Szíria

Szíriai Arab Köztársaság
الجمهورية العربية السورية (al-Dzsumhúrija al-Arabijja asz-Szúrijja) Սիրիայի Արաբական Հանրապետություն Komara Erebî ya Sûriyê
Szíria zászlaja Szíria címere
Nemzeti himnusz: Humát ad-Dijár (A hazaföld védői)
Fővárosa	Damaszkusz
é. sz. 33° 30′, k. h. 36° 18′33.5, 36.3
Államforma	köztársaság
Vezetők
Elnök	Bassár el-Aszad
Miniszterelnök	Vaer Nader al-Halki
Hivatalos nyelv	arab
Beszélt nyelvek	arab, örmény, kurd, arámi, adige
függetlenség	Vichy Franciaországtól
kikiáltása	1944. január 1.
elismerése	1946. április 17.
Tagság	ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint	22 845 550 fő (2013) +/-
Rangsorban	54
Becsült	21 987 000 fő (2014. július)
Rangsorban	54
Népsűrűség	100 fő/km²
GDP	2003
Egy főre jutó	3 300
Földrajzi adatok
Terület	185 180 km²
Rangsorban	86
Víz	0,06%%
Időzóna	UTC+2 UTC+3 (UTC+2)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Pénznem	Szír font (SYP)
Nemzetközi gépkocsijel	SYR
Hívószám	963
Internet TLD	.sy
A Wikimédia Commons tartalmaz Szíriai Arab Köztársaság témájú médiaállományokat.
Irak Törökország Libanon Jordánia Izr. Szaúd-Arábia DAMASZKUSZ al-Haszake Aleppó ar-Rakka Latakia Dzsabla Bánijász Dejr ez-Zór Hamá Tartúsz Homsz Tadmur Kunajtira asz-Szuvejdá Föld- kö- zi- ten- ger Aszad-tó Eufrátesz Golán-fennsík

Szíria (arabul سوريا – Sūriyā vagy سورية – Sūriya, ejtsd Szúrija, régebben használatos elnevezése الشام – aš-Šām – as-Sám) egy Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb területű ország Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten. Muszlim arab állam jelentős keresztény vallási és kurd, örmény, illetve asszír nemzeti kisebbségekkel.

A tágabban értelmezett, döntően mindig is sémi lakosságú szíriai térség – melybe Fönícia és Palesztina területe is beletartozik – hosszú története során szemtanúja volt az ember letelepülésének, majd pozíciója révén fontos kereskedelmi utak kereszteződése, illetve kultúrák és birodalmak ütközőpontja volt az egész ókorban és a középkorban is. Történelmének viszonylag nyugalmas időszakát az Oszmán Birodalomban eltöltött mintegy 400 év jelentette 1517-től 1918-ig, de a 20. században, a Közel-Kelet folytonos válságában ismét meghatározó jelentőségű színtérré, az 1946-ban függetlenedő szíriai arab állam pedig főszereplővé vált.

Az ország az arab tavasz nyomán 2011 óta polgárháborúba süllyedt.

Földrajz

Fekvése, határai

Szíria a keleti félgömb 35° és 43° hosszúsági fokai, illetve az északi félgömb 32° és 38° szélességi körei között fekszik a Közel-Keleten. Területe 185 180 négyzetkilométer, amivel az országok méret szerinti rangsorában a középmezőnyben található. Az államhatár hossza mintegy 2253 kilométer, ebből 193 kilométer tengerpart. Az állam legnagyobb szélessége nyugat-keleti irányban kb. 830 kilométer, észak-déli irányban pedig kb. 740 kilométer.

Nyugaton Libanonnal és a Földközi-tengerrel, északon Törökországgal (egy rövid északkeleti szakaszon a Tigris a határ a két állam között), keleten Irakkal, délen pedig Irak mellett Jordániával és délnyugaton a Szíria által hivatalosan el nem ismert, a szíriai Golán-fennsíkot 1967 óta megszállás alatt tartó Izraellel határos. Korábban Törökországgal szemben is határvita állt fenn az Antakya központú Hatay tartomány kapcsán, de ez mára elült – igaz, hivatalos szír térképeken a hajdani és a jelenlegi határt egyaránt jelölik.

Szíria domborzati térképe

Műholdas képe

Domborzat

A termékeny, homokdűnés, csak kevés tengerparti szirt által megszakított parti síkságot az észak-déli irányban húzódó, főleg mészkőből és dolomitból felépülő Alavita-hegység (arabul Nuszajrijja- vagy Anszárijja-hegység) és folytatása, a libanoni és izraeli határon húzódó Antilibanon választja el az ország belső részeitől. A Nuszajrijja- és a Závija-hegység között húzódik a Szír–jordán-árok szíriai szakasza, amely az Eurázsiai- és az Arab-tábla határvonala. Benne kanyarog az Orontész, melynek völgye szintén termékeny, hasonlóan a tenger felől érkező, nedves légáramlatok hatásának kitett nyugati lejtőkhöz az Alavita-hegységben, melynek legmagasabb csúcsa, a Dzsabal Nabi Júnisz 1575 méteres.

Az Antilibanon és a Alavita-hegység vonulatai között Homsz városánál egy szoros található, mely évezredek óta kedvelt kereskedelmi útvonal – jelenleg is itt fut a libanoni Tripoliba menő autópálya és vasútvonal.

Az Antilibanonban emelkednek Szíria legnagyobb csúcsai, köztük az ország legmagasabb pontja, a 2814 méteres Dzsabal as-Sajh (Sejk-hegy, izraeli megszállás alatt, ivrit neve Har Hermon). Az ország délnyugati csücskében terül el a vulkanikus eredetű Haurán magasföld, amely a Földközi-tenger felől érkező csapadéknak köszönhetően az ország legtermékenyebb övezetei közé tartozik. A Hauránnal kezdődik a Harrát as-Sám elnevezésű, Jordánia és Szaúd-Arábia területére is átnyúló vulkanikus mező; ennek része a legmagasabb pontján 1803 méteres Drúz-hegység (Dzsabal ad-Durúz), a szíriai drúz szekta lakhelye.

Az ország keleti felét egy kiterjedt fennsík uralja, amit hegyláncok szelnek ketté: a Ruvák-, az Abu Rudzsmajn-, a Rasíd- és a Bisrí-hegység északkeleti-keleti irányban húzódnak egészen az Eufráteszig. A hegylánctól délre fekvő hatalmas, száraz, terméktelen területek a Szír-sivataghoz tartoznak. A Törökország felől délkeleti irányban Irakba tartó Eufrátesz és a török határon magasodó hegyek közti sík terület, a Dzsazíra jelentős része a mezopotámiai folyam mellékfolyóinak köszönhetően termékeny és jól művelhető.

Vízrajz

Az ország területének meglehetősen csekély százalékát, alig 1130 km²-t tesz ki a vízfelület. Messze a legjelentősebb vízfolyás az Eufrátesz, amely a szíriai víztartalék mintegy 80%-át teszi ki. Az Eufrátesz és a Dzsazírát átszelő egyik nagy mellékfolyója, a Rakka városánál belecsatlakozó Balíh egyaránt Törökországban ered; a másik fontos mellékfolyó, a Circesium ókori romjainál Eufráteszbe futó Hábúr pedig a határ szír oldalán fekvő Rasz al-Ajnnál bukkan felszínre, de ezt is számos török eredetű vízfolyás táplálja (a legfontosabb a Dzsagdzsag, amely Haszaka városánál fut bele). Az Eufráteszt a jobb part felől ezzel szemben csak csekély vízhozamú, ideiglenes vízfolyások táplálják. 1968–1973 között épült meg szovjet segítséggel Rakka felett a Tabaka-gát, amely a tervekkel ellentétben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket sem energiatermelés, sem az öntözhető terület növekedése tekintetében. A gát révén jött létre a 80 kilométer hosszú Aszad-tó, Szíria legnagyobb édesvíz-felülete.

Nória, azaz öntözésre szolgáló vízemelő kerék Hamá városában az Orontészen

Az ország déli, sivatagos vidékein csak kevés vízfolyás akad, közülük sok csak időszaki, de ezek elengedhetetlenül fontosak az oázisok fenntartásához. A legfontosabb ezek közül az Antilibanonban eredő, majd a Szír-sivatagban elenyésző Barada, mely több ágra szakadva évezredek óta táplálja azt az oázist, melynek területén Damaszkusz jött létre.

A nyugati országrészben jelentős szerepet tölt be a Bibliából is ismert Orontész (arab nevén al-Ászi), mely Libanonban ered és Törökországba tart, és vizét szintén előszeretettel használják öntözésre.

Éghajlat

Szíriában alapvetően a szubtrópusi klíma az uralkodó, mely azonban az ország egyes tájain eltérő módon jelentkezik. A tengerparti rész alapvetően mediterrán, így meglehetősen nagy mennyiségű esőben részesül, de az Alavita-hegység és az Antilibanon láncai nagyrészt megakadályozzák, hogy kelet felé is jusson a csapadékból.

Az Alavita-hegység, a török határ hegyvidékei, illetve a sivatag peremén húzódó hegyek által határolt terület félszáraz, sztyeppi jellegű: itt átlagosan évi 750-1000 milliméter csapadék hullik, zömmel a november és május közti időszakban. Az átlagos középhőmérséklet 7,2 °C januárban és 26,6 °C augusztusban. A fagy ebben a régióban ismeretlen, hó legfeljebb az Alavita-hegység csúcsain jelenik meg. Hasonló viszonyok jellemzik az Antilibanontól keletre eső területeket, így Damaszkusz vidékét is. Szíria legkeletebbi része, az Eufrátesz vidéke szintén sztyeppjellegű terület, hozzávetőleg 250 milliméternyi csapadékkal évente – itt a víz elsősorban a folyókból származik. A nyár forró, de november és március között komoly fagyok is előfordulnak.

A Ruvák-, az Abu Rudzsmajn-, a Rasíd- és a Bisri-hegységtől délre és az Antilibanontól keletebbre eső vidék kopár és száraz, forró sivatag. Nyaranta gyakran emelkedik 43,3 °C fölé a hőmérséklet. Évente kevesebb, mint 100 milliméternyi csapadék éri a területet. Februárban és májusban gyakoriak a homokviharok.

Élővilág, természetvédelem

Az emberi tevékenység nagyrészt a mediterrán parti sávban összpontosul, így a természetes élővilág itt szorult vissza a leginkább. Főleg a magasabb régiókban maradt meg a bozótos jellegű növényzet (például tamariszkuszfélék), az Alavita-hegységben pedig fenyvesmaradványok, a szárazabb központi részeken pedig tölgyesek vannak. Az ország több mint felét kitevő sztyeppi övezetben a dombosabb vidékeken a terpentin-pisztácia (Pistacia terebinthus), a síkságon pedig a fehér üröm (Artemisia absinthium) a jellemző, a Drúz-hegységben pedig több helyen sűrű, száraz, tüskés macchia az uralkodó növényzet.

Békés táj Aleppó környékén

Az állatvilág részben mediterrán, részben sivatagi jellegű, és a legzavartalanabb a sivatag és a sztyepp embertől elkerült vidékein. Ezeken a területeken számos hüllő- és ízeltlábúfaj osztozik. Az emlősöket elsősorban a rágcsálófajok (leghíresebbjük a házikedvencként szerte a világon elterjedt, de a vadonban fokozottan veszélyeztetett szíriai aranyhörcsög), illetve az ezekre és a madarakra vadászó kisragadozók (számos macskaféle, vörös róka, aranysakál, csíkos hiéna) képviselik. Az emberi tevékenységnek köszönhetően a nagy termetű, legelő állatokkal együtt a nagyragadozók száma is megcsappant, elsősorban a 20. században. Az előbbi csoportot ma már jóformán csak a golyvás gazella (Gazella subgutturosa) és a mezopotámiai dámvad (Dama dama mesopotamica) képviseli, míg az utóbbiakra elsősorban a farkas helyi alfaja (Canis lupus arabs), illetve a hegyekben élő, nagyon ritka szíriai barnamedve (Ursus arctos syriacus) a példa. Tervezik az arab bejza (Oryx leucoryx) visszatelepítését. Szíria fontos madártelelőhely, számos ritka faj (például a lilebíbic) telel itt. A helyi madárvilág ritkaságai közé tartozik a kerecsensólyom (Falco cherrug), a dögkeselyű (Neophron percnopterus), a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala), vagy a tarvarjú (Geronticus eremita).

A szíriai környezetvédelem legsúlyosabb gondját a gyors ütemű népességnövekedés jelenti, amely fokozott szennyezéssel jár együtt. A termékeny területeken összpontosuló népesség ellátása a mezőgazdasági tevékenység kiterjesztését igényli, ami rombolja a természetes élőhelyeket. A túllegeltetés és túlhalászás is komoly károkat okoz. A szír kormány 1991-ben a FAO támogatásával hozta létre első természetvédelmi területét, a fallal körülvett Talíla rezervátumot Palmüra romvárosa közelében, ahol számos sivatagi faj sikeresen szaporodik. Az ország 1998-ban csatlakozott a ramsari egyezményhez az Aleppó közelében fekvő Szabhat al-Dzsabbul időszakos tó védetté nyilvánításával.

Történelem

A szír térség őskora

A mai tágabban értelmezett szír térségben mutathatók ki az emberi megtelepedés első jelei. Körülbelül Kr. e. 18 000 – Kr. e. 11 000 között létezett Palesztina területén a paleolitikus Kebara-kultúra, ami az állandó települések megjelenése miatt fontos. Magán a szír államterületen csak az ezt felváltó, mintegy Kr. e. 11 000 – Kr. e. 9 300 között létezett mezolitikus Natúf-kultúra leletei kerültek elő, elsősorban az Eufrátesz völgyéből. Ezt követően mintegy kétezer évig az ún. Kerámia Előtti Neolitikus Kultúra "A" változata (PPNA) dominált a térségben, melynek egyik legfontosabb lelőhelye a szíriai Dzserf al-Ahmar. A PPNB és PPNC szintén a régióban fejlődött ki, hasonlóan az immár kerámiájáról is ismert, szintén neolitikus Halaf-kultúrához (Kr. e. 6. évezred), amely a szíriai Tell Halafról kapta a nevét. Ezt követően a fejlődésben keletebbre tolódott a hangsúly. A Haszúna-kultúra a mai Irakban, Moszul környékén, Észak-Mezopotámiában alakult ki, az ezt felváltó Ubaid-kultúra (Kr. e. 5. évezred) viszont már Urban és környékén, a Perzsa-öbölhöz közel jelent meg. Az Ubaid-kultúrát felváltó ún. Uruk-kultúra (Kr. e. 4. évezred) erősen éreztette hatását Szíriában is.

Bronz- és vaskor

Az ókorban Szíria fontos kereskedelmi csomóponttá vált, a térség tengerpartjának, Föníciának városai pedig a leggazdagabbak közé tartoztak. Nem véletlen, hogy a Kr. e. 2. és 1. évezredben a sok kisebb-nagyobb állam feletti befolyásért a nagyhatalmak – Hatti, Egyiptom, Asszíria – harcoltak. A bronzkor legfontosabb lelőhelyei Szíriából a Kr. e. 18. század elején Hammurapi babiloni király által lerombolt Mári, a hettita I.Murszilisznek Kr. e. 1600 táján áldozatul esett Ebla, illetve Ugarit tengerparti kereskedővárosa, amit a tengeri népek dúltak fel röviddel Kr. e. 1200 után. A kis helyi városállamok, így Hamath, Damaszkusz és Qatna Kr. e. 8. század második felében végleg asszír fennhatóság alá kerültek, majd rövid egyiptomi terjeszkedést követően az Újbabiloni, végül az Óperzsa Birodalom részei lettek.

A 3. században elpusztított Palmüra romjai

A szír térséget Kr. e. 332-ben foglalta el a makedón Nagy Sándor, az ő halála után hosszas harcokat követően a Szeleukidák dinasztiája szerezte meg a területet – igaz, birtoklásáért több háborút is vívtak az egyiptomi Ptolemaidákkal. Az általuk alapított Antiokheiából uralkodó Szeleukidák – egyéb alapításaik közül kiemelkedik Apamea, Laodikeia (Latakia) és Dura-Európosz – hatalmának hanyatlásával a szír vidék maradt meg utolsó területüknek, itt Pompeius számolta fel véglegesen a királyságot, Syria néven provinciává szervezve a területet Kr. e. 64-ben. Syria provincia a parthus és újperzsa háborúk egyik fő színtere volt a későbbiekben. A 2. század elején meghódított Arabia Petraea provincia székhelye, Bostra, illetve a Szír-sivatagban virágzó, majd Rómával való szembekerülése után 3. században elpusztított Palmüra kereskedővárosa egyaránt a mai Szíria területén fekszik.

Középkor

Szíria területe 395-től a Keletrómai (Bizánci) Birodalom része, és hamarosan a monofizitizmus fellegvára lett, ami konfliktusokhoz vezetett a központi hatalommal, de ettől függetlenül virágzott a helyi gazdaság (ld. holt városok). Bizánc hosszú háborúkat vívott Szíriában az Újperzsa Birodalommal, ezt Justinianus nagy erődítési munkái is jelzik (Kaszr Ibn Vardán, Szergiopolisz/Ruszáfa, Halabijja, Palmüra). A kimerült birodalomtól a 630-as években muszlim arabok hódították meg. Az Omajjád kalifák Damaszkuszban rendezték be központjukat, ám 750-es megbuktatásukkor a hatalmi központ Mezopotámia területére tevődött át, a bizánciak anatóliai területei ellen induló támadások kiindulópontjául szolgáló Szíria pedig hamarosan ismét ellenséges hatalmak befolyása alá került. A 9. században az egyiptomi Túlúnidák, majd a 10. században az Ihsídidák és a Fátimidák törekedtek az ellenőrzésére, északi területein pedig Aleppó központtal a Hamdánidák rendezkedtek be. Bizánc 10. századi ideiglenes erőre kapása során a régió északi részét és egyes tengerparti vidékeit a fennhatósága alá vonta, és a kései Hamdánidákat, majd az őket Aleppó élén váltó Mirdászidákat hűbéressé tette.

A 11. század közepén az egész térség a szeldzsukok uralma alá került, akik néhány tengerparti erődítménybe szorították vissza a Fátimidákat, de rövid úton ismét több fejedelemség jött létre a térségben (pl. a Búridák damaszkuszi vagy a Munkidzidák sajzari emírsége). A század végén kirobbanó keresztes háborúk során Szíria ás Palesztina vált a legfőbb hadszíntérré, igaz, csak egy viszonylag szűk, tengerparti sávon. A kor jelentős erődítményei közé tartozik a Krak des Chevaliers, a margati vár, illetve a Szaladin-vár, valamint az aszaszinok Alavita-hegységben található, számos kisebb erőssége. A Fátimidákat Egyiptom élén felváltó, eredetileg Szíriát is kezükben tartó Ajjúbidákat a 13. században a mamlúkok követték a térségben, akik végleg felszámolták a keresztes államokat, és a keletről érkezett mongol hódítókat megállítva birodalmukba olvasztották a térséget. 1516-ig uralkodtak a vidék felett, amikor is az Anatóliában és Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalom legyőzte, a következő évben pedig elpusztította birodalmukat.

A 20. század

Szíria hivatalosan egészen 1920-ig Isztambul irányítása alatt állt, majd az angolok és az általuk fellázított arabok foglalták el az első világháború során (ld. Arábiai Lawrence szerepét). 1920-ban Szíriában egy arab királyság alakult meg, amely nem volt hosszú életű, mert ugyanebben az évben a Népszövetség mandátumterületként francia igazgatás alá helyezte az országot. A véresen levert lázadásokban jelentkező helyi ellenállás ellenére a franciák két évtizeden át saját gyarmatukként kezelték az országot, önhatalmúlag hasítva ki belőle Libanont, illetve adva át Alexandretta (Iskenderun) környékét Törökországnak. Szíria Charles de Gaulle kivonulási ígéretére 1944-ben kikiáltotta a függetlenségét, de csak az utolsó francia katona távozása után, 1946-ban nyerte el teljes önállóságát.

A nemzetközi támaszt kereső köztársaság 1958-ban unióra lépett Egyiptommal, létrehozva az Egyesült Arab Köztársaság nevű államszövetséget, de a nyomasztó egyiptomi fölény miatt 1961-ben kilépett. 1964-ben az arab szocialista Baasz Párt került hatalomra, amely 1966-ban puccsszerűen kizárta a többi pártot a kormányzatból. A baaszistákat azonban – főleg az 1967-es hatnapos háborúban Izraeltől elszenvedett vereséget és a Golán-fennsík izraeli megszállását követően – szintén belső ellentétek osztották meg, és 1970-ben a korábbi védelmi miniszter, az alavita Háfez el-Aszad vezetésével párton belüli hatalomátvétel történt (hivatalos megnevezése al-haraka at-taszhíhijja, azaz javító mozgalom). Szíria, Egyiptom és Líbia egy újabb kísérletet tett az arab szövetség megvalósítására: 1972-ben alapították meg az Arab Köztársaságok Szövetségét, mely 1977-ben esett szét Líbia kiválásával. Eközben Aszad részt vett az 1973-as „felszabadító” jom kippuri háborúban Egyiptom oldalán, 1976-tól kezdve pedig csapatokat állomásoztatott a polgárháborúba süllyedt Libanon területén, amelyeket csak 2005-ben vontak ki az országból. A hidegháborúban Szíria a Szovjetunió támogatását élvezte, de annak felbomlása után röviddel, már 1991-ben részt vett az Egyesült Államok által Irak ellen indított öbölháborúban.

A jelen

Romok a kormányerők egy légi bombázása után 2012. augusztusában az Aleppó melletti Azaz városában.

Háfez al-Aszad 2000-ben bekövetkezett haláláig irányította az országot, amikor kisebbik fia, Bassár el-Aszad vette át a hatalmat, amit azóta is gyakorol. Az ifjabb Aszad jelentősen enyhített apja kemény berendezkedésén, sőt az ország nemzetközi helyzetében is komoly változásokat ért el. Noha Rafík Haríri libanoni elnök 2005-ös meggyilkolása miatt, amit feltételezések szerint a szír titkosszolgálat szervezett meg, illetve iráni kapcsolatai, továbbá a Hezbollah és a Hamász támogatása miatt évekig megbélyegzett helyzetben volt, 2008-ban katari közvetítéssel ismét felvette a diplomáciai kapcsolatot Libanonnal, Törökország által pedig tárgyalásokba kezdett Izraellel, kilátásba helyezve, hogy az 1948 óta tartó hadiállapotot a Golán-fennsík visszaszolgáltatása esetén hajlandó békével lezárni. Ugyanebben az évben megkönnyítette a külföldi befektetések országba áramlását, és csökkentette az üzemanyag állami dotációját, ami a gazdaság kapitalizálódása felé tett lépésként értelmezhető.

  a kormányerők fennhatósága

  kurd fennhatóság

  az Iszlám állam része

  nemzeti ellenzéki erők fennhatósága alatt

  az Al-Nuszra Front ellenőrzése alatt

  Vitatott

Az egyiptomi események hatására a szíriai ellenzék 2011. február 4-re hirdette meg a „harag napját”, de a tervezett kormányellenes tüntetésen nem jelent meg senki. A március közepén végül kisebb tüntetések kezdődtek Damaszkuszban, amiket a karhatalom gyorsan feloszlatott. Vidéken, mindenekelőtt Daraában, Szanamajnban és Latakiában ekkor több áldozatot követelő összecsapások alakultak ki a biztonsági erők és az 1963 óta érvényben lévő szükségállapot visszavonását, valamint a szabadságjogok biztosítását követelő tüntetők között. A véres ellencsapásokkal párhuzamosan a kormányzat reformokat és a szükségállapot megszüntetését helyezte kilátásba. Március 29-én a kormány bejelentette lemondását, ügyvezetővé az addigi miniszterelnököt, Nádzsi el-Otarit nevezték ki.

A felkelés során al-Aszad hadserege sorozatos kegyetlenkedéseket, mészárlásokat, tömeggyilkosságokat követett el az ellenük harcoló, dezertőrökből álló Szabad Szíriai Hadsereg katonái, és polgári lakosok, nők gyerekek ellen. A kegyetlenkedések mértékét a helyszínen jelen lévő egyes nyugati újságírók a délszláv háborúhoz mérhetőnek nevezték. Oroszország és Kína ellenállása miatt az ENSZ Biztonsági tanácsa nem lépett fel a diktatúra ellen, de a tömeggyilkosságok az Aszad rezsim fokozatos elszigetelődéséhez vezettek: a világ számos állama és szervezete, így az Arab Liga, az Európai Unió, Törökország és az Egyesült Államok is szembefordult a rezsimmel. Az ENSZ és az Arab Liga szíriai különmegbízottjának, Kofi Annan korábbi ENSZ főtitkárnak a közvetítésével megszületett tűzszünet 2012 áprilisi életbe lépése előtt a diktatúra hadserege fokozta a civilek elleni terrort, még egy Törökország területén lévő menekülttábort is megtámadtak. 2013. augusztus 31-én Barack Obama bejelentette, hogy a kongresszus felhatalmazását fogja kérni Szíria megtámadására. Barack Obama rámutatott, hogy meggyőződése szerint jogában állna támadást indítania, de az ügy fontossága miatt a törvényhozás vitáját és felhatalmazását kéri.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Szíria prezidenciális köztársaság, amelyet a CIA értékelése szerint egy autoritárius katonai rezsim irányít. Az ország jelenleg érvényes alkotmánya 1973. március 13-án lépett érvénybe.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A törvényhozó testület a 250 képviselőből álló, egykamarás Madzslisz as-Saab (nagyjából Nemzetgyűlésnek fordítható), melynek tagjait négyévente választják. A törvényesen működő pártok – legnagyobbjuk a köztársasági elnök vezetése alatt álló Baasz Párt – a Nemzeti Progresszív Frontba tömörülve vesznek részt a nemzetgyűlési munkában. A végrehajtó hatalom feje a köztársasági elnök: ő nevezi ki az elnökhelyetteseket, illetve a miniszterelnököt és annak helyetteseit.

Közigazgatási felosztás

Damaszkusz városa Ríf Dimask (szsz. „Damaszkusz vidéke”) al-Kunajtira (1967 óta izraeli megszállás alatt) Daraa asz-Szuvajdá Homsz Tartúsz Latakia (al-Ladzákíja) Hamá Idlib Aleppó ar-Rakka Dajr az-Zaur al-Haszaka

Védelmi rendszer

A szír hadsereg négy fegyvernemből áll, a szárazföldi erőkből, a légvédelemből, a légierőből és a flottából. Sorozásos haderő, a szolgálati idő 30 hónap. A haderőben aktív szolgálatot teljesítő katonák összlétszáma 319 000, a tartalékosoké pedig 354 000 fő. A hadfelszerelés nagyrészt szovjet eredetű, a hidegháború idejéből származik.

Népesség

A főváros, Damaszkusz

Általános adatok

2007-es adatok alapján:

• Városi lakosság aránya: 52%.
• Születéskor várható élettartam: férfiaknál 68 év, nőknél 71 év.
• Népességnövekedés: 2,45%.
• Írástudatlanság: 23,1%.
• Szíria lakosainak közel fele 15 évesnél fiatalabb.

Legnépesebb települések

Szíria etnikai-vallási térképe. sárga: kurdok (szunniták), sötétöld: alavita arabok, világoszöld: siíta arabok, kék: szunnita arabok, piros: keresztények, lila: drúz arabok, fehér: ritkán lakott (sivatag)

Nyelvi megoszlás

Aleppó Nagy Mecsetjének belső udvara

Az országban a hivatalos nyelv az arab, de a lakosság egy része a kurdot, az örményt vagy az újarámi nyelveket (például az asszírt) beszéli. Idegen nyelvként az angol és a francia elterjedt.

Etnikai megoszlás

A lakosság 90%-a arab, 6%-a kurd, 2%-a örmény, 2%-a asszír és egyéb nemzetiségű.

Vallási megoszlás

A lakosság 89%-a muszlim - ebből 79% szunnita, a maradék: 7%-ban alavita, 2%-ban drúz, 1%-ban pedig síita.

A lakosság mintegy 10%-át kitevő keresztény vallásúak kb. 55-60%-a ortodox hitű és az antiochiai ortodox egyház tagja, kb. 15-20% pedig katolikus, szinte kizárólag keleti katolikus. A többi keresztény miafizita (Szír Ortodox Egyház és örmény apostoli ortodox egyház), ill. nesztoriánus, s más kevésbé jelentős keresztény felekezetek tagja.

Háfez el-Aszad (Bassár el-Aszad apja) hatalomra kerülése óta a zárt, titokzatos, meglehetősen ismeretlen közösséget alkotó alaviták irányították az országot, és az egyéb muszlim felekezetek csak azóta ismerik el muszlimnak az egyébként iszlámhoz képest meglehetősen szélsőséges nézeteket valló alavitákat.

Az elsöprő többségben Drúz-hegységben élő drúzok szektája az iszmáilita síitából nőtte ki magát, iszlámhoz sorolása azonban nem egyértelműen elfogadott.

Gazdaság

Egy olajfaliget az országban

Mezőgazdaság

Az ország területének mintegy 32%-a, azaz körülbelül 5,94 millió hektár alkalmas földművelésre, amelynek mintegy 83%-át (4,94 millió hektárt) művelnek is. A művelhető földterület mintegy 62%-a (3,7 millió hektár) az északi határnál fekvő Aleppó és Haszaka, illetve az Eufrátesz menti Rakka tartományokban helyezkedik el. A termőterület mintegy hatodán – zömmel szintén az északi tartományokban – öntözéses művelés folyik, amelyben nagy szerepe van az ország 225 gátjának, és külön minisztérium felügyeli. A három tartományban termelik meg az ország gabonájának és gyapotjának zömét – Haszaka tartományból származik mindkét termény 50%-a. A tengerparti tartományokban a téli, a déli és középső térségben a nyári gyümölcsök és zöldségek termelése a jellemző. A mediterrán éghajlatú parti síkságon narancs- és citromültetvényeket, szőlőt és olajfaligeteket művelnek, a terméketlen vidékeken pedig tevét, juhot és kecskét tartanak.

A népesség 48%-a vidéken él, és 1993-ban a teljes munkaerő mintegy 22,5%-a dolgozott a mezőgazdaságban. Ugyanekkor a GDP 28%-át a mezőgazdasági termelés adta, és a terményexport az ország kivitelének mintegy 60%-át tette ki az olajat és származékait leszámítva.

Bányászat, ipar

Kőolajfinomító Homszban

Szíria területe ásványkincsekben (kőolaj, foszfát, mangán- és vasérc, kősó) gazdag. Iparára a petrolkémiai ipar, a műtrágyagyártás, a textil- és az élelmiszeripar a jellemző. A kézműiparnak (bőr) még mindig nagy a jelentősége.

Kereskedelem

Banképület és egy szálloda Damaszkuszban

Exportcikkek: nyersolaj, olajtermékek, textil, élelmiszerek. Importcikkek: gépek és járművek, élelmiszerek, élőállat, fémek és fémtermékek, vegyszerek. Főbb kereskedelmi partnerek: Németország, Olaszország, Törökország, Franciaország, Kína, Libanon, Dél-Korea.

Egyéb adatok

• Hazai össztermék (GDP)/fő: 3700 USD (2002-ben).
• Nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 27%, ipar 23%, szolgáltatások 50%.
• Munkanélküliség: 20%.
• Munkaerő: 5 200 000 fő.
• Infláció: 0,9% (2002-ben).

Közlekedés

Az M5-ös út viaduktja Al-Rastan mellett

• Vasúthálózat hossza: 2743 km.
• Közúthálózat hossza: 43 381 km (melyből autópálya 717 km).

Kultúra

Palmüra romjainak egy része

Boszra római kori romjai

Mozifilm reklámja Aleppóban

Oktatási rendszer

Az oktatás Szíriában térítésmentes és kötelező 6-tól 12 éves korig. Az iskolába járás 6 év általános iskolai évből áll, amelyet 3 év előkészítő vagy szakmai gyakorlat időszaka, valamint a 3 éves gimnáziumi vagy szakmai program. A második 3 éves blokk a felsőoktatásba bekerülés alapjait fekteti le a diákok részére. A teljes beiratkozások száma az utó gimnáziumi képzést adó iskolákba körülbelül 150 000. Az írástudatlanság aránya a szíriai nők körében a 15 és idősebbek figyelembe vétele esetén 9.3 %, míg ez az arány a férfiaknál 7.8%. Svéd jelentések szerint a szíriai kormány dolgozik azon, hogy felemeljék a kötelező iskolázottságot egészen 16 éves korig. A tankönyveket az Oktatási Minisztérium fizeti minden diák számára az alapozó általános iskoláktól kezdve egészen az egyetemig, ösztönözve a diákokat a tanulásra. Nem szíriai lakosok is részt vehetnek az oktatásban az országban, de ez esetben az Oktatási Minisztérium engedélyét kell kérni előzetesen.^[forrás?]

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

Az UNESCO által elismerten a világ kulturális örökségéhez tartozik Szíriában:

• Damaszkusz ősi városa;
• Boszra ősi városa;
• Palmüra romjai;
• Aleppó ősi városa;
• A Krak des Chevaliers és a Szaladin-citadella.

Művészetek

• Avraam Rousso énekes

Kapcsolódó szócikkek

• Szíria világörökségi helyszínei

További információk

• Szíria.lap.hu – Linkgyűjtemény