Mali
Mali Köztársaság | |||
République du Mali Mali ka Fasojamana |
|||
|
|||
Nemzeti mottó: Un peuple, un but, une foi (franciául: Egy nép, egy cél, egy hit) Nemzeti himnusz: Pour l'Afrique et pour toi, Mali |
|||
|
|||
Fővárosa | Bamako | ||
é. sz. 17°, ny. h. 4° | |||
Államforma | köztársaság | ||
Vezetők | |||
Államfő | Ibrahim Boubacar Keita | ||
Miniszterelnök | Oumar Tatam Ly | ||
Hivatalos nyelv | francia, bambara | ||
Függetlenség | Franciaországtól | ||
kikiáltása | 1960. szeptember 22. | ||
|
|||
Tagság | ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 15 301 650 fő (2013)[1] +/- | ||
Rangsorban | 68 | ||
Becsült | 15 768 000 fő (2014. július) | ||
Rangsorban | 68 | ||
Népsűrűség | 11,7 fő/km² | ||
GDP | 2012 | ||
Összes | 10 319 millió USD (129) | ||
Egy főre jutó | 631 USD | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 1 248 574 km² | ||
Rangsorban | 23 | ||
Víz | 1,6%% | ||
Időzóna | GMT (UTC) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | CFA frank (XOF ) |
||
Nemzetközi gépkocsijel | RMM | ||
Hívószám | 223 | ||
Internet TLD | .ml | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mali Köztársaság témájú médiaállományokat.
|
|||
|
|||
|
Mali nyugat-afrikai állam, a térség második legnagyobb országa. 1960-ig Franciaország gyarmata volt Francia-Szudán néven. Mai nevét az egykori Mali Birodalomról kapta.
Tartalomjegyzék
Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Mali 65%-a sivatagos terület. Az ország északi része a Szaharában fekszik. Tengerpartja nincs; északon Algéria, keleten Niger, délen Burkina Faso és Elefántcsontpart, délnyugaton Guinea, nyugaton Szenegál és Mauritánia határolja. Az országot földrajzilag 3 részre lehet osztani: Szahara, Száhel-övezet, Szudán. Északon az algériai Ahaggar-hegység masszívuma határolja. Ez egy 1000 méter magas hegyrendszer. A déli és középső területeket Niger folyó öntözi. Ségou és Timbuktu között a Niger egy folyamdeltát hoz létre, a Massinát.
A folyó menti településektől eltekintve a letelepült népesség a Hombori környéki fennsík és a Bandiagara-hegység lenyűgöző látványt nyújtó sziklaképződményei körül összpontosul.
Délkeleten a Guineai-küszöb peremhegységei húzódnak, az ország legmagasabb csúcsával (Hombori Tondo, 1155 m).
Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A januári középhőmérséklet 10-20 °C. Júliusban 30-35 °C az átlag, de akár az 50 °C-ot is elérheti.
Az eső általában 10-12 hónapig nem esik.
A déli országrészben januárban 20-25 °C, ritkán 25 °C felett. Nyáron 30 °C körüli, de a 35 °C is elképzelhető. Itt az esős évszak június végétől december elejéig tart. Ilyenkor kiárad a Niger folyó.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Maliban dél felé haladva a sivatagot felváltja a Száhel-övezet füves pusztája, majd a fű egyre magasabb, a vízfolyások mellett galériaerdők jelennek meg: a táj fokozatosan átmegy a szudáni szavannákba.
Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kiterjedt természetvédelmi rendszerrel bír az ország. Különösen a Niger folyó mocsárvilágában jelöltek ki sok, különféle természetvédelmi területet.
Természeti világöröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Bandiagara szirtjei - azonos terület a „dogonok földje” nevű kulturális világörökséggel.
Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az 5. században Felső-Niger és a Szenegál folyó között megalakult a Ghánai Birodalom. A fővárosa Koumbi Saleh volt. Bukása után a Niger folyó felső szakaszán már a 11. század folyamán kialakult a Mali Birodalom, amely virágkorát a 14. században élte. Amikor a Mali Birodalom belső ellentétek miatt elvesztette jelentőségét, a Szongai Birodalom vette át szerepét. Az utóbbi jelentőségét a kereskedelmi utak áthelyeződése következtében vesztette el. Amikor az európaiak megnyitották a tengeri útvonalat, a Szaharán átvezető karavánkereskedelem lehanyatlott. Amíg az virágzott, addig az említett birodalmak aranyat exportáltak a Földközi-tenger vidékére. Nyugat-Szahara oázisainak sókereskedelmét is felügyelték. Jelentős volt a szerszámkészítés, a fegyverkészítés.
A területet a franciák az 1800-as évek végén gyarmatosították. 1914-ben Francia-Szudán néven Francia Nyugat-Afrika része lett. 1960. szeptember 22-én a Szudáni Köztársaság és a Szenegáli Köztársaság függetlenné vált Franciaországtól; együtt létrehozták a Mali Államszövetséget. A mai Mali Köztársaság 1960-ban jött létre, miután a Szudáni Köztársaság és Szenegál különvált.
Az első elnök Modibo Keïta lett. Kormányzata szocialista jellegű, államosító gazdaságpolitikát folytatott és szoros kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. 1968-ban Moussa Traoré katonai puccsot hajtott végre, és diktátorként 1991-ig volt hatalmon. Egypárti államában tőkés jellegű gazdasági reformokat hajtott végre. Az 1992. évi demokratikus választáson Oumar Konarét választották elnökké, majd 1997-ben újraválasztották. Konaré küzdött a korrupció ellen és gazdasági reformokat vezetett be. 1999-ben csatlakozott az afrikai régiószervezethez. Az ország 2000–2001-ben az ENSZ BT tagja volt. A 2002. évi demokratikus elnökválasztáson Amadou Toumani Tourét választották meg utódjául. A volt elnök Konaré lett az Afrikai Unió elnöke 2003-ban. 2012. március 21-én lázadó katonák újabb puccsot hajtottak végre és elfoglalták a stratégiailag fontos pontokat a fővárosban. A hatalmat pillanatnyilag is ők gyakorolják.[2]
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Többpárti köztársaság.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ADM vagy „Adema” (Alliance pour la Démocratie au Mali)
- CCD
- PARENA
- UDPM (Union Démocratique du Peuple Malien)
- US-RDA (Union Soudanais/Rassemblement Démocratique Africain)
Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- 1960–1968: Modibo Keita
- 1968–1991: Moussa Traoré
- 1991–1992: Amadou Toumani Touré
- 1992–2002: Alpha Oumar Konaré
- 2002–2012: Amadou Toumani Touré
- 2012: Amadou Sanogo
- 2012–2013: Dioncounda Traoré
- 2013– Ibrahim Boubacar Keita[3]
Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az országot 8 régió és a fővárosi körzet alkotja. |
Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Aktív katonai szolgálatban: 7350 fő (2007). A lakosságra fejenként jutó kiadás évi 10 USD.
Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Képek
|
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Bamako, Sikasso, Ségou, Mopti, Koutiala.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lakosság több mint 30 féle népcsoporthoz tartozik: bambara (30,6%), malinké, fulbe, sarakolé (maraka), songhai (6,3%), soninké (7,4%), bobo (3,5%), bozo, maninka (6,6%), szenufo (10,5%), dogon (4,3%), khassonké, tuareg (7,0%), mauren, dioula, fula macina (niafunke) 9,6%, egyéb (14,2%).
A várható életkor férfiaknál 47 év, nőknél 51 év.
Az ország hivatalos nyelve a francia. Ezenkívül a lakosság beszél dogon, arab, fulfulde, szongai, szoninke és szenufo nyelven.
Nincs hivatalos vallás. A lakosság 90%-a muzulmán (főleg szunnita), 5% keresztény (főleg római-katolikus), 5% hagyományos hitű vagy nem vallásos.
Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lakosság 29%-a alultáplált (a szükséges napi minimum 1800 kalória fogyasztást feltételezve). A lakosság fele nem jut tiszta ivóvízhez.
Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Mali a világ egyik legszegényebb országa. 1996–98 között több aranybányászati cég is növelte itteni kitermelését, így Mali a következő években jelentős aranyexportőrré is válhat.
- A GDP összetétele szektoronként 2014-ben: mezőgazdaság: 38%, ipar: 23,3%, szolgáltatások: 38,7% [4]
- GDP (reál) növekedési üteme: 5,9% (2014-ben)
- A lakosság foglalkozása 2005-ben: mezőgazdaság: 80%, ipar és szolgáltatások: 20%. A népesség 36 %-a él szegénységi küszöb alatt (2005-ben).
Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A mezőgazdaság délen, a Niger és a Szenegál folyók mellett összpontosul (az ország 2%-án). A mezőgazdasággal vagy halászattal foglalkozók aránya kb. 80%; a népesség tizede nomád életmódot folytat.
Főbb mezőgazdasági termények és tenyésztett állatok: köles, rizs, cirok, gyapot; kecske, juh, szarvasmarha, teve, hal.
Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ipar nagyrészt a mezőgazdasági termények feldolgozására épül. Az ország gazdasága jórészt külföldi segélyektől függ, és érzékenyen reagál egyik fő exportcikke, a gyapot árának világpiaci változásaira.
Fő ágazatok: élelmiszer-feldolgozás; építőipar, cementgyártás; foszfát- és aranybányászat [5]
Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Főbb külkereskedelmi termékek és partnerek 2013-ban [6]:
- Import: kőolaj, gépek és berendezések, építési anyagok, élelmiszer, textiláru
- Import források: Franciaország 11,1%, Szenegál 10,1%, Elefántcsontpart 9,2%, Kína 7,6%
- Export: arany, nyers gyapot és gyapottermékek, élő állat.
- Célországok: Kína 30,5%, India 15,1%, Indonézia 8,6%, Banglades 6,3% Thaiföld 5,6%.
Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Vasút: 729 km, az utak hossza: 18 709 km (ebből 18% burkolt).
Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Mali (hasonlóan más Fekete-Afrika-i országokhoz) nem a filharmonikusairól híres. Az igazi szórakozást itt az utca jelenti. Az utca az a képzeletbeli színpad, amelyen minden járókelő szereplő is egyben. Az állandóan változásban levő élet színdarabja van műsoron. A családok kiterjedtek, nem három-négy személyből, hanem akár harminc-negyven főből állnak, állandó a jövés-menés, és az utca történéseiről sem akar lemaradni senki. Ez a hatalmas szappanopera. Az asszonyok az utcán főznek, festik a kelmét, az autentikus afrikai szövetet, melyből hagyományos viseletük készül. A legtöbb asszony a fején hordja az eladásra szánt portékáját, miközben folyamatosan az utcát járja. Az egész utca egy nagy, színes forgatag. Ameddig a szem ellát, mindenhol kecskék, férfiak, nők és gyerekek. Mosolyok, köszöntések, üdvözlések minden irányból. Nincs ideges, türelmetlen megnyilvánulás, depressziós arc.
Errefelé nem divat megsérteni a másikat vagy dehonesztáló kijelentést tenni valakire. Itt elég, ha huzamosabb ideig nem tesznek pozitív gesztust egymás felé és ebből tudják hogy valami baj történt, rendezni kell a nézeteltérést. Ugyanakkor a társadalmat átszövi a korrupció, a lopás és nyerészkedés. A széles néptömegekhez a nemzetközi segélyek csekély töredéke jut csak el. [7]
Képek a kultúráról
|
Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lakosság 70,5%-a (a 15 év felettieket nézve) analfabéta. A 25 év felettiek 82%-a nem járt iskolába.
Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Maliban helyi államok sokkal az európai hódítás előtt keletkeztek. Ezekben sajátos „szudáni” (száheli) építészet alakult ki. Ez a kulturális örökség indokolja, hogy az UNESCO világörökséggé nyilvánította a következő helyeket:
- Dzsenné óvárosa;
- Timbuktu mecsetei, mauzóleumai és templomai;
- Dogonok földje;
- Askia síremléke. (Askia vagy aszkija a Szonghai Birodalom uralkodóinak címe volt, majd az uralkodó dinasztia tagjainak családnevévé vált).
Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Nyugat-Afrika építészetében egyedülállóak Mali kizárólag agyagból épült középkori mecsetei. Ezek egész sora látható például Timbuktuban, a 13-16. századi Mali Birodalom és Szonghai Birodalom fővárosában (Dzsingareiber mecset, Szankore mecset, Szidi Jahja mecsete).
Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Dátum | Ünnep |
---|---|
január 1. | Újév |
január 20. | A hadsereg napja |
március 26. | Moussa Traoré rezsimjének mártírjai |
május 1. | A munka ünnepe |
május 25. | Afrika-nap, az Afrikai Egységszervezet (OAU) megalapításának emléknapja |
szeptember 22. | A függetlenség napja |
december 25. | Karácsony |
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Világbank
- ↑ Átvették a hatalmat a lázadók Maliban (origo.hu)
- ↑ http://www.hirado.hu/Hirek/2013/08/13/05/Ibrahim_Boubacar_Keita_Mali_uj_elnoke.aspx
- ↑ https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ml.html
- ↑ https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ml.html
- ↑ https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ml.html
- ↑ Mihálffy Balázs: Mosoly a pokolból (Bosznia frontjaitól az afrikai bányákig), 2014.
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- A világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Mali.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Mali bankjegyek
- Újabb válsággóc Afrikában: Mali
- Országismertető – Mali
- Az Európai Unió kiképző művelete Maliban és a magyar szerepvállalás
- Magyar műveleti tapasztalatok Maliban
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Budapest–Bamako-rali
- Salif Keïta afro-pop énekes