Miért tartott olyan sokáig, amíg megállapították a diagnózisomat?

Mind ez ideig nem ismeretes egyetlen olyan laboratóriumi módszer, vagy klinikai vizsgáló eljárás sem, amelynek pozitivitása egyértelműen bizonyítaná a sclerosis multiplex fennállását. Ezért különösen nehéz a helyzete és nagy a felelőssége a vizsgáló orvosnak az első tünetek jelentkezésekor. A diagnózis felállításakor határozott, valószínű és lehetséges sclerosis multiplexről beszélünk attól függően, hogy a beteg kórelőzménye, klinikai vizsgálati eredménye és laboratóriumi leletei mely mértékben támogatják a diagnózist. Ha mindhárom területen egyértelműek az eredmények, beszélünk határozott kórképről. Amennyiben valamelyik lelet nem egyértelmű, vagy bizonytalan, csak valószínű, vagy lehetséges kórképről beszélünk.

Az előzőekben felvázoltak mutatják azt, hogy nem egységes az első tünet a betegség kezdetekor. Az idegrendszer bármely területe sérülhet, ezáltal bármely idegbetegség tüneteit utánozhatja, azzal összetéveszthető. Ha még hozzávesszük a kór azon sajátosságát is, hogy a tünetek bármikor spontán, néhány nap alatt is elmúlhatnak örökre, vagy hosszú időre, érthetővé válik a tévesztés lehetősége. Kinek nem volt az életében átmeneti zsibbadása, vagy szédülése megerőltető élethelyzetben, vagy anélkül is?

Képzelje csak el, hogy ilyenkor orvosa azt mondja, hogy önnek sclerosis multiplexe van. Mekkora lelki megrázkódást jelent ez? Ez mindenképpen kerülendő!

Sok egyénnek a diagnózis ismertetése sokkot jelent, míg mások rezignáltan fogadják e közlést. Ezek a reakciók különböző egyéneknél teljesen normálisak. Ilyenkor ha valakinek kétségei vannak, a leghelyesebb a diagnózist felállító orvossal közölni kétségeit, kérdéseit. Amennyiben bizalmunk nem teljes irányában -ami gyakran előfordulhat- forduljunk a legközelebbi SM klubhoz, ahol annak patronáló orvosa bizonyára átsegít az első lelki krízisen.

Sok beteg zokon veszi orvosától, ha az nem világosítja fel őt betegségéről és annak természetéről. Ezt sajnos nem lehet parancsba kiadni, annak ellenére, hogy az Egészségügyi Törvény a felvilágosítást minden orvos számára kötelezővé teszi. Sajnos még a mai nap is sok orvosban erősebb a régi beidegződés, az, hogy a beteggel jobb nem közölni betegségét. Ilyenkor mit tesz a kórház után a beteg? Elmegy fűhöz-fához, elmondja gondját, és természetesen minden témához nem értőtől “szakszerű” tanácsot kap, amelyek többsége haszontalan, és az illető számára több kárral jár, mint haszonnal. Elővehet egy laikusoknak írott orvosi könyvet amelyben azt olvassa, hogy bénulással, vaksággal járhat a betegség, amely korán tolókocsihoz vezethet. Több sem kell! Oda a bizalma kezelőorvosa iránt, aki nem segítette át az első lelki krízisen. Kihez forduljon ezután? A legjobb ha tapasztaltabb betegtársat keres meg, vagy az SM klubban kér segítséget.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.