Nemzetközi Vöröskereszt
| International Committee of the Red Cross | |
 |
|
|
|
|
| Mottó | menekültek, és hadifoglyok megvédése |
| Alapítva | 1863 |
| Típus | Magán humanitárius szervezet |
| Székhely | Genf, Svájc |
| Vezetők | Jakob Kellenberger, Elnök Angelo Gnaedinger, Főigazgató |
| Költségvetés | CHF 822,8 millió (2004)[1] 146.9 m for headquarters 675.9 m for field operations |
| Dolgozók száma | 1330 (2004)[2] |
|
|
|
| é. sz. 46° 13′ 39″, k. h. 6° 08′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 13′ 39″, k. h. 6° 08′ 14″ | |
| Az International Committee of the Red Cross weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz International Committee of the Red Cross témájú médiaállományokat.
|
|
A Nemzetközi Vöröskereszt (angolul International Committee of the Red Cross, rövidítése ICRC) a pártatlanság, semlegesség, emberiesség, egyetemesség és önkéntesség egység elvei alapján működő nemzetközi segélyszervezet.
A 19. század végi megalakulása óta megszakítás nélkül háborúban és békében egyaránt tevékenykedik. Ennek köszönhetőek azok a nemzetközi egyezmények, amelyek szabályozták - az egyezményhez csatlakozó országok részére kötelezően előírt - az ellenség sebesültjeivel, elfogott katonáival, a legyőzött ország katonáival, és polgári személyeivel való bánásmódot. Feladatai közé tartozik a békeidőben bekövetkező, nagy tömegeket érintő természeti katasztrófák: földrengés, árvíz, tűzvész áldozatainak szervezett egészségügyi és anyagi támogatása.
Tartalomjegyzék
Létrejötte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A vöröskeresztes mozgalom ötlete Jean Henri Dunant svájci üzletembertől származik, aki 1859-ben megszervezte a solferinói csatatérről, a környező lakosság segítségével, a csatatéren maradt sebesültek ellátását. 1863-ban megalakította az Ötök Bizottságát, amelyből 1880-ban kifejlődött a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága.[3]
A genfi egyezmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- 1864-ben megszületett az első nemzetközi egyezmény a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli védelméről.
- 1889-ben a hadseregek sebesült, beteg és hajótörött tagjainak bánásmódjáról a tengereken,
- 1929-ben a hadifoglyokkal való bánásról,
- 1949-ben pedig a polgári lakosság védelmére vonatkozóan született egyezmény.
A Vöröskereszt rövid története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1859-ben zajlott le a solferinói csata. Az akkori korszak legvéresebb harcának mondott csatája során több mint 40 ezer sebesült vagy halott katonát hagytak a csatamezőn. Henri Dunant elborzadt a látottakon; üzleti útját megszakítva a helyi asszonyok segítségével próbált meg segíteni a sebesülteken. Dunant javaslata: minden országban létre kellene hozni egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik háború idején a sebesülteket ápolják, és nemzetközi egyezményt kellene kötni a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik védelméről olyan módon, hogy részükre semleges státuszt biztosítanak.
Ennek nyomán 1863-ban megalakul a Vöröskereszt. Februárban jött létre az Ötök Bizottsága (Dunant is tagja volt), mely a mai ICRC (Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának) az előde. (Akkori neve: Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság volt.) A vörös kereszt lett a szervezet jelképe, mely a svájci zászló inverze és 1863-ban egy nemzetközi konferencia fogadott el.
A következő fontos esemény 1864, a Genfi Egyezmény létrejötte volt. Az alapítók kezdeményezésére diplomáciai konferenciát rendeztek Genfben 1864. augusztus 8-28. között, melyen 16 ország vett részt. 1864. augusztus 22-én aláírták a harctéren megsebesült katonák körülményeinek javítására vonatkozó Genfi Egyezményt. A mostani 4. Genfi Egyezmény a Nemzetközi Humanitárius Jog alapjait képezi.
„A vöröskeresztes mozgalmak”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Vöröskereszt felépítése szerint:
- Nemzetközi szervei
- Társaságok Ligája:Vörös félhold, Vörös Oroszlán, Vörös nap Társaságok föderatív jellegű szervezete 1919-ben alakult meg Genfben. Ismertebb nevén A Vöröskereszt és a Vörös Félhold szervezeteinek Nemzetközi Szövetsége
- Nemzetközi Bizottsága
- Kizárólag svájci állampolgárokból álló testület, melynek szintén Genf a székhelye. Háborúk és konfliktusok idején közvetít a kormányok és a Társaságok között a Genfi Egyezmény elveinek érvényesítése érdekében. Működési elve és egyben jelszava is:
| „ | Inter arma caritas. (Könyörületesség a fegyverek között.) | ” |
| – Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága jelmondata. | ||
Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1914-ben I. Ferenc József a Nemzetközi Vöröskereszt megalakulásának 50. évfordulójára díszjelvényt alapított hat osztállyal, elismerésül azon személyeknek, akik tettek a közegézségügyért, és közjótékonyságért. 1922-ben Horthy Miklós Magyar Királyság kormányzójaként megalapította a Magyar Vöröskereszt Díszjelvényét először 3, majd később további két osztály hozzáadásával. Az odaítélés megegyezett I. Ferenc József által megalapított díszjelvény kritériumával.
Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- A Vöröskereszt jelképei
- Magyar Vöröskereszt
- Jean Henri Dunant, a vöröskereszt megalapítója
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ ICRC. 2005. ICRC 2004 Annual Report (Headquarters section). 35.
- ↑ ICRC. 2005. ICRC 2004 Annual Report (Headquarters section). 32.
- ↑ A későbbi központi irányító szervezet Genf-ben alakította ki székhelyét.
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Hantos János: A Magyar Vöröskereszt 100 éve (Budapest, 1981)
- dr. Jellinek Harry (főszerkesztő): Új egészségügyi ABC (Budapest, 1990) 670 o. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 241592 6
- Révai új lexikona XVIII. (Tob–Z). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. 754–755. o. ISBN 963-955-641-2
További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Vöröskereszt.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Teszt a Vöröskereszt működéséről
- A Nemzetközi Vöröskereszt napja
|
