Kréol nyelvet a lakosság 90%-a beszéli.
12.  Dzsibuti Tag 1977 Hivatalosan kétnyelvű, Francia is volt francia gyarmat
13.  Egyiptom Tag 1983 Arab hivatalos nyelv Történelmi frankofón elit.
14.  Egyenlítői-Guinea Tag 1989 Hivatalosan háromnyelvű, Francia is volt spanyol gyarmat
15.  Elefántcsontpart Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
16.  Franciaország Tag 1970 Francia hivatalos nyelv
17.  Gabon Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
18.  Görögország Tag 2004 Görög hivatalos nyelv A lakosság 8%-a érti és használja a franciát.
19.  Guinea Tag 1981 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
20.  Haiti Tag 1970 Hivatalosan kétnyelvű, Francia is volt francia gyarmat
21.  Kambodzsa Tag 1993 Khmer hivatalos nyelv volt francia gyarmat
22.  Kamerun Tag 1991 Hivatalosan kétnyelvű, Francia is több, mint 90%-a francia gyarmat volt
23.  Kanada Tag 1970 Hivatalosan kétnyelvű, Francia is Québec és New Brunswick tartományok közreműködő tagok; Québec, Ontario és a Tengeri tartományok (Maritimes).
23. New Brunswick New Brunswick Részt vevő kormány 1977 Hivatalosan két nyelvű, Francia is Kanada tartománya; volt francia gyarmat (Acadia, Új-Franciaország).
23. Quebec Quebec Részt vevő kormány 1971 Francia hivatalos nyelv Kanada tartománya; volt francia gyarmat.
24.  Kongói Demokratikus Köztársaság Tag 1977 Francia hivatalos nyelv volt belga gyarmat
25.  Kongói Köztársaság Tag 1981 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
26.  Közép-afrikai Köztársaság Tag 1973 Hivatalosan kétnyelvű, Francia is volt francia gyarmat. Tagságát 2012 márciusában felfüggesztették.[7]
27.  Laosz Tag 1991 Lao hivatalos nyelv volt francia gyarmat
28.  Libanon Tag 1973 Arab, Francia hivatalos nyelvek 1920-1943 között francia mandátum alatt volt, a franciát egyetemeken és iskolákban használják és a lakosság nagy része érti.
29.  Luxemburg Tag 1970 Hivatalosan háromnyelvű, Francia is
30.  Macedónia Tag 2001 Macedón hivatalos nyelv
31.  Madagaszkár Tag 1970-1977
1989		 Hivatalosan háromnyelvű, Francia is volt francia gyarmat
32.  Mali Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
33.  Mauritánia Tag 1980 Arab hivatalos nyelv volt francia gyarmat, francia az adminisztráció nyelve
34.  Mauritius Tag 1970 Angol hivatalos nyelv volt francia gyarmat, később brit gyarmat, a franciát általánosan használják
35.  Moldova Tag 1996 Román hivatalos nyelv
36.  Monaco Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt francia protektorátus
37.  Marokkó Tag 1981 Arab hivatalos nyelv volt francia protektorátus, a franciát általánosan használják
38.  Niger Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
39.  Örményország Tag 2012
(2004-2012 között részt vevő állam volt		 Örmény hivatalos nyelv Az örmény kultúra szorosan kapcsolódik a franciához a középkori Szilíciai királyság Franco-Örmény dinasztiáján keresztül. Az örmény diaszpóra jelentős része Franciaországban él.
40.  Románia Tag 1993 Román hivatalos nyelv A lakosság 24%-a érti és beszéli a franciát.
41.  Ruanda Tag 1970 Hivatalosan háromnyelvű, francia is volt belga gyarmat.
42.  Saint Lucia Tag 1981 Angol hivatalos nyelv volt francia és brit gyarmat. az Antilláki Kréol nyelvet a lakosság 90%-a beszéli.
43.  São Tomé és Príncipe Tag 1999 Portugál hivatalos nyelv volt portugál gyarmat.
44.  Seychelle-szigetek Tag 1976 Hivatalosan háromnyelvű, Francia is volt francia gyarmat, később brit gyarmat, a franciát általánosan használják.
45.  Svájc Tag 1996 Hivatalosan háromnyelvű, francia is A svájciak 20%-a francia anyanyelvű.
46.  Szenegál Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
47.  Togo Tag 1970 Francia hivatalos nyelv volt francia gyarmat
48.  Tunézia Tag 1970 Arab hivatalos nyelv volt francia gyarmat, a franciát általánosan használják
49.  Vanuatu Tag 1979 Hivatalosan háromnyelvű volt francia gyarmat és angol gyarmat.
50.  Vietnam Tag 1970 Vietnami hivatalos nyelv volt francia gyarmat
51.  Zöld-foki Köztársaság Tag 1996 Portugál hivatalos nyelv volt portugál gyarmat.


Részt vevő államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ország Csatlakozás éve Nyelv Megjegyzések
1.  Ciprus 2006 Görög és Török hivatalos nyelvek A lakosság 12%-a ért franciául, történelmi kapcsolódása van a francia nyelvhez a középkorból).
2.  Ghána 2006 Angol hivatalos nyelv Franciául beszélő államok veszik körül.
3.  Katar 2012 Arab hivatalos nyelv A francia a tanult nyelvek közül a második helyen áll az országban.

Megfigyelő államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ország Csatlakozás éve Nyelv Megjegyzések
1.  Ausztria 2004 Német hivatalos nyelv A lakosság 10%-a ért franciául.
2.  Bosznia-Hercegovina 2010 Bosnyák, Horvát és Szerb a hivatalos nyelv
3.  Costa Rica 2014 Spanyol hivatalos nyelv
4.  Csehország 1999 Cseh hivatalos nyelv A lakosság 2%-a ért franciául.
5.  Dominikai Köztársaság 2010 Spanyol hivatalos nyelv A francia nyelvű Haiti szomszédos országa. 1795 és 1808 között francia gyarmat.
6.  Egyesült Arab Emírségek 2010 Arab hivatalos nyelv Egyes iskolákban a francia az első vagy második idegen nyelv.
7.  Észtország 2010 Észt hivatalos nyelv
8.  Grúzia 2004 Grúz hivatalos nyelv
9.  Horvátország 2004 Horvát hivatalos nyelv A lakosság 4%-a ért franciául.
10.  Koszovó 2014 albán hivatalos nyelv Egyes iskolákban a francia az első vagy második idegen nyelv.
11.  Lengyelország 1996 Lengyel hivatalos nyelv A lakosság 3%-a ért franciául.
12.  Lettország 2008 Lett hivatalos nyelv
13.  Litvánia 1999 Litván hivatalos nyelv A lakosság 1%-a ért franciául.
14.  Magyarország 2004 Magyar hivatalos nyelv Az iskolák egyharmadában francia az idegen nyelv.
15.  Mexikó 2014 Spanyol hivatalos nyelv A második mexikói császárság ideje alatt, III. Napóleon francia császár által támogatott bábállam[8]. Jelentős számú francia bevándorló[9], egyes iskolákban a francia az első vagy második idegen nyelv.
16.  Montenegró 2010 Montenegrói hivatalos nyelv
17.  Mozambik 2006 Portugál hivatalos nyelv volt portugál gyarmat
18.  Szerbia 2006 Szerb hivatalos nyelv Az iskolák egyharmadában tanítják a franciát.
19.  Szlovákia 2002 Szlovák hivatalos nyelv A lakosság 2%-a ért franciául.
20.  Szlovénia 1999 Szlovén hivatalos nyelv A lakosság 4%-a ért franciául.
21.  Thaiföld 2008 Thai hivatalos nyelv Thaiföld határos kettő volt francia gyarmattal (Laosz és Kambodzsa), ahol ma is a francia a hivatalos nyelv. Egyes thai iskolákban a francia az egyik idegen nyelv. Tagságát 2014. június 27.-én felfüggesztették. [10]
22.  Ukrajna 2006 Ukrán hivatalos nyelv
23.  Uruguay 2012 spanyol hivatalos nyelv

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ↑ FRANCOPHONIE 18/03/2006, Radio France International
  2. ↑ Welcome Page | Page d'accueil
  3. ↑ "Radio France International", 2006. február 16.
  4. ↑ La France à l’heure de la francophonie culturelle « Saisir du français pour l’imprégner de sa singularité ! », Radio France International
  5. ↑ Déclaration de Bamako
  6. ↑ Embassy of France in the US - France / Eastern Europe
  7. ↑ http://www.francophonie.org/Centrafrique.html
  8. ↑ Jones, Howard. Crucible of Power:A History of American Foreign Relations to 1913. Lanham, Maryland: SR Books, 212. o (2002). ISBN 0-8420-2916-8 
  9. ↑ Le moment mexicain dans l'histoire française de l'aventure. „La conséquence de cette émigration fut que, en 1849, les Français représentaient la deuxième nationalité étrangère au Mexique, derrière les Espagnols.”
  10. ↑ THAÏLANDE. International Organization of the Francophonie. (Hozzáférés: 2014. december 1.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

m • v • sz
A Frankofónia (La Francophonie)
Tagok

 Albánia ·  Andorra ·  Belgium ·  Benin ·  Bissau-Guinea ·  Bulgária ·  Burkina Faso ·  Burundi ·  Comore-szigetek ·  Csád ·  Dominikai Közösség ·  Dzsibuti ·  Egyenlítői-Guinea ·  Egyiptom ·  Elefántcsontpart ·  Franciaország ·  Gabon ·  Görögország ·  Guinea ·  Haiti ·  Kambodzsa ·  Kamerun ·  Kanada ·  Kongói Demokratikus Köztársaság ·  Kongói Köztársaság ·  Közép-afrikai Köztársaság ·  Laosz ·  Libanon ·  Luxemburg ·  Macedónia ·  Madagaszkár ·  Mali ·  Marokkó ·  Mauritánia ·  Mauritius ·  Moldova ·  Monaco ·  Niger ·  Örményország ·  Románia ·  Ruanda ·  Saint Lucia ·  São Tomé és Príncipe ·  Szenegál ·  Seychelle-szigetek ·  Svájc ·  Togo ·  Tunézia ·  Vanuatu ·  Vietnam ·  Zöld-foki Köztársaság

 Flag of La Francophonie.svg
Részt vevő államok

 Ciprus ·  Ghána  ·  Katar
Megfigyelők
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Frankofónia&oldid=16426262”