Szokolszky István (Besztercebánya,

1915. aug. 20.–Bp. 1968. febr. 22.): a II. vh. utáni évtizedekben a hazai nev.-tud. és tanügy szoc.-vá alakításának egyik kiemelkedő személyisége. 1933-tól az Eötvös Collegium tagjaként a PPTE-n m.–német szakon középisk.-i tanári okl.-et szerzett. Friss diplomával – a Felvidék szülötteként – a rozsnyói gimn.-ban kapott állást. 1946-ban Veszprémben népi koll.-ot szervezett, amelynek ig.-jaként működött. 1949–1951 között a pécsi Ped.-i Főisk. ig.-ja. 1951-ben rövid ideig az ELTE BTK ped.-i tanszékét vezette. 1952-ben az akkor szervezett Központi Pedagógus Továbbképző Intézet (KPTI) élére került. 1958-ban a Pedagógiai Tudományos Intézethez (PTI) helyezték át, 1962-ben a PTI és KPTI összeolvasztásával alakult Országos Pedagógiai Intézet hez (OPI) került, ahol a didaktikai tanszék vezetésével bízták meg. 1967-ben az OPI-tól megválva a BME Tanárképző Int.-ében lett docens. – Munkásságának tematikus súlypontjai: a pol. és ped. viszonya, célrendszer és eszközrendszer összefüggése, közösségi nev., A. Sz. Makarenko, a koll.-i mozgalom, a ped.-i kultúra fejlesztése, ped. továbbképzés. – M. Tanulmányok a tanulói aktivitás köréből. (Szerk. és bev. ell.) Bp. 1966 3 .; Válogatott tanulmányok. Bp. 1972.; Didaktika műszaki pedagógusok számára. (Egy.-i jegyzet társszerzővel.) Bp. 1979 3 . – Ir. Szarka J.: ~. Bp. 1989. (Magyar pedagógusok)

Zibolen Endre