Gyulladás

Adrenokortikotrop hormon és mellékvese kortikoszteroidok

Adrenokortikotrop hormon, szintetikus mellékvese glukokortikoid (prednizon, metilprednizolon, bétametazon, dexametazon)

Leírás: Az ACTH egy fehérjetermészetű hormon, amit az állatok agyalapi mirigyeiből vonnak ki; szintetikus analógok is elérhetők. Injekciók formájában kell adni és annak révén hat, hogy a mellékvesét ösztönzi arra, hogy glukokortikoid hormonokat szabadítson fel, amelyek legtöbbjét most szintetikusan állítják elő. A szintetikus glukokortikoidok hatékonyabbak, kevesebb nátriumvisszatartást és kevesebb káliumveszteséget okonak és hosszabb ideig hatnak, mint az ACTH.
Magyarázat: Ezek a szerek csökkentik a ödémát és a gyulladás egyéb megjelenési formáit, főleg azáltal, hogy gátolják a foszofolipáz enzimet, ami az első lépés a gyulladás létrehozásában a szövetkárosodás után. Ezeknek van hatásuk a T-limfocitákra is és van valamelyes immunoszuppresszív hatásuk is. A gyógyszerek időszakos javulást okoznak az elvelőtlenedéses területeken át történő idegi vezetésben is, és gyakran hoznak létre enyhe eufóriát és fokozott energiaérzést.

Értékelés: Nagy adagban naponta, rövid ideig adott ACTH-ról azt közölték, hogy csökkenti az egyes SM-attakok súlyosságát. Egy rövid ideig (egy hónapig) tartó tanulmány, amit 30 évvel ezelőtt fejeztek be, jól randomizált, kettősvak kísérlet volt több klinikai centrumban. Az akkor nyert pozitív eredményt széles körben elfogadták; a hatás az, hogy a heveny exacerbációk időtartamát mérsékelten 10-15%-al csökkenti. Egy újabb kisebb kontrollált tanulmányban azt állítják, hogy a nagydózisú intravénás metilprednizolon gyorsabban és eredményesebben hat, mint az ACTH. Ezt a gyógyszert szokásosan 3-5 napos kúraként adják és használata ma közönséges gyakorlat sok klinikán és kórházban.
Az ACTH, vagy a szintetikus mellékvesehormonok hosszú ideig tartó használatáról kimutatták, hogy ezek nem változtatják meg az exacerbációk gyakoriságát, vagy nem korlátozzák a progressziót, ha olyan szerény napi adagban adják, amelyet el lehet viselni hosszú időn át. Ezek magas arányban okoznak szövődményeket, ha nagy adagban adják hosszabb időszakon át és ez a tényező korlátozza ezt a kezelést. A mellékhatásokat bizonyos mértékig minimalizálni lehet, ha prednizolont alternáló napokon adjuk mérsékelt, vagy nagy adagban hónapokon, akár éveken keresztül. A bétametazon és a dexametazon nem alkalmasak az alternáló napi használatra, mivel hosszú a felezési idejük. Egy kis kontrollált tanulmány a prednizolonnal végzett alternáló kezeléssel az exacerbációk számának csökkenését találta a placebóval kezelt betegekkel összehasonlítva. Ezt a típusú kezelést gyakran használják súlyos SM-ben, különösen olyan betegekben, akiknél relapszus jelentkezik röviddel azután, hogy elhagyták a rövid ideig tartó kezelést.
Az akut exacerbációk legjobb kezelése volt a tárgya egy új tanulmánynak, amit az Egyesült Királyságból kezeltek. Relapszusban lévő betegeknek metilprednizolont adtak, akár intravénásan nagy dózisban három napon át, vagy orálisan két héten át 48mg-ot adva naponta az első, és napi 24 mg-ot a második héten. Ez a tanulmány az első (intravénás) alkalmazási mód határozott előnyét mutatta ki. Az átlag EDSS pont 0.8 EDSS ponttal jobb volt a negyedik héten az intravénás csoportban.
Amit az előzőleg mondtunk (lásd jelenlegi gyakorlat) sok neurológus most időszakos intravénás metilprednizolon “lökéseket” is alkalmaz progresszív SM-es betegekben, mivel a sorozatos MRI-tanulmányok kimutatják, hogy még akkor is, ha rokkantság lassan romlik az MRI-n évenként többször új léziók láthatók betegben.

Kockázatok/Költségek: Az ezekkel a gyógyszerekkel végzett rövid és hosszú ideig tartó kezelések szövődményeit jól megállapították.
A szövődmények magukban foglalják a következőket: általános pöffedtség, “holdvilágarc”, pszichózis, peptikus fekély, fertőzések és akné. Hosszú ideig tartó használat eredményezhet csonttöréseket, amelyek csontlágyulásra vezethetők vissza a csont aszeptikus nekrózisát, szürkehályogot, magas vérnyomást és mellékveseelégtelenséget. Megfigyelések arra is utalnak, hogy neurológiai rosszabbodás is előfordulhat röviddel azután, hogy a terápiát abbahagyták, vagy egy bizonyos szint alá csökkentették.
A betegeknek az intravénás metilprednizolont szoros orvosi felügyelet mellett kell kapniuk, mivel ritka, de komoly reakciókat közöltek. Némely beteg, akinek szívbetegsége is van, ne kapja ezt a kezelési formát.
Az orvosság költségei mellett tekintetbe kell vennünk, azokat az ismételt laboratóriumi vizsgálat költségeit is, amelyeket a lehetséges szövődmények miatt kell végeznünk.

Következtetések: A rövid ideig tartó magas dózisú terápia ezekkel a gyógyszerekkel sok betegben hatásos a SM exacerbációinak rövidítésében és azok súlyosságának csökkentésében. A hosszú ideig tartó, naponkénti, mérsékelt dózissal végzett kezelés nem változtatja meg a SM természetes kórlefolyását, míg a hosszú ideig tartó nagydózisú kezelés a szövődmények magas kockázatával jár. A hosszú ideig tartó másnaponkénti kezelés csökkenti a szövődmények kockázatát, de eredményességét nem dokumentálták.

A Bizottság véleménye szerint ennek a kezelésnek a hatásosságát válogatott betegeken kimutatták. Hosszú ideig tartó kezelés szignifikáns mellékhatásokkal jár.

Adrenokortikotrop hormon és mellékvese kortikoszteroidok

Intratekális kortikoszteroidok

Leírás: Ez a kezelés a metilprednizolon (Depo-Medrol), vagy hasonló szerek lumbálpunkcióval a liquorba történő injiciálásában áll.
Magyarázat: Azt gondolták, hogy ez az eljárás a injiciált gyógyszert az SM-es léziókhoz közvetlenül és magasabb koncentrációban juttathatja oda, mint az egyéb utakon történő alkalmazáskor, de sohasem bizonyították.

Értékelés: Az intratekális szteroidokat az SM kezelésére megközelítőleg 25 éven át használták. Eredetileg azt állították, hogy javul a spaszticitás, a járás és a szfinkter-kontroll, sőt teljes remissziók következnek be, azonban több későbbi beszámolóknak nem sikerült javulást kimutatni. Valójában nem álapították meg, hogy az intratekális injekciók aktuálisan a betegség helyszínein, gócaiban a gyógyszernek magasabb szintjét eredményezte volna. A spaszticitás csökkenése látható minden kortikoszteroid kezeléssel a terápia időszaka alatt.

Kockázatok/költségek: Az agyhártyák infekcióját közölték, valamint arachnoiditiszt (a szubarachnoidealis térnek, annak a térnek, amiben a liquor kering, a gyulladását és összenövéseit).

Következtetések: a legtöbb neurológus továbbra már nem használja, vagy soha nem is használta az intratekális szteroidokat a kockázatok és megnövelt hatékonyság meggyőző bizonyítékának hiánya miatt.

A Bizottság véleménye szerint azt a kezelést ne alkalmazzuk a közölt káros hatások miatt.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.