Szlovákia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szlovák Köztársaság
Slovenská republika
Szlovákia zászlaja
Szlovákia zászlaja
Szlovákia címere
Szlovákia címere
Nemzeti himnusz: Nad Tatrou sa blýska
EU-Slovakia.svg

Fővárosa Pozsony
é. sz. 48° 09′, k. h. 17° 07′
Államforma Parlamentáris köztársaság
Vezetők
Köztársasági elnök Andrej Kiska
Miniszterelnök Robert Fico
Hivatalos nyelv szlovák
Függetlenség 1993. január 1.

EU-csatlakozás 2004. május 1.
Tagság Az Európai Unió, a NATO, az OECD és a V4-ek
Népesség
Népszámlálás szerint 5 397 036 fő (2011)[1] +/-
Rangsorban 115
Becsült 5 415 950[2] fő (2013. december)
Rangsorban 115
Népsűrűség 110 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 95 404 millió USD (58)
PPP: 120,360 milliárd USD
Egy főre jutó 17 630 USD (42)
PPP: 22 241 USD
HDI (2007) 0,863 (42) – magas
Földrajzi adatok
Terület 49 036 km²
Rangsorban 130
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem Euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel SK
Hívószám 421
Internet TLD .sk
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlovák Köztársaság témájú médiaállományokat.

Szlovákia, hivatalosan Szlovák Köztársaság (szlovákul Slovensko, hivatalosan Slovenská republika) kelet-közép-európai állam a Kárpát-medence északi részén. Nyugatról Csehország és Ausztria, délről Magyarország, keletről Ukrajna, északról pedig Lengyelország határolja. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Pozsony (szlovákul Bratislava, korábban Prešporok, németül Pressburg). 2004. május 1-je óta az Európai Unió tagja, 2009. január 1-jén csatlakozott az eurózónához.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovákia domborzati térképe

Szlovákia felszíne túlnyomó részt hegyvidéki jellegű, a Kárpátok foglalja el majdnem teljesen az ország északi felét. Az ország legmagasabb vidéke a Tátra hegység csoportja, mely nyugat-keleti irányban, a következő részekből áll: Liptói-havasok vagy Nyugati-Tátra, az igazi magashegység a kristályos felépítésű Magas-Tátra, mely a világ legkisebb területű alpesi hegysége. Legmagasabb pontja: a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m), valamint a Bélai-havasok. Az Alacsony-Tátra földtani szempontból nem része a Tátra hegységnek.

Az ország déli része inkább síkvidéki, míg nyugaton és keleten széles völgyekkel szabdalt dombság a jellemző.

Három nagy síkság van az országban: az Erdőháti-alföld a Kis-Kárpátoktól nyugatra fekszik, a Dunamenti-alföld a Kisalföld Dunától északra eső folytatása, a Kelet-Szlovákiai-alföld pedig a Bodrogköz északi folytatása.

Szlovákia határainak hossza 1672 km, ebből Ukrajnával 98 km, Magyarországgal 679 km, Lengyelországgal 547 km, Ausztriával 106 km, Csehországgal 252 km a közös.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

térkép szerkesztése

Az ország legnagyobb része a Duna vízgyűjtő területe. Legfontosabb folyói maga a Duna, aztán a Vág és a Garam, a Nyitra, az Ipoly, a Hernád és a Bodrog. A Szepesség vizeit a Poprád-folyó gyűjti össze, a Dunajecbe vezeti, amely a Visztula mellékfolyója. Így e terület vizei végső soron a Balti-tengerbe jutnak.

A legtöbb természetes tó a Magas-Tátrában található (175 db). Ezek egy része a jégkorszak végén a gleccserek elolvadásával keletkezett tengerszem. Ilyenek például: a Csorba-tó, Nagy-Hincó-tó, Poprádi-tó, Zöld-tó.


Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérsékelten szárazföldi éghajlatát erőteljes hőingadozások jellemzik, a hideg telet hűvös nyár követi (kivétel az alföld), a csapadék mennyisége bőséges, a Tátrában a 2000 mm-t is meghaladja.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegyvidéki területeken előforduló barna medve becslések szerinti egyedszáma 500-800. A csekély számban előforduló, azonban súlyos sérüléseket okozó medvetámadások, óvatosságra intik a hegyvidéken túrázókat. A Tátrában ritkán előfordul a hiúz is. Szirti sasok a Pieninekben fordulnak elő. A Szlovák paradicsomban szaporodik a zerge, a siketfajd, a nyírfajd és a Tátrában őshonos mormota. A sziklás területek lakója a szirti uhu.

A lejjebb lévő dombvidékek és a síkságokon fordulnak elő a gímszarvas és az őz. A jegenyefenyők övezetében élnek a süvöltők. A Zsitva folyó mellett elterülő Kistapolcsány fölött él az európai bölény a nekik szánt rezervátumban.

A Duna menti alföldön (főleg Csallóközben és a Vág mentén) előfordulnak a túzokok, de egyedszáma kicsi és védett. Déli területeinek lomblevelű erdeiben előforduló európai dámvad egyedszáma 5000 körüli.

Egy 2000-ben végzett felmérés szerint az ország 1768 vadászterületén megközelítőleg 194 000 nyúl, 105 000 fácán, 75 000 őz, 33 000 szarvas, 24 000 vaddisznó és 7000 muflon él.

A Kárpát-medencében őshonos, a középkorban elsősorban a hegyvidéki területeken még gyakori előfordulású farkas a 18. század végére szinte teljesen kipusztult a Felvidéken. Számottevő mennyiségben csak a 20. század kezdetén jelent meg újra és növekvő egyedszáma a 21. század kezdetén már 1000 körül volt.

Növényzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetes növényzetét elsősorban fenyvesek (lucfenyő, erdeifenyő, jegenyefenyő) és lombhullató erdők alkotják. Terjedelmesek a legelők és kaszálók is.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovákia területének 36%-át fedi erdő.[3]

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

9 nemzeti parkot és 14 természetvédelmi területet szerveztek. Lásd még: Szlovákiai nemzeti parkok listája

Természeti világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO Szlovákia két táját vette fel a természeti világörökségek listájára:

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határváltozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Párizsi békeszerződésben érintett területek
1. Pozsonyi hídfő, 1947-től Csehszlovákia
2. Jablonka és környéke 1924-39 között és 1945 óta Lengyelország
3. Nedec és környéke, 1924-39 között és 1945 óta Lengyelország
4. Csap, 1945 után Szovjetunió, majd Ukrajna
5. Lakárd, 1945-től Csehszlovákia
A Tiso-féle első önálló szlovák állam (19381944) területe a mai Szlovákián belül
  1. A pozsonyi hídfő 1947-ig Magyarország része
  2. Az első bécsi döntéssel 1938-ban Magyarországhoz került terület
  3. Kárpátalja 1939. március 15-ei visszafoglalásával Magyarországhoz került terület
  4. Az első bécsi döntéssel 1938-ban a Harmadik Birodalomhoz került terület
  5. Német védterület, német katonai megszállás alatt

Az 1918-ban megszületett csehszlovák állam határait az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekben rögzítették. Az új állam több tartományból állt, melyek közül kettő, Szlovákia (Slovensko) és Kárpátaljai Oroszország (Podkarpatská Rus) az egykori Magyarország területéből szakadt ki, ennek megfelelően déli határuk Magyarországnak a trianoni békeszerződésben meghatározott északi határvonala lett. A két tartomány Lengyelország felé eső, északi határa viszont nagyjából Magyarország korábbi északi határával esett egybe, attól csak az egykori Árva és Szepes megyék területén tért el kissé, ezek egy részét Lengyelországnak juttatva. Szlovákia nyugati határa Ausztria felé, illetve északnyugati határa a Csehszlovákiához tartozó Morvaország és (cseh) Szilézia felé teljesen megegyezett az egykori magyar határral. Szlovákia keleti határát Podkarpatská Rus felé az Alföld peremvidékén a nyelvi-etnikai határvonal körül, a hegyvidéken azonban attól keletebbre húzták meg, így Ung vármegye területét felosztották, Zemplén viszont egészen Szlovákiához került.

A béketárgyaláson a nagykövetek tanácsa által megállapított csehszlovák–lengyel határral mindkét ország elégedetlen volt, ezért 1923-24-ben a két állam közötti tárgyalások alapján néhány falu átcsatolásával módosították azt.

1938 októberében Csehszlovákia nemzetközi döntőbírósági döntések alapján jelentős területeket vesztett Németországgal, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Szlovákia (és Kárpátukrajna) területéből a déli magyarlakta sávot lényegében az etnikai határnak megfelelően Magyarországhoz csatolták, a Duna jobb partján Pozsonnyal szemben fekvő Pozsonyligetfalu, illetve a Pozsony melletti Duna-balparti Dévény Németországhoz került, Lengyelország pedig visszakapta azt a területet, amit 1923-24-ben adott át, azonban az akkor ezért kapott csereterületet megtartotta.

Csehszlovák-lengyel határváltozások 1920–1939
1. Sziklaszoros, Cserne és Fenyvesszoros, 1938-39 Lengyelország
2. Alsólipnica, 1918-24 Csehszlovákia, majd csere a 4. területre
3. Jablonka és 10 másik község (Északkelet-Árva), 1918-39 és 1945-től Lengyelország
4. Hladovka és Szuchahora 1918-24 Lengyelország, majd csere a 2. területre
5. Tengerszem-csúcs, 1902-ben Magyarországtól Ausztriához, 1918-tól Lengyelország
6. Javorina, 1918-19 és 1938-39 között Lengyelország
7. Nedec és 12 másik község (Északnyugat-Szepes) 1918-39 és 1945-től Lengyelország
8. Erdős 1918-19 és 1938-39 Lengyelország

1939 márciusában került sor Csehszlovákia teljes felszámolására és az első szlovák állam megalakulására. Ez azonban önálló államnak nem mondható, mert katonai, gazdasági és politikai értelemben egyaránt Németországtól függő bábállam volt. Ekkor Kárpátukrajnát Magyarország szállta meg, megakadályozva ott önálló ruszin állam létrehozását, majd a magyar csapatok keletről behatoltak Szlovákia ukránok lakta északkeleti területére is, és egy sávot a magyar uralom alatt Kárpátalja néven megszervezett területhez csatoltak.

1939 szeptemberében, Lengyelországnak a második világháború kitörését jelentő német lerohanása után ismét fordult a kocka, a lengyel–szlovák területi viták Szlovákia javára dőltek el: az ország északon az egész 1920 előtti magyar területet megszerezte Árva és Szepes vidékén.

A második világháború végén, 1945-ben a moszkvai szerződésben Kárpátalját átadták a Szovjetuniónak, azon belül az Ukrán SZSZK-nak. A csehszlovák-szovjet határ az északi, hegyvidéki szakaszán megegyezett a Csehszlovákián belüli szlovák-kárpátukrán határral, Ungvártól délre, az alföldi részen azonban lényegében egy egyenes vonalat húztak a térképen a Tiszáig. Ennek következtében egy kis terület Kárpátukrajnától Szlovákiához került (5), egy valamivel nagyobb rész viszont Szlovákiától Ukrajnához (4).

A második világháborút lezáró párizsi békeszerződés alapján Kárpátaljától eltekintve helyreállt Csehszlovákia 1938 előtti területe, de a pozsonyi hídfő három községét (Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár, 1) csatolták Magyarországtól Szlovákiához. Szlovákia északi határa az 1923–24-es csehszlovák-lengyel egyezménnyel megállapított vonalra került ismét (2, 3).

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovákia alkotmánya értelmében szuverén és demokratikus jogállam, amely egyetlen ideológián vagy valláson sem alapul. Államformáját tekintve parlamentáris köztársaság. Politikai rendszere az alkotmány értelmében működik. Az alkotmányt 1992. szeptember 1-jén ratifikálták (szeptember 1-je az alkotmány napja), életbe 1992. október 1-jén (néhány rész pedig 1993. január 1-jén) lépett. Felépítését tekintve preambulumból és kilenc fejezetbe sorolt 156 cikkelyből áll. Módosításához vagy kibővítéséhez a parlamentben háromötödös többség szükséges, ez eddig nyolcszor történt meg.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának pozsonyi épülete

Az alkotmányban foglaltak alapján az ország egyetlen alkotmányozó és törvényhozó szerve Nemzeti Tanács. Százötven tagját a szlovák állampolgárok négy évre választják arányos, közvetlen, titkos szavazáson. Jogköréből adódóan alkotmányozhat, alkotmányt módosíthat, törvényeket hozhat, felügyeli azok betartatását, szavaz az éves költségvetésről, nemzetközi szerződéseket fogadhat el, ellenőrzi a kormány munkáját, háborút indíthat és békét köthet. A Nemzeti Tanács bizalmatlansági indítványt fogadhat el a kormánnyal szemben, amely esetben a kormány megbízatását a köztársasági elnök visszavonja. Az utolsó parlamenti választásokat 2012. március 10-én tartották. A parlamenti képviselők büntetőjogi mentelmi jogát 2012 szeptemberében megszüntették.

A végrehajtó hatalom legfőbb szerve a kormány, melynek tagjai a miniszterelnök, helyettese és a miniszterek. A miniszterelnököt az elnök nevezi ki. A kormányfő javaslatára az elnök nevezi ki és hívja vissza a kormány többi tagját is. Az egész kormány tetteiért a Nemzeti Tanácsnak felel. Ha a Tanács megvonja bizalmát a kormánytól, az elnöknek kötelessége visszavonni a kormány megbízatását. Az alkotmányban foglaltak értelmében a kormány feladata a törvények végrehajtása, új törvények és a költségvetés javaslása, emellett dönt az országot érintő bel- és külpolitikai kérdésekben. A Szlovák Köztársaság jelenlegi kormánya élén Robert Fico miniszterelnök áll (lásd: második Fico-kormány).

Az igazságszolgáltatás élén a Legfelsőbb Bíróság áll, amely a fővárosban székel. Alatta vannak a kerületi bíróságok (8), ezek alatt pedig az első fokú, járási bíróságok. Az alkotmány tiszteletben tartására az Alkotmánybíróság[1] ügyel, amelynek székhelye Kassán található. Az Alkotmánybíróság tagjait a parlament választja (26 jelöltet), akik közül a köztársasági elnök választja ki a 13 alkotmánybírót és nevezi ki közülük a bíróság elnökét és alelnökét. 2003 novembere óta része a szlovákiai igazságszolgáltatásnak a Speciális Bíróság, amelynek székhelye Bazinban van. Ez a bíróság a különösen nagy érték ellen elkövetett és nagy veszélyességű bűncselekmények ügyében dönt és területenkívüliséget élvez, ami azt jelenti, hogy döntései egyben az első- és másodfokú bíróságok döntéseivel egyenértékűek – fellebbezés esetén a Legfelsőbb Bíróság döntése az irányadó.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovákia az 1996-os közigazgatási reform óta 8 kerületre (kraj), azon belül összesen 79 járásra (okres) oszlik. Az ország területén 2002-ben 2891 község volt, melyek közül 138 város.

Szlovákia kerületei
Kerület Székhely
1 Pozsonyi (Bratislavský kraj) Pozsony (Bratislava)
2 Nagyszombati (Trnavský kraj) Nagyszombat (Trnava)
3 Nyitrai (Nitriansky kraj) Nyitra (Nitra)
4 Trencséni (Trenčiansky kraj) Trencsén (Trenčín)
5 Zsolnai (Žilinský kraj) Zsolna (Žilina)
6 Besztercebányai (Banskobystrický kraj) Besztercebánya (Banská Bystrica)
7 Kassai (Košický kraj) Kassa (Košice)
8 Eperjesi (Prešovský kraj) Eperjes (Prešov)

A zárójelben a szlovák elnevezés áll.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjelentősebb politikai pártok:

Név Elnök A 2012-es választáson
elért eredmény százalékban
Mandátumok száma Státus
Smer logo.gif
Irány – Szociáldemokrácia (Smer – SD) Robert Fico 44,41 83 Kormánypárt
Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) Ján Figeľ 8,82 16 Ellenzék
Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) Igor Matovič 8,55 16 Ellenzék
Most–Híd Bugár Béla 6,89 13 Ellenzék
Sdku logo.gif
Szlovák Kereszténydemokrata Unió – Demokrata Párt (SDKÚ – DS) Pavol Frešo 6,09 11 Ellenzék
Szabadság és Szolidaritás (SaS) Richard Sulík 5,88 11 Ellenzék
Sns 01.jpg
Szlovák Nemzeti Párt (SNS) Andrej Danko 4,55 0 Nem jutott be
Mkp logo.gif
Magyar Koalíció Pártja (MKP) Berényi József 4,28 0 Nem jutott be

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népesség: 5 410 728 (2013)
  • Népsűrűség: 111 fő/km2
  • Születéskor várható élettartam: férfiak 71,5 év, nők 79,5 év
  • 0-14 éves korig terjedő lakosság: 16,1%,
  • 15-64 éves korig terjedő lakosság: 71,7%,
  • 65-X éves korig terjedő lakosság: 12,3%
  • Népességnövekedés: 0,143%
  • Városi lakosság aránya: 58,8%
  • Írástudatlanság: 1%

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zárójelben a szlovák elnevezés áll.

Város Népesség (fő) Kerület
Pozsony
Kassa
Nyitra
Besztercebánya
1. Coat of Arms of Bratislava.svg Pozsony (Bratislava) 425 459 Pozsonyi kerület
2. Coat of arms of Košice.png Kassa (Košice) 234 596 Kassai kerület
3. Coa Slovakia Town Eperjes.svg Eperjes (Prešov) 91 782 Eperjesi kerület
4. Žilina Erb.svg Zsolna (Žilina) 81 494 Zsolnai kerület
5. Nitra CoA.svg Nyitra (Nitra) 78 916 Nyitrai kerület
6. Banska Bystrica Erb.svg Besztercebánya (Banská Bystrica) 80 003 Besztercebányai kerület
7. Coa Slovakia Town Nagyszombat.svg Nagyszombat (Trnava) 66 358 Nagyszombati kerület
8. MartinCOA.PNG Turócszentmárton (Martin) 57 428 Zsolnai kerület
9. Coat of arms of Trenčin.png Trencsén (Trenčín) 55 877 Trencséni kerület
10. Poprad CoA - new version.svg Poprád (Poprad) 52 862 Eperjesi kerület
11. Coat of arms of Prievidza.png Privigye (Prievidza) 48 978 Trencséni kerület
12. Zvolen Erb.svg Zólyom (Zvolen) 43 318 Besztercebányai kerület

Szlovákiában 138 város található.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar lakosság Szlovákiában
  50-100%
  10-50%
  0-10%
A mai Szlovákia akkor még Magyarországhoz tartozó területének nyelvi térképe 1880-ban.
Szociológiai kutatások és becslések szerint azonban a cigányok jelentős részét – más országokhoz hasonlóan – a többségi nemzet tagjaiként vették számba. Valóságos létszámuk ezért lényegesen nagyobb a hivatalosan közöltnél, bizonyosan több mint 300 000 főt tesz ki, egyes becslések szerint elérheti az 500 000 főt is, ami az összlakosság 5,7–9,5%-át jelenti. {[2]}{[3]} {[4]} {[5]} {[6]}

Szlovákiai magyarság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovákiában ma közel félmillió magyar él (mintegy 458 467, a teljes lakosság 8,5%-a), döntő többségük a szlovák-magyar határ menti sávban, legnagyobb számban a Csallóközben.

Szlovákiai cigányság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovákiai cigányság pontos számára csak becslések léteznek, mivel a cigányok egy része a népszámlálások során magát szlovákként, vagy magyarként határozza meg. Sokak anyanyelve is már ezen két nyelv egyike. Szlovákiában a legutóbbi 2011-es népszámlálás alapján 105738 cigány él, ami 2%-ot tesz ki, ennél azonban a számukat minden elemző többre becsüli.

No. Megye Népesség (2011, fő) Cigányság lélekszáma (2011, fő, százalék)
1 Pozsonyi kerület 602436 767 (0,1%)
2 Nagyszombati kerület 554741 3048 (0,5%)
3 Trencséni kerület 594328 574 (0,1%)
4 Nyitrai kerület 689867 3987 (0,6%)
5 Zsolnai kerület 688851 2264 (0,3%)
6 Besztercebányai kerület 660563 15525 (2,4%)
7 Eperjesi kerület 814527 43097 (5,3%)
8 Kassai kerület 791723 36476 (4,6%)

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szlovák Nemzeti Bank székháza Pozsonyban

A gazdaság fő jellemzője a tartósan magas gazdasági növekedés. 2006-ban a bruttó hazai termék 8,9%-os növekedése az OECD tagállamai közül a legmagasabb volt. A 2007-es évi növekedés elérte az átlagos 10,4%-ot, a leggyorsabban a negyedik negyedévben, 14,3%-kal bővült.[6]

A munkanélküliség 1999-ben tetőzött 19,2%-on, 2008-ban a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai alapján a 7,8%-os szinten állt.[7] A gazdasági fejlődés mellett a munkások kivándorlása is hozzájárult a csökkenéshez. Az Eurostat adatai alapján, amely a Szlovák Statisztikai Hivataltól különböző számítási módszereket használ, a munkanélküliség Szlovákiában Spanyolország után 9,9%-kal a második legmagasabb volt az Európai Unióban.[8]

Az infláció a 2000-es 12,0%-ról a 2002-es parlamenti választások idejére 3,3%-ra csökkent, de az adónövelés és árszabályozás után, 20032004-ben csekély mértékben növekedett és 2005-ben 3,7%-os értéket ért el.

A Mikuláš Dzurinda vezette kabinet reformjai alakították ki a gazdasági növekedést erősítő vállalkozóbarát környezetet, egyszerűsítették az adózást és külföldi stratégiai beruházóknak kedvezményeket nyújtottak. Fokozatosan visszaszorult a fekete- és a szürkegazdaság, a bevezetett egy kulcsos, 19%-os adókulccsal így több éven át növekedhetett az állam bevétele.

Bár ezek megalapozásához az államháztartási hiány radikális csökkenésére volt szükség, mely komoly megszorításokat jelentett. A szociális segélyek összegét a felére csökkentették, melyet követően 2004-ben roma „éhséglázadás” tört ki.[9]

Az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy Szlovákia 2009. január 1-jén bevezesse az eurót,[10] mely meg is történt.

A GDP-arányos államháztartási hiány 2010-ben kedvezőtlenül magas értéken 7,84 százalékon tetőzött,[11] 2011-ben 4,8 százalék volt.

A minimálbér összege 2012-ben 337,7 €.

Az élelmiszerfogyasztás szempontjából az eurózóna legszegényebb országának számít. Az Európai Központi Bank 2013-as elemzése szerint az eurózóna 6400 € átlagától lemaradva Szlovákiában az egy háztartásra eső átlagos élelmiszerfogyasztás 3800 €. Figyelembe véve az alacsony béreket, ezért a háztartások bevételeik meghatározó részét élelmiszerek vásárlására fordítják.[12]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének 33%-a szántóföld, 41%-a erdő, 17%-a rét, legelő. 1990–2002 között a mezőgazdasági termelés majdnem 1/3-ával csökkent, majd 2002 után újra növekedésnek indult. A Duna-menti-alföld és a dél-szlovákiai medencék éghajlata és talajviszonyai kedveznek a gabonafélék termesztésének. A hűvösebb éghajlatú medencékben burgonya és takarmánynövények teremnek. 1988-ban 190 ezer tonna burgonyát termesztettek 13,9 tonnás hektárhozammal.

Az ország déli régióiban termelt szőlő termőterülete csökkenő tendenciát mutat, egy évtized alatt megközelítőleg 25 000 hektárról 2008-ra 12 000 hektárra csökkent.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ipari termelés értéke a 21. század első évtizedében gyorsan nőtt. A fő ágazat a gépipar és az autógyártás. (Volkswagen: Pozsonyban, Peugeot-Citroën: Trnava/Nagyszombat, Kia: Žilina/Zsolna). Pozsonyban és környékén számos üzem képviseli a villamosgépipart. Kelet-Szlovákiában Kassa, Eperjes és Szinna/Snina a gépipar fontos központjai.

Kiemelkedő a vegyipar (kőolajfimítás, petrolkémiai üzemek, műtrágyagyártás), az építőanyagipar (cementgyártás). Jelentősebb még a könnyűipar és a faipar.[13]

Külkereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfőbb kereskedelmi partnerei (2012-ben)[14]:

  • Kivitel: Németország 22,4%, Csehország 14,6%, Lengyelország 8,6%, Magyarország 7,8%, Ausztria 7,1%
  • Behozatal: Németország 18,5%, Csehország 17,9%, Oroszország 9,9%, Ausztria 7,7%, Magyarország 7,2%

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejlett közlekedési hálózatának gerincvonalai a folyók mentén teremtenek összeköttetést Nyugat- és Kelet-Szlovákia legfontosabb városai között. Az átmenő forgalom is jelentős.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mária Valéria híd újból összeköti Magyarországot és Szlovákiát

Három szakaszra osztható az oktatás Szlovákiában:

  1. általános iskolai képzés
  2. középiskolai képzés
  3. felsőoktatás

A tankötelezettség időtartama Szlovákiában 10 év; 6 és 16 éves kor között kötelező az iskolalátogatás.

Általános iskolai képzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állami alapiskola tandíját az állam, míg a magániskolákban a taníttatás díját a szülők vagy alapítványok vagy egyházak állják. A képzés két részből áll:

  • alsó tagozat (6-tól 10 éves korig)
  • felső tagozat (10-től 15 éves korig)

Amint véget ér az alsó tagozat, a diáknak (vagyis a szüleinek) szabad kezet adnak, hogy a tanulmányait a nyolc osztályos gimnáziumban, vagy a felső tagozaton folytassa.

Középiskola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák középiskoláknak különböző intézményeik vannak.

  • Gimnáziumok:
Általános képzés, a diákokat főiskolai és egyetemi tanulmányokra készíti fel.
Kétfajta képzés létezik: nyolcéves (10–18 éves korig) és négyéves (15–19 éves korig).
  • Szakközépiskolák:
Elsősorban a szakiskolákba való bejuttatásra törekszik, de lehetőséget ad felsőfokú intézményekbe való bejutásra is.

Mindkét típus szintén lehet állami vagy alapítványi finanszírozású.

Felsőoktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelen pillanatban huszonegy felsőfokú intézmény működik Szlovákiában. (Köztük egy rendőr- és két katonai akadémia, egy közgazdasági, egy orvosi, egy mezőgazdasági, és négy műszaki egyetem, és három zenei és művészeti akadémia.) Jelenleg kizárólag állami egyetemek vannak Szlovákiában, de az állam lehetőséget biztosít magánegyetemek alapítására is. Három felsőoktatási fokozat különül el:

  • bachelor
  • master
  • doktori képzés

Felnőttoktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juhtúrós galuska

A továbbtanulásra lehetőség van, ami szinte csak az oktatási és továbbképző központok hatáskörébe tartozik. Létrehoztak kiegészítő tanfolyamokat is (vállalatokon belüli létesítmények, magániskolák stb.), amelyek nagyon változatos programokat ajánlanak a továbbtanulni vágyóknak.

Diplomák elismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EU tagországaiban működő NARIC nevű központok adnak erről felvilágosítást.
Forrás: http://www.hbmk.hu/eu25/szlovak/oktatas.html

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvtárak, múzeumok, színházak, a zene és tánc intézményei.

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kofola üdítő

Képzőművészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovákia területének híres képzőművészei:

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák irodalmat kevesen ismerik, fontos nevek a 18-19. századból: Juraj Fándly, Ľudovít Štúr, Pavol Országh Hviezdoslav, Pavol Dobšinský, Ján Hollý, Karol Kuzmány, Janko Kráľ, Andrej Sládkovič, Samo Chalupka és Ján Botto. 20. és a 21. század: Janko Jesenský, Milan Rúfus, Vincent Šikula, Božena Slančíková-Timrava, Alfonz Bednár, Ladislav Mňačko, Margita Figuli, Milo Urban, Dominik Tatarka, Hana Zelinová, Ladislav Ballek, Martin Chudoba, Zora Jesenská, Vincent Šikula és Milka Zimková. Néhany név a szlovákia magyar irodalomból: Grendel Lajos, Ozsvald Árpád, Mécs László, Cselényi László, Tőzsér Árpád, Duba Gyula és a kassai Márai Sándor.

Filmművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák filmgyártást amerikai szlovákok indították el Csehszlovákia kikiáltását követően, s az ő segítségükkel készült el az első szlovák film, a Jánošík. Az első Szlovák Köztársaság idején az állam ideológiai okokból támogatta a híradózást, ami elősegítette egy szakmailag felkészült alkotói gárda kialakulását.

A háború utáni első filmet még a cseh Martin Frič rendezi, de már színészként és társrendezőként megjelenik mellette Paľo Bielik, aki 1948-ban elkészíti a szlovák nemzeti felkelésről az első szlovák hangosfilmet, „Farkasverem” (Vlčie diery) címmel. Ezt követően egyre több játékfilm készül, többnyire háborús témában. A korszak egyik legjelentősebb filmje a Ján Kadár és a cseh Elmar Klos által rendezett Oscar-díjas „Üzlet a korzón” (Obchod na korze).

A hatvanas évek elején Peter Solan, Martin Hollý és Štefan Uher visz új lendületet a szlovák filmbe. A legjelentősebb mű ebből az időből Uher 1962-es filmje, a „Nap a hálóban” (Slnko v sieti), amit sokan a cseh újhullám első jelentős filmjének tartanak. Ezt a generációt újabb hármas követi: Juraj Jakubisko, Elo Havetta és Dušan Hanák. Az ő munkásságukban csúcsosodik ki a szlovák filmművészet, ám a normalizáció (a prágai tavasz utáni kommunista rendteremtés) nem enged a művészetnek. Az ideológiailag a rendszernek nem tetsző filmeket dobozba zárják, több rendező tiltólistára kerül, míg az állam kevésbé tehetséges rendezőket támogat.

A rendszerváltást követően megszűnt az addig szlovák filmeket gyártó Koliba filmgyár, és ez megpecsételte a szlovák film sorsát. Befektetők híján neves szakemberek mentek át Prágába dolgozni (a legjelentősebb Jakubisko), így a szlovák filmgyártásnak mindent elölről kellett kezdenie. Napjainkban szinte Martin Šulik az egyetlen jelentős rendező Szlovákiában.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évek magas színvonalú szlovák jazz-rock és progresszív rock zenekarai voltak a Fermáta, és a Collegium Musicum. További együttesek: Elán, Gladiátor, Horkýže Slíže, Iné Kafe, No name, Peha, IMT Smile, Team, Vidiek, Zóna A.

Szlovákiai magyar etno-rockzene: Ghymes. Napjaink nemzetközileg is elismert dark psytrance előadója Cosmo.

Turizmus, látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO a kulturális világörökség részének tekinti Szlovákiában:

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szlovákiai tv-csatornák: STV 1, STV 2, TV JOJ, JOJ PLUS, WAU, TV Markíza, TV DOMA, DAJTO, FOOOR, Slovak Sport TV, TA3, LUX TV, MUSIC BOX, MUSIQ1, TVA
  • Szlovákiai újságok: Nový Čas, SME, Plus 7 Dní, Slovenka, Život, Pravda,
  • Szlovákiai rádiok: Slovensko1, Europa 2, Rádio Expres, Rádio FM, Fun Radio, Jemné Melódie, Rádio SiTy, Rádio Viva, Europa2, Rádio Yes, Rádio Aligator, Rádio 7, Antena, Radio Best, Rádio Regina, Rádio Hey!, L-Rádio, Rádio Max, Rádio GO DeeJay, Pátria Rádió (magyar nyelvű közszolgálati csatorna),

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovákia legnépszerűbb sportja a jégkorong, továbbá a tenisz és a labdarúgás. A szlovák jégkorong-válogatott legnagyobb sikere a 2002-es svédországi (világbajnoki) aranyérem, a 2000-es oroszországi ezüstérem és a 2003-as bronzérem, illetve a 2010-es olimpiai 4. hely valamint a 2012-es világbajnoki ezüstérem. Legeredményesebb játékosa Miroslav Šatan a címeres mezben 69 gólt szerzett 117 mérkőzésen. A legjobb szlovák jégkorongozók az NHL-ben szerepelnek. Legeredményesebbek: Miroslav Šatan, Peter Bondra, Žigmund Pálffy, Ľubomír Višňovský, Ján Lašák, Peter Budaj, Zdeno Chára, Marián Hossa, Marián Gáborík, Pavol Demitra, Richard Zednik.

A független Szlovákia 1994 óta vesz részt a nyári és téli olimpiákon. A legtöbb érmet szlalom kajak-kenuban szerezték. A 2010-es vancouveri olimpián az eredetileg orosz Anastasiya Kuzmina biatlonos szerzett aranyérmet, a jégkorong-válogatott épp csak lecsúszott a dobogóról. Kuzmina 2014-ben megvédte olimpiai bajnoki címét.

Szlovákia legjelentősebb futballcsapatai: ŠK Slovan Bratislava, MFK Košice (korábban VSS Košice, illetve 1. FC Košice), MŠK Žilina, Inter Bratislava, Spartak Trnava, Artmedia Petržalka, Tatran Prešov, DAC 1904 Dunaszerdahely.

A szlovák labdarúgó-válogatott kijutott a 2010-es dél-afrikai foci vb-re, a független Szlovákia először vehetett részt a vb-n, ezelőtt még Eb-n sem szerepeltek. A legjobb játékosok rendszerint külföldi ligákban játszanak.

Állami ünnepek és munkaszüneti napok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsony, Szlovákia fővárosa

Az állami ünnepek munkaszüneti napnak számítanak Szlovákiában:

Egyéb munkaszüneti napok:

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Census: Fewer Hungarians, Catholics – and Slovaks
  2. Szlovákia Statisztikai Hivatala hivatalos (becslés)
  3. National parks in Slovakia:
  4. Prezentácia prvých výsledkov - Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2011
  5. Nemzetiségi megoszlás
  6. Szlovák Statisztikai Hivatal: Gross domestic product in the 4th quarter of 2007, 2008. április 3. (Hozzáférés: 2009. január 12.)
  7. Thomson Financial: Slovak unemployment falls to 7.84 pct in Feb from Jan. Interactive investor, 2008. március 18. (Hozzáférés: 2009. január 12.)
  8. Eurostat: Euro area unemployment up to 7.5%, 2008. október 1. (Hozzáférés: 2009. január 12.)
  9. Népszabadság - 2008. március 7.
  10. Népszabadság - 2008. május 8.
  11. http://profitline.hu/hircentrum/hir/211444/A-vartnal-nagyobb-allamhaztartasi-hiany-lett-2010-ben-Szlovakiaban
  12. Korgó gyomorral az eurózónában; Új Szó 2013. április 17-i lapszáma
  13. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.
  14. CIA World Factbook

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlovákia témájú médiaállományokat.