Egyenlítői-Guinea
| Egyenlítői-Guinea-i Köztársaság | |||
| República de Guinea Ecuatorial République de Guinée Équatoriale República da Guiné Equatorial |
|||
|
|||
| Nemzeti mottó: "Unidad, Paz, Justicia" (es) "Unité, Paix, Justice" (fr) "Unidade, Paz, Justiça" (pt) ("Egység, Béke, Igazság") |
|||
 |
|||
|
|
|||
| Fővárosa | Malabo | ||
| é. sz. 3° 45′, k. h. 8° 47′ | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Államfő | Teodoro Obiang Nguema Mbasogo | ||
| Miniszterelnök | Ricardo Mangue Obama Nfubea | ||
| Hivatalos nyelv | spanyol, francia, portugál | ||
| Beszélt nyelvek | kreol, fang, bubu, ibo | ||
| Függetlenség | Spanyolországtól | ||
| kikiáltása | 1968. október 12. | ||
|
|
|||
| Tagság | ENSZ, Afrikai Unió, Portugál Nyelvű Országok Közössége (társult megfigyelő tag) | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 757 014 fő (2013)[1] +/- | ||
| Rangsorban | 154 | ||
| Becsült | 1 622 000 [2] fő (2010. július) | ||
| Rangsorban | 154 | ||
| Népsűrűség | 22 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 28 051 km² | ||
| Rangsorban | 141 | ||
| Időzóna | WAT (UTC+1) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | CFA frank (XAF) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | RGE | ||
| Hívószám | 240 | ||
| Internet TLD | .gq | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Egyenlítői-Guinea-i Köztársaság témájú médiaállományokat.
|
|||
|
|
|||
Egyenlítői-Guinea egy független afrikai ország, mely a Gabon és Kamerun között elterülő szárazföldi területeket, valamint az Atlanti-óceánban fekvő néhány szigetet foglalja magába. Fővárosa a Bioko szigetén található Malabo, de a tervek szerint az új főváros a közeljövőben a szárazföld belsejében épülő modern város, Oyala lesz.[3]
Az egyetlen ország az afrikai kontinensen, ahol a hivatalos nyelv a spanyol.[4]
Tartalomjegyzék
Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ország nagyobbik része az Alsó-Guineai partvidéken fekszik. A mangrove-mocsaras partvidék fokozatosan emelkedik az Alsó-guineai-küszöb 1000–1200 m magas fennsíkjáig. Szárazföldi részén a keskeny parti síkság őserdővel borított felföldbe és hegyvidékbe megy át. Az Atlanti-óceánban fekvő Bioko és több más kisebb sziget vulkanikus eredetű. Legmagasabb pontja: Pico de Santa Isabel 3008 m.
Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Legjelentősebb folyója: Benito.
Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Trópusi éghajlatú ország.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Egyetlen nemzeti parkja van az országnak, a Monte Alen Nemzeti Park.[5] 1400 km2 területét megkímélte a fakitermelés. Gorillák, csimpánzok, sokféle hüllő és madár él itt.
Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az UNESCO világörökség listáján nincs Egyenlítői Guineából semmi.
Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A mai Egyenlítői Guinea kontinentális területén az első lakók a labelabék voltak, akiknek egy kis, elszigetelt csoportja fennmaradt Rio Muni északi részén. A 17-19. századi bantu vándorlás hozta magával a partvidéki törzseket, később a fangokat. Az utóbbiak egy része több hullámban emigrált Bioko szigetére, felváltották annak korábbi neolitikus lakosságát. Annobónt a portugálok telepítették be São Tomé szigetéről hozott angolai eredetű emberekkel.
1472-ben érkezett meg Fernão do Póo portugál felfedező Bioko szigetére. 1494-ben már gyarmatosították is Annobón és a felfedezőjéről elnevezett Fernando Pó szigetet. 1778-ban a spanyolok kapták meg, cserébe az amerikai kontinensen lévő területekért. (El Pardo-szerződés)
A szárazföldi terület neve Rio Muni. A közel 200 éves spanyol uralom alatt a rabszolga-kereskedelem központja volt. 1827 és 1843 közt a britek támaszpontot létesítettek Bioko szigetén, onnan harcoltak a rabszolga-kereskedelem ellen.
1963-ban belső autonómiát kapott a terület.
1968-ban vált függetlenné, és szinte azonnal, egészen 1978-ig véres diktatúra volt az országban. Az 1990-es évekre normalizálódott az élet, de a jogállami berendezkedés még a jövő kérdése.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ország parlamentáris köztársaság. 1991 óta többpártrendszerű.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Egyenlítői-Guinea 7 tartománya, zárójelben fővárosuk:
- Annobón (San Antonio de Palé)
- Bioko Norte (Malabo)
- Bioko Sur (Luba)
- Centro Sur (Evinayong)
- Kié-Ntem (Ebebiyín)
- Litoral (Bata)
- Wele-Nzas (Mongomo)
Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A fővárosban, Malabóban kb. 31 ezer fő él. Az összes népesség igen alacsony, 498 ezer fő. A népsűrűség viszont közepes, 17,76 fő/km2. A népességnövekedési ráta: 2,45%. A várható átlagos élettartam közepes, 54 év. A csecsemőhalandósági ráta: 90,0‰. Írástudatlanság: 22%.
Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az összes népességből a fangok vannak abszolút többségben (83%), a lakosság kisebb részét teszik ki a bubuék (10%), valamint egyéb népek 7%. A domináns vallás a római katolikus (84%). Protestáns a lakosság 5%-a, valamint a törzseknek is megvan a maga vallása.
A hivatalos nyelv spanyol és a francia, valamint jelen van több, a nyugati bantu nyelvekhez tartozó benszülött nyelv is (fang, bubi, ndowé, bisió, bujeba). Annobón szigetén egy portugál kreol nyelvet, a Fa d’Ambót beszélik.[6] A hivatalos nyelvek közül a lakosság elsöprő többsége a spanyolt ismeri, a franciát alig beszélik.[7]
Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Korábban a vezető gazdasági ágazat a kakaótermesztés volt, ám napjainkra már a kőolaj-kitermelés a meghatározó. Ennek köszönhetően a gazdaság az 1990-es évek közepétől kezdve nagyon gyors növekedésnek indult. Az ipari termelés szinte kizárólag a kőolaj-finomításhoz kötődik. Várakozások szerint az országban találhatóak még más, kiaknázatlan ásványkincsek is. Az ország lakossága leginkább naturálgazdálkodást folytat, csak néhol fedezhetők fel kisebb ültetvények, ahol főleg kávét és kakaót termesztenek. A gazdaság, és az export fontos pillérét adják még a kitermelt trópusi nemesfák (pl: okumé, ében, paliszender).
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gazdasága: agráripari ország.
Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Exporttermékek: kőolaj, fa, kávé, kakaó.
- Importtermékek: olajipari termékek, feldolgozott termékek, textília, élelmiszer, iparcikkek, gyógyszerek.
- Főbb kereskedelmi partnerek: Kína, Japán, USA, Dél-Korea, Franciaország, Spanyolország, Olaszország.
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Repülőterek száma: 2
- Kikötők száma: 3
Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Javasolt oltások Egyenlítői-Guinea-ba utazóknak:
- Hastífusz
- Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
- Hepatitis B (magas a fertőzésveszély)
- Sárgaláz
Malária ellen gyógyszer van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:
Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:
Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Egyenlítői-Guinea eddig még nem nyert érmet a játékok során.
- Bővebben: Egyenlítői-Guinea az olimpiai játékokon
Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Egyenlítői-guineai labdarúgó-válogatott eddig még nem jutott ki a világbajnokságra.
- Legjobb eredmény: CEMAC Kupa 2006 - Aranyérem
Az ország 2012-ben Gabonnal közösen rendezte a 2012-es afrikai nemzetek kupáját, majd miután a 2014-es nyugat-afrikai Ebola-járvány miatt Marokkó visszalépett a 2015-ös Afrika-kupa rendezésétől, így annak is Egyenlítői-Guinea ad otthont.[8]
Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- május 25.: Afrika-nap
- június 5.: Elnök napja
- augusztus 3.: A felszabadulás napja
- augusztus 15.: az alkotmány napja
- október 12.: a függetlenség napja 1968
- december 10.: az emberi jogok napja
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Világbank
- ↑ Hivatalos becslés
- ↑ Guinea Ecuatorial: en busca de una ciudad futurista en medio de la pobreza (spanyol nyelven). BBC. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ http://www.africatravelguide.com/equatorial-guinea
- ↑ El caso del español en Guinea Ecuatorial (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Agustín Nze: «En Guinea Ecuatorial el español es innegociable» (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Guinea Ecuatorial organizará la Copa África (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 17.)
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
