Szaúd-Arábia
Szaúd-Arábiai Királyság | |||
المملكة العربية السعودية al-Mamlaka al-Arabijja asz-Szaúdijja |
|||
|
|||
Nemzeti himnusz: Aash Al Maleek | |||
|
|||
Fővárosa | Rijád | ||
é. sz. 23° 43′ 00″, k. h. 44° 07′ 00″ | |||
Államforma | Abszolút monarchia | ||
Vezetők | |||
Király | Szalmán bin Abd al-Azíz Ál Szaúd | ||
Hivatalos nyelv | arab | ||
Egyesítés | 1932. szeptember 23. | ||
|
|||
Tagság | ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga, OPEC | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 28 828 870 fő (2013)[1] +/- | ||
Rangsorban | 44 | ||
Becsült | 29 994 272[2] fő (2013. július) | ||
Rangsorban | 44 | ||
Népsűrűség | 12 fő/km² | ||
GDP | |||
Összes | 307,77 milliárd USD (22) | ||
Egy főre jutó | 11 650 USD | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 2 149 690 km² | ||
Rangsorban | 14 | ||
Időzóna | UTC+3 (UTC+3) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | Szaúdi riál (SAR ) |
||
Nemzetközi gépkocsijel | SA | ||
Hívószám | 966 | ||
Internet TLD | .sa | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaúd-Arábiai Királyság témájú médiaállományokat.
|
|||
|
|||
Szaúd-Arábia (arabul: المملكة العربية السعودية) ország az Arab-félszigeten. Az ország nevének első része Abdel-Aziz ibn Szaúd, az első király nevét őrzi, akinek családja továbbra is uralja az államot. Fővárosa Rijád (4,6 millió lakos 2008-ban).
Tartalomjegyzék
Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Földrajzi képek
|
Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Felszínének központja az északról és délről kő- és homoksivatagokkal övezett Nedzsd kopár fennsíkja. A félsivatagi sztyeppvidéket keletről – Földünk kőolajban leggazdagabb vidéke – a Perzsa-öböl menti síkság határolja. A fennsíkot nyugatról a Vörös-tenger árkára meredeken leszakadó hegyvidék kíséri. Gazdaságának alapja hatalmas kőolajvagyona. A Föld legjelentősebb készleteivel rendelkezik és az első számú exportőr is.
Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az egész, nagy kiterjedésű országban nincs egyetlenegy állandó vízfolyás vagy természetes tó sem. Az időnként előforduló felhőszakadások vizét vádik vezetik le.
Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ország legnagyobb részére a szélsőségesen meleg és száraz időjárás jellemző. Így nyáron előfordul az 50 °C feletti hőmérséklet is, az eddig mért legmagasabb hőmérséklet 51,7 °C volt. Télen fagy és hó is előfordulhat a belsőbb területeken illetve a magasabb hegyekben, de ezek a természeti jelenségek egy évtized alatt csak egy-kétszer tapasztalhatók. Az eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet az ország területén −12 °C volt. Az átlagos téli hőmérséklet januárban 8-20 °C között mozog az ország olyan belsőbb városaiban mint Rijád, és 19-29 °C között a Vörös-tenger partján fekvő Dzsiddában. Az átlagos nyári hőmérséklet júliusban pedig 27-43 °C Rijádban és 27-38 °C Dzsiddában. Az éjszaka az ország belsőbb, sivatagos területein még nyári időszakban is csípősen hűvös, mivel napnyugta után a homok hamar kiadja magából a meleget. Az átlagos évi csapadék mennyisége alacsony (100 mm körüli a legtöbb régióban), de a hirtelen felhőszakadások, akár kisebb árvizeket is okozhatnak. Az átlagos évi csapadékmennyiség Rijádban 100 mm és majdnem kizárólag január és május között esik, Dzsiddában 54 mm, ami jellemzően november és január között hullik le.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A sivatagok növényzete gyér, szárazságtűrő fűfélék és cserjések fordulnak elő. Az oázisokban apró termetű madarak élnek. A némileg hűvösebb és csapadékosabb hegyekben kőszáli kecske, vadmacska, pávián, farkas és hiéna él. A tengerekben a korallzátonyok élővilága gazdag.
Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Noha a területnek, amelyen az állam ma megtalálható, ősi történelme van, a Szaúd család eredete 1744-re vezethető vissza. Ekkor ugyanis Mohamed ibn Szaúd, Diriyah város uralkodója egyesítette erőit Muhammad ibn Abd-al-Wahhab vallási vezetővel. Az így létrejött szövetség képezi az alapját a mai dinasztiának, amely Szaúd-Arábiát irányítja. Az alapítást követő 150 év a Szaúd dinasztia számára hullámzó sikereket hozott amint a Szaúdi uralkodók Egyiptommal, az Oszmán Birodalommal és más helyi dinasztiákkal versengtek a félsziget feletti uralomért.
A mai állam létrejötte Abdul Aziz Ibn Szaúd nevéhez köthető, aki mint a fundamentalista vahabita szekta feje, megszerezte az uralmat Nedzsd (1914), majd Hidzsáz (1925) felett, Szaúd-Arábia néven egyesítve a területeket.
1938-ban fedezték fel az ország óriási kőolaj-készletét. A nagyszabású kitermelés 1946-ban indult. Azóta a kőolaj Szaúd-Arábia nemzetközi befolyásának az alapja.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A szaúdi állam abszolút monarchia, amelynek legfontosabb intézménye maga a Szaúd dinasztia, amelyben a hatalom férfi ágon öröklődik. Az országnak nincs alkotmánya, sem választott kormánya (nem tartanak általános választásokat), így ezek hiányában a királyi jogkört hivatalosan nem korlátozza más, mint az iszlám szent könyve, a Korán (amely betölti az alkotmány funkcióját) és az iszlám jogrendje, a Saría.
Ugyanakkor a királynak döntései során egyetértésre kell jutnia a vallási vezetőket tömörítő ulemával, a jellemzően az uralkodói család tagjaiból álló Miniszterek Tanácsával. Emellett Fahd király a 20. század végén felállított egy - jelenleg 150 fős - királyi tanácsadó testületet a Súrát, amellyel a király szintén konzultál fontosabb döntései előtt.
Az állam irányítására vonatkozóan az egymást követő uralkodók saját szabályokat állítanak fel. A társadalom elismert tagjai több alkalommal szót emeltek már az állam demokratizálásáért,[3] az alkotmányos monarchiáért, a választójog bevezetéséért, de idáig ez az igény süket fülekre talált az uralkodóknál, rosszabb esetben rosszallást és börtönbüntetést vont maga után.
Királyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Abd al-Azíz Ál Szaúd (1932–1953),
- Szaúd bin Abd al-Azíz Ál Szaúd (1953–1964),
- Fejszál bin Abd al-Azíz Ál Szaúd (1964–1975),
- Hálid bin Abd al-Azíz Ál Szaúd (1975–1982),
- Fahd bin Abd al-Azíz Ál Szaúd (1982–2005),
- Abdulláh bin Abd al-Azíz Ál Szaúd (2005–2015),
- Szalmán bin Abd al-Azíz Ál Szaúd (2015–máig)
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az országban a pártok működése tilos.
Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az országot 13 tartomány (mintaka, tbsz. manátik) alkotja:
- al-Báha
- al-Dzsauf
- al-Hudúd as-Simálijja („az északi határ”)
- al-Madína al-Munavvara (Medina)
- al-Kaszím
- ar-Rijád
- al-Mintaka as-Sarkijja („a keleti tartomány”)
- Aszír
- Háil
- Dzsázán
- al-Makka al-Mukarrama
- Nadzsran
- Tabúk
Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ország népességét 2008 júliusában több mint 28 millió főre becsülték,[4] amely magában foglal több mint öt és félmillió bevándorlót illetve vendégmunkást. A '60-as évekig a lakosság többsége nomád volt, de a robbanásszerű gazdasági fejlődés és a vele járó településszerkezeti változások, településfejlesztések következtében mára 95% letelepedett. A rabszolgatartást 1962-ben törölték el. A születési ráta 2008-ban 28,85 fő, míg a halálozási ráta 2,49 fő ezer lakosra vetítve. Néhány városban és sűrűn lakott oázisban a népsűrűség meghaladja az 1000 főt négyzetkilométerenként. Az emberek 86%-a városban lakik.
Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lakosság körülbelül 90%-a arab. További körülbelül 10% dél-ázsiai származású. Ezen kívül az országban élnek még európai és afrikai munkások is. A legnagyobb számban vendégmunkások a következő országokból érkeztek a szaúdi királyságba: India, Banglades, Fülöp-szigetek, Pakisztán, Egyiptom, Jemen, Indonézia, Srí Lanka, Szudán, Törökország. 1990-ben 800 000 jemeni vendégmunkást utasítottak ki az országból, ezzel büntetve Jement az Irak elleni háborút ellenző hozzáállása miatt. Megközelítőleg 240 000 palesztin él az országban, akik nem kaphatnak állampolgárságot, hogy ne veszítsék el identitásukat és a lehetőséget, hogy a későbbiekben visszatérjenek szülőföldjükre.
A vallás tekintetében az ország 100%-a muszlim. Ebből 70% vahabita, 30% szunnita.
Hivatalos nyelve az arab.
Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szaúd-Arábia gazdasága az olajra alapul: az állami bevételek 75, az exportbevételek 90%-a ebből származik. Az olajipar állítja elő a GDP 45%-át. Becslések szerint az országban található a Föld olajtartalékainak 24%-a.[5]
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) tagja. Új pénznemet terveznek bevezetni a halídzsit.
Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A társadalmi össztermék megoszlása ágazatonként: mezőgazdaság 1,0%; ipar 75,7%; kereskedelem, szolgáltatás, hírközlés 9,4%; egyéb 13,9%;
Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A területek csak kis százaléka művelhető, mégis a lakosság túlnyomó része földműves. Az öntözetlen földeken rövid tenyészidejű növényeket tudnak termeszteni, amelyek a nyári aszály előtt betakaríthatók. Ilyen a búza, árpa, szőlő, mandula, pisztácia de a szikesedés miatt a földeket pihentetni kell. Az öntözött földeken nagyobb a lehetőség. Nedves szubtrópus növények is termeszthetők, mint például a citrusfélék, de az öntözetlen területek növényei is megteremnek kisebb kockázattal, s nagyobb termésátlaggal.
Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Feldolgozóipar: kőolaj-finomítás, cement- és műtrágyagyártás, vaskohászat, acélgyártás, elektromos gépgyártás, élelmiszeripar, üveg-, kerámia-, bőr- és háziipar. Az ország legnagyobb ipari vállalata a rijádi székhelyű Saudi Arabian Basic Industries Corporation,[6] mely főként kémiai alapanyagokat, műanyagokat és műtrágyát gyárt. Bányászata a kőolajra és a földgázra épül. Egyéb termékek: gipsz, márvány, tengeri só.
Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szaúd-Arábia iparcikkekből és közszükségleti cikkekből behozatalra szorul. Kiviteli cikkek: kőolaj, kőolajtermékek, néhány mezőgazdasági termék. Legfontosabb kereskedelmi partnerei: USA, Japán, Franciaország, Olaszország, Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, Szingapúr, Koreai Köztársaság.
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Képek
|
Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szaúd-Arábia vasúthálózata 1378 km. Építés alatt van egy új nagysebességű vasútvonal, a Haramain HSR, mely várhatóan 2015-ben nyílik meg.
Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Közúthálózata 151 470 km.
Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az országban 71 repülőtér van.
Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ország 12 kikötővel rendelkezik.
Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Képek
|
Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szaúd Arábia területén van a muszlimok legfontosabb zarándokhelye, Mekka városa, benne a Kába-szentély. Az évi zarándoklat óriási tömegeket mozgató esemény.
Kulturális világörökségi helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az országban generációról generációra örökítik tovább a hagyományokat, mint a nemzet legfőbb kultúrkincsét. Így elsősorban az építészetben láthatjuk viszont, ahogy a hagyományos díszítőelemeket nagyszerűen beépítik és alkalmazzák a korszerű építéstechnológiákban.
A hagyományos építészet négy fő típusával találkozhatunk, amelyek egy-egy régióhoz kötődnek, így a Nedzsd, Hidzsáz, Aszír és az Arab-öböl partvidékének építészeti jellegzetességei.
Időszámítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az országban az iszlám Hidzsra időszámítást alkalmazzák, amely 622. júl. 16-án kezdődött. Így 2015 az iszlámban az 1436–1437-es évnek felel meg.
Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Szaúd-Arábiába érkező külföldi látogatók legnagyobbrészt vallási zarándokokból állnak. 2012-ben 14,3 millió látogató érkezett a királyságba, ezzel a 19. leglátogatottabb ország a világon. [8]
2015 elején az ország egyéni turista vízumot nem ad ki. Turistavízum igénylése csak utazási irodán keresztül lehetséges, csoportos úton, minimum 4 fővel. Aki nem muszlim, Mekkába és Medinába nem utazhat be. [9]
Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Televíziók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Saudi TV 1
- Saudi TV 2
- Ekhbariya TV
- Al Ryadiah TV
- Al Majd TV
Újságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Arab News
- Jazirah
- Madinah
- Arabia Online
- Asharq al Awsat
- Saudi Gazette
- Al Eqtisadiah
- Itidal
- Al Saudia Al Yawm
- Al – Watan
Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- szeptember 23. (Az egyesítés napja)
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Világbank
- ↑ http://www.cdsi.gov.sa/english/ Kingdom of Saudi Arabia – Central Department of Statistics & Information. 2012.
- ↑ [1] Kitekintő - Alkotmányos monarchiát követeltek Szaúd-Arábiában]
- ↑ [2] CIA - The World Factbook: Saudi Arabia]
- ↑ [3]
- ↑ Saudi Basic Industries Corporation (SABIC)
- ↑ [4] Tájékoztató a Világörökség Bizottság 32. üléséről (2008. július 11.)]
- ↑ http://www.economist.com/news/middle-east-and-africa/21607898-can-kingdom-attract-more-visitors-wish-you-were-here
- ↑ http://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?szaud-arabia
Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Saudi Arabia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- BODOLÓCZKI Linda: Vallás: megy vagy marad? a szaúd-arábiai királyság napjainkban, Szocháló, 2003 Tél
- G. Heck–M. Wöbcke: Arabische Halbinsel - Dumont Reiseverlag, 2007. - ISBN 978 3 7701 76 434
- Encycloprdia Britannica Hungarica ver. CD/2005.
- Rozvány György: Szaúd-Arábia, 2007.
További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- országinformációk
- a régióról térkép
- internetcenzúra
- Utazási információk
- Szaúd-Arábia.lap.hu - linkgyűjtemény
|