Peru

Perui Köztársaság
República del Perú Piruw Republika Piruw Suyu
Peru zászlaja Peru címere
Nemzeti mottó: «Libre y feliz por la unión» (spanyol) „Szabad és boldog az egységért” Nemzeti himnusz: Somos libres, seámoslo siempre („Szabadok vagyunk, legyünk azok mindörökké”)
Fővárosa	Lima
d. sz. 12° 02′, ny. h. 77° 01′-12.033333333333, -77.016666666667
Államforma	Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök	Ollanta Humala
Alelnök	Marisol Espinoza Cruz
Miniszterelnök	Óscar Valdés Dancuart
Hivatalos nyelv	spanyol
Beszélt nyelvek	regionális szinten a kecsua, az ajmara és más indián nyelvek
Függetlenség	Spanyolországtól
Kikiáltása	1821. július 28.
Elismerése	1824. december 9.
Tagság	A Dél-amerikai Unió, a CAN, a FLAR, a CAF, MERCOSUR, az APEC, az IDB, az ENSZ, az OAS és a Latin Unió
Népesség
Népszámlálás szerint	30 375 603 fő (2013) +/-
Rangsorban	40
Becsült	30 814 175 fő (2014 július)
Rangsorban	40
Népsűrűség	22 fő/km²
GDP	2006-os becslés
Összes	93 268 millió dollár (55) PPP: 170 089 millió dollár
Egy főre jutó	3 374 dollár (88) PPP: 6 715 dollár
HDI (2004)	0,767 (82) – közepes
Földrajzi adatok
Terület	1 285 220 km²
Rangsorban	20
Víz	8,8%
Időzóna	PET (UTC-5)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Pénznem	Perui új sol (PEN)
Nemzetközi gépkocsijel	PE
Hívószám	51
Internet TLD	.pe
A Wikimédia Commons tartalmaz Perui Köztársaság témájú médiaállományokat.

Peru Dél-Amerika harmadik legnagyobb, valamint az Andok legnagyobb területű országa. Északon Ecuador és Kolumbia, keleten Brazília és Bolívia, délen Chile és nyugaton mintegy 2000 km hosszan a Csendes-óceán határolja. Hajdan az Inka Birodalom központja volt.

Földrajz

Peru domborzati térképe

Az ország műholdas képe. Partvidéke sivatagos

Domborzat

Peru Dél-Amerika nyugati részén található, az Egyenlítőtől a déli szélesség 18°-áig húzódik.

Három egymástól meglehetősen jól elkülönülő tájra oszlik:

1. Parti síkság – Costa
2. Középső-Andok vonulata
3. Amazonas-medence

Parti síkság – Costa Verde

A Costa az ország területének 10,6%-át, azaz 136 300 km²-t foglal el. Egy "sivatagos" sáv, amely 3080 km hosszú és 5–170 km széles.

A hideg vizű, délről észak felé haladó Humboldt-áramlás miatt a partvidék kopár, sivatagos jellegű. Az egyhangú felszínből csak helyenként emelkednek ki homokdűnék. Délebbre a síkság keskenyedik, de változatlanul száraz marad. A szárazság mellett a Humboldt-áramlás azt is eredményezi, hogy az éghajlat itt lényegesen hűvösebb, mint földrajzi helyzetéből következően lennie kellene.

Északon a Pariñas-foknál kezdődik, délen Földünk legszárazabb sivatagában, az Atacamában folytatódik tovább, s fokozatosan beleolvad az Andok nyugati, szárazabb lejtőibe. Nyugati határa a Mar de Grau, a keleti a szárazföld 800–1000 méteres magasságában húzódik.

Legszélesebb pontja a déli szélesség 6°-a mentén az északi Sechurai-sivatagban található, míg a legkeskenyebb délen Arequipa tartományban, Punta Lobosnál. Piurától Icáig és Arequipáig homokkal borított sivatagos szakaszok foglalják el:

• Sechurai-sivatag: Piurától Chiclayoig északon,
• Pisco- és Ica-sivatag délen.

Paracastól a chilei határig a Cordillera de la Costa parti hegylánca húzódik.

A nyugati tengerparti síkságot (costa) a keleti Amazonas-medence alföldjétől (selva) az Andok hegyvonulata (sierra) választja el.

Középső-Andok vonulata

A Középső-Andok Földünk leghosszabb összefüggő lánchegységének törzse, s egyben Peru legmagasabb pontjának, a 6768 m-es Huascaránnak az otthona.

Az Altiplano

Az Andok három vonulata a Nyugati-, a Középső- és a Keleti-Kordillerák érkezik Ecuador felől, ám Chile és Bolívia felé már csak a két ágban fut tovább. Ahol a Középső-Kordilleráknak vége szakad, ott kezdődik az Altiplano 4000 m magasan elterülő fennsíkja, valamint itt, a bolíviai határon, 3821 m magasan található a világ legmagasabban fekvő hajózható tava, a Titicaca-tó.

A hőmérséklet itt hűvös, 9 és 18 °C között van. A téli időszak októbertől áprilisig tart és csapadékos, a nyár száraz.

Amazonas-medence

Az ország keleti fele az Amazonas-medencéhez tartozó, kelet felé lealacsonyodó dombsági, majd trópusi őserdővel fedett alföldi terület. Az országnak több mint a felét elfoglalja, de a területet csupán a peruiak kis töredéke lakja.

Itt trópusi időjárás uralkodik, nem ritkán 40 °C-ot is meghaladó hőmérséklettel és magas páratartalommal.

Az országnak gazdag kulturális öröksége van és óriási változatosságú természeti környezete, a föld 118 ismert élőhelyéből 84-et rejt.

Vízrajz

Az ország három vízgyűjtő területen fekszik: a Csendes-óceán, az Atlanti-óceán és a Titicaca-tó vízgyűjtőjén. A Csendes-óceánba rövid, nagy esésű időszakos folyók ömlenek. A Titicaca-tóba ömlő folyók szintén rövidek, de bővizűek. Az Atlanti-óceánba az Amazonas és mellékfolyói: Ucayali, Marañón, Putumayo, Yavarí, Huallaga, Urubamba, Mantaro szállítják a vizet. Ezek a folyók nagyon bővízűek, a sierra elhagyása után esésük csekély.

Élővilág, természetvédelem

Jellegzetes élővilág

A Csendes-óceán állatvilága: rákfélék, kék bálna, delfin, legyezőkagyló, tintahal, polip

A Parti síkság – Costa növényvilága: szárazságtűrő fák és cserjék, kaktuszfélék

A Parti síkság – Costa állatvilága: gyíkfélék, ragadozó madarak (a gyíkokkal táplálkoznak), pingvinfélék

Az Andok növényvilága: kaktuszfélék, cserjék, kis termetű fák, fűfélék

Az Andok állatvilága: puma, róka, szarvas, pápaszemes medve, láma, alpaka, guanakó, vikunya, csincsilla, vad tengerimalac, andoki kondor, bóbitás karakara, dél-amerikai fogoly, kolibri (120 faj)

Az őserdő növényvilága: gumifa, fojtófüge, orchidea, páfrány, bromélia

Az őserdő állatvilága: rovarok, jaguár, pekari, papagáj, tukán, gém, kócsag, szultántyúk, majom (több faj), vízidisznó, tengeritehén, kajmán, kígyó, szárazföldi teknős, vaddisznó, tapír, piranha

Bolívián kívül az egyetlen ország Peru, ahol a kokalevél (a Coca-Cola alapanyaga) termesztése nem tiltott.

• 

  Láma

• 

  Andoki kondor

• 

  Andesi szirtimadár

• 

  Darwin-nandu

• 

  Humboldt-pingvin

• 

  Tengerimalac

• 

  Pókmajomfélék

• 

  Puya raimondii (broméliafélék)

• 

  San Pedro-kaktusz

Nemzeti parkjai

Az ország területének 2,27%-a nemzeti park.

• Cutervo Nemzeti Park fő témája egy hatalmas barlang és annak élővilága.
• Tingo Maria Nemzeti Park hegyvidék, ritka állatok, madarak és halak a patakokban.
• Manu Nemzeti Park világörökség és bioszféra-rezervátum, különösen az itt élő fák érdekesek.
• Huascaran Nemzeti Park természeti világörökség, bioszféra-rezervátum, e tájon vannak a világ legmagasabb trópusi hegyei.
• Amotape Nemzeti Park aránylag kicsi területén négy különböző ökoszisztéma található.
• Río Abiseo Nemzeti Park magas hegyek lábánál trópusi erdő.
• Yanachaga-Chemillen Nemzeti Park élővilága mellett az itt található régészeti lelőhelyek is fontosak.
• Bahuaja-Sonene Nemzeti Park határos Bolívia Madidi Nemzeti Parkjával. Trópusi folyók élővilága.
• Alto Purus Nemzeti Park az ember és természet harmonikus együttélését, egyes indián csoportok védelmét kívánja biztosítani.

Természeti világörökség

• Machu Picchu inka város egyszerre kulturális és természeti világörökség
• Huascarán Nemzeti Park
• Manu Nemzeti Park
• Ríó Abiseo Nemzeti Park egyszerre kulturális és természeti világörökség

Machu Picchu és környéke

Történelme

Konkrét időpont nem ismert arra vonatkozóan, hogy az Ázsiából a Bering-szoroson át érkező első embercsoportok mikor érték el Dél-Amerika északnyugati területeit. Az Ayacuchoban, a Pichimachay-barlangban talált állati eredetű csontok és kőeszközök vizsgálata alapján időszámításunk előtt 18–14 000 körül lehetett. Kézenfekvőnek tűnik ez az időszak, hiszen a legutóbbi jégkorszak idején a tengerek szintje akár 100 méterrel is alacsonyabb lehetett, így – a vándorló állatokat követve – a jéggel borított Bering-földhídon át lehetett kelni az amerikai kontinensre.

Archaikus – Prekeramikus korszak

Caral piramisai mintegy 4600-5000 évesek. A mai sivatag helyén egykor füves szavanna uralkodott

(kb. i. e. 10 000 – i. e. 1800)

A legutóbbi jégkorszak végén rengeteg állat kihalt, a mai sivatagos tengerpart helyén pedig dús füvű rétek terültek el. Ilyen környezet fogadta az észak felől érkező legelső perui telepeseket, akik ehhez igazodva alakították ki zsákmányoló és gyűjtögető életmódjukat. Kisebb állatokra vadásztak, illetve csont- és növényi eredetű eszközeikkel a tengerből nyerték táplálékukat.

Időszámításunk előtt 6–4000 körül az Andok lakói megkezdték a láma, az alpaka, a tengerimalac és a pézsmakacsa háziasítását, valamint a növénytermesztést. A telepesek burgonyát, babot, tökféléket, kukoricát, paprikát, paradicsomot, uborkát, avokádót, földimogyorót és dinnyét termesztettek, majd i. e. 2500 körül népszerűvé vált a gyapot. A gyapot a szőttesek egyik legfontosabb alapanyaga lett, a szövés pedig az egyik legfontosabb művészi kifejezési formává vált a perui civilizációk körében.

A földművelés fejlődését és a lakosság számának növekedését i. e. 2700 és 2200 között követte az első szertartási és egyéb közösségi épületek megjelenése. Kőből és napon szárított vályogtéglából, főként a partvidéken építkeztek.

Kezdeti korszak

(kb. i. e. 1800–800)

Az agyagművesség egy új korszak kezdetét jelzi. A fazekasság eljutott az egyszerű, dísztelen agyagmunkáktól a színes, minőségi kerámiákig. A partvidéki településközpontok szertartási központokká alakultak, ahol a papi elit áldozatokat mutatott be.

Ebben a korszakban kezdték meg az öntözőcsatorna-hálózat kiépítését, amelynek segítségével a termesztett növények a táplálkozásban meghatározó szerephez jutottak. A halászat és a szövés is nagy változásokon ment keresztül. A hegyekbe húzódó csoportoknál i. e. 900 körül megjelent a teraszos földművelés.

Korai horizont

(kb. i. e. 800–200)

A kezdeti korszak és a spanyol hódítás között eltelt idő három – régészeti értelemben vett – horizontra, valamint két úgynevezett átmeneti korszakra tagolható. A horizontok a földrajzi terület – Középső-Andok – egységesülését, míg az átmeneti korszakok a kisebb, helyi kultúrákat taglalják.

A korai horizont korszakot Chavín-horizontnak is nevezik, amely név i. e. 1200-tól eredeztethető. Chavín de Huántar volt az i. e. 800 – i. e. 200 között az Andok egész világának a vallási és hatalmi központja.

A Chavín-korszakban jelentős előrelépés mutatható ki a kézműves technológiában. A fazekasok díszes ábrákat véstek az edények felületére, a fémművességben megjelent a forrasztás, a domborítás, valamint az arany-ezüst ötvözése. A spanyol hódítás előtti Dél-Amerika legpompásabb szőttesei e korszak végéhez köthetők. A szőtteseket milliónyi apró figurával és geometriai motívumokkal díszítették.

A Chavín-korszak az északi Sechura-sivatagtól a déli Nazcáig, a hegyvidéken Pacopampától Huancavelicáig volt jellemző.

Ugyanebben a korszakban a Déli-Andokban, a Titicaca-tó medencéjének északi részén Pucará központtal jött létre a Pucará-kultúra, amely északon Cuzcóig, dél felé pedig a mai Bolíviáig éreztette hatását.

Pucarában hat monumentális épületcsoport áll: lépcsős piramis, lesüllyesztett, kicsi templomokkal és falak, amelyek nagy temetkezési halmokat és tömbből faragott oltárokat vesznek körül.

A Titicaca-tó déli medencéjében, a mai Bolívia területén a Chiripa-kultúra virágzott. Központjának négyszögletes elrendezésű építményei egy lesüllyesztett tér körül emelkedtek, előrevetítve egy új szertartási építészeti stílus kialakulását.

Korai átmeneti korszak

A Huari- és a Tiahuanaco kultúra elterjedése (kb. 500–1200 között)

(kb. i. e. 200 – i. sz. 600)

A Chavín de Huántar vezette egység felbomlott, s ezt követően helyi kultúrák nyertek teret az ősi Peruban.

Északon Piura és Lambayeque között a Vicús-kultúra, amely elsősorban 15 méteres mélységet is elérő sírjairól és a bennük talált negatív festésű, állatalakos kerámiákról, valamint rézből, arzénes bronzból vagy a réz és arany ötvözetéből készült tárgyakról ismert.

A Chicama, Moche, Nepeña és Lambayeque folyók völgyében élőkhöz köthető a Salinar-kultúra, mely az embereket, állatokat és épületmodelleket formázó kerámiáiról és fémtárgyairól ismert.

A Salinar-kultúra helyén idővel kialakult a Moche-kultúra (kb. i. e. 100 – i. sz. 800), amely tetszetős kerámiáiról és ötvösművészetéről ismert. Legfontosabb vallási épületeiket, a Naptemplomot és Holdtemplomot a mai Trujillo közelében emelték.

A déli tengerparton a Paracas-kultúra emelkedett ki, amely a legkifinomultabb technikával készült textíliái révén vált híressé. Paracasban szokás volt a halottak mumifikálása.

A Paracas-kultúrából i. e. 200 körül bontakozott ki a Nazca-kultúra, amelynek fénykora nagyjából egybeesett a Moche-kultúráéval. Kiváló szőttesek készültek, később a fazekasság vette át a vezetést, s több technológiai újítás is született. A kerámiákra már égetés után vitték fel a fehér, narancs, vörös, barna és fekete színeket. A Nazca-kultúra legismertebb hagyatéka a rejtélyes geoglifák vonalrendszere .

További jelentősebb kultúrkörök: Recuay-, Lima-, Pucará-, Huari- és Tiahuanaco-civilizáció.

Középső horizont

Az 1000–1400 közötti jelentősebb kultúrák elterjedése Peruban

(kb. i. sz. 600–1000)

A 6. század közepétől az addig virágzó kicsiny „főnökségek” kénytelenek voltak alávetni magukat két nagy, egységesítésre törekvő hatalomnak. A két hatalmi központ Huari (Wari) és Tiahuanaco (Tiwanaku) volt.

A Tiwanaku Birodalom a Titicaca-tó bolíviai oldalán az 1. századtól benépesülő, majd a 700-as évekig városias településsé növekedett. Kulturális és vallási hatása volt jelentős. Hatalmának a harcos ajmara vagy kolja csoportok vetettek véget.

A Wari Birodalom központja Tiwanakutól mintegy 700 km-re északnyugatra helyezkedett el. Katonai erejéről volt híres. A birodalom túlzott növekedési üteme azt váltotta ki, hogy időszámításunk szerint 1000 táján a városokat elhagyták lakóik.

A korszak legfontosabb újítása az igazi városok kialakítása volt. Ragyogó színű edények, kerámiaszobrok, tollakkal átszőtt textíliák, ötvösremekek és féldrágakő-faragások jellemzik még a kort.

Késői átmeneti korszak

(kb. i. sz. 1000–1450)

A Wari Birodalom hatalma jóval az ezredforduló előtt megroppant, s új kultúra, a Sicán (Lambayeque) lépett a Moche-kultúra helyére. Fővárosa Batán Grande volt. A Sicán-kultúra 900 táján jutott el fejlődése csúcsára. Ebben az időben emelték monumentális épületeiket, ástak nagy sírkamrákat, használták széles körben a rézből arzénnal ötvözött bronzot és teremtettek kereskedelmi kapcsolatokat az ecuadori partvidékkel. 1050 és 1100 között Batán Grande elpusztult, s a hatalmi központ Túcume lett. 1375 és 1400 között a Sicán-terület a Chimu Királyság uralma alá került, melynek székhelye Chan-Chan-ban kapott helyet. Chan-Chan kilenc, fallal körülvett városrészből állt, melyek mindegyikében templomok, víztárolók és lakóházak sorakoztak egymás mellett. A királyság 1375 után magába olvasztotta a Sicán-kultúrát. A kultúra fémművességéről, réz, arzén-bronz, ezüst és arany használatáról volt híres. Az agyagművesség továbbvitte a Moche-kultúra gömbformáját és a kengyel alakú kiöntőcsövét, a formák és színek változatossága azonban eltűnt.

A korszak további kultúrái: amazóniai csacsapoják, tengerparti csankajok és ika-csincsák, a Titicaca-tó mellett temetkezési tornyokat emelő kolják, illetve az andesi csankák és inkák.

Késői horizont

Az inkák által szent helyként tisztelt Urubamba völgye

(kb. i. sz. 1450–1532)

Az inkák néven közismertté vált népcsoportok a 14. században kezdtek meghatározó erővé válni Cuzco környékén.

Az inka címet viselő első hét király névsora:

• Manco Cápac/Manko Kapak
• Sinchi Roca/Szincsi Roka
• Lloque Yupanqui/Ljoke Jupanki
• Mayta Cápac/Majta Kapak
• Cápac Yupanqui/Kapak Jupanki
• Inca Roca/Inka Roka
• Yahuar Huacac/Jauar Uakak

A 15. század elejéig az inkák elégedettek voltak területükkel, de a csankák szemet vetettek rá. A nyolcadik inka király, Viracocha Inca/Virakocsa Inka idején betörő ellenség közel állt a terület elfoglalásához, amikor Pachacutec Inca Yupanqui/Pacsakutek Inka Jupanki (uralkodott: 1438–1471) elhárította a csankák fenyegető támadását. Átszervezte az uralma alatt álló területet és megkezdte hódításait, amelyet fia és utóda Túpac Inka Yupanqui (Tupak Inka Jupanki, uralkodott: 1471–1493) teljesített ki és unokája Huayna Cápac/Uajna Kapak (uralkodott: 1493–1525/7) zárt le.

A birodalom élén a Nap fiának tekintett, abszolút hatalommal bíró Sapa Inka állt. Hatalma csúcsán minden idők leghatalmasabb indián birodalma, a kb. 1 millió km² kiterjedésű, a minimum 3 millió lakosú Inka Birodalom (Tahuantinsuyu, a „Négy Világtáj”) országa állt. A mai kolumbiai-ecuadori határtól a chilei Santiagóig terjedt. Nyugati határa a Csendes-óceánnál, a keleti az Andok keleti oldalának 1000 méteres magasságában húzódott. Területét a főváros, Cuzco főteréről kiinduló négy főútvonal által meghatározott négy nagy egységre osztották:

• Északnyugaton Chinchaysuyu
• Északkeleten Antisuyu
• Délnyugaton Cuntisuyu
• Délkeleten Collasuyu

Huayna Capac – az északi hódítások és felkelések miatt – udvarházát Quitóba (a mai Ecuador fővárosa) helyezte át, ahol a Cuzcóban maradt Huáscar után megszületett Atahualpa nevű fia is. Az apa a birodalmat két részre osztva az északi országrészt Atahualpának, míg a délit Huáscarnak hagyta örökül, mielőtt az európaiak által behurcolt himlőtől elhalálozott. Atahualpa tudhatta maga mögött a hadsereget, Huáscar pedig a papságot. Huayna Cápac halála után a két fia közti ellentétek polgárháborúra csaptak át, amely épp kapóra jött a spanyol hódítóknak.

Spanyol hódítás

A Machu Picchu, az Urubamba völgyet határoló hegyek egyikén

• 1492–1518 eseményei

Kolumbusz Kristóf hajói 1492 és 1518 között horgonyt vetnek Hispaniola, Jamaica, Kuba, Santo Domingo és Puerto Rico területén, így megszületnek az első gyarmattelepek.

• 1519–1525 eseményei

Hernán Cortés leigázza az aztékok és a maják országait, amellyel megnyitja az utat a szárazföldön Dél-Amerika felé.

• 1522 eseményei

Pascual de Andagoya Panamából három hajóval expedíciót vezet a mai Kolumbia területén található San Juan folyóig.

• 1524–1528 eseményei

Andagoya három hajójával útra kelve Francisco Pizarro (1476–1541), Panama kormányzója, valamint alvezére Diego de Almagro (1479–1538) és egy pap, Hernando de Luque 1524-ben meglátja Dél-Amerika csendes-óceáni partjait, de ez a felfedezőútjuk sikertelen volt.

1526 végén ismét megpróbálkoztak, de ezúttal a San Juan folyónál szétváltak útjaik. Almagro visszatért Panamába erősítésért, Pizarro letáborozott, az expedíció kalauza Bartolomé Ruiz továbbhajózott dél felé, így elsőként keresztezte az Egyenlítőt a Csendes-óceánon, valamint elsőként került kapcsolatba az Inka Birodalommal, amikor egy hajóval találkozott. Visszafordult és felvette Pizarro csapatát, majd az ecuadori partok előtti Gallo-szigeten letáboroztak. A spanyolok egy része a visszatérés mellett döntött, de Pizarro tizenhárom társával továbbment a Guayaquili-öbölbe, ahonnan először pillantottak meg egy inka várost, Tumbest. A Santa folyóig hajóztak, ahonnan lámát, fémedényeket, szőtteseket és agyagedényeket vittek Panamába.

Pizarro 1528 nyarán Spanyolországba hajózott, hogy uralkodói jóváhagyást nyerjen terveihez, hogy az Inka Birodalmat leigázza. 1529. július 26-án Toledoban megszületett a szerződés, amely szerint Pizarrót az uralkodó felhatalmazta Peru felfedezésére és meghódítására, valamint kinevezte Peru kormányzójává és főkapitányává.

• 1530–1533 eseményei

Pizarro 1530. december 27-én Panamából indult harmadik útjára, s a mai Ecuador területén, a Guayaquili-öbölben található Puná-szigeten partra szállt katonáival. 1532 áprilisában Tumbesnél Peru földjére léptek, majd szeptemberében San Miguel de Piurában támaszpontot alapítottak, de ezt követően továbbindultak. 1532. november 15-én megérkezett Cajamarcába, ahol Atahualpa udvara volt. 1533. július 26-án Francisco Pizarro máglya általi halálra ítélte Atahualpát. 1533. augusztus elején megkoronázták Túpac Huallpát, Huayna Capac harmadik fiát, de ő 1533. októberében meghalt. Ezt követően Pizarro elindult a főváros, Cuzco felé, amelyet 1533. november 15-én ért el. A trónra ültette Huaszkár féltestvérét, Manko Inkát, de a hatalmat spanyol kézben tartotta.

A spanyol uralom

1535 eseményei

1535. január 18-án Pizarro a tengerparton megalapította Limát azzal a céllal, hogy új fővárost építsen.

1535–1544 eseményei

Miután Manko Inka ráébredt, hogy csak báburalkodó, sereget toborzott és megtámadta a spanyolokat, de vesztére a hódítók oldalára állt a szerencse. Manko Inka először Ollantaytambóban, majd Vilcabamba-hegységben keresett menedéket, s ott is hunyt el 1544-ben.

Pizarro 1538. július 8-án megölette hadvezérét Almagrót, majd Almagró hívei 1541. június 26-án megölték Pizarrót.

Koloniális (gyarmati) korszak

1543-ban megszületik a Peru Alkirályság. Kezdetben szinte minden dél-amerikai spanyol birtokot magába tagolt.

A korszakban három alapvető társadalmi osztály volt, élén az alkirállyal, akit Spanyolországból küldtek és 4–6 évig uralkodott:

1. félszigetiek – az alkirályság területén élő spanyolok.
2. kreolok – olyan spanyolok, akik már a gyarmaton születtek.
3. őslakók és meszticek – a gyarmatosítók által élükön hagyott vezetőkkel (curacákkal). A meszticek a spanyolok és az őslakók keveredéséből jöttek létre.

A korszakban a perui gazdaság alapja az ezüstbányászat volt. A perui ezüst nagyon fontos jövedelemforrása volt a spanyol királyoknak. A 18. században az ezüstbányászat jelentősége csökkent, vele együtt a királyi bevételek is. A spanyol udvar rendeleti úton vezetett be reformokat: az alkirályságról sok területet leválasztottak és jelentősen megnövelték az adókat. Az adóreformok miatti elégedetlenség és az indián és mesztic lakosság elnyomása a gyarmati korszak legnagyobb indiánfelkeléséhez vezetett. A felkelés 1780-ban volt és II. Tupac Amaru vezette. Az indiánok 1780. november 18-án a sangararái csatában legyőzték a spanyol sereget, de 1781 januárjában Cuzcot sikertelenül vették ostrom alá, majd április 6-án a spanyolok megsemmisítő vereséget mértek felkelőkre és 1781. július 18-án II. Tupac Amarut és családját Cuzco főterén kivégezték.

Ezt követően még volt néhány kisebb felkelés az indiánok részéről, de a spanyolok 1783-ra teljesen felszámolták a gyarmataikon kitört felkeléseket.

A függetlenség kivívása – a függetlenségi háború

José de San Martín

1820–1822 eseményei

Két irányból indultak a függetlenségi harcok:

• Dél felől érkezett Argentína és Chile felszabadítója José de San Martín.
• Észak felől érkezett Venezuela és Kolumbia hőse Simón Bolívar Ecuador felé.

José de San Martín serege 1820. szeptember 8-án szállt partra Paracasnál. 1821. július 12-én a sereg bevonult Limába és két héttel később, azaz 1821. július 28-án kikiáltotta Peru függetlenségét. San Martín ezt követően hatalmát átadta az 1822. szeptember 20-án megalakult alkotmányozó nemzetgyűlésnek, majd letelepedett Franciaországban.

1823–1840 eseményei

A harcok folytatódtak tovább. 1823. szeptember 1-jén megérkezett Simón Bolívar Callao kikötőjébe, de visszalépésre kényszerült, mert a királyi hadsereg erősebbnek bizonyult. Újjászervezte hadseregét, majd december 9-én ismét összecsapott az utolsó perui alkirály José de la Serna csapataival és a győzelmet Bolívar tábornoka Antonio José de Sucre serege szerezte meg. A királyi hadsereg kezében már csak Felső-Peru maradt, de 1826. augusztus 6-án Függetlenségi nyilatkozatot fogadtak el, majd 1826. augusztus 10-én az újonnan megszületett országot Republica de Bolívar névre keresztelték, fővárosának nevét Chuquisacáról Sucréra változtatták.

Bolívar 1826-ban a függetlenné vált országokat egy latin-amerikai államszövetség megalakítására hívta össze, de sajnos az országok közül csak Kolumbia, Peru, Közép-Amerika és Mexikó vettek részt. Bolívar terve kudarcott vallott, 1830-ban bukott vezérként Európa felé utazott, de útja során életét vesztette.

A felszabadult területek független államokat akartak létrehozni, de a határok vitatottak voltak. Peru három rövid háborút vívott Bolíviával, Kolumbiával és Chilével. 1836-ban a bolíviai hadsereg bevonulásával megszületett a Peru-Bolíviai Konföderáció, amelyet három év múlva a chilei csapatok feloszlattak.

1840–1878 eseményei

1845-ben Ramón Castilla tábornok elnökségével elérkezett a béke. A tábornok két elnöki ciklusában 1845–1851-ig és 1855–1862-ig rengeteg fontos reformot hajtott végre. Eltörölte a bennszülöttek adóit, vasút- és távíróvonalakat létesített, megszüntette a rabszolgaságot. Elnöklése alatt – 1860-ban – megszületett az ország első alkotmánya, valamint kezdett formát ölteni az oktatási rendszer. Megkezdődött a növénytermesztésben nagy hatású műtrágyának bizonyuló guanó és a salétrom kitermelését.

1863-ban a Peru még háborúba is keveredett a Spanyol Királysággal a guanót biztosító Chincha-szigetekért.

1873-ban Peru kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött Bolíviával.

1879–1884 eseményei

1879-ben Perunak ismét háborúznia kellett, mert Chile harcba szállt Bolívia ellen az Atacama-sivatag északi, nitrátban gazdag sávjáért. Peru a tengeri csatában tudott Bolívia segítségére lenni, de sajnos a perui flotta hajóját elsüllyesztették, így Chile a tenger ura lett, amelyet követően 1881-ben a chilei csapatok bevonultak Limába.

1883. október 30-án az ancóni szerződés aláírását követően Chile megszerezte Bolívia összes tengerparti területét, így Bolívia elvesztette tengeri kijáratát, Peru pedig három déli tartományát Aricát, Tacnát és Tarapacát.

Az időszak Perura nézve egyetlen pozitív eseménye 1879-ben történt, amikor Spanyolország elismerte függetlenségét.

20. század – modern idők

A Casa de Pizarro, Peru parlamentje Limában

1902 Peru és Bolívia megköti az Osma-Villazón-szerződést, amelyben a két ország közötti határt rögzítik.

1911 Hiram Bingham amerikai archeológus megtalálja Machu Picchut, amelynek eredményeképpen Cuzco forgalmas turistaközponttá válik.

Peru a határviták miatt fegyveres konfliktusba keveredik Kolumbiával.

1920 Új alkotmányt fogadnak el Peruban, ami elismeri az őslakos közösségeket.

1929 Chile visszaadta az elfoglalt sivatagi területből (1883) a Tacna környéki, dél-perui részeket.

A sok háborúzás kimerítette Peru pénzügyi tartalékait, az országot 1930-tól 25 éven keresztül diktátorok irányítják.

1941–1942 Újabb határvita Ecuadorral. Háborús konfliktus alakul ki, amelyet a Rio de Janeiróban kötött békeszerződéssel lezárnak, de sajnos nem véglegesen, hiszen a viszony a két ország között évtizedeken át feszült maradt.

1968-ban a fegyveres erők Juan Velasco Alvarado vezetésével puccsal megdöntötték Fernando Belaunde elnök hatalmát. Az új rezsim radikális reformokba kezdett a fejlődés meggyorsítása érdekében, de nem kapott támogatást a szélesebb közvéleménytől.

1970. május 31. Minden idők legpusztítóbb földrengése az Újvilágban. Közép-Peruban a Richter-skála szerint 7,7-es földrengés 80 000 ember életét oltotta ki.

1975-ben az elnöki székben Velascót erővel felváltotta Francisco Morales Bermúdez tábornok, aki visszavonta a korábbi reformokat és kilátásba helyezte a visszatérést a demokratikus uralomra. Az 1980-as években Peru számottevő külföldi adósságot halmozott fel, folyamatos volt az infláció, a kábítószer-kereskedelem kiterjedt, a politikai életben tömegessé vált az erőszak. Alberto Fujimori elnöksége (1990–2000) megindult az ország helyreállítása, de autoritárius tendenciák, korrupció és az emberi jogok megsértése miatt lemondásra kényszerült a vitatott 2000-es választások után. Amióta megbukott Fujimori rezsimje, Peruban harcolnak a korrupció ellen, stabil a gazdasági növekedés; 2001-ben Alejandro Toledo, 2008-ban Alan García, majd 2011-ben Ollanta Humala Tasso lett az elnök.

Államszervezet és közigazgatás

A parlament épülete

Az elnöki palota, Lima

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Az államelnök jelenleg Ollanta Humala Tasso. (Lásd még: Peru elnökeinek listája)

Politikai pártok

Peru legjelentősebb politikai pártjai (alapításuk sorrendjében):

• Partido Nacional (1822)
• Partido Civil (1870)
• Unión Nacional (1891)
• Partido Liberal (1901)
• Amerikai Népi Forradalmi Szövetség – APRA – Alianza Popular Revolucionaria Americana (1924)
• Partido Comuninista Peruano (1928)
• Unión Revolucionaria (1931)
• AP – Acción Popular (1956)
• DC – Partido Demócrata Cristiana (1956)
• PPC – Partido Popular Cristiano (1966)
• Változás '90 – Cambio '90 (1990)
• Új Többség – Nueva Mayoría (1993)
• Perú Posible (1999)

Közigazgatási rendszer

Peru területe 25 régióra, 24 megyére (departamiento) és egy úgynevezett alkotmányos tartományra (Callao) oszlik. Ezeket járásokra osztják, amelyek körzetekből állnak. Összesen 180 járás és 1747 körzet van Peruban.

Peru régiói és tartományai

Tartomány	Székhelye
Amazonas megye	Chachapoyas
Ancash megye	Huaraz
Apurímac megye	Abancay
Arequipa megye	Arequipa
Ayacucho megye	Ayacucho
Cajamarca megye	Cajamarca
Callao tartomány	El Callao
Cuzco megye	Cuzco
Hunacavelica megye	Huancavelica
Huánuco megye	Huánuco
Ica megye	Ica
Junín megye	Huancayo
La Libertad megye	Trujillo
Lambayeque megye	Chiclayo
Lima megye	Huacho
Loreto megye	Iquitos
Madre de Dios megye	Puerto Maldonado
Moquegua megye	Moquegua
Pasco megye	Cerro de Pasco
Piura megye	Piura
Puno megye	Puno
San Martín megye	Moyobamba
Tacna megye	Tacna
Tumbes megye	Tumbes
Ucayalí megye	Pucallpa

Népesség

Lima, a főváros

Cuzco

Általános adatok

A 2002–2003-as évben Peru lakóinak száma 27 000 000 volt. Ez a szám évről évre rohamosan növekszik.

A lakosság több mint fele a part menti sávban él, kb. harmada a hegyekben és az ország több mint a felét elfoglaló amazóniai részen a lakosság alig több mint 12%-a lakik.

Legnépesebb települések

Iquitos

• főváros: Lima
• Északi tengerpart: Trujillo, Chiclayo (a Lambayeque terület központja; vallási eseményeiről híres), Piura
• Északi hegyvidék: Huaraz, Chavín de Huántar, Cajamarca
• Déli tengerpart: Pisco, Ica (a bortermelés központja és a pisco nevű nemzeti italnak számító borpárlat hazája), Nazca, Tacna
• Déli hegyvidék: Cuzco (az Inka Birodalom egykori központja, Amerika régészeti fővárosa; a tengerszint felett 3400 m magasan fekszik), Urubamba, Machu Picchu, Arequipa (három tűzhányó magasodik körülötte, valamint itt található a világ legmélyebb kanyonja a Cañon del Colca), Puno, Ayacucho, Huancavelica
• Amazónia: Iquitos, Pucallpa

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Cuzco katedrálisa

A társadalom a a következőképpen oszlik meg:

• 45% bennszülött indián
• 37% mesztic (fehér és indián keverék)
• 15% fehér
• 3% egyéb (főként japán, kínai és fekete)

A hivatalos nyelv a spanyol, a kecsua és az ajmara. A spanyol nyelvet a perui lakosok kb. 90%-a ismeri. A hegyi indiánok a kecsua nyelvet, a Titicaca-tó környékén, illetve az ország déli részén lakó bennszülöttek az ajmara nyelvet beszélik. A lakosság rendkívül heterogén. 45% több mint száz különböző kecsua törzshöz tartozó indián őslakos. 3%-nyi ajmara indián is él itt. Ezenkívül kisebb indián töredékek találhatók még az országban, akik a feketékkel, mulattokkal, zambókkal, és ázsiaiakkal együtt is csak mindössze 1%-ot tesznek ki. A mulattok fekete-fehér, míg a zambók fekete-indián keverékek. Külsőleg mindkét csoport tagjai a feketékre hasonlítanak. Az ázsiaiak többsége japán, kisebb része kínai. A lakosság 35%-a mesztic, vagyis indián-fehér keverék. A meszticek külsőleg az indiánokra hasonlítanak. A népesség fennmaradó 18%-a európai fehér a spanyol gyarmatosítók utódai.

Gazdasága

• A népesség 26%-a él szegénységi küszöb alatt (2012-ben).
• A lakosság foglalkozása: mezőgazdaság: 25,8%, ipar: 17,4%, szolgáltatások: 56,8%.
• A GDP összetétele (2014-ben): mezőgazdaság: 7,1%, ipar: 36,7%, szolgáltatások: 56,2%

Ozmózisos víztisztító telep

Callao kikötője

Külszíni aranybánya, Yanacocha

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

A hegyvidéki mezőgazdaság lehetősége a körülmények miatt igen korlátozott. Amazóniában a trópusi talajok gyors kimerülése miatt csak váltógazdálkodásra van lehetőség.

A 3000 km-es perui partok mentén évente 10 500 000 tonna tengeri halat halásznak, amelyből közvetlen emberi fogyasztásra 480 000 tonnát, a többit pedig halliszt előállítására. Peru a halászat terén a világon az ötödik helyen áll.

Főbb mezőgazdasági termékek (2004. évi adatok)

• cukornád – 6 000 000 t/év
• burgonya – 2 000 000 t/év
• rizs – 1 400 000 t/év
• kukorica – 600 000 t/év
• spárga – 150 000 t/év
• gyapot – 145 000 t/év
• árpa – 140 000 t/év
• mangó – 130 000 t/év
• búza – 120 000 t/év
• kávé – 110 000 t/év

A kávé, a cukornád és a gyapot főleg exportra kerül. A burgonyát, a kukoricát, a búzát, az árpát és a babot főleg önellátásra termesztik.

Állattenyésztés (2004. évi adatok)

• baromfifélék – 62 000 000
• juh – 13 000 000
• szarvasmarha – 4 500 000
• tengerimalac és láma – 2 800 000
• alpaka – 2 600 000
• kecske – 1 700 000
• ló – 655 000
• szamár – 490 000
• öszvér – 220 000

Peruban rendkívül jelentős a fakitermelés a mezőgazdasági területté alakítás miatt, ezért növény- és állatfajok pusztulnak ki. [1]

Ipar

Fő ágazatok: bányászat; acél- és fémgyártás; kőolaj-kitermelés és finomítás, a földgáz kitermelés és cseppfolyósítás; halászat és halfeldolgozás, cement-, üveggyártás, textil- és ruházati ipar, élelmiszer-feldolgozás, sör-, üdítő-, gumi-, gépgyártás, vegyi anyagok gyártása.

Bányászat: réz, cink, arany, ezüst, vas, kőolajkitermelés.

A réz és az arany jelentős exportcikkek.

Kereskedelem

Peru legfontosabb kereskedelmi partnerei 2013-ban :

• Export: USA 18,4%, Kína 17,8%, Kanada 7%, Japán 5,2%, Brazília 4,3%, Svájc 4,3%, Spanyolország 4,2%, Dél-Korea 4,1%, Chile 4%
• Import: USA 24,8%, Kína 15,3%, Brazília 5,3%, Argentína 4,8%, Chile 4,7%, Ecuador 4,7%, Mexikó 4,4%

Közlekedés

Perunak nincs összefüggő vasúti hálózata. A vasút leginkább a közkedvelt turisztikai területekre szállít utasokat.

Kultúra

Vidéken sok parasztnak kicsiny földparcellája ad szegényes megélhetést. A városokban élelmiszert, zöldséget, ruházatot árulnak a piacokon, amelyek gyakran festőiek, de az eladóknak gyenge hasznot hoznak. Limában, a fővárosban nagyon sokan barriádának nevezett bódénegyedekben laknak, állami földön illegálisan épült kunyhókban. Az Altiplanon, a bolíviai határ közelében keménykalapos indiánok legeltetik lámáikat és alpakáikat, ruhát készítenek ezeknek az állatoknak a gyapjából, eszik húsukat, és ha melegedni akarnak, a tüzet szárított trágyával táplálják. Peru minden része különbözik a többitől.

A Nazca-vonalak egyike

Egy hagyományosan öltözött, kecsua indián lány, egy lámával (Cuzco)

Az Inti-Raymi fesztivál az inka múltat idézi fel

Képek a kultúráról

Az ország történelme során számos népcsoport kultúrája váltotta egymást:

• Chavín-kultúra (i. e. 1300 – i. e. 300) – templomai jellemzőek
• Paracas-kultúra a déli partoknál (i. e. 750–380) – szőttesei híresek
• Nazca-kultúra (i. e. 200 – 800) – kerámiák, szőttesek, vonalrajzok jellemzik
• Moche-kultúra (100–800) – portréedényeiről ismert
• Tiahuanaco-kultúra (100–1150) – templomai, kőszobrai figyelemre méltóak
• Wari-kultúra (600–1150) – kerámiaedények
• Sicán-kultúra az északi part menti területeken (750-1350)
• Chimú Királyság a mai Trujillo környékén (950–1460) – ötvösök aranyékszerei és fővárosának Chan Channak a romjai tették ismertté
• Chancay-kultúra a partvidék középső részén (1000-1400-as évek)
• Az Inka Birodalom a mai Chile és Ecuador közti területen (1200-1533)
• A spanyol uralom (1533-1821)

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

Peru az egykori Inka Birodalom központja, majd a spanyol gyarmatosítás egyik központja volt. Ezt az örökséget ismerte el az UNESCO, amikor világörökséggé nyilvánította a következő helyszíneket:

• Cuzco városa;
• Machu Picchu romváros - ez a természeti világörökségnek is része;
• Chavín régészeti lelőhelye;
• Chan Chan régészeti körzete;
• Lima történelmi központja (Lima a mai Peru fővárosa.);
• Río Abiseo Nemzeti Park a természeti világörökségnek is része;
• A Nazca-vonalak és kőrajzok, a Pampas de Jumana táj;
• Arequipa város történelmi központja;
• Caral-Supe szent városa.

Művészetek

Zene

Az Andok ősi kultúráját adja vissza a sípokon és és dobokon megszólaltatott perui zene hangja, amely legalább annyira dél-amerikai jellegzetesség, mint az argentin tangó és a brazil szamba. Biztosra nem tudni melyik korból ered ez a műfaj, de a régészek kétezer éves sírokban is találtak már sípokat és dobokat.

A legjellegzetesebb hangszer az egy- vagy kétsoros pánsíp, a zampoña vagy más néven siku. A modern korban a hangzást a charango (tízhúros lant vagy tatupáncélból készült mandolin) teszi teljessé.

A nemzeti hangszer a cajón, egy olyan idiofon ütőhangszer, amelyet a zenész a tetején ülve szólaltat meg.

Irodalom

• Garcilaso de la Vega (1539–1616) – író, történetíró
• Poma de Ayala (1534–1615) – író
• Francisco de Ávila (1573–1643)
• Ricardo Palma (1833–1919)
• José Carlos Mariátegui (1894–1930)
• César Abraham Vallejo (Észak-Peru, Santiago de Chuco, 1892 – Párizs, 1938) – költő
• José María Arguedas (1911–1969)
• Ciro Alegria (1909–1967)
• Mario Vargas Llosa (Arequipa, 1936. március 28. –) – író, esszéista, újságíró, irodalomkritikus

Festészet

• Diego Quispe Tito (1611 – ?)
• Basilio Santa Cruz Pumacallao
• Melchor Pérez Holguin (?1660 – ?1730)
• José Sabogal
• Mario Urteaga (1875–1957)
• Francisco González Gamarra (1890–1971)
• Pablo Amaringo
• Marcos Zapata
• Tadeo Escalante
• José Gil de Castro (1783–1841)
• Pancho Fierro (1808–1879)

Szobrászat

• Juan Martínez Montañés (1568–1649)
• Pedro de Mena (1628–1693)
• Gregorio Hernández (1566–1667)

Gasztronómia

Peruban sok ismerős étel szerepel az étlapokon, főleg burgonyából, kukoricából, csilipaprikából készült fogások.

Az országban több ezer klönféle burgonyafaj létezik és ugyanilyen sokféle formában szolgálják is azt fel: főzve, törve, pürésítve, sütve stb. Legtöbbször sajttal, ajíval, chilivel, fokhagymával, hagymával, tojással vagy lime-dzsússzal fogyasztják, illetve bármi mással, ami kéznél van. A másik leggyakoribb alapanyag a kukorica valószínűleg Mexikóból vagy Közép-Amerika más területéről származik, de az Andokban is több ezer éve termesztik. Ma a perui étrend egyik alapösszetevője és a tamales legfontosabb hozzávalója. A peruiak gyakran rágcsálnak még sült kukoricamagot (canchas) de az is előfordul, hogy a cevichébe keverik. Ugyancsak kukoricából készül a chicha, az andoki bennszülöttek által fogyasztott enyhén alkoholos ital.

A modern perui fogások középpontjában legtöbbször valamilyen hús, szárnyas vagy hal áll. Rengeteg csirke-, marha- és sertéshúsból készült fogás kínálja magát. Az egyik legnépszerűbb étel a lomo saltado, amely apróra vágott, jól átsütött marhahúsból készül fokhagymával, chilivel és burgonyával. További kedvenc étel a pollo asado (sült csirke) és a lechón (sertéssült) is. Mivel Peruban a többi dél-amerikai országhoz képest kevesebb a marha, a helyi steakek nem közelítik meg azt a színvonalat, amilyet például Argentínában találunk.

Limában temérdek tengeri ételekre specializálódott étterem is kínálja fogásait. Az andoki és amazóniai peruiak körében is népszerűek a halételek, csak ott éppen a pisztráng és az óriás arapaima számít ínyencségnek.

Nemzeti üdítőital az Inca Kola.

Turizmus

Főbb látnivalók

• A természeti és kulturális világörökségi helyszínek.

Oltások

• Hastífusz,
• Hepatitis A (nagy a kockázata a fertőzésnek.),
• Hepatitis B,
• Sárgaláz,
• Veszettség,
• Malária elleni gyógyszer. Az Amazonas vidékén nagy a kockázata a fertőzésnek.

Egyéb, gyakran előforduló betegségek:

• Utazók hasmenése,
• Leishmaniosis,
• Dengue

Ünnepek

Peruban rendkívül magas az ünnep- és munkaszüneti napok száma.

Dátum	Magyar név	Név spanyolul	Megjegyzés
január 1.	Újév	año nuevo	Huancayóban január 6-ig tartó fiesztával párosul
január 5.	Iquitos alapításának évfordulója		Iquitos Amazóniában található, Loreto tartomány székhelye
január 6.	Vízkereszt		a Festividades de los Reyos Magos parádés felvonulással kísért fesztiválja, melyben a három királyok kapnak főszerepet
január 7.	Tumbes évfordulója		Tumbes Peru egyik tartománya
január 15.	Lima születésnapja	Aniversario de la Fundación de Lima	a főváros alapításának örömünnepe zenekarokkal és jelmezekkel
február 2.	Gyertyaszentelő Szűz Mária ünnepe	La Virgen de la Candelaria	különösen a hegyekben és Punóban ünneplik maszkos táncokkal (a La Virgen de la Candelaria Puno védőszentje is egyben, ezért ott február 22-ig ünnepelnek)
február utolsó hete	Fekete nyár	Verano negro	a rabszolgák felszabadítása után Chinchában maradt fekete és színes lakosság helyi ünnepe
nagyböjt előtti utolsó napokon	Karnevál	Carnaval	farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó népünnepély
húsvétot megelőző hét	Nagyhét	Pascua	vallási szertartások, körmenetek
április 28.	Chiclayo megalapításának ünnepe
május 1.	A munka ünnepe	Día del trabajo
május 1.	A kereszt ünnepe	Fiesta de las Cruces	Tacna tartományban ünneplik
május 3.	Kereszt ünnepe		Lima, Huanuco, Chachapoyas, Cuzco, Abancay városokban
május 21. – 30.	San Pedro és San Pablo ünnepe		egész Peruban
júniusban, a húsvét utáni 9. csütörtökön	Úrnapja	Corpus Cristi	Cuzcoban látványos, 14 szűz és szent képmását vonultatják fel hordszéken
június 22. – 23.	A Napimádók fesztiválja	Adoración del Sol	Punóban ünneplik, a "boszorkányok" naptáncot járnak, hogy az év leghidegebb hónapjaira összegyűjtsék a nap energiáját
június 24.	Keresztelő Szent János ünnepe		egész Peruban
június 24.	a Nap ünnepe		a téli napforduló alkalmából rendezett legnagyobb inka szertartás felelevenítése Cuzcoban
június 29.	Péter és Pál napja	Festividad de San Pedro y San Pablo
július 13.	Santiago de Chuco ünnepe		Trujilloban
július 28.	A függetlenség napja	Fiestas Patrias	Peru legnagyobb nemzeti ünnepe (1821)
augusztus 4.	Huancavelica évfordulója
augusztus 15.	Arequipa évfordulója
augusztus 12. – 20.	Arequipa alapítása		rendezvénysorozat a déli országrészen
augusztus 30.	Limai Szent Róza napja	Fiesta de Santa Rosa de Lima	a főváros védőszentjére emlékeznek
október 8.	Az angamosi ütközet emléknapja	Batalla de Angamos
október 18. – 28.	Csodatévő Úr ünnepe	El Señor de los Milagros ünnepe	körmenet, melynek szereplői lila ruhában vonulnak végig Lima utcáin
október 24.	Alapítási évforduló Juliacában
november 1.	Mindenszentek	Todos Santos
november 2.	Halottak napja	Día de los Muertos	virágokat, élelmet és italt visznek a temetőbe, amely miatt az emlékezés inkább piknikszerű lesz, nem kegyeleti
november 1. – 7.	Puno hete		az első Inka, Manko Kapak tiszteletére rendezett táncos kavalkád a Titicaca-tó környékén
december 8.	Szeplőtelen fogantatás napja	Día de la Purísima Concepción
december 9.	Az ayacuchói csata (1824) évfordulója
december 24.	Karácsony	Navidad
december 28.	Aprószentek napja	Los Santos Inocentes	a betlehemi vérengzés emlékére rendezett "ünnep", amely egyben a bolondok napja is
december 31.	Szilveszter	Incineración del Año Viejo

Források

Könyvek

• Ács László: Peru, Bolívia (Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2004) ISBN 963-368-792-6
• Gyarmati János: Peru és a bolíviai határvidék (Dekameron Könyvkiadó, 2003) ISBN 963-9331-37-6
• A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
• A Világ országai (Kossuth Könyvkiadó, 1990) ISBN 963-09-3483-3
• Képes történelem sorozat – Erdődi János: Küzdelem a tengerekért (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1970)

További információk

Képek

• Képek Peruról
• Képek Cuzcóról
• Képek Quitóról

Cikkek

• Az inkákat megelőző civilizáció nyomairól (National Geographic, 2004.)
• Peru a régészek paradicsoma (National Geographic, 2004.)
• Természeti katasztrófa a Machu Picchunál (National Geographic, 2004.)
• 700 éves múmiák Peruban (National Geographic, 2004.)
• A geoglifák (National Geographic, 2005.)
• A globális felmelegedés "forró pontjai" (National Geographic, 2004.)
• A globális felmelegedés hatása az Andokban
• Az El Nino fogalma és hatása a Földre
• Cikk Cuzcoról

Egyéb

• Startlap linkgyűjtemény – Peru
• Startlap linkgyűjtemény – Indiánművészet
• Minden Machu Picchu-ról (angolul)
• Startlap linkgyűjtemény – Amazonas
• Útinapló
• Cikk Chavín de Huántar-ról (angol nyelvű)
• A Perui Nagykövetség hivatalos oldala
• A Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának honlapja
• Információk (angol nyelvű)
• Információk (angol és német nyelven)
• Utazások, Információk (magyar, angol, spanyol nyelven)
• Tours and Travels to Peru (angol)
• Vogel Dávid., Venezuela: Chavizmo – a 21. század „új szocializmusa”