Chile
| Chilei Köztársaság | |||
| República de Chile | |||
|
|||
| Nemzeti mottó: Por la razón o la fuerza („Ésszel vagy erővel”) Nemzeti himnusz: Himno Nacional de Chile |
|||
 |
|||
|
|
|||
| Fővárosa | Santiago de Chile | ||
| d. sz. 33° 26′, ny. h. 70° 40′ | |||
| Államforma | Elnöki köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Michelle Bachelet | ||
| Hivatalos nyelv | spanyol | ||
| Függetlenség | Spanyolországtól | ||
| Kikiáltása | 1818. február 12. | ||
| Elismerése | 1844. április 25. | ||
|
|
|||
| Tagság | A MERCOSUR, a Dél-amerikai Unió, az APEC, a CAN, az ENSZ, a Latin Unió és az OAS |
||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 17 619 708 fő (2013)[1] +/- | ||
| Rangsorban | 60 | ||
| Becsült | 17 773 000 fő (2014. július) | ||
| Rangsorban | 60 | ||
| Népsűrűség | 21 fő/km² | ||
| GDP | 2005-ös becslés | ||
| Összes | 145 205 millió dollár (40) PPP: 196 401 millió dollár |
||
| Egy főre jutó | 8864 dollár (52) PPP: 12 983 dollár |
||
| HDI (2004) | 0,859 (38) – magas | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 756 950 km² | ||
| Rangsorban | 38 | ||
| Víz | 1,07% | ||
| Időzóna | UTC−3 UTC−5 (UTC-4) |
||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Chilei peso (CLP) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | RCH | ||
| Hívószám | 56 | ||
| Internet TLD | .cl | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chilei Köztársaság témájú médiaállományokat.
|
|||
|
|
|||
 |
|||
Chile, hivatalosan a Chilei Köztársaság (spanyolul: República de Chile) független köztársaság Dél-Amerikában, az Andok hegyvonulatai és a Csendes-óceán között, észak-déli irányban hosszan elnyúlva. Nyugatról az óceán, északról Peru, északkeletről Bolívia, keletről Argentína, délről pedig a Drake-átjáró határolja.
Tartalomjegyzék
Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ország egész területe a Csendes-óceán keskeny partvonala az Andok nyugati oldalán helyezkedik el. Chilét nyugatról végig az óceán határolja. Délen az amerikai kontinens legdélebbi pontjáig nyúlik le, itt egy nagyon rövid részen kiér az Atlanti-óceánra is a Magellán-szoros keleti oldalán, illetve a legdélibb részek tulajdonképpen az Atlanti- és a Csendes-óceán határán találhatóak.
Szárazföldön északon Peruval határos, északkeleten Bolíviával és keleten Argentínával.
Magáénak tekint az Antarktikán 1 250 000 km² területet. Ezt más országok nem ismerik el.
Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Északon a Atacama-sivatag ásványokban gazdag, főleg rézben és foszfátban. A központi völgy, ahol Santiago de Chile is fekszik, viszonylag kicsi, itt tömörül a lakosság és a mezőgazdasági termelés. Ez a vidék Chile történelmi központja, az ország innen terjeszkedett a 19. század második felében és integrálta az északi és a déli vidékeket. Dél-Chile erdőkben és legelőkben gazdag, jellegzetes tájképi elemei a vulkánok és a tavak. A déli part fjordok, szigetek, tengerszorosok labirintusa, amelyek félszigeteket és szigeteket alakítottak ki. Az ország keleti határa az Andok. Az észak-déli irányú kiterjedést számítva Chile a legnagyobb ország a földön.
1888 óta Chiléhez tartoznak Polinézia legkeletibb szigetei, a 
Húsvét-sziget és a Sala-y-Gómez-sziget. Része még Chilének a partok előtt 600 km-re fekvő Juan Fernandez-szigetek, benne Robinson Crusoe szigete, valamint chilei külső országrész a lakatlan Desventurados-szigetek és a Chilei antarktiszi terület, ahol a tudományos kutatóállomás teljesít szolgálatot. A Húsvét-sziget manapság Chile tartománya. Sala y Gómez szigetcsoport kisebb szigetei, San Ambrosio és San Felix szintén Chiléhez tartoznak, de csak helyi halászok laknak ott szezonálisan. Ezek a szigetek azért nevezetesek, mert ezekre hivatkozva terjeszti ki Chile a területi vizeit messze a Csendes-óceánra.
Chile legmagasabb hegyei a következők:
- Nevado Ojos del Salado, 6880 m (Región de Atacama)
- Cerro Tupungato, 6800 m (Región Metropolitana)
- Volcán Llullaillaco, 6739 m (Región de Antofagasta)
- Volcán Parinacota, 6342 m (Región de Tarapacá)
- Volcán Licancábur, 5916 m (Región de Antofagasta)
- Descabezado Grande, 3830 m (Región del Maule)
- Torres del Paine, 2800 m (Región de Magallanes y de la Antártica Chilena)
- Volcán Villarrica, 2840 m (Región de la Araucanía)
- Volcán Osorno, 2652 m (Región de los Lagos)
- Volcán Cerro Hudson, 1905 m (Región de Aysén
-
Torres del Paine Nemzeti Park
-
Atacama-sivatag a Cerros de Incahuasi hegységgel
-
Lago Chungará
-
Rio Baker
-
Horn-fok, az ország és a kontinens legdélebbi pontja
-
Laguna Miscanti, Antofagasta, Chile.
_03.jpg)
Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A folyók az Andokból folynak a Csendes-óceánba kelet-nyugati irányban, keresztül Chilén, tehát rövidek. A déli glaciális vidéken a fjordok mellett nagy tavak is kialakultak a legutóbbi jégkorszakban.
Chile folyói:
- Río Lauca, 160 km, (Región de Tarapacá)
- Río Lluta, 167 km, (Región de Tarapacá)
- Río Loa, 443 km, (Región de Antofagasta)
- Río Copiapó, 162 km, (Región de Atacama)
- Río Elqui, 170 km, (Región de Coquimbo)
- Río Choapa, 160 km, (Región de Coquimbo)
- Río Aconcagua, 142 km, (Región de Valparaíso)
- Río Maipo, 250 km, (Región Metropolitana/ Región de Valparaíso)
- Río Mapocho, 120 km, (Región Metropolitana)
- Río Cachapoal, 172 km, (Región O´Higgins)
- Río Maule, 240 km, (Región Maule)
- Río Biobío, 380 km, (Región del Biobío)
- Río Imperial, 52 km, (Región de la Araucanía)
Chile tavai:
Északon a Sós–tavak fekszenek, melyeknek legnagyobbika a Salar de Atacama (3.000 km²). Tőle még északibb irányban terül el a világ egyik legmagasabb fekvésű tava, a Lago Chungará (21,5 km²), 4.500 m tengerszint felett.
A nagyobb és tájképileg szebb tavak Temuco városától délkelet felé Puerto Montt irányábann a következők:
- Lago Colico, 56 km², (Región de la Araucanía)
- Lago Caburga, 51 km², (Región de la Araucanía)
- Lago Villarrica, 176 km², (Región de la Araucanía)
- Lago Calafquén, 120 km², (Región de la Araucanía, Región de los Lagos)
- Lago Panguipulli, 116 km², (Región de los Lagos)
- Lago Riñihue, 77 km², (Región de los Lagos)
- Lago Ranco, 401 km², (Región de los Lagos)
- Lago Puyehue, 156 km², (Región de los Lagos)
- Lago Rupanco, 223 km², (Región de los Lagos)
- Lago Llanquihue, 860 km², (Región de los Lagos)
Délen terül el a legnagyobb chilei tó, a Lago General Carrera (970 km², Aysén)), mely az argentin Lago Buenos Aires nyugati részét képezi.
Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ország nagy észak-déli kiterjedéséből következően az időjárás változatos, nehéz általánosságban beszélni róla. Északon sivatagok vannak, délkeleten tundrák és gleccserek. A Húsvét-sziget éghajlata nedves szubtrópusi. Chile déli részén óceáni az éghajlat, a középső, sűrűn lakott vidékeken mediterrán. Az ország legnagyobb részén négy évszak figyelhető meg: a nyár decembertől februárig, az ősz márciustól májusig, a tél júniustól augusztusig és a tavasz szeptembertől novemberig.
Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az országban jelenleg 32 nemzeti park van.
Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A 15. század közepén a mai Chile északi és középső része az Inka Birodalom fennhatósága alá tartozott. Magellán volt az első európai, aki 1520-ban Chile területére lépett. A 16. század elején a spanyol konkvisztádorok, miután meghódították Perut, behatoltak az általuk Chilének nevezett területre, de a spanyol gyarmatosítók törekvéseit az indián őslakók ellenállása kísérte. A hódítók 1536 és 1541 között az ország nagy részét elfoglalták. Elszigeteltsége miatt Chile csak 1778-ra szerveződött önálló gyarmattá, addig a perui alkirály alárendelt területe volt. Letelepülőket csak a Központi-völgy vonzott, itt alapították meg a mai fővárost, Santiagót 1541-ben.
Spanyolországtól gyakorlatilag 1810-ben lett független, mert a Napóleon által megszállt Spanyolország nem tudta érvényesíteni hatalmát. De a királypártiak és a teljes függetlenség hívei közötti polgárháború csak 1817-ben dőlt el, a függetlenség hívei javára.
A 19. században a chilei társadalom szerkezete még sokat őrzött a gyarmati múltból. Oligarcha családok uralkodtak és mindig is jelentős volt a katolikus egyház befolyása. A köztársaság kiterjesztette területét dél felé az indiánok, észak felé meg Bolívia és Peru rovására az 1879-1883 között megvívott háborúval. Ez utóbbival fontos kikötők és bányák kerültek chilei kézbe, ami a századforduló körüli gazdasági virágzás alapja volt.
A 20. században különböző színezetű polgári és katonai kormányok váltották egymást. Erős baloldali - marxista és nem marxista - mozgalom működött, amelynek a kormánypolitikára is befolyása volt. Salvador Allende elnöksége alatt (1970-1973) marxisták kerültek kormányra, noha nem egyedül, hanem más erőkkel koalícióban. Sokféle marxista jellegű intézkedés mellett államosították a rézbányákat. A rézbányászat a chilei nemzetgazdaság fontos ága, és külföldi, főleg amerikai tőkével működött. Ezért különösen, de a kormány egész irányvonala miatt is az amerikai kormány a CIA-t felhasználva mindent elkövetett a chilei kormány ellehetetlenítésére. Végül 1973 közepén csaknem egyidejűleg léptek sztrájkba az orvosok, a tanárok, a diákok, a teherautó sofőrök, a rézbányászok és a kisvállalkozók. 1973. szeptember 11-én Allendét katonai puccs fosztotta meg hatalmától. A fegyveres erők bombázták az elnöki palotát (Moneda-palota), Allende meghalt az ostrom közben.
Augusto Pinochet tábornok jobboldali rendszere került hatalomra. Kezdeti időszakát kirívó kegyetlenség, gyilkosságok sora jellemezte. Mintegy harmincezren kényszerültek emigrációba. A rezsim szabadpiaci gazdaságpolitikát folytatott, sikeresen. Idő múlásával lassan gyengültek a szólás- és gyülekezési szabadság gátjai.
Az ország a demokratikus parlamentáris rendszerre 1988-ban tért vissza. Azóta kereszténydemokrata és szocialista elnökök váltották egymást, mindig koalíciós kormány élén.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ország államformája elnöki köztársaság.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kormány Parlament Bíróság
Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az ország 15 régióra van felosztva, melyek a következők:
- Arica y Parinacota
- Tarapacá
- Antofagasta
- Atacama
- Coquimbo
- Valparaíso
- O'Higgins
- Maule
- Biobío
- Araucanía
- Los Ríos
- Los Lagos
- Aysén
- Magallanes
- Metropolitana de Santiago.
A régiók élén az elnök által kinevezett intendáns áll. A régiók tartományokra (província) oszlanak, a tartományi kormányzót is az elnök nevezi ki. A tartományok községekre (communes) oszlanak, amelyeket tanácsok irányítanak. A polgármestert és a tanácsnokokat a lakosok választják négy évente.
Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Városi lakosság aránya: 86%.
- Születéskor várható élettartam: férfiaknál 73 év, nőknél 80 év.
- Népességnövekedés: 1,05%.
- Írástudatlanság: 3,8%.
Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Népek: A lakosság 95,4%-a európai eredetű fehér.[2][3][4][5] A 4,6%-a pedig egyéb népcsoporthoz tartozik (egyéb indiánok). Többségük a spanyol gyarmatosítók leszármazottja. Több európai országból is érkeztek bevándorlók, főleg olaszok. Ezenkívül németek vannak viszonylag jelentős számban, és magyar származásúak is élnek itt.
- Nyelvek: Az országban a hivatalos nyelv a spanyol, és ez a legfőbb beszélt nyelv is.
- Vallások: A lakosság 55%-a római katolikus, 9%-a protestáns, 24%-a névleges keresztény, 10%-a ősi vallások híve, 2%-a pedig egyéb vallású.
Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
|
Képek
  _-_new.jpg) .jpg)    |
Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Gazdasága: ipari ország.
- Hazai össztertmék (GDP)/fő: 10 100 USD (2002).
- A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 10%, ipar 34%, szolgáltatások: 56%.
- Munkanélküliség: 9,2%.
- Munkaerő: 5 900 000 fő.
- Infláció: 2,5% (2002).
Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat
A mezőgazdaság fő területe a Hosszanti-völgy (szőlő, alma, citrusfélék, füge, dió, búza). Az állattenyésztést a takarmánytermesztésen alapuló szarvasmarha- és juhtenyésztés képviseli. Jelentős halászflottával rendelkezik.
- Ipar: Bányászat – Energiagazdálkodás – Feldolgozó ipar
Chile gazdaságának igen fontos összetevője a bányászat. Kőolaj és földgáz mellett jelentős réz, szén, vasérc, mangán, arany és ezüst-lelőhelyek is vannak az ország területén. Mindezek közül a réz a legfontosabb.
- Kereskedelem: belkereskedelem-külkereskedelem
- Exporttermékek: vas, réz, élelmiszer és mezőgazdasági termékek, papír, cellulóz, vegyipari termékek.
- Importtermékek: nyersanyagok, közszügésgleti cikkek, gépek és berendezések, üzemanyag.
- Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Japán, Egyesült Királyság, Brazília, Argentína, Kína.
Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Közutak hossza: 79 800 km
- Vasútvonalak hossza: 6702 km
- Repülőterek száma: 71
- Kikötők száma: 11
Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Főbb látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Norte Chico
- La Serena
- El Tatio, a világ harmadik legnagyobb gejzírmezője
- Santiago: Cerro San Cristóbal csúcsán található Szűz Mária szobra. Mercado Central, Plaza de Armas, Paseo Ahumada, Palacio de la Moneda, Museo de Santiago, Palacio de Bellas Artes.
- Viña del Mar: tengerparti üdülőhely, Nemzeti Botanikus Kert.
- A nemzeti parkok
Oltás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:
Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:
Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
.jpg)
Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Építészet
- Képzőművészetek
- Irodalom
- Filmművészet
- Zene
Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A legfontosabb alapanyagok a tenger gyümölcsei, a marhahús, a friss gyümölcsök és a zöldségek.
A leghíresebb étel a lomo a lo pobre, amely egy óriási marhaszelet két tojással és sült hasábburgonyával a tetején. A parillada sem könnyű étel, de hihetetlenül finom, grillezett belsőségekből és véres hurkából áll. A curanto a harmadik chilei híresség: halszeletekből, csirkéből, bárányból, sertésből, marhából és burgonyából készítik.
A chilei borok fantasztikusak, de finom a pisco sour is, amely brandyből, citromléből, tojásfehérjéből és porcukorból készült koktél.
Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szeptember 18. - Nemzeti ünnep - a függetlenség napja 1810
Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az olimpiai játékok során kétszer hangzott fel eddig a chilei himnusz, mindkettő az athéni játékokon, 2004-ben. A legeredményesebb sportág a tenisz.
- Aranyérmesek:
- Nicolás Massú férfi egyes (tenisz)
- Fernando González & Nicolás Massú férfi páros (tenisz)
Bővebben: Chile az olimpiai játékokon
Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A chilei labdarúgó-válogatott igen eredményes. Többször is álltak dobogón a bajnokságok során, de eddig még nem nyertek világbajnoki címet.
Világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Bronzérem: 1962
Copa América kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Pánamerikai játékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Világbank
- ↑ Argentina, como Chile y Uruguay, su población está formada casi exclusivamente por una población blanca e blanca mestiza procedente del sur de Europa, más del 90% E. García Zarza, 1992, 19.
- ↑ SOCIAL IDENTITY Marta Fierro Social Psychologist.
- ↑ massive immigration of European Argentina Uruguay Chile Brazil
- ↑ Latinoamerica.
Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- CIA – The World Factbook -- Chile
- Vogel Dávid., Brazília – különutas politikával a nagyhatalmi státusz felé
- Vogel Dávid., Venezuela: Chavizmo – a 21. század „új szocializmusa”
- Vogel Dávid., Bolívia: az indiánok és a koka földje
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
|
