Vezércikk

A mai sport immár szinte lélegezni sem tud a tao nélkül, és nincs senki és semmi, ami felkészítené az egyesületeket a tao utáni, üzleti alapú működésre.

Akinek sok az ellensége, barátokra is nagy szüksége van. És Orbán Viktor már nem nagyon válogat.

A krumplival és agitációval megfoghatók nem lettek kevesebben, sőt.

Sajnálhatjuk, hogy a köztársasági elnök a húsvéthoz legközelebbi időpontra tűzte ki a választást.

Le kell vonni azt a következtetést: a végrehajtó hatalom csúcsán, a kormányzati szinten nemzetbiztonsági kockázatot jelentő politikusok állnak.

Sokan néznek rossz szemmel a strómanvilágra, amelyet a polgári eszme álcája mögé bújt Fidesz-vezetés a hajdani támogatóik alapos megvezetésével felépített.

A DK hét végén közzétett kolozsvári videója semmiben nem tér el a kormányzati gyalázatszpotoktól.

Orbán Viktor a minap megszakította mintegy három éve tartó migránsozását egy kis időre.

Miközben mi, polgárok fövünk a saját levünkben meg a kampánynak nevezett nyúlós pasztában, valakik szépen csendben elcsalják a választást.

Fico távozásával még az az alku is kijátszható, hogy a szlovákok most könnyedén ejtik a harcias kvótaellenességet egy uniópárti hangnem érdekében.

A züllés a kormányoldalon megállíthatatlan: könnyen lehet, hogy Schmitt Pál ma már megúszná a plagizálást.

Az eddig megismert esetekből arra következtethetünk, hogy az ajánlásokkal való visszaélések szervezetten és iparszerű méretekben folytak.

Aki arra számít, hogy Semjént egyszer majd Stüszi-vadászkalapban, vállán a puskájával ábrázolják, valószínűleg téved. Ő annyira vadász, amennyire kereszténydemokrata.

A talajszinttől egyszer s mindenkorra elrugaszkodott Fidesz-rezsim leváltható és felszámolható-e?

Egy februári mérés semmit sem mondhat arról, hogy milyen lesz a közhangulat április 8-án.

A Fidesz–KDNP szavazógépe mintegy 650 milliárd forint elköltésére adott felhatalmazást, mindössze öt-tizenöt perc alatt.

A szlovákok tudatában még élénken él a 90-es évek zűrös világa, az újszülött Szlovákiában elharapózó maffialeszámolások emléke.

Mielőtt jót kacagnánk a szorult helyzetbe került Fideszen, ne feledjük: számukra valóban óriási a tét áprilisban.

Néhányan talán csodálkoznak, milyen népszerűnek látszik az új önmeghatározás, a „csalódott fideszes”. Pedig nincs min meglepődni.

Ha egyszer megindulnak a teljesen kilátástalan helyzetbe kerültek, akkor biztosan nem a választási kampány lesz a kormány legnagyobb gondja.

Ha az ellenzéki akaratokat sikerül okosan becsatornázni, az erőt jelenthet, és nem is akármilyet.

A beszélgetést a Fidesz és az emberek között nem „újratervezni”, hanem egyáltalán elkezdeni kell.