San Vitale-templom

San Vitale-templom
Típus	kisbazilika
Elhelyezkedése
San Vitale-templom Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 44° 25′ 14″, k. h. 12° 11′ 46″44.420555555556, 12.196111111111
A Wikimédia Commons tartalmaz San Vitale-templom témájú médiaállományokat.

A ravennai San Vitale-templom (pontatlanul: bazilika) az egyetemes művészettörténet egyik legrangosabb és legfontosabb korakeresztény alkotása. I. János pápa 525. évi ravennai látogatását követően, Theodorik halálát megelőző évben alapította Eclesio püspök (522–532). A templom belső mozaik-díszítését Maximilian érsek (546–556) 548. április 19-én avatta fel. A templom centrális, nyolcszögletű alaprajzi rendszerének előképe a konstantinápolyi Sergius és Bacchus-templom. A S. Vitale aztán pedig mintául szolgált a Karoling-kori aacheni királyi palotakápolnához.

A S. Vitale és környezete is beletartozik az UNESCO által világörökségi jegyzékbe felvett ravennai koraközépkori műemlékeknek.

A S. Vitale légifotója (KT)

A S. Vitale bellső tér (KT)

A szentély

Ismertetése

A ravennai San Vitale-templom a keleti gót Theodorik uralma alatt, I. Justinianus bizánci császár birodalomegyesítő törekvéseinek jegyében épült, alaprajza a konstantinápolyi Sergius és Bacchus-templom nyolcszögletű centrális rendszert követi. (A templom általános közbeszédben használt bazilika-elnevezése félrevezető. Ugyanis nem oszlopsor(okk)al elválasztott hajóterek egymáshoz kapcsolásával alakult ki.) Az alaprajzról leolvasható, hogy az oszlopokkal körülvett nyolcszögű teret egy kétszintes, körüljáró folyosó-gyűrű övezi. A centrális rendszerű térszerkesztés továbbfejlesztéseként az épületnek már van egy hengeres-, félkör záródású szentélye, fő helye, mint a későbbi hosszhajós bazilikáknál, azonban az alkalmazott többi térelem hatása miatt itt még nem vezet egyértelműen feléje a néző tekintete. A konchákkal körülvett belső nyolcszögön magas kerek kupola emelkedik. A központi teret még egy külső nyolcszögletű fal veszi körül, így jött létre - az előbb említett - oszlopokkal tagolt kétszintes körüljáró.

Mivel a nartex nem a szentély vonalában van, a tér elrendezését nem lehet azonnal átlátni. A körüljáró oszlopai átalakultak az antikvitás óta; a fejezetek egyszerű csonkagúla formát öltöttek, ezekre hasonló vállkő támaszkodik (jellegzetes bizantin oszlopfejezetek), a felületeket egyszerű vagy csipkésen áttört növényi ornamentikával díszítette a kőfaragó.

Apszismozaik

Jusztiniánusz és kísérete

Theodora és kísérete

Ábrahám áldozata

Belső díszítés, mozaikképek

A mozaik falképek a hagyomány szerint Justinianus és felesége, Theodora ajándékaként kerültek Ravennába. Az ajándékozás politikai értelmezése egyértelmű: a nagyrómai birodalom örököse Bizánc és ezért a nyugati részekre is igényt támaszt, ezt szakrális és szellemi befolyásával így fejezi ki).

Feltűnő az arany hátterű mozaikkép a szentélyben, amely mind a bizánci mind a nyugat-római ókeresztény templomokban egyre általánosabbá vált (itt Justinianus császárt, ill. Theodora császárnőt láthatjuk kíséretükkel.)

Továbbiak

A San Vitale-templomot 547-ben Ravennában Szent Vitalisnak szentelték, és rendkívüli jelentősége az, hogy a késő-ókori, illetve kora-bizánci építészetet magába foglaló egyik és legkiemelkedőbb építménye. A keleti (bizánci) építészeti formák ugyanis itt kapcsolódnak össze az akkori Itáliára még jellemző antik építészeti technikákkal, továbbá az új - keresztény - vallás ábrázolásbeli szimbolikájával. Ravenna késő-ókori keresztény templomai között ez az egyetlen centrális épületmegoldás (a többiek a nagy hívő tömegek befogadására alkalmas többhajós bazilikák), Ezt a templomtípust majd 250 évvel később Aachen fogja továbbvinni.

A templomot Ravenna katolikus püspökei építtették és Julianus Argentarius bankár finanszírozta. Olyan időben keletkezett, amelyre nagy változások voltak jellemzők, amikor a keletrómai császár - I. Justinianus - háborúban állt az itáliai keleti-gót királysággal.

A többi egyéb ókeresztény templommal együtt a San Vitale is az UNESCO Világörökséghez tartozik. 1960-ban XXIII. János pápa tiszteletbeli címmel illette, azóta Basilica minor (magyarul talán kis-székesegyházként fordíthatnánk).

Források és irodalom

• Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építőművészetben - Műszaki K. Bp. 1959.- ETO72.61. 73-05
• Sarbaroli: Ravenna und seine Geschichte - Ed. Sarbaroli, Ravenna, - ? - ISBN 250 107 3000 013
• Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp.1980) ISBN 963-243-235-5
• M.L. Borrás-M.D. Serrano: A korai középkor (A művészet története s.) - Corvina K. Bp.1988. - ISBN 963 13 2393 5.
• Az UNESCO világöröksége : Dél Európa (Olaszország) - Alexandra K. Bp. - A világ természeti csodái és kulturkincsei-sorozat 5. kötete - ISBN 963 367 345 2.