Zambia

Az ország jelentős részét az Afrikai-pajzs ősi kőzetein kialakult 1000-1500 méter magas fennsíkok (Katanga-, Zambézi- és Lunda-fennsík) foglalják el. Közöttük a folyók mély árkokban folynak. A fennsíkokból kiemelkedő szigethegyek és szigethegységek közül legnagyobb a Muchinga-hegység (Mabyoula, 1848 m). A fennsíkok délkeleten a Zambézi árkára szakadnak le, délnyugaton a Kalahári-medence síkságába simulnak.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország legnagyobb része a Zambézi folyó vízgyűjtőjéhez tartozik. A Zambézi az Indiai-óceánba ömlik. Az állam területének durván negyede a Kongó vízgyűjtő területe. A Kongó legdélibb forrásai Zambiában találhatók.

Zambia nagy kiterjedésű síkságain több kisebb-nagyobb árterület alakult ki. Egy-egy ilyen árterület európai szemmel hatalmas, és víz alatt áll az esős évszak nagy részében és a száraz évszak kezdetén. Ehhez a rendszeres elárasztáshoz alkalmazkodott a helyi élővilág és az ott élő emberek életmódja is.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület legnagyobb részén két fő évszak van: az esős nyáron, vagyis általában novembertől áprilisig és a száraz évszak az év többi részében. A száraz évszak maga is két szakaszra oszlik: a hűvös száraz évszak májustól augusztusig tart, a forró pedig szeptember és október hónapokban. Legkellemesebb a hűvös száraz évszak időjárása. Hideg ekkor sincs.

A csapadék délnyugaton, a Kalahári-sivatag közelében a legkevesebb. Száraz a Zambézi egész völgye. Az ország többi részén elég a csapadék erdők életéhez.

Állat- és növényvilág, környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zambia híres nemzeti parkjairól. Angol neveik^[2] felsorolása:

Blue Lagoon Nemzeti Park
Isangano Nemzeti Park
Kafue Nemzeti Park
Kasanka Nemzeti Park
Lavushi Manda Nemzeti Park
Liuwa Plain Nemzeti Park
Lochinvar Nemzeti Park
Lower Zambezi Nemzeti Park
Luambe Nemzeti Park
Lukusuzi Nemzeti Park
Lusenga Plain Nemzeti Park
Mosi-oa-Tunya Nemzeti Park (Viktória-vízesés)
Mweru Wantipa Nemzeti Park
North Luangwa Nemzeti Park
Nsumbu (Sumbu) Nemzeti Park
Nyika Plateau Nemzeti Park
Sioma Ngwezi Nemzeti Park
South Luangwa Nemzeti Park
West Lunga Nemzeti Park

Természeti világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zimbabwéval közös természeti világörökség a Viktória-vízesés a két állam határán.

Termeszvárak a Kasanka Nemzeti Parkban
Szélesszájú orrszarvú
Szavannai varacskosdisznó
A Lunsemfwa folyó kanyonja
A Viktória-vízesés

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zambia területe az őskor óta lakott, az országban élő népek elődei azonban csak a 16-17. században foglalták el a vidéket. Északi részét 1750 körül a Lunda Birodalom igázta le, ugyanekkor alakult meg a Felső-Zambézi mentén a Barotsze Királyság. Az első európaiak, a portugálok és az angolok a 18. század végén jelentek meg. A portugálokat megelőzve, a David Livingstone által bejárt terület a helyi törzsfőnökökkel valő szerződések révén a Brit Dél-afrikai Társaság birtokába került. Észak-Rhodesia néven 1924-ben lett önálló brit gyarmat. A második világháború után megerősödtek az afrikaiak politikai mozgalmai. 1953-ban hozták létre Észak- és Dél-Rhodesia és Nyaszaföld gyarmatokból a Rhodesia és Nyaszaföld Államszövetséget. Az államszövetség 1963. december 31-én felbomlott, majd Észak-Rhodesia kilenc hónapos belső önkormányzat után, 1964. október 24-én elnyerte állami függetlenségét Zambia néven.

A függetlenség a számottevő ásványkincs súlyos gondokat okozott Zambiában. Túl kevés volt a képzett zambiai a kormányzat működtetéséhez. A gazdaság is nagymértékben függött a külföldiek szakértelmétől. Három szomszédos ország: Angola, Mozambik és Dél-Rhodézia gyarmati uralom alatt állt. Dél-Rhodézia fehér kormánya 1965 novemberében egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. Zambiának közös határa volt Délnyugat-Afrikával (Namíbia), amelyet ekkor a Dél-afrikai Köztársaság igazgatott. A zambiaiak az antikolonialista, a fehérek uralma ellen harcoló erőkkel szimpatizáltak, különösen Dél-Rhodéziában (amely akkor a Rhodézia nevet viselte). A következő évtizedekben aktívan támogatták Angolában az UNITA mozgalmat, a Zimbabwei Afrikai Népi Uniót (ZAPU), Dél-Afrikában az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) és Délnyugat-Afrika Népeinek Szervezetét (SWAPO).

Rhodéziával való konfliktus következtében lezárták a határt 1973-ban, ami súlyos gondokat okozott a nemzetközi szállításokban és az áramellátásban. Kínai segítséggel vasút épült Dar es Salaam tanzániai kikötőbe. Ez csökkentette Zambia függőségét a Dél-Afrikába és a nyugati irányba, Angolán át vezető vasútvonalaktól. A vasút elkészültéig Zambia importjának és létfontosságú rézexportjának fő ütőere a TanZam út volt, amely Zambiából Tanzánia kikötővárosaiba vezetett. Olajvezeték is épült Dar es Salaamból Zambiába. Az 1970-es évek végén Mozambik és Angola függetlenné vált Portugáliától. Zimbabwe 1979-ben lett független. Mindez nem oldotta meg Zambia gondjait. A korábbi portugál gyarmatokon kitört polgárháborúk menekültek terhét zúdították Zambia nyakába és folytatódtak szállítási problémái. A Benguela vasút, amely nyugatra vezetett Angolán át, az 1970-es évek végétől lezárult a zambiai szállítmányok előtt. Zambia erőteljesen támogatta az ANC-t, amelynek külföldi székhelye Lusakában volt. Ez biztonsági problémákat okozott, mert Dél-Afrika az ANC létesítményeit Zambiában is támadta.

Az 1970-es évek közepén Zambia fő exportcikkének, a réznek az ára esett a világpiacon. Ez jelentősen nehezítette Zambia helyzetét, mert a szállítási költségek aránya megnőtt, bevételei csökkentek. Belső és külső hitelezőkhöz fordult segítségért, de mivel a réz ára tartósan alacsony maradt, egyre nehezebbé vált a hitelek törlesztése. Az 1990-es évek közepén a hitelfelvételek korlátozása ellenére Zambia egy főre eső adóssága a világon a legmagasabbak közé tartozott.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai alkotmányt 1973. augusztus 25-én fogadták el. Az országban bevezették az egypártrendszert és ezután egy diktatórikus időszak következett. Az új alkotmányban egykamarás parlament szerepelt és az ország irányítását a Központi Bizottságban ülő United National Independence Party (UNIP) tagja végezték. Az UNIP monopolhelyzete elleni növekvő elégedetlenség 1990-ben a Movement for Multiparty Democracy (Mozgalom a Többpárti Demokráciáért - MMD) megszületéséhez vezetett. Az 1991-es elnökválasztáson Frederick Chiluba elsöprő sikert aratott Kaunda felett a szavazatok 81%-ának megszerzésével. A földcsuszamlásszerű győzelem betetőzéseképpen az MMD 125 helyet szerzett meg a 150 parlamenti helyből. A keleti tartományban az UNIP győzedelmeskedett 19 helyet szerezve meg.

1996-ban Chilubát az első elnöki terminusa végén ismét elnökké választották. A választásokon az MMD 131 helyet szerzett meg, miután a Kaunda által vezetett UNIP bojkottálta a választást, tiltakozva az ellen, hogy vezetőjük nem vehetett részt az elnökségért folyó harcban, és azzal vádolta a kormánypártot, hogy a választás eredménye előre eldöntött volt. Ennek ellenére a választás nyugodtan zajlott le.

2001-ben Chiluba támogatói kampányba kezdtek az alkotmánymódosításért, hogy Chilubát harmadszor is elnöknek jelölhessék. A polgári és ellenzéki tiltakozás elérte, hogy Chiluba visszalépett a harmadszori elnökjelöltségtől. Csekély szavazattöbbséggel Levy Mwanawasa nyerte a választást az MMD-nek. 2008. augusztusában bekövetkezett halála után Rupiah Banda, zambiai alelnök követte őt az elnöki pozícióban.

A végrehajtó hatalom a megválasztott elnök által vezetett kormány kezében van. Az elnököt öt éves időszakra választják, egyszeri újraválasztási lehetőséggel.

A törvényhozó hatalmat az egykamarás Zambiai Nemzetgyűlés gyakorolja. A jelenlegi Nemzetgyűlés a 2001. december 27-i választásokat követően alakult meg. Tagjainak száma 158. 150 tagot közvetlenül választanak meg a választókerületekben, 8 helyre az elnök jelöl ki képviselőt. A Nemzetgyűlés tagjai öt éves terminusban dolgoznak.

A Legfelsőbb Bíróság épülete Lusakában

Nemzetközi tagsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brit nemzetközösség, ENSZ, Afrikai Unió.

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kenneth Kaunda (UNIP) 1964–1991
Frederick Chiluba (MMD) 1991–2001
Levy Mwanawasa (MMD) 2002–2008
Rupiah Banda (MMD) 2008–2011
Michael Sata (PF) 2011–2014

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utcakép, Lusaka

Az országot kilenc tartomány alkotja:

Központi
Copperbelt
Keleti
Luapula
Lusaka
Északi
Északnyugati
Déli
Nyugati

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

All People's Congress
Forum for Democracy and Development
Heritage Party
Movement for Multiparty Democracy
New Congress Party
National Democratic Focus
National Democratic Front
National Leadership for Development
New Generation Party
Overseers of Justice and Chronicles
Patriotic Front
Reform Party
Das Wahlbündnis United Democratic Alliance
United Nationalist Party
United National Independence Party
United Party for National Development
Zambia Alliance for Progress

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: Zambia hadereje

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság: 15 023 315 (2014)
Népsűrűség: 14,67 fő/km²
Népességnövekedés: 1,52%
Születéskor várható élettartam: férfiak 35 év, nők 35 év

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: Zambia városai

Etnikai összetétel, nyelvi és vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

73 népcsoport lakja az országot. A legnagyobbak: bemba 36%, malavi 18%, tonga 15%, északnyugati törzsek 10%, barotsze 8%, mambve 5%, tumbuka 5%, egyéb (fehér) 3%.

Vallások: protestáns 36%, római katolikus 27%, ősi vallások hívei 27%, afrikai keresztény 9%, egyéb 1%.