Fájdalom

SM-es betegek közönségesen panaszkodnak fájdalomról, de ezt a panaszt jórészt elhanyagolják. A fájdalom három fajtáját lehet azonosítani:

1./ vázizom-fájdalom, ami gyakran a vázizomzat kiegyensúlyozatlanságával kapcsolatos. Mérsékelten rokkant betegeknek hátfájásuk lehet a helytelen testtartás és a szegényesen tervezett tolókocsikra visszavezethetően. Az oszteoporózis, a csigolyák kompressziós törései, artritisz a csípőkben és a nyakban és spaszticitás mind tekintetbe jönnek ebben a fogalomkörben;

2./ paroxizmális fájdalom (fájdalomrohamok); a klasszikus példa az arcidegzsába (fájdalmas tik) nyilalló (döfő) arcfájdalma, de egyéb paroxizmális fájdalom is előfordul, gyakran egy ideggyök általános ellátási területén;

3./ idült neurogén (idegi eredetű) fájdalom; gyakran úgy írják le mint állandó fúrás, égés, szorítás vagy intenzív bizsergés, ami kiterjedt elosztásban van jelen, sajátságosan a lábakban.

A vázizomzat-fájdalom kezelése az, hogy kijavítsuk az okozó problémát, ha lehetséges. Ha ez nem lehetséges, az ilyen fájdalom felelhet, reagálhat aszpirinre, amelyikről kimutatták, hogy biztonságos SM-ben, vagy acetaminofénre. Az újabb NSAID-okat (nem szteroid gyulladásellenes gyógyszereket) csak orvos felügyelete alatt szabad alkalmazni (l. erről szóló fejezet) tudva, hogy ezekkel nem végeztek kiterjedt tanulmányt SM-es betegben, és elméleti alapjai vannak, hogy azt gyanítsuk, hogy némelyek ronthatják a SM-et, legalább is egy közlésben. A paroxizmális fájdalmak mint például az arcidegzsába kezelése, szokásosan karbamazepin-nel, vagy más görcsellenes gyógyszerrel történik; vannak sajátos sebészi megközelítések is, ha ezek a gyógyszerek hatástalanok.

Az idült neurogén fájdalom (ami feltehetőleg bizonyos a gerincvelőben, vagy az agyban lévő plakk helyzete folytán keletkezik) kezelése nehéz; az ilyen fájdalom arra hajlik, hogy állandóan fennmaradjon és szegényesen felel. A triciklikus antidepresszáns gyógyszerek, pl. amitriptilin vagy az antidepresszáns gyógyszerek monoaminooxidáz (MAO) gátló csoportja némely esetben segíthetnek. Fizikai kezelési módszerek, mint pl. környéki idegingerlés, vagy transzkután (bőrön át történő) idegingerlés is hatásosak lehetnek némely betegben. Narkotikus fájdalomcsillapítókat, hacsak lehet kerüljük a hozzászokás veszélye miatt, az ilyen idült fájdalomban; ezek a gyógyszerek a székrekedést is rontják. Néha a kodeinnek akár aszpirinnel, akár acetaminofennel történő kombinációját kell használni hosszú időszakon keresztül bizonyos idült fájdalom intenzitása miatt; az ilyen kezelésnek el kell kerülnie a kodein adagjának emelését és az egyetlen elérhető gyakorlati eszköz lehet a fájdalom enyhítésére.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.