Kuvait

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az országról szól. A város a Kuvaitváros szócikkben található.
Kuvaiti Állam
دولة الكويت
(Davlat al-Kuvajt)
Kuvait zászlaja
Kuvait zászlaja
Kuvait címere
Kuvait címere
Nemzeti himnusz: an-Nasíd al-Vatani
Map of Kuwait.svg

Fővárosa Kuvaitváros
é. sz. 29° 10′ 00″, k. h. 47° 36′ 00″
Államforma Alkotmányos monarchia
Vezetők
Emír Szabáh al-Ahmad al-Dzsáber asz-Szabáh
Koronaherceg Naváf al-Ahmad al-Dzsáber asz-Szabáh
Miniszterelnök Nászer al-Mohammed al-Ahmed asz-Szabáh
Hivatalos nyelv Arab
Beszélt nyelvek angol
függetlenség Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1961. június 19.

Tagság ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga, OPEC
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 137
Becsült 3 065 850 [1] fő (2011. július)
Rangsorban 137
Népsűrűség 115 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 17 818 km²
Rangsorban 152
Időzóna UTC+3 (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Kuvaiti dinár (KWD)
Nemzetközi gépkocsijel KWT
Hívószám 965
Internet TLD .kw
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuvaiti Állam témájú médiaállományokat.

Ku-map.png

Kuvait egy kis, olajban gazdag királyság a Perzsa-öböl partján, amely délen Szaúd-Arábiával, északon pedig Irakkal határos. Délnyugat-ázsiai ország.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kuvait domborzati térképe
Az ország műholdas képe

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kuvaitban nincsenek nagy magasságkülönbségek, a legmagasabb pontja 306 m magas a tenger szintje felett. Kilenc sziget tartozik hozzá, egy kivételével lakatlanok. A legnagyobb a Bubiyan-sziget (860 km²). Ez is lakatlan, de egy 2380 méter hosszú hiddal összekötötték a szárazfölddel.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kuvaitban nincs semmiféle természetes tó vagy patak.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forró hónapok (májustól szeptemberig) alatt 30 °C körüli a középhőmérséklet. Az éjszaka és a nappal között nagy a hőingadozás. Az évi csapadék mennyisége 220 mm. Ennek legnagyobb része télen esik, amikor a hőmérséklet átlaga 13 °C körüli, de fagyhat is, meg lehet nyárias meleg is. A szél többnyire északnyugati, de nyáron délkeletire fordulhat. Ez a szél nagyon meleg és párás levegőt hoz, de nem okoz esőt.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kuvait eredetileg sivatag, a tengerparton gyér növényzettel.

Az 1991-es öbölháborúban felgyújtott olajkutak súlyos kárt okoztak a természeti környezetben. A kiömlő olaj nagy tócsákba gyűlt, ezek teljes felülete 35,7 km² volt. A korom és az olajcseppek nagy területeket borítottak be. Homokkal keveredve aszfaltszerű anyag keletkezett. Ez teljesen lakhatatlanná tette az ország keleti és délkeleti részét. A tengerbe is sok olaj ömlött, károsítva a környező vizek élővilágát.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jal az-Zor Nemzeti Park egy tengerbe nyúló félszigeten fekszik, madárvilága érdekes.[2]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kuvaitot a 16. században alapították, amikor az Ál Anisza törzs számos klánja vándorolt a Perzsa-öböl északi partjára a Nedzsdből, éhség sújtotta arábiai hazájukból. A mai Katar területén telepedtek le több mint 60 éven keresztül, majd tengerre szállva a Hader szigetére vándoroltak, ahol egy kis erődöt (kút; kicsinyített alakja a névadó kuvajt) alapítottak. Kuvait nem volt része sem az Abbászida Kalifátusnak, sem az Oszmán Birodalomnak, mivel ebben az időben csak egy jelentéktelen kis falu volt, és ez biztosította számára az autonómiát. Az ország mai vezetői I. Szabáhtól származnak, akit a főleg kereskedőkből álló közösség választott. Feladataik közé tartozott az állam ügyeinek intézése, az adók és a vámok kiszabása. Másképp történt a Perzsa-öböl többi arab emirátusával, ott az uralkodók erővel szerezték meg a hatalmat.

Amikor a térségben megnőtt a török befolyás, Kuvait kaza (egy város a környező falvakkal) lett Törökországon belül. Az 1913-as angol-török egyezményben mindkét fél elismerte, hogy Kuvait emírje, Mubarak al-Szabáh egy autonóm kaza ura Kuvaitban és környékén. Az I. világháború végén brit csapatok vonultak be és Kuvaitot brit védnökség alatt álló független sejkséggé nyilvánították. 1922-ben kijelölték Kuvait és Szaúd-Arábia határát, egy 5180 km² nagyságú semleges területet hozott létre a két ország között Kuvait déli határán. Az 1930-as években olajat fedeztek fel, ez ösztönözte a kormányt a nemzetközileg elismert határok pontos meghatározására.

A Nagy-Britannia és a kuvaiti emír közötti jegyzékváltást követően 1961. június 19-én lett független Kuvait. A Reserve Bank of India által kibocsátott öböl-rúpiát a kuvaiti dinár váltotta fel. Nagy olajmezőket fedeztek fel, ez jelentős külföldi tőkebeáramlást váltott ki. Az olajipar növekedése nyomán Kuvait az Arab-félsziget egyik leggazdagabb államává és 1952-re a Perzsa-öböl legnagyobb olajexportőrévé vált. A növekedés szükségessé tette sok külföldi munkás alkalmazását, különösen Egyiptomból és Indiából. A Szaúd-Arábiával fennálló határvitát úgy rendezték, hogy a két ország a semleges övezetben akár szárazföldön, akár tengeren kitermelt olajat egyenlő arányban osztotta fel egymás között. Rövid határvita után 1963. októberében Irak is elismerte Kuvait függetlenségét és határait. A hetvenes években a kuvaiti kormány államosította az olajipart. 1982-ben Kuvaitban komoly gazdasági válságot okozott az olaj árának csökkenése. A válság nem tartott soká, Kuvait olajtermelése nőtt, pótolni tudta azt a hiányt, amit Irak és Irán termelésének csökkenése váltott ki. Annak oka a két ország közötti háború volt.

Egy M-84-es tank a Sivatagi Vihar hadműveletben 1991-ben

Kuvait pénzügyileg nagymértékben támogatta Irak Irán elleni nyolcéves háborúját. A háború végére Irak Kuvaittal szemben fennálló tartozása 65 milliárd amerikai dollár volt. Gazdasági háború tört ki a két ország között, amikor Kuvait 40%-kal növelte az olaj kitermelését. A két ország közötti feszültség fokozódott, amikor Irak azt állította, hogy Kuvait ferde fúrásokkal csapolja meg az iraki Rumaila olajmezőt. 1990. augusztus 2-án az iraki csapatok megszállták Kuvaitot. Irak elnöke, Szaddám Huszein letette trónjáról Dzsaber al-Szabah emírt és Ali Hasszán al-Madzsidot ("Vegyi Ali") nevezte ki Kuvait kormányzójává. A diplomáciai lépések kudarca után az Amerikai Egyesült Államok által vezetett, 34 ország részvételével felálló koalíciós hadsereg kiűzte az iraki csapatokat Kuvaitból. Kuvait az iraki megszállás alól 1991. február 26-án szabadult fel teljesen. A felszabadításért Kuvait 17 milliárd dollárt fizetett a koalíciónak.

Égő olajkutak az iraki csapatok visszavonulása után

Visszavonulásuk során az iraki csapatok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, megrongáltak 700 olajkutat Kuvaitban, közülük nagyjából 600-at felgyújtottak. Akkoriban úgy becsülték, hogy naponta 5-6 millió barrel olaj ég el. A füst beborította az egész Perzsa-öblöt és egy nagy olajtó keletkezett, amely kiterjedt Kuvait területének 5%-ára. A tóban lévő kőolaj mennyisége 25-50 millió barrel volt. A Perzsa-öbölbe 11 millió barrel folyt el. A tomboló tűzben 96 millió barrel égett el, Kuvait olajkészletének 2%-a. A tüzek kilenc hónapig égtek és Kuvaitnak további két évébe telt, amíg az infrastruktúrát helyreállították és az olajtermelés elérte a háború előtti szintet. Kuvaitban azóta helyreállították az öbölháború társadalmi és gazdasági, környezeti és közegészségügyi következményeit.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabáh al-Ahmad al-Dzsáber asz-Szabáh, IV. Szabáh sejk, Kuvait emírje
Az ország kormányának székhelye

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország államformája sejkség (alkotmányos monarchia). Írott alkotmányát 1962. november 11-én fogadták el.

Polgári jog az iszlám joggal keverve a személyes élet vonatkozásában, nem fogadta el a nemzetközi jogi normákat (ICJ).

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Végrehajtó hatalom a sejk által kinevezett kormány.

Választások a csak a népgyűlés tagjaira vannak négy évente, a kormányt a sejk nevezi ki, a sejk posztja pedig öröklődik.

A hatalmi ágak szétválasztása nem valósul meg teljes mértékben, hiszen a kormányt az uralkodó nevezi ki, a választott nemzetgyűlésnek értékelhető jogai nincsenek, az igazságszolgáltatás (Legfelsőbb Bíróság) viszont elviekben független.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincsenek

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 5 kormányzóság: al-Ahmadi, al-Farvánijja, al-Ászima (a főváros), al-Dzsahra, Havalli.

Az ország tagsági viszonya nemzetközi szervezetekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy bevásárlóközpont belső utcája
Kuvaitváros központja

Lélekszám: 3.065.850 fő (ebben benne van 1.291.354 nem nemzeti- idénymunkás) (2010-ben) Korfa (2005-ben):

  • 0-14 éves korig: 27,2% (férfi: 323.382, nő: 311.700)
  • 15-64 éves korig: 70,1% (férfi: 1.045.589, nő: 591.243)
  • 65 éves és felette: 2,7% (férfi: 40.439, nő: 23.295)

Átlagéletkor: 25,86 év

  • Férfiaknál: 28,05 év
  • Nőknél: 22,12 év

Populáció növekedés: 3,44% – ebbe bele kell számolni az öbölháború idején kivándoroltakat

Várható élettartam:

  • Férfiaknál: 76,01 év
  • Nőknél: 78,1
  • Átlag: 77,03 év

Gyermek halálozási arány:

  • Férfi: 10,96 halál/1000 születés
  • Nő: 8,9 halál/ 1000 születés
  • Átlag: 9,95 halál/ 1000 fő

Termékenységi ráta: 2,97 gyerek/nő

AIDS: a népesség 0,12%-a (2001-es adat)

Írni – olvasni tudók aránya:

  • Átlag: 83,5%
  • Férfiak:85,1%
  • Nők: 81,7%

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Siddiqa Fatima Zahra mecset

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vallások: muszlim: 90% (szunnita, síita, vahhabita), párszi és egyéb: 10%

Etnikai csoportok az országban: kuvaiti arab: 45%, más arab: 35%, dél–ázsiai: 9%, iráni: 4%, más: 7% Nyelvek: arab (hivatalos), az angol széles körben ismert. A lakosság nyolcvan százaléka arab, ötöde egyéb ázsiai országból bevándorló. A helyi kuvaiti arabok, teszik ki a lakosság majd felét, negyvenöt százalékát. Több mint harmada a népességnek, harmincöt százaléka más arab országokból érkezett bevándorló. Majdnem tizede, kilenc százaléka a népességnek dél-ázsiai bangladesi, pakisztáni, indiai. A fennmaradó tizenegy százalékból négy százalék perzsa vagy is iráni, hét százalék egyéb ázsiai pl. Fülöp-szigeteki. Forrás: A világ országai Nyír-karta Bt. 2008.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csővezetékek egy olajmezőn

Áltanános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Burgan Nemzeti Bank épülete (középen) Kuvaitvárosban
A nemzeti olajtársaság székháza
A több célú Kuwait Towers a fővárosban
As-Suaibá kikötője
Öntözéses növénytermesztés a sivatagban
Kuvaitváros a kép jobb szélén a Liberation Tower telekommunikációs toronnyal
Egy halászhajó felújítás alatt

Kuvait gazdasága viszonylag nyitott és szabad. Kőolajtartalékai óriásiak, kb. 96 milliárd hordó, ami a világ összes tartalékának durván 10%-a.[3] Mivel klímája nem teszi lehetővé a mezőgazdasági művelést, az állam bevételeinek 95%-át az olaj fedezi. Egyéb bevételi forrás még a halászat. A gazdaság stabilnak nevezhető, hiszen az olajkitermelés, ami a gazdaság gerince, folyamatos és az állam most is tárgyal különböző olajipari cégekkel a kitermelés fokozásáról. Mindemellett az állam más befektetési lehetőségeket is keres, például nemrég szerzett 7,25%-os részesedést a világ egyik legnagyobb autóipari cégében, a Daimler Chrislerben.

  • Éves GDP: 48 milliárd USD
  • GDP: 1 főre eső: 21300 USD
  • Éves növekedési ráta: 6,8%
  • GDP termelési ágak szerinti megoszlása:
    • mezőgazdaság: 0,4%
    • ipar: 60,5%
    • szolgáltatás: 39,1%
  • Munkaképes lakosság mennyisége, aránya: 1,42 millió, de ennek 80% nem kuvaiti állampolgár.
  • Munkanélküliek aránya: 2,2%
  • A szegénységi küszöb alatt élők aránya: 0%
  • Államadósság: 12,18 milliárd USD
  • Infláció éves mértéke: 2,3%
  • Valuta vásárlóértéke: Kuvaiti dinár/USD – 0,2947 (2004), 0,298 (2003), 0,3039 (2002), 0,3067 (2001), 0,3068 (2000)
  • Külkereskedelem: olaj és finomított termékek, műtrágyák.
  • Főbb exportpartnerek: Japán: 20,5%, Dél-Korea. 13,7%, USA: 12,4%, Szingapúr: 11,3%, Tajvan: 9,9% (2004)
  • Főbb importpartnerek: USA: 12,9%, Németország: 11,9%, Japán: 7,9%, UK: 5,5%, Szaúd-Arábia: 5,5%, Olaszország: 5%, Franciaország: 4,5%, Kína: 4,1% (2004)
  • Import termékek: étel, építkezési anyagok, járművek és alkatrészek, ruházat.

Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) tagja. 2013-ban új pénznemet fog bevezetni, a halídzsit.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének mintegy 1%-a alkalmas mezőgazdasági művelésre. Ez a Wafra és Jahra területeken lehetséges, ahol van némi természetes vízforrás. Gabonaféléket, paradicsomot, dinnyét, retket és uborkát termesztenek. Ez csak olyan kis mennyiségben lehetséges, hogy az ország minden mezőgazdasági terményből behozatalra szorul.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőolaj, kőolajszármazékok előállítása, cement gyártás, hajó építés és javítás, élelmiszer előállítás és építkezési termékek előállítása.

  • Ipari termelékenység növekedési rátája: -5% (2002)
  • Elektromos áram termelés: 32,43 milliárd kWh (2002)
  • Elektromos áram export: 0 kWh
  • Elektromos áram import: 0 kWh
  • Olajtermelés: 2,319 millió hordó/nap (2004)
  • Olaj export: 1,97 millió hordó/nap
  • Földgáztermelés: 8,7 milliárd m³
  • Földgáz import: 0 m3
  • Földgáz export: 0 m3
  • Földgáz tartalék: 1,548 trillió m³

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kuvaitváros egy útja

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kuvait egy kiterjedt modern és jól karbantartott autópályával rendelkezik. Közutak hossza 5.749 km amiből 4.887 km aszfaltozott. 2000-ben 552.400 személyképkocsi és 167.800 taxi, tehergépkocsi és busz volt forgalomban. Az autópályákon a sebességkorlátozás 120 km/h.

Kuvaitban nincs vasút, a lakosság legnagyobb része autóval közlekedik.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Seif palota egy része Kuvaitvárosban
Egy zenész tablán játszik

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Multikulturális

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jaber Al-Ahmad nemzeti stadion

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuvait témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. hivatalos (becslés)
  2. http://www.arabianwildlife.com/archive/vol2.2/kuw.htm
  3. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776