176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Nehéz idők járnak azokra, akik Sencsenben piros lámpánál kelnek át az úttesten. Egy-két percen belül pittyeghet a telefonjuk, és nemcsak arról értesítik őket SMS-ben vagy a Kínában népszerű csetszolgáltatások valamelyikén, hogy megsértették a közlekedési szabályokat, de rögtön büntetést is kiszabhatnak rájuk, írja a South China Morning Post. Mindezt úgy, hogy rendőr nincs a közelben. Az Intellifusion mesterséges intelligenciát fejlesztő helyi cég arcfelismerő technológiájának köszönhetően a térfigyelő kamerák képei alapján a számítógép automatikusan azonosítja a szabálytalankodókat. Telefonszámuk, közösségimédia-elérhetőségük megvan a rendőrségnek, így semmi akadálya, hogy kiróják a büntetést.

Bár a mobilos értesítés újdonságnak számít, az arcfelismerés már egy éve működik. Eddig azonban a nyilvános megszégyenítés ősi eszközét alkalmazva a kereszteződésekben elhelyezett hatalmas LCD-kijelzőkre vetítették a tilosban járók fényképét, sőt vezetéknevüket és személyi számuk egy részletét is kiírták, jelezve, hogy mindent tudnak róluk. Akit sokszor kapnak szabálytalanságon, annak automatikusan csökkentik az úgynevezett „társadalmi megbízhatósági” pontszámát, amely a fennálló rendre veszélyesnek tekintett renitensek értékelését szolgálja. Akinek alacsony a pontszáma, az élet megannyi területén hátrányok érhetik, például nehezebben kap hitelt a banktól.

Eddig még csak 14 ezer embert csíptek fülön a mesterséges intelligencia segítségével, aminek az az oka, hogy Sencsenben nagyon magas az idénymunkások, vidékről beköltözők aránya, akik a szabályok ellenére gyakran nem jelentkeznek be a rendőrségen (így nem szerepelnek a helyi adatbázisban). De ez hamarosan megváltozik, ugyanis összekötik az összes létező kormányzati adatbázist az országban, így már bárkit bárhol azonosítani tudnak majd.

Bár a pirosban való átkelés viszonylag ártalmatlan kihágásnak számít, az emberek azonosítását lehetővé tevő technológia több mint aggasztó. Bizonyos alkalmazásai már korántsem a közveszélyes magatartás kiszűrését szolgálják, de egy egész nép tökéletes elnyomását teszik lehetővé.

Előbbi következő lépéseként is értelmezhető a Honan tartománybeli Csengcsouban bevezetett újdonság, a rendőrök felszerelését képező okosszemüveg. Ehhez egy kamera kapcsolódik, amely folyamatosan elemzi azt a képet, amelyet a rendőr lát. A szemüveg kapcsolatban áll a rendőr táblagépével, amely azonnal leellenőrzi az adatbázisokban a szembejövő és arcuk alapján azonosított embereket. A technológiát az idei holdújévkor szokásos össznépi vándorlásra vezették be (amikor az egész ország útra kel, hogy meglátogassa szülőhelyén élő szeretteit), és máris kiszűrtek több bűnözőt a segítségével. Csak a helyi vasútállomáson elkaptak hét körözött személyt és 26 olyat, aki hamis személyazonossággal élt a városban.

Azt már mindenki megszokhatta, hogy a kínai online szféra a világon az egyik legkevésbé szabad. A nagy tűzfalnak csúfolt cenzorrendszer megakadályozza, hogy a kínaiak megbízható információkhoz jussanak a külvilágból, a Google, a The New York Times honlapja és sok más külföldi weboldal tiltott. A Kínában engedélyezett közösségi hálózatok teljes hozzáférést biztosítanak az állambiztonsági szerveknek a felhasználók adataihoz, így ha valaki társadalmi szempontból problémás (értsd: az állampárt számára kínos) gondolatot próbál közölni az interneten, az sokszor már meg sem érkezik a címzetthez, a feladó pedig hamarosan számíthat a rendőrség látogatására.

Egy másfél milliárdos ország internetforgalmát figyelni és szinte tökéletes hatékonysággal cenzúrázni sem kis mutatvány, de még mindig sokkal egyszerűbb, mint az emberek offline (tehát a való világban folytatott) életét ellenőrizni. A digitalizált formában zajló internetes kommunikációt a komputeres algoritmusok kényelmesen tudják kezelni, a legmodernebb „adatbányászó” algoritmusok releváns információkhoz jutnak. De a mesterséges intelligenciának hála mára a filmfelvételek, fotók elemzése is elérkezett a teljes automatizáció korszakába.

Egy-két éven belül a kínaiak sehol az országban nem tudnak majd úgy kilépni az utcára, hogy egy-egy kamera ne figyelje már az első lépéseiket is. Jelenleg mintegy 176 millió üzemel belőlük országszerte, de úgy tervezik, 2020-ra 450 millióra emelik a számukat. Pekingnek már ma sincs olyan négyzetcentimétere, amelyet ne „látna” legalább egy kamera. Eközben az állampolgároknál lévő mobiltelefonokon olyan alkalmazások üzemelnek már most is, amelyek kimondva-kimondatlanul a hatalmat tudósítják folyamatosan hollétükről és tevékenységükről. Az Alibaba nevű online áruház például az államhoz hasonlóan (pontosabban annak részeként) pontozza felhasználóit, írja a The Atlantic. Ehhez állításuk szerint csak az adott személy online vásárlási szokásait és hitelképességét veszik alapul, de azt elismerik, hogy a gyűjtött adatokból az illető személyiségének meglehetősen árnyalt képe rajzolódik ki. Természetesen az Alibaba csak úgy működhet Kínában, ha adatai nyitott könyvként az állambiztonság rendelkezésére állnak.

Jelenleg a társadalmi megbízhatósági pontrendszerhez való csatlakozás még „önkéntes” alapon megy, bár aki bizonyos, nyugaton természetes javakhoz, előnyökhöz kíván hozzájutni, az már most sem tudja megkerülni. Két év múlva azonban már mindenki számára kötelező lesz. Csak az kaphat gyorsinternet-hozzáférést, csak az remélheti, hogy belátható időn belül kiutazási vízumhoz jut, akinek magasak a társadalmi pontszámai. Az értéket bármi leronthatja, elég egy nem elegendően tisztelettudó internetes megjegyzés Hszi elnökről.

Bár remélhetjük, hogy efféle totális ellenőrzés csak egy diktatúrában valósulhat meg, a rendszer elemeit azonban nyugaton is megtalálhatjuk. A Facebookról sorozatosan derül ki, hogy a cég a felhasználók adatait (például híváslistáit) tudtuk nélkül gyűjti és tárolja, majd azokat gyakran harmadik félnek kiárusítja. London a világ egyik legjobban bekamerázott városa, az amerikai nemzetbiztonsági ügynökség (NSA) pedig a kínaihoz hasonló adatbányászó algoritmusokat használ, hogy a globális ímélforgalomból kiszűrje a terroristagyanús elemeket. Természetesen egy eszköz csak annyira veszélyes, amennyire az irányítói szándékai. Ugyanakkor, sokak szerint, ha kéznél van a lehetőség, hogy bárkit megfigyeljünk – legyen az bűnöző vagy csak ártatlan civil – akkor előbb-utóbb ezt használni is fogja a hatalom.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.04.07.