Szerdán délben a Képviselôház elfogadta az oktatási törvény módosításáról szóló 36. számú Kormányrendelet egyeztetett szövegét. Ebben újra megjelenik a nemzetiségek nyelvén mûködô kollégium és kar. De lássuk az annyit vitatott 123. cikkely erre vonatkozó elsô bekezdését:
"A törvény által elôírt feltételek között az állami egyetemi oktatási intézetek keretében kérésre szervezhetnek a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató csoportokat, szakokat, kollégiumokat és karokat. Ebben az esetben biztosítani kell a szakkifejezések román nyelvû elsajátítását. Kérésre és törvény révén multikulturális felsôoktatási intézeteket létesíthetnek. Az alapítási törvény keretében meghatározzák az illetô intézetek oktatási nyelveit."
A multikulturális fôiskolák (egyetemek) szervezésérôl a 184. cikkely 5. módosítása intézkedik:
"A multikulturális felsôoktatási intézmények az oktatási nyelvnek és kultúrának megfelelô vonalak szerint szervezôdnek. A vonalon tanító oktatási személyzetbôl választott prorektor vezet minden vonalat. A vonal képviselôi hozzák a vonal mûködését érintô döntéseket."
E két szakasz miatt volt a nagy vita, harc - s ezek miatt nem szavazták meg sem az ellenzéki pártok, sem pedig az úgynevezett függetlenek (tulajdonképpen a Melescanu pártjabeliek) a 36. KR-t. Ami arra enged következtetni: hogy ha hatalomra kerülnek, azonnak kiiktatják ezeket az "engedményeket". És még hátra van a Szenátus voksa...
Adrian Nastase - PDSR - azt állítja, hogy "kizárták a román nyelvet". Hogy ez nem igaz, bizonyítják az idézett szövegek.
Anghel Stanciu - PRM - szerint "történelmi pillanat" volt. Elrettentô történelmi pillanat! "Elôször történik meg, hogy a kisebbségek önmagukat igazgassák az egyetem keretében." - Ez sem igaz. - Helyesebb lenne, ha elismerné, hogy bizonyos fokig megint lehetôvé válik... További nagy fájdalma: "második hivatalos nyelvvé válik valamely nemzeti kisebbség nyelve". Ítélje meg ki-ki, hogy örvendeni kell-e vagy pedig bánkódni. Aki örvend, lélekben megbékélt. Aki bánkódik, a gyûlölködés miatt teszi... Sajnos.
Secara mester, a PUNR tanügyi demagógja azt kiáltotta világgá, hogy "most már ténylegessé vált a különszakadás az oktatásban". És megkérdezi: "hová lett az egységes román nemzet...oktatás?" Persze, érvelésébôl kitûnik - akaratlanul bevallja -, hogy nem is volt ilyen soha. Mert, mint mondja, "most már az elemi, az általános és a középiskolai oktatást követôen a felsôoktatásban is megjelennek a nemzetiségek nyelvén mûködô formációk"... De még ennél is nagyobb katasztrófa elôtt állunk: e törvény elfogadásának köszönhetôen "föderalizálják Romániát!"
Kommentár helyett álljon itt Bogdan Niculescu-Duvaz demokrata párti képviselô, miniszter kijelentése: "a korlátozások (tiltások) nem vezetnek sikerre. Lásd a régiónkban lévô konfliktust... A korlátozást kívánók nem tanultak semmit." Persze ô is siet kijelenteni, hogy "nem egyetem létesítésérôl szavaztunk, ahhoz külön törvény kell". És "a DP nem fog megszavazni román nyelvet kizáró egyetemet".
Kb. így állunk a többiekkel is. Virgil Petrescu parasztpárti szónok például azt üdvözli, hogy "nem létesíthetnek kizárólag egyetlen nemzetiség nyelvén mûködô állami egyetemet, ... hanem csak multikuklturálisat"; továbbá kijelenti: "javasolni fogják a román nyelvet is tanítási nyelvként ezeken az egyetemeken".
Tehát: ne legyenek illúzióink!
ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN
* Borisz Jelcin pénteken megerôsítette, hogy vasárnap elutazik Kölnbe, részt venni a G8 csúcstalálkozója utolsó napján. Addig a pénteken megkezdôdött tárgyalásokon Sztyepasin kormányfô képviseli.
* Stumpf István, a magyar Miniszterelnöki Hivatal vezetôje pénteken kijelentette, hogy Magyarország jelentôs brüsszeli forrásoktól eshet el, amennyiben értelmetlen belsô vitákra pazarolva az idôt, 2000. január elsejére nem alakul ki a tervezett hét fejlesztési statisztikai régió.
* Radu Vasile miniszterelnök kijelentette: tervezett amerikai útjára csak akkor válalkozik a közeljövôben, amennyiben biztosítékokat kap, hogy a legmagasabb szinten is fogadják.
Az elsô klónozott emberi embrió
(Mûholdon) – Amerikai tudósoknak sikerült klónozással elôállítani az elsô emberi embriót. A The Daily Mail csütörtöki címoldalán a nyilvánosság elé tárja az elsô klónozott emberi hímnemû embrió 200-szoros nagyítású fényképét, amelyet mikroszkópon keresztül készítettek, még mielôtt az embriót 12 napos korában megsemmisítették. A massachusettsi Advanced Cell Technology (ACT) kutatóintézet tudósai ugyan nem hozták nyilánosságra a kísérlet tudományos részleteit, de alapvetôen ugyanazt a módszert alkalmazták, mint az edinburgh-i Roslin Intézet csodabirkájának, Dollynak a létrehozói. Egy anyatehén magjától megfosztott petesejtjébe plántálták be egy férfi lábsejtjének sejtmagját. Ezt a képzôdményt laboratóiumban vegyi oldatba helyezték el, amely lökést adott a sejtosztódás megindulásához. Az amerikai kutatóintézet klónozási programja arra törekszik, hogy emberi szöveteket állítson elô olyan súlyos betegségek gyógyítására, mint a Parkinson-kór, idegrendszeri sérülések vagy a cukorbetegség. (Újvári Margit, London / MTI)
Záróra
Határon túli magyarok tudományos fóruma
(Mûholdon) – A Magyar Tudományos Akadémia a jövôben segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy a hazaiakhoz hasonlóan a határon túli magyar tudományos közösségek is területi akadémiai bizottságokat hozzanak létre - jelentette be Glatz Ferenc Debrecenben, megnyitva a környezô országos magyar tudományos mûhelyeinek negyedik fórumát. Az Akadémia elnöke mérföldkônek nevezte az idei esztendôt a magyar–magyar tudományos kapcsolatokban, miután kialakultak és véglegessé váltak e kapcsolatrendszer intézményei. Az Akadémia elnöke a szorosabbá váló kapcsolatok példájaként említette, hogy amíg 1995 elôtt csupán egy-egy határon túli magyar külsô tag vett részt az Akadémia közgyûlésein, a testület idei tanácskozásán már 32 külsô tag volt ott. Jelenleg 143 külsô tagja van a Magyar Tudományos Akadémiának. Glatz Ferenc elmondta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia keretében kisebbségkutató központot hoztak létre, amelynek egyaránt feladata a határon belüli, illetve a határon túli kisebbségekkel foglalkozó kutatás. Kifogásolta az elnök, hogy a Domus-ösztöndíjak 90 százaléka budapesti kutatóhely támogatását jelenti, szorgalmazta, hogy a jövôben fokozottabban vonják be a vidéki kutatóhelyeket is e programba. A negyedik alkalommal megrendezett kétnapos debreceni fórumon a határon túli magyar tudományos mûhelyek mintegy száz képviselôje vett részt. (MTI)
(E-mailen) – Rendkívül zsúfolt napirendje volt a marosvásárhelyi tanács hét közepén megtartott értekezletének. A sok érdekes témára érdemes lesz visszatérnünk. Most csak arról a határozatról szólunk, melynek nyomán a marosvásárhelyi önkormányzat hamarosan versenyvizsgát szervez majd, melynek eredményeként a gazdasági-társadalmi kapcsolatok igazgatósága hamarosan új munkatárssal bôvül. A civil szerzôdéssel alkalmazandó, fél normás szakirányító feladata a tanács határozatának megfelelôen az lesz, hogy azonosítsa a Marosvásárhelyen élô romák problémáit, megoldatlan gondjait, és azokat a városi tanács elé tárja; hogy kapcsolatot teremtsen és tartson fenn olyan intézményekkel, mint a rendôrség, a helyi fogház, az egészségbiztosítási pénztár, a tanfelügyelôség, a mûvelôdési felügyelôség, segítségére legyen ezeknek az intézményeknek abban, hogy jobban megértsék a romák problémáit, hozzájáruljon az esetleges konfliktusok megoldásához. Ugyanakkor kapcsolatot kell teremtenie a roma közösségek és azon nemkormányzati szervezetek között, melyek tenni akarnak valamit a romák sorsának javításáért, külön romaprogramokkal rendelkeznek. (Máthé Éva)
Magáncég lesz a ludasi gumiabroncs gyár
(E-mailen) – Több éve zajlik a Maros megyei Ludas kisváros egyik legjelentôsebb üzeme, a ROMVELO gumiabroncs gyár magánosítási folyamata. (A városka másik jelentôs egységét, a cukorgyárat már régebben külföldi beruházó vásárolta meg.) A tömegprivatizálás után a részvények 44,48 százaléka maradt állami tulajdonban. Az utóbbi idôben egyáltalán nem volt fényes helyzetben a vállalat. Adóssága tetemes, 16 milliárd lej, ebbôl 12 milliárddal az államnak, a többivel bankoknak, cégeknek tartozik. Ez jórészt annak is tulajdonítható, hogy az itt gyártott gumiabroncsok önköltségi ára szinte a duplája a külföldi hasonló termékeknek. Az alkalmazottak létszáma alig több mint 250. A napokban a kikiáltásos árverésen az Állami Vagyonalap Maros megyei székhelyén egy craiovai illetôségû magáncég, a ZRC Impex Kft. nyerte el a részvényvásárlási jogot. Két jelentkezô volt, a nyertesen kívül egy magánszemély, aki kevesebbet ígért a részvényekért, mint a craiovai vállalkozó. A részvények eladási árát nem hozták nyilvánosságra, de az ÁVA területi igazgatója, Doru Opriscan elmondta: mivel rossz anyagi helyzetben van a vállalat, túl nagy pretenciói nem lehettek az állami vagyonkezelônek. (Máthé Éva)
Ezer székely leány találkozóról
(E-mailen) – Idén július 4-én kerül megrendezésre Csíksomlyón az Ezer Székely Leány hagyományos ünnepe. Reggel nyolc órakor, a csíkszeredai Nagyrét utcában tartják a gyülekezôt. Innen vonulnak a szekeresek, a lovasok és a népviseltbe öltözött lányok és fiúk Csíksomlyóra, ahol a kegytemplom elôtti téren 10 órától szentmisét celebrálnak, majd 11,30- tól a két Somlyó hegy közötti Nyeregben, a Hármasoltárnál 13 órától a hivatásos együttesek elôadásaira kerül sor. A szervezôktôl megtudtuk, hogy idén tizennyolc hivatásos együtteshez jutattak el meghívókat, akik elôadást is bemutatnak. Mellékelt képeink korábbi rendezvények hangulatáz idézik. (Daczó Dénes)
Iparkamarai magyar-román tagozat
(Mûholdon) – Kétszáznegyven magyarországi cég lépett be elsôre a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara magyar-román tagozatába, amely (a hetedik csabai nemzetközi ipari vásár rendezvényeihez kapcsolódva) csütörtökön alakult meg Békéscsabán. Romániában, bukaresti székhellyel, már mûködik a testvérkamara hasonló rendeltetésû román-magyar üzleti tanácsa, a magyar kamara Békéscsabán hozta létre a Románia iránt érdeklôdô magyarországi cégek igényeit kiszolgáló szervezetet. * A határmenti megyék közül több is pályázott a magyar-román tagozat létrehozására; Békés elsôsorban bihari és aradi kapcsolataival nyerte el az országos szervezet bizalmát s vállalhatta a román tagozat mûködtetését a Békés megyei Kereskedelmi és Iparkamara. A Békéscsabán most létrejött magyar-román tagozat várja a további jelentkezôket, s a következôkben tájékoztatja mind tagságát, mind az egyéb érdeklôdô kamarai cégeket Románia üzleti, gazdasági életét, vám- és adórendszerét illetôen valamennyi fontos újdonságról. A tagozat Békéscsabán olyan adattárat hoz létre, amely pontos adatokkal fog szolgálni a romániai cégekrôl, a szomszédos ország gazdasági lehetôségeirôl s igényeirôl. A békéscsabai alakuló ülésen népes romániai kamarai küldöttség vett részt.(Az MTI nyomán)
Hírösszefoglalók három nyelven feliratozva
(Mûholdon) – Július második hetétôl három nyelven feliratozva sugározza hírösszefoglalóit a Duna Televízió, amelynek tájékoztatása szerint a Virradóra címû reggeli mûsorban a hírek 8 óra 30 perckor angol nyelvû felirattal lesznek olvashatók. A hírösszefoglalókat reggel szlovák, délben pedig román nyelvû írásos szöveggel szerkesztik. (MTI)
(E-mailen) – Furcsa, hogy minden új dolgoknak elôször az árnyoldalát fedezzük fel és tesszük szóvá. Leginkább azt hozhatnám fel hasonlatnak, hogy egy idegen nyelv tanulása esetén, szinte törvény, hogy a "csúf" szavakat tanuljuk meg legelôbb! Szó sincs arról, hogy most filozofálni szeretnék az életrôl és adásokról, de mint pedagógus és szülô, szeretném elmondani véleményemet a csíkszeredai Rádió XXI általános mûveltségi vetélkedôirôl. Az tény, hogy néha tévedünk. Kik? Hát tévedni csak az tévedhet, aki tesz is valamit. Sajnos, idô hiányában nem tudom hallgatni rendszeresen az adót, de azt elmondhatom, hogy otthon (két lányom van) az adás megléte óta a polcokról lekerültek a lexikonok, elôkerültek a féltve ôrzött líceumi füzetek, és ha nincs is sok pénzünk, de az általános mûveltségi kiadványokat megvásároljuk. * Mi is a célja egy ilyen adásnak? Nem elsôsorban az, hogy tanítson (bár ez is benne van!), hanem az, hogy felkeltse az érdeklôdését a hallgatónak. Ami meg is történik, hisz az újságcikk óta növendékeimet, kollégáimat kérdeztem meg, akik hallgatják, az adást és úgy látom az érdeklôdés nagy. Az ember nem tud mindent megtanulni, azt kell megtanulja, hogy milyen információt hol talál!? Ezt nálam okosabb emberek mondták, s én nekik igazat adok. Ezek után kérdem én, azért mert tévedhetünk állítsunk le mindent, függetlenül attól, hogy nagyon sok jót tehetünk azzal? (Kacsó Márta tanár és édesanya, Csíkszereda)
Erdélyi ajándék és meghívólevél a pápának
(E–mailen) – Kéthetes lengyelországi útjának utolsó helyszínén, Ószandecen (Stary Sacz) II. János Pál pápa, több mint egymillió zarándok részvételével bemutatott szentmise keretében, 1999. június 16-án szentté avatta IV. Béla magyar király leányát, Boldog Kingát. A Szentatyának négy küldöttség ajánlott fel kegyajándékot. A magyar nemzet küldöttségének élén székely népviseletben két gelencei faragó-mester haladt, kezükben annak a székelykapunak kicsinyített másával, amelynek eredetijét a VET (Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága) kizárólag magánadományokra alapozva készíttette és adományozta Ószandec városának, és amely két hete a klarissza kolostor bejáratánál levô tér legfôbb dísze. II. János Pál pápa maga is áthaladt alatta és a szentmisén mondott beszédében külön is méltatta. A pápa név szerint köszönetet mondott Patrubány Miklósnak, a VET elnökének, a Szent Kingának és a lengyel-magyar barátságnak méltó emléket állító monumentális és teljesen egyedi székelykapuért. Patrubány Miklós levelet adott át a pápának, amelyben Erdélybe hívta meg Õszentségét. (A VET sajtószolgálata nyomán)
Újabb halasztás a csereháti ügyben
(E-mailen) – Csütörtökön délután sajtótájékoztatóra került sor az RMDSZ Maros megyei szervezetének székházában. Mivel a megyei elnököt, Kincses Elôd ügyvédet kérték fel, hogy vegye át az idôközben miniszterré kinevezett Eckstein Kovács Pétertôl a csereháti ügyben a székelyudvarhelyi tanács képviseletét, és mivel kedden újabb két tárgyalás zajlott le Bukarestben ezzel kapcsolatban, a sajtótájékoztatón a fô téma a csereháti ügy volt. Kincses Elôd ügyvédet megkértük, foglalja össze lapunk számára a bonyolult ügy újabb fejleményeit. * Kedden került sor a bukaresti Legfelsôbb Ítélôtáblán, pontosabban került volna sor a csereháti persorozat legújabb felvonására. Az ítélôtábla olyan értelemben kellett volna döntsön, hogy bírálja el: helyesen cselekedett-e a Maros Megyei Törvényszék és a Marosvásárhelyi Táblabíróság akkor, amikor fel nem bélyegzés címén elutasította a székelyudvarhelyi tanácsnak a keresetét, amelyet az Aris Industrie Rt. és a Szeplôtlen Szívek Kongregációja ellen indított. Az udvarhelyi tanács keresetében azt kérte: a bíróság állapítsa meg azt, hogy a csereháti koncessziós szerzôdés semmis, valamint állapítsa meg, hogy az Aris Industrie és a Szeplôtlen Szívek Kongregációja között a csereháti ingatlanra vonatkozó ajándékozási szerzôdés semmis. A harmadik kereseti kérelem pedig az udvarhelyi tanács birtokba való visszahelyezését kérte. Az elsô két kereseti kérelmet a bélyegtörvény értelmében a fix illetékekkel ellátta a székelyudvarhelyi tanács. A harmadik kereseti kérelmet értékarányosan kellett volna felbélyegezni, és ez 482 millió lej bélyegilleték kifizetését igényelte volna. Erre nem került sor, hogy miért nem, ez jogvita tárgyát képezi, és ennek részletes kifejtését nem tartom lényegesnek. Sokkal fontosabbnak tartom azt hangsúlyozni, hogy a marosvásárhelyi bíróságoknak semmi esetre sem lett volna joguk arra, hogy mindhárom kereseti kérelmet elutasítsák, hiszen a felbélyegzett kereseti kérelmet le kellett volna tárgyalják. Tehát álláspontom szerint a helyes ítélet, amit majd szeptember 29-én kell meghozzon a Legfelsô Ítélôtábla - ilyen értelmû kell legyen: a semmisség megállapítása iránti kérelmet le kell tárgyalni, ez pedig kevésbé jogászi nyelven azt jelenti, hogy vissza kell küldeni az illetékes bíróságra, hogy az most már folytassa a tárgyalást. A harmadik kereseti kérelemnek, tehát a birtokba való visszahelyezésnek a sorsa egyébként az elsô két kereseti kérelemtôl függ, úgyhogy szerintem helyesebb is elôször csak a semmisség megállapítását kérni, s csak abban az esetbe kifizetni egy ilyen nagy bélyegilletéket, hogyha már a semmisséget megállapították, mert ha azt nem mondják ki, akkor kidobott pénz a 482 millió lej. A halasztás azért történt, mert - legnagyobb meglepetésemre - az Aris Industrie ügyvédje orvosi bizonyítvány kíséretében kérte a halasztást, tehát magyarán beteget jelentett. Ilyen esetben nem tehettem mást, mint hogy tudomásul vettem a per elhalasztását. Végül is potyára utaztam Bukarestbe. Az ügyvédnô kollegiális gesztusa az lett volna, ha errôl engem elôre értesít, hogy ne járjak hiába. * A sajtótájékoztatón azt is megtudtuk, hogy pénteken reggel a zalaegerszegi önkormányzat meghívására több mint harminc tagú küldöttség utazik Zala megyébe, annak székhelyére. Errôl majd visszatértükkor kérdezzük a résztvevôket. * Az RMDSZ sajtótájékoztatója után a marosvásárhelyi tanács havi rendes értekezletén kisebb szóváltás után elutasították a román tanácsosok azt, hogy a küldöttség olyan tagjainak, mint Orbán Dezsô alpolgármester, valamint két magyar nemzetiségû városi tanácsos - közpénzbôl napidíjat, útiköltséget adjanak. Zalaegerszeg egyébként Marosvásárhely testvérvárosa. A hiba ott történt, hogy a meghívókban ez szerepelt: a Magyar Demokrata Fórum szervezi a találkozók sorozatát. A lefordított szövegben, a mappákban a román tanácsosok meglátták a Forumul Democrat Maghiar kifejezéseket, és kijelentették: politikai jellegû találkozókat nem támogatnak. (Máthé Éva)
* JÚNIUS 17-18 * Fôvárosi lapok, hírügynökségek nyomán: Egy magasrangú kijevi diplomata kiszivárogtatta, hogy a román-ukrán tátrgyalásokon Románia átengedte a Kígyószigetet az ukrán félnek (Adevarul). * Az RMDSZ elégedetten kérôdzik azon, hogy sikerült orránál fogva vezetnie koalíciós partnereit (Adevarul). * Miközben maga is töri annak az államnak a nyelvét, amely fizeti ôt, Csedô Csaba csíkszeredai polgármester erôszakosan megköveteli a kétnyelvûséget (Adevarul). * Bár a tanárok hittek a kormány ünnepélyes ígéreteinek, s a felvételik miatt felvették a munkát, George Pruteanu továbbra is sztrájkra buzdítja ôket (Dimineata). * A kormány azt javasolja, hogy a katonai szolgálat váljon fakultatívvá (Romania libera). * Mangália polgármestere bejelentette, hogy bármelyik turistát kártalanítja, aki a tengerparti plázs szennyezettségére panaszkodik nála (Romania libera). * Szigorúbb büntetéseket szabtak ki a randalírozókra: 2 millió lej büntetés vagy 6 hónap börtön (Ev. zilei). * Temesváron egy képzômûvész hallgató pénzért megengedi, hogy az utcán bárki leköpje N. Ceausescu általa kiállított képét (Ev. zilei). * Iliescu és Tabara segítségével a parasztpártiaknak sikerült átvinniük a képviselôházban az állami gazdaságok magánosítási törvényét (Ev. zilei). * A csütörtöki kormányülésen elfogadták, hogy ezután minden munkahelyérôl leépített kárpótlást kap, függrtlenül attól, hogy állami alkalmazott vagy magáncég embere volt (Cronica romana). * Pénteken az országos legfôbb védelmi tanács újra fogalmazza Románia biztonsági stratégiáját (Cronica romana). * A Nemzetközi Helsinki Bizottság szerint Romániában a kisebbségek helyzete megfelel a jugoszláviai helyzetnek (Cotidianul). * Max van der Stoel befolyást gyakorol a kolozsvári egyetemre, hogy biztosítsa a magyar nyelvû jogi és közgazdasági képzést (Cotidianul). * Radu Vasile abban reménykedik, hogy a külföld látva, milyen pontosan törlesztjük adósságainkat, a végén még jó részét el is törli (Ziua). * A Balkán újjáépítése legkevesebb 10 évet vesz igénybe - véli az ENSZ egyik szakbizottsága (Transilvania Jurnal). *
Erdély – egymást kölcsönösen kiegészítô kultúrák földje
Bakk Miklós lugosi magyar politológus azon kevés erdélyi értelmiségi közé tartozik, aki nyilvánosan elismerte: tud a nagy port kavart, az elnök figyelmével "kitüntetett" Kolozsvári Nyilatkozat- tervezetrôl, és egyetért annak tartalmával.
• Hogyan került a tervezet Bakk Miklós birtokába, és annak tartalma azonos-e azzal, ami a román sajtóban megjelent?
– A nyilatkozattervezet szövegét közel egy hónapja ismerem, s azonos azzal, ami az Adev`rulban megjelent. A szöveg keletkezésével kapcsolatba hozható neveket azonban nem sorolnám fel, több okból sem. Úgy gondolom ugyanis, nem érdemes annak taglalásába kezdeni, hogy a szöveg feltételezett ismerôi közül kik azok, akik ezt a változatot vállalták volna aláírásukkal, s kik azok, akik esetleg további egyeztetések után döntöttek volna az elfogadásáról. Az ilyen spekulációkkal inkább csak azokat az összeesküvés-elméleteket igazolnánk vissza, amelyeknek fenntartásában éppen a nyilatkozat "leleplezôi" érdekeltek. Sokkal fontosabbnak tartom viszont azt, hogy e sikerületlen szellemi-közéleti vállalkozás mögött felfedezzük egy kérdés idôszerûségét. Ezt az idôszerûséget pedig a következô 5-10 év azon perskektívája adja, amely a helyi és megyei önkormányzatok fejlôdésében máris kitapintható. Azokról a – régiók, kistájak és települési önkormányzatok közötti – rohamosan növekvô különbségekrôl van szó, amelyeket a Románia eddigi történetében példa nélküli decentralizáció fog kiváltani. E decentralizáció ugyanis lényegében már megvalósult azon törvények révén, amelyket a román parlament meghozott, illetve a közeljövôben meg fog hozni, s amelyekkel – e tekintetben legalábbis – Románia jelentôs lépéseket tett Európa felé. Azonban ez az alapvetô reform az elkövetkezendô években drámai feszültségeket fog eredményezni a belpolitikában. Ezeket a feszültségeket pedig csupán központi kormányzati intézkedésekkel nem lehet sikeresen kezelni – Romániában ehhez regionális kormányzatokra és intézményekre lesz szükség.
• Mennyiben alapoz a Kolozsvári Nyilatkozat a transzszilvanizmus eszméjére?
– Ma, amikor transzszilvanizmust mondunk, a húszas-harmincas évek erdélyi irodalmának identitáskeresô ideológiáját értjük rajta. Ehhez olyan nevek fûzôdnek, mint a Kós Károlyé, Makkai Sándoré, Szentimrei Jenôé, Reményik Sándoré s több más, az Erdélyi Helikon köré csoportosult íróé. A gyökerei azonban az osztrák–magyar dualizmus korába nyúlnak vissza, amikor a közigazgatás és a kultúra központosítása, a magyar királyság területi-nemzeti egységnek doktrínája és a nyelvi magyarosítás Erdélyben biztosította a magyar szupremáciát, azonban magyar–magyar vonatkozásban is létrehozott egy alárendeltségi viszonyt Budapest és a kelet-magyarországi tartomány között. A provinciává való leértékelôdéssel szemben egy többszörös ellenállás alakult ki: egyrészt egy konzervatív nemesi-földbirtokosi, amely a meglevô berendezkedés fenntartása mellett Erdély fejlesztését szorgalmazta, s egy progresszív polgári, amely a magyar elem térvesztésének diagnózisát egy olyan Erdély-képpel kapcsolta össze, melyben a tartomány nem felülrôl kezelt tárgyként, hanem cselekvô alanyként kívánt megújulni. A már említett irodalmias idoelógia inkább ez utóbbival rokon, a húszas évek erdélyi politikájában az Országos Magyar Párt révén azonban mindkét irányzat továbbélt, tehát a konzervatív is, amely csendesen összebékült a magyar területi revízió gondolatával. Eközben a húszas évek elejétôl az erdélyi román regionalizmus is új politikai tartalmakban fogalmazódott meg. Az 1923-as alkotmány s a rá gyors egymásutánisággal következô egységesítô törvények, az államszerkezet csupán látszólagos decentralizációja – mely csak dekoncentráció volt –, arról gyôzték meg az erdélyi románokat, a Nemzeti Pártot, a késôbbi Nemzeti Parasztpárt elôdjét, hogy a bukaresti politikát uraló nemzeti liberálisok nem azt az erdélyi román térnyerést támogatják, amelyet maguk az erdélyi románok akarnak. Ezért egy sajátos regionalizmust kívántak támogatni, amely nem volt összeegyeztethetô azzal az "anarchikus regionalizmus"-sal, amelyet az erdélyi magyar politika fogalmazott meg, inkább egy "konstruktív regionalizmust" jelentett, amelynek – a Nemzeti Parasztpárt elgondolása szerint – az a célja, hogy további központi beavatkozásokat tegyen lehetôvé a magyar gazdasági és kulturális fölény visszaszorításához, de az erdélyi, helyi román elitek javára és közremûködésével. Ezzel párhuzamosan átalakult a németek regionalizmusa is: az iskolai és egyházi autonómia kezdeti célja mellett felerôsödtek az "össznémet" vonzalmak, amelyek a nemzeti szocializmussal való együttmûködés irányába terelték a kisebbségpolitikát, jelentôsen meggyengítvén az erdélyi kötôdést. Egyszóval, a második világháború elôtt az erdélyi román és magyar regionalizmus közös programokban nem fogalmazódhatott meg, mivel egyik politikai transzszilvanizmus sem számolt le teljesen a nagy nemzetépítô tervekkel. Ha ma mégis a transzszilvanizmus aktualitásáról kívánunk beszélni, akkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy ez a transzszilvanista hagyomány alkalmas-e arra, hogy egy erdélyi regionális mozgalom hivatkozási alapja legyen egy teljesen új európai környezetben, amikor is az országnak arra kell felkészülnie, hogy egy teljesen új regionális dinamika fog kibontakozni az Európai Unió keleti határvidékén. Eben a kibontakozó folyamatban pedig Erdélynek ténylegesen az a "lokomotíva"-szerep jut, amelyet elôször Gabriel Andreescu fogalmazott meg. Úgy gondolom tehát, hogy van esély a transzszilván gondolat korszerûsödésére.
• A Kolozsvári Nyilatkozat-tervezet bevezetôjében szó esik az éppen 10 évvel ezelôtt aláírt Budapesti Magyar–Román Nyilatkozatról. Milyen lényeges gondolatokat tartalmazott, és kik voltak azok a jeles személyiségek, magyar és román (emigráns) részrôl, akik aláírták?
– A Budapesti Magyar–Román Nyilatkozatot 1989. jún. 16-án, az 1956-os forradalom áldozatainak emlékére szervezett gyászünnepség alkalmával fogalmazták meg neves román és magyar ellenzéki személyiségek. A magyar aláírók közül többen a kilencvenes években is jelentôs közéleti szerepet játszottak, így Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Molnár Gusztáv, Kulin Ferenc, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Mécs Imre, Szentiványi István, Szabad György vagy Vásárhelyi Miklós neve mindenképpen megemlítendô. A román aláírók közül pedig mindenképp utalnom kell Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Ion Vianu, Dinu Zamfirescu, Doru Braia, Matei Cazacu, Paul Goma, I. Mihály király, Virgil Ierunca, Eugéne Ionesco vagy Monica Lovinescu nevére. A nyilatkozat akkor született, amikor a Ceausescu- diktatúra érezhetôen végnapjait élte, s új alapot kívánt teremteni a román–magyar együttmûködéshez a körvonalazódó demokratikus európai átrendezôdési folyamatban. A demokratikus elkötelezettség kinyilvánítása mellett van azonban egy további fontos gondolata ennek a nyilatkozatnak, amelyet a kilencvenes évek során leginkább bíráltak román politikusok. Ez kimondja, hogy Erdélynek, mely az egymást kölcsönösen kiegészítô kultúrák földje volt és maradt, a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia… Biztosítani kell mindegyik nemzet jogát az autonóm politikai képviselethez és a kulturális autonómiához. A Kolozsvári Nyilatkozat ehhez a gondolathoz nyúl vissza, s a rendszerváltás tíz évének távlatából egy olyan alapvetô alkotmányreformot javasol, amely megoldás lehet mind a román állam szerkezeti válságára, arra az egyenlôtlen fejlôdésbôl rohamosan kialakuló problémára, amelyet az elôbb vázoltam, mind pedig arra az alapvetô igényre, hogy Erdély megmaradjon az egymást kölcsönösen kiegészítô kultúrák földjének.
• Hogyan képzelik el a Kolozsvári Nyilatkozat kezdeményezôi Erdély közigazgatási autonómiáját a román állam keretein belül? Melyik európai államban mûködik hasonló közigazgatási struktúra?
– A nyilatkozat egy olyan államszerkezeti reformra utal, amelyben a központi kormányzat hatáskörében csupán a külpolitika, a honvédelem s a fontosabb pénzügyi (államháztartási) döntési jogkörök maradnának meg, a többi hatáskör átszállna a tartományokra, melyek e jogkörök mellett rendelkeznének a saját intézményrendszer kialakításának a szabadságával is a devolúció, illetve a szubszidiaritás elve alapján. A konkrét intézményi megoldások érdekében számtalan európai példa tanulmányozható, így Anglia (Skócia), Spanyolország (Katalónia), Belgium, Németország, Olaszország (Dél-Tirol), Svájc, Ausztria. Nyugat- Európában ma többségben vannak azok az államok, amelyekre egy föderális vagy kvázi-föderális közjogi berendezkedés jellemzô, illetve amelyekben végbement valamilyen devolúciós folyamat. A nyilatkozatban a hangsúly azonban nem valamelyik modellen van, hanem azon, hogy egy nagyon alapos és hosszú nyilvános vitára van szükség – ami akár több évig is eltartana – a megfelelô berendezkedés körvonalazódása érdekében. Mivel az alkotmány a "társadalmi szerzôdés" írott formája, nem is célszerû egy olyan reform gyors keresztülvitele, amely nem a politikai elit és a civil társadalom teljes bevonásával és akítv közremûködésével jön létre, hanem csupán egy formálisan legitimált döntéssel.
• Tart-e Ön a Kolozsvári Nyilatkozat körül csapott botrány következményeitôl? Lesz-e ebbôl újabb Csernáton-típusú feljelentgetés, vizsgálat?
– Ez egyáltalán nem foglalkoztat. Úgy gondolom, hogy a nyilatkozat tisztán, világosan fogalmaz, az európai politikában honos fogalmakkal tesz egy világos politikai ajánlatot a romániai civil társadalom és politikai elit felé. Ekként a véleménynyilvánítás szabadsága teljes mértékben érvényes rá, s ezt maga a román alkotmány is védi. Egy demokratikus állam alkotmánya pedig nem lehet semmilyen demokratikus eszme cenzora, még akkor sem, ha a mai román politikai közgondolkodás az állam jellegére vonatkozó alkotmánycikkelyeket "szentnek és sérthetetlennek" tartja. A véleményszabadságnak, a kifejezés szabadságának korlátozása a demokratikus – európai és amerikai – államok gyakorlatában csupán néhány védendô érdek és érték kapcsán merül fel. Ezek: az állambiztonság érdeke, a közerkölcs védelme, a gyûlölködô beszéd elleni fellépés egyes társadalmi csoportok érdekeinek védelmében, illetve a személyiségi jogok védelme. Azt hiszem, a nyilatkozat szövege még a legrosszabb hiszemû értelmezés esetén sem fogható fel úgy, hogy az elôbb felsorolt érdekek vagy értékek valamelyikét sértené, még akkor sem, ha a román büntetôtörvénykönyv és a büntetôgyakorlat a nemzetbiztonság érdekét túlságosan kiterjesztô módon, az európai gyakorlattal teljesen ellenkezô módon értelmezi.
PATAKI ZOLTÁN
Egy évvel már-már napra pontosan az emlékezetes börvelyi tragédia után, mikor öt kaplonyi lány a bálból hazajövet a kocsival a Krasznába zuhant és odaveszett, ismét öt vízbe fulladt gyermekét gyászolja szatmár megye. Az már a mi külön tragédiánk, hogy tavaly is, most is mint az öt a mieink közül való! Noémi, Bíborka, Attila, Botond, Réka… az ember torka elszorul már akkor is, amikor a neveket leírja! Nincs nagyobb fájdalom, mint gyermekeinket temetni. Miért kell ilyen értelmetlenül elveszteni gyermekeinket? Miért? Miért nem tudunk rájuk jobban vigyázni? Mert mind az öt fiatal veszélyes helyen felügyelet nélkül fürdött. Ami intô példa kellene legyen mindnyájunk számára, hisz még elôttünk a nyár, a nagyvakáció, megannyi csábitó alkalom kínálkozik nem csak a mély és hínáros vízgyûjtôkben, téglagyári gödrögben megmártozni, elhagyott tavacskákba merészkedni (mint két magyargéresi testvér tette!), de az olyan szeszélyes sodrású folyókban is hûsölni, mint a Szamos. Különösen, ha áradásban van, mint a másik három gyermek esetében.
Szatmárnémeti közvéleményét különösen megrázta egy 12 éves ikerpár, Túrós Bíborka és Túrós Botond tragédiája. Többek szemeláttára merültek el (a fiú próbálta fuldokló testvérét menteni), de nem mert senki utánuk ugrani. Majd kétsébeesetten kerestek csónakot, a közelben sehol semmi. A feledhetetlen testvérpár bátyja, Túrós Loránd kolléga, a helyi rádió magyar adásának munkatársa (aki már rádiós tevékenysége miatt is rendelkezik némi helyismerettel és azt is tudja, hogy mit hol kell keresni és kitôl kérni), csak három nap alatt hajthatott fel egy valamire való csónakot! Egy olyan városban, ahol nem is olyan régen még külön csónakházak sorakoztak a Szamos partján, s alig tavaszodott, evezôsök lepték el a folyót. Ahol csak homokszedô ladikból legalább tucatnyi zötykölôdött kikötve. S az idôsebbek még emlékeznek rá, hogy fürdôszezonban egykor külön csónakos vigyázta a strandolókat. Meg arra is, hogy az egyetlen híd alatt a két part közt kifeszített drótkötelen himbálózott mindig egy készenléti ladik.
A börvelyi katasztrófa óta semmi nem történt! A vízi mentésnek továbbra sincs gazdája, a szóba jöhetô mentôknek, a tûzoltóknak nincs egy szál csónakjuk. A zsandároknak van egy. Igenám, de az nem vethetô be bármilyen esetben. Teszem azt egy ártatlan vízbe fultat keresnek éppen akkor, amikor csempészek úsznak le a Szamoson Csengernek. Amire egyébként volt nem példa (tudtommal) az utóbbi ötven évben, pontosabban a háború óta. Szégyene egy nagyvárosnak, hogy végül kostancai búvárokat kellett hívni Bíborka és Botond, s az azóta se talált, az ikerpár után egy nappal ugyanazon a helyen elmerült K. Attila felkutatására. Egyik testvérét így is Loránd találta meg. Mind a kolléga elmondta: a darai kompos – elbeszélése szerint – látta az országhatár felé sodródó két gyermeket. Ám azért nem mozdult, hogy kifogja, mert sok kellemetlensége volt már ilyesmiért. Kihallgatások, jegyzôkönyvek, tárgyalások, gyanúsítgatások. Ráadásul sok értékes munkanapot vesztett.
Nálunk egyelôre csak hátránya van annak, aki segít, aki jót tesz, pláné ilyen esetben. Bízzunk benne, hogy talán lesz ez még nálunk is másképpen. S többek között arra is rájövünk, hogy egy-két csónakra (egy olyan nagy folyó mellett, mint a Szamos) még az internet korában is szükség van, mert a vízímentôt a legokosabb számítógép sem helyettesítheti. Kedves Loránd barátunk, kedves mindnyájatok, akik ezt az öt szép gyermeket gyászoljátok, adjon néktek az Isten vigasztalódást! S ne feledjük: a harangok – Hemingwayt idézve – értünk is szóltak.
SIKE LAJOS
... századát éljük, ami azt is jelenti, hogy ez új rendszerben csak az az egyén tud talpra állni, akinek kellô, "tôke" van a fejében, vagy akinek hatalmas szerencséje van. S e társadalmi, politikai "átverések" századában, e század végén be kell ismernünk azt, hogy felvilágosodás és emancipáció dolgában nem utolsósorban Te, a diák vagy a legfontosabb!
Na persze, el lehet mondani azt, hogy vannak "gyengébbek", akik úgy vélik, hogy a tanuló kis élete, mindig elkészítetlen dolgai, az ártatlanság bélyegével felbillogozva, maga is egy nagy átverés; komolyabbak viszont az osztályelsôk, akik olykor isteni képességekkel is rendelkeznek s saját gyermekségük tudatával.
Nem kell viszont megijedni attól, hogyha valamit nem értünk, hiszen ez nem baj, mert ezáltal csak osztálytársaid, barátaid, és nem utolsósorban szüleid emlékeztetnek minduntalan. Nem baj. Tudnod kell, hogy mindezeken kívül még gyermek, kiskorú vagy, s elárulok egy titkot: bármit is teszel, szüleidnek a gyermeke vagy. S egy anya sem bírja ki ép ésszel azt, hogyha gyermekének (még ha oly nagy is az!) valami kis baja is történik. Ez a nagy titok.
A "nagy átverések" viszont azok, amikor úgy érzed, hogy magányos vagy, nem találod a helyedet, s mindenki magadra hagyott problémáiddal.
Második titkom pedig az, hogy ez már az Élet, azaz: tényleg magadra vagy hagyva, mert serdülsz, ingerült vagy nem bírod elviselni a körülötted élôk közönyét s olykor kiszolgáltatottságodat. E recept egyszerû: törekedj a jóra, s valaki, valami majd útbaigazít. Csak akarnod kell! S a következô pillanatban már felnött vagy, önmagad fônöke vagy. S ezen túl már nem érint semmiféle átverés. Egyszerûen: vidám és boldog vagy!
KISGYÖRGY RÉKA
Kolozs megye fôispánja, Alexandru Farcas figyelmeztetô levelet jutatott el városunk polgármesteréhez Gheorghe Funarhoz, melyben felhívja a polgármester figyelmét arra, hogy tartózkodjon az olyan rendezvényektôl, mint amilyeneknek a múlt hónap második felében a polgármesteri hivatal épületében helyt adott.
A megtartott szimpóziumnak Horia Sima - un legionar inca prezent volt a címe. Ugyanakkor az épületben kitûzték a hajdani legionárius zászlót, és terjesztették a legionárius vezetôk propagandaírásait. Amint Alexandru Farcas fôispán levelében írja: "Mint prefektus kötelességemnek tartom, hogy a közvéleményt tájékoztassam ezekrôl a legionárius megnyilvánulásokról, melyek fasiszta, szélsôséges megnyilvánulások, és fenyegetik a nemzetbiztonságot. Támadáso az állambiztonság ellen".
Nemcsak az zavarta a fôispán urat, hogy a városháza nagytermében ki volt függesztve a legionárius zászló, hanem az is, hogy a legionárius mozgalom kapitányának, Corneliu Zelea Codreanunak a portrétát is kiállították. Szerinte ez az alkotmány szellemével ellentétes. A fôispán ezt az esetet elmondta nemrég országunk elnökének, Emil Constantinescunak, aki nem helyeselte az ilyen jellegû szimpóziumok megrendezését a város polgármestere részérôl.
Farcas szerint az ilyen szélsôjobboldali megnyilvánulások támogatása Funar részérôl egybeeshetnek választási propagandájával, mivel jelölteti magát a következô polgármesteri választásokon. Ugyanakkor a prefektus arra is figyelmezteti a polgármestert, hogy a Sarmisegetuza Alapítvány részérôl jött javaslat, hogy Kolozsváron utcát nevezenek Corneliu Zelea Codreanuról, rendkívül veszedelmes és törvényellenes. A legkomolyabban figyelmezteti a polgármestert: tartózkodjon attól, hogy szélsôjobboldali csoportosulásoknak biztosítson helyet a polgármesteri hivatal épületében. Még akkor is, ha ezt választási propagandaként cselekszi.
CSOMAFÁY FERENC
Új fogalom ízét-zamatát kóstolgatjuk. A színhely Illyefalva, a "felépítendô" létesítmény a Területi Ház. Nem üvegpalota, még kevésbé kacsalábon forgó kastély, hanem "csak" HÁZ. Egy olyan, esztendôk óta körvonalazódó, újra- és újraálmodó képzôdmény, amely a falu kínnal-bajjal megtakarított pénzét forgatja a falu – a VIDÉK – felé. Egyszerû, nemde?
Hát nem egyszerû! Közel évtizednyi idô pergett le azóta, hogy a település református lelkésze jó ráérzéssel az agrárkisipar megteremtése felé kanalizálta a svájcból érkezô – valóban önzetlen – támogatásokat. Így jött létre a LAM Alapítvány, a hazai gazdasági felemelkedést segítô falusi civil tömörülés példaértékû közössége. Tevékenységük sikerét mérhetnénk az immár hárommillió dollár törzstôkével vagy azzal, hogy csupán a tavaly 212 kérelmezô mikrofinanszírózását vállalták fel. Vagy azzal, hogy megannyi törpe élelmiszeripari egység létrehozásával a vidéki kisvállalkozók nemzedékét – fôképpen fiatalokat – nyertek meg a falu számára. Felvállalva a gazda-, sôt újabban a gazdasszonyképzés, a fafeldolgozás, az ipari szolgáltatások fejlesztését is.
Idôközben viszont felnôtt a "gyermek". A támogató svájci partnerek is úgy érzik, elérkezett a szárnyra bocsátás, a felhalmozott tapasztalat és a tetemes forgótôke alapot nyújt az önállósuláshoz! Ami nem jelenti a "köldökzsinór" elvágását, a figyelô tekintet nem fordul el Illyefalváról, a kapcsolatban épülnek már az új elemek. A nagykorusodás elôszele ez. Az alapítvány továbbél, segít és támogat, ahol lehet és akit lehet, ám a finanszírozás és refinanszírozás újfajta szervezési keretet igényel. Az alapítványok keze megkötött, az érvényes hazai szabályozás nem teszi lehetôvé a lehetséges jövôbeni veszteségek fedezésére céltartalékok létrehozását, amely növekvô kockázati tényezôt jelent. Lépni kellett, kell tehát, így született meg a Területi Ház gondolata, amely svájci népbanki gyakorlatra és TÁMOGATÁSRA épül (kedvezményes hitelvonalakkal segítik a majdani refinanszírozásokat), de amely a hazai törvény (109/1990) feltételei között épül ki. Átvéve az alapítvány kint lévô törzstôkéjének adminisztrálását, a saját tagsági befizetések – vagy éppen pénzbetétek – kezelését, regionális törekvések megvalósításának támogatását.
Most viszont még az alapozás betonozása kezdôdött el azzal, hogy múlt csütörtökön este a fél megyébôl összegyûlt gazda–vállalkozó közös akaratával kimondták a hitelszövetkezet létrehozását. A kicsit szokatlan hangzású elnevezés – RaiffCoop–LAM – nosztalgiával való szakításra is utal, hiszen bár értéknek tekintik a tegnap hitelszövetkezeteinek törekvéseit, Európára sandítva a holnap elvárásait szeretnék megvalósítani. Ez viszont még – emeljük ki újra – a fundamentum! Egy hitelszövetkezeti fiók, amely a létrehozandó övezeti (regionális?) funkciókat ellátó Területi Ház elsô egysége. Amire e sorok megjellenek, Csernáton is ikertestvérré lép elô, a hálózat tovább bôvül. Nem tilt el senkit a csatlakozástól, de nem fogad be mindenkit soraiba! Ez a megkülönböztetés nem etnikai vonatkozású, az alakuló ülésen tucatnyi bodzafordulói gazda emelte fel kezét a csatlakozásra. A mérce erkölcsi indíttatású! Kató Béla lelkipásztor, a LAM Alapítvány elnöke, aki a Területi Ház létrehozásának koordinálását látja el, a "népbank" erkölcsi mentoraként a transzparenciát, a korrupciomentességet, a sógor-koma szellem kizárását, a korrektséget a magasra emelt szakmai mércével társítva követendô iránytûként emelte ki. S példát mutatva – minden késôbbi gyanúsítás elkerülendô – vagyonbevallást tett. A "népbank" létrehozását célzó gépezet tehát elindult. Elôlegezzük meg a bizalmat szolgáltatásaiban… Bankcsôdök "idényében" bátor tett!
FLÓRA GÁBOR
Nagy dilemma elé lettek állítva az enyedi tanárok folyó hónap hetedik napján, a minivakációt követô elsô tanítási napon. Sztrájkoljanak vagy ne sztrájkoljanak: ez képezte a mintegy két órán át zajló vitafórum tárgyát, mely alkalommal számos pro és kontra vélemény hangzott el a jelenelvôk részérôl. Az egyik fél, noha burkoltan, de a hivatalos álláspont mellé helyezkedett, miszerint mindenképpen be kell menni az osztályba, mert a diákokat semmiképpen sem lehet felügyelet nélkül hagyni, s ott belátása szerint cselekedjen valamennyi pedagógus. Egy másik véleményt, mely szerint "biztosan tudom, hogy a Báthoryban is tanítanak", általános moraj és tiltakozás fogadta, a szakszervezeti líder pedig a központi líderek utasítássai mellett kardoskodott.
Hosszas vita után aztán a többség mégis a sztrájk mellé csatlakozott. De bizonyos kivételek alkalmazásával. Elôször is úgy döntöttek, hogy a nemrég lezárult képességvizsga eredményeit a diákok tudomására hozzák, ami még aznap meg is történt. Így aztán egyesek ujjongva, mások meg elnémulva távoztak a listáktól. Ez utóbbiak közül akadt aztán olyan, aki csapot, papot, azaz igazgatót, tanárt, osztályfônököt, aligazgatót, pincért, portást bolygatott meg drágalátos fia vizsgaeredményeinek esetleges javításáért, módosításáért. S míg egyes kollégák nem kevés idôt s energiát fecseréltek e kérdéskörben, mások alternatív tankönyvkiállítás megvalósításán fáradoztak. A harmadik rész a közelgô ballagás megszervezésére összpontosította figyelmét, idejét és energiáját. Így aztán Magyarlapádtól Torockóig, Miriszlótól Csombordig szalasztották a fiúkat és lányokat margarétáért, rózsáért s egyéb hasonló cicomáért. Mások a ballagókkal ismételték a sorra kerülô nótákat s az ünnepélyes kivonulás helyszíni mozzanatait. Volt tehát pedagógusi munka a javából, még ha mindaz nem is a szakórákon zajlott le. Ezalatt pedig a fenti programokba be nem sorozott bentlakó és kintlakó diákok zöme élte a maga örömteljes, gondtalan világát. S csatangoltak aztán, a Florából az Aranykoronába s onnan a Gödörbe (a helybeliek tudják, mirôl van szó), a bátrabbak pedig Enyed környékének oly sokat emlegetett kirándulóhelyeire merészkedtek, mint az Ôrhegy, Holtmaros, Kôköz, Marospart, ahonnan aztán nem egy esetben elkábultan bolyongtak haza…
És így érkezett el a várva várt ballagás napja is, mely – el kell mondanom – minden tekintetben annak rendje és módja szerint bonyolódott le. Szombaton de. 10 órakor az orsztályfônökök vezetésével a református vártemplomba vonultak a végzôs diákok, hol Pásztori Kupán István lelkipásztor által tartott ünnepi istentiszteleten vettek részt a teljes tanári kar és a jelenlevô szülôk, rokonok, barátok társasságában. Az igehirdetést követôen a kollégium képzôs és református osztályainak közös kórusa Fórika Éva zenetanárnô irányításával ünnepi énekszámok elôadásával remekelt. A templomi ünnepség a himnusz eléneklésével zárult. Az osztályfônöki órák befejeztével, a déli harangszóra, a kis- és nagycsengô hívó szavára a tornakert lombos fái alá, az alapító Bethlen Gábor fejedelem szobra köré vonult a búcsúzó, száz fônyi diáksereg.
A szívemet hozzád emelem címû templomi énekkel – Lôrincz Gertrud tanárnô vezényletével – vette kezdetét a helyszíni, gazdag ünnepi mûsor. Szôcs Ildikó igazgatóhelyettes üdvözlô szavai után a búcsúzó diáksereg most már Bajusz Pál zenetanár vezényletével énekelte az immár nagyon is hagyományossá vált Búcsúra int az óra már c. dalt. Ezt követôen a prózai búcsúzkodások hosszú sora következett, melynek keretében Szabó Márta XIII-os tanuló a tanároktól, Gyôri Ildikó XII-es a szülôktôl, Babos Elôd XII-es az ittmaradt diákoktól, válaszként Mészáros Júlia XI-es az utóbbiak nevében búcsúzkodott, közben a XIII-os Bartha Aliz Lószlóffy Aladár O iskoláim, drága iskolák c. versét szavalta, Gergely Réka XIII-os pedig csengô, csilingelô hangjával egy sajátos virágénekkel emelte az ünnepi hangulatot. A XIII-os Dobay Jutka énekét a Bethlen-induló követte, majd Krizbai Jenô kollégiumi igazgató üdvözölte a végzôs diákokat, az ünnepelni egybejötteket, s méltatta a jelenlegi tanév legfontosabb kollégiumi eseményeit.
Az ezt követô szokásos díjkiosztás keretében elsô ízben került kiosztásra a nemrégiben elhunyt Vita Zsigmondról (kinek életmûvét Józs Miklós tanár úr ismertette tömören) elnevezett díj, melyet a helyszínen megjelent lányai: Vörös Ágnes és Major Etel nyújtottak át az arra kijelölt diáknak. Következett a Kékedy László-díj, a Nagyenyedi Református Egyházközség különdíja, a Bethlen Gábor Kollégium Baráti Társaságának díja, a kollégium különdíjai, melyeket a kollégium Gabrielense együttesének búcsúzó diákjai, valamint a tantárgyversenyek s egyéb tantárgyvetélkedôk keretében kitûnt végzôs diákok kaptak munkájuk elismeréseképpen. Összesen kereken ötvenen részesültek díjazásban, emléklapban. Az ünnepi mûsor a Búcsút intek szépmezô c. énekkel zárult.
Lelki megelégedettséggel, szellemileg felfrissülve indultam a tömeggel együtt a kollégium udvarára a szinte kétórás, színvonalas, változatos ünnepi pillanatok hatása alatt, s már-már úgy tûnt, semmi sem ronthatja kedélyes hangulatom, amikor közvetlen a hátam mögött egy érces, rekedtes férfihang zavarja meg jókedvemet: "Minden csodálatos volt, de ha az a temérdek bozót a fák közül el lett volna takarítva, no meg az a tucatnyi eltüntetett márványlap vissza lett volna helyezve oda a Bethlen-szobor talapzatára, akkor ténylegesen felejthetetlenné vált volna számomra ez a kollégiumi ünnepség". Nos, e néhány szó replika nélkül maradt, nem volt lelkierôm vitázni az ismeretlennel, de most, miután az ügy letisztult agyamban, igazat kell adnom a kedves vendégnek. Talán jövôre majd ez is megoldódik…
GYÔRFI DÉNES
Nemzetközi kisebbségi tévé- és rádiófesztivál
(Ungvár / MTI * Varga Béla) * Kedden ötnapos nemzetközi tévé- és rádiófesztivál kezdôdött Ungváron Szülôföldem szép határa címmel, amelyen a részt vevô országok tévé- és rádiómûsorokkal mutatják be a területükön élô nemzetiségi kisebbségek életét. A rendezvénysorozat keretében az ukrajnai megyék televíziós társaságaival együtt a kelet-közép-európai térség államainak – Magyarország, Szlovákia, Románia, Lengyelország – azok a televíziói és rádiói versenyeznek alkotásaikkal, amelyek nemzetiségi kisebbségeknek vagy ilyen kisebbségekrôl készítenek rendszeresen mûsorokat. A nemzetközi fesztivál zsûrije Magyarország, Ukrajna, Románia és Szlovákia rádió- és televízió bizottságainak elnökeibôl, illetve szakembereibôl áll. A versenyfilmek és rádióadások értékelése, a díjak odaítélése során – a rendezvény szellemének megfelelôen – a fô szempont az, hogy az alkotóknak a választott téma szerint milyen mélységben sikerül bemutatni az etnikai sajátosságokat, a nemzeti karaktert. A díjak kiosztására ma, a fesztivál gáláján kerül sor. A kárpátaljai szervezôk azt tervezik, hogy a jövôben évente megrendezik a kisebbségi televíziós és rádiós alkotások seregszemléjét, melynek helyszíne állandó jelleggel Ungvár lesz.
Obszervatórium a tenger mélyén
(Tokió / MTI * Marton János) * A pusztító földrengések elôrejelzésére tengerfenéki obszervatóriumot hoz létre egy nemzetközi kutatócsoport Japán északkeleti partjainál. A parttól kb. 150 kilométernyi távolságra fúrják majd meg a tenger fenekét, és helyezik el a föld mozgását érzékelô és egyéb adatokat szolgáló mûszereket. Ebben a körzetben húzódik a Japán-árok, itt találkozik egymással a Föld csendes-óceáni szilárd talapzata az eurázsiai platóval. Ez az egyik leginkább földrengés-veszélyes terület, a két talapzat összeütközése révén ugyanis óriási energiák halmozódtak fel, és ezek pusztító földrengésben szabadulhatnak ki. Két kilométeres vízmélységben fúrják majd meg a két, egy kilométeres mélységû kutatólyukat e hónap végén, és helyezik el ezekbe a mûszereket. A tengerfenéki obszervatóriumból apró robot hozza a felszínre az adatokat, késôbb pedig az üvegszálas kapcsolat kiépítésével azonnal is hozzájuthatnak a földmozgás esetleges elôrejelzésére szolgáló adatokhoz a japán kutatóintézetek.
(MTI-Panoráma) * Nincs túl hideg? – kérdezte a "halott" a busz tetején a koporsóból, mire a kérdezett ész nélkül leugrott a mozgó jármûrôl, és kezét, lábát törte. A Rejtô Jenô mûveibe illô jelenet Argentína egyik északi tartományában játszódott le. A "halott" természetesen nagyon is eleven volt, és azért bújt a busz tetején szállított üres koporsóba, mert az utastérben már nem volt hely, fent viszont, a koporsó mellett cudarul fújt a szél. Így aztán még a fedelet is fázósan magára húzta. Egy késôbbi megállóban kapaszkodott fel a koporsó mellé a 25 éves férfi, aki amikor a fedél felemelkedett, még csak halálra vált, de amikor a "halott" kérdezett is, azonnal ugrott – jelentette a Reuters.
(Csíkszereda / daczó) * A csíksomlyói Domokos Pál Péter Gyerekotthonban a néprajzkutató szobrának leleplezésére kerül sor június 23- án. Aznap délelôtt 9 órától ünnepi szentmisére kerül sor a csíksomlyói ferences templomban, majd délelôtt 10 órától, az ünnepség hivatalos megnyitója után, a kutató életútját ismertetik, majd ezt követôen leleplezik a szobrot. A ferences kolostor közelében álló Domokos Pál Péter szobor körül az elmúlt évben sajtóvita is kialakult. A szobor, amelyet most állítanak fel, a szabadtéri szobor mintájára készült, és az eredeti szomszédságában áll majd, így Somlyón két Domokos Pál Péter szobor fog állni ezentúl.
(Csíkszereda) * Városunkban is többezren igyekeztek lakásadót befizetni a hét elsô két napján. A városházán június 14-én, 15- én már reggel hat órakor várakoztak az emberek az adóhivatal ajtaja elôtt. Csíkszereda városi tanácsa ez év elején több ízben is napirendre tûzte az adók mértékének meghatározását. A brassói városi tanáccsal ellentétben, ahol felére csökentették az eredetileg kirótt adókat, itt a választottaknak – a város költségvetésérôl lévén szó – maguk felé hajlott a keze. Ezt tükrözi a lakásadók nagysága is. A megyeszékhelyen három kategóriába sorolhatók a lakások: beton-, tégla- és fa-épületek. A tanácsi határozat szerint betonépületre a hárommillió lej 0,2%-át kell befizetni négyzetméterenként, téglaépület esetében a négyzetméterenkénti árat kétmillió-kétszázezer lej 0,2%-ból számolták ki, míg faépületek esetében az adó hatszázezer lej 0,2 %-a négyzetméterenként. A fenti adatok is jól bizonyítják, hogy a helyi választottak nem a kedvezményeken törték a fejüket, mikor az adókról és a város kincseskamrájáról kellett dönteni. Az adók nagyok, de az emberek kénytelenek fizetni. Két napon keresztül kanyargó sor – egyáltalán nem jellemzô a csíki városházán – új idôk új szeleirôl tanúskodik.
Hétfôn délelôtt olyanok is voltak, akik polgári esküvôre jöttek az épületbe, és a hosszú sorok láttán meghatódva nyugtáztak, milyen szép sorfalat állnak az emberek, majd az egyszerû polgár hamar rájött arra, hogy ez a sok ember mégsem a lakodalmas menet, hanem adót fizetni jött. Miután a március 15-re megszabott elsô határidôt kitolták e hónap közepéig, mindenki igyekezett a határidô lejárta elôtt kifizetni az adót, hiszen még 5%-os kedvezményt is ígértek azoknak, akik egész évre fizetnek. A határidô lejártával azonban napi 0,3 %-os késedelmi kamatot rónak ki az ember zsebére. Az emberek nem annyira a kedvezmény miatt álltak sorba, hanem a büntetésnek számító kamat miatt. Ezt megerôsítették a hivatalnokok is, akik elmondták: a fizetô lakosság nagy részének csak félévre futotta a pénze. S a polgár fizetett a javából: szerda délig a város huszonháromezer lakástulajdonosának közel 60%-a. A sorban voltak olyanok, akik röviden válaszoltak arra a kérdésre, hogy miért maradt az adófizetés az utolsó napokra: eddig nem volt pénzem, s most is kölcsön kértem – hangzott válaszuk. Az adóhivatal irodájában az egyik alkalmazott segítôkészen adott felvilágosítást az RMSZ-nek. Kíváncsi voltam arra is, hogy hogyan látja ô az adó növekedését. Gondolkodás nélkül válaszol: a tavaly még csak 2112 lejt fizettem, az idén pedig 412 ezer lejt. Véleményem szerint idôszerû és várható volt a növekedés. Kolléganôje, hallva válaszát, hozzáteszi: valóban várható volt a növekedés, csak a mérték túlzott. A hivatalnokok szerint legtöbb esetben az emberek türelmesek voltak, de akadt egy-két kivétel is. Ebben az évben is több olyan esettel találkoztak, hogy még az 1990-91-ben vásárolt lakásokat nem jelentették be, és ilyen esetekben öt évre visszamenôleg ki kell fizetni az adót – ez körülbelül 25 ezer lej –, de emellett büntetést is kell fizetni. Ennek a legkisebb értéke háromszázezer lej – ezért voltak többen felháborodva. Már több alkalommal a sajtóban felhívtuk az emberek figyelmét arra, hogy a lakásvásárlás után harminc napon belül be kell jelenteni a hivatalnál a változtatást, de ez még nem tudatosodott mindenkiben – mondják a hivatalban. Az adófizetésekor több olyan esettel is találkoztak, hogy az emberek nem tudták, hogy nem a hasznos felület után számítják ki a lakások felületét, hanem a külsô területet veszik alapul, ezért számunkra is több idôt vett igénybe, amíg mindent bevezettünk a számítógépbe és elmagyaráztuk az érintetteknek.
Amit fontos megjegyezni: június 16-tól a késedelmi kamatot nem a kitolt határidô napjától számítják, hanem március 15-tôl, az elsô alkalommal megszabott határidô dátumától, így ha ma fizetnénk ki a lakásadónkat, akkor is legkevesebb három hónapra kell ráfizetnünk. A második féléves adót két részletben lehet kifizetni szeptember 15-ig, illetve december 15-ig. A garázstulajdonosok ugyanakkor június 30-ig kötelesek befizetni a 200 ezer lejes adót. A hivatalban arra is felhívták a figyelmet, a számításokban lehetnek tévedések, és ez elsôsorban a lakások csoportosításából következhet. Elôfordulhat olyan, hogy a téglaépületre kirótt adó helyett valaki betonépület utáni adót fizetett. A lakosságot ezért felkérik, ellenôrizze a számláit, és ha tévedést tapasztal, jelezze a hivatalban, és a különbözetet visszafizetik. Az adóbefizetést nem lehet népszerûsíteni, mert ez már magában is népszerûtlen. A adó nagy, és egyre nô, a pénztárcánk pedig folymatosan zsugorodik. Vagy már teljesen el is tûnt zsebünkbôl?
DACZÓ DÉNES
* Eladó BX-19-RD Citroën, diesel, kétéves mûszakival, 1987-es évjárat. Eladók mûsoros videokazetták, hordozható fényképnagyító, szintetizátor, Kashtan és B-4 Tesla magnó. Telefon: 066-171136 (esténként) vagy 094–812900.
(Nagybánya / farkas) * A tavaly novemberi árvíz rengeteg anyagi kárt, egész emberöltô alatt összegyûjtött ingatlanok, javak megsemmisülését, háziállat-életet követelt. Visóbisztrán azonban egy emberélet kioltását is okozta. A 43 esztendôs V.S., négy gyerek apja, egy helybeli vállalkozónál dolgozott segédmunkásként. A nagy áradat idejének egyik estéjén a Visó patak megvadult hullámai elragadták, és a Tiszába sodorták. Hiába keresték napokon át a férfit, semmi nyomát nem lelték. Történt valamikor január elején, hogy az ukrán hatóságok találtak egy hullát a Tiszában. Jelezték is az esetet román kollégáiknak, akik nagy valószínûséggel arra következtettek, hogy a visóbisztrai eltûnt emberrôl van szó. Mire azonban értesítették annak feleségét, s a nônek sikerült átmennie Ukrajnába, a holttestet elhantolták. Hiába kérte az elkeseredett asszony az exhumálást,a szomszéd ország illetékesei nem engedték meg ezt. Az azonosítás is csak fényképek segítségével eshetett meg. A (nagy) bajok csak ezután kezdôdtek. A román törvények szerint a háborúból haza nem tért, katasztrófák ideje alatt eltûnt személyek elhalálozási bizonyítványát nem állíthatják ki, csak az eltûnés tényének megállapításától eltelt egy esztendô után. Így V.S. de facto halott ugyan, de iure azonban nem. Ergo, négy gyermeke, felesége semmiféle, hasonló esetekben járó elhalálozási segélyben nem részesülhet.
(Bukarest / RMSZ) * A Nevessünk 100 000-ért! rejtvényfejtô verseny legutóbbi "kiadásának" sorsolás útján kijelölt nyertesei: Aldica Ana – Segesvár (str. Plopilor 18/2), Lôrincz Erzsébet – Zetelaka (Hargita megye), Paál Ildikó – Brassó (str. Sitei nr. 56), Székely Dániel – Érmihályfalva (str. Izvorului nr. 25). A helyes megfejtések: 9: Egy kicsit igyekezned kell, mert már nem tudok olyan sokáig így nézni. 10: Könnyû azt mondani, dehát nem látod, hogy nincs a levélen aláírás. 11: Mert ha koalíciós kormányuk lenne, nem volna méz. 12: Ó, köszönöm, nagyon jól, a hordók már négy-nullra vezetnek. Gratulálunk a nyerteseknek, nekik is, a többi résztvevônek is köszönjük a játékot!
(Sepsiszentgyörgy / flóra) * A minap számoltunk be a Kovászna megye székhelyérôl a szerbiai Kanizsa felé útnak indított humanitárius segélyszállítmányról. A helyi önkormányzat ajándéka azóta meg is érkezett a háború sújtotta testvértelepülésre, és most a szolidaritás újabb szép példája gazdagítja a kapcsolatot: hétfôn érkezett meg Sepsiszentgyörgyre – igaz, nem vonattal, hanem a háromszékiek által a bicskei határállomésra küldött autóbusszal az a 22 kanizsai gyerek, akik két hétig a megyeszékhely közelében nemrég használatba adott táborban vakációzhatnak, gazdag programban vehetnek részt, a vendéglátók ilymódon igyekeznek felejtetni velük az átélt borzalmakat.
(Szatmárnémeti / sike) * Ünnepélyes külsôségek közepette a napokban felavatták a korszerûsített Nagypiacot, ahol a régi bódék helyén modern, üveg- és alumínium falú pavilonokat emeltek, s ahol már majdnem oylan minden, mint amilyen egy napjainkbeli piacon lenni kell. A "majdnem" használata itt azért indokolt, mert a higiénia, különösen a zöldség és terményárusok során még elég sok kívánnivalót hagy maga után. Mint a felújítási munkálatok megkezdésekor jeleztük: az új, a korábbinál sokkal esztétikusabb köntös lényegében semmibe sem került a városnak, mivel a szükséges kétmilliárd lejt a pavilonok bérlôitôl gyûjtötték össze, akik elôre kifizették a többévi bérletet! A szalagvágásos és pezsgôs avatás eszünkbe jutatta, hogy vajon a többi szatmári piac felújítására mikor kerül sor, ha erre is tíz esztendôt kellett várni? Gondolunk elsôsorban a valóban legnagyobb árutérre, a folyó bal oldalán lévô Szamos-piacra, ahol máris tarthatatlan állapotok uralkodnak!
Fertôzésgyanús termékeket foglaltak le
(Temesvár / pataki) * Megyénkben eddig 637 kilogramm húst és 605 kilogramm majonézt foglaltak le az egészségügyi ellenôrök, olyan adagokat, amelyek esetleg dioxinnal fertôzöttek lehetnek. A húsból 150 kilogramm visszakerült a kereskedelmi forgalomba, miután a vizsgálatok nem igazolták a fertôzöttséget. Az Állategészségügyi Igazgatóság 28 millió lejt költött a laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges vegyszerekre.
(Temesvár / pataki) * A Román–Amerikai Befektetési Alap további 500 000 dollárt fordít az ország nyugati megyéiben (Temes, Hunyad és Krassó- Szörény, a jövô évtôl Arad is) mûködô kis- és középvállalatok támogatására. A pályázatokat a temesvári Coopoerative Housing Foundation Alapítványhoz kell benyújtani. A pénzügyi keret növelése folytán a jövô évben egymillió dollárra növekszik a romániai kis- és középvállalatoknak nyújtott amerikai támogatások összege.
Koszovó: Éjjel is dolgoztak a szakértôk
(Belgrád, Pristina, Párizs, Helsinki, Moszkva/MTI) - Az amerikaiaknak és az oroszoknak csütörtökön Helsinkiben nem sikerült konkrét haladást elérniük a koszovói békeerôben való orosz részvétel mikéntje ügyében. Az orosz védelmi miniszter és a külügyminiszter már az amerikai kollégáival tervbe vett négyes találkozó lemondásával fenyegetôzött, de az AFP jelentése szerint a tárgyalások mégis folytatódnak. Az Interfax szerint a megbeszélések azon akadtak el, hogy az oroszok "még különbözô szektorokban sem kaptak saját felügyeletük alá tartozó zónát". Az amerikaiak azzal indokolták az elutasítást, hogy a NATO-partnereik sem értenek egyet az orosz követeléssel. Helsinkibe érkezve, Madeleine Albright amerikai külügyminiszter közölte orosz kollégájával, Igor Ivanovval, hogy a NATO nem ad saját övezetet nekik Koszovóban.
Elôzôleg, a két védelmi miniszter, William Cohen és Igor Szergejev tárgyalásai után az orosz külügyminiszter azt mondta az ITAR-TASZSZ-nak, hogy két kérdésben már egyezség született. Így megállapodtak, hogy a pristinai repülôteret az összes békefenntartó közösen fogja használni. Továbbá a békefenntartó mûveletek parancsnoki rendszerében való orosz részvételre olyan megoldást találtak, amely lehetôvé teszi, hogy a rendszer egységes legyen. Oroszország szorgalmazta azt is, hogy használhassa Magyarország és Bulgária légterét a Koszovóba küldendô erôsítésekhez.
Az amerikai és az orosz külügy- illetve védelmi miniszterek Helsinkiben tárgyalásaik csütörtök esti újabb, rövid fordulója után péntek reggelre halasztották a megbeszélés folytatását, de szakértôi szinten az éjszaka folyamán is tartottak az egyeztetések. Igor Szergejev orosz védelmi és Igor Ivanov külügyminiszter csütörtökön este visszatért a finn elnöki palotába és folytatta a megbeszéléseket az ott várakozó William Cohen amerikai védelmi és Madeleine Albright külügyminiszterrel. Mintegy félórás tárgyalás után abban egyeztek meg, hogy pénteken reggel, helyi idô szerint 9 órakor folytatják a tárgyalásokat.
A két orosz politikus az esti órákban már megszakította a tárgyalásokat, és elhagyta a tanácskozás színhelyéül szolgáló finn elnöki rezidenciát. Elterjedt az a hír, hogy hazautaznak Moszkvába, mert kudarcba fulladt a találkozó - de késôbb visszatértek amerikai kollégáikhoz. A négy politikus e találkozója Ivanov szerint egyértelmûen "konstruktív légkörben" zajlott le. Mint mondotta, mindkét fél ôszintén törekedett a kérdések megoldására. A rövid találkozón a további munka menetrendjében álllapodtak meg: a szakértôi csoportok éjjel részletesen kidolgozzák a javaslatokat, amelyek reggel a négy politikus elé kerülhetnek.
"Sokat haladtunk ma, nagy elôrehaladást értünk el, sok kérdést már megoldottunk, de nem jutottunk el a teljes megegyezésig" - jelentette ki Cohen az esti sajtóértekezleten. Szergejev ismét megerôsítette: Oroszország nem mond le arról az igényérôl, hogy saját ellenôrzési övezetet kapjon Koszovóban. "Jól haladunk... jó esély van arra, hogy ha még egy éjszakával meghosszabbítjuk a munkát, eljutunk a megegyezésig. A szakértôk dolgozni fognak az éjjel. Azután megnézzük, mit végeztek." - idézte pénteken reggel az orosz védelmi minisztert az AFP.
(Bukarest * Gózon István/MTI) - A román kormány csütörtöki ülésén határozatban tiltotta meg, hogy Slobodan Milosevic jugoszláv elnök és családtagjai, valamint a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság miniszterei és más kormánytisztviselôi Románia területére lépjenek. Adriana Saftoiu kormányszóvivô szerint a döntést összhangban van azzal, hogy az EU Bizottsága további büntetô intézkedéseket vezetett be Jugoszláviával szemben. A most elfogadott tilalom kiterjed a szerb kormány egyes tisztségviselôire, valamint a Milosevic- rezsimet támogató egyes személyiségekre. A román parlament két háza csütörtöki együttes ülésén jóváhagyta az államfônek azt a kérését, hogy egy évvel hosszabbítsák meg és Koszovóra is terjesszék ki a román SFOR-különítmény megbizatását.
A román parlament tavaly arról határozott, hogy Románia idén június 30-ig 200 katonából álló mûszaki zászlóaljjal vegyen részt az a boszniai békefenntartó erôkben (SFOR). A mandátumot most egy évvel meghosszabbította a törvényhozás. Az összesen 205 katonát felölelô román kontingens egy mûszaki zászlóaljból, egy katonai rendôrségi szakaszból és szállítási különítménybôl fog állni. Ezzel egyidejûleg a parlament jóváhagyta, hogy csapatokat és haditechnikát szállító lengyel és cseh vonatszerelvények haladhassanak át román területen.
A parlamenti ülésen a román külügyminisztérium illetékese tájékozatást adott arról, hogy a kormány elutasította azt a június 15-én Bukarestbe eljuttatott orosz kérést, amely hat orosz katonai repülôgép Románia felett való átrepüléséhez igényelt hozzájárulást. A külügyminisztérium NATO-osztályának vezetôje az orosz kérés elutasítását azzal indokolta, hogy Románia nem rendelkezett a koszovói biztonsági erôk (KFOR) parancsnokának ilyen értelmû elôzetes egyetértésével.
(Róma/MTI) - Javier Solana NATO-fôtitkár felszólította a szerbeket, hogy ne távozzanak Koszovóból, mert a telepítés alatt álló nemzetközi erô garantálja minden etnikum, így a szerb kisebbség biztonságát is. Solana kijelentette, hogy a nemzetközi erôknek eltökélt szándéka a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) lefegyverzése és az meg is fog történni, még ha idô is kell hozzá. "Az UCK-ban vannak, akik sokat szenvedtek, s most az érthetô lelkesedés pillanatait élik át" - mondta. Solana szerint a gerillahadseregnek a leendô demokratikus Koszovó egyik politikai tényezôjévé kell válnia. • (Pristina/MTI) - A szerb ortodox egyház vezetôje, Pavle pátriárka a belgrádi rádió csütörtöki közlése szerint bejelentette, hogy Koszovó nyugati részébe, Pec városába utazik, s hosszabb idôre ott is marad. Pavle felszólította a tartományban élô szerbeket, hogy ne meneküljenek - ô maga pedig megígérte, hogy mindent megtesz a koszovói szerbek életének és vagyonának garantálására.
Németh Zsolt és Zoran Djindjic megbeszélése
(Budapest/MTI) - A szerbiai demokratikus ellenzék utcai demonstrációkat, aláírásgyûjtést szervez Milosevic elnök leváltása érdekében, s megvan a remény arra, hogy vér nélkül sikerül megvalósítani egy új, demokratikus politikai koncepciót Jugoszláviában - közölte csütörtökön Budapesten újságírók elôtt Zoran Djindjic, a szerb Demokrata Párt elnöke. A politikus - akit a jugoszláv elnöki poszt egyik lehetséges esélyesének tart a nemzetközi közvélemény - Németh Zsolttal, a Külügyminisztérium politikai államtitkárával tárgyalt. Zoran Djindjic csütörtökön kora este találkozik Martonyi János külügyminiszterrel, s a nap folyamán megbeszélést folytat több parlamenti párt vezetôjével. Térségbeli körútja során Magyarországra jött elôször. Budapestrôl Romániába, majd Bulgáriába és Macedóniába utazik tovább.
- Milosevicnek távoznia kell a hatalomból, enélkül nincs szerbiai demokrácia, s elképzelhetetlen a stabilitás Délkelet-Európában - fejtette ki Németh Zsolt. - A térség átfogó, hosszú távú stabilitásának megteremtése érdekében demokratikus intézményrendszerre, sajtószabadságra, az emberi és kisebbségi jogok betartására van szükség Szerbiában - szögezte le az államtitkár. Hozzátette: a vajdasági perszonális autonómia elképzelése messzemenôen élvezi a szerb Demokrata Párt támogatását. Djindjic bízik abban, hogy a demokratikus intézményrendszer kialakítása után az új belgrádi vezetés megtalálja a módját a vajdasági magyarok jogainak garantálására. - Megvalósíthatónak látom a vajdasági perszonális autonómiát - mondta.
Beszámolója szerint a szerb Demokrata Pártnak jó a kapcsolata a vajdasági magyar szervezetekkel.
Az elképzelések szerint a régió országai által létrehozandó paktum európai módon oldhatja meg a nemzeti és etnikai konfliktusokat, s megteremtheti a balkáni stabilitás alapjait. A szerb ellenzéki politikus ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy az újjáépítés folyamata, a nemzetközi életbe történô jugoszláv visszatérés nem lehetséges, amíg Milosevic hatalmon van.
Kitért azonban arra is: hiba lenne azt hinni, hogy a problémát egyedül Milosevic jelenti. Ha két hónap múlva lennének a szerbiai választások, akkor Zoran Djindjic szerint gyôzne az ellenzék, ám ahhoz szabad sajtóra, a demokratikus voksolás ellenôrzésére lenne szükség. - A mostani körülmények között, a milosevici propagandagépezet mûködésével elképzelhetô, milyen eredmény születne - tette hozzá Djindjic.
Clinton Magyarország szerepérôl
(Párizs Eszes Tibor/MTI) - Magyarországnak fontos szerepe lesz a balkáni újjáépítésben, de e szerep mértékérôl az Egyesült Államok és szövetségesei késôbb döntenek - jelentette ki csütörtökön párizsi sajtóértekezletén Bill Clinton amerikai elnök. Az Elysée-palota kertjében Jacques Chirac francia államfôvel közösen tartott sajtótájékoztatón Clinton hálával szólt arról a segítségrôl, amelyet Magyarország a balkáni háború idején nyújtott a NATO-nak.
Az amerikai elnök szerint kizárt, hogy NATO-egységek Belgrádba menjenek Slobodan Milosevic elfogására, a hágai Nemzetközi Törvényszék körözvényének teljesítésére. A szerb határok mögött szerinte Milosevicnek menedéke van. Chirac azt hangoztatta, hogy a szerb nép is számíthat humanitárius segélyre, de amíg a mostani, a demokráciát elvetô rendszer van Belgrádban hatalmon, a nemzetközi gazdasági- újjáépítési segély szóba sem jöhet.
A két és fél órás megbeszélés legfôbb témájával kapcsolatban Jacques Chirac kijelentette: az atlanti szövetség gyôzelme mindaddig nem lesz teljes, amíg a koszovói menekültek nem térhetnek vissza biztonságban, a KFOR által szavatolt békés viszonyok között szülôföldjükre, hogy újrateremtsék életüket. Clinton is igen fontosnak tulajdonította ezt, és - bár elismerte az idôtényezô fontosságát - úgy vélte, a szerb erôk által elaknásított nagy területek miatt egyelôre igen nagy veszélynek teszik ki magukat azok a tízezrek, akik már most visszaindulnak...
Chirac hangoztatta: amíg Szerbiában demokráciaelles rendszer van, ráadásul olyan elnökkel az élén, aki ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, az ország nem számíthat semmiféle nyugati gazdasági, újjáépítési segélyre. Mint mondta, a rendszert akarják szankcionálni és nem a népet, emiatt viszont az ugyancsak áldozattá lett szerbeknek is nyújtanak humanitárius segítséget.
Bill Clinton és családja, valamint népes kísérete Párizsból a németországi Kölnbe utazott tovább, ahol péntektôl részt vesz a Hetek csúcstalálkozóján, majd ezt követôen találkozik a tervek szerint ugyancsak odautazó Borisz Jelcin orosz elnökkel. Túl a Moszkva által igényelt gazdasági-pénzügyi támogatáson, a fô téma itt is a koszovói békefenntartás, rendezés és az abban való orosz részvétel formája lesz.
Szlovák nyelvtörvény: A nemzetiségi tanács elvetette
(Pozsony Keszeli Ferenc/MTI) - Csütörtöki ülésén a szlovák kormány tanácsadó testülete, a nemzetiségi tanács elvetette a három szlovák kormánypárt kisebbségi nyelvtörvény-tervezetét és azonosult kormány kisebbségi kérdéseket felügyelô alelnökének mind a tizenegy módosító indítványával. Ismeretes, hogy a kormánykoalíció három szlovák pártja olyan kisebbségi nyelvtörvénytervezet kormányzati és parlamenti szentesítését indította útjára, amellyel a negyedik kormányzati partner, a Magyar Koalíció Pártja nem fogad el, ezért a parlamentben is ellene készül szavazni. Az elmúlt napokban kiderült, hogy a tervezetet az európai szervezetek jelentéstevôi, így az EBESZ kisebbségi fôbiztosa, Max van der Stoel sem tartja elfogadhatónak, jóllehet, a kormánykoalíció szlovák pártjainak néhány képviselôje azt állította, hogy a fôbiztos "néhány technikai észrevételtôl" eltekintve áldását adta a tervezetükre. Csáky ezt a fôbiztos irodájának tájékoztatására hivatkozva szerdán határozottan cáfolta.
A csütörtökön ülésezô nemzetiségi tanács Csáky azon módosító indítványával azonosult, amely egybecseng a Max van der Stoel által képviselt elvárásokkal. Ide tartozik, egyebek között az, hogy a kisebbségi nyelvtörvény hatályának "küszöbét" ne 20, hanem 10 százalékban szabják meg. Ez azt jelenti, hogy a törvény ott legyen érvényesíthetô, ahol a nem szlovák nemzetiségûek lélekszáma alatta van a 10 százalékos aránynak. További fontos pontja az MKP indítványának, hogy a kisebbségi nyelvek védelmére hívatott törvény preambuluma olyan kiegészítésre szorul, amely szavatolja, hogy a kisebbségi nyelvtörvény rendelkezéseinek joghatálya erôsebb az egyéb kisebbségi jogokról, így a magyarok lakta helységek önkormányzatainak tárgyalási nyelvérôl is rendelkezô jogszabályoknál, tehát a szlovák államnyelv védelmérôl szóló törvény nemzetiségi jogokat sértô rendelkezéseinél.
Csáky jelezte: az MKP tizenegypontos indítványat a koalíciós partnerek elé terjeszti és a törvényelôkészítés folyamatában, valamint a kormányülésen is védelmezni fogja. Jóllehet, a partnerek eleve mereven elzárkóznak a saját tervezetük módosításától, Csáky továbbra is bízik a módosítások lehetôségében. Erre legkésôbb július 9- ig lát esélyt. Ha a magyar törekvéseknek addig mégsem lesz foganatja, a Magyar Koalíció Pártja saját tervezetének parlamenti megvitatásához és elfogadtatásához fog ragaszkodni. Végsô álláspontjának kialakítását a partnerek jobb belátásának és politikai akaratának reményében július 9-ig nyitva hagyja.
(Pozsony/MTI) – Roman Kovác, a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) parlamenti frakciójának vezetôje csütörtökön bejelentette: Ján Slota újabb botránya után az SDK indítványozni fogja, hogy Slotát váltsák le a titkosszolgálatokat ellenôrzô parlamenti bizottság élérôl. A szlovák nacionalista politikus, a parlamenti ellenzékhez tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetôje gyakori alkoholmámorában elkövetett ballépései közül a legújabb még a saját pártján belül is ellenérzést váltott ki. Slota a minap egy Budúcnost nevû pozsonyi kocsma teraszáról a vendégek jelenlétében, részegen végezte el a kisdolgát. Roman Kovác indoklása szerint nem láthatja el az ilyen parlamenti bizottság felelôs elnöki posztját olyan ember, aki ennyire képes elveszíteni az önfegyelmét.
Hasonlóképpen vélekedett pártja csütörtöki sajtótájékoztatóján az SDK parlamenti frakciójához tartozó Demokrata Párt (DS) képviselôje, Peter Tatár. Ondrej Dostál, a Demokrata Párt szóvivôje pedig arra emlékeztette az újságírókat, hogy Slota legújabb botrányánál sokkal súlyosabb volt az, amikor Slota a hallgatóságát arra szólította fel, hogy ,,üljenek tankba és a földdel tegyék egyenlôvé Budapestet.,, Ebben az esetben ugyanis nemzetiség elleni gyûlöletszítás büntettének alapos gyanúja forog fenn - tette hozzá a szóvivô.
• Eredmény nélkül fejezôdtek be Kijevben Ukrajna és Románia között a fekete-tengeri kontinentális talapzat és a kizárólagos gazdasági övezetek elhatárolásáról folyó e heti tárgyalások. Bukarest és Kijev nem tud megegyezni egymással az ukrán fennhatóságú kicsiny Kígyó-szigetet körülölelô tenger hovatartozásáról, azaz elsôsorban arról, hogy melyik államnak van joga az olajkincsben gazdag talapzat kiaknázására. Közös megállapodás szerint ha idén év végéig az ügyben nem születik mindkét felet kielégítô megoldás, akkor bármelyikük az ENSZ hágai nemzetközi bíróságához fordulhat. A felek megvitatták Leonyid Kucsma ukrán elnök azon javaslatát, hogy a talapzatot a két ország közösen aknázza ki. A háromnapos tárgyalási forduló lezárultával Ukrajna és Románia megállapodott: a következô, hatodik fordulót szeptemberben Bukarestben tartják meg.
• A lett parlament tagjai csütörtökön este a Lett Köztársaság elnökévé válatották Vaira Vike-Freiberga asszonyt. A 61 esztendôs, kanadai-lett állampolgárságú pszichológusnô a 100 tagú lett parlament 53 tagjának szavazatával nyerte el az ország legfôbb közjogi méltóságának tisztét. Vike-Freiberga asszony nem tagja egyelen lett pártnak sem. 38 éven keresztül Montrealban élt, és sokáig az ottani egyetemen tanított. Köztársasági elnökké választása tükrözi a lett politikai erôknek azt a törékvését, hogy Lettország mihamarabb csatlakozzék az Európai Unióhoz és a NATO-hoz.
• A nácik bûntetteire való emlékezés egyfajta elôrejelzô rendszer szerepét tölti be az emberiség elleni további bûntettekkel szemben - jelentette ki Simon Wiesenthal, a nácizmus zsidó áldozatai dokumentációs központjának megalapítója csütörtökön Bécsben az emberiség elleni bûntettekkel foglalkozó konferencián. A híres náci-vadász elmondta: az egész életét a felejtés elleni harcra tette fel, mert a saját nemzedéke legfontosabb feladatának azt tartja, hogy megkímélje a fiatalokat a nácizmus idején elkövetett bûnök megismétlôdésétôl. Wolfgang Schüssel osztrák alkancellár-külgyminiszter annak a véleményének adott hangot, hogy lejárt Slobodan Milosevic jugoszláv elnök ideje. Hangsúlyozta: helyes volt, hogy a NATO beavatkozott, mert a XX. század végén elfogadhatatlan az etnikai tisztogatás, a gyilkosságok és az emberek elûzése otthonaikból. Schüssel szerint a háborús bûnösöket egytôl egyik bíróság elé kell állítani, attól függetlenül, hogy milyen tisztséget töltenek be. Belgrádtól sem fogadható el más, mint hogy maradéktalanul együttmûködjön a hágai Nemzetközi Törvényszékkel - tette hozzá.
lakatok lógnak
rajtam az évek
már negyven négy
éve fúvom a bürökfurulyát
a fák között a gyönyörû
tébolyodott lány
a felhôk fölé néz
a föld alá
kiáltom az erdô
nem vezet sehová
kattan a retesz
a zár– – –
nem álmodok
nem képzelgek
a kékkô jácintok
kavicsait szórom
a hurkot verô vízbe
esô
a májusi esô
aranyat ér
most mindenki
felhôt árul
a költô megveszi
aprópénzért
aszalja egész nyáron
ujja játszik egy bodzaágon
jön a tél – rászakad
nincs tûzifaja
felhôt szór a tûzre
zúzmara az ágya
egy szál virág
a Meszes alatt gubbaszt
a város éjszaka érkeztem
csak ilyenkor van vonatom
mint az ûrbôl érkezôt
senki se vár
hacsak anyám meg
nem érezte hogy jövök
nekem most mindenképpen
kell egy szál virág
a parkban egy lélek se jár
a hamu alól kapartam így
ki a krumplit ahogy
most a sötétben kotorászok
valami piroslik
s már tépem is
gyermekkoromban eltûnt
biciklim stoplámpáját
az ég
pacsirta
van e
még
hol üres
gödör
az ég
gyilkolás
éhség
mindenfelé
villámhárító
áll a
költô
a huszadik
század
legvégén
vacsora
asztalunk
terítve
csönddel
lapul a bicska
a lámpabél
rozsdás szegek
mi lesz vacsorára
pipám füstjénél
a sötét sonkája
egy stráfot a kutya hüségbôl
ablak között a hold
reggelig tartó remegésem
A Bolyai Egyetemen történt ez is, 1947-ben, a Magyar Irodalomtörténeti Intézetben, egy virágillatos dühöngô tavaszi nap valamennyire megcsendesedett délutánján. A könyvtárban csupán néhány diák lapozgatja a kikért könyveket és írja jegyzeteit. A György Lajos tegnapi irodájában két jó barát ül: Gálbács Miska és Hosszú Kovács Feri, a már kidobott György Lajos – Jancsó Elemér jóvoltából még megmaradt – egyik könyvtárosa. Az aradi születésû Miska a nagyváradi Szent László fôgimnáziumban érettségizett és magyar–oroszy–filozófia szakra iratkozott be, másodéven már Nyina Kuznecova orosz tanárnô gyakornoka lett, mindenki tudta róla,nem is annyira orosz szakos, mint inkább Dosztojevszkij-imádó ô valójában, és titokban, de nagyon titokban, Nietzsche könyveit forgatja, de úgy, hogy meg ne tudják a Gaál Gábor-fiókák, hisz Nietzsche a marxizmus elsô számú közellensége, a szovjet filozofiai lexikon szerint "a fasiszta ideológusok közvetlent elôfutára". Ide, ebbe a tanári szobába kukkintott be rövid idôre a ház ura, a sokoldalú író-mûvész-politikus gróf Bánffy Miklós, akit mi, diákok minden professzornál jobban tiszteltünk és aki már túl volt mindenen, amit csak el lehet érni az életben. Most visszaemlékezéseit, emlékiratainak második kötetét írta, és azt Gálfy Zoltinak és kis részben nekem diktálta le. Én egy öreg Underwood gépen pötyögtettem le gondolatait. De a mostani diktálást megzavarta egy aranyos asszony látogatása. A magas, telt, aranyhajú, kék szemû és fehér bôrû asszonyt Csomafáy Ildikónak hívták, és mindenki rajongott érte, még a nôi kérdésekben látszólag kimért nyelvészeti professzor, Szabó T. Attila is. Ildikó 25-26 éves lehetett, a háború félbeszakította tanulmányait, most a negyedévet járta, könyvet kölcsönözni jött férjének. Nagyon is tavasziasan volt öltözködve ezen a délutánon, rövid szoknyájából jól kilátszott, hogy picikét befelé rakja lábait, ami nem csámpázást jelentett nála, inkább csak szex-érdekességet, amire még Millim Micu, meg Schilling Magdi is felfigyelt. Pedig ôk voltak az intézet legcsinosabb lányai.
Ez a délutáni szócsataparti a következôképpen folyt le, már amennyire vissza tudom pergetni a több mint 50 évvel ezelôtt történteket
G: Mit olvas a könyvtáros, amikor éppen nem könyvtáros?
K: Hát akkor olvas. Mindent, ami éppen a kezében kerül, balról, az elsô polctól jobbra az utolsó polcig. Mindent, aminek szép a kötése, sokatmondó a címe és még ismeretlen a szerzôje… Amit egész évben nem tudott elolvasni. Amit csak másoknak szedett le a polcokról… Most például egy olyan könyvet lapozgatok, amit manapság nem éppen illik kézbe venni… De amit egyszer az életben csak illik átlapozni, hogy tudjál róla…
G: Magyar szakos és irodalmi könyvtáros létedre most a filozófia vonz…?
K: Tehát sejted, mit olvasok? Tavaszy Sándor azt mondta: nem tanácsos ma kézbe venni a majdnem 150 éve született Nietzsche könyveit… De, ha Ady Endre kézbe vette…
G: És maga Gorkij is… Sôt, még merített is belôle…
K: És egy valamiben igaza volt egykori filozófiatanáromnak a piaristáktól, Rózsa Józsefnek, amikor azt mondta nekünk: filozófia nélkül nem lehet megérteni az irodalmat sem… És sajnos mai íróink elég kevés filozófiai kultúrával rendelkeznek. Az Utunkhoz nem sok Lucian Blaga- szerzô író kopogtat be. És Áprily Lajosnak is kevés van manapság… Hallgass csak ide: "Nekünk, holnapi európaiaknak minden vészes kíváncsiságunkkal, egész bonyorult voltunkkal, az álruhaöltés mûvészetével, szellemünk és érzékeink lágy, édeskés kegyetlenségével csak olyan erényeink lesznek (ha egyáltalán lesznek), amelyek szívünk legtitkosabb hajlamaival, legforróbb szükségleteivel alaposan összeférnek: rajta hát, keressük ôket rejtek- útjaikon! Van-e ami szebb önnön erényeink keresésénél? Nem jelent-e ez már annyit, hogy hiszünk ily erényekben?"
G: Nietzsche: Túl az erkölcs világán… Mesterkélt magyar cím…
K: Az eredeti: Jenseits von Gut Böse.
G: Ami túl van jôn és gonoszon.
K: Vagy egyszerûen csak így: Túl minden jón és gonoszon… Egy Vályi Bódór fordította magyarra 1907-ben… Öreg könyv…
G: Nagy József filozófiatörténész szerint "Nála ékesebben és költôibb nyelven nem szólott modern filozófus…" És már én teszem hozzá: nála a mondatok nem recsegnek, mint a hatalmas Kantnál vagy az elég nehezen író Schopenhauernél.
K: Csak csendesen, Miska, nehogy meghallja Gaál Gábor vagy éppen Csehi Sarolta… Kidob a szemináriumáról…
G: Miért?… Nietzsche nemcsak Stephan Zweigre, Thomas Mannra és Ady Endrére meg Lucian Blagára hatott, de bizonyos fokig Gorkijra is. Egyszer Lenin, még 1921-ben Krasznaja nov. folyóiratot akarta létrehozni. Gorkijjal tárgyalt errrôl a Kremlben. Ott volt Krupszkaja asszony és Voronszkij, a kiszemelt fôszerkesztô. Ez a Voronszkij késôbb megjegyezte: "Itt elôször tûnt szemembe, hogy Gorkij profilja Nietzsche néhány portréjára emlékeztet, sûrû, lelógó bajuszával, rôs állával, mélyen ülô szemeivel, kiemelkedô pofacsontjaival, éles csontos arcvonásaival…" És érdekes, Gorkij is, Nietzsche is tûzimádó volt… És végeredményben mindkettô – a maga módján – Himnuszt írt az emberrôl. És nem hitt a papokban. Rosszakarói Gorkijt Nitzscheánus marxistának mondták…
Ekkor nyílt az ajtó és a kertben megjelent a háziúr szakállas arca, élénk tekintete. És mivel csendesen nyitott be, hallhatott is valamit a Nietzschérôl szóló csevegésünkbôl. De nem ijedtünk meg: nem volt ô Gaál Gábor a mi szemünkben. (A diáknak nehéz volt együttélni Bánffy Miklóssal és Gaál Gáborral, Tavaszy Sándorral és Gaál Gáborral, György Lajossal és Csôgôr Lajossal, a letûnô és a feltûnô emberekkel. De azért annyit észrevettünk és észlelhettünk: A letûnôben lévôk voltak ekkor az értékesebb emberek! Ezt a Gaál Gábor-fiókák közül többen elismerték már akkor is.)
Miska meg is kérdezte a méltóságos úrtól: mi a véleménye Nietzschérôl?
– Ne feledjétek, fiaim, fiatalkoromban én is az ô eszméi hatása alá kerültem… Amikor ô maghalt 1900-ban, én már 27 esztendôs voltam. De ô már több mint tíz éve élôhalott. Tetszett nekem a profétikus Zarathustrája, ditirambikus lírája, aforizmáinak gyûjteménye és az a tény, hogy ô végeredményeben a polgári erkölcsi posvány ellen küzdött… Ez tetszhetett meg Ady Endrének is, és ha neki megtetszett, miért ne tetszhetett volna meg nekem is… És ne feledjétek, Adyban is volt valami kevés önimádat, akárcsak Nietzschében… Nahát én ezzel az önimádattal nem értettem egyet, és mint az Erdélyi Református Egyház világi gondnoka a német keresztényellenes magatartásával sem, bár ebben is volt valami igaza Nietzschének: az embert nem lehet imádkozásra ítélni és fôleg arra, hogy várja a halál utáni örökéletet, amikrôl olyan keveset tudunk még ma is… De hát Nietzsche nem a vallás és isten ellen hadakozott, hisz legfôbb mûve prófétájául Zarathustrát tette meg, a perzsa profétikus vallásalapítót.
Ez volt a véleménye annak a politikusnak, aki külügyminiszter is volt, és aki átélte a tanácsköztársaságot, és félt, hogy új Leninek és Kun Bélák utalma következik be tájainkon… És akkor ô mindenét elveszti: nem csak eszméit, de ezt a házat és birtokait is, amelyeket a földosztáskor amúgy is megcsonkítottak. De még övé volt az erdô, amit csodálatos stílusban írt meg Erdélyi történet címû trilógiájában. És mert idôközben betoppant – Bánffy Miklóst keresve – a református püspökhelyettes, egyik filozófiatanárunk, Tavaszy Sándor is, hát a beszélgetés erre a könyvre csapott át, és Tavaszy megjegyezte, ô Erdélyi tetôk címû 1938-ban megjelent és úti élményeket, természeti képeket tartalmazó könyvében a Bánffy-birtokhoz tartozó retyiceli vízesésérôl is szólt – hát elôszettem gyorsan a két könyvet, Bánffy regényét és Tavaszy turistanaplóját, és íme, megtaláltam Tavaszy utalását a Bánffy-regényrészletre: "Bánffy Miklós, ennek a vidéknek szerelmese, akkora mûvészettel írta le ezt a vízesést, hogy én utána nem merem megkísérelni ismét leírni, inkább átveszem tôle". Ime, az átvett részlet kezdete: "Odafönn a patak mély válut mosott ki a sziklába, onnan indult el hatalmas lendülettel, szabadon. Semmi sem szakította meg, semmi sem állt útjába, ahol lezuhant. Fekete hátterén, akár folyékony oszlop lenne kékeszöld ércbôl, melynek sôtét tömege elôtt fehér tajtékok tenyeresedtek kifelé lendülve, váltak estükben hosszú ujjú kezekké, elnyúló habbojtokká végül, mielôtt lecsaptak a lázadó medence visszatomboló árjába. Ott minden kavargott, porzott akárha füstölne, tejföl vastagodású kavargások táncoltak rendetlen hullámzáson, vagy gyöngyözô csöppsorok lövelltek föl, magas íveléssel, félkörös gyöngyfüzérek szilaj ôrületében."
És mert Bánffy Miklós könyvért jött, mégpedig a Pánzmány-legendával kapcsolatos könyvekért, megkérdeztem tôle:
– Méltságos úr, Arany János Pázmányról szóló költeményét tudom adni az 1867-es Összes költeményekbôl és ég az új Révai biblia-papíron megjelent Arany-mûveket…
– Mind a kettôt, ha leszel szíves, Hosszú Kovács barátom, és szeretném, ha utánanéznél a Pázmány-legenda könyvészetének is. Azért holnap délután jönnék be… Most megyek Tavaszy barátommal, aki bizonyára beszélgetni szeretne velem, azért keresett fel itt…
Mondta, Tavaszy még érdeklôdött, milyen a filozófia nélküle az egyetemen, mire Miska megjegyezte:
– Filozófia, olyasmi nincs már professzor úr… Csak marxista ideológia van… És Ön helyett Csehi Gyula jött, aki behozta szemináriumot vezetni tisztelt feleségét, Sára elvtársnôt is, akinek szemináriumaira még Marxot sem kell olvasni, elég ha róla szóló kis brosúrákat huzigáljuk alá és annak tartalmát mondjuk el kérdéseire… Páll Árpi egyszer rajta fogta, hogy még Marx Tôkéjét sem nagyon olvasta Csehi Sarolta…
Szóval, még egyszer elmondom, Galbács nem volt marxista, ô azért tanult oroszul, hogy eredetiben olvashassa Dosztojevszkij mûveit… És mert én majdnem annyira szerettem Tolsztojt, mint ô Dosztojevszkijt, hát maradtunk az orosz irodalomnál. És Miska kifejtette, kedvence nyitott a legjobban az oroszok közül Nyugat a felé, ugyanakkor nála voltak a legerôsebbek az ortodox érzések-ösztönök.
K: Te megtennéd, amit Raszkolnyikov megtett a Bûn és bûnhôdésben?
G: Nemhogy én, de maga Dosztojevszkij sem tette volna meg, bár ô elmebajos, epilepsziás és nagy kártya- és rulettjátékos volt…
K: Szellemileg olyan beteg lehetett, mint közös barátunk? Nietzsche? Te tudod azt, hogy Nietzsche zenésznek készült, és elsô kompozíciója az Im Mondsehein auf der Pusta volt és ezt Petôfi költeményeinek hatására írta meg. Petôfit pedig Meltz Hugó hozta közel hozzá.
Hogy másodszor nem tértünk vissza Nietzschéhez, azt Csomafáy Ildikó akadályozta meg, aki egy Zilahy Lajos kötetért kopogtatott be.
Cs: Bocsánat a zavarásért… Nem tudtam, hogy ilyen fennkölt társalgásba pottyant be szerény személyem…
Becsukta az ajtót, megforgatta magát bájosan, és ezzel is ellentmondott szavának: nem volt ô szerény személy, legalábbis amit felmutatott, az nem volt valami szerény dolog, még akkor sem, ha a Kertész Maya combjai izmosabbak és valamivel karcsúbbak is voltak. Hiába, Ildikó már a gyereket szült és kitelt asszony még mindig kívánatos bájait mutogatta nekünk. Nekem csak azóta, amióta megtudta: a Kertész Maya jóvoltából maradtam a könyvtárban György Lajos kiheppentése után. Mert állítólag ô mondta Csehi Gyulának, szól bukaresti pártfogójának, a sánta Salomonnak, aki a központi bizottságnál Bogdán Iosif néven az erdélyi magyar értelmiségiek referense (ilyen beosztásban késôbb ô juttatta börtönbe Balogh Edgárt és társait). Bogdan elvtárs még Váradról ismerte Csehi Gyulát, abból az idôbôl, amikor Csehi kommunát akart csinálni ott és utasításba adta ki, hogy még a parasztok tyúkjait is közösbe kell vinni. Hát ezért hozták el a váradi pártbizottságtól Csehi Gyulát, és mert jó feje volt, bekerült az egyetemre, Gaál Gábor mellé. Ott pedig hamarosan kinôtte magát elôadónak és tanulmányi igazgatónak.
Szóval Ildikó tudta, hogy én a Maya jóvoltából maradhattam meg, hogy legyen aki bibliográfiát állítson össze az új tanároknak, a nagyon esetlen Abafáy Gusztávnak, meg a nagyon talpraesett Szigeti Józsefnek, majd Nagy Istvánnak, aki egyik unokabátyámmal dolgozott együtt egy Sétatér mellett asztalosmûhelyben még a kezdetek kezdetén.
Szóval Ildikó sejthette, hogy Maya senkinek nem tesz szívességet anélkül, hogy ô ne kapna valamit. Sánta Salamontól politikai támogatást kapott, és amikor Csehi kikerült az egyetemrôl a jobboldali pártelhajlás idején, akkor kikerült volna Maya is, ha Salamon nem viszi fel Bukarestbe. (Egyébként ennek a Salamonnak gyünyörûszép halála lett. Itt, Kolozsváron. Pestre utazott, hivatalos aktákat vitt a testvéri magyar kommunista pártnak. Kolozsváron megszakította egy estére és ejjelre az útját. Bement régi, illegalitásbeli barátjához, a vasúti menetjegyiroda igazgatójához, a vágottszájú Tatar elvtárshoz, és ott felcsípte magának az egyik kasszáskisasszonyát. Az esti randira vett a pártnál egy liter olasz vermutot is. A kettô az agyára ment és a nôn halt meg.) Errôl a sánta Salamonról váradi jópajtása, Robotos Imre csúf dolgokat ír 1997-ben Váradon megjelent Pengeváltás címû, A csapdákat nem lehet elkerülni alcímû visszaemlékezéseiben. Elfelejti: együtt kezdték valamikor, és az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz volt késôbb is.
De Ildikót nem a sánta Salamon érdekelte, meg nem is Maya, ô elolvasta a férjének hazavitt Zilahy-regényt, a Két fogoly címût, mely felcsigázta az Ildikó érdeklôdését és újabb Zilahy- regényeket kért, a filmen Karády Katalinnal látott Halálos tavaszt is beleértve, mert azt csak látta, de annak idején nem olvasta.
És én odaadtam neki az Athenaeumnál megjelent kétkötetes kék fedelû színdarabgyûjteményét, mondva hogy ebben is van egy fogságdráma, a Szibéria címû, meg Bajor Gizi nagy színpadi sikerdarabja, a Hazajáró lélek, melyben Páger Antallal nyújtott számomra még ma is fájó emlékeket. És egy olyan darab, amelyben 1916–17-ben erdélyi magyarok támolyognak ki szülôföldjükrôl a román csapatok betörésének félelmében (A tábornok).
Ildikó boldogan tette táskájába a Zilahy- könyveket, hatalmas puszit nyomott az ajkamra és megígérte, amikor visszahozza a könyveket… Szerencsém volt, amikor visszahozta a könyveket, Miska nem volt nálam. Egyedül lehettem Ildikóval… aki abban az évben végzett is, majd rövid idô után a család kiment Magyarországra… Azóta sem láttam. De üzenni üzent Bozsák Lucitól és Seres Zsófiától is.
És üzent a szomszédos marxista világ is. Bolyai- diákokat igyekezett elhelyezni szovjet egyetemeken, fôiskolákon. Ekkor kezdôdött meg a diákkivándorlás, amit Csehi Gyula szervezett. Rengetegen mentek a különbözô karokról. Tôlünk Domokos Géza, Steinberger (Jánosi) János, Pollák Ödön, Kovács Albert jut hirtelen eszembe. Karriert is csináltak hazatértük után, de már ott is. Különösen azok csináltak karriert, akik szovjet elvtársnô-feleséget is hoztak magukkal.
Itthon a régi professzorok közül Jancsó Elemér maradt meg. De ô is nagyon megcsendesedett. És Szabó T. Attila, aki ellen állandó lejáratás folyt. Például Pataki Bálint azt a szerepet kapta, hogy ugrassa ki a professzort a Marr-Mescsanyinov szovjet sztálinista nyelvészeti brosúrával kapcsolatosan. És pataki bedôlt, de nagyon csúnyán le is szerepelt egyik nyelvészeti szemináriumon, ahol a professzor nem ugrott be a provokációnak, és azt mondta: tanulmányozza a brosúrát, és amikor megérti, elmondja a véleményét róla. De nem értette meg. Inkább befeküdt rövid idôre a vásárhelyi kórházba. Ekkor ragyogott fel igazán Márton Gyula csillaga, aki a háborúban mint hadifogoly ugyancsak szovjet átképzésben részesülhetett. Legalábbis erre utalt viselkedése… Ja igen, ekkor határozták el, a filológia és az ideológia-történelem elválik egymástól. És ekkor mondtam én búcsút Gaál Gábornak, pedig ô – Tóth Sándor szerint – "… a marxi szellemû filozófia fôiskolai oktatásának országos viszonylatban is úttörôje. Az ô irányító és nevelô munkájának köszönhetô, hogy a Bolyai Tudományegyetem elsô folozófia szakos nemzedékét mindenekelôtt a klasszikus szerzôk szövegeinek és a marxi forrásoknak a tanulmányozása formálta." … De valahol fent ezzel sem voltak megelégedve és áttették ôt a magyar irodalomtörténeti tanszékre, ahol – ugyancsak Tóth szerint – "… a romló légkörben irodalmi, irodalompolitikai munkáját egyre inkább terhelték szektás-dogmatikus torzulások". (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, II. kötet. 17.)
Nem tudom, ki került a Gaál Gábor helyében, mert nem nagyon érdekelt a marxi filozófia, holott én voltam a munkás származású és nem a Gaál Gábor-fiókák. De nekem '43 és '46 között kommunista hajlamaim voltak, és amikor láttam, a marxizmus kulúgozta a régi kommunisták (pl. Nagy István) ideológiáját, visszavonulót fújtam saját magamnak. Ezért nem is értem el nagy "eredményeket", de nem is mocskoltam be magamat. És még azt is megmondtam Nagy Istvánnak, hogy elôadásain azért nem kellene lesepernie az asztalról a romániai magyar irodalom jeleseit: Bánffy Miklóst, Berde Máriát, Tamásit Reményiket, Áprilyt és még másokat is… Tíz év múlva fejtágítóra kerültem. Az esti marxista pártegyetemen Bányai László felesége volt az igazgató, és épp a harcias, a katolicizmustól a kommunizmus felé ért Bányai professzor tartott elôadást nekünk. Véletlenül a már kizárt párttag Nagy István mellé kerültem a padban, én, aki "vot de blam"-ot kaptam, de azért még reménykedtek bennem. És mert reménykedtek Nagy István átnevelésében is, hát összekerültünk. A szünetben Nagy István becsületesen bevallotta: hallotta, hogy Marosi Péter beszélt a Kolozsvári Rádióban Bánffy Miklósról, és nem mondta ôt dilettásnak, mint tette ô azt elôadásában. És megjegyezte, amikor Marosi elolvasta az Utunkban megjelent Bánffyról szóló írását (ekkor Nagy István volt az Utunk igazgatója!), válaszolt rá, és ô, Nagy István, lehozta a Marosi válaszát, tehát elfogadta az ellenvéleményt is… Ezt mondta Nagy István, amikor irodalmi berkekben már csak Lukács Györgyöt, majd Révai Józsefet szajkózták, és a Bolyai Egyetemrôl román részrôl az lett a vélemény, hogy az ország legmarxistább fôiskolája. Pedig Csehi Gyula már – a jobboldali elhajlás következményeként – a nagyenyedi kollégiumban tanított orosz nyelvet (igaz, késôbb visszatornázta magát az egyetemre).
Ekkor már rohamosan züllött ez az egyetem, amelynek az 1949-es pártverifikálás adta meg a végsô döfést, és tíz esztendô múlva meg is szûnt, mint önálló egyetem.
(Részlet a Holdvilág utca címû krónikából)
Ohio államban, Clevelandben, a John Caroll Universityn rendezték meg április 8-11 között az Amerikai Magyar Tanárok Egyesületének 24. konferenciáját, melyre meghívták az anyaország határain kívüli pedagógusok képviselôit is Szlovákiából, Kárpátaljáról és Edélybôl. Ez utóbbit én képviseltem. Utamat Magyarországról a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága Anyanyelvi Konferenciája, személyesen Pomogáts Béla elnök úr és Komlós Attila támogatta.
Az amerikai elôadások a magyar gondok Amerikában témakörben mozogtak, ezt színesítette a kárpát-medencei magyar oktatásról tartott három 30-40 perces elôadás. A konferencián határozat is született, amelynek lényege, hogy az amerikai magyarok támogatják a Kárpát-medencében a magyar nyelvû, tehát kisebbségi oktatást. Ennek értelmében mind politikai, mind szakmai vonatkozásban támogatnak bennünket, igyekeznek, hogy az amerikai kormány hasson az itteni kormányokra, hogy tiszteletben tartsák az anyanyelvi oktatást ebben a térségben. Továbbra is segítik a kölcsönösség elve alapján a Kárpát-medence magyar kisebbségi közösségeit, tanárait, iskoláit, amely a következôkben valósul meg:
• rendszeresen elküldjük egymásnak az oktatásra vonatkozó kiadványainkat, tájékoztatóinkat, összejöveteleink, rendezvényeink, programjaink meghívóit, értesítôit, jegyzôkönyveit, folyóiratainkat, könyveinket, taneszközeinket;
• levelezés, telefon, fax és posta útján állandó kapcsolatot tartunk tisztségviselôinkkel, megbízottainkkal;
• eljuttatjuk egymásnak címjegyzékünket;
• meghívjuk egymást idôszaki konferenciáinkra, szakmai összejöveteleinkre, tanfolyamainkra, találkozóinkra, programjainkra egyéni elôadásokat tartani;
• a magyar nyelv és kultúra oktatását elôsegítô költségvetési terveket indítványozunk, szervezünk, támogatunk;
• iskoláink között testvériskola kapcsolatokat létesítünk;
• családokkal tárgyalunk diákcserék ügyében;
• egymás iskoláit, fôiskoláit, könyvtárait, pedagógusait és tanulóit könyvekkel, számítógépekkel és egyéb juttatásokkal segítjük.
A konferenciát követôen amerikai vendéglátóink meghívására négy napot Washingtonban (Kovács Éva), egy napot Baltimoreben (Zoltáni Csaba), egy napot New Bronswickben (Nagy Károly), és két napot New Yorkban (Kósa Szántó Vilma és Szántó István) töltöttem, és az ottani Magyar Házakban, valamint a Washingtoni Kossuth Házban tartottunk elôadásokat. Összesen négy elôadást tartottam.
Akárcsak nálunk, ott is a megmaradás a lényeg, megmaradni Amerikában magyarnak, szívben, lélekben, és ezt az örökséget, ezt az elkötelezettséget átruházni az utódokra, a következô nemzedékekre. Ez a megmaradás ott egészen mást jelent, mint a mi tájainkon. És ezt olyanformán kell tenni, ahogy Babits Mihály írta: "Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szégyeníteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem ôrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét!" Tehát megtartani valamit magyarságunkból, a nyelvbôl és a kultúrából – mert megmaradni olyan formán magyarnak, mint a mi tájainkon, merô illúzió csak?
Ottlétem alatt lépten-nyomon tapasztalhattam, hogy az amerikai magyarok nem csak önmagukért, de magyarságukért is helytállanak. Az ô munkájuk révén talán a magyarságról is igazabb képet alkot a világ. Veszteségeink így erôforrásként is mûködnek – hisz egy nemzet ereje dolgozik, ha dolgainkat közvetíti a nagyvilágnak és a nagyvilágot közvetíti hozzánk.
Magyar anyanyelvünk Magyarország határian túl ma mindenütt veszélyeztetett helyzetben van.
Romániában az 1992-es népszámláláskor a lakosság 7,1 százalékka vallotta magát magyarnak, de a magyar anyanyelvükön tanuló óvodások aránya csak 6,7, az elemi 4,6, az általános iskolásoké 4,6, a középiskolásoké 3,8 százalékos volt. A magyar nyelvet választó gyermekek részaránya az országosan nyilvántartott tanulók létszámának 4,6 százaléka. Ez az arányszám 2,5 százalékkal kisebb, mint a magyarság hivatalosan számontartott országos része (7,1 %). Abszolút számokban ez több mint 100 000 iskolás korú gyermeket jelent. (1997-1998-as adatok). Ha arra gondolok, hogy a Nevelésügyi Minisztérium még egy román gyermekért is szót emel, és jogosan (Hargita és Kovászna megyékben 1 román gyermekért is mûködik román tagozat) – akkor jogos lenne az elvárás, hogy érdekvédelmi szervezeteink 100 000 román iskolákba kényszerült magyar gyermekért szót emeljenek annál is inkább, mivel sokukat az önálló magyar egyetem hiánya készteti arra, hogy román iskolát válasszon. És ebben a számban nem szerepelnek a moldvai csángó gyerekek.
Szlovákiában az 1994-95-ös tanévben 101 ezer magyar nemzetiségû diákból csak 75 ezer tanult anyanyelvén, vagyis minden negyedik magyar fiatal szlovák iskolába járt.
Kárpátalján az 1998/1999-es tanévben a lakosság 12,5 %-át alkotó magyarság részarányához mérten a magyar tanulók 10 %-a tanult magyar nyelven, a Vajdaságban viszont a magyar gyermekeknek több mint harminc százaléka nem tanulhat anyanyelvén (1995-1996).
Az Egyesült Államokban az 1990-ben magát magyar származásúnak valló 1 582 302 embernek mindössze 9,35 százaléka, vagyis csak 147 905 ember jelentette azt, hogy otthonában magyarul (vagy magyarul is) beszél.
Megmaradni és megtartani valamit magyarságunkból csak munkával lehetséges. Mert "Kultúrát nem lehet örökölni. Az elôdök kultúrája egykettôre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának" – hagyatékozta ránk Kodály Zoltán. És minél távolabb kerül valaki az óhazától – annál nehezebben tudja azt megszerezni.
Ebben az évszázadban a négy nagy emigrációs hullám – a századforduló gazdasági és társadalmi nyomorúsága, az elsô és második világháború utáni menekülés és az 1956-os forradalom leverése – mintegy kétmillió magyart kényszerített Magyarországon kívülre, melynek nagy része Amerikában lelt új hazára.
A kivándorlók poggyászukon kívül magukkal vitték nyelvüket, és azt a kulturális örökséget is, amelyet nemzedékek hagyatékoztak rájuk. A kivándorlás elsô hullámával (a XX. század elején) északon, az új ipari üzemek köré nagy tömbökben települtek le. Itt templomokat, iskolákat építettek – a magyar közösség vitte magával a szokásrendet, és próbált felépíteni magának egy sajátos világot. Ez a közösség az egymást követô emigrációs hullámok következtében újra – meg újra feltöltôdött. A hetvenes évektôl azonaban felnôtt egy új generáció, amely máshol keresett munkát, a magyar közöségek nagy része felbomlott, és szétszóródott az Egyesült Államok egész területén. 1990-ben a magyar származású lakosság zöme (77,5 % – 1 226 429 ember) – tíz államban élt (mennyiségi sorrendben): Ohio, New York, Kalifornia, Pennsylvania, New Yersey, Michigan, Florida, Illinois, Connecticut, Indiana. Ez odavezetett, hogy az általuk fentartott templomok, iskolák egy része megszûnt, amelyet más nyelvû közöségek vettek meg.
Mivel a gyermekek és unokák ott felnôtt generációi nem rendelkeznek a bevándorolt ôsök közvetlen nyelvi és kulturális élményanyagával – nekik az ôsök nyelvét és kultúráját átadni már csak mesterséges, jól kigondolt és megtervezett módszerek segítségével lehetséges. Itt két egymással szorosan összefüggô és mégis különbözô feladatról van szó. Az egyik a magyar nyelv és kultúra megtartása és átadása, a másik, a nyelven túli magyarságtudat megôrzése – hiszen nemcsak nyelvében, hanem a szívekben is élhet a nemzet.
Ezt a feladatot vállalták fel az ottani magyar egyházak, a hétvégi és nyári iskolák és a cserkészösszejövetelek. Ezek feladata, hogy megtanítsák írni, olvasni és helyesen beszélni a fiatalokat.
Jelenleg az Egyesült Államok területén húsz magyar hétvégi iskola (szombat) mûködik, 550 tanulóval. Összesen 85 tanító foglalkozik velük, akiknek hetven százaléka nem rendelkezik pedagógus oklevéllel. Mérnökök, közgazdászok, orvosok, informatikusok (stb.) szívesen vállalják ezt a munkát, legtöbbjük ingyen.
Ezekben az iskolákban írást, olvasást, helyesírást, nyelvtant, fogalmazást, beszélgetést, irodalmat, irodalomtörténetet, törétnelmet, néprajzot, földrajzot, hittant, éneket tanulnak. De a legfontosabb az, hogy beszélni megtanuljanak és ismerjék a magyarság értékeit.
Errôl jut eszembe, hogy ôk nem Magyarországról tanulnak csupán, hanem a Kárpát-medence egészérôl. Így ott jobban ismerik a Kárpát-medence földrajzát – teszem azt Erdély hegyeit és irodalmát, mint egy magyarországi iskola tanulói.
Érdekes, hogy sokan akarják megtanulni nyelvünket. A konferencián például egy nápolyi professzor, Amadeo Di Francesco magyarul tartott elôadást Bánk bánról. Azt mondta, azért tanult meg magyarul mert a magyar irodalmat tartja az egyik legszebbnek a világon, ennyire érzelemmel telített irodalommal még nem találkozott. Bánk bán szerepét tanulmányozza a nyugati kultúrában. A washingtoni opera jövôben magyarul adja elô a Bánk bánt.
A New Brunswick-i Szent László iskolában, ahol korcsoportok szerint társulnak az évfolyamok, egy 18-23 évdesekbôl álló csoportban egyiknek a nagyanyja volt magyar, ô maga akkor tanulta a nyelvet, a másiknak az édesanyja francia, az édesapja ír, ô pedig magyarul akar tanulni, de találkoztam egy fekete bôrû futballistával is, aki szintén magyarul akart tanulni.
Azok a családok, akiknél Clevelandben, Baltimoreban, New Brunswickben, Washingtonban, New Yorkban jártam, otthon magyarul beszélnek. Egy kivételével a szülôk mind ott született amerikai magyarok – A gyermekek, akiknek az angol szókincse nyilván gazdagabb a magyarnál, tûrhetôen jól beszélnek magyarul. Életük nagy része angol környezetben zajlik, délután ötkor találkozik a család otthon, ahol áttérnek a magyar nyelvû társalgásra. Onnan viszik magukkal a magyarságtudatot, amit továbbfejleszt a cserkészmozgalom. A cserkész összjövetelekre száz kilométerekrôl eljönnek, ott tanulják az énekeket, a táncokat, ott ünneplik közösen a húsvétot, a karácsonyt és március 15- ét.
New Brunswickben a református templomban tartott vasárnapi istentiszteleten tudatosodott bennem igazán a Tamási-üzenet, miszerint "azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".
Mert az amerikai magyarok igazán otthon vannak abban az országban, és jól érzik magukat ott. Ezt az érzést egy ötvenhatos magyar így fogalmazta meg: "Amikor a forradalom leverése után feleségemmel és két kiskorú gyermekemmel ide érkeztem, ez az ország befogadott engem és segített talpra állni. És azóta is mellettem áll. Ha hazamegyek, az óhazában szüleim sírjánál megerednek a könnyeim, de úgy igazából nem érzem magam otthon. Az én hazám Amerika, amely úgy ölel magához most is, mint édesanyám karja egykor".
Hasonlóan fogalmazott a tiszteletes úr is. Az ige így szólt:
"Mindnyájan Krisztushoz tartozunk". Mert ezt megelôzôen mindenki tartozik valakihez. A férj a feleséghez, a feleség a férjhez, a gyerek az édesanyjához, egy munkahelyhez, egy kisebb közösséghez, egy nyelvhez, egy néphez, egy hazához. És ezt a hazát, amely otthont, megélhetést és biztonságot nyújt számunkra, szeretnünk kell, és ha bajba jut, segítenünk kell. Mert mi egyek vagyunk e hazával, és büszkén valljuk magunk polgárainak – mint ahogy ezt a szentélyben az egymás mellett kitûzött magyar és amerikai zászló is bizonyítja.
És akkor közel kétmillió erdélyi magyar nevében arra gondoltam, hogy mi itt Romániában az elmúlt 80 évben igazán sohasem éreztük magunkat otthon e hazában. Nem éreztük, mert ez a haza ma is jövevényeknek tart, és mostohán kezel, holott mi úgy kerültünk más hazába, hogy ki sem mozdultunk szülôföldünkrôl.
És külön cikkelyek szabályozzák az alkotmányban és más elôírásokban, hogy mi az, ami jár, és mi az, ami nem jár nekem pusztán csak azért, mert magyarnak szült az anyám.
Pedig milyen jó lenne, ha a két zászló békességesen itt is egymásmellé kerülhetne, és nem kellene bizonygatni úton-útfélen, hogy a magyar nyelvnek épp olyan létjogosultsága van e honban, mint a románnak.
De ezt a jogot itt nem kapni, hanem megszerezni kell. Mert az állam azért van, hogy többek között biztosítsa állampolgárai jó közérzetét is. Márpedig kétmillió magyar közérzete attól rossz, hogy anyanyelvét nem tisztelik kellôképpen e hazában.
Mert én, és mi mindnyájan, akik e nyelvet beszéljük, ennek az államnak román társainkkal együtt állampolgárai és nem kisebbségei akarunk lenni. Annál is inkább, mert azért vagyunk e világon, hogy immár nyolcvan év után végre Romániában is itthon érezhessük magunkat.
BEDER TIBOR
Csóthi Donát Erdélybôl gyalogolt Amszterdamba 1722-ben. Teológiát tanult, de az ég fényénél jobban vonzotta a drágakövek tüze.
Harminc évvel késôbb elé tették a világ legnagyobb nyersgyémántját, egy 666 karátos követ.
Egy hónapig csak nézte. Beszélt hozzá. A gyémánt tiszta volt mint a forrásvíz, nappal lángolt, éjszaka izzott.
Amikor kézbe vette, megváltozott minden; egymás részévé váltak. A gyémánt nem a halandóké, hanem az örökkévalóságé és Csóthi Donát tudta: megadatott néki a halhatatlanság.
Egy évig készült a vágásra- csiszolásra, modelleket öntött. Gyakorolt. Négyszáz modellt hasított hibátlanul, az utolsó százat behunyt szemmel.
És eljött a nap. Csóthi Donát melléütött. A világ legnagyobb gyémántja huszonhét semmirevaló szilánkra tört.
A Halál telefonon jelentkezett. Ötödszörre végül bekapcsolták Verhovinai Árpádhoz. A Halál szabadkozott, hogy csak így ismeretlenül, majd a tárgyra tért. Rövid munkamegbeszélés halaszthatatlan ügyben. Létfontosságú.
Verhovinai sajnálkozott, tömérdek teendôje szinte kicsordult a noteszbôl, egyik tárgyalás a másikat éri, egyszerûen képtelenség. Az egyik erôsködött, a másik hárított, mindkettejükbôl elôtört némi ingerültség, már-már veszekedtek; kinek több a dolga. Végül Verhovinai az asztalra csapott; a szabadságáig most már semmiképp! A Halál engedett. Rendben. Nem kívánja partnere jól megérdemelt pihenését megkurtítani. Hanem azután rögtön.
Verhovinai a nyaralás utáni elsô napra elôjegyezte a Halált. Amikor letette a kagylót rájött, elfelejtette megkérdezni; pontosan mirôl is van szó?
A búrok megindultak Afrika belseje felé.
Összeültek a hosza nép varázslói; az egyik keselyûtoll-pörzsölést javasolt, a másik kígyóbélbog-rontást.
Nhasza, a legifjabb esküdözött, beszélt az istenekkel, azt üzenik, öljék le marháikat. Akkor leszakad az ég, agyonsújtja a fehéreket. Szavában nem kételkedtek; hiszen beszélt az istenekkel.
Valaki megkérdezte: ha leszakad az ég, csak a fehéreket sújtja agyon? Ezt ledöfték.
A hoszák lemészárolták állataikat.
Többségük hamarosan éhen halt.
Nhasza azt mondta, az istenek azt üzenik: így gondoskodtak róluk. Hiszen ha harcba küldik ôket, ott vesznek mind. Így meg mégiscsak maradtak néhányan.
Valaki megjegyezte: ha nem ölik le állataikat, többen maradnak. Ezt ledöfték.
Hosszan hálálkodtak a hoszák Nhaszának, legifjabb varázslójuknak.
1550-ben Valladolid kolostorában összegyûlt a Tizennégyek Tanácsa, hogy meghallgatván Las Casas és Sepúlveda atyák vitáját döntsön: emberek-e az Újvilág lakói?
Sepúlveda úgy érvelt: értelemmel nem bírnak, éppúgy vadászhatók, mint az erdô vadjai. Las Casas úgy: beszélnek. A beszéd emberi sajátosság. Hetekig vitáztak. Végül Sepúlveda felolvasta a Chilét dúló Pedro de Valdivia minapi levelét: "Minek tekintsük a lényeket, akiknek koponyája oly vastag, hogy katonáinknak ügyelniük kell, kardjukkal belsôségeiket forgassák ki s ne sújtsanak fejükre, mert pengéjük kicsorbul?"
Ez döntô érvnek bizonyult. A Tizennégyek Tanácsa kimondta: az indiánok a felületes hasonlóságok ellenére sem emberek. A kérdés évtizedekre lekerült a napirendrôl. Hiszen a Tizennégyek voltak Európa legbölcsebbjei.
Helye: földszint. Jelenlevôk: tulajdonosok
Képviselô: az egyetlen napirendi pont a Hornyákné.
Szabó Vajk (Donna Tonna pizzéria KFT): vállalja, hogy esténként kitolja a kukákat.
Zomboriné: Szabó hiteltelen. A múltkor se tolta ki.
Képviselô: térjenek Hornyáknéra. Mióta nyugdíjas, nem látja el
házmesteri feladatait, mégsem költözik ki.
Ácsné: kényszer-kilakoltatást javasol.
Szirmainé: kapjon másik lakást.
Képviselô: az felemészti a felújítási alapot.
Szabó Vajk: ilyesmire nincs hitel.
Zomboriné: Szabó hallgasson. A múltkor se tolta ki.
Ácsné: javasolja Hornyákné kivégzését.
Képviselô: ha felhatalmazzák, utánanéz a kivégzéssel kapcsolatos hatályos rendelkezéseknek.
A közgyûlés megadja a felhatalmazást.
A közgyûlés további érdemi indítványok hiányában feloszlik.
Kardos G. Gyurit már fél éve eltemettük, amikor még mindig az ô hangja szólt a rögzítôrôl. Tagoltan, kicsit mereven beszélt, elmondta a számot, a saját, meg a családtagok nevét, aztán sípszó.
Annyira felháborított a hiánya, hogy idôrôl idôre felhívtam. Meghallgattam a hangját és letettem a kagylót.
Késôbb megtudtam, hogy a család rövidesen elköltözik. Telefonáltam, füleltem: a szám, a nevek, - vártam a sípszót. Helyette rövid mondat következett, épp olyan tagoltan és mereven: - Na, most már ne hülyéskedj, Palika.
Azt hittem, hallucinálok, tárcsáztam újra, és a reszelôs hang megismételte: - Na, most már ne hülyéskedj Palika.
A sípszó után rámondtam a rögzítôre: - Jó. - És letettem végleg.
A neve Mwarungi. Alacsony, fekete, lapos orrú. Dôl belôle a szó, de senki sem érti. Repülôn érkezett, potyautasként, papírok nélkül, be nem engedik, visszatoloncolni nincs hová. Poggyásza egy Adidas-szatyor, benne koponya.
Valaki rájött: ausztráliai bennszülött. Tavasszal elvetôdött Budapestre egy Sorbonne-professzor, aki évekig tanulmányozta az ausztráliai ôslakók nyelvét.
Kiderült: Mwarungi az apja koponyáját ôrzi a reklámszatyorban, mert törzse ôt bízta meg, hogy tartsa a kapcsolatot a holtakkal. Apja kérdôre vonta: miért nem képviseli senki a halottak érdekeit a felvilágon? Mwarungi a fejébe vette: ô lesz az ENSZ-közgyûlésben a világ holtjainak szószólója. Nekiindult. Eddig jutott.
Az illetékesek az ENSZ-hez fordultak. Mwarungi vár. Sokat beszélget az apjával. Ügye holtponton.
Ott bámulnak a padlón,
vagy járkálnak álmatagon,
felmásznak a plafonra,
néha kis, néha otromba
nagy alakot öltenek,
jaj, csak szét ne dôljenek!
Ott császkálnak a falon,
megszöknének az ablakon,
bebújnak a pohárba,
ráncot vetnek a ruhára,
testük sokszor törpe lesz,
jaj, csak össze ne törjenek!
Ott ücsörögnek a fán,
vagy a füre dôlnek puhán,
ruhában és kalapban
lubickolnak a patakban,
árral szemben úszkálnak,
jaj, ha kô alá jutnának!
Ott hevernek a napon,
minden láb mellett és padon,
nyeshetetlen bajusznak
apók arcára felkúsznak,
télen havon csúszkálnak,
jaj, a hidegben megfáznak!
Ott osonnak a korzón,
vagy táncot ropnak a Holdon,
soha el nem érhetôk,
nyakon s fülön nem csíphetôk.
Huncut kedvvel fussanak,
jaj, csak ködbe ne jussanak!
Konga-bonga, a kisharang, ott ácsorgott az ablakpárkányon, nézta a Holdat, nézte a csillagokat, nézte a feszessé jegesedett tavat. De leginkább szegény Ágak-bogakat, a bölcs almafát nézte. Ágak-bogak a reggel óta terebélyes szakállat növesztett zuzmarából és most azt szerette volna kifésülni, de Hideg uram nem hagyta. Mert Hideg uram nem engedett, hanem uralkodott, és makacskodott. Ágak-bogak ezt tudomásul vette és nem haragudott miatta. Gondolta, inkább lefekszik. Jóéjszakát biccentett Konga-bongának és lehunyta sok szemét.
Konga-bonga viszont cseppet sem volt álmos. Bekukucskált a jégvirágok között az ablakon, ki akarta hívni Röcskét, a mindenre kapható, pajkos narancslányt egy kis tereferére. De Röcskénél éppen vendégek voltak, a két beste kölyök: Sutyuri és Mutyuri.
Ültek hárman összedugott fejjel az ágyon és suttogtak, meg sutymutoltak, kézzel-lábbal handabandáztak, nevetgéltek. Ennek meg is lett az eredménye: egyszer csak hopp! Röcske az asztalra penderült és onnan – se szó, se beszéd – csak zsupsz és csörrr, ki az ablakon. Odakint azt kezdte kiabálni, hogy Halihó! Halihó! És ugrándozott, pörgött, forgott és gurigázkodott.
Konga-bonga tátott szájjal meresztette rá a szemét és még a csengettyüje is leesett az ámulattól. Hogy lehet ennyire megbolondulni?
Sutyuri és Mutyuri eközben felsurrantak melléje. Kuncogtak, hogy rezgett bele a párkány és zörögtek az üvegszilánkok.
Végre! Röcske a felriadt Ágak-bogak alatt megállott. De ott sem fért a bôrében. Le is rántotta magáról a csuháját és úgy pôrén, felszökkent az égre.
-Halihó, halihó, én leszek a friss Hold! – rikkantgatta, miközben rácsüccsent egy csillagra. Ott öltözködni kezdett, topánkát is húzott, hófehéret. A befagyott tó csikorgott elébe tükörnek. Röcske komótosan és szemérmetlenül csinosította magát, illegett, billegett s a hajába Hajnalhasadtát tüzte dísznek. Nagyon szép volt. Láttára földig billentek a szelek és Hideg uram is elismerôen kalapot emelt.
A Hold, az igazi Hold meg csak nézte és szórakozott a kis pimaszon. Aztán támadt egy ötlete. Itt az alkalom, pihenni fog! Nagy lendületet vett és lehuppant. Az Ágak-bogak zuzmaraszakállába.
- Gyertek ide, ti két pernahajder! – kiáltott az ablakpárkány felé böstörgô hangon, mintha nagyon haragudna.
Sutyuri és Mutyuri egymást taszigálva csoszogtak Ágak-bogak szakálla alá, s úgy álltak meg, mintha félnének. De az ablakpárkányon az üvegdarabok összerakosgatásához fogott Konga-bonga tudta, hogy ez csak látszat. És jól tudta. Mert Sutyuri és Mutyuri, bestékhez illôen, eléggé hamar, megint összedugták a fejüket.
-Fagyasszuk meg Hideg uramat – suttogta Mutyuri Sutyurinak. És kuncogtak…
(Vörösmarty: A színház nemtôje)
Régen elporladt egykori pályatárs! Ha újra éledhetnél hamvaidból, mint a fônixmadár, elmondhatnád nekünk, milyen volt az élet 200 évvel ezelôtt, hogyan zajlott le a "nézôjáték" a Théatrumban, miképpen ünnepelt az akkori Kolozsvár. A kincses város adta a bölcsôt részedre és a sírt is, közötte pedig a pálya sikerekben gazdag éveit a Farkas utcai színház biztosította. Akkor lettél a tagja, huszonkét évesen, amikor ez a mára dicsô emlékû színház megnyitotta kapuit 1821. március 12-én, hogy nyolcvanöt éven át mûvelje és gyönyörködtesse a város egymást követô nemzedékeit, hogy a magyar színházkultúrát szétsugározza Erdély szívébôl. Utolsó fellépése is ehhez az épülethez fûzôdik 1871-bôl, a színház megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából, egy élôkép szereplôjeként. Te akkor már visszavonultan éltél emlékeid között. "Élete csupa keserûség volt, de a színpadon komikaként, szinte túlcsordulóan vidám tudott lenni", írja Rólad egyik méltatód.
A tizennyolcadik század utolsó évében születtél, hét évvel a hivatásos kolozsvári magyar színjátszás beindulása után. Szüleidrôl csak annyit sikerült kinyomoznom, hogy apád orvos volt. Vajon egyengette választott utadat, vagy ellenezte azt? Gyermekszínészként indultál, mint Néb Máriskó. Milyen meghitten hangzik az egykori becézés: Máriskó! Rég letûnt korokat idéz. Mára már kiment a divatból. Hiába! Tempora mutantur. Változnak az idôk… Szeretted a verseket Máriskó? A Te idôdben verseltek Csokonai, Berzsenyi, Bajza József és a Veled csaknem egykorú Vörösmaty. Késôbb kortársad lett Arany, Petôfi, Madách. Te mindüket túlélted hosszúra nyúlt életed során.
Maradjunk azonban a színháznál. Kik voltak a pályatársaid a nyolcszázas évek elsô évtizedeiben? Hadd sorolom helyetted én ôket. Mindenekelôtt Dérnyé, Murányiné, Kántorné, Székelyné Ungár Anna, késôbb Laborfalvi Róza is. A férfiak közül Pergô Celesztin, Szerdahelyi József, Egressy Gábor, Szentpéteri Zsigmond – akit Te mint kérôt kikosaraztál –, Lendvay Márton, Jantsó Pál, Udvarhelyi Miklós és sokan mások. Az elsô kolozsvári igazgató, Kótsi Patkó János és neje Fejér Rozália már visszavonultak a színpadtól, de meghitt barátaid voltak.
Vajon milyen darabokban játszottál? Tudom, tudom. "A magyar vígjáték atyja", az ugyancsak jóképû, jeles színpadi szerzô Kisfaludy Károly darabjaiban, vidám örömteli szerepeket: A kérôk, Csalódások, A leányôrzô, Mátyás deák, A pártfütôk és még ki tudja, miben. Az életben zárkózott voltál, magányos és keserû. Te tudod, miért. Hívtak többször is Pestre a Várszínházhoz, de nem mentél. Nem akartál megválni Erdélytôl, fôleg Kolozsvártól. Alig ötvenévesen visszavonultál a színpadtól. Valahol azt olvastam Rólad, hogy régi pályatársaid sírjait gondoztad a Házsongárdi temetôben. Szinte naponta kijártál, elpepecseltél a sírokon, majd üldögéltél a padon az öreg fák lombjai alatt.
Otthoni magányodban bizonyára olvasgattál is. Batsányi Jánost, Kazinczyt, vagy ha úgy tetszett, akár Fazekas Mihályt. Vajon Fáy András uram társadalmi regénye, a Bélteky ház tetszett jobban vagy A falu jegyzôje Eötvös Józseftôl? Életed alkonyán, ha a szemed még jó volt, valószínûleg Jókai regényeit olvastad, akinek hitvese – a régi pályatárs –, Laborfalvy Róza már szintén visszavonult a színpadtól. Egy krónikás szerint, a jótékony nôegylet adományaiból éltél. Szûkösen bizonyára, hiszen orvosságra is kellett, mert a test is kopik, vagyis inkább csak a test. A lélek az ép marad, még ha sebzett is. A mûvész lelke mindig tud szárnyalni, öreg korában is. Nyolcvanöt évet éltél, egyet a 18., a többit a 19. században. Egy téli reggelen hunytad le a szemed örökre. A kegyelet sírkövet adományozott részedre a Házsongárdi temetôben. Szeretete jeléül emelte Sárdiné N. B. Hogy ki ô, nem tudjuk, de gondolom, tisztelôd lehetett.
Elnézem az egyetlen fennmaradt képet Rólad. Színpadi felvétel vagy civil kép? Talán az utóbbi. Nem látszol valami boldognak rajta Máriskó – anyánk. Lehet, ha 1837-ben, amikor megnyílt a Pesti Magyar Színház, a késôbbi Nemzeti, Te is elmentél volna, mint Lendvay vagy Szenpéteri, akit talán kár volt kikosaraznod, boldogabb lehettél volna. Te azonban ismét csak maradtál, hûségbôl a város iránt. Az erdélyi magyar színjátszás "egyik jeles elôharcosa" voltál, ahogy a sírköveden is áll. Nyugodj hát békében egykori pályatárs. Ahogyan Madách írta volt a múlt század derekán, "küzdés az élet…", úgy vagyon ez ma is, és lészen minden idôkben.
Kétszáz évvel ezelôtt, 1799. augusztus 18- án született Néb (Neéb) Mária színmûvésznô Kolozsváron. Ott is halt meg 1884. január 17-én, 115 évvel ezelôtt. Övezze tisztelet a szakma részérôl emlékét.
KUDELÁSZ ILDIKÓ
Copyright © RMSz - 1999